Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

Hogy teljesebb képet kapj a műről, az Előszó, azaz jelen dokumentum mellett érdemes a honlapon található „Mi az, hogy Egyvilág?” és „Információk, kérések” lapokat is átnézni. Az ezekre mutató linkeket a főoldalon (egyvilag.hu) is megtalálod.

1. A mű céljai

A lényeg átfogó összegyűjtése

Két fő szempontból. Egyúttal a mű eszerint tagolódik két könyvre.

1)    Hogyan működik a világ?

Mindazok, amik ahhoz kellenek, hogy az embernek legyen egy reális világképe, és el tudja helyezni magát benne.

2)    Hogyan lehet okosan élni az életet?

Mindazok az elvek és praktikák, melyek elősegítik ezt.

A lényeg összegyűjtése mellett további olvasmányokat, műveket is fogok ajánlani. Erről bővebben lásd itt a mű forrásai pontot.

Új gondolatok alkotása, összegyűjtése, megvitatása, közzététele

A meglevő tudnivalók összegyűjtése mellett a mű eredeti gondolatok, elméletek, spekulációk felvetésére is szolgál. Ez a cél azonban másodlagos, elsősorban nem újat akarok mondani, hanem összeszedni a lényeget, akár új, akár régi.

Egy objektív és egységes világkép kialakítása

Hogy aki a mű egészét elolvassa, az teljes és reális képet kapjon a világról.

Az emberek közelebb hozása egymáshoz

Ezt a mű több szempontból támogatja.

2. A mű megalkotásának elvei

A mű megalkotásának elvei azt fejezik ki, hogy mikre törekszem a mű létrehozása során.

(Ezek nem ugyanazok, mint a mű mondanivalójának elvei és alapelvei, melyeket a két könyv elején külön témák tárgyalnak. Utóbbiak olyan fontos fogalmak és elképzelések, melyek a mű sok témájában megjelennek, mondanivalójának magvát és gerincét adják, a megértést széleskörűen támogatják.)

Lássuk tehát a megalkotás elveit:

Érthetőség, használhatóság

A legfontosabb, hogy a mű sokak által érthető és használható legyen. Ezért igyekszem minél egyszerűbben és világosabban fogalmazni, és kiemelni a lényeget.

Az igazság tisztelete, objektivitás, őszinteség

A mű szeretne minél valósabb képet nyújtani, az igazságot nem torzítani sem érdekből sem tapintatból. Nem keresi senki kedvét, és ahol kell, kimond kényelmetlen dolgokat is.

Rendszerezettség, koherencia

Ez segíti a használhatóságot, hozzájárul a dolgok és összefüggések tisztán látásához, és az egységes világkép kialakításához.

3. Mi nem célja a műnek?

Nem akar tudományos lenni.

Ez több dolgot jelent.

1)    Nem akar részletekbe menően precíz lenni.

Abból, hogy a mű a lényeg összegyűjtésére törekszik, ez eleve következik, és az érthetőség megőrzéséhez is szükséges.

2)    Nem akarja bizonyítani a benne foglaltakat.

Ez a mű egy objektivitásra törekvő ember személyes világnézete. Úgy mutatja be a dolgokat, ahogyan azok az én legjobb tudomásom szerint vannak – miközben igyekszem minél reálisabban látni a dolgokat.

3)    Önmagában szeretne megállni.

Vagyis nem akarja az egyes témákkal kapcsolatos korábbi eredményeket, véleményeket bemutatni, mérlegelni, azokkal vitába szállni, vagy valamilyen meglevő gondolati rendszerbe beépülni.

4)    De törekszik a korrektségre.

Azaz a mű céljainak és elveinek megfelelő mértékű alaposságra és körültekintésre, illetve megállapításainak szabatos megfogalmazására. Felületesnek így távolról sem mondható.

És van még egy, amit igyekszek minél inkább alkalmazni a műben, ez pedig a józan ész.

Nem akar művészi lenni.

Mivel nem érzéseket kelteni és gyönyörködtetni szeretne, hanem elgondolkodtatni és megértetni. Különösen: igyekszem minél közvetlenebb és konkrétabb módon fogalmazni.

Nem akar eredeti lenni.

A mű tartalmának nagy része eleve, vagy a véleményezés révén másoktól származik. Abban, hogy mit írok le, nem az számít, hogy én találtam-e ki, hanem az, hogy használható és igaz-e.

Ezzel együtt azért sok saját gondolat is lesz benne.

Nem akar meggyőzni.

Ez a mű nagyrészt abból született és arra buzdít, hogy az ember vizsgálja meg a dolgokat maga, nem pedig, hogy elhiggye, ha valaki azokról valamit állít. Ez erre a műre is igaz: nem kell elhinni, amiket mond, és nem kell vele egyetérteni. Sőt, ha valaki úgy véli, valamit jobban tud, javítson ki bátran, mert magam is szeretnék tanulni.

Még ha senki nem fogad el semmit abból, ami majd elhangzik, a mű már azzal sikeres lehet, hogy tudatosítja, hogy egyáltalán milyen dolgok vannak a világban, elgondolkoztat és vitára serkent.

Nem akar tetszeni és vigasztalni.

Lásd itt mindjárt, hogy őszinte.

4. Miben új ez a mű?

Teljes képet ad

Minél több területről szeretné összeszedni a lényeges dolgokat, és azok összefüggéseit.

Őszinte

Ez több mindent takar.

1)    Nem akar tetszeni, és nem akar eladni.

Azaz sem önmagát, sem a benne szereplő gondolatokat nem akarja túlzottan elfogadtatni, vagy abból hasznot húzni.

2)    Nem az a fő célja, hogy vigaszt, reményt, támogatást nyújtson.

Ugyan törekszik a humánumra, de nem próbálja a dolgokat kellemesebbnek feltűntetni a valóságnál, az igazságot nem torzítja emiatt. A cél az, hogy amennyire lehet, az ember az igazsággal együtt élve, azt megértve és az eszét használva javítani tudjon a sorsán.

Ez természetesen gyakran nem egyszerű. Részben mert az igazság viszonylag bonyolult lehet, részben mert az sok mindenkinek sok minden miatt fájhat.

3)    Kimondja a társadalmilag kényelmetlen igazságokat is.

Vannak olyan igazságok, melyek nem túl szalonképesek, és ezért komoly helyen vagy nem beszélnek róluk, vagy szépítik, letagadják őket.

Amit fontos látni, az az, hogy a dolgok, mind személyes, mind társadalmi szinten, akkor is csak úgy vannak, ha elfordulunk tőlük, az elhallgatásuk megakadályozza a problémák racionális kezelését, az elnyomásuk pedig feszültségeket gerjeszt, ami robbanáshoz vezethet.

Le kell továbbá szögezni, hogy a mű ebből a szempontból sem akar senkit sem bántani vagy konfliktusokat kelteni, és amennyire lehet, igyekszik tapintatos maradni. Az igazságot azonban e célból sem ferdíti. A cél az, hogy az emberek önmagukat és egymást is elfogadják olyannak, amilyenek, és ezáltal helyzetüket, viselkedésüket és viszonyaikat is képesek legyenek okosan és tudatosan kezelni, javítani.

Ezen kívül pedig többnyire ok sincs a sértődésre. Egyrészt az igazságon felesleges háborogni, másrészt, ha tisztán látjuk a világot, az igazság általában nem is bántó. Remélhetőleg ez a mű képes lesz elősegíteni ezt a tisztánlátást.

4)    Elismeri, ha valamit nem tud.

Lásd itt a mű tökéletlenségével, és az azzal kapcsolatban leírtakat, hogy nem akar tudományos lenni.

Ezzel együtt a ködösítést is kerülöm, azaz nem próbálom takargatni a hiányosságokat, és nem próbálom felülértékelni a műben foglaltakat.

Nyitott véleményezés

A mű első változatáról alkotott vélemények összegyűjtése és feldolgozása az alkotási folyamat fontos és szerves része. A nyitottság ezzel kapcsolatban azt jelenti, hogy miután az egyes témák kézirata elkészült, azt széles körben elérhetővé teszem, hogy mindenki kifejthesse róla a véleményét, elmondhassa, hogy szerinte mi maradt ki, ő mit gondol másképp, és így tovább. Ezeket aztán én megfontolom, és ahol kell, megfelelően módosítom a művet, mielőtt az papíron megjelenne.

A könyveket általában nem így írják. Ha fel is kérnek véleményezőket, azok egy kis, zártkörű csoportot alkotnak. Ez a mű azonban gyakorlatilag mindenről szeretné összegyűjteni a lehető legobjektívabb igazságot, egy ember pedig nem érthet mindenhez, a nézőpontja szükségképpen szubjektív, ismerősei pedig gyakran egy szűk rétegből kerülnek ki. A véleményezés nyitottsága ugyanakkor sokféle ismeret, tapasztalat és nézőpont összegzését teszi lehetővé.

A véleményezésnek akkor van értelme, ha az befolyásolhatja a mű tartalmát. Ezért igyekszem nyitott maradni, és érdemben megfontolni a hozzászólásokat, ellenvéleményeket. Erre azért is érzem képesnek magam, mert a cél az igazság kutatása, az, hogy magam is tanuljak, nem pedig a saját nézeteim terjesztése.

De a nyitottság az olvasó részéről is hasznos.

Lényeges még aláhúzni, hogy azt, hogy mi lesz benne a mű végső formájában, én döntöm el, azon múlik, hogy én hogyan látom a dolgokat. Ebből a szempontból a mű létrehozása nem demokratikus – ahogyan maga az igazság sem az. A világlátásomat azonban, ahogy említettem, engedem formálódni, valamint ez a fajta eljárás a mű szempontjából is hasznos lesz, így tud ugyanis egységes maradni. Mindezek mellett pedig mindenkinek meglehet az ellenvéleménye, amit akár nyilvánosan is hangoztathat.

Különbségek más művekhez képest

1)    Ez a mű a tudományos művekhez képest…

·     A lényegre koncentrál

·     Átfogó

·     Érthető

·     Emberi

2)    Az élethez útmutatással szolgáló irodalmi, vallási és egyéb művekhez képest…

·     Racionális, objektív, modern

·     Közvetlen, konkrét

·     Módszeres, rendezett

Jelen mű tehát nem tudományos mű, és nem is művészeti alkotás.

5. A mű forrásai

A mű sokféle forrásból építkezik.

Ezzel kapcsolatban azt kell kiemelni, hogy amíg egy információt, megállapítást igaznak ítélek, addig nem tartom fontosnak, hogy honnan származik.

A műben nem lesz minden egyes megállapításhoz megjelölve a forrás.

Ugyanakkor számos referenciát adok majd, ahol mélyebben utána lehet nézni egy-egy témának, különös tekintettel arra a néhány munkára, melyekre jelentősebb mértékben támaszkodtam. De ezen túl is sok olyan műre fel fogom hívni a figyelmet, amit értékesnek tartok. Szeretném, ha ily módon az Egyvilág kiindulópontul is szolgálhatna.

6. A mű tökéletlensége

Bár mindent megteszek, hogy minél jobb legyen, a mű nem lesz tökéletes.

Ez a mű nem egy kinyilatkoztatás, sokkal inkább az igazság keresésének és a használható dolgok összegyűjtésének eszköze.

Ha a legtöbb megállapítás tényként is lesz megfogalmazva, annak praktikus oka van. Konkrétan az, hogy ne kelljen mindig odaírni, hogy „a legjobb tudomásom szerint” vagy „valószínűleg”. A tényként megfogalmazott kijelentéseket sem kell tehát 100%-ig biztosra venni – ezzel együtt azonban korántsem csak a levegőbe beszélek.

7. A mű nem rólam szól

Azaz nem rólam, aki írja. Több szempontból sem.

Nem egy bizonyos, rögzült világnézet kifejtése és átadása a cél.

Ehelyett magam is keresem az igazságot.

Nem állítom, hogy én teljesen a leírtak mentén cselekszem és élem az életemet.

A műben megpróbálom összefoglalni, hogy hogyan lehetne okosan élni az életet – anélkül azonban, hogy bárkit is példaként állítanék az emberek elé. Gyakran ezek a tanácsok éppen a saját kényelmetlen helyzetemen és botlásaimon való tűnődések eredményei. Ez azonban szerintem nem von le a leírtak értékéből.

Nem a becsvágy hajt, nem azt akarom elérni, hogy elismerjenek.

Ezzel nem azt mondom, hogy nem örülnék a sikernek, de távolról sem ez az elsőrendű oka a mű megírásának. Aki ismeri az alkotás örömét, tudja, miről beszélek. Továbbá ezzel a művel kapcsolatban is vallom, hogy a mű a fontos, nem az alkotó.

8. A mű szerkezete

8.1. A fő szerkezet

A mű több szinten tagolt, könyvekre, részekre, fejezetekre és témákra oszlik.

1)    A mű

Ezzel a szóval utalok az egész alkotásra.

2)    Könyvek

A mű két ilyen könyvre tagolódik: ‘A világ működése’ és a ‘Az ember élete’ címmel, a mű kettős fókuszának megfelelően.

3)    Részek

Az egyes könyvek részekre tagolódnak. ‘A világ működése’ könyvben ilyenek például az ‘Élet’, az ‘Ember’, és a ‘Társadalom’ részek.

4)    Fejezetek

A hosszabb részek fejezetekre tagolódnak. A ‘Társadalom’ részen belül ilyenek például a ‘Politika’, ‘A gazdaság gyakorlata’ és a ‘Kultúra’ fejezetek.

5)    Témák

A témák a mű alapvető egységei, ezek jelennek meg az interneten is külön-külön. Az egyes fejezetek témákra tagolódnak.  ‘A gazdaság gyakorlata’ fejezeten belül ilyenek például a ‘Bankok’, ‘Vállalatok’ és a ‘Globalizáció’ témák. A rövidebb részek nincsenek fejezetekre osztva, hanem közvetlenül témák találhatóak bennük, például az ‘Alapelvek’ rész esetén.

8.2. Az egyes témákon belüli szerkezet

Az egyes témák logikailag tagoltak és a mondanivaló lényegessége szerinti kiemelések találhatóak bennük.

1)    Logikai tagolás

Az egyes témák tartalmuk logikai felépítése szerint pontokra tagolódnak, témától függően több szinten. Ilyenek jelen témában például ‘A mű céljai’, ‘A mű szerkezete’ vagy ‘Az egyes témákon belüli szerkezet’. Mint látható ezek címei a lapon balra rendezve, számozottan jelennek meg.

2)    Kiemelések

Az egyes témákon belül ki van emelve a lényeg, hogy azt gyorsan ki lehessen szűrni, ránézésre is kiváljon a szövegből.

A kiemelés a betűmérettel történik. Ennek három szintje van.

·     1. szint

o  Nagy betűk, vastagon szedve. (Ilyenek)

o  A legfőbb tanulságok

·     2. szint

o  Közepes méretű betűk. (Ilyenek)

o  A legfontosabb tudnivalók, melyekkel már viszonylag képben lehet az ember

·     3. szint

o  Apró betűk. (Ilyenek)

o  Minden más: példák, a mélyebb megértést segítő magyarázatok, stb…

o  Bár ezen a szinten is törekszem a tömörségre és érthetőségre, ahol a pontosság vagy alaposság megkívánja, ott összetettebben vagy bővebben fogalmazok.

Ezenkívül vastagított és dőlt betűket is használok.

Tehát, aki csak az abszolút lényegre kíváncsi, az apróbetűs szakaszokat átugorhatja.

9. Jelölések

A mű egyes részleteinek minősítésére használok néhány speciális karaktert:

·     ß: ßizonytalanabb tartalom: olyan dolgok, melyek értelmesnek és igaznak tűnnek számomra, de kevésbé vagyok róluk meggyőződve, mint általában.

·     $: $aját ötlet, elmélet: kimondottan a saját elmélkedéseimből, spekulációimból származó eredmények.

·     @@: @hol hiányosságokat, tökéletlenségeket látok a szövegben. Itt általában leírom azt is, hogy mi a gond.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Bevezető a gazdasági témákhoz

Jelen téma a gazdasággal foglalkozó témák első darabja, melyekből jó néhány van. Két fejezetbe soroltam őket: az első fejezet inkább elméleti, a második inkább gyakorlati szempontból mutatja be a gazdaságot, annak fogalmait, jelenségeit, szabályszerűségeit, intézményeit és működését.

2.   A versengés és együttműködés példái, elterjedtsége

A versengés és az együttműködés két alapvető módja annak, hogy hogyan nézzünk szembe a világgal, hogyan próbáljuk kielégíteni a szükségleteinket, hogyan viszonyuljunk egymáshoz.

A versengésnek és együttműködésnek több különböző szinten, számtalan példája van:

1)    A versengés példái

o  Élőlények közötti versengés

o  Egyének közötti versengés

o  Csoportok, szervezetek közötti versengés

Míg csoportok között a versengés, csoportokon belül az együttműködés a jellemzőbb.

Lásd továbbá az ‘Ideológiák’ témában a szabadság ideológiájának szétsugárzását, a versengés elterjedését a különböző területek között.

2)    Az együttműködés példái

o  (Gépek, biológiai szervezetek alkotórészeinek „együttműködése”)

o  Élőlények közötti együttműködés

o  Egyének közötti együttműködés

o  Szervezeteken belüli együttműködés

o  Szervezetek közötti együttműködés

* * *

Az elmondottakból az is látható, hogy a versengés és együttműködés a különböző szinteken, rendszerekben egymás mellett létezhet: bizonyos emberek versengenek, mások együttműködnek egymással; a piacon is vannak versenytársak és partnerek; és így tovább…

3.   A versengés és együttműködés eredete

3.1. A versengés eredete

·     Az életfeltételek szűkössége, az evolúció

·     Öntudat: az önérdek felismerése

3.2. Az együttműködés eredete

·     Biológiai okok

o  Egyéni szelekció

o  Azon gének sikere, melyek más egyedekben is támogatják magukat

o  Csoportszelekció

·     Öntudat

Az öntudat két irányból is segíti az együttműködést:

o  Racionalitás

o  Etika, mások helyzetébe való belehelyezkedés

·     Társadalmi okok

o  A kultúra hatása

o  A kapcsolatok, csoportok tartóssága

A tartós kapcsolatokban, csoportokban azért is megéri együttműködni, mert ha cserbenhagyjuk, a másik félnek meglesz a lehetősége bosszút állni, illetve a csoportban elterjedhet a rosszhírünk, így hamarosan olyanok is negatívan állhatnak hozzánk, akikhez addig semmi közünk sem volt, ki leszünk közösítve.

* * *

Végül, mind a versengés, mind az együttműködés képes erősíteni önmagát, például a következő módokon:

·     A viszonosság által

·     A konformitás miatt

·     A potyautaskodás másokat is arra ösztönöz

4.   Versengés, együttműködés és az ember

1)    A versengés ereje

Hogy az emberi természet mennyire versengő, mutatja például, hogy a versengéssel járó helyzetekben mások legyőzése gyakran fontosabb lehet a számunkra, mint maga az adott tevékenység.

Másrészt, gyakran akkor is versengünk, ha nem volna muszáj. Gondoljunk csak a sportra, vagy a fentebb említett összehasonlító szemléletre.

A versengés erejét, az összehasonlító szemléletet megéri kihasználni. Így tesz például a piacgazdaság, a fogyasztói társadalom is, rájátszik arra, hogy szeretünk túltenni a másikon, többet birtokolni nála, ezáltal is arra késztet bennünket, hogy többet dolgozzunk, többet fogyasszunk, támogassuk a rendszert. A rendszer egyúttal meg is erősíti bennünk az említett tulajdonságokat, azt mondja: igen, az a siker, ha túlteszel a másokon, akkor vagy menő ß, ha több mindened van, mint nekik.

2)    Az ember adottságai az együttműködésre

Bizonyos adottságaink kifejezetten támogatják, hogy együttműködjünk egymással. Például:

o  Testi-lelki képességek

Így a beszéd képessége, vagy a nemi munkamegosztást lehetővé tevő tulajdonságaink.

o  Rugalmasság

Abban az értelemben, hogy az ember sokféle specialistává képes válni, akik aztán hatékony munkamegosztásra képesek, hatékonyan együtt tudnak működni egymással.

5.   A versengés és együttműködés előnyei és hátrányai

5.1. A versengés előnyei

·     Kiválogatódás, evolúció

Melyek nélkül többek között ember sem lenne.

·     Ösztönzés

Ami, ismerve az embert, gyakran elkél.

·     Egyszerűség és robosztusság

A versengés mechanizmusa egyszerű: adva vannak bizonyos egységek (pl. emberek, vállalatok), és ezek mindegyike igyekszik túltenni a többieken. És lényegében ennyi: nincs szükség specializációra, a résztvevők koordinálására, nem kell küzdeni a potyautasok ellen – miközben az együttműködés esetén minderre szükség lehet.

A robosztusság annyit tesz, hogy a versengés mechanizmusa sokféle körülmények között képes működni, nincs sok előfeltétele. Nem kell biztosítani a specialisták kiképzését, a koordináció rendszerét, és így tovább. Továbbá, egy egyszerű mechanizmus nehezebben is romlik el.

Lásd továbbá ‘A piac előnyei’ témát.

5.2. A versengés hátrányai

·     Az együttműködés előnyeinek elveszése

Melyekről mindjárt szó lesz.

·     A piac hátrányai

Különösen a tervezetlenség, az egyenlőtlenségek, a pazarlás és a rövidtávú szemlélet (azaz, hogy aki rövidtávon nem elég sikeres, azt a rendszer kirostálja, ezért nehéz hosszabb távra tekinteni).

Lásd ezekről ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában.

·     A versengés emberi hátrányai

Különösen:

o  A versenynyomás (Azaz amikor már túl sok az ösztönzés.)

o  A döntéskényszer, kockázatviselés és bizonytalanság, ami a versengésben való részvétellel jár

o  A monotonitás, beszűkülés és standardizáció, melyek az iparizált gazdaságban fenyegetik a hatékonyságra törekvő, specializálódó munkavállalókat; valamint

o  Az elidegenedés, a közösség bomlasztása, kivált, hogy az emberek versenytársat, ellenfelet látnak egymásban. (Az együttműködés, ellenben, összetart.)

·     A verseny képes lehet felszámolni önmagát.

5.3. Az együttműködés előnyei

1)    A csapatban élés, együttműködés előnyei az állatoknak

2)    Közhasznú javak

Közhasznúak azok a javak, melyeket az egyedek önállóan nem volnának képesek létrehozni, együtt viszont igen, és ezt követően a dolog hasznait mindannyian élvezik. $

Közhasznú jószágra több szinten sok példát lehet hozni:

o  A sejtek közösen képesek létrehozni az agyat, amely aztán okosan képes irányítani az élőlény viselkedését, így az megszerezhet mindent, amire a sejteknek szükségük van.

o  Az élőlények egyedei, például a termeszek, összefogva képesek felépíteni olyasmiket, mint egy termeszvár, amely védett otthont biztosít a számukra.

o  Az emberek közösen gátak közé tudják szorítani a folyókat.

o  A vállalatok egymással kartellt alkothatnak, melynek révén magasabb áron tudják értékesíteni a termékeiket.

o  Az országok összefogva hatásosabban léphetnének fel a globális problémákkal szemben.

A közhasznú javakhoz hasonlóak a közjavak. Közjavaknak az olyan javakat nevezzük, melyek eleget tesznek a következő két kritériumnak:

o  A fogyasztásukból nincs mód kizárni senkit sem.

o  Attól, hogy valaki fogyasztja őket, nem csökken a rendelkezésre álló mennyiség.

Példa: közjószág mondjuk egy világítótorony, merthogy mindenki, aki arra jár, láthatja annak fényét, nincs tehát mód a kizárásra. Másrészt attól, hogy valaki látja a fényét, más ugyanúgy láthatja azt, nem csökken tehát a mennyiség.

Egy másik, klasszikus példa a nemzeti védelem, mely, kizárás nélkül, az ország minden lakosát védi, és attól, hogy közülük egyeseket megvéd, ugyanolyan mértékben védi a többieket is. Közjószág továbbá a levegő is: mindenki vehet lélegzetet, és azzal, hogy én lélegzetet veszek, nem csökken más lehetősége ugyanerre.

A közjószágok nem ugyanazok, mint a közhasznú javak, de van közöttük átfedés.

A metszetben elhelyezkedő dolgokkal az a gond, hogy gyakran túl kevés van belőlük. Ennek az az oka, hogy egyfelől közös erőfeszítés kell hozzájuk, másrészt viszont azokat sem lehet kizárni a fogyasztásukból, akik nem járultak hozzá a létrehozásukhoz. Emiatt aztán mindenki ösztönözve van a potyautaskodásra, arra, hogy kivonja magát az erőfeszítésből, hiszen a többiek munkájának gyümölcsét úgyis élvezheti majd: hadd építsék csak fel a többiek a világítótornyot.

Különösen igaz ez, ha nagyon költséges dologról van szó, melyhez nagyon sok egyén hozzájárulása szükséges. Ilyenkor az összköltséghez képest az egyén hozzájárulása nagyon kicsi, a beruházás gyakorlatilag akkor is ugyanúgy elkészül, ha ő kivonja magát: annál nagyobb tehát az ösztönzés erre.

Hasonló a helyzet az úgynevezett „közlegelő tragédiája” esetén. Lásd róla ‘A piac alapjai” témában.

3)    Specializáció

Vagyis, hogy az együttműködésben résztvevők szakosodnak, mindeninek meglesz a maga speciális feladata (valami olyan, amit jól tud végezni), majd a munkájuk eredményét elcserélgetik maguk között. Így végül mindenkinek meglesz mindene, minden feladatot hatékonyabban végeznek, mindenkinek a munkaereje jobban ki lesz használva, és mind egyénileg, mind összességében többet termelnek, nagyobb eredményt érnek el.

(@@A leggyakrabban ez így van. Abban azonban nem vagyok 100%-ig biztos, hogy mindig, minden körülmények között mindenkinek megéri szakosodnia. Pl. nem lehetnek olyanok a cserearányok, hogy (egyeseknek) mégis megéri több mindennel foglalkozni? Közgazdász kollégák?)

Miből erednek a specializáció előnyei? Abból, hogy az egyedeknek korlátozottak és eltérőek a képességeik. Ha mindenki mindent maximális hatékonysággal tudna végezni, akkor mindenki megtermelhetne magának mindent. Ha pedig a képességek ugyan korlátozottak lennének, de egyformák, akkor nem lehetne javítani a feladatok elvégzésének hatékonyságán azáltal, hogy a különböző feladatokra az alapján osztjuk be a munkaerőt, hogy ki melyikben mennyire termelékeny.

Példák a specializációra különböző szinteken:

o  A különböző sejttípusok, szervek

o  Állati specializáció: a termeszek, hangyák, méhek és szimbióták specializációja; valamint a nemi specializáció

o  Az emberek specializációja a foglalkozást tekintve

o  A szervezetek, vállalatok specializációja

o  Az országok specializációja

A specializáció azonban nemcsak az együttműködéssel, hanem a versengéssel is kapcsolatba hozható: általa hatékonyabbá válik az egyed, nagyobb teljesítményre képes, így meg tudja előzni a kevésbé hatékonyakat, a kevésbé specializáltakat. Ezért is vonzó a specializáció mind az emberek, mind a vállalatok számára, különösen a maihoz hasonló iparizált világban, amelyben egyfelől minden lehetőség adott a specializációra, és amelyben, másfelől, a versengés is erős.

A másik a specializáció és versengés kapcsolatát illetően, a specialisták versengése, ahogy egy-egy állásért versengenek az (azonos képzettségű) jelöltek, ahogy szakmán belül dúl a presztízsharc.

4)    Az együttműködés összetart

Mely egy újabb előny: az együttműködők ugyanis partnerként, bajtársakként tekinthetnek egymásra, ez pedig közelebb hozza az embereket, erősíti a közösséget. A versenytársak ezzel szemben akadályozni próbálják, legyőzni igyekeznek a másikat – ami elidegenít, bomlaszt.

5.4. Az együttműködés hátrányai

1)    A közösségért hozott áldozat; a szuverenitás feladása

Az együttműködés érdekében ezekre általában szükség van az egyed részéről. Ilyen például, hogy az ember reggel felkel, bemegy a munkahelyére és dolgozik, vagy az, hogy alávetjük magunkat a törvényeknek.

Általában persze megéri meghozni az áldozatot, ha figyelembe vesszük, amit a közösségtől cserébe kapunk.

2)    Az ösztönzés hiánya

A versenyben, aki nem teljesít, az veszít, míg egy együttműködés kereteiben az ember gyakran akkor is részesül az előnyökből, ha maga keveset tett érte. Ezért aztán nem is feltétlen töri magát annyira, potyautaskodik.

3)    A specialisták érzékenysége

Specialistának lenni kifinomultsággal jár. A kifinomult specialisták jól teljesítenek a maguk területén – ám ha megbomlik az együttműködés, akkor nehezen boldogulnak, hiszen máshoz nem értenek, a különféle igényeiket csak mások segítségével tudják kielégíteni. (Szemben a generalistákkal, akik a speciális feladatokban kevésbé hatékonyak, viszont sokféle területen elboldogulnak.)

A specialistáknak, az együttműködésnek tehát a stabil körülmények kedveznek – míg a generalistáknak a változékonyság a terepük, és a versengés is működik ilyenkor is.

4)    Az együttműködés bonyolultsága, érzékenysége

Amiről már szóltam fentebb, hogy ugyanis specialisták kellhetnek hozzá, akiknek gondoskodni kell a kiképezéséről, koordinálásáról, továbbá rendszerint a potyautasok elleni védekezésre is szükség van.

Mindezek a hátrányok pedig gátolják, bomlasztják az együttműködést.

6.   Potyautasok

Potyautas az, aki a tőle elvárt hozzájárulás teljesítése nélkül, illetve jogosulatlanul részesül egy csoport együttműködésének előnyeiből. Ilyen például a szó szerinti potyautas, aki jegy nélkül utazik a vonaton, vagy az, aki több táppénzt vesz fel, mint ami járna.

A potyautasság az emberi együttműködés igen gyakori és súlyos problémája.

1)    Következmények

o  A potyautasok jobban járnak

o  A csoport többi tagja rosszabbul jár

o  Az együttműködés (gyorsuló) megbomlása

Gyorsuló, ugyanis a potyautasok léte azon túl, hogy önmaguk nem viselkednek együttműködően, másokat is potyautaskodásra ösztönöz.

o  A csoport meggyengülése

Az önzés kárairól általában lásd a ‘Racionalitás és önzés’ témában.

2)    Okok

Miért lesz valakiből potyautas? Nos, mindenekelőtt természetesen azért, mert így jobban jár. De egyéb okok is szerepet játszanak, különösen, ha meggyengülnek az együttműködést fenntartó társas, társadalmi erők, ha az ember azt látja másoktól, hogy másképp is lehet, mi több, a kultúra, a társas környezet kimondottan pártolja a potyautaskodást.

3)    A potyautasok változó sikere

A potyautasoknak nyilván akkor a legjobb, amikor kevés van belőlük a csoport méretéhez képest, a csoportnak kevés élősködőt kell eltartania. Mindazonáltal a potyautasok, számuktól függetlenül mindig jobban járnak az együttműködőknél, persze, hiszen mindazt megkapják a csoporttól, amit az együttműködők, anélkül viszont, hogy a közös erőfeszítésekhez hozzájárulnának. Ha azonban túl sok a potyautas, akkor már nekik is rosszabb lesz ahhoz képest, mintha mindenki együttműködne. (Nem beszélve arról, ha a csoporttal együtt ők is kiszelektálódnak.)

4)    A potyautasok kiszűrése, megbüntetése

Ez gyakran nem könnyű, illetve költséges.

Különösen: gyakran nem egyszerű megkülönböztetni a potyautasokat a valódi rászorulóktól. Azt érdemes itt látni, hogy a magukat rászorulóknak tettető csalók nemcsak azoknak ártanak, akik segítenek nekik, hanem a valódi rászorulóknak is, hiszen utóbbiaknak egyrészt kevesebb jut, másrészt kevésbé szívesen fognak segíteni rajtuk. Ez történik például, amikor az adománygyűjtések alkalmával az emberek azért nem adakoznak, mert úgy vannak vele, hogy „úgyis ellopják”, adományukat nem a rászorulók kapnák meg.

5)    Speciális potyautas szituációk $

A potyautasságot tágabban is lehet értelmezni.

7.   Az együttműködés megbomlása és fenntartása

Ami a megbomlást illeti, fentebb láttuk, hogy a potyautasok megjelenésétől hogyan lazul meg az együttműködés, hogyan ösztönöz a jelenlétük másokat is a potyautaskodásra, miképp gyorsul ettől az együttműködés bomlása.

A másik, amire itt utalni érdemes, az a híres fogolydilemma, melynek az a tanulsága, hogy két fél együttműködése gyakran annak ellenére is megbomlik, hogy mindketten jobban járnának az együttműködéssel. Erről ‘A piac alapjai’ témában lehet olvasni.

Ám az együttműködés fennmaradásának, fenntartásának is megvannak a módjai, eszközei:

1)    Önkéntes együttműködés

Az emberek gyakran különösebb kényszer, illetve érdek nélkül is együttműködnek. Mi készteti erre őket? Olyanok, mint az etika és a jóság, hogy az együttműködést helyesnek tekintik, örömet okoz nekik, hogy azzal jót tesznek másokkal. De önkéntes együttműködésre ösztönözhet a konformitás is, az, ha látjuk, hogy mások is úgy tesznek; illetve a szokás, ha úgy vagyunk vele, hogy az „a dolgok rendje”.

2)    Érdekvezérelt önkéntes együttműködés

Máskor az emberek még mindig külső kényszer nélkül, de már az érdekeiket követve döntenek az együttműködés mellett, például mert felfogják, hogy egy tartós kapcsolatban, csoportban azzal járnak a legjobban – ahogy arról fentebb szóltam.

3)    Kikényszerítés

Melynek két fő fajtája van:

o  Decentralizált kikényszerítés

Itt említhetők mindenekelőtt a társadalmi normák, például az a közkeletű, széles körben elfogadott szabály, hogy az utcán nem szemetelünk. A társadalmi norma azonban több, mint egy szabály, kényszerítő mechanizmus is járul hozzá, jelen esetben az, hogy az emberek ferde szemmel néznek arra, aki mégis eldobál ezt-azt, esetleg rá is szólnak. Mindez attól decentralizált, hogy a kikényszerítést nem egy központi, központilag megszervezett intézmény végzi, hanem az emberek, szétszórtan, helyileg.

o  Centralizált kikényszerítés

Ide tartozik a jog, és annak kapcsolódó intézményei, a rendőrség, a bíróságok, a büntetés-végrehajtás. Ebben az esetben tehát központi, központilag megszervezett intézmények fejtik ki a kényszert.

* * *

A kikényszerítés felsorolt módjai általában egymás mellett élnek, segíthetik egymást: a legtöbb helyen az emberek egy része meggyőződésből viselkedik rendesen, mások inkább érdekből, megint másokat pedig így vagy úgy rá kell szorítani arra. Másfelől pedig az egyénre egyidejűleg hatnak a szóban forgó hatások. Lásd még az ‘Elvek, szabályok, normák’ témában a társadalmi normák és a jog együttműködését.

És ahogy a potyautasokkal kapcsolatban már utaltam rá, bár általában megéri, az együttműködés fenntartása, kikényszerítése jelentős energiát követel, költséges. Ezért is érdemes megpróbálni olyanná tenni a rendszert, hogy minél kevesebb kényszert kelljen alkalmazni, minél olcsóbban lehessen biztosítani az együttműködést.

Végül itt lehet szólni az ösztönzők megfelelő megtervezésének fontosságáról, arról, hogy úgy állítsuk be azt, hogy milyen teljesítményért mi jár, hogy annak mentén az emberek a társadalomnak, vagy adott esetben a saját érdekünknek megfelelően viselkedjenek.

Lásd ehhez az ‘Érdekek’ témában azok kihasználását a jó ügyek előmozdítására.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

Az alábbiakban annyi hiba van, hogy valójában ma már sok szegényebb helyen sem születik annyira sok gyerek, mint ahogyan írom. Erről időközben értesültem, és a végleges verzióban megfelelően korrigálva lesz. A leírtak túlnyomó többsége mindenesetre így is érvényes.

1.   A globális problémák és természetük

1)    Mit értek globális problémák alatt?

Az olyanokat, mint a fogyatkozó források, az olaj és a víz problémája; a környezetszennyezés; az ökológiai károk, például a fajpusztulás vagy a túlhalászat. No és természetesen a klímaváltozás.

2)    Belakott világunk

Az emberiség nincs hozzászokva ahhoz, hogy véges térrel és erőforrásokkal kelljen beérnie, illetve, hogy képes legyen önmaga veszélybe sodorni az életfeltételeit.

Történelmünk során először kerülünk ilyen helyzetbe. Eddig ugyanis viszonylag kevesen voltunk, és viszonylag kevéssé hatékony eszközökkel rendelkeztünk. Így nem terheltük annyira a készleteket, illetve mindig voltak még felfedezhető erőforrások. Ma azonban egyre inkább csak azzal gazdálkodhatunk, amink van, egyre inkább mintegy dobozva zárva érezhetjük magunkat Földünkön.

Fejlett eszközeink továbbá nemcsak a készletek maradéktalan feltárását és kiaknázását teszik lehetővé, hanem azt is, hogy felelőtlenségünkkel egyéb módokon is alááshassuk létezésünk alapjait, mondjuk az ipari méretű környezetszennyezés vagy a modern fegyverek, háborúk által.

Lásd a ‘Fennmaradás’ témában, hogy mostanában érkezik el az emberiség „gyermekkorának” vége.

3)    A globális problémák bonyolult kérdések

A globális problémáknak már az egyes elemei önmagukban is bonyolultak, például, ami a klímát illeti. Összességükben pedig még összetettebbek.

Se szeri se száma tehát a tényezőknek, és a köztük lévő összefüggéseknek, ember nincs, aki ezt átlátná, részleteiben előre tudná jelezni, hogy mi fog történni, mik lesznek a következmények. Erre a tudomány sem képes. Leginkább csak a fő tendenciák tudhatók, azok viszont meglehetős biztonsággal; például, hogy nagy átlagban melegebb lesz.

Igencsak úgy néz ki tehát, hogy valami történik, hogy azt mi magunk okozzuk, és hogy rossz irányba változik a helyzet. Ami még biztos, az a bizonytalan, a kockázat, hogy sok tekintetben nem tudjuk, mi lesz.

A környezeti változások pedig könnyen társadalmi felbolydulással is járhatnak majd, nem utolsósorban a szegények romló életkörülményei miatt. A részletek természetesen itt is bonyolultak.

4)    Visszacsatolások és visszafordíthatatlan változások

A szóban forgó folyamatok bonyolultsága mellett érdemes látni a bennük működő visszacsatolásokat is. Például a jég megolvadásával az adott területet addig takaró fehér szín helyét sötétebb árnyalatok veszik át, melyek több napfényt nyelnek el, tovább gyorsítva a felmelegedést. Különösen erős ez a hatás a tengeri jég esetében, mert annak helyébe az igen sötét színű tenger lép. Egy másik visszacsatolás a fagyott talaj felolvadásával felszabaduló metán esete, melynek üvegház hatása ráadásul sokkal erősebb a szén-dioxidénál.

Ami a visszafordíthatatlanságot illeti, annak egyik példája a visszacsatolt folyamatok, melyeket elszabadulásukat követően sokkal nehezebb megfékezni, mint előtte. De itt lehet említeni a meg nem újuló források elhasználását, vagy a fajok kipusztulását is. Ha ezek egyszer megtörténtek, nincs visszaút.

A hasonló összefüggések még inkább arra intenek, hogy előre kellene gondolkoznunk, és időben el kellene kezdenünk cselekedni, mert hamarosan késő lesz.

Lásd még a ‘Fennmaradás’ témában, hogy semmi sem biztosítja azt, hogy az emberiség fejlődése töretlen lesz; az ‘Elvarratlan szálak’ témában, hogy azt sem biztosítja semmi, hogy az emberiség mindenre képes lesz, illetve, hogy a találmányaink majd megoldják a gondjainkat, képesek leszünk megtalálni a megoldást.

2.   A két fő gond

1)    Pazarlás

Azaz, hogy az emberek túl sokat akarnak a természettől, ami leginkább az emberiség jómódban élő felére jellemző.

Mire vezethető vissza a pazarlás?

Két dologra:

o  A fogyasztói társadalomra illetve a piaci rendszerre

Lásd ehhez a ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában az anyagi fókuszt, illetve, hogy az anyagi igények kielégítésén túl azok gerjesztése, a gazdaság pörgetése ilyen körülmények között gyakorlatilag mindenkinek érdekében áll. Lásd továbbá az ‘Érdekes gazdasági jelenségek’ témában a fogyasztói társadalom nem túl tartós, elromlásra, elavulásra tervezett termékeit.

o  Opportunizmus, konfliktusok, stb…

Az emberiség egy csomó olyan dologra pazarolja a javait, amelyek egy tökéletes világban megspórolhatóak volnának: hadseregekre, rendőrségre, biztonsági szolgálatokra, kémkedésre, és így tovább. Természetesen bizonyos fokig a vérünkben van az, ami miatt ilyesmikre költünk, valószínűleg egykönnyen nem lehetne teljesen megszabadulni tőlük – de jobb neveléssel, jobb mentalitással, jobb társadalomszervezéssel vélhetőleg számottevően kevesebb lehetne ezekből.

Vegyük észre közben, hogy a pazarlás csökkentésével egyszersmind lényegesen kevesebb munkára is volna szükség, lényegesen kevesebbet dolgozva is meg tudnánk teremteni mindazt, amire az élethez tényleg szükség van. (Persze azt még meg kellene oldani, hogy ez ne járjon munkanélküliséggel, az elosztás nagyfokú egyenlőtlenségével.)

Ám a pazarlás annak ellenére is folyik, hogy egyszer, nem túl sokára szinte biztos, hogy kifogyunk bizonyos igen fontos erőforrásokból, különösen az olajból. No meg hogy közben hasonló ütemben termeljük a szemetet, károsítjuk a környezetet. (@@Más fontos dolgok az olajon kívül, melyekből hasonlóan kifogyóban vagyunk?)

Apropó „nem túl sokára”: hogy ez mit jelent, az némileg bizonytalan, sokan közelebbinek gondolták, mint ahogy most kinéz – ám legyen az 30 vagy 300 év, még ha csak az emberi történelem léptékével nézzük is, a baj mindenképpen itt van a nyakunkon.

2)    Túlnépesedés

Mely ellenben elsősorban a szegény helyek problémája. A népesség növekedése természetesen azért gond, mert egyre több ember igényeit kell kielégíteni az egyre fogyatkozó készletekből.

A népesség növekedése a jelek szerint a jólét beköszöntével hajlamos megállni, nem ritkán visszafordulni. Az érintett országok ezt általában problémaként élik meg: részben mert „fogy a nemzet”, részben gazdasági okokból, hogy ugyanis csökken a dolgozók, eltartók száma, aránya. A túlnépesedésen viszont segít ez a tendencia, (persze azért az sem volna jó, ha extrém mértékben csökkenne a népesség) – a gond azonban az, hogy közben az igények növekednek, beindul a pazarlás.

Föltétlen hangsúlyozni kell, hogy a túlnépesedést természetesen még csak véletlenül sem emberek elpusztításával kell megoldani.

Végül, mik a mögöttes okai ennek a pazarlásnak és a túlnépesedésnek?

·     Az intelligenciánk, és a hatékony eszközeink

Melyekkel ki tudjuk aknázni a természeti erőforrásokat, és életben tudjuk tartani a megszületetteket.

·     Régi ösztöneink

Melyek birtoklásra, fogyasztásra és szaporodásra ösztönöznek, illetve opportunistává tesznek bennünket.

·     A bölcsesség hiánya

Melynek folytán képesek lehetnénk jól használni az eszünket, ésszel kezelni az ösztöneinket.

3.   Miért nehéz kezelni a globális problémákat?

1)    Anyagi szemlélet

Ami mögött az előbb emlegetett birtoklási vágy van, másfelől pedig az anyagi szemlélet a fogyasztói társadalom, illetve a piac alapköve.

Különösen akkor nem tudnak az emberek másra gondolni, mint az anyagiakra, amikor rosszul megy a gazdaság, amikor meginog a megélhetésük. A környezeti problémák így leginkább csak akkor kerülnek elő, amikor egyébként éppen minden rendben van – de még ilyenkor is nagyon nehéz érdemi lépéseket tenni.

2)    Önzés

Az embereknek általában az a legfontosabb, hogy „itt és most nekem jó legyen”. Nem túl sokat törődnek másokkal, az idegenekkel, az eljövendő generációkkal, a világ sorsával.

3)    Rövidtávú szemlélet

Először is, az emberek egyéni szinten is meglehetősen rövidlátók. Sokan nem törődnek még a saját jövőjükkel sem eléggé, a rövid életükön túlra meg aztán végképp nem sokat tekintenek.

Másodszor, a piac is rövidtávra tekint, a rövidtávon sikereseket jutalmazza, aki nem tud záros határidőn belül profitot termelni, az elbukik – így pedig nem könnyű a jövőbe befektetni. Továbbá a nyomás, ami alatt a piac tartja az embereket kevés energiát hagy nekik a közügyekre, illetve „jónak lenni”. Kinek van kedve például szétválogatni a szemetet, amikor 12 órát dolgozik, és elgyötörten ér haza?

Harmadszor, a demokráciáknak is rövidtávú a szemlélete, a politikusok, hogy a következő választásokon megválasszák őket, inkább a (jelenlegi, rövidlátó) választók kegyeinek megnyerésén dolgoznak, mintsem a jövő megmentésén. (A diktatúrák, potenciálisan legalábbis, messzebbre tekinthetnek, ám ezek legtöbbje sem teszi.)

A legtöbb globális probléma viszont hosszabb idő alatt, apránként alakul ki, az elkerülésükhöz, megoldásukhoz pedig az kell, hogy távolabbra tekintsünk, kitartóan munkálkodjunk.

4)    Globalizáció

A napjaink lendületes globalizációja több ponton is kapcsolódik a globális problémákhoz. Mindenekelőtt azáltal, hogy a globális versenyben a kormányok hajlamosak alábbadni környezetvédelmi elvárásaikból, hogy a tőke kegyeibe férkőzzenek. Továbbá a kiváltott gazdasági fellendülés, és az áruk és emberek fokozott utaztatása is növeli a környezetszennyezést. Példának vegyük csak, hogy mi történik manapság Kínában. Lásd még alább a „környezetszennyezés exportálást”.

5)    Egyenlőtlenségek, megosztottság

Az egyenlőtlenségekre már utaltam fentebb, azzal, hogy a pazarlás elsősorban a gazdagabb, a túlnépesedés pedig a szegényebb országokra jellemző.

Közben a szegények jogosan várnák el, hogy ők is jobban élhessenek – ezzel azonban csak romlana a helyezet, ami a globális problémákat illeti. (Hosszútávon ugye a jólét segíthetne a túlnépesedésen, csak addigra már valószínűleg késő lenne.) Valamint, amíg az egyenlőtlen helyzet fennáll, érthető, hogy a szegények húzódoznak bármit is tenni, hiszen ők vannak rosszabb helyzetben.

A gazdagabbaknak pedig egyfelől önmagában nehéz lemondani a megszokott jólétről, másfelől meg mutogathatnak a szegényekre, hogy hiszen ők sem tesznek semmit. (Most még inkább, hogy a szennyezés, no meg a gazdasági növekedés jelentős része hozzájuk vándorolt.)

Közben azt se felejtsük el, hogy ha még az egyenlőtlenség nem is volna, a megosztottság önmagában is problémás. Sok félnek ugyanis nehéz megegyeznie, és utána is ott van mindenkinek a csábítás a környezetvédelmi megállapodások egyoldalú felrúgására.

6)    Ellenérdekek

Sokaknak érdeke fűződik a környezetre káros technológiákhoz, gyakorlatokhoz; különösképpen az olajból profitálóknak – de ha úgy vesszük, a gazdaság pörgetése (ami aztán a pazarlást táplálja) gyakorlatilag mindenkinek az érdekében áll.

4.   A jelenlegi hozzáállás

Mi folyik jelenleg a globális problémákkal kapcsolatban?

1)    A fej homokba dugása

Leginkább ez jellemzi az emberek és az emberiség mai hozzáállását.

2)    Tét nélküli idealizmus

Az, hogy mentsük meg a bolygót, önmagában sokaknak szimpatikus – egészen addig, amíg nem kell megmozdulni érte, rosszabbul élni miatta. Sokan eddig jutnak csak el.

3)    Önkéntes aktivitás

Vannak azért, akik tesznek is, például szelektíven gyűjtik a szemetet, segítenek az újrahasznosításban. Ez nem elhanyagolható és mindenképpen dicséretes – ám összességében nem túl jelentős ahhoz az erőfeszítéshez képest, amire az emberiség részéről szükség volna.

4)    Ipari és technológiai fejlemények

Vannak bizonyos pozitív és említésre méltó fejlemények ezen téren is:

o  Hulladék újrahasznosítás

A fejlettebb országokban ez viszonylag jelentős. (A fejletlenebbekben viszont többnyire elhanyagolható. ß) (@@Tud ide valaki biztos, tömör számokat?)

o  Megújuló energia

Melynek a részaránya jelenleg 10-20% az összes energiaforrás között. (@@És abszolút értékben növekszik. Tud valaki adatot arra, hogy az aránya hogy alakul? Nem vagyok biztos benne, hogy jelenleg annyira nőne, most, hogy elkezdték bányászni a palaolajat.)

A hasonló törekvéseket mindenképpen meg kell becsülni – sajnos azonban mindez egyelőre messze van az elégségestől.

5)    Nem túl jelentős politikai aktivitás

Vannak ugyan kimondottan a zöld ügy mellett elkötelezett pártok – ezek azonban többnyire eléggé gyengék, marginálisak. A többi politikai szereplő viszont leginkább csak a gesztusokig jut el.

6)    Jobban és kevésbé eladható dolgok

A környezetvédelem területén is jellemző, hogy bizonyos dolgok eladhatóbbak másoknál; például az aranyos pandákra lényegesen jobban vevő a közönség, mint a veszélyeztetett békákra vagy kígyókra.

Hasonlóan, bizonyos részterületek is kurrensebbek lehetnek a többinél, több figyelem irányulhat rájuk, könnyebben lehet pénzt szerezni a kutatásukra, a velük kapcsolatos programokra. Például mostanában a klímaváltozás ilyen népszerű terület – szemben mondjuk a tengeri emlősök ß kutatásával, védelmével. (@@Jobb példa?)

7)    Üzleti haszonszerzés, nyerészkedés

Alapvetően, ha valami tényleg jó a környezetnek, és mellette még üzlet is, az nem baj. Nem ritkán azonban a környezetvédelem nagyrészt csak szlogen, ami segít eladni a terméket. (@@Itt a hibrid autókra gondoltam példának, de nem vagyok biztos benne, hogy ezek összességében mennyire környezetbarátak. Tud erről valaki pontosat? Más példa?)

De a környezetvédelemmel kapcsolatban más módokon is lehet nyerészkedni, ami már kimondottan árt az zöld ügynek. Ilyenek például a szén-dioxid kvótákkal történő különféle machinációk, vagy ha korrupt módon kezelik, költik el a környezetvédelemi pénzeket. (@@Mennyire jellemzők az ilyenek? Más példák?)

8)    Látszatintézkedések, látszateredmények

Mint például:

o  Kevés eredményt hozó konferenciák

o  Meglehetősen erőtlen és komolytalan nemzetközi tervek ß (@@Mit szóltok az alábbiakhoz?)

Jellemzőek ezekre a tervekre a hangzatos, de irreális célkitűzések, mondjuk a szén-dioxid kibocsátás korlátozásáról.

Másrészt jelentős szereplők gyakran eleve kimaradnak belőlük, illetve nem vállalnak kötelező intézkedéseket. (Meg aki vállal, az sem feltétlen tartja be azokat. ß)

o  Erőtlen gyakorlati próbálkozások

Ami túl is jut a terv fázison, gyakran az sem sokat ér; mint amilyen a nemzetközi szén-dioxid kereskedelmi- és kvótarendszer. ß (@@Van, aki jobban ismeri ezt? Jól gondolom, hogy ez gyakorlatilag nem sokat ér?)

o  Válságeredmények

Nem ritka, hogy a környezetvédelmi helyzet azért javul, mert a gazdaság visszaesik, lassul a termelés, csökken a fogyasztás. Ez azonban általában átmeneti, puszta szerencse a környezet szempontjából, látszateredmény.

o  A szennyezés, kibocsátás exportálása

Helyenként, a fejlett világban, azért is úgy tűnhet, hogy számottevő haladást sikerült elérni a szennyezés, károsanyag-kibocsátás korlátozásának terén, mert a termelés és vele a környezetszennyezés nagymértékben áttevődött a fejlődő országokba. Globális szinten viszont ezáltal sem javul a helyzet.

o  A környezetvédelem, mint ürügy a politikában

Ahogyan a környezetvédelem szlogen lehet az üzletben, úgy a politika is felhasználhatja azt; mint például, amikor a bioüzemanyag-gyártás támogatásával névleg a környezetet védik – valójában azonban inkább a mezőgazdaságból élőket, a hatalom választóit dotálják.

9)    Az emberiség gyerekes viselkedése

Nagyrészt még most is meglehetősen gyerekes az, ahogy a világ ügyei mennek, ide értve a kölcsönös bizalmatlanságot, civódást, az osztozkodást, ahogyan próbálunk mindent elhappolni a mások elől. Amíg nem tudunk ennél felnőttebben viselkedni, addig sajnos nem túl valószínű, hogy meglenne az az összefogás és komoly szándék, ami a globális problémák hatékony kezeléséhez kell.

5.   A megfelelő hozzáállás elvei

A fentiek helyett milyen hozzáállásra volna tehát szükség?

1)    A helyzet és teendők felmérése és elismerése

Hogy végre mindenki tisztán lásson, és elismerje hogy mi a helyzet és nagy vonalakban mit kellene tenni.

2)    Alapvetően az okokat kellene kezelni

A tüneti kezeléssel és a megváltozó körülményekhez való alkalmazkodással szemben. (Bár az utóbbiakra is szükség lehet azért.)

3)    Szerénység és figyelmesség

Vagyis tudni, hogy a világ nem a miénk, nem kizsigerelni azt, jó gazda módjára bánni vele, tiszteletben tartani a mellettünk és utánunk élő emberek érdekeit, és figyelemmel lenni többi élőre is.

4)    A gondolkozásmód és az életmód megreformálása

Így:

o  A boldogság forrásainak tágítása, az anyagiasság csökkenése és a versenyszemlélet oldása

A boldogság forrásainak tágítása azt jelenti, hogy próbáljuk meg megtalálni az örömet az egyszerű, nem anyagi dolgokban, például a szépségben, a gondolkozásban vagy egymás társaságában. Ezáltal az anyagiakat illetően az emberek könnyebben mondanák, hogy ennyi „elég”, megvan mindenem, ami kell, nem kell több – egyúttal több idejük és energiájuk is maradna, például a környezet megóvására is. A következő lépcsőben, a gazdaság szintjén is el lehetne fogadni, hogy nem kell minden határon túl növekedni, van az a szint, ami már „elég”. A szemlélet ily módon történő átformálása hozzájárulhatna világ lelassításához, a pazarlás csökkentéséhez, annak alapját jelenthetné.

o  Tág gondolkozás a problémákkal kapcsolatban

o  Az emberiség gondjai sokszor jóval inkább a fejekben gyökereznek, mintsem a technikai problémákban.

Ami a globális problémákra is nagyban áll; például ha kevésbé volnánk anyagiasak, versengők, opportunisták, akkor pazarlás is kevésbé volna, a problémáink nem lennének ennyire égetőek – és kevésbé volna szükség olyan technológiai bravúrokra, mint például a fúziós energia, ami kiválthatná az olajat és társait.

Ezért alapvető a gondolkozás formálása – mely, bár nem kis kihívás, de nem kell hozzá feltalálni semmit, minden eszköz adott hozzá.

5)    Összefogás

Nyilván, ha egymással és nem egymás ellen dolgoznánk, akkor könnyebben oldanánk meg a problémákat, különösen az ekkorákat. Szétnézve a világban, jelenleg elég távol állunk még ettől, bizonyos jelei azonban már mutatkoznak. Lásd fentebb az emberiség gyerekes dolgait, lásd azonban ‘Az emberiség egysége’ témát, benne az emberiség egységének csíráit is.

Közelebbről, összefogást igényelnek az egyenlőtlenségből, megosztottságból származó fent bemutatott problémák. Hogyan lehetne itt elindulni?

o  A gazdagabb helyeket mérsékelni kellene a pazarlást, illetve a jólétet.

Ennek nem kellene feltétlen olyan mérvűnek lennie, hogy a világon mindenki ugyanazon a színvonalon élhessen. Erre egyrészt nem volnának hajlandóak a jó módban élők, másrészt a szegényebbek a kisebb fokú áldozatvállalást is értékelnék. (Természetesen a gazdagabbak közül is a gazdagabbaknak kellene jobban erőt venni magukon.)

o  A szegényebbeknél egyfelől a jólét mérsékelt növelése történhetne, másrészt pedig a népesedés visszafogásáért kellene aktívan is tenniük.

A jólét „mérsékelt növelése”, mely egyfelől „növelés”: szükség van rá, részben, mert ez egy jogos igény, részben pedig, mert többé-kevésbé ez előfeltétele annak, hogy a szegényebb országok is tegyenek valamit a globális problémák ellen. Másfelől a jólét növelés „mérsékelt”, ami már a globális problémákra nézve is kedvező. A szegényebb országok részéről az kellene, hogy elfogadják, hogy nem lesznek nagyon gazdagok, nem fognak pazarló módon élni. Ezt megkönnyítené a gazdagabb országok részéről tapasztalható, fent leírt áldozatvállalás – különösen, ha azt a szegényebbek megsegítésére fordítanák.

Ilyen körülmények között a szegények valószínűleg hajlandóbbak lennének tenni a népesedés visszafogásáért is. (Azon felül is, amit a jólét növekedése eredményez. Mellesleg ennyivel is könnyebb lenne a feladat ezen oldala.) A szegények erőfeszítései aztán a gazdagabbaknak is könnyebbé tennék a keserű pirula lenyelését.

Mint látható a két probléma, a pazarlás és a túlnépesedés együtt kezelendő, összefogást igényel, ugyanis mindkét fél szívesebben mozdul, ha látja, hogy a másik is megteszi a magáét.

Emlékezzünk rá továbbá, hogy a megosztottság egyenlőtlenség nélkül is problémás. Az összefogás ezért is jó volna.

A közös problémáknak egyébként megvan az a pozitív sajátosságuk, hogy kiválthatják a bajtársiasság, sorstársiasság érzését, össszekovácsolhatnak. Jó volna azonban, ha ezt még azelőtt el tudnánk érni, hogy végképp a torkunkon lenne a kés.

6)    Alulról és felülről is dolgozni

Hogy az emberek gondolkozásán változtatni kell, azt az előbb láttuk.  Nem szabad azonban lebecsülni a felülről jövő kezdeményezéseket sem, azt a szerepet, melyet a hatalom, a különböző szervezetek játszhatnak a globális problémák megoldásában, ki kell használni az erejüket.

7)    Idejében el kell kezdeni a cselekvést

Nem szabad megvárni, amíg 100%-ig biztos lesz a baj, mert akkor már könnyen lehet, hogy késő.

Már csak azért is minél hamarabb el kellene kezdeni komolyan dolgozni a problémák megoldásán, mert most még megvannak hozzá a kellő források. De ahogy romlik majd a helyzet, egyre kevesebből kell majd egyre nagyobb bajokat orvosolni.

8)    Nem a legvalószínűbb, hanem a legrosszabb, még reális eséllyel bekövetkező forgatókönyvre kell felkészülni.

A katasztrófákat ugyanis megkockáztatni sem szabad.

9)    Egyszerű, átlátható és robosztus megoldások kellenek

Azért, mert működniük kell.

Különösen, nem szabad megengedni, hogy a probléma megoldására kialakított eszközöket spekulációra, nyerészkedésre használják, veszélyeztetve ezzel az eredeti célok megvalósítását.

10)   Kikényszeríthetőség – önkéntesség

Természetesen jó volna, ha volna valamilyen mód a globális problémák megoldását célzó kötelezettségek kikényszerítésére, ha nemcsak a felek jóindulatán múlna, hogy eleget tesznek-e nekik. Ahogyan azonban a világ áll, meglehetősen kétséges, hogy ezt el lehetne érni. (Legalábbis, amíg nincs nagyon nagy baj.)

Ezért sem árt az önkéntesség, példamutatás felé fordulni. Persze ez sem egyszerű, mert áldozatvállalást követel – elősegítheti mindenesetre az összefogás, a kellő jólét megléte, a felvilágosult gondolkozás valamint az eredmények nyilvános elismerése.

11)   Felelősség $

A globális problémák kezelése a felelősségről szól.

Nemcsak a jelenleg bennünket fenyegető konkrét problémákról. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk felelősségteljesen élni, viselkedni, nemcsak akkor, amikor nagy a baj, hanem folytonosan, hogy elkerüljük a bajokat.

Mert felelőtlenségünkben is lehet ugyan szerencsénk, például előfordulhat, hogy a jelenlegi pazarló életmódunk mellett is időben felfedezünk majd olyan új technológiákat, melyek majd megoldják a gondjainkat, segítenek a tiszta energiatermelésben, a szennyezés és a szemét eltakarításában, és így tovább. Könnyen lehet azonban, hogy a következő kutyaszorítóban már nem leszünk ilyen szerencsések, valószínű, hogy előbb-utóbb rossz véget érünk.

Végül képzeljük magunkat az utódaink helyébe, akik egy kifosztott, tönkretett világot örökölnek tőlünk. Hogyan fognak ránk gondolni? Hogy nem hálával, az biztos.

6.   Mi kellene konkrétabban a megoldáshoz?

A megfelelő hozzáállás elvei után nézzük, milyen konkrétabb intézkedések segíthetnének a problémáinkon.

1)    A fő problémák kezelése

Az összefogás fentebb kifejtett elvei mentén, együtt kezelve a pazarlást és a túlnépesedést, a gazdagabb és szegényebb országok által okozott problémákat. Mint láttuk, ez összekapcsolódik az egyenlőtlenségek és megosztottság kezelésével is.

2)    Egyéni igyekezet

Szép, ha valaki elvben a környezet megóvása mellett áll, még sokkal jobb azonban, ha tesz is érte. Számos olyan dolog van, amit egyénileg is megtehetünk: ilyen például a szelektív hulladékgyűjtés; az, ha igyekszünk eleve kevesebb szemetet termelni, szennyezést okozni; hasznos továbbá a lakásunk hőszigetelése vagy a különböző környezetvédelmi kezdeményezések támogatása is.

Az egyéni igyekezet persze akkor ér igazán valamit, ha sok egyén igyekszik így. Jó lenne azonban, ha akkor sem adnánk fel, ha nem látunk tömegeket igyekezni magunk körül – akkor ugyanis még kevesebben lesznek.

3)    Kisebb szabású, „hagyományos” projektek, jobb szervezés

Nem feltétlen kell tehát nagyszabású, világmegváltó elképzelésekben gondolkozni, és nem feltétlen kell hipermodern dolgokat feltalálni sem. Olyan kisebb léptékű, hagyományosabb vállalkozásokkal is jelentős hatást lehet elérni, mint például a környezettudatos hulladékgazdálkodás vagy az újraerdősítés, kivált, ha kiterjedten művelik őket.

Hasonlóan, mindössze jobb szervezéssel is említést érdemlő eredményeket lehet elérni; mondjuk, ha megszüntetjük, összevonjuk a kihasználatlan járatokat; megszervezzük, hogy az autókban ne csak egy-egy ember utazzon; elérjük, hogy a hivatalokban éjszaka áramtalanítsanak, és így tovább.

4)    Egy világszintű központi szervezet $

Kellene egy ilyen, melyben okos emberek arról gondolkoznának, hogy mit és hogyan kellene csinálni a világgal.

A saját kutatásán kívül aztán ez a szervezet szélesebb körből is összegyűjthetné az ötleteket.

5)    Technológia

Attól még, hogy az emberiség gondjai sokszor inkább a fejekben gyökereznek, a technológiáról sem kell lemondani, az is nagy segítségünkre lehet. Egyebek mellett leginkább talán a tiszta energiatermelést volna jó minél hamarabb megoldani.

6)    Lemondás

Az embereket esetenként azzal hitegetik, hogy nem is kellene feladniuk a kényelmükből a környezet megvédéséért. (Merthogy a technológia majd mindent megold.) Ez valószínűleg nem igaz, az önkorlátozást nem lehet kikerülni. (Például a technológiai korlátaink miatt, de az egyenlőtlenségek fent részletezett csökkentése miatt sem.)

Ezzel együtt nem feltétlenül kellene annyival rosszabbul, pláne szomorúbban élni, mint amennyivel jobban vigyázunk a környezetre. Egyrészt mert a technológiában bizonyos fokig azért lehet bízni, másrészt pedig, ha sikerül jobban megtalálnunk a boldogságunkat az anyagiakon kívül másban is, az sokat segíthet.

7)    A globalizáció káros elemeinek korlátozása

Ez nem jelenti a globalizáció megállítását, visszafordítását, csak azt, hogy gátat vetnénk a fentebb említettekhez hasonló visszás gyakorlatoknak. (Mint a környezetvédelmi előírások versengő leépítése, vagy az áruk és emberek felesleges utaztatása.)

8)    A korrupció visszaszorítása

Hogy sok egyéb mellett a környezetvédelemre szánt összegeket se lopják el.

9)    A piac és demokrácia esetleges korlátozása

A piac korlátozása különböző mértékekben valósulhatna meg. Például már azt is ide sorolhatjuk, ha környezetvédelmi megfontolásokból (is) megadóztatjuk az üzemanyagokat. De ha a helyzet súlyossága miatt tényleg nagyon szigorúan kellene beosztani a készleteket, ellenőrizni a károsanyag-kibocsátást, akár arra is szükség mutatkozhatna, hogy egészen a tervgazdálkodásig elmenjünk.

Hasonlóan, ha a helyzet annyira komollyá válna, esetleg a demokráciából is fel lehetne adni. (Fentebb utaltam rá, hogy a diktatúrák potenciálisan jobban kezelik a vészhelyzeteket.) Természetesen ezt csak a szükséges mértékben, és igen óvatosan szabadna megtenni.

10)   Az emberek jobbá tétele

Ez persze egy igen puha és távoli cél. Mindazonáltal sok szempontból javítana a világ helyzetén: csökkenne az önzés, az opportunizmus, kevesebb lenne a konfliktus, ezek elősegíthetnék az egyenlőtlenségek és a megosztottság mérséklését, valamint az emberek egyéni igyekezete is erősebbé válhatna a környezet megóvására.

* * *

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az itt felsoroltakat könnyű leírni, hogy rengeteg részletet kellene még tisztázni, különösen azt, hogy az elméletben megfogalmazottakat hogyan ültessük át a gyakorlatba: tudom, hogy ez a munka neheze. De talán nem volt haszontalan adni egy ilyen átfogó képet az irányról, amerre haladnunk kellene.

7.   Prognózis

Jósolni általában kockázatos, mert nehéz a jövőbe látni. És remélem is, hogy némileg ezek a pesszimista előrejelzések maguk is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy ne váljanak valóra.

Mikre lehet tehát számítani?

1)    Amíg nincs nagyobb baj, addig vélhetőleg semmi lényeges nem fog történni. És lehet, hogy utána sem.

A jelenlegi hozzáállást láthattuk fentebb, a fej homokba dugásától a látszatintézkedéseken keresztül bizonyos értékelhető, de eléggé korlátozott próbálkozásokig. Később is inkább tüneti kezelésekre számítok, melyekkel sokra nem megyünk, illetve arra, hogy majd „alkalmazkodunk”, pontosabban együtt élünk a következményekkel, ahogy tudunk. Meg esetleg lehet még szerencsénk, de nem valószínű.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a kényelméről az emberiség a pusztulása árán sem mondana le. Azt hiszem, ebben nem kevés igazság van. De bízzunk benne, hogy nem így lesz. Tegyünk érte, hogy ne így legyen.

2)    A szegények romló helyzete

Például mert a szegényeknek kevesebb pénzük lesz a tünetek kezelésére, kevésbé tudnak majd alkalmazkodni a romló körülményekhez, nehezebben tudnak majd elköltözni előlük.

De nehezebben tudják majd kielégíteni az alapvető szükségleteiket is, ha az éghajlatváltozás miatt drágábbá válik az élelmiszer, nehezebben hozzáférhetővé a víz. Ráadásul ne felejtsük el, hogy a túlnépesedés is őket sújtja.

3)    Súlyosbodó politikai feszültségek

Az egyre fogyatkozó készletekért kibontakozó egyre erőteljesebb vetélkedés nyomán; illetve ahogy majd a romló életkörülmények egyre jobban frusztrálják az embereket, népeket, elvándorlásra késztetik őket.

8.   Végszó

A helyzet racionális kezelését sem annak tagadása, sem a pánikba esés nem segíti. Nem szabad a fejünket a homokba dugnunk, tisztában kell lennünk a helyzettel, és józanul, hideg fejjel kell mérlegelnünk azt.

És hogy teljes legyen a kép, meg kell említeni, annak kevésbé negatív vonásait is:

·     Időnként a vészharangot kongatók is túlzásokba esnek.

Ezzel pedig nem feltétlen használnak az ügynek, mert könnyebb legyinteni rájuk. Ettől azonban a helyzet olyan, amilyen: reálisan szemlélve is éppen eléggé sürgető.

·     Bizonyos dolgok megérik a kordában tartott, kiszámított áldozatot, kockázatot.

Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy a Föld javainak kiaknázásával, a vele járó szennyezéssel azért nyerünk is ezt-azt; például a technológiánkat, a könnyebb megélhetést, a jobb egészségügyet, hosszabb életet, akár a társadalmi szabadságot. Fontos azonban, hogy ez az áldozatvállalás, kockázatvállalás kordában tartott, kiszámított, tudatos legyen, ne csak a jószerencse óvhasson meg bennünket ezek negatív következményeitől.

Az ‘Egy jobb világ’ témában írom, hogy a világ jobbá tételéhez kompromisszumok szükségesek. Így van ez a globális problémák kezelésének kapcsán is: csökkentsük az egyenlőtlenségeket, hogy a szegényebbek hajlandóbbak legyenek kooperálni – de a teljes egyenlőség nem reális; fékezzük meg a szennyezést, a felmelegedést és a fajpusztulást – de reálisan szemlélve ezeket egyelőre teljesen megállítani, visszafordítani nem lehet, tekintve az emberek gondolkozását, meg hogy az milyen társadalmi lépéseket, megszorításokat követelne meg. Rendkívül fontos azonban, hogy ez nem jelenti azt, hogy akkor karba tett kézzel ülhetünk.

Tennünk kell, mégpedig sokat.

Mert a részeredmények is eredmények, és azokat sem adják ingyen.

·     Az ember találékony.

A nagyobb kérdés inkább az, hogy kellően felelősségteljes is tud-e lenni, képes-e áldozatot hozni és összefogni, ha igazán szükséges. Ilyen próba előtt még sosem álltunk: most fog kiderülni a válasz.

·     Némi törekvés már jelenleg is van a problémákkal szemben.

Ahogy azt fentebb bemutattam – bár ez messze van az elégségestől.

* * *

Az a baj az emberekkel, hogy ha azt hallják, hogy a helyzet nem annyira rossz, még van idő, akkor azért nem mozdulnak – egyébként pedig úgy veszik, hogy már úgyis késő, és azért nem tesznek semmit… $

Lássuk végül, hogy a globális problémákkal elsősorban önmagunknak ártunk, az élet ugyanis szívós, a Föld idővel rendbe jön – viszont az ember sokat fog szenvedni addig, ha nem vigyázunk.

9.   Az emberiség megosztottsága, sodródása és egy világállam lehetősége

Ezek többek között a globális problémákra nézve is jelentőséggel bírnak, ezért itt szólok róluk.

9.1. Az emberiség megosztottsága és sodródása

Fentebb láttuk, hogy az összefogás milyen fontos volna a globális problémák kezeléséhez. Amellett természetesen sok minden máshoz is jó volna, például, hogy kevesebb konfliktus legyen, a nyomor felszámolásához, vagy, hogy nagy vállalkozásokat vihessünk véghez. Az emberiség egységéről egy külön téma szól. Ott lehet olvasni a többszörös (nemzeti, ideológiai, vagyoni, stb…) megosztottságról is, ami ma jellemző.

Az emberiség sodródása azt jelenti, hogy jelenleg a világszintű folyamatokat, közös sorsunkat illetően lényegében tudatos tervezés, irányítás és végrehajtás nélkül vagyunk, mintegy csak szemlélői vagyunk helyzetünk alakulásának – ami miatt a jelenünk tökéletlen, a jövőnk bizonytalan, illetve ez a sodródás nagyban hozzájárul a globális problémákkal kapcsolatos tehetetlenkedésünkhöz is.

Nem volt ez másképp soha, az emberiség eddig végig csak sodródott. Ma viszont, a betelő világgal és az egyre nagyobb hatalmunkkal egyre inkább itt volna az ideje, hogy végre a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat, végre tudatosan a jó irányba tudjunk haladni.

A sodródás megállításához összefogás kell. Ennek egyik módja az irány szuverén felek általi konszenzusos, kompromisszumos megválasztása lehet. Egyelőre ez látszik elérhetőbbnek, de a jelenlegi állapotokat, az emberek, a politikusok gondolkozását elnézve, ez sincs túl közel. A gondolkozásmód megváltozása talán közelebb vihet majd ehhez.

A másik út egy világállam megteremtése lehetne. Ez a mai valóságtól még messzebb áll, de talán egyszer még reálisabb lehet, egyszer talán majd az összes ember honfitársnak nevezheti egymást. Ezért, és mert a világállam ideája fel-felmerül az eszmecserékben, nem árt röviden foglalkozni vele.

9.2. Egy világállam lehetősége

1)    A jelenlegi nemzetközi szervezetek jellemzői

Konzultációra, a nemzetközi párbeszéd fórumainak jók ezek – jelentős hatalmuk azonban nincs, különösen a nagyhatalmak felett. Annál is kevésbé, mert elsősorban a nagyhatalmak érdekeinek megfelelően zajlanak bennük a dolgok.

2)    Egy világállam potenciális hasznai

o  A globális problémák, a globalizáció káros hatásainak hatékonyabb kezelése

o  Világszintű rend és biztonság

o  Az emberiség egészének összefogása, kooperációja

o  A sodródás mérséklődése, jobb tervezhetőség

3)    Problémák a világállammal

o  Igen nehéz volna megteremteni, és áldozatokkal járhatna

o  A globális zsarnokság, elnyomás veszélye

o  Esetleges túlzott központosítás

o  A társadalmi változatosság csökkenése

4)    A világállam távoli lehetősége

Ahogy utaltam rá, a világállam egyelőre akadémikus kérdés, a mai világban nincs realitása.

A világállam lehetőségének távoli volta viszont arra mutat, hogy ha összefogást akarunk, ha segíteni szeretnénk a globális problémáinkon, akkor tegyük meg, amit lehet az országaink közötti együttműködésért, a józan és humánus nemzetközi konszenzusért, kompromisszumokért.