(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Előzetes megjegyzések
Jelen témában a piac gyakorlati hiányosságait részletezem. Ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk a piac előnyeiről és hátrányairól, objektív mérleget tudjunk vonni róla, érdemes elolvasni ‘A piac elvi korlátai’ és ‘A piac előnyei’ témákat is.
Lásd továbbá a globalizáció előnyeit és hátrányait a ‘Globalizáció’ témában. Ezek részben párhuzamba állíthatók a piac előnyeivel-hátrányaival, másrészt pedig a globalizáció nem kis részben együtt jár a piaci rendszer terjedésével, bővülésével.
Lássuk tehát a piac gyakorlati hiányosságait:
2. Tervezetlenség, kaotikusság, vakrepülés
A piac előnyei között említettem annak decentralizáltságát, melynek révén a piac hatékonyan dolgozza fel a helyi információkat, illetve nincs szüksége központi bürokráciára, mely gyakran nehézkes, drága és korrupt. A decentralizáltságnak azonban megvannak a hátulütői is, konkrétan az, hogy nincs tervezés és irányítás, a rendszer mintegy vakrepülésben van.
A gyakorlatban ugyanis a piac nem működik olyan szépen, mint elméletben, a valóságban nem az van, hogy beáll a piaci egyensúly, és onnantól kezdve minden mozdulatlan: sokféle ellenőrizetlen és gyakran öngerjesztő folyamat zilálja szét a képet.
Az öngerjesztő folyamatokról lásd alább. Rajtuk kívül itt lehet említeni, hogy a mai gazdaság két alapvető tendenciája, a termelékenység növekedése (mely elsősorban az egyre fejlettebb gépeknek köszönhető), és a globalizáció folyamata is javarészt tervezetlen, irányítatlan. Lásd továbbá a ‘Globális problémák’ témában az emberiség sodródásáról mondottakat; illetve a környezeti problémákkal kapcsolatban itt alább leírtakat.
3. Amiket nem lehet (teljesen) a piacra bízni
Mik ezek? Először is, az alapvető szükségletek kielégítése; például a vízellátás, vagy ha olyan kevés alapvető fogyasztási cikk áll rendelkezésre, hogy jegyrendszert kell bevezetni. Ilyenek aztán a különböző stratégiai ágazatok is, például az oktatás, illetve a kultúra.
Ez nem jelenti azt, hogy a piac ne vállalhatna akár számottevő szerepet is ezeken a területeken – viszont itt különösen tudatában kell lenni, hogy a piac csődöt mondhat, tanácsos az állam részéről nagyobb figyelemmel lenni, erősebben szabályozni és jelen lenni.
4. Öngerjesztő folyamatok
Melyek aláássák a piac működőképességét:
1) A sikeres cégek egyre nagyobbakká válnak
Miközben felvásárolják, kiszorítják a többit – így a verseny mintegy felszámolja önmagát.
Lásd ehhez ‘A piac elvi korlátai’ témában a piaci koncentrációt.
2) Nyomás a fogyasztói bázison
A piacgazdaságnak, fogyasztói társadalomnak szüksége van a fizetőképes fogyasztóra, arra, hogy el tudja adni, amit megtermel. Nem szentírás azonban, hogy mindig meglesz a szükséges vásárlóerő.
Elsősorban azért, mert a vállalatok törekszenek a költségcsökkentésre, különösen piaci körülmények között, ahol gyakran erős a verseny. Ennek egyik módja a bérek csökkentése – következésképp azonban csökken a vásárlóerő is – mire fel a vállalatok kénytelenek olcsóbban kínálni a termékeiket – ami további költségcsökkentésért kiált. Ez tehát egy ördögi kör.
A gépesítés, az emberi munkának egyre hatékonyabb gépekkel történő helyettesítése nem kevésbé problémás: azzal, hogy egyre kevesebb munkáskezet kell megfizetni, megint csak csökken a vásárlóerő. Lásd ehhez a termelékenység növekedéséről írtakat az ‘Iparizált világunk’ témában.
3) További öngerjesztő folyamatok
○ Ahogy az igények és a termelés egymást gerjesztik. (Lásd alább.)
○ A tőzsdére jellemző visszacsatolások, ahogy a spekulánsokon el szokott uralkodni a lelkesedés és a pánik. (‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ téma)
○ Valamint, a gazdasági válságok önfenntartó jellege; illetve a gazdaságra jellemző ciklusok. (‘Gazdasági válságok’)
5. Anyagi fókusz
Itt társadalmi szinten lesz szó a piac anyagi fókuszáról.
1) Az anyagi igények favorizálása
A piaci rendszer érdeke egyfelől, hogy az árukat megvegyék, másfelől, hogy megtermeljék.
Ehhez elsősorban a dolgozókat kell célba venni, azért, mert ők adják egyfelől a fogyasztói bázist, másfelől pedig a termeléshez szükséges munkát is: őket kell rávenni, hogy fogyasszanak és dolgozzanak.
Hogyan lehet ezt megtenni? Az anyagi igények favorizálásával, két értelemben is: egyik oldalról, hogy az emberek akarják a nekik kínált termékeket; másik oldalról, hogy akarják a munkájukért cserébe kínált pénzt. (Nyilván a kettő összefügg, de pénzt nemcsak vásárlás céljából akarhat valaki.) Az anyagi igények tehát a rendszer motorja, a rendszer széleskörűen favorizálja őket.
Hogyan „favorizálja” a rendszer az anyagi igényeket? Először is a rendszert áthatja a materializmus, az anyagi szemlélet: az anyag, a dolgok, az árucikkek, a pénz áll a gondolkozás középpontjában. Másodszor a rendszer gerjeszti az anyagi igényeket, ahogy mindjárt látni fogjuk.
Harmadszor a rendszer a sikert is az anyagiakban láttatja: legyen az a pénz, vagy amit venni lehet rajta, sikeres az, aki bővelkedik bennük. Azon túl tehát, hogy az emberek élvezik a termékeik birtoklását, használatát, biztonságban tudhatják magukat a pénzük révén, még sikeresnek is általuk érezhetik magukat.
2) Az igények és a termelés egymást gerjeszti
Azaz, ha magasak az igények, a kereslet, akkor nő a termelés, hiszen magas az ár. Viszont a termelői oldal is igyekszik hatással lenni az igényekre, növelni azokat, költekezésre, vásárlásra ingerelni a fogyasztókat.
A piac tehát nemcsak kiszolgálja, hanem gerjeszti is az igényeket.
Milyen eszközei vannak ennek?
○ Reklámok, marketing
○ A termékek, a választék, mások fogyasztásának látványa
○ A munkabér (illetve a haszon) kifizetése
○ Hitelfelvételi lehetőség
A rendszer azáltal is növeli a keresletet, hogy lehetővé teszi, hogy azok is fogyaszthassanak, akiknek még nincs is meg rá a pénzük; a jövőbeli pénzt, keresetet is elkölthetővé teszi már most.
Az eladósodás pedig növeli az ember rendszertől való függését, miáltal még jobban kell neki a munka. Lásd a függőségről írtakat az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában.
Néhány fontos tanulság:
A fogyasztói társadalomban nincs olyan, hogy „elég”.
Minél többet fogyaszt, minél többet költ, minél nagyobb keresletet támaszt az ember, a rendszernek annál jobb.
A gazdaság pörgetése mindenkinek érdeke.
A termelőknek, a dolgozóknak, a fogyasztóknak, a kereskedőknek, a hitelezőknek, a kormányoknak és még a közgazdászoknak is.
Rövid távon legalábbis: hosszabb távon ugyanis nagyon is meglehet ennek a böjtje.
Úgy a gazdaságban, a túlpörgetés nyomán kipattanó válságok, mint az okozott környezeti problémák képében.
Egy ekkora érdekszövetséggel szemben viszont igen nehéz érdemben tenni a jövőért.
6. Versenynyomás
A piaci verseny több szinten érezteti a hatását: versenyeznek egymással az emberek, a munkavállalók; a vállalatok; de még az országok is, mondjuk a külföldi befektetésekért. A versenyhelyzetből fakadó nyomás egyfelől önmagában kellemetlen, másfelől különféle rossz és jó következményeket von maga után.
7. Rövid távú szemlélet
A piacon, a versenynyomás miatt, a szereplőknek már rövidtávon sikeresnek kell lenniük – különben a munkavállaló helyett felvesznek valaki mást, lecserélik a menedzsert, csődbe megy a vállalat.
Nagyrészt emiatt a szereplők rövidtávra koncentrálnak, hajlamosak elhanyagolni a hosszú távú szempontokat, például:
● Az egészséget, miközben feszített tempóban dolgoznak és felvállalják a vele járó stresszt.
● Azzal, hogy rövidtávon jól mutató, hosszabb távon azonban kétes kimenetelű üzletekbe fognak; mint amikor egy bank kihelyezi a sok hitelt – csak éppen nem figyel eléggé a kockázatokra, arra, hogy vissza is kapja majd a pénzét.
● És itt említhető a hosszú távú környezeti hatások elhanyagolása, az erőforrások pazarlása is.
Továbbá, rövid távú szemlélete miatt a piac nem túlzottan kedveli a csak hosszabb távon megtérülő, illetve bizonytalan megtérülésű befektetéseket. Jó példa erre az alapkutatások finanszírozása, a természet alapvető jelenségeinek tanulmányozása – mert kétséges, hogy lesz-e gyakorlati haszna az ilyesmire fordított összegeknek, illetve ha lesz is, mikor. (Bár, mint tudjuk, igen nagy lehetőségek is lehetnek az efféle kutatásban, gondoljunk csak a fizikára, az atomkutatásra és az atomiparra.)
8. Túlzott kockázatvállalás
Ha valaki kockázatot vállal, lemond bizonyos biztonságról, azt a piac gyakran díjazza. Így tesz, aki vállalkozásba fog, illetve az is, aki ahelyett, hogy most rögtön elköltené a pénzét, valamilyen formában befekteti azt. Bizonyos mértékű kockázat vállalása normális, nem tekinthető túlzottnak.
A gazdaságban, a piacon azonban számos olyan tényező van, melyek túlzott mértékű kockázatvállalásra ösztönöznek:
● A versenynyomás illetve a rövid távú szemlélet
Amennyiben csak kockázatos ügyletek felvállalásával lehet érvényesülni a versenyben, illetve, ha a rövid távú siker lebeg a szemeink előtt, miközben elfeledkezünk a hosszú távú kockázatoktól.
● Korlátozott felelősség
Ez a modern gazdaság egyik fontos intézménye. Arra jó, hogy az emberek, a cégek tulajdonosai merjenek vállalkozni, ne kelljen attól tartaniuk, hogy a cégük esetleges csődje miatt mindenük elúszhat.
De nemcsak a tulajdonosok felelőssége korlátozott, hanem a döntéshozóké is. A döntéshozók gyakran mások vagyonával játszanak, és nem számoltathatóak el teljes mértékben hibás döntéseikért. Igaz ez a vállalati vezetőkre, a politikusokra, de bizonyos értelemben a hitelfelvevőkre is, akik arról döntenek, hogy mire fordítsák a felvett hitelt – más pénzét – és ha az elúszik, annál többet nem lehet elvenni tőlük, mint amennyijük még maradt.
A felelősségük korlátozottsága mind a tulajdonosokat, mind a döntéshozókat felelőtlen kockázatvállalásra ösztönözheti.
● Túlzott nyereségvágy
Mely köztudottan képes elvakítani az embert a kockázatokat illetően.
● Modern pénzügyi termékek
Mondjuk a részvényopciók, melyek egy későbbi időpontban, adott áron érvényesíthető vételi vagy eladási jogot jelentenek.
Az opcióknál azonban jóval összetettebb pénzügyi termékek is vannak már.
Az modern pénzügyi termékek tehát:
○ Megkönnyítik a kockázatvállalást
○ Nehezen felmérhető a kockázatuk
○ Elszakadtak az eredeti céltól
Merthogy a befektetések összegyűjtése helyett inkább a spekulációt szolgálják, mintegy szerencsejátékot játszanak velük az emberek.
A modern pénzügyi termékekről, derivatívokról bővebben lásd a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában.
● Csalárdság
Olyan is van aztán, hogy csalárd módon hozzák kockázatos helyzetbe az embereket, megtévesztik őket. Ez történhet mondjuk, ha devizahitelt ajánlanak nekik, de a vele járó magas kockázatra már nem hívják fel a figyelmüket. (Bár ehhez nem kell feltétlen piac.)
● Laza monetáris politika – olcsó hitelek
A laza monetáris politika lényegében azt jelenti, hogy a jegybank, az állam olcsón osztogatja a pénzt, olcsón lehet hitelhez jutni – amit leginkább azért tesznek, hogy élénkítsék a gazdaságot. Olcsón jutnak pénzhez egyrészt a bankok, akik éppen ezért boldog-boldogtalannak továbbadják azt, nem ügyelnek eléggé a kockázatokra. Másrészt a hitelfelvevők, a lakosság, a vállalatok és az állam is könnyelműbben bánik az olcsó pénzzel.
● Mentőövek
Piaci körülmények között sem ritka, hogy, elsősorban az állam, megmenti a bajba kerülteket, legyenek azok csődközeli helyzetben lévő bankok illetve nagyvállalatok, hitelesek, akik nem képesek törleszteni a tartozásaikat, vagy befektetők illetve spekulánsok, akik rossz helyre tették a pénzüket.
Teszi ezt az állam egyfelől a rendszer érdekében, válságkezelési céllal, nehogy összeomoljon a bankrendszer, nehogy sokan az utcára kerüljenek, stb… Másfelől politikai célok is vezérelhetik, hogy a megmentettek majd az adott pártra, politikusra fognak szavazni.
Ezzel természetesen az a gond, hogy aki számíthat arra, hogy megmentik, az hajlamos felelőtlenebbül cselekedni, túlzott kockázatot vállalni.
A mentőövekről bővebben lásd a ‘Gazdasági válságok’ témában.
* * *
Ahogy az elmondottakból kitűnik, a túlzott kockázatvállalás több szinten is jellemző: az emberekre, a menedzserekre, a vállalatokra, bankokra, de még az országokra is, veszélyes gazdaságpolitikájuk formájában.
Az, hogy egyesek túlzott kockázatokat vállalnak, természetesen akkor a legnagyobb gond, ha az kívülállókat is érint – különösen, amikor az egész rendszert, társadalmat veszélyezteti. Lásd ehhez ‘A piac elvi korlátai’ témában, hogy a túl nagyra növő vállalatokat, pénzügyi intézményeket időnként súlyos közpénzeken kell megmenteni.
9. Etikai problémák
A piac problémás etikájáról a ‘Modernitás és etika’ témában lehet olvasni.
Azon túl, hogy a piac bizonyos kevésbé szalonképes dolgokat jóváhagy, „etikusnak minősít”, etikátlan viselkedésre, szabályszegésre is késztethet: egyrészről a versenynyomás által, ha így lehet valaki győztes, így maradhat egyáltalán versenyben; másrészről pedig ha így szerezheti meg magának, amit megkíván.
10. Egyenlőtlenségek, feszültségek
1) Az egyenlőtlenségekről egy külön téma szól.
Az egyik idevágó pont belőle az egyenlőtlenségek és a gazdasági hatékonyság összefüggése, hogy a szabadabb verseny rendszerint nagyobb hatékonyságot, de nagyobb egyenlőtlenséget is eredményez.
2) A szabad verseny nem mindenkinek egyformán jó.
A következőknek kedvez:
○ A jobb pozícióban levőknek
○ Erőseknek, nagyoknak
A szabad versenyben ugyanis ezek szabadon érvényesíthetik előnyüket, fölényüket. Lásd ide ‘A piac elvi korlátai’ témában a piaci koncentrációt.
○ A versengőknek
Merthogy, ha valamiben versengünk, nemcsak az számít, hogy az adott tevékenységben mennyire vagyunk jók, hanem az is, hogy maga a versengés hogy fekszik nekünk, például mennyire toleráljuk a vele járó stresszt.
○ A rövid távra koncentrálóknak.
Emlékezzünk a rövid távú szemléletnél elmondottakra, hogy a piacon már rövidtávon sikeresnek kell lenni.
Lásd továbbá az ‘Ideológiák’ témában a szabadság ideológiáját, ahogy a szabadságot, a szabad versenyt, különösen azok haszonélvezői, gyakran, leegyszerűsítő módon, egyoldalúan jónak állítják be; illetve, hogy egész tetszetősen meg lehet indokolni, hogy miért kell a gazdagok adóit csökkenteni, miért kell az államot leépíteni.
3) A tőke szerepe az egyenlőtlenségekben
Először is, akinek a munkaerején kívül pénze is van, az az utóbbiból is hasznot lát.
Másodszor, a tőkének a haszonból való részesedése növekvőben van a munkaerőével szemben.
Miért?
○ A termelékenység növekedtével a termeléshez egyre inkább gépek kellenek, mint munka – a gépekhez pedig pénzre, tőkére van szükség. Lásd erről az ‘Iparizált világunk’ témában.
○ A tőke mozgékonyabb, mint a munkaerő, világviszonylatban is könnyen oda tud menni, ahol olcsó munkaerőt talál.
○ A szabad piac illetve a globalizáció a nagyvállalatoknak kedvez, melyek egyszersmind tőkeintenzívebbek is a kicsiknél.
4) Egyenlőtlenségek a munkán belül
Akik a munkaerejükből élnek, azokat sem egyformán díjazzák.
○ Az egyenlőtlenségek forrásai a munka díjazásában
○ A munkaerő kettészakadása a termelékenység növekedése miatt
A termelékenység növekedésével egyre kevesebb, de egyre képzettebb munkaerőre van szükség, és ezáltal kettészakad a munkaerő, egyfelől a jól kereső képzettekre, piacképesekre, másfelől az elhelyezkedni is nehezen képes képzetlenekre, piacképtelenekre.
5) A globalizáció hatása
A globalizálódó világban a tőke könnyen mozdul, és ott, ahova megy, gyorsan képes beindítani a gazdaságot. Az országok versenyeznek is érte, és hogy magukhoz vonzzák, jelentős engedményekre is hajlandók.
Engedményeket tesznek először is a dolgozók rovására, azért, hogy olcsó, könnyen kezelhető munkaerővel tudják kiszolgálni a befektetőket – tovább romlik tehát a munkaerő helyzete.
Másodszor egyéb, a tőkének kedvező intézkedéseket hoznak, lazítják a környezetvédelmi előírásokat, a trösztellenes szabályokat, stb… – aminek megint csak az átlagpolgár issza meg a levét: szívhatja a füstöt, illetve a csökkenő verseny miatt nő a nagyvállalatokkal szembeni kiszolgáltatottsága.
Viszont azért azt is hozzá kell tenni, hogy a szegényebb helyekre beáramló tőke munkahelyeket is teremt, amivel hozzájárul az egyenlőtlenségek világviszonylatban vett csökkenéséhez, tömegeknek a nyomorból való kiemelkedéséhez. Ennek az önmagában örömteli tendenciának megvan azonban az árnyoldala: konkrétan az, hogy a munkahelyek jelentős része a fejlett országokból kerül áttelepítésre, utóbbi helyeken tehát romlik a munkaerő helyzete; illetve hogy mindez a tőke érdekében történik, az igazi nyertes tehát továbbra is az utóbbi.
Egyébként a sok külföldi tőke, annak gyors menekülése a fentieken túl is gondokat okozhat. Lásd erről a ‘Gazdasági válságok’ témában.
6) Következmények: egyenlőtlenségek, feszültségek
A piac, az imént felsoroltak, gazdasági egyenlőtlenségekhez vezetnek, túlnyomórészt súlyosbítják azokat: aki jó a versengésben, aki tőkével rendelkezik, aki képzett, az jól jár, a többiek meg rosszul – ami társadalmi elégedetlenséggel, feszültségekkel jár.
11. További társadalmi problémák
1) Elidegenedés
A ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ című témában lehet olvasni a piaci rendszer emberre gyakorolt hatásairól. Ezek közül egyeseknek, így az elidegenedésnek is, társadalmi vonzatai is vannak – akárcsak a modernitás családra gyakorolt hatásainak, lásd ugyanott.
2) Beszűkülés, felületesedés
A piaci rendszer ezt is elősegíti, több módon is: a mind erőteljesebb specializáció által, azzal, hogy az emberek a szakterületükön kívül szinte minden másban másokra vannak utalva; az emberekre nehezedő nyomással, hogy dolgozzanak és pénzt keressenek, minél fogva nem jut idejük másra; azzal, hogy a rendszernek nem érdeke, hogy a fogyasztók műveltek, okosak legyenek, csak az kell, hogy kiszámítható módon megvegyék, amit el akarnak adni nekik; valamint az emberek, a gondolkozás elanyagiasításával, ha az anyagiakon túli dolgok nem kapnak kellő figyelmet.
A beszűkült, felületes emberek pedig, ami a probléma társadalmi vetületét illeti, nem látják át a helyzetet és a problémákat, nem tudják megítélni, mi volna a jó irány, nem tudják kiválasztani a megfelelő vezetőket, illetve könnyen manipulálhatóak.
Valamint lásd a ‘Specializáció és standardizáció’ témában az átfogó szemlélet háttérbe szorulását.
3) A világ elsivárosodása
A piac hatása itt nem egyértelműen negatív: amellett, hogy hozzájárul a dolgok kiüresedéséhez, felületesebbé válásához, az értékek nem megfelelő ápolásához, a kulturális sokszínűség csökkenéséhez, azért sok jó dolgot is eljuttat az emberekhez, illetve a maga módján választékot is biztosít.
4) A tehetségek eltérítése
A jobban fizető, ám a társadalom számára nem ritkán kevésbé hasznos iparágak által – ami még egy, a társadalomra nézve kedvezőtlen hatása a piacnak. Lásd például fentebb, hogy a piac elszívja a jó tanerőt az oktatástól.
Mielőtt azonban még túlságosan borús képet festenék a piacról illetve általában a mai világról, lásd azt is, amit korunk védelmében írok az ‘Egy jobb világ’ témában.
12. Környezeti problémák, az erőforrások pazarlása
Illetve az ebből fakadó nyersanyaggondok, például, hogy nem túl sokára elfogy az olaj.
A piacon semmi nem akadályozza, hogy az éppen aktuális generáció a sajátjának tekintse a Föld összes kincseit, a saját érdekében akár mindent azonnal kiaknázzon, feléljen, élhetetlenné tegye a környezetet az eljövendő generációk illetve a Föld többi lakója számára.
Ez a rendszer súlyos hiányossága.
A piac számos, a fentiekben bemutatott sajátossága hozzájárul ehhez:
● A tervezetlenség, vakrepülés, az emberiség sodródása
● Az, ahogy az igények és a termelés egymást gerjesztik
● A versenynyomás
Például azáltal, hogy a környezetvédelmi szempontokat feláldozzák a költségcsökkentés, a nyereségesség oltárán. (És itt azért ne hagyjuk ki a nyereségvágyat se.)
● A piac etikai problémái
Hogy az emberek igazolva láthatják kártékony viselkedésüket, illetve a piac ilyenekre késztetheti őket.
● A rövid távú szemlélet
Miáltal nem törődünk eleget a jövővel.
Azonkívül a globalizációnak is megvannak a maga negatív környezeti hatásai, gondoljuk csak az áruk és az emberek felesleges utaztatására, vagy az országok fent említett versengésére a tőkéért, melynek során lazítják a környezetvédelmi előírásokat.
Lásd végül a ‘Globális problémák’ témát, illetve abban, hogy sokaknak érdeke fűződik a környezetromboló technológiákhoz, eljárásokhoz, illetve mindenkinek, amennyiben arról van szó, hogy a környezetet védjük, vagy a gazdaság menjen.
