Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Gazdasági növekedés

A gazdasági növekedés a gazdasági aktivitás, különösen a GDP növekedését jelenti – a gazdasági fejlődés pedig a jólét emelkedése. Ezek elég szorosan összefüggenek egymással, de mégsem ugyanazok: a gazdasági növekedés által generált anyagiak a jólétnek csak az egyik tényezője. (Bár a többit is elősegítik.)

1.1. Az anyagiak fontossága

A gazdasági növekedés tehát bővíti az anyagi lehetőségeket, a nagyobb anyagi lehetőségek pedig növelik az anyagi jólétet, és a jólét egyéb aspektusait is elősegítik.

Az anyagiak egyfelől előmozdítják az egyéni jólétet; másrészt hozzájárulnak a társadalom jobb működéséhez is.

Különösen fontos az alapvető (anyagi) jólét: az, hogy az embereknek legyen mit enniük, legyen hol lakniuk, stb…, illetve meglegyen a lehetőségük az alapvető boldogulásra: legyen munkájuk, lehetőségük a legszükségesebbek előteremtésére, és némi reményük a felemelkedésre. Ha ezek nincsenek meg, akkor nincs mit veszíteniük, elkeseredetté válnak, könnyen mások ellen fordulnak, lázongani kezdenek.

Ám, mint utaltam rá, az anyagiak azért mégsem minden.

1.2. GDP

1)    A GDP jelentése és jelentősége

A GDP a Gross Domestic Product rövidítése, ami magyarul Bruttó Hazai Terméket jelent. Ez a gazdaság méretének legfontosabb mérőszáma, a GDP változása pedig a gazdaság növekedésének ütemét mutatja. Nagyon gyakran emlegetik, érdemes hát kicsit közelebbről megismerkedni vele.

A GDP az egy országban egy évben megtermelt végső termékek és szolgáltatások piaci értéke.

A GDP-ben az még a jó, hogy objektív, és hogy sok helyen rendszeresen, konzisztens módon számítják, illetve összehasonlítható. Van is egyfajta „hatalma” neki: amikor a jólétről van szó, az emberek leginkább a GDP-re koncentrálnak – annak ellenre, hogy, mint látni fogjuk, eléggé tökéletlenül méri azt: hogy csak egy szempontot előlegezzek meg, semmit sem mond az egyenlőtlenségekről.

2)    GDP variációk

Az alap GDP mutatóhoz több hasonló mérőszám párosul:

○    Fejenkénti GDP

○    Vásárlóerő-paritáson mért (fejenkénti) GDP

○    GNP

○    Reál GDP

3)    A GDP felbontásai

4)    GDP, államháztartás, munkanélküliség

Minél magasabb a GDP, az állam annál több bevételhez tud jutni: persze, hiszen a több jövedelemből és a nagyobb forgalomból több adót lehet beszedni. Lásd továbbá a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában az államadósság kinövekedését, illetve hogy az adósságot a GDP-hez szokták viszonyítani, mert ez mutatja, hogy az mennyire fenntartható, mennyire volna lehetséges visszafizetni azt.

Említést érdemel továbbá a GDP és a munkanélküliség összefüggése: minél nagyobb a GDP, a termelés, a munkanélküliség annál kisebb. (Adott technológia mellett legalábbis.) Ez ugye teljesen logikus, a nagyobb termeléshez több munkaerőre van szükség.

5)    Aggregált kereslet és kínálat

Ha olvastuk ‘A piac alapjai’ témát, biztos emlékszünk benne az ábrára a nagy X-szel, melynek egyik szára a keresletet, a másik pedig a kínálatot ábrázolta, a metszéspontjuk pedig meghatározta az egyensúlyi árat és mennyiséget.

Hasonló ábrát lehet felrajzolni a gazdaság aggregált (összesített) keresletére (AD, Aggregated Demand); és aggregált kínálatára (AS, Aggregated Supply) is.

6)    A GDP változása

A GDP tehát a gazdaság mérete, például hogy a magyar GDP 30.000 milliárd forint volt tavaly; a GDP változása pedig a gazdasági növekedés, amit százalékos formában szoktak megadni, például, hogy a magyar GDP 3%-kal nőtt az előző évhez képest.

Lásd végül a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában a gazdasági növekedést, mint a gazdaságpolitika fontos célját, és a gazdaságpolitika eszközeit.

1.3. Milyen okokból méri tökéletlenül a GDP a jólétet?

●    Közvetettség

Alább részletezve lesznek a jólét tényezői, és ha végigtekintünk rajtuk, láthatjuk, hogy a GDP, a termelés illetve a jövedelmek nagysága ezeket legfeljebb közvetetten méri. (Például nagyobb jövedelmek mellett érthető módon több jut egészségügyre és oktatásra, minek következtében javulhat az életminőség – viszont mondjuk a szabadságjogokhoz már elég lazán kapcsolódik csak a GDP.)

●    A GDP nem méri az egyenlőtlenséget

A GDP csak annyit mutat meg, hogy összesen mennyi terméket állítunk elő, összesen mennyi jövedelem keletkezik. Hogy ezek hogyan oszlanak meg az emberek között, arról már semmit nem mond – pedig nagyon nem mindegy, hogy azok előnyeit csak egy szűk, dúsgazdag réteg élvezi, és közben mindenki más nyomorog, vagy hogy széles körben elfogadható a jólét.

●    Minden termék szolgáltatás bekerül a GDP-be – holott nem mind növeli a jólétet.

Például:

○    Attól is nő GDP, ha kivágják az erdőt (ahova sokan jártak kirándulni illetve tisztította a levegőt) és feldolgozzák faárunak.

●    Csak a piacon hivatalosan megjelenő áruk, szolgáltatások kerülnek bele a GDP-be.

Az önellátás, az otthoni munka, a feketegazdaság nem – pedig ezek is növelik az (anyagi) jólétet.

●    Nem veszi figyelembe az externáliákat.

Mert a magas GDP azzal is járhat, hogy közben a dübörgő gyárak körül lakók sok füstöt kénytelenek szívni, vagy, hogy a jövő generációi kárára feléljük az erőforrásokat: ezeknek az embereknek csökken a jólétük, amivel nem számol a GDP.

Az externáliákról bővebben lásd ‘A piac elvi korlátai’ témában; valamint a ‘Fennmaradás’ témában, hogy nem kell minden határon túl növekedni, legyen olyan, hogy „elég”.

1) 

2) 

3) 

Továbbá:

Lásd továbbá a ‘Gazdasági válságok’ témában a túlfűtött gazdaság, a túl gyors növekedés hátrányait.

1.4. Országok gazdagsága

Mitől gazdag az egyik, és mitől szegény a másik ország? Ennek számos tényezője van, különösen a következők:

●    Történelem

Például az egyik országnak volt gyarmatbirodalma, a másiknak meg nem, az egyik szabadon fejlődhetett, míg a másik idegen elnyomás alatt senyvedett.

●    Természeti kincsek

Valahol van olaj, másutt meg nincs…

●    Földrajzi helyzet

Egyesek jó helyen vannak, politikailag stabil környezetben, prosperáló gazdaságokkal, kereskedelmi partnerekkel körülvéve – mások kevésbé szerencsések; az egyik országnak van tengerpartja, a másiknak nincs, stb…

●    Politikai és gazdasági rendszer

Valahol demokrácia és piacgazdaság van, máshol kommunizmus és tervgazdaság, stb…

●    Nemzetközi befolyás

Vannak, akik képesek nemzetközi szinten biztosítani az érdekeiket, a nyersanyagokhoz, piacokhoz való hozzáférést, a kedvező kereskedelmi feltételeket, stb… – mások kevésbé.

Lásd továbbá a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában, hogy egyes valuták (különösen az USD) iránt nagyfokú nemzetközi kereslet mutatkozik, mert a világ abban tartalékol, kereskedik – ami a kibocsátó országnak tiszta nyereség.

●    Aki gazdag könnyebben is gazdagszik tovább

Ahol már kiépült egy erős gazdaság, az azt támogató infrastruktúra, oktatás, szaktudás, a belőle fenntartott érdekérvényesítő rendszer, ahol sok a tőke, az érthető módon könnyebben érvényesül, mint ahol mindezek nincsenek meg.

Azonban…

A legfontosabb, ami meghatározza egy ország gazdagságát az, ami az emberek fejében van.

Részben a tudás is, de nem az a legfontosabb, mert az viszonylag gyorsan pótolható. Fontosabb a kultúra, a munkamorál, az opportunizmus, hogy az emberek a dolgukat teszik, vagy folyton azt keresik, hogyan lehet kijátszani a rendszert. Gondoljunk csak Japánra vagy Dél-Koreára, akik igencsak hátrányos helyzetből lettek rövid idő alatt gazdagok.

Lásd ehhez ‘A kultúra és az ember’ témában a kultúra tehetetlenségét, hogy az általában csak lassan változik.

* * *

Érdemes még két szót ejteni az országok fejlettség szerinti kategorizálásáról, hogy szokás fejlett vagy fejlődő országként besorolni őket. Ez eléggé közismert, itt csak annyit hozzá, hogy ezek a kategóriák, különösen a fejlődő országok, nem egyneműek, meglehetősen eltérő fejlettségű országok vannak egy kategórián belül is. Egységes kritériumrendszer nincs arra, hogy ki számít fejlődőnek és fejlettnek, de bizonyos besorolási módszer szerint például Magyarország is a fejlődő országok közé tartozik – együtt a világ legszegényebb országaival. Utóbbiakat azért a fejlődő országokon belül szokás külön csoportként kezelni: a legkevésbé fejlett országoknak (least developed countries) nevezik őket. Ezek főleg afrikai országok.

1.5. Globalizáció és a gazdasági növekedés, fejlődés

A globalizáció, a gazdaság nemzetköziesedése, közelebbről pedig az, hogy a szegényebb országokba külföldi tőke érkezik, gyárak épülnek, munkahelyek keletkeznek, jelentősen hozzájárul a gazdasági növekedéshez, a szegénység, a nyomor csökkenéséhez, a gazdasági fejlődéshez. Hasonlóan megvannak a pozitív hatásai a nemzetközi migrációnak is. Mi több, az utóbbi időkben tapasztalt eredmények nagyrészt inkább ezeknek köszönhetőek, mintsem a célzatos fejlesztési programoknak. Mindazonáltal mind a tőkemozgásoknak, mind a migrációnak megvannak a hátulütőik is.

1)    Külföldi tőke

Alapvetően két fajtája van neki:

○    Termelő beruházások

Mint amikor egy külföldi vállalat gyárat épít nálunk. Ennek kedvező és kedvezőtlen hatásairól a ‘Vállalatok’ témában lehet olvasni, a multik kapcsán.

○    Spekulatív tőke

Ilyen, amikor a külföldiek részvényeket vesznek nálunk, mert profitálni akarnak a tőzsde emelkedéséből. (Nem termelni jönnek tehát.) De ameddig jön a pénz, ez is jó: mennek felfelé a részvényárak, amiből a vállalatok is részesülnek, és általában, javul a hangulat a gazdaságban. Baj akkor van, amikor a külföldiek meggondolják magukat, megijednek és menekülni kezdenek. Lásd ehhez a ‘Gazdasági válságok’ témában a külföldi tőke menekülését a tipikus válság okok között.

Fontos tehát, hogy a külföldi tőke mindkét formáját ésszel engedjük csak be.

2)    Migráció

Hogyan segíti a nemzetközi migráció a kibocsátó ország gazdaságát? Többféleképpen is: a külföldön dolgozók pénzt utalnak haza; ha hazatérnek, magukkal hozzák a külföldön megszerzett tudást; ha pedig kint maradnak, de a hazai kötelékeik megmaradnak, befektetéseket, turistákat irányíthatnak régi hazájukba, vagy segíthetik az onnan kiinduló exportot. Közben a fogadó országok is munkaerőhöz jutnak.

Másfelől persze a munkaerő, a tehetség elvándorlása nem tesz jót a gazdaságnak; és természetesen a fogadó oldalon sem minden fenékig tejfel: különösen, ha az érkezők nem egykönnyen alkalmazhatók, a segélyekre utaznak, ha nagyok a kulturális különbségek, stb…

Lásd továbbá alább a nemzetközi gazdasági fejlesztésben résztvevő szervezeteket.

2.   Gazdasági fejlődés

A gazdasági fejlődés tehát a jólét emelkedését jelenti. (Szemben a gazdasági növekedéssel, mely a gazdasági aktivitás, a GDP növekedése.)

2.1. A jólét tényezői

Mik kellenek a jóléthez, mik emelik azt?

1)    Alapvető elemek

Mint a táplálék, a víz és a hajlék.

2)    Anyagiak

Munkalehetőség, TB és nyugdíj, illetve a tulajdon biztonsága.

3)    Egészség, közérzet

Hozzájárul ehhez, ha a táplálék egészséges, az ivóvíz tiszta, a hajlék rendezett, de olyanok is, mint a csatornázás, az egészségügyi ellátás, a szexuális egészség megőrzését, a családtervezést segítő módszerek, eszközök (pl. fogamzásgátlók) elérhetősége, vagy az elegendő szabadidő.

Érdemes itt megemlíteni még a gyermekhalandósági rátát és az élettartamot, mint a jólét két fontos mérőszámát.

4)    Művelődés, szórakozás

Különösen az oktatáshoz való hozzáférés, azon belül is az alapfokú oktatás. Az analfabetizmus aránya itt egy fontos mutató.

5)    Emberi jogok

Hogy az emberek megfelelően tág keretek között szabadon élhessenek, ne nyomják el őket, ne kelljen félelemben élniük, ne korlátozzák őket világnézetükben, vallásukban, szabadon kimondhassák a gondolataikat, stb… Kiemelést érdemelnek továbbá a nők jogai, akiket sokáig, és többfelé még ma is elnyomnak, hátrányos megkülönböztetés éri őket.

6)    Élhető környezet

Úgy a természeti, mint a társadalmi környezetet illetően. Az előbbi megőrzését segíti elő, ha a fejlődés fenntartható; az utóbbi alatt pedig olyanokat értek, hogy alacsony legyen a bűnözés, ne legyenek súlyos feszültségek a társadalomban.

* * *

Ha végigtekintünk a felsoroltakon egyúttal azt is láthatjuk, hogy sokukat nagyban elő tudja segíteni a gazdasági növekedés, mely munkahelyeket és anyagi bőséget teremt, illetve pénzt kórházakra, iskolákra, stb… (Bár, mint láttuk, a GDP azért meglehetősen pontatlan mértéke a jólétnek.)

2.2. Gazdasági fejlesztés

A gazdasági fejlődés nemcsak magától történik, elő is lehet segítni azt, és mára egész iparág foglalkozik ezzel, a maga szervezeteivel, szakembereivel. A gazdasági fejlesztésnek megvan a maga tudománya is, melyet fejlődésgazdaságtannak neveznek (development economics).

1)    A gazdasági fejlesztés szintjei

Különféle területi egységeket megcélozni vele.

2)    A főbb szereplők

A legfontosabb nemzetközi szervezetek a gazdasági fejlesztésben:

○    A Világbank-csoport

○    Multilaterális fejlesztési bankok

○    ENSZ szervezetek

○    IMF

(International Monetary Fund, azaz a Nemzetközi Valutaalap)

Mely szintén egy prominens nemzetközi szervezet, és bár elsődleges célja nem a fejlesztés, itt érdemes szólni róla. Az IMF elsősorban a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitása felett őrködik.

* * *

A gazdasági fejlesztésben természetesen nemcsak nemzetközi, hanem nemzeti szervezetek is működnek. Ezek között vannak olyanok, melyek más országok fejlesztését célozzák.

Mások az adott országon belüli fejlesztéssel foglalkoznak.

* * *

3)    Külső segítség, engedmények – és a fejlesztendő országok saját képességeinek javítása

Alapjában ezen a két módon lehet valakin segíteni, vagy, ahogy mondani szokták, vagy halad adunk valakinek, vagy megtanítjuk halat fogni.

Tanulság, hogy a segítség „több lehet magánál”, ha ugyanazzal az erőfeszítéssel inkább halat fogni tanítjuk az embereket, vagy úgy is, ha a saját forrásainkkal, azok mellé igyekszünk másoktól származó segítséget, befektetéseket is bevonzani.

2.3. Országok felzárkóztatása

2.4. A segélyezés mögöttes céljai, árnyoldala

Az, hogy a világot elsősorban az érdekek irányítják, szépen le van írva az ‘Érdekek’ témában. És itt is, a mögött is, ami a látszat szerint mások megsegítése, sok magánérdek húzódik meg.

1)    Sokan nyíltan és legálisan jól élnek a segítség adminisztrálásából.

Láttuk, hogy manapság már mekkora iparág a gazdasági fejlesztés. A fejlesztésre, a szegények megsegítésére szánt összegek tetemes része ennek a szerkezetnek a működtetésére, a szakemberek megfizetésére megy el.

Az persze más kérdés, hogy mennyire lehetne ezt olcsóbban megoldani, jó szakembereket találni kevesebbért, úgy hogy közben korrupcióból se legyen több. Az azonban biztos, hogy akik ekképp részesednek ezekből a pénzekből, azoknak nem érdekük kevesebbet kivenni belőle, és egyúttal számottevő befolyásuk is van arra, hogy mennyi jut magának a rendszernek.

(Közben érdemes még egymás mellé tenni az adminisztrátorok és a megsegítendők életszínvonalát.)

2)    Szimplán ellopott pénzek

A pénz másik jelentős részét viszonylagos egyszerűséggel el szokták lopni. Lásd ehhez az ‘Állam’ témában a korrupcióról írtakat, például, hogy sok közpénzből, segélyekből finanszírozott projekt jóval drágábban épül meg a kelleténél.

3)    Kifinomultabb módszerek

○    Amikor a kölcsönöket, segélyeket a donornál költik el

○    Olyan iparágak fejlesztése a segélyezettnél, melyek a donor érdekeit is nagyban szolgálják

Tegyük hozzá, hogy önmagában az, hogy valaki maga is jól jár, miközben másokon segít, nem baj; lásd erről az ‘A jóság elvárható mértéke’ témában. A baj ott kezdődik, amikor a „megsegített” érdekei már sérülnek – és ez sem ritka.

○    Eladósítás

A világon számos alkalommal megtörtént, hogy kimondottan azért adtak nagy kölcsönöket különböző országoknak, hogy az majd ne tudja visszafizetni – és onnantól kezdve azt követelhessenek tőlük, amit csak akarnak: például az ország természeti kincseihez való hozzáférést, katonai bázisok telepítését vagy az ország ENSZ szavazatait.

○    A donor érdekeit kiszolgáló rezsimek támogatása

A segélyek ugyanis egyúttal az uralmon levők hatalmát is megszilárdítják – akik azonban gyakran inkább külföldi támogatóik, mintsem a saját népük érdekei szerint kormányoznak. Lásd ehhez a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában, hogy egy diktatúra jobb lehet a külföldnek, illetve, hogy kifelé a demokráciák sem mindig angyalok.

Nem mellesleg a fentieken kívül mindenféle egyéb, kémfilmekbe illő módszerek is elő szoktak kerülni, amikor egy ország érdekeinek (háború nélkül történő) érvényesítéséről van szó.

* * *

A pénzen és profiton kívül egyéb céljai is lehetnek a bemutatott machinációknak. Említettem már bizonyos politikai, stratégiai célokat, mint a katonai bázisok telepítése, vagy az ENSZ szavazatok befolyásolása. Hasonló mögöttes motívum lehet a kedvezményezettek megbékítése, a rend fenntartása is. (Nemzetközileg is, például, hogy ne jöjjenek a menekültek; de a saját országunkon belüli segélyezetteket illetően is, lásd a ‘Politikai konfliktusok’ témában, hogy „cirkuszt és kenyeret”.) Továbbá a hidegháború alatt jellemző indíték volt még annak a megelőzése, hogy a szegény országok kommunistává váljanak.

Végül még annyit, hogy a nyerészkedő nagyvállalatokon illetve a donor és fogadó oldali kormányokon kívül a fentebb bemutatott nemzetközi szervezetek is eléggé benne voltak (vannak?) ezekben a játszmákban.

E három szereplő összejátszását egyébként az is megkönnyíti, hogy a vezetőik ugyanazokból a körökből kerülnek ki, ismerik egymást, könnyen és gyakran mozognak a vállalatok, kormányzatok és nemzetközi szervezetek vezető pozíciói között.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Részvény

1.1. Részvény és részvénytársaság

Mire találták ki részvényeket és a részvénytársaságot? Arra, hogy általuk össze lehet gyűjteni a kis befektetéseket, nagy tőkét igénylő vállalkozásokat is finanszírozni lehet belőlük.

Ezt elősegíti, először is, hogy az egyes részvények kis értékűek, gyakorlatilag bárki megveheti őket, bárkiből lehet vállalat tulajdonos.

Másodszor, a részvényeknek másodlagos piacuk is van, azaz később ismét könnyen pénzzé lehet tenni őket. Ily módon a befektetőnek nem kell hosszú időre elköteleződnie, ha később a pénz kell inkább neki, visszakaphatja. Ez a másodlagos piac mindenekelőtt a tőzsde.

A részvények eredeti célja tehát a tőke biztosítása a vállalatok, a reálgazdasági beruházások, a termelés számára. Látni fogjuk azonban, hogy a gyakorlat mennyire elszakadt ettől.

1.2. A részvény hasznai a befektetőnek

Egy részvény többféleképpen is hasznos lehet:

1)    A részvény tartása, az osztalékok szedése

Illetve belelátás, beleszólás a vállalat ügyeibe. (Bár egy kisrészvényesnek önmagában nem sok szava van, együttesen viszont jelentős súlyt képviselhetnek.)

Ez a részvény mondhatni hagyományos hasznosítása.

2)    Spekuláció

Mint minden másnál, a részvénynél is: ha sikerül azt drágábban eladni, mint amennyiért vettük, azzal jól járunk; illetve lásd alább, hogy az ár csökkenésére is lehet spekulálni. Lényeg, hogy aki spekulál, az megpróbálja kitalálni, nagyjából mi lesz majd a részvény ára, hogy ezáltal nyereségre tegyen szert.

3)    Egy portfolió kockázatának illetve hozamának befolyásolása

Kockázat alatt a hozam bizonytalanságát értem, pontosabban azt, hogy bár a várható hozamot ismerjük, mondjuk 10%, de bizonytalanság van benne, lehet az 12, de 8 is.

A befektetőt leginkább a befektetései összességének hozama és kockázata izgatja, nem annyira az abban szereplő egyes papíroké – és amikor megvesz egy részvényt, azzal a teljes portfolió jellemzőit változtatja, mozdítja el az általa preferált irányba. Bővebben lásd alább.

Lásd továbbá a ‘Pénz és hitel’ témában a termelő és spekulatív befektetéseket.

Nézzük meg most ezeket a pontokat részletesebben:

1)    A részvény haszna az osztalékból

A részvényes tehát a vállalat hasznából rendszeresen részesedni szokott, ez az osztalék. Ha valaki csak azért venne részvényt, hogy ezeket az osztalékokat aztán begyűjtse, akkor annyit volna hajlandó fizetni érte, mint a várható osztalékok jelenértékének összege.

2)    A spekulációs kereskedés

A részvényeket (legalábbis a tőzsdén) elsősorban spekuláció céljából adják és veszik, azért, hogy magából az adásvételből tegyenek szert haszonra.

A spekulációs kereslet-kínálat attól függ, hogy az emberek mit gondolnak, mennyi lesz majd a részvény ára a jövőben, mekkora lesz majd annak kereslete és kínálata akkor. (Nyilván akkor érdemes most vásárolni, ha drágulásra számítanak.) Hogy mire lehet számítani, az több mindentől függ:

●    A vállalat gazdálkodásától tehát csak részben.

●    Az ágazat, az ország, a régió, a világ gazdaságát érintő hírek; fontos emberek nyilatkozatai

●    Egyéb tényezők

Melyek befolyásolják részvényárakkal kapcsolatos a várakozásokat és az árfolyamot:

○    Extrapoláció: hogy egyszerűen azért, mert már egy ideje mennek felfelé (lefelé) az árak, ugyanerre számítok a jövőben is.

○    Csordaszellem: ha mindenki vásárol, akkor én is velük tartok, mert az a legegyszerűbb, mert „ennyi ember nem tévedhet”, mert nem akarok kimaradni a buliból, és mert így legfeljebb annyira járok rosszul is, mint akárki más.

○    A széles körben eluralkodó lelkesedés és pánik

A spekuláció erőteljesen tudja mozgatni az árakat. Egyfelől részt vesz a tőzsdei buborékok (lásd alább) kialakulásában, (és összeomlásában is): ahogy a kirajzolódó trend egyre inkább arra utal a spekulánsok számára, hogy további nyereség várható; ahogy mind többen szállnak be a raliba, erősödik a csordaszellem hatása; ahogy eluralkodik a lelkesedés.

Másfelől az, hogy az emberek mit gondolnak a jövőbeli kilátásokról, gyorsan tud változni – és vele együtt spekulánsok a vásárlókedve is. Ez párosul az érdektelenségükkel (lásd alább), azzal, hogy ha romlanak a kilátások, a spekuláns inkább kiszáll, eladja a részvényét, mint hogy kitartana a vállalat mellett, megpróbálna tenni a helyzet jobbra fordításáért. A spekuláció ekképp a részvényárak változékonyságáért, kockázatáért is nagyban felel.

Végül megjegyzem, hogy nemcsak részvényekkel lehet spekulálni. Lásd ehhez a befektetési kereskedésről írtakat az ‘Ár és érték’ témában.

3)    Egy portfolió kockázatának, hozamának befolyásolása

Ez tehát még egy ok, amiért egy részvény hasznos lehet a befektetőnek: amikor a részvény egy portfolió részévé válik, és a nekünk tetsző irányba változtat annak tulajdonságain.

Azzal, hogy a portfoliónkat több papírból állítjuk össze, diverzifikáljuk, többnyire jelentősen csökkenteni tudjuk annak kockázatát.

1.3. A részvény ára

A (tőzsdei) részvények ára piaci ár, vonatkoznak rá a keresletről-kínálatról illetve az egyensúlyi árról ‘A piac alapjai’ témában elmondottak. A keresletet-kínálatot a részvények esetében befolyásoló speciális tényezőkről pedig az előző pontban olvashattunk.

Vegyünk szemügyre most a részvényárakhoz kapcsolódó néhány további jelenséget, tényezőt, elméletet is:

1)    Visszacsatolások

A visszacsatolások a spekuláció miatt jelennek meg a részvényárakban.

2)    Tőzsdei buborékok

Pénzügyi buborék az, amikor valaminek az ára pénzügyi okok miatt gyorsan és jelentős mértékben emelkedik. A buborékok rendszerint előbb-utóbb kipukkadnak, amit hasonlóan gyors összeomlás követ. Itt arról szólok röviden, amikor a tőzsdén történik mindez, de máshol is jellemző, például az ingatlanpiacon. A buborékokról általában lásd a ‘Gazdasági válságok’ témában.

Mi okozza a buborékokat? Először is, pénzügyi okok: tehát az nem buborék, amikor rossz volt a termés, és ezért drágább lesz a kenyér. Tipikus okok a fent részletezett visszacsatolások, de van más is, különösen a likviditásbőség, hogy sok a pénz a gazdaságban, az emberek pedig be akarják fektetni azt, részvényt, ingatlant vásárolnak, stb…

A tőzsdei buborékokban az árak nagyon távol kerülhetnek a vállalat fundamentális értékétől, kvázi attól, amit az osztalékként ki tud termelni; különösen felfelé. Ez aztán hozzájárul a kipukkadásukhoz, amikor az árak valamiért megtorpannak, az emberek pedig észbe kapnak, hogy lehet, hogy nem tudják majd drágábban eladni a részvényüket – amit pedig osztalékként kaphatnak, az jóval kevesebb annál, hogy megérje tartani azt.

Mindez általában nem csak egy-egy részvényt érint, hanem többé-kevésbé az egész piacot, részben az egész gazdaságot érintő tényezők, különösen az általános likviditásbőség miatt, részben az eluralkodó általános lelkesedés, illetve pánik miatt.

Az összeomlás így általános tőzsdeválságot jelent, amiből pedig könnyen általános gazdasági válság lehet. Lásd alább a tőzsde és a gazdaság kapcsolatát; hogy ameddig megy a szekér, addig senkinek nem érdeke fékezni; valamint a szorult helyzetben lévők megmentését összeomlás esetén.

3)    Az árcsökkenés tényezői

●    Stop-loss limitek

●    Diszpozíciós hatás

●    Áresésre történő spekuláció

Azon is lehet ugyanis nyerni, ha az árak csökkennek.

4)    A tőzsde mindig emelkedni fog?

Ezt, legalábbis hosszútávon, illetve, hogy a tőzsdén nagyobb nyereséget lehet elérni, mint más biztonságosabb, befektetésekkel (bankbetét, állampapírok), sokan elméletileg és történelmileg is bizonyítottnak veszik. A dolog azonban nem ennyire biztos.

5)    A hatékony piac elmélete

Ez röviden azt mondja, hogy a részvények jelenlegi ára minden rendelkezésre álló jövőre vonatkozó információt tükröz, tehát nem lehet okosabbnak lenni a piacnál, nem lehet konzisztensen nagyobb profitot elérni az átlagos piaci hozamnál. Nincs is tehát értelme megpróbálni kitalálni, hogy melyik részvény hoz majd többet és melyik kevesebbet, úgyis eleve mindegyiket fair áron adják, annyiért, hogy várhatóan annyit hozzon, mint a többi, azaz mindegyikkel fair nyereségre számíthatunk.

A hatékony piac elméletében, a gyakorlatban tapasztaltak szerint is, sok igazság van. ß

2.   A tőzsde és a gazdaság

1)    A tőzsdei árak és a reálgazdaság

Hogy az utóbbi hatással van az előbbire, azt fentebb láttuk: ahogy egy vállalat gazdálkodása hatással van a részvényei árfolyamára, illetve ahogyan az ország-világ gazdasági hírei befolyásolják a tőzsdét.

Viszont a tőzsde vissza is hat a reálgazdaságra. Ha például rosszul megy, stagnálnak, esnek, alacsonyak a részvényárak, akkor a vállalatoknak nehezebb friss tőkét bevonniuk, mivel nehezebben, olcsóbban tudnak csak új részvényeket kibocsátani.

Ezen felül a tőzsdei árak, a tőzsdeindex, ezek mozgása mintegy a gazdasággal kapcsolatos várakozásoknak is fokmérői, illetve sokan jelentős mértékben erre alapozzák a várakozásaikat. Így, ha a tőzsdén gondok vannak, hitelt is kevésbé adnak a vállalatoknak a bankárok, a vevőik pedig kevesebbet vásárolnak tőlük.

Nem véletlen tehát, hogy egy tőzsdeválság könnyen általános gazdasági válságba torkollhat.

A spekuláció, a pénzügyi nyerészkedés sem egy elvont játék tehát, mint ahogyan sokan kezelik azokat, nagyon is közük van a való világhoz, az emberi életekhez – különösen pedig olyanokéhoz is, akiknek semmi közük a tőzsdéhez, a pénzvilághoz.

Lásd ehhez a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában a gazdasági várakozásokról írtakat.

2)    A kisrészvényesek és spekulánsok érdektelensége

Vagyis, hogy nem érdekli őket a vállalat irányítása, hosszú távú sorsa, de gyakran még az sem, hogy az adott vállalat egyáltalán mivel foglalkozik.

3)    A spekuláció és a termelés érdekellentéte

○    A spekuláció erőforrásokat szív el a termeléstől.

Spekulációval ugyanis rövidtávon nagyobb hasznot lehet elérni, mint termelő beruházásokkal, (legalábbis amikor jól megy a tőzsde), mégpedig úgy, hogy közben nem állít elő reáljavakat, termékeket, melyekre az embereknek szükségük van.

○    A spekulánsok érdektelensége

Mint fentebb láttuk, ez sem jó a vállalatoknak, a termelésnek.

4)    A spekuláció előnyei

Merthogy azért ilyenek is vannak.

○    Likviditás

○    Tőke

A spekuláció fentebb bemutatott hátrányai mindenesetre könnyen meghaladják az előnyeit.

3.   Egyebek

3.1. A hitelből történő spekuláció és kivásárlás

3.2. Intézményi befektetők

Értékpapírokat, részvényeket nemcsak emberek adhatnak-vehetnek, hanem intézmények, nyugdíjalapok, befektetési alapok, befektetési bankok is.

Ők, először is, nagyban játszanak, így jelentős hatással tudnak lenni az árakra. Másodszor, amiről itt még szólni érdemes, az automatizált, számítógépes kereskedés.

3.3. Derivatívok, pénzügyi innováció

A derivatívok, más néven származtatott termékek, olyan pénzügyi termékek, melyeknek az ára valamely más termék, különösen részvény, árától függ. A pénzügyi innováció javarészt ilyenek fejlesztését jelenti.

Melyek a legfontosabb derivatívok?

●    Határidős ügyletek

Vagyis amikor a felek előre megegyeznek egy majdani adásvételről, előre rögzítik annak időpontját, az árat és a mennyiséget.

●    Opciók

Az opció vételi vagy eladási jogot (illetve a másik fél részéről kötelezettséget) jelent.

Nézzünk mi a helyzet, ha nekem van egy vételi opcióm. Ekkor jogomban áll majd egy jövőbeli időpontban, egy előre meghatározott áron (kötési árfolyam) megvenni valamit, különösen egy részvényt, a kötelezettől. Miért vállal valaki ilyen kötelezettséget? Természetesen pénzért: az opciós jognak ára van, amit az opció jogosultja fizet a kötelezettnek, előre.

Kétféle opció létezik tehát: az egyik az előbbi vételi opció, amikor valakinek joga lesz megvenni valamit. A másik az eladási opció, amikor joga lesz eladni valamit, szintén előre rögzített áron illetve időpontban. És mindkét fajta opciónak van egy jogosultja és egy kötelezettje.

●    Swap

Ez két különböző pénzáramlás elcserélését jelenti. (A swap szó is cserét jelent magyarul.) Például amikor a felek egy változó és egy fix kamatfizetési kötelezettséget cserélnek el egymással; vagy két különböző valutában fennálló kölcsönt.

* * *

Mire jók tehát a derivatívok?

Leginkább a következőkre:

●    Spekuláció

●    Kockázatok csökkentése, fedezése

●    Arbitrázs

●    Forrásbővítés

* * *

Milyen általános jellemzői vannak a derivatívoknak?

●    Rugalmasság

●    Bonyolultság

●    Megkönnyítik a kockázatvállalást

●    Felelőtlen hitelezésre ösztönöznek

Mindezek folytán a derivatívok emelik a rendszerszintű átláthatatlanságot és kockázatot, a pénzügyi-gazdasági összeomlások, válságok veszélyét.

Összefoglalva: a derivatívok hasznosak tudnak lenni – ám komoly veszélyeket is rejtenek.

4.   Mit kellene tenni a pénzügyi rendszerrel?

(Azt, hogy általában a piaccal, a gazdasággal mit kellene tenni, lásd az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában.)

4.1. Elvek

●    A pénzügyi rendszer nagyon hasznos tud lenni, szükség van rá.

●    Biztosítani kell, hogy a pénzügyi rendszer a társadalom érdekeit szolgálja.

●    Szabályozottság, egyszerűség, átláthatóság

●    A stabilitás fontossága

Úgy is, mint a gyors növekedéssel szemben.

4.2. Konkrétabb javaslatok

1)    A spekuláció korlátozása

2)    Felelős hitelezés

Az, hogy olyanoknak is adnak kölcsönt, akik aztán nagy valószínűséggel nem fizetik vissza, jelentős problémák forrása: bankcsődöket, gazdasági válságokat idézhet elő, illetve társadalmi érdekből szükségessé teheti a felelőtlenek megmentését – mások költségére.

Szükséges tehát a hitelezés, eladósodás kordában tartása.

3)    A kockázatok felmérésének, megértésének és kezelésének erősítése

Konkrétabban:

○    A hitelezők nézzék meg alaposan, kinek mennyi hitelt adnak.

○    A kockázatelemzés és -kezelés erősítése a különféle szervezeteknél

○    A laikusok felvilágosítása a kockázatokról

4)    A felelőtlenség kezelése

Sok ember, vállalat, bank hajlamos felelőtlenül gazdálkodni, költekezni, befektetni, hitelezni. Nézzük meg, hogyan kellene ehhez hozzáállni:

○    Ne ösztönözzük a felelőtlenséget

Ami a jelenlegi hozzáállásban eléggé jellemző, mármint hogy ösztönözzük azt, lásd különösen a ‘Gazdasági válságok’ témában, hogy hogyan: a pénzügyi rendszer védettségét; a mentőöveket, melyeket a felelőtlenül gazdálkodóknak szoktak nyújtani; valamint, hogy ennek az árát a felelősen gazdálkodókkal fizettetik meg.

○    Az embereket esetenként nem árt megvédeni saját maguktól is

Mondjuk, hogy ne adósodjanak el túlzottan.

○    A felelőtleneket hagyni kell bukni

Hogyha, közérdekből, nem is teljesen, de nagyot, azért, hogy okuljanak, és hogy más is lássa, mi a vége, ha valaki nem vigyáz. És akkor is így érdemes eljárni, ha ezzel a gazdaságnak is ártunk. (Persze teljesen összeomlasztani nem kell azért.) Mindezt természetesen azért, mert hosszútávon megéri; meg nem utolsósorban, mert így az igazságos.

5)    Olyan körülményeket kell teremteni, hogy ne legyen muszáj megmenteni a felelőtleneket

Ahogy az előbb írtam, a felelőtleneket közérdekből mentik meg. Ez a pont pedig azt mondja, hogy amennyire lehet, érjük el, hogy a köz érdeke ne függjön attól, hogy mi lesz a felelőtlenekkel. Ezt többek között a következőkkel lehet elérni:

○    Nem szabad hagyni túl nagyra nőni a vállalatokat, különösen a bankokat.

○    A bankok közötti összefonódások korlátozása

6)    Pénznyomtatás helyett a problémák gyökerének kezelése

Lásd ehhez a laza monetáris politika népszerűségét és könnyűségét a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában, illetve a problémáit, különösen, hogy felelőtlen hitelezéshez vezet, buborékokat okoz.

4.3. Miért nehéz meglépni a fentieket?

Több okból.