Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Vállalatok

1.1. A vállalat jogi szempontból

1)    A vállalat mibenléte

A vállalat emberek és eszközök elkülönült összessége, melynek célja az üzleti haszonszerzés. A vállalat egy elkülönült jogi egység, mely általában jogi személyiséggel is rendelkezik.

A vállalatnak, mint a szervezeteknek általában, a tagságukat adott időben alkotó emberektől független lehet a létezése, a tagok cserélődésével túlélhetik őket, a kilépésüket, elvileg akármeddig fennmaradhatnak.

2)    Vállalati formák

Hogy a vállalatok milyen jogi formában működhetnek, az országról-országra változó. Magyarországon a legjellemzőbb a részvénytársaság (rt), a korlátolt felelősségű társaság (kft), a betéti társaság (bt) és a közkereseti társaság (kkt). Ezeket nevezi a magyar jog gazdasági társaságnak.

A vállalati formákat a következő szempontokból érdemes csoportosítani:

○    Személyegyesülés – tőketársulás

Bizonyos vállalati formákban a tagok között az üzleten túl jellemzően személyes kötelékek is vannak, mint például amikor a testvérek közösen alapítanak egy kft-t, bt-t vagy kkt-t. Az ilyenek a személyegyesülés jellegű vállalati formák. Ezzel szemben a tőketársulás jellegű formák esetén inkább csak a pénzüket, a tőkéjüket egyesítik a tagok, egyéb közük nemigen vagy egymáshoz. Tipikusan ilyen az rt. Érthető módon az előbbiek inkább kisebb, az utóbbiak inkább nagyobb vállalatok.

Lásd ehhez a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témát.

○    Korlátolt felelősség – korlátlan felelősség

Ez egy másik dimenzió, melyben elkülöníthetőek egymástól a különböző vállalati formák. A korlátolt felelősség azt jelenti, hogy a vállalat tagjai nem felelnek a vállalat tartozásaiért, azokért csak a vállalat felel, a saját vagyonával. Ilyen természetesen a kft valamint az rt. A korlátlan felelősségű vállalati formák esetében ellenben a tagok a saját vagyonukkal is felelnek; ilyen a kkt. (A bt-ben sajátosan keveredik a korlátolt és korlátlan felelősség.)

Mire jó a korlátolt felelősség? Természetesen arra, hogy mivel így személyesen kevesebbet kockáztatnak, az emberek nagyobb kedvvel vállalkoznak.

Különösen a nagyobb vállalatoknál jellemző továbbá a tulajdon és az operatív irányítás elválása, magyarul, hogy a vállalatot nem a tulajdonosok igazgatják, hanem a menedzsment. (@@Mennyire jellemző ez a kft-knél, kkt-knél, bt-knél?)

1.2. A vállalat gazdasági szempontból

Eddig azt néztük meg, hogy a vállalatok milyen formában, milyen szabályok szerint működnek. Most arról lesz szó, hogy a mire jók, hogyan teszik hatékonyabbá a termelést, csökkentik az árakat, növelik a profitot.

1)    Csökkenő termelési költségek

A vállalat összegyűjti, egyesíti a termeléshez szükséges embereket és eszközöket, ezek tehát kéznél lesznek, nem kell minduntalan keresgélni őket, a termelés így olcsóbbá válik.

Tovább növelik a hatékonyságot, csökkentik a költségeket az alább a specializációnál leírtak, illetve az, ahogy a vállalat, annak elemei, mint egy olajozott gépezet működnek együtt, állítják elő a végterméket.

2)    A tőke hatékony bevonása

A tőke az egyik termelési tényező: a vállalat általa tud munkaerőt bérelni, és a termelés tárgyi feltételeit is a tőke felhasználásával tudja megteremteni. Bővebben lásd az ‘Értékteremtés’ témában.

Mik segítik a tőke bevonását a vállalatoknál?

○    Korlátolt felelősség

○    Részvények

A részvénytársasági formában mindenekelőtt az a jó, hogy képes a kis befektetéseket összegyűjteni, és egy nagy vállalatot megfinanszírozni belőle. Másrészt a részvényeknek másodlagos piacuk is van (tőzsde), így aki pénzzé szeretné tenni vállalati tulajdonát, azt könnyen, gyorsan megteheti – és hogy ezt előre tudja, eleve szívesebben is vesz részvényt.

○    Kedvezőbb hitelfeltételek

Egy (nagyobb) vállalat általában biztosabb adós, könnyebben kap hitelt, alacsonyabb kamatra.

3)    Specializáció

Ha az ember egyedül vállalkozik, az effektív munkán kívül sok minden mással is magának kell bajlódnia: neki kell a reklámot megszervezni, az ügyfelekkel bíbelődni, a pénzügyeket intézni, pereskedni, stb… Egy (nagyobb) vállalatban mindezeket külön részlegek vihetik, hatékonyan, az adott feladatra szakosodott munkatársakkal.

4)    Hatékony érintkezés a külvilággal

Egy vállalat a külön erre a célra szolgáló szervezeti egységeivel (ügyfélszolgálat, jogi osztály), egyesített befolyásoló erejével és kidolgozott arculatával hatékonyan képes a külvilággal érintkezni, a saját érdekében fellépni, hatékonyabban, mint az egyszemélyes vállalkozók. A másik oldalról így a külvilágnak is könnyebb a vállalattal együttműködni.

1.3. A vállalat mérete

1)    Miért jobb egy nagyobb vállalatnak, mint egy kisebbnek?

2)    A nagyobb méret hátrányai

1.4. Multinacionális vállalatok

Vagyis olyan vállalatok, melyek sok országban működnek, termelnek; mint amilyen nálunk a Mercedes (illetve anyavállalata a Daimler AG) vagy a Tesco.

1)    Előnyök a fogadó országnak:

●    Munkahelyeket teremtenek

●    Kereslet a helyi beszállítók termékeire

●    Adóbevétel

●    Gazdasági növekedés

●    Devizaforrás az ország számára

●    Technológia

Amellyel egyrészt eladható, exportképes termékeket lehet gyártani; másrészt a tudás, ami vele jár, a munkavállalók fejébe kerül, így terjedhet a hazai gazdaságban.

2)    A multik jellemzői

●    Nagyok, befolyásosak

Nyilván mert sok a pénzük, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeznek, nagy a lobbi súlyuk. Erőfölényben vannak a kisebb, helyi vállalatokkal és bizonyos értelemben még az országokkal szemben is.

●    Mobilak

Azaz könnyen jönnek, és könnyen mennek, ha úgy látják jónak. Versengenek is értük a világ országai.

●    Mindenekelőtt a saját érdekeiket nézik

Mások, a nemzetek, a versenytársak, a helyiek érdekeire nincsenek különösebb tekintettel. Magyarán nem jótékonysági szervezetek; ami a gazdaságban persze másokra is igaz – csak a multik erősek, befolyásosak és kevésbé kötődnek a fogadó országokhoz.

Miket érdemes itt kiemelni?

○    A multik az olcsó munkaerőt, az alacsony adókat, a kedvezményeket, a laza szabályozást keresik. Keményen alkudnak a fogadó országokkal, és ha máshol jobb ajánlatot kapnak, könnyen odébbállnak.

○    A kisebb, helyi versenytársak gyakran megszenvedik a tevékenységüket.

○    Nem ritkán társadalmi szempontból erősen kifogásolható gyakorlatokat folytatnak; mint amilyen az adóelkerülés, a munkaerő kizsákmányolása vagy a környezetvédelem hanyagolása.

Mindez a multik hasznát növeli mások rovására. Lásd továbbá a ‘Globalizáció’ témában, hogy az hogyan növeli a tőke hasznát a munkaerőével szemben.

2.   Információs iparágak

2.1. Az információ speciális árucikk

Az információról általában lásd a ‘Véletlenszerűség’ témában. Itt azzal érdemes kezdeni, hogy sok minden (amit el lehet adni), lényegében nem más, mint információ: adatok, tudás, írásművek, képek, zenék, filmek, szoftverek, stb…: ezek mind lefordíthatóak számokra.

Az információ fontos sajátossága, hogy előállítani drága, lemásolni olcsó és könnyű, kivált manapság már.

Illetve, ha valaki megosztja a rendelkezésére álló információt másokkal, attól ő maga nem lesz szegényebb, maga is az információ birtokában marad.

Ebből az is következik, hogy az információ előállításával egyszer kell csak megdolgozni, utána viszont sokaknak el lehet adni.

Lényeges körülmény a számítógépek és az internet új keletű elterjedtsége, ami nagyban megkönnyíti az információ másolását, az ahhoz való hozzáférést. Így ma már bárki könnyen készíthet (tökéletes) másolatokat, ráadásul utánajárnia sem kell a lemásolható tartalomnak, az internet tálcán kínálja azt az egész világból.

Ennek folytán aztán sokan, ahelyett, hogy fizetnének érte, inkább ingyen szerzik be a zenéket, filmeket, szoftvereket, stb…, lemásolják, letöltik őket – ami olyan könnyen megy, és annyira tömeges, hogy nincs könnyű dolga a szellemi tulajdont (meg a vele járó hasznot) védőknek. Lásd ehhez alább, amit a kalózkodásról írok.

És nemcsak lemásolni, az információval bánni, azt kezelni is olcsó: nem kell hozzá nyersanyag, üzemanyag, stb… csak számokat kell felírni, és különféle műveleteket végrehajtani rajtuk. Ráadásul az informatika fejlődése még sokkal olcsóbbá tette ezt. Hozzá kell tenni azonban, hogy az információval azért precíznek, okosnak, elővigyázatosnak is kell lenni – ami pénzbe kerül.

További említést érdemlő sajátossága az információs árucikkeknek, hogy amit egyszer legyártanak, az sokáig használható maradhat. Gondoljunk például a zenékre, filmekre, melyeket száz év múlva is nézhetünk, hallgathatunk, de igaz ez sok szoftverre is. $

2.2. Az információs iparág sajátosságai

Melyek az információs iparágak? Elsősorban tehát a szórakoztatóipar (a zenék, filmek, a látványsport világa), a szoftveripar, valamint a pénzügyi szektor is, merthogy az utóbbi tevékenysége is nagyrészt információkezelésből áll. (Nyilván kell tartani, kinek mennyi pénze van, egyik számláról levonni, a másikhoz hozzáadni, stb…)

Ám ezek mellett az információ szerepe máshol is növekszik, különösen mondjuk a telekommunikációban, ahol a hívások adatait elemzik, vagy a kereskedelemben, a vevők, vásárlások adatait illetően.

Megfigyelhetjük, hogy az információ először is, mint árucikk jelenik meg ezeknél; de ha nem is magát az információt áruljuk, az másképp is fontos lehet: az ügyfeleink jellemzőinek, viselkedésének megismerésével, elemzésével nagyobb nyereségre tehetünk szert; vagy az információ kezelése lehet a kenyerünk.

Az információs iparágaknak továbbá gyakran széles a fogyasztói bázisuk, sok mindenkinek el tudják adni a termékeiket.

Amiről itt bővebben érdemes beszélni, az az, ahogy a globális infócégek újabban megvámolják a helyi nyereségeket az egész világon. Gondoljunk csak a Google-re és a Facebook-ra, ahogy ezek jelentős pénzeket kapcsolnak le a helyi hirdetési piacokról. (Mert például a magyar vállalkozások is rajtuk hirdetnek magyaroknak, ahelyett, hogy a helyi médiában tennék ezt.) Vagy, hasonlóan, ott van az Uber, a taxisok rémálma. Ezek a globális óriások hatalmas haszonra tudnak szert tenni a helyi vállalkozások rovására, koncentrálódik a profit.

2.3. Kalózkodás

Mármint a szoftverrel, filmekkel, információval való kalózkodás, azok ingyenes, illegális közzététele és megszerzése. Ahogy fentebb említettem ezeknek a másolása manapság gyerekjáték, a védelmük kijátszása, feltörése sem túl nehéz a hozzáértőknek – a jogvédelmük viszont igencsak nehézkes.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Pénzügyi tevékenységek és szervezetek

Jelen téma erősen kapcsolódik a ‘Pénz és hitel’ témához, érdemes lehet azt is áttekinteni.

1.1. Pénzügyi tevékenységek

Lássuk először, mi mindennel foglalkoznak a bankok és a hasonló intézmények:

●    Betétgyűjtés, hitelezés

Amikor az ember a bankokra gondol, ez az első, ami az eszébe jut.

●    Pénzforgalmi szolgáltatás

Vagyis amikor a bank vagy egyéb szolgáltató számlát vezet az ügyfelének, arra befizetéseket fogad, és kifizetéseket, átutalásokat teljesít róla. Ez a sima készpénzhasználathoz képest jelentősen megkönnyíti a fizetést, a pénzforgalmat az ügyfeleknek, illetve az egész gazdaságra tekintettel is.

1.2. Pénzügyi szervezetek

Az alábbi két pontot (bankok, pénzügyi szervezetek) úgy kell érteni, hogy a bankok is a pénzügyi szervezetek közé tartoznak, csak kiemeltem őket, hogy együtt lássuk a különféle bankokat, és mert elsősorban róluk szól ez a téma.

●    Bankok

Bankból is többféle van:

○    Kereskedelmi bankok

○    Befektetési bankok

○    Jegybank

○    Egyebek: export-import bankok; fejlesztési bankok; stb…

Ezekről részletesebben lásd alább.

●    Pénzügyi szervezetek

○    Hitelintézetek

Hitelintézetnek – legalábbis a magyar szabályozás szerint – azokat a szervezeteket nevezzük, melyek betétet fogadnak el és hitelt nyújtanak, illetve egyéb pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak. Betétet csak hitelintézet fogadhat el. A kereskedelmi bank is hitelintézet, de rajta kívül mások is vannak.

Látható tehát, hogy a bankokon kívül más szervezetek is foglalkoznak hitelezéssel.

○    Pénzügyi vállalkozások

Ezek lényegében, megint csak a magyar szabályozás szerint, a pénzügyi szolgáltatások egy korlátozott körét végezhetik, különös tekintettel arra, hogy betétet nem gyűjthetnek.

○    Egyebek

Mint a befektetési bankok (róluk lásd alább részletesebben), a befektetési alapok, a biztosítók, és a különféle (pl. nyugdíj- vagy egészség-) pénztárak.

2.   A bankok fajtái és funkciói

Lássuk most részletesebben az bankok különböző fajtáit; de először is, miért hívják a bankokat banknak? Nos, a szó az olasz „banca” szóból ered, padot jelent, és a középkori pénzváltó padokra utal.

2.1. Kereskedelmi bankok

Amikor az ember a bankokra gondol, leginkább ezek lebegnek a szemei előtt. Magyarországon ilyen például a K&H, az MKB és a CIB.

A kereskedelmi bankok mindenekelőtt betétet fogadnak el és hitelt nyújtanak, illetve pénzforgalmi szolgáltatást végeznek – de ezen túl is, minden pénzügyi szolgáltatás nyújtására jogosultak, tevékenységük tehát igen sokrétű.

Lásd végül a ‘Pénz és hitel’ témában a hitelpénzről illetve a kereskedelmi bankok hiteleinek a pénzteremtésben játszott szerepéről mondottakat.

2.2. Befektetési bankok

Mint amilyen a Morgan Stanley vagy a Goldman Sachs. Ha ezek kevésbé hangzanak ismerősnek, az nem véletlen: az átlagember nemigen kerül kapcsolatba velük, a lakossággal ugyanis nem üzletelnek, ügyfeleik a vállalatok és kisebb részben a kormányok. (@@Mennyire üzletelnek ezek a kisebb, közepes méretű vállalatokkal, mennyire a kormányokkal?)

A befektetési bankok, bár banknak nevezik őket, meglehetősen különböznek a kereskedelmi bankoktól. Mindenekelőtt: nem gyűjtenek betéteket, és hitelezéssel sem vagy csak korlátozottan foglalkoznak. Elsődleges tevékenységük a vállalati kötvény és részvénykibocsátások megszervezése és lebonyolítása.

2.3. Jegybank

Ami Magyarországon az MNB, az USÁ-ban a FED, az EU-ban (pontosabban az euró-övezetben) pedig az ECB, az Európai Központi Bank. Jegybankból tehát általában országonként egy van, az ECB kivétel, mivel itt több ország használja ugyanazt a pénzt, az eurót.

A jegybank állami intézmény. Feladatai közé tartoznak a következők:

●    A jegybankpénz kibocsátása

Erre kizárólag a jegybank jogosult.

●    A monetáris politika kialakítása

A monetáris politika a gazdaságban jelenlevő pénz mennyiségének szabályozását jelenti, melynek célja az árstabilitás, a pénz vásárlóerejének megőrzése illetve a gazdasági növekedés. Bővebben lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.

2.4. Egyéb bankok

●    Export-import bankok

●    Fejlesztési bankok

 (@@Kellene még ide valami? Ami ide sorolható, az mind valamilyen szakosított bank?)

3.   A kétszintű bankrendszer

A modern, piaci alapú gazdaságokban rendszerint úgynevezett kétszintű bankrendszer működik.

1)    Az első szinten a jegybank áll, mely csak a kereskedelmi bankokkal áll hitelezési kapcsolatban. (@@Ugye? Semmi mással, pl. hitelintézetekkel, befektetési bankokkal sem?)

2)    A második szinten a kereskedelmi bankok állnak. A gazdaság egyéb szereplőivel ők állnak kapcsolatban.

Ily módon a gazdaság finanszírozásának feladatait a piac végzi, míg a pénzügyi rendszer hátterfeladatai, a monetáris politika megmaradnak állami kézben.

4.   A hitelezés szövevényessége és a bankrendszer védettsége

4.1. A hitelezés szövevényessége és érzékenysége

A bankszektor lényegében a gazdaság minden területével, szereplőjével közvetlen kapcsolatban áll, ennyiből is speciális a helyzete. Ez pedig azzal jár, hogy ha a bankokkal baj van, az súlyosan kihat a gazdaság egészére, illetve, hogy az egyes gazdasági szektorok problémái a bankokon keresztül más szektorokra, az egész gazdaságra is átterjedhetnek.

Közelebbről, ha egy bank bajba kerül, fizetésképtelenné válik, akkor azok fizetőképessége is megkérdőjeleződik, akiknek ő tartozik. Márpedig a bankok egymásnak is hiteleznek, így más bankokat is érinteni fog az eset, az ő fizetőképességükkel kapcsolatban is kételyek merülhetnek fel. Ezen kívül a bajba került bank egyéb ügyfelei is gondban lesznek, mert bennragad a pénzük, illetve elapad a hitelforrásuk – és akiknek ők tartoznak, azok is vakarhatják a fejüket.

Így terjed a fertőzés, ami, ha elég komollyá válik, általános pánikhoz vezethet: mindenki óvatossá válik, inkább megtartja a pénzét, ahelyett, hogy kölcsönadná, mondván, hátha bennünket is elér a baj; azok a bankok sem hiteleznek tehát tovább, akiket közvetlenül még nem érint a helyzet. Ez pedig az egész gazdaságra nézve súlyos következményekkel jár.

4.2. A bankrendszer védettsége

A nagyobb bajokat megelőzendő az állam gyakran megmenteni a bajba jutott bankokat.

Továbbá a bankok abból a szempontból is védettek, hogy viszonylag nehéz a belépés az iparágba, kisebb a verseny.

A védettségnek, elvileg legalábbis, megvan az ára, mégpedig a szigorúbb szabályozás és felügyelet. Az állam ugyanis ezek által is igyekszik megelőzni a bajokat.

5.   A bankszektor specialitása

Foglaljuk végül össze, hogy milyen fontos jellemzőkben különbözik a pénzügyek világa más iparágaktól.

1)    A bankszektor szolgáltatásai iránti széleskörű kereslet

2)    A pénzügyi tevékenység információs tevékenység

3)    A bankszektor védettsége

Ahogy az előbb láttuk.

4)    Nagy lobbi súly

Sok ugyanis a pénzük, és a menedzsmentjük is jó összekötetésekkel rendelkezik. Ez pedig gyakran segít a nekik tetsző irányba alakítani az állami szabályozást, intézkedéseket.

5)    Kiemelkedő jövedelmezőség

A tulajdonosoknak, de az alkalmazottaknak is. Ha végigtekintünk az előző négy ponton, ez adja magát.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Ár, érték, értékteremtés

Az ár és érték jelentését, összefüggését és kettősségét egy külön téma tárgyalja. Ezen kívül külön az értékekről is van egy másik téma.

Belőlük a legfontosabbak:

●    A piaci érték az árat jelenti, és nem ugyanaz, mint az általában vett érték.

Ebben a témában az értékről elsősorban, mint piaci értékről lesz szó.

Az értékek egy részét a természet biztosítja számunkra, a másik részét viszont magunk hozzuk létre munka árán. Igaz ez az általában vett, nem kereskedett, boldogságot okozó dolgokra; ahogyan a napfényt ingyen kapjuk a természettől – míg mondjuk azért, hogy tiszta legyen a lakásunk, megdolgozunk. De így van ez a piacon kapható, beárazott áruk esetén is: ahogy a méhek ingyen porozzák be a gazdák gyümölcsfáit – viszont a gyümölcsöket leszedni már munkába kerül.

Minden hozzáadott érték tehát, vagyis amit nem a természettől kapunk, eredendően munkából származik. Azáltal jutunk boldogságot okozó, drágábban eladható dolgokhoz, hogy megdolgozunk értük, kézbe vesszük, átalakítjuk azt, amit a természetben találunk: kitakarítjuk a lakást, leszedjük a gyümölcsöt, kibányásszuk, feldolgozzuk az érceket, gépeket építünk belőlük, és így tovább.

A képlet azonban ezúttal is összetettebb. Dolgozni ugyanis lehet jól és rosszul, és ha valaki hatékonytalanul használja fel a munkaerejét, dolgozik, de feleslegesen, azzal nem sok értéket állít elő. Az értékteremtéshez tehát az is hozzájárul, ami növeli a munka hatékonyságát; különösen a következők:

●    Menedzsment

Az, hogy egy vállalatnak milyen a vezetése, nagyban meghatározza, hogy hogyan működik, jól vagy rosszul aknázza ki a rendelkezésére álló erőforrásokat, munkaerőt. A menedzsment tehát (ami egyébként szintén munka) a jó szervezés által jelentősen hozzá tud járulni az értékteremtéshez.

●    Tőke

A munkaerő hasznosításának hatékonyabbá tételéhez a tőke is hozzájárul, mégpedig azáltal, hogy lehetővé teszi, hogy a vállalatok munkaerőt béreljenek, amit a vállalaton belül jobban ki lehet aknázni, mintha az emberek önállóan munkálkodnának.

Másfelől, a tőke segítségével lehet megteremteni a termelés tárgyi feltételeit, beszerezni mindazon kellékeket, melyek a munkaerő hatékony felhasználásához szükségesek.

●    Egyéb, a munka hatékonyságát növelő tényezők

A menedzsmenten és a tőkén kívül más faktorok is emelik még a munka hatékonyságát, hozzájárulva az értékteremtéshez. Így az állam is, mely többek között biztosítja a zavartalan termeléshez szükséges kereteket (jogrendszer, infrastruktúra, stb…), kezeli a piaci problémákat, igyekszik elősegíteni a gazdasági növekedést. Hasonlóan, az oktatás, az iskolarendszer is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a munka több értéket hozzon létre.

* * *

Mindazonáltal, az említett tényezők önmagukban, a munka nélkül, nem volnának képesek értéket teremteni, ezek csak emelik a munka hatékonyságát. Hiába volna tehát a tőke, a menedzsment és a többi, ha nem volna, aki a munkát elvégezze. Ezt értem az alatt, hogy eredendően a munka teremti az értéket.

2.   A haszon felosztása

Lássuk most, ki mindenki részesedik a (vállalati) termelés hasznából:

1)    Dolgozók

Dolgozóknak azokat nevezem, akik közvetlen értékteremtő munkát végeznek: vezetik a traktort, a gyártósor mellett állnak, épületeket terveznek, könyvelnek a bankban, stb… A szellemi munkát végzők is ide tartoznak tehát – a menedzsment azonban nem, ők egy külön pontban szerepelnek.

Ha ezek az emberek önállóan próbálnának munkálkodni, akkor, a fentiek értelmében, a munkaerejük meglehetősen rosszul hasznosulna. Ezért aztán jellemzően inkább fogják magukat, és a munkaerőpiacon értékesítik, eladják azt egy vállalatnak, szervezetnek, piaci áron.

Ily módon a dolgozók részesedését a vállat hasznából alapvetően a munkaerőpiac szabja meg – nem pedig az, hogy a munkájukkal mennyi értéket állítanak elő: ha magas a munkaerő kínálata a kereslethez képest, akkor a dolgozók keveset kapnak, függetlenül attól, hogy a vállalatnak jól megy vagy rosszul. (Ez fordítva is igaz, de a mai, egyre inkább gépesített világban inkább az előbb eset a jellemző.)

A dolgozókon, a közvetlen értékteremtőkön kívül azonban sok mindenki más is részesedik a vállalati haszonból:

2)    Tőke

A tőke termelési tényezőként szolgáló felhalmozott vásárlóerő. Ahogy láttuk, a tőke segítségével a munka jobban hasznosul, hatékonyabbá válik a termelés – nem csoda tehát, hogy a termelés hasznából is kiveszi a részét.

Mi az, hogy termelési tényező? Általában két ilyet emlegetnek, a tőkét és a munkát, hogy ezek szükségesek a termeléshez, ezek felhasználásával lehet termelni.

A vállalat alapvetően kétféleképpen juthat tőkéhez: vagy úgy, hogy aki a tőkét adja, az a vállalat tulajdonosává válik, például részvénykibocsátás révén – vagy úgy hogy bérli a tőkét, magyarul hitelt vesz fel.

Fontos jellemzője továbbá a tőkének, hogy egyenlőtlenül van elosztva, abban az értelemben, hogy kevesek tulajdonában áll, kevesen profitálnak belőle – viszont ők sokat.

3)    A vállalat tulajdonosai

Tulajdonosok lehetnek egyrészt a tőkések, akik a tulajdonrészért cserébe biztosítják a termeléshez szükséges tőkét, részvényeket vesznek, vállalatokat vásárolnak fel. De nemcsak tőkésként lehet valaki vállalattulajdonos: ilyenek egyrészt az alapítók, akiknek lényegében csak egy jó ötletük van, alapítanak rá egy vállalatot, melynek egy részét a tőkéért cserébe átengedik másnak. És ott vannak még a kisrészvényesek is, akiknek csak egy kicsi tőkéjük van, laikusként próbálnak némi nyereségre szert tenni.

Lásd még ehhez a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában az intézményi befektetőket, hogy részvényeket, tulajdonrészt nemcsak magánszemélyek szerezhetnek, hanem jogi személyek, cégek, szervezetek, intézmények is.

A költségek (most beleértve a munkabéreket és a kamatokat is) levonása után fennmaradó haszon a tulajdonosoké, az ő hasznuk függ tehát az előállított piaci értéktől. (Ellentétben ugye az eddigi szereplőkkel, akiknek a munkaerő- illetve hitelpiac határozta meg a részesedését.)

4)    Menedzsment

A menedzsment tehát, mely szintén munka, a szervezésen keresztül növeli a hatékonyságot, hozzájárul az értékteremtéshez. Emiatt jogosan részesedik a haszonból – viszont:

Nagyfokú hatalommal és szabadsággal bír a szervezeten belül, beleértve a haszon elosztását is, és ezt kihasználva általában aránytalanul nagy részesedést szerez meg magának.

Aztán, a menedzserszakma, különösen a komolyabb pozíciókat birtoklók köre, meglehetősen belterjes, szűk körű, zárt – ami tovább növeli a szabadságukat, a haszonból való részesedésüket.

5)    Állam

Az állam is hozzájárul az értékteremtéshez – egyúttal szintén kiveszi a részét a haszonból.

Az erre vonatkozók nagyrészt más témákban vannak kifejtve, lásd különösen az ‘Állam’ témát, abban az állam gazdasági szerepét, valamint a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témát.

6)    Oktatás

Szintén utaltam az oktatás szerepére az értékteremtésben: a képzettebb munkaerő értékesebb munkát tud végezni. De természetesen ez sincs ingyen, vagy az államon keresztül, vagy privátban az iskolák, tanárok is megkapják a részüket. (Jellemzően az érték megteremtéséhez képest előre.)

* * *

Hogy a dolgozókon kívül a többi felsorolt szereplő is részesül a termelés hasznából, az tehát részben jogos: a termeléshez szükség van az állam szolgálataira, az oktatásra, irányítani is kell valakinek a munkát, és az is jó, ha vannak vállalkozók, akik munkahelyeket teremtenek.

A gond azzal van, ha bizonyos szereplők, rétegek aránytalanul nagyot hasítanak ki a tortából, különösen, ha a menedzserek túl sokat tesznek zsebre, vagy, ha a tőke egyenlőtlen elosztása miatt az csak keveseket gazdagít.

Erre fel merül fel, hogy ha közösségi tulajdonba lehetne venni a tőkét, ha ki lehetne küszöbölni a menedzsment aránytalan részesedését, akkor a dolgozók lényegesen többet kaphatnának. Ilyesmivel próbálkozott a kommunizmus – mely azonban látványosan kudarcba fulladt. Lásd az ‘Ideológiák’ témában, hogy milyen okokból.

Gyakorlatiasan szemlélve a kérdést, annyit lehet mondani, hogy ha nem is igazságos, de a rendszer működése, ezáltal a kisember jóléte szempontjából is praktikus lehet a tőkének, a tulajdonosoknak, a menedzsmentnek megadni a részét, akár többet is, mint amennyi járna – de nem bármennyivel többet: mértéket kell szabni a kapzsiságnak. Ez a hozzáállás annyiból is hasznos, hogy az említettek így is jól járnak, és ezáltal könnyebben elfogadják a mértéktartást, a haszon igazságosabb felosztásának jogosságát. (Meg annyiból is, hogy ebben a világban a jelek szerint sokkal többet nem is lehet elérni.)

3.   A munka eredménye és ára

1)    A munka eredménye

Az, hogy a munka végül is mekkora eredményt produkál három dologból áll össze. (Itt most fizikai, eszmei, nem pedig pénzügyi eredményről beszélek.)

○    Erőfeszítés

○    Adottságok, képességek

○    Körülmények

Az adottságok és a körülmények is meglehetősen egyenlőtlenül és igazságtalanul vannak elosztva.

2)    A munka piaci ára ß

Az ember, piaci körülmények között, ennyit kap a munkájáért, annak eredményéért. Ez a munka pénzügyi eredménye.

Mik határozzák ezt meg?

○    A munka fizikai, eszmei eredménye, illetve az azt meghatározó, az imént bemutatott tényezők

○    A piaci viszonyok

Melyek ismét csak nem rajtunk múlnak.

Az elmondottakból látható, hogy a munka díjazását meglehetős egyenlőtlenségek, igazságtalanságok illetve bizonytalanság jellemzi.

3)    Lehetőségek a munka díjazására

A piaci díjazást az előbb láttuk, ez a legjellemzőbb. Több előnye is van neki, viszont eléggé igazságtalan.

De a piaci díjazáson kívül is elképzelhető még néhány lehetőség.