Egyvilág - Fórum

És a populisták egyéb dzsolidzsókerei.

Idehaza is láthatjuk, hogy ez a téma mindent túlél, az USA-ban is ezzel nyerte meg Trump a választást, Nyugat-Európában is állandó téma, legutóbb pedig Szlovákiában is felvonult a haza és a határ védelmében a hadsereg. Erről mondanám el itt a gondolataimat.

Először is azt, hogy amellett, hogy kiváló kampánytéma, ez valóban probléma is, amivel kezdeni kell valamit, amit jó volna ésszel csinálni – és ez nem csak a populistákra igaz, akik a maguk szempontjából ésszerűen használják ki a dolgot, hanem a jótét lélek ballerekre is, akik maguk alatt fűrészelik a fát azzal, hogy nem hajlandóak egy kicsit populistábbak lenni, figyelembe venni a nép fájdalmait – azért is, hogy megmentsék a világot az igazi populistáktól.

Nézzük előbb az ügyet a migránsok oldaláról. Ezek a szerencsétlen emberek rossz helyre születtek, és teljesen természetes, hogy jobb életet szeretnének. Ebből a szempontból egyébként másodlagos is, hogy most politikai vagy gazdasági menekültek: az egyik nagyobb nyomor, mint a másik – de mindkettő nyomor. Ha mi oda születtünk volna, mi is el akarnánk jönni, és el is mentünk, a dicsőséges honfoglaláskor, 56 miatt, vagy legújabban azért, mert Nyugaton jobban lehet keresni. A különbség az, hogy mi szerencsésebbek vagyunk, mert megtehettük, megtehetjük, megtesszük.

Az élet igazságtalan.

Az embernek, kb. egyedüliként az állatok között, megadatott, hogy felismerje az igazságtalanságot, és segítsen rajta. Ugyanakkor az is természetes, hogy az ember elsősorban saját magának akar jót. Ilyenek az emberek. A tények pedig makacs dolgok, a realitásokkal számolni kell, különben kudarcra vagyunk ítélve. Az engedékeny ballerek nem számolnak a realitásokkal. A populista opportunisták számolnak velük – csak épp őket egyedül a saját hasznuk érdekli, tesznek mások szenvedésére, és ne legyenek kétségeink, minden szólamaik ellenére, a saját népük bajainál is előbbre való nekik a saját hasznuk és hatalmuk.

Az átlagembert a saját megélhetése, nyugalma és biztonsága izgatja mindenekelőtt. Senkinek nem hiányzik, sem az, hogy elvegyék a pénzét, sem az, hogy odajöjjenek és akár békésen müezzinezzenek, az meg aztán végképp nem, hogy erőszakoskodjanak. A lecsúszásban levőknek, a létbizonytalanság közelében leledzőknek még kevésbé van affinitásuk a jótékonykodásra, érthető módon, természetesen.

Apropó, pár hónapja találkoztam egy Franciaországból ide áttelepült házaspárral, akik azért jöttek, mert itt nincsenek arabok, mert itt nagyobb biztonságban érzik magukat. Nagy beleéléssel adták elő, hogyan romlott odakint a helyzet, hány késelés történik naponta, miért lett belőlük magukból is migráns, (ha EU-n belül vagyunk is olyan szerencsések, hogy ne így kelljen nevezni). Ha a számok, amiket mondtak, némileg eltúlzottnak tűntek is, abban nincs okom kételkedni, hogy igen kényelmetlenül érezték magukat odaát. Elképzelhetitek azt is, hogy Brüsszelről is miket mondtak.

(Jut eszembe, a vicc az, hogy Magyarországra nem is a migráncs migránsok jönnek, hanem a franciák.)

Egy szó, mint száz, a jó szándékú politikusoknak és a brüsszeli bürokratáknak is le kellene szállniuk a nép közé, meg kellene hallgatniuk a sirámaikat, különben korlátlan munícióval látják el a gátlástalan populistákat, akik előbb-utóbb felül fognak kerekedni. Ez pedig azt is jelenti, igen, hogy jó szándékú politikusként, bürokrataként is kevesebb segítséget tudunk majd adni, mert tekintettel kell lennünk arra, hogy nehogy ki legyünk hajítva a hatalomból, nem azért mert magát a hatalmunkat féltjük, hanem azért, hogy a jó szándékunknak hosszabb távon is érvényt szerezhessünk általa.

A migránsügy tekintetében tehát, hogy bármilyen jó volna is, nem lehet mindenkin segíteni. Befogadni pedig még kevesebb embert lehet: azért mert különben összeomlik a rendszer, és az lesz a vége, hogy még a leginkább gyámolításra szorulókat is ki fogják csukni azok, akiket egyáltalán nem érdekel más sorsa. Ha ezt el szeretnénk kerülni, akkor húzni kell egy vonalat, hogy ennyit, és nem többet, és alaposan meg kell válogatni, akiket befogadunk, hogy tényleg a legrászorultabbakon segítsünk. A többiekkel szemben pedig, ha fájdalmas is, a kellő határozottsággal kell eljárni. Azért, mert hosszabb távon másképp nem fog működni.

A másik, ami el szokott hangzani, hogy a segítséget kell odavinni, ahol baj van, és ez igaz is, egyrészt, az ottaniak is lehet, hogy szívesebben maradnak, ha ott is meg tudnak élni, valamint így többeken is segíthetünk, mert ez a saját népünknek is kevésbé kellemetlen. Azonban a segítség így is pénzbe kerül, ami szintén népszerűtlen, ennek is van határa tehát. Félre ne értsük, a segítségre szorulóknak is érdeke, hogy fenntartható legyen a segítség. De arra is vigyázni kell, hogy ne csináljunk ürügyet ebből arra, hogy ne segítsünk, hogy az összes pénzt megtartsuk magunknak.

Általánosabban, minden felelősségteljes, humanista, másokat, a jövőt is szem előtt tartó döntés sebezhető, mert ezek áldozatot követelnek, itt a jelenben – amire már ugrik is egy populista, azt rikácsolva, hogy nem igaz, nem a mi dolgunk, tartsuk meg magunknak azt a pénzt. (Amiből majd én lecsípem a magamét – de ezt nem mondja, csak gondolja.) Ilyen még a klímaharc is például, ami még a migrációnál is nagyságrendekkel súlyosabb probléma. Ilyen maga az EU is, főleg nyugatról nézve, akik nettó befizetői ennek a projektnek. (És akik a pénzükért cserébe eddig is kaptak már jó pár évtizede tartó és öröknek tűnő békét a kontinensen, illetve a világ legélhetőbb térségét – de ezeket sem lehet megenni, úgy lobogtatni a választók szeme előtt, mint egy köteg bankjegyet.)

És ilyen, alapból, a gender kérdés is, merthogy a másneműek sokáig tényleg elnyomás alatt, és örök feszültségben éltek, amit nem érdemeltek meg. Ez úgy jön ide, hogy ebben a kérdésben is hajlamosak a jogvédők túlzásokba esni, annyira, hogy az már azoknak is irritáló, akik egyébként szimpátiával tekintenek az ügyre – hát még azoknak, akik eleve irtóznak tőle. A populistáknak pedig több sem kell: majd ők megvédik a gyerekeket a pedofil buziktól. Egy újabb kiváló demagóg szöveg, amihez meg kéne gondolni, hogy szállítsuk-e a még több muníciót.

Így lép tehát házasságra az emberi szűklátókörűség a politikusok opportunizmusával, így lehetetlenítik el a felvilágosultabb kormányzást, így tesszük tönkre a saját jövőnket is. (Amely egyre inkább nemcsak a populisták kedvenc védencének, a gyerekinknek a jövője, sőt, lassan jelen lesz belőle.) De, és még egyszer a lényeg: a felvilágosultaknak, a távolabbi problémák mellett, jó volna kicsit felvilágosodni a köznép mostani gondjainak és gondolkodásának tekintetében is – hogy megmaradjon a lehetőségük a távolabbi céljaik felé törekedni.

● A lengyel balhé

Avagy, ahogy Tusk elkezdte kipucolni a lengyel államot – és ahogy a hazai újarisztokrácia köreiben ez okozott némi viszketést nyaktájon. (Bár túl sok félnivalójuk nincs azért.)

Na tehát, csak röviden:

  ○ Tusk nem finomkodó lendülete Vs. Orbán törvényesen alattomos nyomulása

Ahogy tényleg nem finomkodott, a lengyel köztévé lekapcsolásával, a politikusok letartóztatásával. Lengyelországot nem láttam közelről, itthon viszont azt meg kell hagyni, hogy Orbán, névleg és többnyire, végig betartotta a szabályokat – amit minden disznóság kapcsán hangsúlyozni is szoktak, hogy „a törvények betartásával jártak el”. Igen ám, de egyrészt gyakran elmegy a falig, a még éppen megengedhető mértékig nyújtja a gumit, pl. Lölővel, az állami pénzekből folytatott pártpropagandával, a szavazók áttelepítésével, meg általában minden lehetőség kihasználásával hatalmának biztosítása érdekében. Másrészt meg ő írja a szabályokat, mindenekelőtt a saját érdekében, lásd pl. a választási rendszer többszöri átvariálását, vagy az orvosi kamara megregulázását. Ja meg az alkotmányt el ne felejtsük.

Amit most ezzel szemben Tusk csinál, annak az a kockázata, hogy legközelebb a másik oldal sem finomkodik majd. Láttuk, Orbán első ciklusában tudta egész normálisan is csinálni, de aztán, amikor az nem jött be neki, taktikát váltott. Ha valahogy mégis megint kipucolnák, újra sebességet válthat.

  ○ A különbség

A lengyel és a magyar helyzet között? Két ember. Az, hogy ott van Tusk és nincs Orbán, itt nincs Tusk és van Orbán. Alapvetően ezért nincs veszélyben a haza szuveNERitása idehaza. Értjük miről beszélek: hogy a hazai ellenzék továbbra se mutat életjeleket, egy önmagát marcangoló élőhalott, legfőképp nincs egy olyan ember se, aki össze tudná fogni őket, és olyan határozottsággal tudna fellépni, mint Tusk odakint.

Van viszont Vityónk, áldassék a neve, aki a másik oldalról képes erre, és még többre. Eleve a jelenlegi rendszert is neki köszönhetjük, egy személyben, neki meg az ő megzabolázhatatlan vágyának a janiságra. Az ő személye jelenti a különbséget kishazánk és az összes többi környékbeli ország között, ahol nem épült ki ilyen hatékonyan egy érdekcsoport uralma, és ha meg is szerezték a hatalmat, megmaradt az esély a változásra, ahogy most is láthatjuk. Kösz Vityó, te igazi államférfi! (Gyere, védj meg bennünket. Tudod, a gendertől. Meg Sorostól. Meg az inflációtól. Meg a korrupciótól.)

Na mindegy, továbbra is vannak ennél rosszabb helyek, (lásd csak azokat a tízezreket, akik ide jönnek vendégmunkásnak) – és bizonyos dolgokat tényleg jobban csinál, mint az ellenzék. Például rögtön azt, hogy ő legalább nem élőhalott.  De mondjuk a migrációval kapcsolatban is van igazsága. (Erről mindjárt bővebben.) És ezzel, meg más populáris húzásaival, sokak elismerését aratja le, Nyugaton is, például azzal még, hogy vonakodik számolatlanul önteni a milliárdokat az egyes számú háborúba. Ezt azért is mondom, hogy ha a ballereknek sikerülne valahogy legyőzni saját magukat, és valamivel gyakorlatiasabbak lenni, akkor nem adnának oda ennyi jó pontot ajándékba a haramiáknak.

(Így néz ki, amikor azt mondom, hogy most röviden fogok írni valamiről.) ;)

● A német balhé

Vagyis a gazdatüntetések. (Meg máshol is az EU-ban.) Szóval igen, hogy az idealista politizálásnak (Ukrajna, klímavédelem, migránsok befogadása, stb…) megvannak a költségei, pénzügyi és kulturális értelemben is – a népet pedig mindenekelőtt az érdekli, hogy ő most hogy érzi magát. A nép közérzetének nem tesznek jót sem a migráció kulturális feszültségei, sem a pénz, amelybe mindez kerül, mert azt el kell venni valakitől. Putyin egyébként erre játszik, hogy a még Orbánnál is jobban kézben tartott otthona kényelméből elháborúzgat a szomszédban, a Nyugat demokratikus népe meg majd megunja küldözgetni az elfüstölendő milliárdokat.

És azt nézzük majd meg, amikor Trump visszajön Amerikában, és megvágja az amcsi háborús pénzeket. Az nem biztos, hogy teljesen lenullázza azokat, mert rá is jellemző, hogy nagyobbakat mond, mint ami majd lesz belőle. Az EU viszont aligha visszakozhat, legalábbis a mostani adminisztráció. Az lehet, hogy a jobberek, a nép elégedetlenségét meglovagolva megbuktatják őket, és aláírják Putlernek, hogy nesze, vigyed, amit akarsz.

Ha pedig a németeknek elegük van, az az egész EU-nak rossz hír, lévén elsősorban ők viszik a hátukon az Uniót…

● A svéd balhé

Pontosabban a NATO csatlakozásuknak a több mint kínos blokkolása szent kormányunk által. Ez a Benny Hill show, hogy most akkor jöjjön el a svéd miniszterelnök könyörögni, aminek már megijedtem, hogy az lesz a vége, hogy lemegy kutyába, és remélem, hogy nem fog. Erre nem tudok mást mondani, mint hogy fájdalmas, ahogy ezek az idióták leckéztetik nemcsak a svédeket, hanem a világ legnagyobb katonai szövetségét, ahová annak idején alig vártuk, hogy felvegyenek. És nem is csak a svédek nem fogják ezt elfelejteni nekünk, hosszú ideig.

Ja meg, hogy azért csinálják, mert a svéd köztévé kritizálni merészelte „Magyarországot”. Először is: nem Mo-t, hanem ezt az arrogáns rezsimet. Másodszor pedig, hogy talán ez nem annyira a svéd kormány felelőssége, esetleg ott nincs olyan kézi vezérlésen a közmédia, mint itt a helyi úgynevezett.

(Figyeljük meg ennek kapcsán, hogy szintén itthon, az MCC lett az, aminek a CEU-t mondták annak idején, ürügyként, hogy elzavarhassák: egy politikai kiképzőközpont.)

Egyet mondok emberek, amire nagyon vigyázzatok: hogy ez az pökhendi, úrhatnám bagázs ki ne utáltasson bennünket a NATO-ból meg az EU-ból. Mert akkor lehet a barátunk a Putyin, aki, remélem, látjátok, valamivel nagyobb diktátor, mint Brüsszel.

Mondom ezt azért is, mert az már elég jól látszik, hogy legalábbis amíg Orbán van, addig itt nem lesz változás, nem lesznek leváltva. Amit az ellenzék, (meg mindenki, akinek nem tetszik a rendszerszintű korrupció), ebben a helyzetben reálisan remélhet, az a kordában tartásuk. Ennek pedig az egyik fő eszköze az Unió, nem véletlen utálják. Vigyázzunk rá, amíg tehetjük.

(Megjegyezném még itt az EU-s pénzek esetét. Most csurrantottak valamennyit, de akkora szelet kavart már kint Orbán, hogy amíg ezek maradnak, addig mindig akadozni fognak a juttatások, ezt továbbra is tartom. Húzzák majd, ameddig lehet, és minden lehetséges kifogást fel fognak hozni, hogy minél kevesebbet kelljen ideadniuk. Kifogást pedig mindig lehet találni, egy ilyen rendszer ellen meg pláne: legújabban például a Szuverenitásvédelmi Hivatallal kapcsolatban indul kötelezettségszegési eljárás. Aztán meg minél kevesebb pénz jön, annál kevésbé lesz érdeke bennmaradni Orbánnak…)

Novák Katalin pedofil kegyelmi ügye. Ez akkor jött, amikor már majdnem kész volt a levél, de ezt nem lehetett kihagyni. Kezdetektől fogva mondom, hogy lehet ez a nő jó családanya, meg egyébként rendes ember is, még egy családokért felelős tárca nélküli miniszterséget is rá lehetett bízni talán – de hogy a köztársasági elnökséghez semmi köze, az tuti biztos, alkalmatlan az első perctől fogva. Persze hogy az, azért lett odarakva.

Egy kényelmes kesztyűbáb, valaki olyan, akit a valódi hatalom birtokosa minden nehézség nélkül kézi vezérelhet, mondja, amit kell, aláírja, ahol mutatják neki. Ebben a mostani ügyben is egyre inkább úgy néz ki, hogy nem a saját elhatározásából cselekedett, jelen állás szerint Balogh Zoltán segített neki a lehető legrosszabb döntésre jutnia. (Illetve azt is valószínűnek tartom, hogy még a saját lemondása sem a sajátja volt.) Ezek pedig azt is jelentik, hogy az igazi bűnösök már megint megússzák, nők szoknyája mögé bújva. Mert kár, hogy, amilyen jó kislány, Katalin a saját védelmében sem fogja elmondani, hogy hogy is zajlott ez a színfalak mögött.

Mint tudjuk, azért is szólt ekkorát most ez, mert a rendszer propagandájának egyik fő vonulata, hogy ők „megvédik a gyerekeket”. A gyerekek jóléte, védelme természetesen tényleg fontos – ám, ahogyan azt korábban kifejtettem, erre egyrészt rárakódik egy dogma, hogy úgy ahogy vannak szentek és sérthetetlenek, kötelező szeretni őket, és aki csak egy ferde pillantást vet rájuk, annak a pokolban a helye. (Mint ahogyan olyanok is vannak, akiket szabadon lehet gyűlölni és gyalázni, például a nácik és a pedofilok: megint csak nem alaptalanul, de ez megint csak egy társadalmilag rájuk nyomott pecsét is, a valódi bűneik mellett.) Másrészt pedig propagandacélokra is kiválóak a gyerekek, hiszen ezek után ki ne akarná, hogy valaki olyan vezessen, aki majd megvédi a gyerekeket a mindenhonnan leselkedő veszélyektől, főleg, ha a propagandisták gondoskodnak róla, hogy ne legyen hiány sötét árnyakból. Még egyszer, a gyerekekkel tényleg törődni kell, tényleg fontos a jólétük, tényleg rossz dolog rosszat tenni velük – csak ahogy a végletekig viszik, meglovagolják, kihasználják ezt, arról beszélek. (Ha ezek után még mindig szentségtörőnek hangzanak ezek itt, ajánlom elolvasni ott, ahol részletesen kifejtettem.)

Egyszóval ez egy orbitális mellényúlás volt a NER részéről, ráadásul teljes mértékben kikényszerítetlen. Akkora, hogy el tudom képzelni, hogy maga Orbán nem is tudott róla előzetesen. És akár hülyeségből történt, akár azért mert úgy érzik, már bármit megtehetnek, most sikerült igencsak kellemetlen élményeket szerezni maguknak. (Bár alternatíva hiányában komoly félnivalójuk továbbra sincs, természetesen.) No és hogyan is lehetne kiköszörülni egy ekkora csorbát? Úgy, hogy nem kisebb helyre, mint egyenesen az alkotmányba írják bele, hogy bárki bármit követett el kiskorúak ellen, annak nincs kegyelem! (Ami nemcsak azért vicces, mert a gránitalkotmány egyre inkább egy toldozott-foltozott rongybabára hasonlít, hanem azért is, mert mondjuk annak sincs kegyelem, aki egy mobiltelefont ellop egy tizenhárom évestől – miközben tömeggyilkosoknak továbbra is meg szabad kegyelmezni.) De akármit csinálnak, akkor is elég kínos ez. Annyira, hogy könnyen lehet, hogy nem marad sokáig királynő…

És püff neki, másnap, hogy az előbbit leírtam, már meg is történt. Lemondott.

Katalin elvesztése maga egyébként a Fideszt nem különösebben izgatja, láttuk, hogyan gombolták le Szájert is a rendszerről anno, és láttuk, Orbán hogyan fordított egy mozdulattal hátat Katalinnak most. Plusz Katalin eleve egy eldobható figura volt, hasonlóan a másik „sikeres nőhöz” (karrierluvnyához), Varga Judithoz, aki most megint kompromittálta magát a kegyelem ellenjegyzésével, és aki ezzel együtt szintén lehet, hogy túl kínos már az EU-s listavezetéshez. (Puff neki, ennek meg egy fél óra kellett, miután leírtam, hogy úgy legyen.) Annyi, hogy akkor már megint elő kell húzni valakit, aki hasonlóan szófogadó, és rá lehet fogni, hogy „Tudtátok? Ő a Köztársaság Elnöke”. El se tudom képzelni, hogy ki lesz az. (Hú, de bírnám, Kövér Lászlót, az aztán még feltenné a koronát erre a rendszerre.)

Az eset, és még inkább amik itt utólag potyognak ki a szekrényből, talán arra is jók lesznek, hogy néhányan felvilágosulnak arról, ez a rendszer esetleg mégsem a nemzet földi mennyországa. Konkrétan, Varga volt férje, Magyar Péter, amiket kitálalt a médiában. (Aki maga is része volt a rendszernek, bár nem kulcsfigurája, és akiről azt mondtam, hogy nehogy már egy kiugrott kollaboránsból csináljunk hőst. De amiket itt elmondott, nos, azért becsülöm, és úgy nézett ki, mint akinek akkor sem tetszettek a dolgok, amikor még ő is része volt nekik. Neki is ugrott a Megafon meg a nemzet csótánya azonnal. Nos, valószínűleg most még jobban elvágta magát, mint én ezekkel, amiket itt leirkáltam már.) Bár aki egy kicsit gondolkozott, az eddig is tudhatta, mi folyik, a szektásokon meg semmi nem segít. És ugyancsak bár, az ellenzék sem fog ettől feltámadni.

(Ja, meg volt most egy bejátszás Orbánról pár éve, ahogy valamilyen pártrendezvényen szónokol, hogy a Fideszben „van ám egy tizenegyedik parancsolat”, ami nem más, mint hogy „fideszes fideszesre rosszat nem mond”. Hát… Tudjátok hol, a maffiában van egy olyan, hogy omerta, magyarul a hallgatás törvénye…)

El lehetne még polemizálni magának az elnöki kegyelemnek az intézményén, hogy mennyire van értelme neki. Mert így nem nagyon. Mi kéne hozzá, hogy legyen? Bölcs elnökök, akik képesek messzebbre látni az igazságügyi rendszernél. Illetve egy rossz igazságügyi rendszer, amit ki kell javítani. Az előbbi mostanában nem jellemző, és az utóbbi se működik egyelőre annyira rosszul, és számos eleme védelmezi a méltányosságot enélkül is. (Fellebbezés, ügyvédek, stb…) Ha az uralkodó réteg odáig fajulna, hogy politikailag motivált ítéletek születnek, akkor volna még értelme felülbírálni a bíróságokat – akkor azonban a köztársasági elnök is a zsebükben lesz. (Vagy a kezükre húzva.)

(Apropó, lehet, hogy per pillanat a szétforgácsot ellenzék jelöltjének kedvezne a szél – de általában az ellenzék által most követelt közvetlen köztársasági elnök-választás se sokat segítene. Ha Orbánt megválasztják, miért ne választanák meg az ő jelöltjét elnöknek is?)

Párhuzamok: 1) Az őszödi beszéd: amikor szintén az akkori ellenzék hozott nyilvánosságra valamit, ami akkorát szólt, hogy lemondott egy elnök. (Sajnos ezúttal nem a miniszterelnök.) Figyeljük meg az időzítést is: az EU-s és önkormányzati választásokhoz elég jó ütemben hozták nyilvánosságra az ügyet, talán nem véletlenül. És a másik párhuzam: 2) A közgázos vizsgabotrány, ahol szintén egy senki csókos miatt robbant egy elég nagy bomba, törtek darabokra karrierek – és szintén nem a fő felelősök jártak a legrosszabbul.

Egy tanulság még: hogy ezeken a szinteken kis mozdulatoknak is nagy következményei tudnak lenni, egy kis aláíráska nyomán romba dőlő karrierek, egy életre beszennyeződő nevek, hogy a nemzet leszakadó egéről ne is beszéljünk. Azért is van ez, ebben a kiélezett politikai légkörben kivált, mert az ellenzék minden mozdulatukat árgus szemmel figyeli, hogy hol hibáznak, mibe lehet belekötni, mit lehet rájuk húzni. Mondjuk, hogy ekkorát hibázzon valaki, (vagy valakik), ahhoz tehetség is kell. Ezért is volna jó, ha egyszer nem hülyék töltenének be ilyen veszélyes posztokat, mert a végén nem csak magukban tesznek kárt.

(Én meg ismét látom, hogy joggal örülök annak, hogy nem kell ebben az egészben részt vennem, ezekkel a kisstílű emberekkel vegyülnöm, a kisszerű ügyeikbe belebonyolódnom, eszközévé válnom a hülye kis ambícióiknak. Gyerek inkább ti is velem, én nagyszerű dolgokat mutatok nektek.)

Nem, egyébként szegény Novák nem érdemelte meg ezt. Családanyának, valami középszintű beosztásban teljesen rendben lett volna, meg rosszindulatúnak sem néz ki. Most mindenesetre kapott egy alapos leckét, az elvtársairól is, meg erről a rendszerről is. Hadd menjen vissza oda, ahová való. (Meg az elvtársai is.)

Végül, a teljes kép kedvéért, azt tegyük még hozzá, hogy az ellenzék háborgása nem csak erről az ügyről meg a gyerekvédelemről szól, hanem benne van sokéves politikai frusztráltságuk és a rendszerrel szembeni általános utálatuk is. Ezek sem ok nélkül valók – csak a konkrét ügy szereplői többet kapnak a nyakukba emiatt.

(A cím egyébként onnan jön, hogy tavaly mehettem volna találkozni vele, mint volt angliai diák. A meghívóban volt úgy, hogy „Her Excellency” (Őméltósága) Novák Katalin meghívott bennünket. Ezen már akkor röhögnöm kellett, és vissza is írtam, hogy én köszönöm, de nem élnék ezzel a lehetőséggel, ti meg arra vigyázzatok, hogy túl őszinték azért ne legyetek H.E.-vel.)