(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. A jó fogalma
Jó cselekedet alatt azt értem, amikor valaki másnak boldogságot okoz.
A jó cselekedetekről egy külön téma szól.
Rossz cselekedet ellenben, érthető módon az, amikor boldogtalanságot okozunk valakinek.
2. A jó és rossz bonyolultsága
Gyakran nem egyszerű megmondani egy-egy cselekedetről, hogy az mennyire jó, mennyire rossz, mennyi boldogságot és boldogtalanságot okoz.
1) Példa
Például, amikor pénzt adunk egy koldusnak, aki mintegy hálaképp egy újságot ad nekünk. Ezzel vajon jót tettünk? Bár elsőre egyszerűnek tűnik a válasz, jobban belegondolva számos szempont merülhet fel:
○ Jót tettünk, mert a koldus megvehet valamit.
○ De lehet, hogy rosszat is, ha olyasvalamit vesz, amivel árt magának, kábítószert.
○ Rosszat a saját családunknak, mert nekik kevesebb marad.
○ Rosszat a többi embernek és esetleg a koldusnak is, ha ezzel hozzászoktatjuk a kéregetéshez.
○ Jót a többi embernek, ha a koldus egyébként lopni kényszerülne.
○ Rosszat a többi embernek, mert az az újság valójában nem kell nekünk, több lesz a szemét.
És így tovább… Persze azért vannak egyszerűbb esetek is.
2) A boldogság szempontjai
Nézzük meg általánosabban, miképpen lehetnek hatással tetteink mások boldogságra.
○ A boldogság különböző forrásai
○ Különböző időpontbeli boldogságok
○ Különböző egyének boldogsága
Külön kérdés aztán, hogy melyik szempont mekkora boldogságot jelent, ha összegezni akarjuk őket, hogy megtudjuk, összességében mekkora jót tettünk.
3) A mérleget nehéz megállapítani
És ha az eddig elmondottak nem volna elég, van még, mi nehezítse, hogy felmérjük, mennyire jók a tetteink.
○ Nem lehet az emberek fejébe látni
○ Tetteink sokrétű következményei
Elmondható tehát, hogy nagyfokú szubjektivitás övezi azt, hogy egy tett mennyire jó, nem lehet objektív mérőszámot adni rá. Egy másik tanulság, hogy ami elsőre jónak tűnik, az jobban belegondolva már nem is biztos, hogy az. (És fordítva.) Lásd a ‘Hogyan érdemes jónak lenni’ témában, hogy valamennyire tanácsos belegondolni, hogy mennyire jó, amit teszünk, bár túlságosan belemenni azért nem praktikus.
Ezen felül az is kitűnik, hogy fokozatok kérdése, hogy egy cselekedet mennyire jó, a különböző szempontok szerint több vagy kevesebb boldogságot-boldogtalanságot okoz: tetteink tehát nem fehérek és feketék. (Mint ahogy az emberek sem, akik megcselekszik őket; lásd erről a ‘Jó cselekedetek’ témában.)
Hozzátehetjük még, hogy nemcsak cselekedetekre, hanem dolgokra is áll, hogy nem könnyű megmondani, jók-e a világnak; gondoljunk csak a számítógépre, az internetre és a Facebook-ra.
4) Valamilyen szempontból szinte minden jó és minden rossz
Ezt szintén jól érzékeltetik a fentiek. Miért érdemes külön kiemelni? Két okból: először is, hogy árnyaltabban lássuk a dolgokat, meg tudjuk látni a nagyobbrészt rossz tettekben is a jót (illetve fordítva); másodszor pedig azért, mert ezt fel szokták használni arra, hogy a reálisnál jobbnak vagy rosszabbnak állítsanak be bizonyos cselekedeteket, úgy hogy a célnak megfelelő szempontot, hatást emelik ki, hangsúlyozzák.
3. Nehéz döntések
Láttuk, hogy a mérleget nem könnyű megállapítani, nem könnyű megmondani, hogy egy cselekedet mennyire jó vagy rossz. Igaz ez akkor is, amikor nekünk kell választanunk, hogy mivel tennénk jobbat. Egyfelől ezt értem nehéz döntés alatt.
Másfelől sok esetben egy nagyobb jó érdekében kénytelenek vagyunk ártani valakinek.
Nem ritkák a súlyos dilemmák sem; jellemző például, hogy a korlátozott források miatt választani kell, kin, melyik betegen segítsünk és melyiken nem, kifizesse-e a TB egy súlyos beteg drága gyógykezelését, vagy inkább többek könnyebben kezelhető nyűgein könnyítsen. Hasonló az is, amikor egy tömegszerencsétlenség vagy csata különböző fokú sérültjei, sebesültjei között kénytelen szelektálni az orvos.
Dönteni pedig muszáj, akkor is, ha nehéz, ha a legnagyobb jóindulat mellett is fájdalmat okozunk vele, ennek a felelősségét magára kell vállalnia valakinek. A döntések szubjektívak, valamint aki dönt, maga is esendő, jó szándéka, igyekezete ellenére sem biztos, hogy jól dönt. Ennek egyrészt önmaga is tudatában lehet, másrészt a közönség is ítélkezik felette, akiknek utólag, a következmények ismeretében, már könnyebb dolguk van. Végigtekintve a fentieken, tartsuk szem előtt a döntés nehézségeit, méltányoljuk azokat, amikor véleményt alkotunk a döntéshozóról. (Ami természetesen nem jelenti azt, hogy az alkalmatlan, korrupt vezetőket ne illethetnénk a megérdemelt kritikával.)
