Fokozódik…: a háború, az infláció, a ki tudja meddig tartható hatósági árak, a zuhanó forint, az emelkedő kamatok, a tanárok helyzete, a bezáró kórházi osztályok, tudjuk. (Csak így egymás mellé rakva elég hatásos.)
És ebben a helyzetben az új arisztokrácia végre megmutathatja, hogy miért hagyjuk, hogy lenyúlják az országot, végre lesz igazi dolguk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy még Orbán néz ki a legalkalmasabbnak erre. (Kicsit a CEU előző rektora jut eszembe, Ignatieff, aki szintén nem tudta, mire szerződik, mielőtt váratlanul a nyakába az intézmény kiebrudalása.)
A másik kulcsfigura Varga, akinek ebben a helyzetben a győzelem kb. felér egy vereséggel, mert neki kell valahogy egyben tartania az államkasszát. Szerencsére ő meg egy tehetséges technokrata, és most a választási őrület elmúltával talán az ő szakmai szempontjai is jobban érvényesülhetnek. Amiben bízhatunk, hogy a Fidesz meg szokta csinálni a házi feladatot, illetve hogy Orbán államférfiként is tekint magára, presztízskérdés számára, hogy ne alatta dőljön össze az ország. (Bár, ahogy el van hízva újabban, az nem kimondottan lelki békére utal.)
Azonban ez a mostani nehéz helyzet, és különösen a pénzügyi szorongatottság, nekik is új, és egyelőre eléggé ötlettelennek is tűnnek, hogy mit kezdjenek vele, kivárásra játszanak. Konkrétabban: új, hogy nem folyik úgy a pénz az EU-ból, új, hogy súlyos összegekbe kerül a rezsicsökkentés, új az infláció és a gyorsan elértéktelenedő forint, hogy az erőből politizálás visszaüt; újak a nemzetközi bizonytalanságok, hogy a multikat se nagyon lehet sarcolni, és nem olyan egyszerű biztosítani a nép megvásárlásához szükséges pénzt… Pedig Orbán erre eléggé rá van erre fixálódva. Uraim, gratulálunk a megválasztásukhoz, reméljük most boldogok, és hogy az is látszik majd a Holdról, amit ilyen körülmények között az országért tenni tudnak.
(Figyeljük meg azért, hogy egy államnak mennyivel több lehetősége van pénzügyileg, mint egy magánszemélynek: egy magánszemély pl. nem hozhat törvényt, hogy kötelezze a bankot, nemhogy arra, hogy hitelt adjon, hanem, hogy a profitját elvegye, úgy ahogy van. Vagy csak a sima adóztatás. Azon kívül hitelt is olcsón kap, az állampapír automatikusan vonzó azok számára, akik minél nagyobb biztonságra törekszenek. Bár nekem volnának ilyen lehetőségeim…)
Illetve rezsicsökkentés-csökkentés, merthogy időt nyerni lehet, de hosszabb távon nem hiszem, hogy tartható. (Illetve részben máris fizetjük, csak nem direktben, hanem a különadók átterhelésében, a boltok nem rögzített áraiban, stb…) Orbánék pedig, ahogy mondtam, kivárásra játszanak, odébb pöckölték a hatósági árak végdátumát, megpróbálnak valamennyit beszedni a bankoktól meg a multiktól, visszafogják az állami beruházásokat, stb… – amik szintén nem fenntartható intézkedések, főképp, mert még inkább alávágnak az így is tántorgó gazdaságnak.
(Ami az átterhelés illeti, másképp hat az adót a Lidl-lel meg a Ryanair-rel beszedetni, mintha SZJA-nak hívnák… Apropó, most lehet, hogy jól járok, hogy az MKB-nál maradtam, már hogy Lölőnek talán nem lesz szabad. Már hogy ott dolgoztam, de akkor még a németeké volt.)
Az energiaárakról szólva pedig, azokkal több problémám is van, volt:
● A külföldiek tankolása
Ez már helyre lett rakva, és nézetem szerint kezdettől nem kellett volna a külföldiek tankolását is nekünk fizetni. Ezt akkor is így gondolom, ha az EU-s polgároknak drágábban adjuk: ezek most különleges idők, Magyarország pedig egy szegény ország. Jó vicc, hogy az osztrákok háborognak, hogy nem jöhetnek benzinturistáskodni.
● A jóárasított benzinnel túráztatott Ferrarik
Amit naponta látok itt Pesten, és ugyanúgy az ország szégyene, mint a rezsicsökkentett árammal fűtött medencék. (De nyilván, a döntéshozók önmaguknak sem ellenségei, és legalább nemcsak az egyszerű nép érzi az orbáni gondoskodást – lásd még lineáris SZJA.)
● A takarékoskodás hiánya
Hogy az alacsony árakon senki nincs ösztönözve rá, azok sem, akik jobban megengedhetnék maguknak.
Több okból is szociális alapúvá kellene tehát alakítani a hatósági árakat. Lehetne ezt úgy pl., hogy mindenki csak adott mennyiséget tankolhatna olcsóbban. Rendben, a benzinnél speciel ezt lehet, hogy nem volna egyszerű megoldani – az áramnál meg a gáznál viszont igen. (De tudom, hogy ez azoknak is hideglelős, akik keveset fogyasztanak, mert nehogy véletlen ők is fölé csússzanak egy kicsivel…)
Az biztos, hogy ez rengetegbe kerül az országnak, és hogy hosszabb távon az Isten pénze nem elég rá. Meg abba gondoljunk még bele, mennyi mindenen másra is el lehetne költeni ezt a pénzt. Szerintem három stadion kijönne belőle… Jó, vicceltem – de mondjuk a tanárok fizetését alaposan meg lehetne emelni.
Meg, beindítani nem volt nehéz, de kijönni belőle, azt nem könnyű: mit mondjon Orbán a népnek? Azt, hogy nem képes tovább fenntartani? Vagy azt, hogy úgy döntött holnaptól többet kell fizetniük? Persze inni még egyet és ráfogni a nyuszira, (Sorosra, a baloldalra, a multikra) az mindig megér egy kört. (Bár az elmúltnyolcévezés lassan már kezd hülyén hangzani.)
Tartósan egy dolog tudná fenntarthatóvá tenni az energiaárakat: ha az ország a régi áron kapná azt. Addig is marad:
● A MOL, amíg csordogál a Barátság a csőolajvezetéken.
● A (nem német autógyár) multik, bankok: meglehetősen korlátozott mértékig.
● A nép, az áthárított adók révén.
● Az infláció miatt emelkedő ÁFA. (Bár ez definíció szerint nem ér többet, mint a tavalyi.)
● Az unokák – vagyis az állam eladósodása.
Egy kis nagyszülő-tartás na, ők tőlünk az életet kapják. (De milyet!) Túltolni azonban ezt sem lehet, mert az államcsőd azért ott figyel a sarokban. (Bár annyira azért még össze tudná békíteni Orbán Vargát meg Matolcsyt, hogy ilyen helyzetben utóbbi hajlandó legyen nyomtatni annyi forintot, hogy legalább a belső adósságot fussa.) Meg, ha tényleg erről volna szó, Brüsszelnek is engednének, amiben nagyon muszáj. (Navracsics már be is lengette a kompromisszumot.) Hirtelen nagyon kellene az a pénz… (Még a hitel is.)
Ami a multikat, bankokat illeti, ezeket sem lehet túlzottan fejni, részben, mert elmennek, részben, mert a bankokat kivéreztetni sosem jó ötlet, egy gazdasági válság küszöbén meg különösen. (Megjegyezném, hogy a kiskereskedelemi multik távozása a NER-t lehet, hogy annyira nem bántaná…)
Közben az egész gazdaság szorongatott helyzetben van: extraprofit-adó, energiaárak, alapanyagárak, kamatok, munkaerőhiány, az állami beruházások „elhalasztása”, a nemzetközi helyzet… (Esetleg akiknek olyan termékük van, pl. gabona, amik most extra mértékben megdrágultak – de ott is nőttek a költségek, meg a bizonytalanságok is.)
Külön figyelmet érdemel, hogy most a szokásos gazdasági csodafegyver sem használható: nem lehet a kamatokat csökkenteni, monetárisan lazítani, mert egyúttal infláció is van és gyenge forint, amit az alacsony kamatok tovább súlyosbítanának. De emelni sem egyszerű azokat, a jó időkben szükségtelenül fenntartott monetáris lazaság közben kiszórt hitelek miatt, amik most félő, hogy bedőlnének. (Ja, hogy nem számítottunk rá, hogy a jó idők nem tartanak örökké…) No meg persze az államadósság, amit szintén nehezebb finanszírozni a magasabb kamatok mellett. És a világban máshol sincs ez nagyon másképp – csak mi sokkal kisebbek és sebezhetőek vagyunk, mint mondjuk az USA.
Itt nálunk legalábbis sok foganatja sincs is a kamatemelésnek – egyrészt, aki a tőkéjét félti, azt nem hatja meg egy-két plusz százaléknyi kamat, menekíti a pénzét a forintból; másrészt a költségekre sem hat (pl. olaj, munkaerő), és ami a legnagyobbat drágult, az élelmiszerek, azt is meg kell venni, akkor is, ha akármennyit fizetnének helyette a bankban.
(Viszont a kamatemelés legalább a tőzsdei, a bitcoin és mindenfajta más spekuláció vitorlájából kifogja a szelet.)
(+ Az EV vonatkozó része a gazdasági válságokról.)
Mely tulajdonképpen szintén várható volt, hiszen egyszer már bejött, és most azért is van szükség rá, mert az EU-val, sikerült úgy összekötni a bajszot, hogy egykönnyen nem kapjuk meg a helyreállítási alapot. (Ami annyiból indokolt is, hogy elvileg nem benzinár-támogatási alapról volna szó.)
A MOL-ról már volt szó, azt mondja az újság, a bankoknál is van némi fejhető pénz, de máshonnan sokat nem tud leakasztani, így a COVID után, és a jelenlegi kilátások jellemezte jövő előtt. Most tüzet oltani jó lehet – de később könnyen drágának bizonyulhat: mert kinek lesz így kedve itt befektetni? Illetve, máris megvan az ára, azzal, hogy a forint rögtön tovább zuhant, tovább drágítva többek között az energiaimportot.
Igaz, legjobb barátainkat, a német autógyárakat kihagyták a szórásból – de az utólagos szabálymódosítások, lerablás, a jogbiztonság megrendülése sosem tesz jót a befektetői bizalomnak. Illetve vegyük észre a kicsiség előnyét: egy kicsi ország megfinanszírozására elég lehet annyi, amennyit a multik még hajlandóak benyelni – ideiglenesen. (Illetve, hogy egy ekkora helyen nem feltétlen a közvetlen profitért vannak itt, hanem pl. mert egységesen kezelik Kelet-Európát.)
Aztán, hogy felvetettem a kiskereskedelem esetleges nemzeti átvételét: nos, abban általában véve van valami, hogy a profit itthon maradna – nem mindegy azonban, hogy kit gazdagítana, és hát persze, hogy mindenekelőtt a NER-t, az új arisztokratákat. A multik legalább nagyrészt pártsemlegesen működnek itt, meg értik is a dolgukat. Össze lehet hasonlítani pl, hogy hogy néz ki egy Lidl meg egy Coop. (Bár az utóbbinak van egyfajta békebeli szocialista nosztalgiája – aki még emlékszik rá.)
(Én meg most már nemcsak annak örülök, hogy tanár nem lettem, hanem annak is, hogy vállalkozó sem. Nem is csak az extraprofit miatt, hanem amiket hallok, hogy hogy nyúlnak le a NER-esek komplett cégeket… Ó, biztos „mindenben a törvényeknek megfelelően eljárva”, egyébként. Már, hogy ezzel szoktak visszalőni csípőből. Mint ahogy a Pegasus ügyben sem történt törvénysértés, ugye? Van még, aki csodálkozik a 400-as eurón?)
(Meg még egy ámulat a Pegasushoz: hogy ugye, most már mindenki tisztában van vele, hogy bárkit bármikor, szabadon megfigyelhetnek, nemcsak a bolygó túloldaláról, hanem itthon is akkor kapcsolja be Viktor a kamerádat, és néz szét a zsebedben, amikor akarja, Rogán meg a mikrofonodat, hogy mi az a mocorgás a hálószobádban. Mi több, immár ügyészségi jóváhagyással. Ez azért elég durva. És semmi. Élünk tovább, teló a kézben, még csak szó sincs róla. Technikailag külföldön is így van, csak ott esetleg a törvény nem azt mondta, hogy ja, oké, minden rendben. Bámulatos. Továbbra is tudnám ajánlani a régi 3310-est. Bár állítólag az sem életbiztosítás, de manapság szerintem akkor is az már a nehezebb eset.)
Még az „extraprofitról”: hogy mit jelent ez tulajdonképpen? Ez egy létező közgazdasági kifejezés, merthogy a profitszintek a gazdaságban általában kiegyenlítődnek, azért, mert ahol ideiglenesen mégis többet lehet nyerni, arra a területre több vállalkozó áramlik, nő a kínálat, ami aztán leszorítja az árakat és a profitot. Extraprofit akkor keletkezik, amikor ez a beáramlás valami miatt nem lehetséges, például az állam monopóliumot tart fenn, vagy a már bent levők akadályozzák új szereplők belépését, vagy, mert korlátozott pl. a termőföld összmennyisége. Ekkor az ekképp védelmet élvező szereplők magasabb profitot érhetnek el a mezei befektetőnél.
Igen, épp amikor az ember azt hinné, hogy az gránitalkotmánnyal, a Nemzeti Hitvallás kifiggesztésével, Vityóval a Várban, és Csongrád Csanádosításával közjogilag már sikerült kielégülniük – akkor jön ez, és kiderül, hogy nem.
Vagy, hogy csak vicc az egész, mert ha most jön valaki, és aszongya alászógájja, Pittyinger Gejza udvari főispán vagyok, viszem Döbrögit a vármegyeház tömlöcibe az alászolgálati audimmal – erre föl ép ésszel nem nagyon lehet másra számítani, mint hogy az arcába röhögnek a szerencsétlennek.
Vagy csak terelés, hogy legalább addig ne az inflációról beszéljünk.
De nem, ez az a társaság, amelyiknek nincs humorérzéke, és simán el lehet hinni róluk, hogy tényleg komolyan gondolják.
Szoktam rá ügyelni, hogy ne lázítsak túlságosan, de ha most tényleg bevezetik a vármegyét, akkor nem tudom megállni, hogy ne tanácsoljak némi engedetlenséget, hogy használjuk csak tovább a megyét.
(Meg akkor fogok még be5ofni, amikor majd Lölőt méltóságos báróúrnak kell szólítani.)
● Furcsa minisztériumok
Pl. Kulturális és Innovációs Minisztérium, (mert pont erre a kettőre volt kapható Csák Norrisz János?), vagy Építési és Beruházási Minisztérium, (mert betonozni, azt szeretnek…) – miközben nincs oktatási, egészségügyi és környezetvédelmi minisztérium… Hm.
● A felemás tanársztrájk
Ahogy Orbán azt mondta: „ezután úgy sztrájkolhattok, hogy nem sztrájkoltok, megértettétek?” – „Jó, akkor úgy sztrájkolunk, hogy nem sztrájkolunk.” Aztán meg még azt is felfüggesztették. Orbánnak meg ez is annyira bejött, hogy aztán törvényt csinált belőle; aztán meg még a főrendőrt is a nyakukba ültette, hogy az majd rendet vág.
Szóval, drága tanárnők és tanárurak, először is, én együtt érzek önökkel: eléggé hasonló bizniszben mozgunk, és engem még rosszabbul fizetnek. Azt tessenek eldönteni, hogy szeretnének-e elérni valamit. Mert ha igen, az másképp nem fog menni, mint hogy nem engedelmeskednek némán. Ehhez mindenekelőtt önöknél is egység kellene, ami könnyen lehet, hogy nincs meg – de ha egyszer sikerülne együtt, úgy igazán kiállniuk, akkor nem tudnának mit kezdeni önökkel, kénytelenek lennének engedni a több mint reális igényeiknek.
Megjegyzem, az üres államkassza miatt sajnos nem ezek a legalkalmasabb idők erre – de az, hogy az oktatást, ami az ország jövője, ennyire semmibe veszi a hatalom, az akármikor nagyobb szégyen még az ártámogatott Ferrariknál és a fűtött medencéknél is. (És szégyen az is, hogy az EU-s pénzek visszatartására hivatkoznak, hogy németeknek kéne kifizetni a mi tanárainkat.) De hát megtanultuk: Oktatás? Eladósodás? A befektetők elriasztása? Környezetvédelem? Ugyan, kit érdekel a jövő… Főleg azt nem, akinek az a jó, ha a nép szegény és megvásárolható, buta és befolyásolható.
(Lásd amit az EV-ben írok az oktatásról, annak jelentőségéről.)
● Ameddig nem lázad valaki, addig minden marad a régiben.
Most elsősorban, ami a tanárokat illeti – de a háború- és Putyinellenes oroszokat is vehetjük, vagy a hatósági árakkal megsarcolt boltosokat, benzinkutasokat, stb… Jobb helyeken lehet más lehetőség is – de a világ sajnos nem arra tart.
● Orbán fizetése
Amit most emeltek meg duplájára. Na most, ha tényleg csak ebből élne, meg nem volna korrupt a rendszer a fejétől a farkáig, akkor én szívesen fizetnék neki ötször ennyit is, mégiscsak a miniszterelnök, és nem baj, ha egy ilyen pozícióban a fizetés is vonzó, hogy korrupció nélkül is legyen miért elnyerni azt.
Másrészt azt gondolom, hogy igen rosszul időzített lépés volt ez most, a legnagyobb káosz közepén, a súlyosan alulfizetett, és leépülő tanári karral körülvéve. Benne lehetett ez már a csőben a választások előtt, most csak hagyták kijönni.
Harmadrészt viszont mindegy, mert már gyakorlatilag semmivel nem tudnak ártani maguknak.
Meg azon csodálkozom, hogy számít Orbánnak ez az aprópénz? Vagy csak a látszatot akarja megőrizni, hogy számít? Vagy tényleg tart még a rendőrségtől, ügyészségtől, ha máshonnan jön neki a pénz? Vagy csak azt akarják elfedni vele, hogy az embereinek innentől ő maga szabhatja meg a fizetését? (Nem tudom, jól értem azt, hogy innentől fogva minden korlát nélkül fizethet nekik? Jó, egy jó munkaerőt meg kell fizetni – no de akármennyit adhat?)
● Novák Katalin
Akiről már leírtam, hogy Köztársasági Elnök?! No most még annyit hozzá, hogy a Hadsereg Főparancsnoka?! Illetve ahogy előadja a jó zsarut, kanosszát járt a lengyeleknél, de még az ukránok, sőt az EU felé is mondott pár szépet.
(Abban egyébként van valami, hogy nőiesebbé kellene tenni a politikát, empatikusabbá, gondoskodóbbá a világ, a jövő, az élővilág irányába – de nem kesztyűbábként, hanem pont hogy a női praktikákat felhasználva az anyagias és agresszív férfiak helyes irányba történő manőverezésére. Merkel pl. tudta ezt – bár az együttérzést is túlzásba lehet vinni.)
● Az éjjel soha nem érhet véget
Vagyis az Anglia elleni 4:0. Szóval, nehéz olyan embert találni, akit nálam kevésbé érdekel a sport, ezt is csak futtában láttam az utcán, hogy nagyon örülnek valaminek, úgyhogy közelebb mentem, és azt hittem, rosszul látok. Az volt a negyedik. Nahát.
(Attól egyébként, hogy engem nem érdekel, nem bánom, hogy mást igen, már csak mert az FPS / TPS / RTS / TBS vonal sem feltétlen olyan vonzó másoknak, mint nekem – mindenkit más tesz boldoggá. Egyedül az, hogy a politikusok is rögtön leszedik a népszerűségi sápot a sportsikerekről… Meg ez a sok hülye stadion.)
Illetve, aki nem olvasta, ezen a linken részletesen írtam az élsport társadalmi szerepéről.
● Inflációs egyebek
Amilyen vicces, hogy a fölrobbant árak mellé is odaírják, hogy „csak” 1000 Ft a gyros. A másik meg, hogy ilyen változékony árak közepette hirtelen nem lehet tudni, hogy mi az olcsó, meg hogy hol.
● Tízből hét magyar egyetért az extraprofitadóval.
Ezt nem tudom már, hogy hol olvastam, mindenesetre az arány valószínűleg jól mutatja, hogy hányan járnak jól vele és hányan rosszul. (Rövidtávon)
● Ahogy az orosz sokkból épp kicsit magához térő OTP árfolyam lekonyul
Előbb a választási eredmény, utána meg amiatt, hogy egy tollvonással kiderül, hogy a cég profitja tulajdonképpen nem is a cégé. (Illetve ahogy a forintot is szájba vágja, valahányszor Orbán kinyitja a száját.)
● Orbán és a tömegmanipuláció
Bírtam, amikor egy sajtótájékoztatón, talán a háborús hírekkel kapcsolatban, azt találta mondani, hogy azt ugye mindannyian tudjuk, hogy ilyen „tömegmanipulációs korban élünk”.
Köszi, Főnök, igen, valaki alaposan bemutatta ezt nekünk.
● A pesti party
Mindennap ott megyek el az ismét jó sok turista és hazai szórakozó között a pesti belvárosban, és megérint ennek a szürrealitása: egyrészt, hogy párszáz kilométerre öldöklés van – másrészt meg, hogy az egész világ készül a partizók fejére omlani. (Meg a nyomorgás a világ szerencsétlenebb szegleteiben, de az már megszokott.)
