HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Az energia mibenlétéhez még: Az energiára azt lehet mondani, hogy egy dolog állapotában rejlő leh... (2021.03.11. 21:51) Anyag, energia, erők
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/ Némi angol tudás nem árt hozzá, de szerintem anélkül is k... (2021.03.04. 00:55) Élet és fajok
  • Szalay Miklós: A spekuláció korlátozása itt fent csak egy sor, de a teljes változatban ki van fejtve, és szó van ... (2021.02.17. 04:16) Részvények, tőzsde, spekuláció
  • Szalay Miklós: Az abortuszhoz még annyit, hogy természetesen a védekezés, a nem kívánt terhességek megelőzése a l... (2021.02.06. 18:46) Egyebek (2020 november)
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/life/ (2021.01.28. 23:06) Érdekes biológiai jelenségek

Elvek, szabályok, normák

2021.10.28.

 

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.    Elvek, szabályok, normák

1.1. Elvek és szabályok

1)    Mire jók ezek?

Miért alkotunk szabályokat, miért élünk szabályok szerint?

    Megmondják, hogy mit és hogyan tegyünk

Ami, bár korlátok közé szorít bennünket, egyúttal azonban támpontokat is nyújt.

    Kiszámíthatóság

Ha vannak szabályok, akkor előre tudhatjuk, hogy mi várható az emberektől, hogyan fognak cselekedni, kevesebb meglepetés ér bennünket.

    Hatékonyabb együttműködés, rend

Mondjuk egy szerződést tekintve, mindkét fél tudhatja, hogy a másik mikor és milyen szolgáltatást fog nyújtani, ehhez képest szervezheti meg a saját tevékenységét, mindketten hatékonyabban tudnak dolgozni. Másfelől, hogy a társadalom szabályok, törvények szerint működik, az rendet teremt, nem kell káoszban élnünk.

    Konfliktuscsökkentés

A szabályok megszabják az emberek jogait és kötelességeit, miáltal tudni lehet, hogy ki a hibás, ha valami zűr van – ami segít elkerülni a vitákat, konfliktusokat.

Másfelől az igazságszolgáltatás állami kézbe vétele is hatékony eszköz az ellenségeskedés csillapításában, a kölcsönös bosszúk körének megakasztásában.

2)    Az elvek és szabályok – elvek vagy szabályok

Miben különböznek egymástól az elvek és szabályok?

    Az elvek általánosak – a szabályok konkrétak

    Az elvek egyszerűek – a szabályok részletesek

Pacta sunt servenda”, vagyis a szerződéseket teljesíteni kell: ez egy jogelv, igen egyszerű és általános, mindössze három szó, és mindenféle szerződére, körülményre vonatkoztatható.

Persze ahhoz, hogy az elveket a gyakorlatban is alkalmazni lehessen, sok mindent végig kell gondolni, meg kell állapítani, bele kell menni a részletekbe: mi számít egyáltalán szerződésnek, mikor történik szerződésszegés, mit lehet tenni ilyenkor, mentesülhet-e a felelősség alól a szerződést megszegő, stb… Az elveket szabályok konkretizálják, teszik egyértelművé.

* * *

Miért van szükség elvekre és szabályokra is, mi a jó az egyikben és a másikban?

Az elvek, azok általánossága azért jó, mert nem lehet minden helyzetet előre látni; és még ha lehetne is, nem volna könnyű minden helyzetre szabályt alkotni, a rengeteg szabály között eligazodni. Egy-egy elv képes lefedni a különféle élethelyzetek széles körét, és ha nincs az adott szituációra pontosan illeszkedő szabály, az alkalmazó képes az elvvel összhangban intézkedni, a közeli szabályokat megfelelően kiterjeszteni.

A szabályok meg nyilván azért jók, mert egyértelműbbek, könnyebb nekik megfelelni, könnyebb alkalmazni őket, kiszámíthatóbb a hatásuk. Abban, hogy mennyire hagyatkozunk az elvekre, mennyire alkotunk szabályokat, egyensúlyra érdemes törekedni, a szabályozandó terület sajátosságainak megfelelően.

1.2. Normák

Normának a társadalmi szabályokat nevezzük, vagyis olyan előírásokat, melyek az emberek széles körére meghatározzák, hogy milyen helyzetben mit kell tenniük, hogyan kell viselkedniük. Egy normához általában kényszerítő mechanizmus is járul, vagyis a szabályt megsértők valamilyen szankcióra számíthatnak.

Kétféle norma van: a társadalmi normák és a jogszabályok.

Társadalmi norma például, hogy az ember ne piszkálja az orrát nyilvánosan, ne viselkedjen illetlenül; vagy a vérfertőzés tilalma. Az ilyesmit az emberek általában elítélik, rossz szemmel nézik – bár bíróság elé citálni azért nem szokás a vétkezőket. A társadalmi normák tehát olyan informális társadalmi szabályok, melyekhez kényszerítő mechanizmus járul – de jogi, állami kényszer azért nem.

A jogszabály ezzel szemben olyan norma, amelynek a keletkezése az államhoz kötődik, a társadalomban általánosan kötelező, és az érvényesülését az állami szervek szükség esetén kényszerrel biztosítják. Egy példa: Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” (A minősített esetek pedig még többel.)

Az alábbi táblázat a társadalmi normák és a jogszabályok jellemzőit, különbségeit foglalja össze:

Társadalmi normák

Jogszabályok

Informálisak, íratlanok

Formálisak, írottak

Decentralizált szabályalkotás és kikényszerítés

      Széleskörű ellenőrzés

      Az ellenőrzést laikusok végzik

      Ingyenesség

      A társadalmi normákat nehezebb egyéni- illetve különérdekek szolgálatába állítani.

Centralizált szabályalkotás és kikényszerítés

      Korlátozott ellenőrzés

      Szakemberek ellenőriznek

      Forrásigény

      A jogszabályokat viszonylag könnyebb különérdekek szolgálatára felhasználni.

Organikus fejlődés

Vagyis a társadalmi normák tervezés nélkül, spontán módon jönnek létre, formálódnak. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is:

      Integráltság az adott környezetbe

Mivel eleve a társadalmi környezetbe beágyazva, ahhoz idomulva jönnek létre.

      Kipróbált, működő szabályok

      A racionális tervezés hiánya

      Tehetetlenség

Azaz, ha a környezet megváltozik, a társadalmi normák gyakran nem követik a változást. (@@Példa?)

Tervezettség





      Rosszabb környezeti integráció

A törvényhozásban ugyanis bármit, a társadalmi környezettől idegen szabályokat is el lehet fogadni.

      Lehet, hogy nem válnak be

      Potenciális racionalitás

      Rugalmasság, alakíthatóság

Nagyjából bármikor át lehet írni őket ugyanis.

A társadalmi normák a kisebb súlyú, de gyakori kihágásokat, illetve a jelkép értékű tetteket kezelik hatékonyan.

A jogszabályok inkább a nagyobb súlyú, ritkább, nem jelkép érékű tetteknél működnek.

Visszatérve a kikényszerítéshez, a vele való fenyegetéshez, ezekre nem feltétlen van szükség: a kötelezettek önkéntesen is követhetik a szabályokat, ha magukévá teszik, internalizálják azokat. Az internalizálás tehát azt jelenti, hogy maguk is úgy tartják helyesnek, a szabály mintegy etikai elvvé válik a számukra.

Néhány megállapítás a társadalmi normák és a jog viszonyáról. Jellemző, hogy a társadalmak fejlődésével a jog egyre inkább átveszi a társadalmi normák szerepét, formalizálva az addigi informális szabályokat; például ahogy egy civilizált társadalomban a vérbosszú helyett már a bíróságok szolgáltatnak igazságot. Láttuk azonban, hogy bizonyos kihágásokat, a kisebb súlyú, de gyakori szabálysértéseket, a társadalmi normák hatékonyan képesek kezelni – érdemes tehát megőrizni őket, kihasználni az erejüket, nem kell arra törekedni, hogy a jog teljesen kiszorítsa azokat.

Már csak azért sem, mert a társadalmi normák gyakran támogatják a jogszabályok érvényesülését, azáltal, hogy általában véve előírják azok követését. (Kultúráról-kultúrára változó mértékben azért: van, ahol inkább a törvények, a rendszer kijátszása a menő.)

2.    Társadalmi normák

Azt már tudjuk, mik a társadalmi normák, és a jogszabályokkal összehasonlítva a főbb jellemzőiket is megismertük. Íme még néhány sajátosságuk:

1)    Dinamika

Miket lehet elmondani a társadalmi normák változásáról?

    Tartós stabilitás

A társadalmi normák jellemzően hosszú időszakokon keresztül nem nagyon változnak.

    Hirtelen változás

Amikor viszont változás történik, az gyakran hirtelen és nagymérvű: ezt nevezik normaszakadásnak (norm cascade). Példaként a kínai nők lábának évszázadokon át gyakorolt fájdalmas elkötözését lehet említeni, mellyel aztán a XX. század elején viszonylag gyorsan felhagytak. (@@Jobb magyar szó a normaszakadásra? Más példák?)

2)    Rossz társadalmi normák, szokások

Több szempontból, több mindenkinek is rosszak lehetnek:

    A gyakorlóiknak

Mint az említett lábkötözés.

    Társadalmi feszültségeket okozhatnak

Mint a nők elnyomása, sokfelé még ma is; vagy az indiai kasztrendszer.

    A fejlődés gátját képezhetik ß

Például azáltal, hogy az elnyomott rétegek tehetsége, munkaereje kihasználatlan marad. (@@Meg még?)

    Ökológiai károk

Mondjuk a cápák nagymérvű pusztítása, ami jelentős részben azért történik, mert a kínaiak szeretnek jeles alkalmakkor levest főzni az uszonyaikból.

A hasonlók egynémelyike lehet, hogy korábban, más körülmények között, kevésbé volt kártékony, például, mert kisebb volt a népesség, kevesebben akartak cápát enni – de akárhogy is, bármennyire is a kultúra részei ezek, ha komoly károkat okoznak, nem kell sajnálni megszabadulni tőlük.

3)    Szokások

Ezek annyiban különböznek a normáktól, hogy jóval kevésbé elvártak, nem kapcsolódik hozzájuk kényszerítő mechanizmus. Egy szokás például, hogy karácsonykor karácsonyfát állítunk: az emberek többnyire így tesznek még ma is – de ha valakinek nincs kedve, azon se nagyon ütközik meg senki. A szokások kevésbé arra hivatottak, hogy rendet tartsanak a társadalomban.

Azonban a szokásoknak, hagyományoknak is van a csoportokat definiáló, összetartó, a különböző csoportokat egymástól elkülönítő ereje; mint ahogyan a karácsony megünneplése is erősíti az emberekben a keresztényi tudatot és összetartozást. Érdemes még kiemelni, hogy ez az értelmetlen, káros szokásokra, normákra is igaz; például a különféle fájdalmas beavatási szertartások, erőfeszítést igénylő követelmények (például a muszlimok szigorú böjtje a ramadán alatt) is erősítik a csoportokat, a csoporthoz tartozás tudatát.

3.    Jog

3.1. A jog jelentése és története

1)    Jelentés

A jog egyfelől jelenthet jogszabályt, melynek a definícióját fentebb láttuk.

A jogszabályoknak két fajtája van: a törvény, (melyet a törvényhozó hatalom hoz létre, ami demokráciában a parlament); valamint a rendelet, (melyet a végrehajtó hatalom ad ki. A rendelet, attól függően, hogy a végrehajtó hatalmon belül kitől származik, lehet kormányrendelet, miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet, stb…)

A jog másfelől jogosultságot is jelenthet, azt, hogy valakinek joga van valamihez.

2)    A jog története

Erről csak nagyon röviden: bár korábban is létezett jog (pl. Hammurapi törvényei Mezopotámiában), az első igazán fejlett jogrendszer a római volt. Ez a kontinentális (nem angolszász) jogrendszerek alapja, ezért is oktatják a római jogot a mai napig.

Egy másik fontos lépcsőfok volt a XVIII-XIX. században lezajlott átfogó kodifikáció, melynek során a felvilágosodásnak és a nemzetállamok létrejöttének köszönhetően a kontinentális Európa csaknem minden országában egységes törvénykönyveket hoztak létre. Ekkor jött létre a Code Civil (Napóleon törvénykönyve), illetve a BGB is (Bürgerliches Gesetzbuch, a Német Polgári Törvénykönyv).

3.2. A jogszabályok eredete és legitimációja

Honnan jönnek a jogszabályok, és miért fogadják el őket az emberek „jogosnak”, legitimnek?

1)    Szokások, kultúra

A szokások társadalmi normává ß, azok pedig törvénnyé alakulhatnak. A törvények így eleve bírják a nép jóváhagyását.

Lásd még alább a szokásjogról írtakat.

2)    Legitim hatalom által, legitim módon meghozott szabályok

Vagyis, ha mind a hatalmat, mind a jogszabályalkotás módját jogosnak fogadják el az emberek, akkor az így készült törvényeket, rendeleteket is legitimnek fogják tekinteni; mint például amikor egy demokratikusan választott parlament a jogalkotásra vonatkozó törvényeknek, a házszabálynak megfelelően hoz törvényeket.

3)    Természetjog

Bár az előbb elmondottak adhatnak bizonyos legitimitást a jogszabályoknak, mégis, ameddig emberek alkotják meg őket, addig megmarad a kétely: az ember ugyanis tökéletlen, gyakran a saját érdekei vezérlik, személete, gondolkodása szubjektív, ki van téve a körülmények befolyásának, stb… A történelem során sok emberi törvényről be is bizonyosodott azok tökéletlensége, embertelensége.

Ezért is merült föl, hogy nem lehetne-e az embertől függetlenül létező, általános eszményeket, jogelveket találni, hogy aztán azokra, a természetjogra építve alkothassuk meg a jogrendszereinket, szilárd alapot biztosítva azoknak.

Nem könnyű azonban a természetjogra alapozni.

Mégis, sokan vélik, hogy szükség volna valamire, ami az egyes nemzetek törvényei felett áll. Ezt a törvények felett álló törvényt azonban magunknak kell megalkotnunk: a nemzetközi szerződések és törvénykezés jelenthetnek gyakorlati megoldást a problémára.

3.3. A jog felépítése

1)    Jogrendszerek

Melyek egy-egy ország jogszabályainak összességét jelentik, és attól rendszerek, hogy bennük a jogszabályok összefüggenek egymással, rendszerezett és ellentmondásmentes egységet alkotnak.

Jogrendszer alapvetően kétféle van:

    Kontinentális jogrendszer

Ami attól kontinentális, hogy Európa kontinentális részén (vagyis nem Angliában) fejlődött ki. Jellemző rá, hogy a bírósági döntések elsősorban a jogszabályokra támaszkodnak, semmint a korábbi bírósági ítéletekre; az hogy a döntéseket a bíró vagy bírók hozzák meg, nincs esküdtszék; valamint a jog felosztása két jogterületre, magánjogra és közjogra.

    Angolszász jogrendszer

Vagy más néven szokásjog, mivel itt a jogszabályok kevésbé részletesen szabályoznak, a döntések nagyobb mértékben alapulnak precedensekre; van továbbá esküdtszék; és kevésbé jellemző magánjogi-közjogi felosztás. (@@Vagy egyáltalán nem?)

2)    Jogágak

A jogot, jogterületeket szokás kisebb egységekre osztani, melyeket jogágaknak nevezünk. Néhány példa:

   Polgári jog

Mely mellérendeltségi viszonyban álló személyek vagyoni viszonyait és személyhez fűződő jogait szabályozza.

   Büntetőjog

Egyrészt meghatározza a büntetendő tényállásokat, hogy mely tettek elkövetése esetén vonják felelősségre az embert – másrészt pedig büntetési tételeket rendel a tényállásokhoz, megszabja a büntetést.

   Alkotmányjog

Ez a jogág egyebek mellett az állami berendezkedés és az állampolgárság kérdéseit, az alapvető szabadságjogokat szabályozza.

   Nemzetközi jog

Mely az államok, szuverének, hatalmak egymás közötti viszonyaival, illetve a nemzetközi szervezetek szabályozásával foglalkozik.

   Egyéb jogágak

A fentieken kívül számos jogág van még: a munkajog, társasági jog, közigazgatási jog, polgári eljárásjog, büntetőeljárás jog, stb…

3.4. A jog nemcsak az igazságot szolgálja

Ius est ars boni et aequi, azaz a jog a jó és méltányos művészete: ez talán a legismertebb jogi maxima, és egyfelől azt akarja kifejezni, hogy a jog igyekszik jó és méltányos lenni, másfelől pedig, hogy ezt nem mindig lehet objektív, mérnöki módon elérni, gyakran kompromisszumokra van szükség, a jogászkodáshoz bizonyos beleérzési képesség, „művészi véna” is elkél.

Azonban korántsem a felek, a jogosult, a sértett érdekei az egyedüli tényezők a jogi eljárásban. Mi minden versenyez velük?

   Társadalmi rend, közérdek

Amennyiben ezek szembekerülnek a felek, a jogi eset közvetlen szereplőinek érdekeivel, az jelentősen befolyásolhatja az ügy kimenetelét.

   Különérdekek

Nem ritka, hogy a hatalom birtokosai, a társadalom felső rétegei a saját érdekeik szolgálatába állítják a jogot, a törvényt.

Mindazonáltal demokráciákban is sokan próbálják kijárni, hogy a szabályok nekik kedvezzenek.

   Alkalmazás

A jogszabályok megalkotása során arra is gondolni kell, hogy azok a gyakorlatban is alkalmazhatóak legyenek – amiért nem ritkán az igazságukból is fel kell adni. Emlékszünk rá, hogy nem lehet mindenre szabályt alkotni, nem lehet minden szóba jöhető tényezőt figyelembe venni, ezért a jogszabályok bizonyos fokig mindig általánosak.

Illetve a jogszabályok alkalmazásának körülményeit, a követendő eljárást sem lehet túlrészletezni – így aztán, hogy e szabályokat mégis kellő hatékonysággal és igazságossággal használni lehessen, jelentős mozgásteret kell biztosítani a jogalkalmazónak: innen a bírók meglehetősen széleskörű lehetősége a mérlegelésre, és a büntetési tételek „lazasága”. (Utóbbiról lásd még alább.)

A megfelelő egyensúly azonban itt is lényeges. A jogszabályok megfogalmazása túl laza sem lehet, különben gumiszabályokat kapunk, melyeket könnyű a különféle különérdekeknek megfelelően nyújtani, nem érvényesül a jogszabályalkotó szándéka, a közjó védelme.

* * *

Végül, még ha az is a cél, akkor is nehéz igazságosan, objektív módon ítélni, azért is, mert nem lehet belelátni az emberek fejébe, például nem lehet tudni, hogy egy bűntett mekkora szenvedést okozott az áldozatnak, vagy hogy a büntetés mennyire fáj majd az elítéltnek. Ez pedig, a fentebb elmondottakkal együtt, teret nyit a szubjektivitásnak, így nem kis részben a bíró személyes mérlegelésén múlik az ítélet, a vádlott sorsa: ius est ars…

4.    Büntetések

A büntetőjogot fentebb viszonylag részletesen tárgyaltam, láthattuk, hogy mennyire szabályozott, formalizált a bűnesetek jogi kezelése. Elhangzott továbbá, hogy a társadalmi normákhoz is tartoznak kikényszerítő mechanizmusok, büntetések – bár ezek informálisak, például amikor az emberek „rossz szemmel néznek” a vétkesre. Ezenkívül bevezetésképpen érdemes még utalni az ‘Agresszió’ témára.

Lássuk, mi fontosat lehet még elmondani a büntetésekről.

4.1. A büntetés céljai

A büntetés többféle célt szolgálhat:

    Igazságtétel

Hogy az elkövető megkapja, amit megérdemel, és a sértetteknek is igazságot szolgáltassanak, helyreálljon az emberek igazságérzete.

    Bűnmegelőzés

Egyrészt a leendő elkövetők elrettentésével; másrészt a megbüntetettek átnevelésével, illetve hogy legközelebb kétszer is meggondolják elkövetnek-e valamit; harmadrészt pedig az elkövetők társadalomból való kivonása által.

    A társadalmi béke és nyugalom fenntartása

Hogy az emberek ne maguk álljanak neki igazságot tenni, amiből csak kölcsönös bosszulkodás fakad; illetve, hogy a bűnmegelőzés révén a népnek ne kelljen állandó félelemben élnie.

4.2. Nehézségek

1)    Az igazságos büntetések kiszabását több minden nehezíti:

    A jogszabályok viszonylagos általánossága, az ítélkezés szubjektivitása

 Mint elhangzott.

    Nem lehet az emberek fejébe látni

Melyre már szintén utaltam: nem lehet tudni, hogy egy bűntett mekkora szenvedést okozott; de nem lehet tudni az elkövető tudatállapotát sem, hogy szándékosan tette-e, amit tett; meg azt sem, hogy a kiszabandó büntetés mennyire fáj majd az elítéltnek.

    A büntetések más neműek, mint a bűnök

Például súlyos testi sértésért is szabadságvesztés jár, nem a „szemet szemért” idejét éljük már. Emiatt is nehezebb olyan büntetést kiszabni, amely a bűntett által okozotthoz hasonló mértékű hátrányt, fájdalmat mér az elkövetőre.

    A büntetések meg is bélyegeznek

A büntetés következményei nem feltétlenül érnek véget azzal, hogy valaki például leüli, a börtönviseltség, a büntetett előélet, később is megnehezítheti az életét: az emberek továbbra is bűnözőként tekintenek rá, kiközösítik, nehezebben kap munkát, stb… Az elítéltnek így gyakran súlyosabb büntetést kell elszenvednie a szándékoltnál, az igazságosnál, illetve nehezebb visszailleszkednie a társadalomba.

2)    A büntetések nem kívánt következményei, nem célravezető büntetések

    A tiltott gyümölcs édesebb

    A börtönben még rosszabbá válhat az elítélt

Leginkább a rossz társaság miatt, de a túl szigorú büntetéstől meg is keseredhet, a társadalom elleni bosszúra ß is megszomjazhat.

    A társadalomba való visszailleszkedés nehézsége

    A büntetések nemcsak az elkövetők büntetik

Hanem különösen a hozzátartozókat is: a feleséget, gyerekeket, szülőket.

4.3. A büntetés hatásossága

1)    A büntetés bekövetkezésének valószínűsége fontosabb, mint a súlyossága

Magyarul, az embert jobban visszatartja, például lopástól, ha jó eséllyel elkapják, még ha nem is büntetnék meg túlságosan – ahhoz képest, mintha súlyosabb büntetés volna kilátásban, bár kevésbé valószínű, hogy lebukik.

2)    A túl szigorú büntetések hátulütői

A szigorúbb büntetéseknek alapból nagyobb a visszatartó erejük – de ellenkező irányú hatásaik is vannak:

    Még rosszabbá válhat az elítélt

Ahogy fentebb írtam.

    Kisebb hajlandóság a tettek átértékelésére

    A büntetéseknek fokozatai kell, hogy legyenek

Nem lehet mindenért súlyos büntetést adni, mert akkor az elkövetőnek nem lesz további veszítenivalója, nem lesz mivel sakkban tartani őt – illetve azért sem árt, ha a büntetések arányban állnak az elkövetett bűnökkel, mert így az igazságos.

    Ha valaki állandóan súlyos büntetéseket kap, hozzászokhat

    A súlyosan bántalmazott, büntetett gyerekekből sérült, agresszív felnőttek lesznek ß

Illetve az olyanokból, akik agresszív példákat látnak maguk körül – ezeket ismerik, imitálják majd ugyanis.

    Hatékonyabb a büntetés, ha egyébként jó kapcsolat áll fenn a büntető és megbüntetett között ß

Ezért is érdemes alkalmasint világossá tenni a megbüntetettnek, hogy a büntetésnek nem kell a jó viszony végét jelentenie.

3)    Visszaesők

Szép számmal vannak olyanok, akik a megbüntetésük után újra bűnöznek, a jognak nem sikerül jó útra téríteni őket, visszaesnek.

5.    Szabályok a gyakorlatban

5.1. A szabályok tökéletlensége

Ahogy az eddig elmondottakból is kitűnhet, tökéletlen világunkban a szabályok is tökéletlenek.

   Szabályok és érdekek

Az érdekek világában élünk, azok gyakran felülkerekednek az elveken, szabályokon; így, ha valaki megsért ugyan valamilyen szabályt, de érdekeket nem, akkor gyakran kevésbé kell félnie a büntetéstől – ellenben érdekeket sértve, akkor is számíthat kellemetlenségekre, ha közben szabályt nem hág át.

   A jog nemcsak az igazságot szolgálja

Ahogy azt részletesen kifejtettem.

   Kiskapuk

Vagyis, hogy gyakran megvan a lehetőség kibújni a szabályok alól.

Itt lehet elmondani végül, hogy a törvények szellemének a megvalósulása az, ami fontos.

5.2. Szabályok betartása és megszegése

1)    A szabályokat nem mindig tartják be

Óvatosan építsünk tehát arra, hogy mások majd tiszteletben tartják azokat.

2)    A szabályokat nem mindig tartatják be

Sok esetben a szabály ott van ugyan – csak éppen senki nem fárasztja magát túlságosan azzal, hogy be is tartassa, kikényszerítse őket.

Illetve az sem ritka, hogy a szabályok megalkotói, érvényesítői eleve nem is gondolják, hogy azokat teljesen betartják majd, el sem igazán várják azt.

3)    Mikor lehet megszegni a szabályokat?

Mások és a társadalom érdekében többnyire nem árt, ha akkor is betartjuk azokat, ha nem kell félnünk a büntetéstől. Mikor lehet mégis nyugodtabb szívvel áthágni a szabályokat?

    Ha súlyosan rossz, embertelen cselekedeteket írnak elő

Mint mások elnyomása, illetve ha nagyfokú boldogtalanságot okoznánk a betartásukkal.

    Ha nem okoz rosszat a szabályszegés

Mint amikor átmegyünk a piroson, amikor nem jön senki.

    Ha épp a szabályok megszegésével szolgáljuk azok szellemének érvényesülését

Mondjuk, ha éppen azzal lehet elkerülni egy balesetet, hogy átlépjük a sebességhatárt.

Fontos azonban, hogy ne csak az ürügyet keressük a szabályszegésre; valamint, hogyha valaki más szabályt szeg, az nem indok arra, hogy magunk is így tegyünk, nem mentség rá, ha így tettünk.

4)    Miért jó mégis olyankor is betartani a szabályokat, amikor haszontalannak tűnnek?

    Rutinná válnak, nem kell mindig mérlegelni

A rutinnak megvannak az előnyei, például, ha olyankor is kiteszem az indexet, amikor nincs ott senki, megszokom a mozdulatot, olyankor is automatikusan működni fog, amikor tényleg szükség van rá.

    A szabályszegésünk másokat is arra ösztönözhet

Ami nem tesz jót a társadalmi rendnek. (Meg esetenként mi magunknak se.)

    Mások bosszantásának elkerülése

Az emberek ugyanis általában helytelenítik, ha valaki kilóg a sorból, semmibe veszi a szabályokat.

    Megbüntetnek

Ezen háborogni pedig nem ér, akkor sem, ha épp nincs értelme a szabálynak: ha az ember úgy dönt, hogy szabályt szeg, akkor számoljon ezzel. Illetve, mint mondani szokták…

A szabály az szabály.

Amellett rendszerint okkal hozták meg őket, előre figyelmeztetnek, hogy mire számítsunk, ha szembe megyünk velük, nemcsak ránk nézve kötelezőek, és betartásuk többnyire, összességében hozzájárul az élhetőbb társadalomhoz – szóval kár méltatlankodni miattuk. (Eltekintve természetesen a valóban súlyosan rossz szabályoktól.)

5.3. A szabályok megváltoztathatóak

A szabályokat emberek hozzák meg, érvényesítik és változtatják meg – azon túl tehát, hogy nem ritkán tökéletlenek, nem mindig tartatják be őket, kőbe vésve sincsenek, meg lehet változtatni őket.

Történhet ez „közös megegyezéssel”, annál is inkább, hiszen láttuk, hogy a szabályokat időnként maguk a szabályalkotók sem gondolják 100%-ig komolyan, illetve gyakran maguk sem tudják előre, hogy pontosan hogyan is volna a legjobb – érdemes lehet tehát „tárgyalni” róluk.

No és természetesen van, amikor a szabályalkotók önkényesen, egyoldalúan változtatják meg a szabályokat, általában önérdekből.

Akárhogy is, a szabályok túl gyakori változtatgatása nem tesz jót: betartani is nehezebb őket, illetve az általános körülmények stabilitása is romlik – ami pedig fontos volna a közöttük élőknek, működőknek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8516738470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása