(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Szubsztancia, dogma, intézményrendszer
(Jelent téma a vallásról szól, mely hittételek rögzített, standardizált gyűjteménye a hozzá kapcsolódó írásokkal, gyakorlatokkal – és egyben társadalmi intézmény is. A személyes hitről a ‘Hit, ateizmus, agnoszticizmus’ című témában lehet olvasni.)
A valláshoz kapcsolódik a következő három fogalom:
1) Szubsztancia
Ez a gondolati mag, mondhatni a lényeg, amit a dogma, a vallás aztán rögzít, kiterjeszt, amire az intézményrendszer épül; például a kereszténység szubsztanciája különösen az, hogy szeressük felebarátunkat, és hogy egy Isten uralkodik a világon, aki mindenható és jó szándékú.
2) Dogma
Dogma alatt a már megszerkesztett, standardizált, rögzített hitelveket, hittételeket értem, a hozzájuk tartozó kánonnal, liturgiával és a hívekre vonatkozó viselkedési elvárásokkal együtt. Ez lényegében ugyanaz, mint a vallás.
A vallás két értelemben is intézményesül: egyfelől fontos szerepet tölt be a társadalomban, szabályozza az emberek életét és egymáshoz való viszonyát, a családot, az élet ritmusát, szerepet vállal az oktatásban, stb… – társadalmi intézmény válik tehát belőle. Másfelől kiépül a vallás saját intézményrendszere, az egyház.
Fennáll továbbá a veszélye, hogy „a sok bába között elvész a gyermek”, vagyis, hogy a felduzzadó dogma illetve intézményrendszer háttérbe szorítja a szubsztanciát, az eredeti gondolati magot, amely köré pedig az egész épült. Végignézve például a kereszténység mai monumentális épületein, arany kegytárgyain, a papság hierarchiáján, az elég távol áll attól, amiből az egész kiindult, aligha erre gondolt Jézus annak idején.
* * *
A dogmával rokon fogalom az ideológia, melyről egy külön téma szól. E kettő bizonyos szempontokból hasonlít, másokból különbözik egymástól. $
Mikben egyeznek?
● Mindkettő leegyszerűsít, illetve gyakran szemben áll az igazsággal; ennek ellenére biztosak a dolgukban; valamint merevek.
● Hasonló dolgokat adnak az embereknek: magyarázatot, iránymutatást, kapaszkodókat.
● Mindkettő komplett csomagban érkezik, a hozzájuk tartozó magyarázatokat, iránymutatást, egyebeket egyben kapjuk meg.
● Mindkettő csoportképző tényező és mozgósító erő: a hittestvérek csakúgy, mint az elvtársak összetartozónak érzik magukat, és magasztos céljaik érdekében készek a közös cselekvésre.
Lényeges eltérések is vannak azonban a dogmák és az ideológiák között:
● A dogma hitet vár el – az ideológia ellenben a megértés élményét adja. (Ami nem azonos a valódi megértéssel.)
● A dogmánál inkább az alapok, a szubsztancia az adott – míg az ideológiánál a következtetéseket szokták megideologizálni.
Lásd továbbá a ‘Tudomány’ témában annak vallásszerű jellegét.
2. Vallás és igazság
Az első kifogás, amit sok magát racionálisnak valló ember a vallás ellen emel, az annak – meglehetősen nyilvánvaló – ütközése a valósággal, hogy sok igencsak mesébe illő dolgot tartalmaznak, melyeket bizonyíték nélkül, „csak úgy” el kellene hinni. Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről a vallás és az igazság viszonyát.
1) A vallásos dogmát nem kell szó szerint venni
Azért, mert több okból eleve világos, hogy a konkrét történetek, leírások nem felelnek meg a valóságnak:
○ Torzulások
○ Az érthetőség biztosítása
○ Ígéretek, fenyegetés
Hogy a felsoroltak eltérítik a vallásos tanításokat a valóságtól, az mondhatni magától értetődik – nincs is sok értelme ezen az alapon kritizálni a vallást: persze, hogy a felszín jórészt mese. A lényeg azonban nem ez, hanem a mögöttes mondanivaló, az üzenet, hogy hogyan éljünk, a kapaszkodók, amiket kapunk, a vallás szemléletformáló és társadalmi szerepe.
Más kérdés, hogy a mögöttes tartalom is tartalmazhat káros elemeket, illetve a dogma valósággal való ütközésének is lehetnek egyéb káros következményei, ahogy alább ki lesz fejtve. És ez az, amiért a vallások, illetve az azokat eszközként használók már megérdemlik a bírálatot: nem az a baj, ha a próféta nem is azon a napon született, vagy, hogy valójában nem is változtatta borrá a vizet, és nem is támadt fel. A baj az, ha a nevében elnyomjuk a másikat, háborúkat indítunk, szenvedést okozunk. Lásd ehhez a ‘Fogalmak, szimbólumok, jelentés’ témában az interpretáció hatalmát, különösen a nagy tekintélyű, homályosan megfogalmazott művek esetében.
2) Nem lehet mindenkinek igaza
Ahány vallás, annyi dogma, tanítás, melyek nagymértékben ellentmondanak egymásnak; például, hogy akkor most egy isten van vagy több. Teljesen világos, hogy nem lehet mindenkinek igaza – ez tehát egy újabb érv amellett, hogy a dogmák nem fedik a valóságot. És az is figyelemreméltó, hogy a hívek mennyire el tudnak tekinteni ettől.
3) A dogma változása
A dogma, mint utaltam rá, rögzített, merev, az intézményrendszer kiépítése pedig még merevebbé teszi. Utalnék továbbá a ‘Szélmegoldások’ témában a dolgokra, melyeket nem lehet kicsit megváltoztatni, hogy kis nyitások is azzal járhatnak, hogy a meginduló áradat az egész építményt elmossa.
Vannak azonban esetek, amikor nyilvánvalóvá válik a dogma ütközése a valósággal, mondjuk, amikor az égbe szállva nem volt ott a mennyország, vagy vegyük az evolúció mellett felhalmozódott bizonyítékokat. A dogma ilyenkor kénytelen engedni, hozzá kell azt kalapálni az új helyzethez; például mondhatjuk, hogy a mennyország valójában egy túlvilági hely, nem is ebben a világban található; vagy, hogy Isten nem a ma látható élőlényeket teremette, hanem az életet, ahonnan azt már az evolúció formálta tovább.
Lásd végül itt alább, hogy a vallásoknak sem érdeke a gondolkozó ember.
3. A vallás egyéni funkciói $
Vagyis miket kap az ember, az egyén a vallástól? Ezt elég jól össze lehet foglalni az „Út, Igazság, Élet” (Via, Veritas, Vita) címszavak szerint.
● Út (Via)
Azaz nagyjából, hogy hogyan éljünk. A vallás ad egy követendő mintát az életvitelre, az életútra, bemutatja, hogy hogyan él az igaz hívő, milyen értékeket tisztel, milyen etikai elveket vall; illetve a vallás a társadalmi, társas viszonyokat, a családi életet is szabályozza, hatással van rájuk, miközben egy keretet is ad az életnek a maga rítusaival, szertartásaival, ünnepeivel.
Apropó, a vallásos tanokat fel lehet osztani egyfelől gyakorlati dolgokra, mint az előbb felsoroltak – és a „misztikus ködre” körülötte. A gyakorlati tanácsok sem mind hasznosak azonban, például önmagában nem sok értelme van annak, hogy a hívek bizonyos fajta élelmiszereket ne fogyasszanak. (Bár a vallásos identitást, az összetartozás érzését az ilyen előírások követése is erősíti.)
● Igazság (Veritas)
Ezt két értelemben is megkapjuk a vallástól; először, mint a világ leírása, magyarázata: kikből áll az istenek panteonja, honnan van a világ, az ember, hová megy a Nap éjszaka, miért jó vagy rossz a termés, stb…
Másodszor pedig, mint igazságosság, hogy a hívek megnyugodhassanak, vagy abban, hogy az e világban tapasztalható igazságtalanságok, szenvedés valami nagyobb jó érdekében történnek; vagy abban, hogy a túlvilágon majd mindenki megkapja, amit érdemel, a jók a mennybe, a rosszak a pokolba kerülnek.
(@@Honnan van a gonosz a világban a keresztények szerint? Része Isten tervének, esetleg ő teremtette, az ő jóváhagyásával van?)
● Élet (Vita)
A vallás, a hit egyfelől reményt ad a hívőknek, különösen a halállal szemben, (legyen az a mennyország, a feltámadás vagy a reinkarnáció); másfelől pedig azt is ide sorolom, hogy közösséget és gondviselést kínál nekik, Isten, az egyház és a hívek közössége részéről.
Mindez, beleértve az útnál és az igazságnál leírtakat is, kapaszkodókat, támaszt ad a vallásos embereknek, kielégíti a kíváncsiságukat, útmutatással szolgál, megkönnyíti az evilági bajok elviselését.
Nem is csoda, hogy az emberek, népek körében annyira univerzális az igény a hitre, a vallásra. Lásd továbbá ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában, hogy a boldogság kulcsára, a megváltásra, vigaszra mindig van igény, különösen az elesettek, kiszolgáltatottak részéről.
4. A vallás társadalmi hasznai
1) Rend
A vallás hozzájárul, hogy rend legyen a társadalomban, egyfelől azáltal, hogy szabályozza a társadalmi, társas viszonyokat, megszabja az élet kereteit – mint az elhangzott.
Másfelől pedig gyakran legitimizálja a (politikai és egyházi) hatalmat, a status quo-t, azt mondja, „add meg a császárnak, ami a császáré”, mert jogosan, „Isten akaratából” uralkodik, ahogyan a pápa is „Isten földi helytartója”, jogosan van felül, aki felül van, jogos a fennálló társadalmi rend. Cserébe aztán a világi hatalom is támogatni szokta az egyházit.
Ez a legitimáció azonban nem egyértelmű pozitívum: lehet, hogy rendet teremt, ám ha a vallás elnyomó hatalmakat szentesít, az aligha mondható áldásosnak.
2) Kohézió
A közösen vallott és gyakorolt hit, a vallás, több szinten is erősíti az összetartozás érzését, a családoktól kezdve, a helyi gyülekezeteken át, az ország és a világ hitközösségeiig. Egyszersmind mozgósítani is jól tud, amit jól szemléltetnek például a keresztes hadjáratok és a korai muzulmán hódítások.
3) Az egyházak társadalmi szerepvállalása
Szintén hasznos a társadalom, annak tagjai számára, ha az egyház gondoskodik az elesettekről, betegekről, árvákról, részt vesz az oktatásban, gyakorlati igényeket elégít ki.
5. A vallás kárai
1) Értelmetlen, káros előírások
Az egy dolog, hogy bizonyos vallásos szabályok értelmetlenek – mások azonban egyenesen károsak, kegyetlenek lehetnek; mint például az aztékok emberáldozatai vagy a nők elnyomása még manapság is. Az ilyesmit már nem lehet annyival elintézni, hogy az identitás, az összetartozás erősítésében játszott szerepük kompenzálja a hátrányaikat.
2) A valósággal való ütközés
Bár a fentebb elmondottak értelmében természetes, hogy a vallások állításait nem lehet szó szerint venni, azért bizonyos kárai vannak ennek:
○ Álomvilág
Sokan mégis szó szerint veszik a tanításokat, ezzel hamis kép alakul ki bennük a világról, nem ritkán el is zárkóznak minden mástól, az alternatív magyarázatoktól. Tegyük azonban hozzá, hogy ha ettől boldogabbak, nem származik kár belőle, akkor ez nem feltétlen gond: ahogyan az ‘Értékek’ témában is írom, az emberektől nem kell elvenni a támaszukat.
○ A vallás akadályozhatja a tudást, fejlődést, illetve, hogy az ember segítsen magán
Először is, ha a dogma védelmében támadják az úttörőket, emlékezzünk a perbe fogott, megégetett korai tudósokra, Galileire, Giordano Brunora. Másodszor, ha az iskolában túlsúlyba kerülnek a vallásos tárgyak, kiszorítják a világi tudnivalókat, jórészt csak a dogmára koncentrál az oktatás. S ha többnyire azért nem is ennyire szélsőséges a helyzet, ha belegondolunk, (a politika és a piac mellett) a vallásnak sem érdeke a gondolkodó ember, legalábbis abból a szempontból, hogy kétségbe ne vonják a tanait.
○ Rossz dolgok elősegítése
Mint utaltam rá, az olyan művek, mint a Biblia és a Korán homályos megfogalmazásuknak köszönhetően tág határok között interpretálhatóak, sok mindent, csúnya dolgokat is meg lehet magyarázni, ideologizálni belőlük.
3) A hívők kihasználása
A hit az egyháztól függővé, befolyásolhatóvá, kihasználhatóvá teheti az embereket, az egyháznak pedig hatalmat ad felettük – arra pedig nem igazán van garancia, hogy ezt jól használják. (Lévén az egyház vezetőit nem a nép választja.) Példaképp emlékezzünk a búcsúcédulák esetére. (@@Még példák?)
4) Konfliktusok elősegítése
Fentebb elhangzott, hogy a vallás csoportképző tényező, összetartóbbá teszi a csoportokat – egyúttal azonban erőteljesen képes megosztani az embereket, országok között, de azokon belül is.
A vallásos ellentétekre számtalan példa van, a hagyományos keresztény – zsidó szembenállástól kezdve, a kereszténységen és az iszlámon belüli ellentéteken át, a mai világban is oly jellemző keresztény – iszlám feszültségig; melyek gyakran jártak véres következményekkel.
6. Visszásságok a vallással kapcsolatban
● A vallásosság, mint a jóság és megbízhatóság védjegye; egyesek képmutató vallásossága
Az ember vallásossága jelentősen befolyásolja, hogy mások miképp tekintenek rá (címke); miket várnak el tőle, illetve ő maga hogyan viselkedik (szerep); és miképp határozza meg magát (identitás). Lásd a ‘Címkék, szerepek, identitások’ témát.
Ekképp az emberek gyakran a megbízhatóság védjegyének tekintik, ha valaki ugyanannak a vallásnak a tagja, mint ő maguk; mint például azok, akik ezt kikötve keresnek párt maguknak. Az ilyesmi egyébként annyiból érthető, hogy a közös világnézet és vallásos szabályok, a hasonló neveltetés bizonyos mértékig eleve közös hullámhosszra hangolja őket. Tudni kell azonban, hogy minden vallásban vannak jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen emberek; és különösen, hogy vallás nélkül is lehet valaki jó és etikus. (Meg persze rossz is.)
Valamint, már csak azért sem tanácsos túlságosan arra alapozni a véleményünket, hogy valaki mennyire tűnik vallásosnak, mert jellemző, hogy egyesek kimondottan rájátszanak erre, demonstratív, képmutató módon járnak templomba, gyakorolják a hitet – miközben belül már korántsem ilyen erős a meggyőződésük.
● Fenyegetés és ígérgetés
Mint a pokol és a mennyország: a vallások általában ß nem csak leírják, hogy hogyan kellene viselkedni, hanem beígérik a megfelelő „jutalmat” is az ember evilági tetteiért. (Gondolhatunk itt még a karmára is.) Sokakra persze csak így lehet hatni (vagy így se) – azokat azonban, akik egyébként is hajlanak a jóra, feleslegesen ijesztgeti.
A másik meg az, amikor állítólag csak az adott vallás hívei üdvözülhetnek – ami megint csak világos, hogy azt célozza, hogy minél többen megtérjenek – nehezen fér azonban össze egy jóságos és igazságos Isten képével, csak azért elveszejteni jó embereket, mert nem hittek el bemondásra valamit, amit nem tudhattak biztosan.
● A vallások, egyházak vetélkedése
Ahogyan a híveik számát, a befolyásukat, a birodalmukat igyekeznek növelni. Ez ugye szintén meglehetősen visszás, amikor elvileg az igazságról, az emberek boldoggá és jobbá tételéről kellene, hogy szóljon a történet.
● Ahogyan egyesek különösebb teketória nélkül képesek vallást váltani
● Vallások keveredése
* * *
Láthatjuk tehát, hogy a vallásoknak számos előnye és hátránya van: a hívek érthető módon az előnyökre koncentrálnak – mások viszont a negatívumokat tartják szem előtt, a sötét korok maradványának tartják a vallást, ha tehetnék, mindenkit kigyógyítanának belőle. Nekik üzenhetjük, hogy legyenek tekintettel az emberek univerzális igényére a hit iránt, és hogy a vallás sokaknak nyújt erős támaszt. Hibái ellenére ezért nem kell azt elvetni – inkább meg kell próbálni jobbá tenni.
7. Egyebek
1) A vallás csomagja
Mint széleskörű funkcióikból is kitűnik, a vallások igen átfogó rendszerek: kitanítanak, hogy hogyan éljünk, elmagyarázzák a világot, reményt adnak, saját történeteik, hőseik vannak, stb… Ha egy vallás tagja leszünk, mindezt egyben, mint egy csomagot kapjuk meg.
2) Egyistenhit – többistenhit
Ha egy isten van, aki mindennek az ura, az egy igen egyszerű, erőteljes és hatásos kép, könnyű elképzelni és a magunkévá tenni. Vele jár azonban az emberek felosztása is, az egyik oldalon a hívőkre, a választott népre – a másikon pedig a hitetlenekre, pogányokra. (Akik minimum súlyos tévedésben élnek, akiket, a saját érdekükben, meg kell téríteni, akik alsóbbrendűek, akikért nem kár, stb…)
A többistenhit toleránsabb lehet. Aki több istenben hisz, az könnyebben elképzeli, hogy igen, vannak a mi isteneink – de attól még másoknak is meglehetnek a sajátjaik. (Bár ilyenkor meg kitörhet a harc az istenek között, amit a Földön a népek csatája kísérhet.)
Itt lehet elmondani továbbá, hogy a nyugati vallások antropocentrikusabbak, emberközpontúbbak, mint a keletiek; amiről ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában lehet olvasni.
3) Alázat
Az ember eltörpül az istenekhez, az ő hatalmukhoz képest; kiváltképp az egy, mindenható, abszolút tökéletes Istenhez képest. Szintén nagyon kicsinek érezhetjük magunkat, ha elképzeljük a helyünket a kozmikus rendben – ez pedig alázatra tanít, kicsit kimozdít abból, hogy egymással mérjük magunkat, az abszolút szemlélet felé terel, és segíthet abban, hogy ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget az ügyeinknek.
4) A keresztény lelkület ß
