[ Frissítve 2021.03.12-én. A főbb frissítések szögletes zárójelben. ]
(Ez a rész is hallgatható a Youtube-on.)
Ez az igazán bátor ember, aki hazament, miután egyszer már megpróbálták megölni: le a kalappal előtte. Kár, hogy nem biztos, hogy valaha is viszontlátjuk még, lévén, ha nem is rögtön hidegre, de nagyon flottul hűvösre tették – a szibériai éghajlat meg a büntetőtábor pedig várhatólag nem egy Novicsok-szanatórium lesz a számára. Várható is volt, hogy ezt is elintézik majd így-úgy, mint ahogy azt is elintézik már mióta, hogy Putyin maradjon a főnök. Illetve láthatjuk az esetből, hogy némi zavart okozhatnak ugyan az erőben, de, mondjuk Sztálinhoz képest még mindig összehasonlíthatatlanul „civilizáltabban”, egy modern autokráciában is el lehet süllyeszteni az ellenzéket – és amíg a kenyér, cirkusz meg a Szputnyik megvan, addig szegény Navalníj várhatja, hogy kitörjön a Nagy Októberi. (Mely szintén csak azért volt lehetséges, mert a nép extrém módon szenvedett, sokkal jobban, mint most.)
Így pedig Putyin arcán sem marad több az ügyből egy újabb közepes szépségflastromnál, hiszen eddig is tudva lévő volt, hogy szívesen kínálja meg a hangoskodókat, nyugtató hatású, polóniumos teakeverékével. A palota meg ugyanúgy nem is az övé, ahogy Orbánnak, a nép gyermekének, sincs többje, mint egy átlagos magyar jómunkásembernek. (Egyébként abban sem vagyok biztos egyáltalán, hogy az oroszoknak jobb volna Putyin nélkül, lásd a Jelcin alatti szabadrablást előtte. Meg a kommunizmust. Meg a cárokat.)
Amit még megtehetne a Nyugat, ha Norvégiának elég a Pfizer, hogy a Nobel-békedíjat odaadnák Navalníjnak. Évek óta nem láttam nála méltóbbat rá, és úgy talán valamivel kevésbé lenne hiábavaló az áldozata.
● A vidéki egyetemek elfoglalása
(Ez a rész is hallgatható a Youtube-on.)
Aztán, a nagy pandémia árnyékában tovább folytatódott itthon az egyetemek pártellenőrzés alá vonása (aka modellváltás) – lényegesen olajozottabban és kisebb ribillióval, mint a CEU vagy az SZFE esetében. Szegeden, Pécsett és Debrecenben is lenyelték a horgot, a (keresztyénibb) Debrecenben csont nélkül, a (libernyákabb) Szegeden egy trükkös kis csonttal. Egy-két professzor ugyan méltatlankodott egy kicsit, meg a diákság is posztolgatott ezt-azt onlájn, de eléggé úgy néz, hogy körülbelül ennyi lett volna. Úgy néztem, hogy a rektorokat kellőképp előmelegítették központilag, ők pedig segítettek átbillenteni az ügyet az ellenállás egyébként sem sűrű sövényén. (Illetve lásd azokat, akik szívből támogatják „a genderideológia rémuralmának és a szélsőliberális véleményterrornak a legyőzetését”.) Nekem pedig itt egy újabb ok, hogy ne nagyon kelljen sajnálnom, hogy professzor se lett belőlem, illetve örülhessek annak, hogy én már kijártam, amit akartam.
Figyeljük meg továbbá a mellékelt mézesmadzagot, ahogy a kormány az elvileg tök másra szolgáló uniós helyreállítási ingyenpénz jó részét rutinosan lepasszolta az immár irányítása alá vont egyetemeknek – ami nyilván segít majd megemészteni a keserű pirulát, és megszokni a zablát. Ne menjünk el továbbá szó nélkül az MCC-nek juttatott hihetetlen pénzek mellett se. (Illetve vegyük észre a párhuzamot a sajtóval, hogy ahogy újságot vettek maguknak, most vesznek egyetemet is. Ebben a módszerességben és hatalmi ambícióban sincs sehol az ellenzék a Fideszhez képest.)
Egyúttal az SZFE hivatalosan is magára maradt, kezdik is már feltölteni a szót könnyebben értő személyzettel: tanárokkal már most, jövőre pedig jöhetnek az új diákok. Ezúttal sem kell hát felülvizsgálnunk a régi tanulságot, hogy mindig mindenre lehet embert találni. Most láthatjuk továbbá igazán, hogy a sorosegyetem csak a kezdet volt – ez pedig itt a szabad magyar felsőoktatás vége.
(Vannak ugyan kevésbé reményvesztett hangok is a modellváltással kapcsolatban, hogy hátha mégis jó lesz az egyetemeknek. Nos, lehet, hogy bizonyos előnyei tényleg lesznek – amit viszont nagyon nehezen tudok elképzelni 10 év szorgos betonozás után, hogy a Fidesz hátsó szándék nélkül kezelne főleg egy ilyen ügyet.)
(Lásd még a közpénzből épülő fizetős középiskolát Budapesten.)
(Illetve itt sem tudom megállni, hogy kiegyensúlyozottabb legyek, hogy ugyanis jó ideje kárhoztatom már a kormányt, hogy mindent le akar uralni – és van is mit kárhoztatni rajta. Ez azonban nemcsak a rossz politika sajátja: hasonlóan telhetetlenek az óriáscégek, jelenleg leglátványosabban a technológia gigászok, a Facebook, az Apple, a Google: mert ezeknek sem elég soha semmi, számukra sincs olyan, hogy ennyi elég lesz, hagyjunk némi életteret másoknak, a kisebb cégeknek is. Bár ez alapból az emberi természet hibája, nem kis részben a rendszeré is: egyfelől mert nincs benne effektív korlátja a növekedésnek, gazdagodásnak, másfelől pedig a kapitalista ideáival még ösztönzi is eredendő kapzsiságunkat. Lásd még Elon Muskot, és az ő 55 ezer milliárd forintját.)
● Varga Judie és a CSOKigyár, illetve a gyöngyösi polgármester soroson kívüli oltása
(Ez a rész is hallgatható a Youtube-on.)
Erről a két kisebb kaliberű, és egymás ellen kijátszott esetről a közelmúltból, csak röviden. Mit gondolok ezekről?
Varga Judit esetéről azt, hogy mindenekelőtt a törvényben van a hiba: ha jól értem ugyanis, ő mindenben törvényesen járt el, csak kihasználta a kínálkozó lehetőséget – mint kb. mindenki más. A törvényt kellett volna úgy megfogalmazni, vagy legalább most átírni, hogy egy olyan támogatás, ami névleg a rászorulók otthonteremtését van hivatva elősegíteni, senkinek ne járjon, akinek többmilliós fizetése van. Ebbe azonban, attól tartok, túl sok olyan embernek van beleszólása, akinek többmilliós fizetése van.
A gyöngyösi polgármesterről szólva pedig szerintem is hiba volt a részéről – ugyanúgy, mint a sportolók részéről – de nem akkora, mint amekkora hetekig tartó elefántot csináltak belőle, szokás szerint, a kormánymédiában. (Vélhetően a Varga-esetre is válaszul.) Meg nemcsak hiba, hülyeség is volt: ebben a könnyed, szívélyes légkörben minden pártszemélyiségnek tudatában kellene lennie, hogy „minden, amit mond, felhasználható ellene”. Vargának, miniszterként, még inkább, mert Gyöngyösön még gondolhatta azt a polgármester, hogy ők viszonylag kicsi pontnak számítanak ott a Mátra alján. (Meg aztán jött még Rogánék földvásárlása. Hiába, valami jó mégiscsak van abban, hogy Orbán így elmérgesítette a viszonyt az ellenzékkel: valamivel talán kevésbé mos kéz kezet mostanában.)
(Illetve hadd említsem még meg, ahogy az ellenzék rászállt Orbánra, Karikó Katalin, a vakcinafejlesztő leasszonyságosságosozása miatt. Az is hasonló túlzás volt, mint a polgármester pellengérre állítása, valamiért, ami nem is biztos, hogy arra ment ki, amire mondták. Mindenesetre azzal is el lehetett lenni egy-két hétig.)
● Amerika: Trump és a Twitter, Biden és a Bevándorlók
(Ez a rész is hallgatható a Youtube-on.)
Pontosabban nem csak a Twitter, hanem egy sor további közösségi média platform is, melyek letiltották a volt elnököt. Ezzel kapcsolatban a következőket jegyezném meg:
○ Nem követem Trumpot, de el tudom hinni, hogy olyasmiket posztolt, amivel nem használt az országnak, a közhangulatnak.
○ Vegyük észre, hogy a szóban forgó cégek csak az után bátorodtak így föl, hogy már lehetett tudni, hogy nem sokáig lesz hatalmon, nem kell félni a bosszújától.
○ Akármiket írt is ki Trump, nincs rendjén, hogy magáncégek döntsék el, hogy ki mit mondhat.
Pontosabban mondani mindenki mondhat, amit akar – csak épp eljutni nem fog vele senkihez. Illetve általánosabban is: mostanra igen jelentős részben ezek a cégek határozzák meg, hogy hogyan kommunikálunk egymással, miről értesülünk, végső soron, miről mit gondolunk – mindezt pedig mindenekfelett a saját profitérdekeiknek alárendelve. Sok minden indokolná már, hogy végre törvényileg szabályozzuk az informatikai, internetes óriásokat, platformokat, az előbbi mellett az adóelkerülési gyakorlatuk és az aránytalanul előnyös piaci helyzetük is. Persze nagyon nem mindegy hogyan – illetve ez is mindenkinek másképp volna jó, úgyhogy ebből se lesz sok egyhamar.
[ Az, hogy globális szinten uralják a kommunikációt, formálják az emberek gondolkodását, komoly hatalmat ad a kezükbe, magáncégek, magánemberek kezébe, az egész világ felett – olyan hatalmat, ami nincs alárendelve a népakaratnak, nem demokratikus, mondhatjuk diktatórikusnak is. Ha jót akarunk, ez nem maradhat így. ]
(Azért megpróbálni meg lehetne létrehozni egy nemzetközi biztosságot erre, hátha lenne legalább néhány alapvető szabály, amiben mindenki egyet tud érteni. Megjegyzem, valamire itthon is készülnek ezzel kapcsolatban – nagyon megszorítani azonban aligha tudják itt őket, mert nagyon kicsi pont vagyunk mi a globális játéktéren, így legfeljebb összepakolnak ezek a cégek és kivonulnak – azonban nagyon valószínűtlen, hogy idáig fajulnának a dolgok, mert annyira rájuk vagyunk már szokva, hogy a fenyegető parasztlázadás miatt előbb visszakozna kormány. Ezt ebben a speciális esetben nem is bánom, mert ha rájuk volna bízva, minden bizonnyal úgy szabályoznák őket, ahogy nekik, a kormánynak jó.)
(Illetve, ha lemaradtatok volna róla, érdemes megnézni a Capitolium ostromáról készült képeket – ami, akárhogy is nézzük, a végső megaláztatása volt az amerikai demokráciának – meg általában véve a demokráciának sem emelte épp az elmúlt évben egyébként is igencsak megtépázott renoméját. Továbbá, az ostromot tekinthetjük úgy is, mint a tavalyi balos BLM és cancel culture ellenpontját, annak a demonstrálását, hogy, valóban, mindkét oldal tud ugyanolyan botrányosan viselkedni. Meg, hogy ez a vége, ha ész nélkül hergelik a népet…)
* * *
Biden bevándorlásbarát politikájába nem akarok itt nagyon belemélyedni. Az mindenesetre biztos, hogy nem állapot, hogy tízmillió ember csak úgy lóg a levegőben, valahogy rendezni kell helyzetüket. Másfelől viszont, énszerintem, egy fal igenis hasznos tud lenni – csak legyenek rajtuk kapuk. Teljesen szabadjára bizonyára Biden sem akarja engedni az áradatot, és egy megemelt bevándorlási kvóta rendben is volna – feltéve, hogy aki nem fér bele, azt tényleg kívül tudják tartani. Ezt pedig a bevándorlás pártiak is jobban tennék, ha komolyan vennék, a saját ügyük érdekében is – mert ha most eleresztik, az könnyen visszaüthet, amikor a legközelebbi választáson bejelentkezik a következő Orange Man. (És itt most nem Orbánra célzok – lám azonban, egy újabb közös pont.)
Ja, meg ez a bohóckodás a második impeachmenttel… Hát inkább tessenek úgy kormányozni, hogy akkor se válasszák meg Trumpot újra, ha szabad neki indulnia.
● EU, Magyarország és a jogállamiság: Viktory!!! Viktory… Viktory???
(Ez a rész is hallgatható a Youtube-on.)
Erről a múltkoriban írtam részletesen, de akkor még folyamatban volt az ügy. Azóta nagyjából lezárult, és, eddig legalábbis, elég jól bejött, amit vártam: ott vannak a feltételek – viszont hogy foganatjuk is lesz, az igencsak kétséges. Jó, most mindenki a járvánnyal van elfoglalva, meg ígérgették Brüsszelben, hogy nem kell majd éveket várni a szabályok foganatosítására, de ha neki is állnának használni őket, könnyen elképzelhető, hogy Orbán rutinos harci naszádja kimanőverezi majd az EU lomha óceánjáróját. Inkább csak azt akarom itt kiemelni, ahogy ezúttal is mindenkinek sikerült a saját szája íze szerint tálalni az eredményt: Varga Judy szerint ők győztek (mármint a Fidesz) – míg a DK megvilágításában történelmi volt ez a vereség (mármint a Fidesznek). Lásd ehhez az interpretáció hatalmát a könyvben. (Illetve vicces volt még, ahogy Gulyás Gergely annak örült, hogy az eljárás lassúsága miatt két évig úgyse lesz képes elítélni bennünket az EU bírósága.)
[ Ehhez meg a Fidesznek az Európai Néppárt (EPP) frakciójából való (effektíve) kizárása jött hozzá ebben a három hétben, ami az eredeti posztom óta eltelt. Erre nem igazán számítottam, és vélhetően a Fidesz se, például azért, mert legutóbb Deutsch Tamást sem sikerült kizárni. (Bár, ha jól értem, most még nem magából az EPP-ből zárták ki a Fideszt, csak annak parlamenti frakciójából.) Ezek szerint mégiscsak létezik a kellemetlenkedésnek az a foka, ami már a fragmentált európai politikai színpadon is túl sok. A félő csak az, hogy ezek után Orbán még kevésbé akar majd jóban lenni Európával – és viszi magával az országot tovább, keletre. Akárhogy is, ez egy újabb fiaskó a Fidesznek a többi mellé: tényleg lehetséges volna, hogy jövőre bukjanak? ]
[ (Illetve még bírtam, ahogy Szíjjártó duzzogva kijelentette, hogy az a csúnya Manfred Weber meg „szégyellje magát!” Nem kevésbé volt vicces továbbá, amikor a Fidesz azzal jött, hogy járvány közben a járvánnyal kellene foglalkozni. Gondolom ezt úgy értették, hogy külföldön, merthogy az egészségügy hazai felforgatása, az egyetemek magánosítása, az, hogy az anya nő-e, és hasonlók nyilvánvalóan kívül esnek ezen bölcsesség hatókörén.) ]
(Ez a rész is hallgatható a Youtube-on.)
Akinek elkerülte volna a figyelmét az alábbi két ügy:
○ Kósa és az ál-örökösnő esetének legújabb fejleményei
Amikor Debrecen volt polgármestere, országgyűlési képviselő, a Fidesz volt frakcióvezetője, a Fidesz ügyvezető alelnöke, a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszter, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség egyébként is meglehetősen elfoglalt elnöke fogja magát és bedől egy hihetetlenül átlátszó átverésnek, és „köszönettel elfogadja”, ajándékba, egy nagy francia bank részvényeinek 24,09 %-át… csak úgy… Ezek után pedig minden megy tovább, mintha mi se történt volna… Én csak annyit tennék hozzá, hogy vélhetően a hatalom csúcsain, ahol egyébként is olyan dolgok veszik körbe az embert, amiket idelent, a való világban, nem tapasztal az átlagpolgár, nos, hogy odafönn, a felhők között, a jelek szerint valamivel könnyebb elszakadni a valóság fantáziátlan talajától.
Tényleg ezt írták. Na jó, szóval, én sem mondom, hogy a két csoport között nincsenek bizonyos különbségek, például, mert a konzervatívoknak, hívőknek, stb… valóban több kapaszkodójuk van az életben – de ez akkor is az örökösnőhöz hasonlóan ordító egyoldalúság, túlzás, ferdítés, a szerző saját prekoncepciójának, meggyőződésének, lelkes alátámasztása mindazzal, amivel csak úgy véli, meg tudja támogatni azt. Ez meg, hogy a baloldaliak gonoszak… hát… hogy mondjam.
