(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Az alkotás, alkotások jellemzői
Ebben a témában elméleti oldalról foglalkozunk az alkotással. A gyakorlati oldalról lásd ‘Az alkotás gyakorlata’ témát, mely számos praktikus tanáccsal szolgál az alkotáshoz.
1) Az alkotás mibenléte, minősége
Alkotás alatt itt elsősorban a művészetet és a tudományt értem – bár tágabb értelemben minden alkotásnak nevezhető, amikor valaki létrehoz valamit.
2) Az alkotások tartalma és formája
Mint sok minden másnak, a különböző alkotásoknak is van tartalma, (vagyis a mondanivaló, a téma) – és formája, (vagyis a mód, ahogyan a tartalom megjelenik).
Az igazán jó alkotásokban mind a tartalom, mind a forma magas fokon áll.
A művészi tartalom minőségéhez leginkább szívre és beleérző képességre van szükség – a forma minőségéhez technikai tudás kell.
3) A művészeti alkotások fajtái
○ Művészeti ágak, műfajok – és stílusirányzatok
Művészeti ágak például a zene, az irodalom, a festészet: ez a művészet legfelsőbb szintű felosztása. Ezeken belül vannak a műfajok, például a zenénél a rock, a pop, a jazz, és így tovább… Ezeket aztán gyakran még tovább lehet bontani: hard rock, punk rock, progresszív rock, stb… (Utóbbiakat nevezhetjük alműfajnak.)
A stílusirányzatok, többek között a barokk, a romantika vagy a szürrealizmus, nem az előbbi hierarchiába tartoznak, hanem átívelik a különböző művészeti ágakat, műfajokat: Ekképp van barokk zene és építészet is, szürrealista festmények és irodalom is, romantikus regények és költemények is – ily módon az egy adott stílusirányzatra jellemző stílusjegyek különböző területeken is megjelenhetnek, mondjuk a barokk monumentalitása, hatásvadászata, cizelláltsága úgy a barokk zeneművekben, mint az épületekben.
○ Az egyedi, eredeti alkotások – és a tucatművek, iparosmunkák
○ A hangulatfestő – és a markáns témával, mondanivalóval rendelkező művek
○ Az egyszerű mintákat ismételgető, variáló – és a „történetmesélős” művek
4) Többcélúság
Egy mű több célt is szolgálhat. Miképpen lehet egy mű többcélú?
○ Többféle téma
○ Többféle hatás
○ Többszintűség
5) Homályosság
Bizonyos műveket szándékosan nem egyértelműsítenek, nyitva hagyják őket. Ezt sokan nem díjazzák túlságosan, azok, akik az érthetőséget, a világos, direkt üzeneteket kedvelik – azonban a homályos a műveknek is megvan a létjogosultságuk. Lássuk, miket lehet elmondani róluk:
● Mindenki mást olvashat ki belőlük.
● Szimbolikus művek, mögöttes mondanivaló
● A homályos, nyitott művek létjogosultsága
6) Rombolás
Néhány megjegyzés az alkotás ellentétével kapcsolatban:
○ Rombolni könnyebb, mint alkotni.
Ennek ellenére esetenként még nagyobb visszhangot lehet kelteni vele.
○ Alkotó rombolás
Mely alatt érthetjük pusztán valami régi rossznak az eltakarítását, amitől önmagában jobb lesz a világ. (Lásd pl. ‘A kultúra és az ember’ témában, hogy a valóban ártalmas kulturális elemek nem baj, ha eltűnnek.) Illetve van, hogy az újnak kell helyet csinálni, ami, ha fájdalmas is, nem megy másképp, csak a régi lebontásával. (Persze előbb jó volna mindig józanul mérlegelni, hogy melyik képvisel nagyobb értéket.)
○ A rombolást is lehet élvezni.
Nemcsak az alkotást. Gondoljunk a moziban látható robbanásokra, tűzoszlopokra.
2. Az alkotó
2.1. Az alkotók fajtái
Térjünk át most az alkotások mögött álló emberre. Lássuk először, milyen jellemző típusokba sorolhatjuk be őket:
1) Profi és amatőr szinten alkotók
Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy vannak, akik professzionális minőségben, magas szintű technikai tudás birtokában alkotnak – és vannak az amatőrök, műkedvelők, akik lelkesek, de kevésbé ügyesek.
2) Egyműves alkotók
Akiknek egy darab igazán jót sikerült összehozniuk; mint mondjuk Black (Wonderful Life); Tanita Tikaram (Twist in my Sobriety) vagy épp Madách Imre (Az Ember Tragédiája). Velük szemben állnak a többműves alkotók, akiknek több nagy dobásuk is volt; mint például Michael Jackson, Vangelis vagy Petőfi. Mindazonáltal ki kell hangsúlyozni, hogy egy nagy alkotást létrehozni sem kis dolog.
3) Egyfunkciós és többfunkciós művészek
Különösen a színészeknél szembeötlő, hogy vannak, akik mindig többé-kevésbé ugyanazt a figurát játsszák (leginkább saját magukat, pl. Woody Allen), mások viszont többféle karaktert is hitelesen tudnak alakítani. (Pl. Rowan Atkinson, aki egyformán jól hozta Mr. Bean-t és a tőle meglehetősen elütő, cinikus Fekete Viperát.)
(@@Más művészeti ágakban mennyire jellemző az egyfunkciós-többfunkciós felosztás? Példák ezekre?)
4) Szív, beleérző képesség – vagy technikai tudás
Mint fentebb említettem, bizonyos művészeknek a tartalomhoz, másoknak a formához van inkább képességük, ennek megfelelően előbbieknek inkább a szívük, beleérző képességük a nagy, utóbbiaknak pedig a technikai tudásuk. (Illetve akad, akik mindkét oldalról erősek.) Példaként gondoljunk Mozartra (mindkettő megvan benne) és Salierire (inkább csak a technika), a híres filmben (Amadeus).
Lásd még az ‘Érdekes kulturális jelenségek’ témában, hogy milyen sajátosságaik vannak a különböző tehetségeknek, mi jellemző az írókra, mi a zenészekre, tudósokra, stb…
(@@Mit szóltok ezekhez a példákhoz, végig az alkotók fajtái címtől kezdve? Ha tudtok jobbakat, mondjátok.)
2.2. Alkotói esendőség
Avagy, az alkotó is ember:
1) Hiúság
Az ember egyebek mellett a szellemi, tudományos, művészi képességeire is hiú lehet; lásd a ‘Hiúság’ témát. Nyilván korántsem minden alkotó hiú, de azért nem kevesen azok.
2) Amikor az alkotó önmagával versenyez
Amikor valaki már létrehozott egy-két jó dolgot, felmerülhet benne a kérdés, hogy vajon tud-e még olyat, mint régen, képes lesz-e még utolérni saját magát. Láttuk az egyműves alkotókat, hogy bizony vannak, akiknek ez nem sikerül.
3) Ködösítés, miszticizálás
Mit értek ezek alatt? Azt, amikor a művelői nagy dolognak tűntetnek fel valamit – pedig (annyira) nem is az. Történhet ez a tudományban, például amikor egy munka a tudományoskodó nyelvezete, módszerei, a formális kinézete miatt értelmesebbnek, igazabbnak, jelentékenyebbnek tűnik, mint valójában; és a művészetben is, amikor miszticizálják az alkotást, már-már éteri hősöknek láttatva az alkotókat, ß valami földöntúlinak állítva be az alkotásra való képességet.
(Amiről itt beszélek tehát nem ugyanaz, mint a fentebb tárgyalt homályosság.)
* * *
Miért ködösítenek, miszticizálnak egyesek?
● Mert az emeli a tekintélyüket, a szolgálataik iránti igényt.
● Elleplezendő, hogy maguk sem értik igazán, amit csinálnak.
● Vagy mert maguk is elhiszik a dolog misztikusságát.
* * *
A ködösítés egyik jellemző eszköze a tudományoskodó nyelvezet. Például, amikor azt mondják, hogy „érthető, hogy az emberek vágynak a szexre, hiszen az az agyban fokozott endorfin felszabadulással jár” – ami nem mond többet annál, hogy azért vágynak rá, mert az jó érzés. Hasonlóan egy közgazdász is elsütheti, hogy „a forgalmazott mennyiség ár szerinti deriváltja negatív”, amit szintén el lehetett volna intézni annyival, hogy minél drágább valami, annál kevesebb fogy belőle. Lásd még az ‘Érdekes gazdasági jelenségek’ témában a reklámokban alkalmazott tudományoskodást.
Itt említhető továbbá a különböző divatos, felkapott kifejezések (buzzwords) puffogtatása is, melyekre az emberek felkapják a fejüket, a mondanivalónk kurrensebbnek, magunk pedig intellektuálisabbnak, kifinomultabbnak tűnünk. Példák: kézműves (élelmiszerek), holisztikus, szinergia, felhőszolgáltatás, big data.
* * *
Valamint ne feledkezzünk meg arról sem, amikor „feltalálják a spanyolviaszt”, vagyis amikor valamilyen közismert jelenséget, közkeletű igazságot öltöztetnek tudományos köntösbe. Példa erre az úgynevezett „flow” jelenség, ami gyakorlatilag nem más, mint az önfeledség állapota. (@@Ugye?) Tegyük hozzá, hogy valóban nem árt tudományosan vizsgálni az ilyesmit is – csak túl nagy újdonságnak nem kell beállítani.
Lásd végül ‘Az alkotás gyakorlata’ témában, hogy kerüljük a ködösítést.
1) Az alkotással az alkotó maga is fejlődik.
Tanul az adott témáról, illetve általában az alkotásról, gyakorlatot, rutint szerez.
2) Alkotói korszakok
Az alkotók életműve gyakran nem egységes, elkülönülő szakaszokra osztható, az azokra jellemző témák, stílus alapján. Jó példa erre Picasso vagy David Bowie.
3) Jellemző tendenciák az alkotók művészetében $ß
Ahogy múlik az idő, gyakorta megfigyelhetők a következők:
○ A kamaszos, szerelmes témáktól az elvontabb, társadalmi kérdések felé fordulás
○ Kevesebb ötlet és játékosság
○ Komolyodás-komorodás
○ A technika kifinomulása
Illetve lásd itt a rutinról és a kifulladásról írtakat.
(@@Mit szóltok a tendenciákhoz?)
2.4. Egyebek
1) Lemondás
Hogy valaki alkothasson, különösen ha valami nagyot, forradalmit akar létrehozni, az jelentős lemondást, önfeladást követelhet tőle.
3. Az alkotási folyamat jellemzői
1) A művészeti alkotás jellemzően egyszemélyes tevékenység.
Vagyis, egy könyvnek általában egy írója van, egy festménynek egy festője, és így tovább – ami nagyban elősegíti a koncepció és a mű egységességét.
2) A tökéletesre törekvés
Tökéleteset az ember elsősorban saját magának akar alkotni – illetve a múzsájának, akire benyomást szeretne tenni, akinek örömet akar szerezni, aki iránt mély érzéseket táplál, melyek inspirálják.
3) Az alkotóerő, inspiráció, ihlet forrásai
○ Az alkotás, önmegvalósítás, teljesítés vágya
○ Érzések, érzelmek
Alkotásra ösztönözhet egyfelől a boldogság, különösen az áhítat, a szépség megélése, a szerelem; gondoljunk csak a millió szerelmes versre, dalra.
Másfelől, a szenvedés is az alkotóerő jelentős forrása; illetve az alkotás sokaknak segít enyhíteni a fájdalmat, feldolgozni a negatív élményeket, orvosolni az aggodalmakat: ez az alkotás terápiás hatása. Lásd a ‘Problémák’ témában, hogy azok megtermékenyítik a művészetet, de akadályozzák is az elmélyülést.
○ Kíváncsiság, játékosság
A tudományos alkotásra vonatkozólag is.
○ Mások művei
Az alkotók gyakran egymás műveiből merítenek ötleteket, inspirációt.
○ Mások érdeklődése, elismerése a munkánk iránt
○ Becsvágy
No és persze sokak számára az is fontos hajtóerő, hogy híressé, elismerté váljanak.
Lásd még ennek kapcsán az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ című témában, hogy mik ösztönzik munkára az embert.
4. Eredetiség
Eredetit nehéz, és egyre nehezebb alkotni.
Eredetit alapból is nehéz alkotni, nyilván, mert valami újat kell kitalálni hozzá, nem elég a már látott dolgokat reprodukálni; illetve lásd ‘Az emberek gondolkozása’ témában az eredetiség hiányát. Ráadásul, ahogyan egyre több mindent alkottak már meg, egyre nehezebbé is válik találni valami újat.
Alább ezt a kérdést bontjuk ki a tudományra és a művészetre vonatkozólag.
4.1. Tudomány
1) Fogynak a felfedezhető dolgok
Különösen a jelentősek. Gondoljunk vissza a felvilágosodás korára, amikor még bármerre fordult egy természettudós, nagy jelentőségű, feltáratlan titkok tömkelege várta az függvényanalízistől a mozgástörvényekig, a kémiai elemektől az evolúcióig, a fénytantól a csillagokig és galaxisokig. Manapság ehhez képest a morzsák maradtak – illetve ami jelentős megválaszolatlan kérdés még maradt, az igen nehezen hozzáférhető. (Pl. hogy honnan van a világ, mi az elme, milyenek az elemi részecskék.)
Miért van ez? Egyfelől, mert természettől fogva korlátos a törvények, jelenségek száma, ha felfedezünk egyet, kevesebb ismeretlen marad. Másfelől pedig a lehetőségeink korlátossága is határt szab a további megismerésnek; pl. fizikai vagy gazdasági okokból nem tudunk akármekkora részecskegyorsítót építeni, az agyat sem tudjuk tetszőleges módon tanulmányozni, stb… Lásd ehhez az ‘Elvarratlan szálak’ témában a tudomány határait és a fejlődés lassulását.
2) Következmények
○ Egyre szűkebb területeket kell egyre mélyebben ismerni, hogyha valaki találni akar valami újat.
4.2. Művészet
1) Az alkotások véges száma
A művészetben sem végtelenek a lehetőségek:
○ A (megkülönböztethető) művek száma véges.
○ Egyedi, feltűnően különböző műből még kevesebb van.
○ Műfajból, alműfajból még kevesebb van.
Illetve, a mai világban nem igazán vannak már meghatározó irányzatok.
2) Az alkotók nehezebb helyzete, elkedvetlenedése
A kevesebb megalkotható, felfedezhető dolog pedig könnyen elveheti az új dolgok megalkotására, felfedezésére vágyók kedvét, egyre nehezebb dolguk van a kreatívoknak, zseniknek.
A mérleg másik serpenyőjében azonban ott van, hogy a sok felfedezett, megalkotott dolog mind megvan, a mai kor embere több mindent tudhat, élvezhet, mint a régiek; különösen, tisztábban láthatjuk a teljes képet.
3) Az eredeti alkotások csökkenő számának további okai
4) Az alkotók jobb és rosszabb művei
Bizonyos alkotókba több eredetiség szorult, másokba kevesebb, erre már utaltam, emlékezzünk az egyműves és többműves alkotókra. Másfelől senki sem alkot mindig jót, minden alkotónak, a jobbaknak is, vannak erősebb és gyengébb alkotásaik is.
5) Kifulladás
Előbb-utóbb mindenből és mindenkiből kifogy a gőz. Különösen, akiknek folyamatosan produkálniuk kell magukat, mint mondjuk a hivatásos humoristáknak vagy a TV sorozatoknak, azoknak nem könnyű tartaniuk a színvonalat.
○ Az alkotók kifulladása
Egy idő után a legtöbbekből elfogy az eredetiség, kifogynak a mondanivalóból, csak önmagukat ismétlik. Itt megint csak hivatkozhatók az egyműves és egyfunkciós alkotók – de még a kitartóan eredetiek sem bírják örökké. (Pl. Vangelis vagy ß Picasso)
○ Az alkotások kifulladása, felfújása
Egyes írások, filmek jobbak lettek volna, ha rövidebbre fogják őket; gyakran pl. érezhetően csak azért mutatják be a szereplők magánéletét az akció mellett, hogy valamivel kitöltsék a másfél órát. Illetve szintén jellemző, hogy sorozatokat nyújtanak tovább a kelleténél – nyilván nagyrészt kereskedelmi okokból. (Csillagok háborúja, Indiana Jones, Die Hard, Walking Dead) (@@Az írásokhoz, filmekhez viszont nekem csak nem túl közismert konkrét példák jutottak eszembe: Spirótól a Feleségverseny, vagy Kustoricától, azt hiszem, az Underground. Ötletek?)
6) Alkotások, műfajok előzményei
A különböző alkotásoknak, műfajoknak gyakran vannak előzményei, olyanoknak is, melyek elsőre újnak, eredetinek tűnnek.
5. Technika
1) Eredetiség és technika
Néhány megjegyzés e kettő viszonyáról:
○ A technikát lehet fejleszteni, az eredetiséget nem igazán; az eredetiség értéke
○ A technika felértékelődése
○ Technika, eredetiség és tehetségek
2) Rutin
A rutinnak (nem csak az alkotásban, hanem tágabban, pl. az autóvezetésben is), megvan pozitív és negatív oldala:
Egyfelől az ember kevesebbet hibázik, jobb technikával dolgozik, gyorsabban és kevesebb fáradsággal el tudja végezni a munkáját.
Másfelől viszont nehéz lehet kitörni a rutinból, ha már rááll a kezünk, az agyunk valamire, azon nehéz változtatni – a rutin így az eredetiség kárára mehet, illetve megnehezítheti a változó körülményekhez való alkalmazkodást.
3) Az alkotás technikai eszközei
Mint például a fényképezőgép, a számítógép vagy egy zongora. Miket lehet elmondani velük kapcsolatban?
○ A technikában segítenek, hatásosabbá teszik a műveket, így könnyebb formába önteni azokat – eredetiséget, szívet azonban nem adnak, nem pótolják ezeket.
○ Sokan azzal becsmérlik az eszközök segítségével készült műveket, hogy így könnyebb megcsinálni azokat.
Kétségtelen, hogy előnyt biztosítanak a használóiknak, például egy-két Photoshop szűrővel valóban könnyen látványosabbá tudjuk tenni a fényképeinket – egyrészt azonban az eszközök szemet, szívet nem adnak; másrészt az elkészült mű az, ami számít, nem pedig, hogy hogyan készült, milyen nehéz volt megcsinálni; harmadrészt pedig az egyszerűbb eszközöket használókról is elmondható, hogy ők sem puszta kézzel örökítették meg a pillanatot, hanem fényképezőgéppel.
○ Az eszközöket meg lehet venni.
Ellentétben az eredetiséggel és a szívvel. Lásd ehhez ‘A kultúra és az ember’ témában, hogy újabban minden eddiginél könnyebben elérhetőek az alkotás eszközei.
○ Az olcsóbb modellekkel, eszközökkel is sok mindent meg lehet csinálni, meg lehet tanulni.
Nem kell például drága fényképezőgép ahhoz, hogy megtanuljunk megkomponálni egy képet, megtalálni a perspektívát, kiválasztani a megfelelő expozíciót és blendét; illetve ha a drágább optikától jobban is nézne ki a kép, a jó kompozíció, az eszköz hozzáértő kezelése bőven képesek kárpótolni némi homályért és zajért.
Ezen kívül a számítógépek ma már igen olcsók, és velük szinte mindenfélét: képeket, zenéket, stb… mondhatni profi minőségben alkothat bárki, aki egyébként képes rá. És még egy, ami lényegében ingyen művelhető: az írás.
