(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. A közgazdaságtan és annak kiemelt helyzete
1.1. A közgazdaságtan mibenléte, területei
A közgazdaságtan a gazdaság tudománya. (Hasonlóan ahhoz, ahogyan a politológia a politikáé.) Annak a módszeres vizsgálatával foglalkozik, hogy hogyan lehet növelni a jólétet, hogyan lehet korlátozott forrásokból minél többet kihozni, minél hatékonyabban felhasználni azokat.
A közgazdaságtan két fő ága a mikroökonómia és a makroökonómia. Az előbbi röviden a gazdaság alapvető egységeit, a háztartásokat, cégeket, illetve a piacokat tanulmányozza; az utóbbi pedig egész gazdaságokat, erről bővebben lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.
1.2. A közgazdaságtan keretei
1) A közgazdaságtan hagyományos játéktere
A közgazdaságtan hagyományosan racionális és önző emberekben, gazdasági szereplőkben gondolkozik. Ezek a tökéletes piacon kerülnek egymással kapcsolatba, ahol az üzletkötésnek nincsenek költségei, a racionális döntéshez szükséges minden információ rendelkezésre áll, stb… Lásd ‘A piac alapjai’ témában az elméleti tökéletes piacról írtakat.
Lásd továbbá ‘A piac alapjai’ témában, hogy változó, hogy a valóságban létező különböző piacok mennyire felelnek meg az elméleti tökéletes képnek.
2) A játéktér szélesedése
A közgazdaságtan játéktere a vázoltakhoz képest mára lényegesen kiszélesedett.
A szélesedő játéktér egyfelől lehetőséget ad a valóság jobb közelítésére, másfelől viszont még képlékenyebbé teszi a közgazdaságtant, lásd alább.
1.3. A közgazdaságtan kiemelt helyzete
A társadalomtudományok között a közgazdaságtan kiemelt helyzetben van, mind presztízs, mind finanszírozás szempontjából.
2. Mennyire lehet tiszta tudomány a közgazdaságtan?
Sokan szeretnék, ha a közgazdaságtan teljesen egzakt tudomány lehetne, kiváltképp az elméleti közgazdászok nagy része. Ezáltal a gazdaságról ugyanolyan elvont tudományossággal lehetne gondolkozni, mint mondjuk a fizikáról, ugyanolyan letisztult matematikai módszerekkel, ugyanolyan precíz előrejelzéseket lehetne tenni, mindig pontosan ki lehetne számítani, mi a teendő. Nem volna szükség olyan, a tudomány köreiben meglehetősen rosszul hangzó módszerekre, mint az intuíció, illetve a közgazdászok önmagukat is vérbeli tudósoknak tekinthetnék.
Ha a közgazdaságtan objektív módszerekkel mindig biztos válaszokat tudna adni, az persze a társadalomnak is jó volna – a valóság azonban mást mutat: az előrejelzések gyakran bizonyulnak tévesnek; a különböző közgazdászok egymásnak ellentmondó javaslatokat tesznek; előre nem látott válságok törnek a gazdaságra. Mennyire lehet tehát tudomány a közgazdaságtan? Hogyan érdemes gondolkozni a gazdaságról?
2.1. Egyszerűség és bonyolultság a gazdaságban
Ahogyan a ‘Rendezettség’ témában olvasható, minél magasabb szintjén mozgunk a világnak, annál puhábbak az azt jellemző szabályszerűségek. A fizikában így még igen szigorú megállapításokat lehet tenni: ha eldobunk egy követ, pontosan ki lehet számítani, hol fog leesni. Más a helyzet a pszichológiában, ahol az egyik ember ilyen, a másik meg olyan, és nem biztos, hogy ugyanarra ugyanúgy fognak reagálni. A társadalmat, a gazdaságot pedig emberek sokasága alkotja, ezek még magasabb szinten helyezkednek el – minél fogva az őket jellemző szabályszerűségek is meglehetősen puhák.
Ám ez nem jelenti azt, hogy az egyszerűség ne lenne jelen a gazdaságban; az egyszerűség és a bonyolultság egyszerre jellemzi azt. $
Bár gyakran érdemes számolni, a gazdaságot jellemző bonyolultság, a szabályszerűségek puhasága miatt sok mindent nem lehet túl pontosan kiszámolni. Ezért szükség van a puhább módszerekre, az intuícióra is.
Az olyasmi azonban, mint „puhább módszer” meg „intuíció”, a tudományos elmék számára igencsak rosszul hangzik, sokan el is utasítják ezeket, és úgy állnak a közgazdaságtanhoz, mintha azt teljesen egzakt tudományként lehetne művelni.
Pedig az intuíciót is lehet jól és rosszul csinálni: jó az intuíció, ha tapasztalatra épül, tudás egészíti ki és az intelligencia ellenőrzi – semmiképpen sem egyszerű hasra ütésről, sarlatánságról van tehát szó.
Lásd még a ‘Tudomány’ témában a kvantitatív, matematikai módszerekről írtakat, különösen az objektivitás látszatát, annak szerepét a hibák szándékos-szándékolatlan elrejtésében, ahogy sok kutató maga is készpénznek veszi az egyébként csak látszólagos objektivitást.
* * *
Végül, mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a gazdasági kérdéseket minden oldalról érdekek és politika veszi körül – melyek erőteljes befolyással vannak a gazdaságról tett megállapításokra, jelentős mértékben akadályozva, hogy a közgazdaságtan tiszta tudomány lehessen. (Mondjuk, ahogy a kormány mindig szeret a valóságosnál kedvezőbb képet festeni a gazdaság helyzetéről – az ellenzék meg fordítva.)
2.2. A közgazdaságtan képlékenysége
Mit értek ez alatt? Lényegében azt, hogy így is lehet művelni, meg úgy is; ez is kijöhet belőle, meg az is.
A közgazdaságtan képlékenysége aztán lehetőséget ad arra, hogy gyakorlatilag bármilyen érdekhez, prekoncepcióhoz meg lehessen találni vagy kreálni a megfelelő elméletet, elemzést.
Vagy úgy, hogy csak szétnézünk a kész választékban, de akár úgy is, hogy kimondottan a saját előzetes elképzeléseinket igazolandó rakjuk össze a magunk modelljeit, stb… (A mögöttes szándékainkat, machinációinkat pedig elrejtjük a számok és képletek látszólagos objektivitása mögé.)
De még ha nem is a célhoz választjuk ki, csináljuk meg az elemzést, kozmetikázni, magyarázni, a célunknak megfelelően tálalni akkor is módunkban áll az eredményeket, melyekkel kénytelenek vagyunk szembesülni.
Ezekkel természetesen nem azt mondom, hogy közgazdász körökben elfogadott volna az ilyesmi, távolról sem – csak azt, hogy azoknak, akik ennek ellenére hajlanak rá, illetve akik felhasználják az elemzéseket, azoknak megvan a lehetőségük.
Lásd a ‘Játszmák, meggyőzés és hazugság’ témában a féligazságokat, illetve hogy a statisztikáknak, tudományos modelleknek sem feltétlenül kell hinni; valamint a ‘Fogalmak, szimbólumok, jelentés’ témában az interpretáció hatalmát.
Mindenesetre, attól még, hogy közgazdaságtan képlékeny, lehet azt jól is csinálni: úgy, hogy nem mondunk többet, mint amennyit kellő objektivitással mondani lehet, illetve rámutatunk következtetéseink bizonytalanságaira.
2.3. A közgazdászok szerepe, jellemzői
A gazdasági szakembereknek nagy vonalakban két nagy csoportja van: a gyakorlati szakemberek, (köztük a menedzser típusok és az üzleti elemzők) – és az elméletiek, (a kutatók, tudományos elemzők). Ebben az írásban közgazdászok alatt az elméleti szakembereket értem.
Ők egyfelől igyekeznek objektív elemzésekkel szolgálni – másfelől viszont „a kutató is ember”, közöttük is lehetnek olyanok, akik engednek a csábításnak, hogy az eredményeiket érdekesebbnek, helytállóbbnak állítsák be a valóságosnál, egyesek az anyagi érdekeiknek is engedhetnek, stb… (Természetesen most sem azt mondom, hogy ez a jellemző.)
Igen jellemző továbbá az is, hogy a kutatók elmerülnek a technikai részletekben, illetve hogy nemigen vannak kapcsolatban a gazdaság gyakorlati oldalával, meglehetősen elszakadnak a mindennapi valóságtól.
* * *
Mennyire lehet tehát egzakt tudomány a közgazdaságtan? Teljesen nem – de korrekt, és a lehetőségekhez képest objektív elemzésekre mindenképpen szükség van. Tisztában kell lenni azzal, hogy mit mennyire lehet kiszámolni, mire jók és mire nem a kvantitatív, matematikai eszközök; nem kell kizárni a jó intuíciót; illetve mindig a konkrét problémának megfelelően kell megválasztani az alkalmazandó módszereket.
3. A közgazdászok anyagias közelítésmódja
Vagyis, hogy hajlamosak mindent pénzben mérni, a problémákra az anyagiakban keresni a megoldást. (Bár ezzel nincsenek egyedül, mások, a politikusok is könnyen úgy gondolhatják, hogy ha valamivel bajok vannak, akkor költsünk rá többet, az majd megoldja a problémát.)
A pénz valóban fontos tényező, de rajta kívül mások is vannak, és nem ritkán nem is az a legfontosabb: az embereket más is érdekli, a problémák mögött pedig gyakran inkább pszichológiai, kulturális, stb… okok állnak.
4. A megfelelő hozzáállás
Mindenekelőtt: a gazdaság tanulmányozása, a közgazdaságtan hasznos és fontos. Fontos, mert életünk nagymértékben függ az anyagiaktól, és így lehetünk képesek racionálisan, hatékonyan gazdálkodni a korlátozott erőforrásokkal. Csak közben tudni kell, hogy a közgazdaságtan mire jó és mire nem, hogy hogyan érdemes azt művelni; törekedni kell rá, hogy minél kevésbé használják fel azt különérdekek előmozdítására, illetve tanácsos figyelemmel lenni a gazdasági kérdéseket övező érdekekre és politikára.
Ez azt is jelenti, hogy el kell fogadni: a gazdaság tanulmányozása és menedzselése részben tudomány, részben „művészet” marad.
Valamint érdemes látnunk, hogy a gazdaság vizsgálatában a legtöbb gyakorlati célra elegendőek a viszonylag egyszerű módszerek.
Nem kell tehát elveszni a technikában, a részletekben. Tegyük hozzá még, hogy az egyszerűbb módszereket is tudni kell jól használni, ami szintén nem kevés hozzáértést, odafigyelést igényel; és az erre való képesség, gyakorlati szempontból, fontosabb is, mint a kifinomultabb eszközök ismerete.
