(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. A piaci rendszer hiányosságai és mérlege
Ebben a témában a piac elvi korlátairól lesz szó. A piacnak vannak további, gyakorlati hiányosságai is, melyekről ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában lehet olvasni. Lásd továbbá ‘A piac előnyei’ témát is.
Érdemes itt emlékeztetni arra is, hogy a piacot sokan idealizálják, és sokan kárhoztatják – gyakran azért, mert egyoldalúan szemlélik azt. Ha reálisan akarjuk látni, objektív, kiegyensúlyozott mérleget szeretnénk vonni, ahhoz gondosan át kell tekintenünk a piacnak mind a hátrányait, mind az előnyeit.
1) A hiányosságok fajtái
○ Elvi korlátok
Ezek abból fakadnak, hogy a piac hatékony működésének bizonyos alapvető előfeltételei nem teljesülnek.
○ Gyakorlati hiányosságok
Ezek a piac gyakorlati működéséből fakadnak, ahogy a valóság nem mindig találkozik az elmélettel.
2) A piac mérlege
Röviden:
A piac egy hatékony eszköz, de nem csodaszer, megvannak a hibái is.
Fontos, hogy előnyeit és hibáit szem előtt tartva, annyira és úgy használjuk, hogy az az embereknek – a mostaniaknak és a majdaniaknak – illetve a világnak a legjobb legyen.
Különösen, meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt a piac szabályozásának mértékét illetőleg: hogy ne hagyjuk túlságosan szabadjára, de ne is kössük túlságosan gúzsba azt.
Most pedig sorra vesszük a piac elvi korlátait.
2. Piaci koncentráció
2.1. Belépési korlátok
Vagyis, amikor valami akadályozza, hogy az eladók (vagy a vevők) szabadon jelenhessenek meg a piacon.
Milyen akadályok vannak?
Például:
● Pénzügyi okok
● A már bent lévők magatartása
Ha nincs sok versenytárs, az természetesen előnyös a piacon már bent lévők számára – ezért esetenként tesznek is róla.
● Bejáratott márkák, szokások
● Illegális tevékenység
Mindezek tehát korlátozzák az eladók számát, a versenyt – ami magasabb árhoz, nagyobb profithoz, ám piaci szinten alacsonyabb eladott összmennyiséghez vezet.
2.2. Monopólium
Magyarul, amikor csak egy eladó van.
A monopólium rendszerint szándékosan korlátozza az általa kínált mennyiséget, kevesebbet ad el, mintha a piacon sok eladó volna, azért, hogy ezzel növelje az árat és vele a saját profitját. Mondani sem kell, hogy a vevőknek ez rossz. (Meg azoknak is, akik még eladnának, csak nem tehetik.)
2.3. Gazdasági járadék
Gazdasági járadékban akkor részesül valaki, amikor valamilyen, a gazdasági szereplők felett fennálló hatalom révén többlethaszonhoz jut. $
Azt, hogy „hatalom”, itt némileg tágan értelmezzük. A gazdasági járadék klasszikus esete ugyanis a földbirtok, ahol a földbirtokosok a természet „hatalma” révén juthatnak magasabb haszonhoz, a termőterület nagysága ugyanis a természeti adottságok révén korlátozott – ami korlátozza a termelés bővítését, a belépést.
A gazdasági járadékkal sok egyéb formában is találkozhatunk: például a céhtagok is többlethasznot könyvelhetnek el hatalmuk révén, mellyel másokat kirekesztenek a szakma gyakorlásából; gazdasági járadékot tehetnek zsebre aztán a politikai hatalommal bírók, mondjuk akiknek hatalmában áll adóztatni vagy vámot szedni; illetve azok is, akik a politikai hatalommal bíróknál lobbiznak, hogy előnyösebb helyzetet biztosítsanak maguknak a versenyben.
Érdemes kiemelni, hogy a gazdasági járadék egyes haszonélvezői az említett hasznot akár az értékteremtéshez való bárminemű hozzájárulás nélkül is bezsebelhetik. Ez történik például, amikor egy földesúr vámot szed, pusztán azért, hogy a kereskedők áthaladhassanak a földjén.
* * *
Milyen következményekkel járnak a belépési korlátok, monopóliumok illetve a gazdasági járadék?
Általában véve csökkentik a versenyt és aláássák a versengés, a piac előnyeit.
Közelebbről, növelik az egyenlőtlenséget és igazságtalanok: aki bent van, aki egyeduralkodó a piacon, akinek hatalma van, akik eleve jobb helyzetben vannak, azok nyernek, a többiek veszítenek.
Továbbá, a növekvő vállalatok túl nagyokká is válhatnak ahhoz, hogy baj esetén a köz csak úgy hagyhassa csődbe menni őket; azért, mert az adott vállalat csődje a vállalat partnereit is veszélybe sodorná, illetve mert túl sokan kerülnének az utcára. Ezért időnként súlyos közpénzeken kell őket megmenteni. Különösen igaz ez a pénzügyek terén, a nagy bankok esetén, melyek a többi bankkal, illetve a gazdaság egészével szoros kapcsolatban állnak, így csődjük az egész gazdaságot megrengetné. (Too big to fail)
3. Externáliák
1) Jelentés
Externália az, amikor egy (nem feltétlenül gazdasági) döntés kívülállókat is érint.
Az externáliák lehetnek negatívak és pozitívak, attól függően, hogy negatív vagy pozitív hatással vannak a kívülállókra. Egy tipikus negatív externália például amikor valaki befűt a kályhába – a szomszédok meg kénytelenek szívni a füstöt. (Közelebb áll a gazdasághoz, ha egy gyár fűti be a kazánokat.) A pozitív extrenáliák jellemző példája, ha valaki méheket tart, hogy mézet termeljenek neki – azok pedig egyúttal beporozzák a szomszéd gyümölcsfáit.
2) Következmények
Az externáliák a fentieken túl befolyásolják a piaci árat és az eladott mennyiséget is.
3) Megoldások
Elsősorban a negatív externáliákra – ezek okoznak ugyanis nagyobb elégedetlenkedést.
○ Internalizálás
Ami belsővé tételt jelent, azt, hogy ami eddig külső hatás volt, az ezután belső legyen.
○ A jogok pontos meghatározása és üzletelés
○ A költségek ráterhelése az externália kiváltójára
○ Az externália mennyiségének törvényi korlátozása
Illetve a közhasznú javak. Ezekről itt röviden azt kell tudni, hogy egyfelől közös erőfeszítés kell hozzájuk (közhasznú javak), másrészt a fogyasztásukból senkit sem lehet kizárni (közjavak). Azoknál a javaknál tehát, melyek egyszerre köz- és közhasznúak, azt sem lehet kizárni, aki nem járul hozzá a közös erőfeszítéshez. Emiatt jelentős a késztetés a potyautaskodásra, arra, hogy az ember úgy részesüljön a többiek erőfeszítésének eredményéből, hogy maga nem fárasztja magát. És minthogy ez a késztetés mindenkire hat, nem lesz elég hozzájárulás, az efféle javak kínálata így elégtelen.
Példaként vehetünk, mondjuk egy világítótornyot: ezt a hajósok csak közösen képesek felépíteni – viszont miután elkészült, már azt is útbaigazítja, aki a beruházásban nem vett részt.
A piac sem képes biztosítani az ilyen jószágok megfelelő kínálatát.
A megoldás az, hogy valahogy rá kell venni az embereket a hozzájárulásra:
● Vagy úgy, hogy kötelezővé tesszük azt, például adót szedünk, hogy abból tartsuk fenn az úthálózatot. (Merthogy az utak alapból olyanok, mint a világítótornyok.)
● Vagy úgy, hogy valamiképp mégis biztosítjuk, hogy ki lehessen zárni azokat, akik kivonják magukat az erőfeszítésből; ahogyan például a fizetős autópályák esetében történik. A kizárhatóság megteremtésével a közjószág többé már nem közjószág.
5. Egyebek
● Közös használatú javak
● Tranzakciós költségek
● Információs aszimmetriák
● Megbízó – ügynök probléma
