(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Alapok
1.1. Preferenciák és hasznosság
1) Preferenciák
A preferencia azt jelenti, hogy valamit jobban kedvelünk valami másnál.
Például, ha jobban szeretem a csokit a káposztánál: ilyenkor az előbbit preferálom az utóbbival szemben, a csoki boldogabbá tesz engem, mint a káposzta, és ha választhatok, az előbbit választom.
A preferenciák tárgya lehet egy-egy dolog (árucikk, jószág), mint az előbbi példában: csoki vagy káposzta. Olyan is van azonban, hogy nem két dolgot, hanem dolgok összességeit, csomagokat, kosarakat vetek össze; például ha az a kérdés, hogy adott összeget a nyaralásomra költsem el (ami magába foglalja, hogy szállodában lakom, jókat eszek, érdekes dolgokat látok, és bevásárlok szuvenírekből) vagy az otthonomat szereljem fel belőle (vegyek új bútort, szőnyeget és tévét.)
Továbbá, a preferenciák lehetnek egyéniek, ha arról van szó, hogy egy ember ezt vagy azt szereti jobban, melyiket választja – másrészt vannak társadalmi (közösségi) preferenciák is, ha az a kérdés, hogy közösen mit tekintünk jobbnak, mit választunk; mondjuk, hogy az ország kórházakat építsen inkább vagy űrhajót. Lásd alább a több dimenzióban (több emberre) értelmezett preferenciákat, hasznosságot.
Valamint, a preferenciákhoz közel áll az ízlés fogalma, melyről ‘A művészet funkciói és befogadása, az ízlés’ című témában lehet olvasni.
2) Hasznosság
A hasznosságfüggvény a különböző dolgokhoz, kosarakhoz preferáltságuk alapján egy számértéket rendel, úgy, hogy a preferáltabbak, kívánatosabbak nagyobb értéket kapnak, ezzel sorba rendezi őket.
Hasznosság az, hogy az adott dolgot (a többi dologhoz képest) mennyire érezzük hasznosnak, az mennyire tesz boldoggá bennünket. Ennek egy mértéke a hasznosságfüggvény értéke, a szám, amit az az adott dologhoz rendel. (A rövidség kedvéért helyenként ezt a számot is hasznosságnak nevezem majd.)
Egy hasznosságfüggvény például, ha a káposztához 1-et, a csokihoz 2-t, a habos tortához 3-at, egy új autóhoz pedig 4-et rendelünk. Eszerint, a káposztát szeretjük a legkevésbé, az autót pedig a leginkább, ha ezek közül választhatnánk, az autót választanánk.
Az itt leírt hasznosság az ordinális hasznosság, merthogy itt csak a számértékek által meghatározott sorrend a lényeges – az már nem, hogy konkrétan mekkorák ezek a számok. Létezik az úgynevezett kardinális hasznosság is, amikor a számértékek nagyságának is van jelentősége.
A (kardinális) hasznosságfüggvényt az összvagyonunkra is alkalmazhatjuk, illetve arra, hogy adott dologból mekkora mennyiséget birtoklunk. Egy ilyen függvény jellemzően ekképp néz ki:
Ez az ábra a tipikus hasznosságfüggvény több tulajdonságát is szemlélteti:
● Monotonitás: magyarul, a több jobb (A görbe jobb felé végig emelkedik.)
● Konkavitás. (Itt kb.: a görbe jobb felé egyre laposabb.)
Mivel jár a konkavitás?
○ Csökkenő határhaszon: minél több van valamiből, annál kisebb hasznosságot ad a dologból még egy. Különösen, ami a vagyont illeti, ha szegény vagyok, jobban örülök egy plusz ezresnek, mint ha egyébként is millióim vannak.
○ Kockázatkerülés: ezt abból lehet látni, hogy a hasznosságfüggvény x-nél vett értéke nagyobb, mintha vesszük az (x–1000)-nél és (x+1000)-nél felvett értékeinek átlagát. (Et a különbséget a piros kapocs mutatja az ábra bal szélén.)
Végül, hasonlóan a társadalmi preferenciákhoz, hasznosság és a hasznosságfüggvény is lehet társadalmi, amikor sok ember együttes hasznosságáról beszélünk.
1.2. Közömbösségi görbék
Ahogyan a preferenciák is meghatározhatóak nemcsak jószágok, hanem kosarak között is, úgy hasznosság értéket szintén lehet kosarakhoz is rendelni. Például mondhatjuk azt, hogy ha van 3 kiflim és 2 liter tejem, akkor a hasznosságom egy, ha viszont 6 kiflim és 2 tejem van, akkor a hasznosságom kettő. Ezt a helyzetet az alábbi ábrán az üres karika és a felette lévő teli piros karika jelöli. (Vegyük most szemügyre az ábrát, további magyarázat alatta. Az ábrabeli második árucikk a kifli, az első a tej.)
Amikor a kosarunkban kétféle jószág van, akkor a hasznosságfüggvényt úgy képzelhetjük el, mint egy kétdimenziós sík felett elhelyezkedő domborzatot. A sík egy adott pontjának koordinátái a két áru mennyiségét jelentik. A hasznosságfüggvény minden ilyen ponthoz hozzárendel egy hasznosságértéket, ami a domborzat magassága lesz.
Ezt a domborzatot azután, akárcsak egy térképen, szintvonalakkal ábrázolhatjuk. Ezeket a szintvonalakat közömbösségi görbéknek nevezzük, azért, mert a hozzájuk tartozó kosarak, jószágkombinációk mind ugyanakkora hasznosságot adnak, a fogyasztónak tehát közömbös, hogy melyiket birtokolja. Ilyenek az ábrán a teli piros karikák: az egyikben 6 kifli és 2 tej van, a másikban 4 kifli és 3 tej, a harmadikban 2 kifli és 6 tej – miközben mindhárom kombináció hasznosság értéke 2. (Vagy, ahogy az ábrán láthatjuk, a H=2.)
2. A preferenciák tulajdonságai
Az alábbiakban sorra vesszük azokat a tulajdonságokat, melyeket jellemzően fel szoktak tételezni a preferenciákról. Ezek általában elég reálisak, de ellenpéldák is akadnak. Jelentőségük abban is áll, hogy a piac elméleti optimalitását bizonyító tételek mögött többek között az emberek preferenciáiról tett feltételezések vannak. (Lásd a jóléti közgazdaságtan alaptételeit ‘A piac előnyei’ témában.)
1) Teljesség és tranzitivitás
A teljesség annyit tesz, hogy mindent mindennel össze lehet vetni abból a szempontból, hogy melyiket preferáljuk, mindig el tudjuk dönteni, hogy ezt vagy azt a dolgot szeretjük jobban. (Vagy, hogy ugyanannyira kedveljük őket, közömbösek vagyunk a választást illetően.) A tranzitivitás pedig azt jelenti, hogy ha A-nál jobban szeretjük B-t, B-nél pedig C-t, akkor A-nál C-t is jobban szeretjük. (Azaz: ha A<B és B<C, akkor A<C. Most a < jelet a preferenciák jelölésére használom.)
2) Externalitás
Mely szerint az ember adott, rögzített preferenciákkal rendelkezik, azok a gazdasági tevékenységen kívül határozódnak meg.
3) Monotonitás
Ami lényegében ugyanaz, mint a hasznosságfüggvénynél, ugyanis, hogy a több jobb. Ez ugye elég természetes, rendszerint senki nem jár rosszabbul azzal, ha valamiből több van neki: legfeljebb eldobja.
4) Konvexitás
Ez azt jelenti, hogy az emberek jobban szeretik az „átlagos” kosarakat, mint a „szélsőségeseket”. Például az ember szeret enni is, meg szórakozni is, és ha megkérdezik, a legtöbben inkább ennének is, meg szórakoznának is valamennyit, ahelyett, hogy csak az evésre vagy csak a szórakozásra költenék el az összes pénzüket.
5) Időpreferencia
Avagy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”, pontosabban a mai veréb jobb, mint a holnapi: az emberek jobban szeretik, ha valamit hamarabb kapnak meg.
Ez elég természetes, két okból is: 1) az ember általában nem szeret várni, rögtön a kezében akarja tudni a dolgot; 2) a jövő bizonytalan: lehet, hogy nem úgy kapom meg a dolgot, ahogy ígérik, de az is lehet, hogy velem történik addig valami. Az ember, mint említettem, kockázatkerülő.
Az időpreferenciának kézzelfogható megnyilvánulásai a kamatok és a befektetésektől elvárt hozamok, illetve az, hogy ha csökkennek a kamatok, az emberek hajlamosabbá válnak a jelenben költeni. Az emberek tehát nagyrészt csak úgy hajlandóak lemondani a jelenben a pénzükről, hogy a jövőben majd többet kapnak vissza; és minél hosszabb idő múlva kapják vissza, illetve minél bizonytalanabb a megtérülés, annál nagyobb (éves) hozamot várnak el.
6) Szubjektivitás
Azaz az emberek különböző preferenciákkal rendelkeznek, ki ezt, ki azt szereti jobban.
3. Kilátáselmélet
(Prospect Theory)
1) Mi az, hogy kilátáselmélet?
Az eddigiekben a hasznosságfüggvény egy abszolút állapothoz rendelt egy számot; például azt mondtuk, hogy ha egymillió forintom van, akkor 100 a hasznosságom, ha kétmillió, akkor 150.
A kilátáselmélet keretein belül a helyzetünk változásához rendelünk egy számot, különösen valamilyen nyereség vagy veszteség mértékéhez: itt tehát egy relatív szemléletű hasznosságfüggvényt alkalmazunk. Például, ha veszítek százezer forintot, az –5 hasznosságot ad, ha viszont nyerek százezret, az +3-at.
Ezt szemlélteti a következő ábra:
Mit láthatunk itt?
Mindenekelőtt azt, hogy a veszteség jobban fáj, mint amennyire örülünk a nyereségnek. Más szavakkal a kellemetlenségek erősebben érintik az embert, mint a kellemes dolgok. Ezt az mutatja, hogy a görbe bal oldali része meredekebb, mint a jobb oldali.
Ennek az érvényességét valószínűleg magunk is megtapasztaltuk már abban, hogy a negatív élmények, a csalódások, pofonok, ha elveszítünk valamit, az mennyire tud fájni, mennyivel jobban emlékszünk ezekre, mint pozitív ellenpárjaikra.
Ezen kívül, a görbület hasonló, mint a normál hasznosságfüggvénynél: nagyobb nyereségek-veszteségek esetén tompul a hatás.
2) A kilátáselmélet megnyilvánulásai $
○ Ha az ember megszokja a jót, nehezen adja alább
Mondjuk azok, akiknek egy darabig futott a szekér, de aztán becsődöltek. Az ilyenek gyakran nehezen mondanak le a megszokott jólétről, életstílusról, nem ritkán elszórják a megmaradt pénzüket, eladósodnak.
És társadalmi szinten is megfigyelhető ez, gondolok itt a jóléti államokra, melyeknek már nem megy annyira jól: mivel a nép nehezen viselné az életszínvonal-csökkenést, az állam egyre csak halogatja a jóléti kiadások csökkentését, miközben súlyosan eladósodik.
Lásd még a ‘Globális problémák’ témában, hogy az emberiség a kényelméről a pusztulásának árán sem mondana le. Lásd továbbá az ‘Egyensúly (Az ember élete - Elvek)’ témában, hogy mértéket tartani nehezebb, mint eleve teljesen megtartóztatni magunkat.
○ Dolgok, melyek csak akkor tűnnek fel, amikor elveszítjük őket
Illetve amíg megvannak, nem értékeljük őket. Ilyen lehet mondjuk az egészség vagy a szabadság, melyeket, amíg megvannak, hajlamosak vagyunk természetesnek venni.
Továbbá, szintén jellemző, hogy ami nem is volt, az nem hiányzik annyira – ellentétben azzal, ami a miénk volt, és elveszítettük. Miért? Egyfelől azért mert a dolog elvesztése nagyon fáj, és ez az érzés folyton emlékeztet rá, hogy milyen jó volna visszakapni, ami már nem a miénk. Ezzel szemben, ha a dolgot, mondjuk a szabadságot, sohasem birtokoltuk, álmodozhatunk róla, de egyébként úgy lehetünk vele, hogy „ez a dolgok rendje”, bizonyos fokig legalábbis megbékélhetünk a helyzettel.
Lásd ehhez ‘A boldogság forrásai’ témában, hogy becsüljük meg a jó dolgunkat; valamint a ‘Problémák’ témában, hogy azok megtanítanak megbecsülni a jó dolgunkat.
○ Ami ingyen van, azt nem értékeljük
Ellentétben azzal, amiért megdolgoztunk, aminek megfizettük az árát: ekkor ugyanis az ár megfizetése veszteségként ér bennünket, és ez emlékeztet annak az értékére is, amit cserébe kapunk. (Sőt, ahogyan az ‘Önigazolás’ témában olvasható, az ember akkor is igyekszik igazolva látni az erőfeszítéseit, ha azok valójában nem érték meg.)
Számos példa van arra, hogy az ingyen kapott dolgokat nem becsülik: ilyen lehet, ha egyes segélyezettek nem becsülik meg az ingyen pénzt; ha az ingyenes közoktatást az abban részesülők csak nyűgnek érzik; hogy a jólétbe, szabadságba születettek nem értékelik kellőképp a jó sorsukat. Megemlíthető még, hogy a párkapcsolatunkat is jobban megbecsülhetjük az érte hozott áldozatok révén; és hogy a Föld áldásait sem értékeljük eléggé, azt, hogy olyan élhető hely, hogy sok mindennel ellát bennünket, illetve ezek is csak akkor fognak feltűnni, amikor már elintéztük, hogy ne így legyen.
Szintén jellemző, hogy az ingyen és rendszeresen kapott dolgokkal, különösen a segélyekkel, sokan úgy vannak, hogy azok járnak nekik, elfelejtenek hálásnak lenni értük – hiszen megszokták, hogy azokat csak úgy kapják. (Bár az igaz, hogy az adományozásnak gyakran megvannak az önös indítékai is.)
Végül utalnék még a különféle fájdalmas beavatási szertartásokra és erőfeszítést követelő hagyományokra, mint mondjuk a kóser táplálkozásról szóló előírások a zsidóknál vagy a napi ötszöri ima a muzulmánoknál. Az ilyenek révén az ember jobban megbecsüli, hogy az adott közösséghez, csoporthoz tartozhat, az utóbbiak szilárdabbakká válnak általuk.
3) Gyakorlati példák, alkalmazások
○ Amikor egyébként ingyen is biztosítanánk valamit, érdemes lehet valamennyit fizettetni az emberekkel, hacsak jelképes összeget is.
Például, ha ingyen tankönyvekről van szó. Ezáltal akiket segítünk, többre fogják értékelni a segítséget.
○ Egy marketing fogás: a portékánkkal elérhető megtakarítást, a veszteség elkerülését hangsúlyozni
Például, hogy az új autó alacsonyabb fogyasztásával mennyit fogunk spórolni, az új mosogatógép mennyi időt fog megtakarítani a háziasszonynak.
○ A befektetők ódzkodnak a veszteség realizálásától.
Magyarul, ha egy részvényünk már kevesebbet ér, mint amennyiért vettük, nem szívesen adjuk el, váltjuk vissza pénzre, akkor is, ha az volna a racionális: akkor ugyanis közvetlenül szembesülnénk a veszteséggel. Ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy inkább üljön a papírjain, megpróbálja kivárni, amíg nem kell azt mondania, hogy pénzt vesztett az üzleten.
4. Költségvetési korlát és választás
A fogyasztó rendszerint anyagi korlátokkal néz szembe, korlátozott mennyiségű pénze van. Ezt igyekszik úgy elkölteni, hogy a lehető legnagyobb hasznosságot érje el, azt a kosarat választja ki a számára elérhetők közül, mely a legnagyobb hasznosságot biztosítja a számára.
5. Preferenciák és hasznosság több dimenzióban
5.1. Mit értek több dimenzió alatt?
● Eltérő minőségű motivációk $
Az ember különböző módokon képes magát jól és rosszul érezni. Ezek a módok a motivációk, melyek, miután az ember mindig a kellemes érzéseket, állapotot keresi, különféle viselkedésekre ösztönöznek, motiválnak bennünket. A motivációkról a ‘Forma, öntudat, motivációk és érzelmek’ témában lehet bővebben olvasni.
Itt most az az érdekes, hogy a különféle motivációkhoz különböző minőségű érzetek tartoznak. Például érzünk illatokat és látunk színeket. Mind az illatok, mind a látvány lehet kellemes és kellemetlen, viszont az érzet, amit keltenek, az meglehetősen eltérő, eltérő minőségű, mondhatni eltérő dimenziókban hatnak: nehezen lehet összevetni az illatokat a látvánnyal.
Időnként azonban mégis kénytelenek vagyunk „összeadni” az ilyen eltérő érzületeket is; mondjuk, ha választanunk kell két virágcsokor között, ahol az egyik szép, a másik viszont jó illatú.
● Több ember
Több ember, több elme külön-külön érzi a saját kellemes és kellemetlen érzületeit, minden egyes ember is egy külön dimenzió tehát e tekintetben.
És itt is gyakran előfordul, hogy összegezni kellene ezeket az érzületeket, adni kellene egy mértéket arra, hogy sok ember együttvéve mennyire boldog, melyik alternatíva lesz a legjobb a számukra. Ez a helyzet különösen, amikor társadalmi kérdésekben kell dönteni: például, hogy felemeljük-e a középosztály adóit, hogy abból a szegényeket támogassuk. Akkor lesz-e a társadalom egésze boldogabb, ha megtesszük ezt vagy akkor, ha nem?
Milyen problémák vannak ezzel?
○ Az emberek csak maguk tudják, hogy mitől hogyan érzik magukat, ezt objektíven mérni nem igazán lehet. Leginkább meg lehet őket kérdezni – amire viszont nem biztos, hogy őszintén felelnek.
○ Kérdéses, hogy kinek az érzéseit milyen súllyal vegyük figyelembe; nehéz megválaszolni, hogy melyik ember boldogsága mennyit ér. (És ezt nem feltétlen lehet annyival elintézni, hogy mindenkié ugyanannyit: gondoljunk csak bele, vannak bűnösök és ártatlanok, felnőttek és gyerekek, stb…)
○ Különféle problémák merülhetnek fel a felállított társadalmi preferencia rangsorral; például körkörösség, ciklikusság lehet benne. Lásd erről az alább bemutatott Condorcet paradoxont és Arrow tételt.
Amikor tehát az érzületek, a boldogság eltérő minőségben illetve egymástól elkülönülten jelentkeznek, azaz különböző dimenziókban vannak, akkor nehéz őket összevetni, összegezni – pedig gyakran szükség van rá.
Lásd ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában a különféle motivációk kielégítése közötti választásról, valamint a különböző egyének boldogsága közötti választásról mondottakat.
5.2. A társadalmi választás két tétele
A következő két tétel megint csak azt mutatja, hogy nehéz az emberek preferenciáit jól összegezni, nehéz társadalmi szinten jól választani.
1) Condorcet paradoxon
2) Arrow lehetetlenségi tétele
Tanulság, hogy még ha valaki jót is akar tenni az emberekkel, az már csak az itt elmondottak miatt sem egyszerű.
