(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   A halál logikája

1.1. A felemelkedés ára

Ha egy egysejtű örökítőanyaga megváltozik, azzal egy csapásra megváltoznak a tulajdonságai, így az evolúció fel tudja használni őt az alkalmazkodásban. Egy többsejtű ellenben nem tud így megváltozni, mert ehhez a testének minden sejtjében ugyanazoknak a mutációknak kellene bekövetkeznie. A többsejtűek esetében az egyedek egészét érintő változások csak generációról generációra történhetnek.

Viszont egyik generációról a másikra túl nagy változások nem történhetnek, ezek véletlenszerűsége miatt ugyanis az egyedek nagy része könnyen súlyos hátrányokat szenvedhetne. Emiatt egy lépésben az alkalmazkodás mértéke csak korlátozott lehet, jelentős mértékű alkalmazkodás csak számos generáción keresztül lehetséges. Hogy tehát egy faj sikeresen alkalmazkodhasson, a generációknak megfelelő ütemben cserélődniük kell.

Közben, miután az utódgeneráció már önállósodott, a szülő generáció versenytársat jelent a számára, hiszen egyazon életteret foglalják el, ugyanazokra a dolgokra van szükségük a túléléshez, ráadásul a szülő generáció már megerősödött és tapasztaltabb is az utódoknál. A szülő generáció tartós jelenléte jelentősen megnehezítené az utódok dolgát, a soron következő generáció létrehozását és felnevelését, végső soron pedig a fajnak a körülményekhez való alkalmazkodását. Így aztán jelentős előnyhöz juttathat az a faj, ahol valami – a halandóság – gondoskodik a szülő generáció félreállításáról, miután azok már nincsenek hasznára az utódoknak. Ezért vagyunk halandóak.

1.2. A körülmények kedvezőtlenségének hatása

A fentieken kívül azért más tényezők is hatással vannak az élettartamra, különösképpen a faj környezetének veszélyessége. Ha ugyanis a halál bármikor lecsaphat, akkor igyekezni kell a szaporodással, különben lehet, hogy soha nem lesz rá alkalom. A veszélyes körülmények között élő fajoknak tehát a rövidebb szaporodási ciklus előnyt jelent, a fentiek értelmében pedig ez együtt jár a rövidebb élettartammal. Példaként gondoljunk a védett környezetben átlagosan 2-3 évig élő egerekre, akikre számos ragadozó les, a másik oldalról pedig a 80 évig élő elefántokra.

2.   A halál önkényessége és kiküszöbölése

A halál tehát elősegítette kifejlődésünk, nélküle nem lehetnénk itt. Ugyanakkor, mint a fentiekből, és a többi evolúcióval foglalkozó témából látható, halandóságunk szabályait és életünk egyéb biológiai kereteit egy vak folyamat határozta meg, nem pedig valaki bölcs megfontolása. Ez azzal jár, hogy…

1)    Életünk keretei meglehetősen esetlegesek. Ha más lett volna az evolúció menete, ha más körülmények között fejlődünk, a keretek most mások lehetnének. (Az mondjuk szinte biztos, hogy a halál nélkül nem juthattunk volna el idáig, de az elképzelhető, hogy 200 évig élhetnénk.)

2)    Egyúttal ezek a keretek nem is a jólétünket, boldogságunkat szolgálják. Csak arról van szó, hogy az adott körülmények között így lehettünk sikeresek.

3)    A halál nem jogos, nem valami olyan, amit igazságosan, de legalábbis valamilyen nagyobb jót tudatosan szem előtt tartva mértek volna ránk. (Bár megvolt, és mint alább látható, továbbra is megvan a haszna.)

Továbbá az, hogy a halál kellett a kialakulásunkhoz, nem jelenti azt, hogy nélküle ne létezhetnénk tovább:

A halál nem az élet szükségszerű velejárója.

Valószínűleg legalábbis. Ezért érthető, hogy egy olyan univerzális jelenség, mint az öntudattal bíró elme, nehezen békél meg vele. És nem is elképzelhetetlen, hogy a halandóság feltételein a gyakorlatban is lehetne változtatni, vagy akár teljesen ki lehetne iktatni.

3.   A halandóság hátrányai és előnyei

Az ember egyebek mellett a halálra is hajlamos úgy tekinteni, mint aminek csak hátrányai vannak. De az éremnek két oldala van.

3.1. Hátrányok

1)    Személyes fájdalmak és veszteségek: a távozók félelmei, szenvedése, elmúlása és a túlélők fájdalma, vesztesége

2)    Társadalmi károk

·     Értékes emberek elvesztése, a tapasztalataikkal és a beléjük fektetett erőforrásokkal együtt

·     A rövid távú szemlélet súlyosbodása, mivel az embereknek nem kell együtt élniük tetteik hosszú távú következményeivel.

3.2. Előnyök

1)    A többsejtű élet fejlődése, mint láttuk.

2)    Egyéni hasznok

·     A generációk cserélődésének köszönhetően sokaknak megadatik a létezés.

·     Amikor az emberek rádöbbennek az élet végességére, megtapasztalják a halál lehetőségét, sokan átértékelik a dolgokat, és jobban megbecsülik az életet.

·     A halál közeledtével az embernek egyre kevésbé van veszíteni- és félnivalója.

3)    Társadalmi hasznok

·     A halál helyet csinál a következő generációknak.

·     Friss ötletek és életerő az új generációk részéről

·     A halálban mindenki egyenlő.

·     A régi sérelmek enyhülése

·     A (hősies, korai) halál segít mártírrá, ikonná válni.