HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Az energia mibenlétéhez még: Az energiára azt lehet mondani, hogy egy dolog állapotában rejlő leh... (2021.03.11. 21:51) Anyag, energia, erők
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/ Némi angol tudás nem árt hozzá, de szerintem anélkül is k... (2021.03.04. 00:55) Élet és fajok
  • Szalay Miklós: A spekuláció korlátozása itt fent csak egy sor, de a teljes változatban ki van fejtve, és szó van ... (2021.02.17. 04:16) Részvények, tőzsde, spekuláció
  • Szalay Miklós: Az abortuszhoz még annyit, hogy természetesen a védekezés, a nem kívánt terhességek megelőzése a l... (2021.02.06. 18:46) Egyebek (2020 november)
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/life/ (2021.01.28. 23:06) Érdekes biológiai jelenségek

A nagy visszatérés

2021.10.28.

[ Frissítve 2021.11.11-én. A fontosabb változások szögletes zárójelben. ]

 

Egy kis szubjektív élménybeszámoló a benyomásaimról, élményeimről, annak kapcsán, hogy másfél év után most tértem vissza Pestre vidékről.

 

Szóval, otthon elképzeltem, hogy mennyi minden változhatott itt azóta, sok minden felépült, gondoltam, kész lesz a liget, meg mellette a múzeumok, stb… Ehhez képest első este elmentem sétálni egyet, és hát, egy-két dolog valóban felépült félig, de a túrás és rendetlenség akkora, ha nem nagyobb, mint amikor a járvány elején utoljára láttam.

 

Maga a séta is élményszámba ment, Pest fő útjain, bokáig a szervetlen, szerves és élő szutyokban. Hasonló benyomásom egyébként volt Szegedről, néhány héttel korábban: hogy rendetlen és koszos, ahhoz képest, amire emlékeztem. Meg hogy ennek mi az oka? Az egyik ok másnapra kiderült, hogy ugyanis szombat este volt, ami higiéniai szempontból nem erőssége az emberiségnek. Rendesen máskor is vadállományból szoktam észrevenni, hogy vasárnap reggel van, mert mindenfelé rókák hevernek. De ezen kívül is meglátszik mindkét városon a romlás, a bezárt üzletek, piszkos kirakatok – amiben a járványnak, meg ami közben történt a gazdasággal, annak is jelentős szerepe van, mindenképp.

 

Azt találgatom, mennyiben átmeneti ez az állapot, és mennyire előidézője neki a nagyobb, hosszabb távú romlás. Talán még kevésbé – viszont aki szeretne egy előképet az eljövendő szép napokról, annak érdemes tennie egy kört a Dózsa György út – Andrássy – Nagykörút – Margit híd – Duna korzó – Rákóczi út – Keleti útvonalon. Az utóbbi szakaszon aztán a Corvin Áruház tette fel a koronát apokaliptikus utánérzésre, amely, így a burkolatától megszabadítva, pont úgy néz ki, mint atomtámadás után.

 

Pár nappal később aztán, na, mondom, lefestem az ablakom meg az ajtóm, hogy legalább az ne olyan legyen, mint egy Mad Max díszlet. A rádió szólt közben, benne pedig a Maldív-szigetekről, az ottani luxus bungalókról volt egy kis élménybeszámoló, többek között azzal, hogy az idén minden korábbinál több honfitársunk látogatta meg őket, volt, hogy egyszerre több ezer magyar volt kint. Jó hírek. Végeztem a festéssel, gondoltam, akkor most én is meglátogatom a Városligetet, egy kisebb levegőzés erejéig.

 

El is indultam, de még mielőtt odaértem volna, nem messzire, egy bezárt pékség ajtajában, a troli megállóval szemben ott hevert egy annyira nem is rosszul szituált, de nem túlöltözött ember.  Hideg volt, másnap reggelre fagyot jósoltak. Ügyet se vetett rá senki. Előbb én sem sokat, de aztán nem hagyott nyugodni, hogy mi lesz ezzel itt, ha elalszik: visszamentem, mondom neki, öreg, reggelre itt megfagysz.

 

Kicsit próbáltam noszogatni, de lábra állni nemigen tudott, viszont azt kinyögte, hogy van neki lakása. Vigyem haza egy távoli utcába. Hát az messze van, figyelj, hívok segítséget. Jó, de ne rendőrt. Úgyhogy mentő lett belőle. Mentem tovább, mondom magamnak, milyen jó (vagyok), most lehet, hogy megmentettem egy ember életét. Erre mit látok a következő kapualjban? Egy másik ugyanolyat. Na, most akkor mennyire vagy jó? Hát, talán mégsem annyira, őt már talán mentse meg valaki más. (De ezen volt kabát, és forgalmasabb helyen feküdt – úgyhogy megmagyaráztam magamnak. Meg benne van a könyvben is, hogy nem kell 100%-ig jónak lenni.)

 

Ó és aztán naponta, a Vígszínház előtt kettő, azoknak még szakálla is volt, nem messze egy mobilbolt mellett meg épp rejszolt egy ixedik. Na jó, lehet, hogy vakaródzott, mert ezen még paplan is volt. Mi lesz még itt? Nem hogy ez már most szürreális? Mindezek után pedig hazamegy az ember, vesz egy forró fürdőt és hússalátát vacsorázik, közben duplagondol. Na, most mennyire vagy jó?

 

Egyszóval szenvedni tudni kell, nem is kevesen tesszük ezt nap, mint nap ebben a városban – ami egyre jobb díszlet hozzá.

 

Szólj hozzá!

Egyebek (2021. október)

2021.10.28.

[ Frissítve 2021.11.11-én. A fontosabb változások szögletes zárójelben. ]

 

● Járvány

 

Azt hiszem, nem csak én állok meglehetős értetlenséggel sokak oltástól való húzódozása előtt, itthon és külföldön. A hazai oltottsági adat még csak hagyján, de például Romániában népességarányosan feleannyi oltást adtak be, egészen elképesztő – és láthatjuk is az eredményét. Meg ezek az utcai balhék nyugaton…

 

Ebből a szempontból, többé-kevésbé egyetértek azzal, amit a kormány csinál: hogy az egészségügyben kötelezővé tette az oltást, azon kívül igyekszik kampányolni mellette – de lezárni nem akar. Nagyjából én is ezt tenném, innentől kezdve legyen mindenkinek a saját felelőssége, hogy megússza-e vagy sem. Két csoport van, akikkel az oltásellenesek kitolnak, (saját magukon kívül): az egészségügyi okból nem olthatók, például a nagyon öregek – a másik meg az egészségügy, az abban dolgozók, akiknek lesz kiket ápolniuk. [Ne feledjük továbbá azokat a nem covid-osokat se, akiknek a kezelését most a súlyosbodó járványhelyzet miatt kell elhalasztani.] Szóval, lehet azt mondani, hogy ez egy szabad ország, mindenkinek jogában áll orosz rulettet játszani – csakhogy nemcsak a saját életük a tét. Az egész országot viszont nem lehet örökre leállítani.

 

[ Időközben felfutott a járvány, annyira, hogy bizonyos szigorítások már időszerűek lennének, ha másért nem, az előbb említett csoportok védelmében. Viszont egyrészt jönnek a választások, a kormány pedig nem akar a nép lába ujjára lépni – másrészt pedig a gazdaság, (meg az államadósság) sincs a legjobb állapotban, hogy nagyon lehetne fékezni. ]

 

Megvédeném Orbánt a kínai vakcina ügyében is: szerintem, alapjában véve, jól tette, hogy bevásárolt, akkor is, ha drágán vette, akkor is, ha túl sokat és akkor is, ha nem bizonyult annyira hatásosnak, mint a többi. Miért? Azért mert egy járványszerűen terjedő vészhelyzetben gyorsan kell cselekedni, nincs idő kivárni, hogy az EU mikor mozdul, mikor tud jönni jobb, olcsóbb. A nyerészkedést azonban ez természetesen nem menti, sem a tavaly őszi késlekedést a lezárásokkal. (Valamint a vakcinák hatásosságával, a statisztikákkal sem kellett volna mismásolni, elég lett volna az előbbieket hangoztatni.)

 

Végül pedig egy klímaszempontból pozitív következmény: hogy az emberek összességében most inkább itthon nyaraltak. Hogy ez mennyire lesz tartós, az erősen kérdéses, már hogy ez most kényszerből történt, nem is csak a járvány, hanem a gyenge forint miatt is. (Bár a gazdagokat az sem akadályozta, lásd majd alább.)

 

 

● Díjak és díjazottak

 

Azt eddig sem titkoltam, hogy nem sokra becsülöm a plecsniket, és bámulom azokat, akik a kezüket-lábukat összetörik értük. Ezen a vonalon is történt néhány említésre méltó esemény az utóbbi időben:

 

   Lovász László és Vizi E. Szilveszter Széchenyi-díja

 

Akik mindketten az Tudományos Akadémia elnökei voltak, Lovász épp most, miközben Orbán az egyetemeket is magáévá tette. Erre most mindketten ott virítanak a díjukkal Orbánnal, Áderrel és Kövér Lászlóval összefésülődve.

 

Nagyon nem akarom bántani őket, részint, mert a kán kegyét valóban nem feltétlenül ildomos visszautasítani, részint, mert Lovásszal volt alkalmam röviden kontaktálódnom: sok eredménye ugyan nem lett, (semmi eredménye nem lett), de legalább érdemben válaszolt, amikor a könyvvel megkerestem. (Ami távolról sem mondható el mindenkiről.) De hát azért mégiscsak. Hogy mennek be egy ilyen után a munkahelyükre?

 

   ○ Gollam Miklós és Egy Gyűrű mind felett

 

(A Karinthy-gyűrű, hogy pontosak legyünk.) Már hogy először neki ítélték, aztán mégis visszavonták. („Méltatlanság” miatt, állítólag merthogy meztelenkedett a színpadon.) Erre aztán nekiállt nyílt leveleket irkálni Orbánnak, hogy neki csak azért is kell… (Jó, így, hogy már az ujján érezhette, biztos jobban fáj, mintha kilátásba sem lett volna helyezve.)

 

   Karikó Katalin általános sztárolása

 

Zuckerbergtől kezdve, az összes elképzelhető (mínusz egy) díjon át, az ötemeletes falfestményig. Jó, mindenképpen alkotott valami fontosat, amiért meg is érdemli az elismerést, meg én is megnéztem vele egy kétórás interjút, és amellett, mondhatom, embernek is rendes – csak ahogy most felkapták és egymást tiporva öntötték rá a dicsőséget. (Pedig egészen biztos, hogy nem ennyire egyedül az övé az érdem – meg hogy pont azok éltetik most, akik egész életében mellőzték.) Vegyük észre továbbá, hogy mindez nem volna, ha nincs a covid – meg azt is, hogy hány olyan kutató lehet a világban, akiknek nem jött el a saját covidjuk.

 

 

● Az emberek leszokása a munkáról

 

Melyet számos eset demonstrál: hogy Amerikában már azért fizetnek, hogy valaki elmenjen az interjúra, illetve gyerekeket alkalmaznak a McDonald’s-okban; az angliai sofőr- és betakarító munkás hiány (ahol nem minden munkához fűlik a helyiek foga, hogy átvennék az eltűnő vendégmunkások helyét); és a jelenlegi magyar viszonyok is a vendéglátásban.

 

Ez az elkényelmesedés a jóléti országokban már korábbtól fogva megfigyelhető volt, most pedig a járvány, illetve az ingyenpénz felgyorsította a szóban forgó tendenciákat. Ami jó van a dologban, hogy ez is egy példa arra, amikor az emberek megtapasztalják, hogy „másképp is lehet”, sőt akár még jobb is lehet nekik másképp. Hasonló életmódváltásra, modellváltásra volna ugyanis szükség klímaügyekben is, ahogy előadtam.

 

És természetesen: csak hasonlóra, nem pont erre. Az életnek, a termelésnek, a dolgok rendben tartásának mennie kell tovább: nem az kell, hogy az embereknek teljes egészében essen ki a seprű a kezükből. Az kell, hogy a hét egyik felében az egyik ember söprögessen, a másikban a másiknak.

 

 

● Térdeplő futballisták

 

A hazai ultrák kedvence. Nos, erről az a véleményem, hogy ez megint csak korunk érzékenykedő szellemének teátrális megnyilvánulása, és pont a focistáknak, a férfiasság mintaképeinek, nem kellene ezt erőltetni. Főleg olyan helyeken, amelyeknek nem sok köze van a gesztus eredetéhez. El is fog múlni, szerintem.

 

 

● A tálibok Afganisztánban

 

Erről a múltkori levében írtam már röviden, később ki is egészítettem. Még néhány megjegyzés:

 

   ○ „Az ő dolguk”

 

Hallottam olyat, hogy minek ártjuk bele magunkat abba, hogy „ők” hogy élnek, ha „nekik” így a jó, akkor nekünk mi közünk van hozzá. Nos, ezzel az a gond, hogy nincs olyan, hogy „ők”: Afganisztán népét, csakúgy, mint minden más országét, számos törésvonal szabdalja, például az, hogy ki Tálib és ki nem, ki elnyomó és ki elnyomott, kizsákmányoló és kizsákmányolt, férfi és nő. A világban számos helyen előfordult már, hogy egy kisebbség eluralkodott a többségen, (vagy a többség a kisebbségeken) – úgyhogy a fennálló rend, általában nem mindenkinek a sajátja.

 

Az már más kérdés, hogy mikor lenne jogos beavatkozni: nyilván akkor, ha sokan súlyos hátrányt szenvednek. Puszta szívjóságból azonban akkor sem fog odamenni a külföld, mindig kell valamilyen érdek, hogy egyúttal a nyakába vegye más baját is, (mely azonban ürügynek meg szokott felelni). És ez így nagyrészt méltányolható is.

 

   ○ A tálibok viszonylagos visszafogottsága

 

A tálibok – eddig és önmagukhoz képest – igyekeztek demonstrálni, hogy már nem ugyanazok, mint korábban. Európai szemmel, (meg különösen azokéval, akik eddig a dogmatizmus alól felszabadulva fellélegezhettek egy kicsit), nyilván még így is felettébb bigottak és nem ritkán még rosszabb – de a totális fanatizmustól igyekeznek elszakadni. A saját kiűzetésükből is, de talán még inkább az ISIS példájából leszűrhették, hogy nem érdemes teljesen vadállat módjára viselkedni, országon kívül és belül mindenkiből ellenséget csinálni. Így pedig, főleg, hogy mindenki látta, mi történt ott a szovjetek után most az amerikaiakkal is, valószínű, hogy nem fogják bolygatni őket túlságosan. (Ki is bolygatná? Kína? Az EU?)

 

   ○ A kivonulás és Biden alkalmatlansága

 

Bár a kivonulást még Trump írta alá, Biden hajtotta végre – és nyilván utólag könnyű okosnak lenni, de nem hiszem, hogy előtte is bárki józanul gondolkodó ne tartotta volna valószínűnek, hogy ez lesz a vége. (Ha nem volna tragikus, vicces volna, ahogy az amcsik azt mondják, nem számítottak „ennyire gyors” összeomlásra.) Szerintem egy viszonylag kicsi amerikai kontingens tartós ott állomásoztatásával meg lehetett volna előzni, ami történt. Már csak azért is, mert a tálibellenes erők nem érezték volna magukat teljesen magukra hagyva.

 

Ennek mindenekelőtt a regnáló amerikai elnökben kellett volna felmerülnie – és hogy ha nem merült föl, abban könnyen benne lehet a kora, és meggyengült szellemi teljesítőképessége. Továbbra is bámulatra méltó, hogy egy amerikányi ország nem képes ezeknél alkalmasabb jelölteket kiállítani – mert nyugodtan oda lehet tenni mellé Trumpot is. (És csodálkozunk a magyarországi jelölteken.)

 

Szólj hozzá!

Előválasztás 2021

2021.10.28.

[ Frissítve 2021.11.11-én. A fontosabb változások szögletes zárójelben. ]

 

Mely nem az igazi, de mégiscsak az első valamirevaló kezdeményezése az ellenzéknek már több mint egy évtizede.

 

Mi volna az igazi? Természetesen az, ha össze tudnának olvadni legfeljebb két-három nagy párttá – mert e nélkül elkerülhetetlenül megosztottak maradnak, és eleve ezzel sok szavazatot veszítenek. Bár ne kellene tudnom megérteni azokat, akiknek hozzám hasonlóan elveszi a kedvét a közvélemény-kutatásokban a Fidesz tornya mellette megjelenő tizenkettő pici pöcök. De a saját kicsi királyságát senki sem akarja feladni továbbra sem. (Bár ez ritkán volt másképp, kevés ország egyesült, kevés birodalom létesült háború nélkül a történelem folyamán.)

 

Sajnos már most kiviláglott, hogy ez a koalíció is hajlamos varrás mentén repedni, például, ahogy a második előválasztási vitában egymásnak ment Márki és Dobrev, illetve ahogy az azt megelőző machinációk során nem a legtisztességesebb eszközök is előkerültek. Pedig az első forduló még eléggé más volt, azt mondtam magamnak, végre most megmutatták, hogyan kellene kinéznie a politikának, ahogy értelmes emberek, lényegi kérdésekről, kulturáltan beszélgettek. Meg hogy milyen kár, hogy az ellenzék ellenzékéből alig látta ezt valaki. Mekkora kontrasztot mutatott ez a kormánypárti csapokból megállás nélkül folyó sorosozós-migráncsozós-demagóg néphülyítéssel! (Na ennél azért a második forduló is lényegesen jobb volt.) Bár eleve meglehetősen tudathasadásos is ez az egész versengés: tudva levő ugyanis, hogy túlzottan nem különbözhetnek össze, még csak a véleményük sem térhet el túlzottan egymástól, mert azzal a koalíció életképességét kérdőjeleznék meg.

 

(Egyébként, ha igaz, amiket a DK machinálásairól hallottunk, akkor abban is Gyurcsány megszűnni nem akaró politikai ambíciói mutatkoznak meg. Azt már kénytelen volt belátni, hogy direkt módon, a saját arcával nem nyerhet, kitalálta hát a feleségét – ami, szóval, nem egy nagy álca. És lehet, hogy annak idején tényleg azért mondta, hogy elkxrtuk, mert őszintén szerette volna kijavítani a hibáját – attól azonban az még sajnos tény, hogy elkxrták – meg az is, hogy azóta a Fidesz számára majdnem olyan jó mumusnak, mint Sxros. Rég le kellett volna lépnie a színről, és nyugodtan élveznie valami csendes helyen a kiprivatizált vagyonát. Bár tegyük hozzá szomorúan, az is igaz, hogy nem igazán volt még egy akkora politikus sem az ellenzéki oldalon, mint ő.)

 

Eddig, mert most hirtelen mintha lenne valami hasonló: Márki-Zay. Aki, mint korábban a hódmezővásárhelyi győzelmével, most is alaposan meglepte a Fideszt. (Meg ami azt illeti, engem is. Egyébiránt, a vásárhelyiek, egy részük, azért sem volt teljesen elégedett vele, mert, úgy érezték, a polgármesterség csak ugródeszka a számára.) Ezzel együtt több szempontból is jó választásnak tűnik az ellenzék számára. Egyfelől mert jól beszél, hozzáértőnek tűnik, és bizonyos gyakorlata is van, nemcsak a közigazgatásban, hanem a Fidesz legyőzésében is.

 

Másfelől fogást sem nagyon lehet találni rajta. Olyanok, hogy a felesége milyen szülésznő, hát kérem… Illetve én ott lakom Vásárhely mellett, és láttam óriásplakátokat, melyeken néhány éve a dzsolidzsóker Sorossal vágták össze az arcát a fideszes propagandaművészek; most meg Ceausescuval – akihez pontosan annyi köze van, hogy az arcuk némileg hasonlít, meg egy fotón egy irányba néztek, meg mindkettejüknek két füle van. Erre a Fidelitas leikertornyozza őket. Ezen kívül pedig eleddig Gyurcsánnyal sem közösködött – bár nagyon ez sem hozta zavarba a Fidesz Stop Gyurcsány, Stop *.* kampányát. (Egyébként ismét meg lehetett figyelni a megszokott két nap szünetet, ameddig az agytröszt kiforgatta, hogy akkor hogyan tovább a kommunikációval.)

 

Szintén szimpatikus, hogy nem nagyon ígérget, próbál megmaradni a gazdasági realitásoknál. Szívem szerint én is így csinálnám, ha egyszer odakerülnék – bár közben nem túlzottan volnék meggyőződve arról, hogy nem vesztemre. Mert félő, hogy még mindig olyan választóból van több, akik szeretik az illúziókat – ezt pedig nemcsak a többi, ígérgetésben kevésbé szemérmes ellenzéki jelölt gondolja így, hanem a Fidesz is, aki szerint a kutya ugat, ő meg megveszi a népet kilóra. Nem hiszem, hogy azok vannak többen, akiknek nem eladó a szavazatuk.

 

(Hiába, amikor az igazság kimondása árthat, a köznek, de főleg annak, aki beszél, akkor kérdezni sem érdemes. Figyelemreméltó, hogy ennek ellenére mennyi sajtótájékoztatót tartanak a miniszterek, a jelöltek, a jegybankárok; az újságok meg megírják, mi meg elolvassuk – de minek.)

 

Na meg, ahogy meg vannak félemlítve az emberek. A bizonytalan jövőtől is, hogy ezek mellett az árak mellett, honnan lesz majd lakása a gyereknek, hogy a mostani ellenzék majd eltörli a CSOK-ot, lebontja a kerítést, beengedi a migránsokat. (Amiért, meg kell hagyni, a tehetséges Mr. Gyurcsány is megtette a magáét, amikor annak idején kiment Szerbiába, hogy a kerítésen keresztül magyarázhasson annak európaiatlanságáról. Ne feledjük továbbá, hogy miknek köszönhetőek a valóban reménytelen lakásárak: részben pont a lakástámogatásoknak, részben pedig az évtizedes pénznyomtatásnak, magának a Fidesznek tehát. Így pedig amennyi támogatást adnak, azt nagyjából el is viszi a drágulás. Ki nyert ezen? Nem azok, akik lakást szeretnének, hanem akiknek már eleve van.) A miniszterelnök-jelöltek mindenesetre igyekeztek biztosítani mindenkit, hogy a kerítés meg a pénz is marad. (Ja, meg a buziktól is félünk még, bár a nyári hisztériához képest már kicsit kevésbé.)

 

Viszont állítólag lebontanák, visszacsinálnák a Fidesz bizonyos kétharmados törvényeit, beleértve a közalapítványi kiszervezéseket, sőt az alkotmányt is. Amit itt érdemes megfigyelni, az a jogi bűvészkedés, hogy hogyan tehetnék meg ezt kétharmad nélkül is. Ha épp jelen helyzetben ez a köz javát szolgálja, akkor is vicces, hogy mindent meg lehet oldani, a megfelelő precedensek előkeresésével, a szabályok megfelelő interpretációjával, csűrésével-csavarásával. (Lásd a könyvben az érdekek elsődlegességét a szabályokkal szemben, és épp a mostani részben a jogszabályok szükségszerű lazaságát, ami a gyakorlat szempontjából elengedhetetlen – egyszersmind azonban a kijátszásukra is módot ad.)

 

No és az „elszámoltatás”, mégpedig Márki szerint általános elszámoltatás, tehát nemcsak a Fidesz gátlástalan lenyúlásainak való utánanyúlás, hanem vissza a 4-es metróhoz, sőt az ügynöklistákhoz. Nos, de szép is volna – kevésbé biztos azonban, hogy ennek így akár csak az ellenzéki oldalon is megvolna a kellő támogatottsága.  Mondják ugyan, hogy van rá példa a környékünkön, Romániában és Szlovákiában is történt hasonló. Hát, ezzel együtt nem könnyű elképzelnem a kezet, mely most majd nem mos kezet. Esetleg a legkirívóbb delikvensek közül beáldoznak egyet-kettőt – azon túl viszont félő, hogy egy tiszta ember egymagában ezúttal sem csinál nyarat. Ne legyen igazam.

 

Mindezzel együtt a jövő évi választás továbbra is kétesélyes: a Fideszt erősíti, az általa felállított, neki lejtő pálya, a kezében lévő média és állami pénzesbödön, a megfélemlített nép és a Fidesz szavazók szektás része. No és persze a párt egysége. Az ellenzék mellett az infláció, a járvány, a Fidesz minden eddiginél arcátlanabb lenyúlásai, (melyekről, a legszektásabbakat kivéve talán, a fideszes szavazók is tudják, hogy micsodák, hiába a porhintés). Ott van aztán az a jó pár fiaskó, amit a Fidesz kormány az utóbbi egy-két évben elszenvedett, (Pegasus, Szájer, SZFE, stb…), a külföldi elvtársak bukása, az előválasztás – valamint Márki-Zay feltűnése, aki végre egy olyan ember, akiről el lehet hinni, hogy miniszterelnökként is megállná a helyét. (Bár egyelőre még mindig inkább technokrata, mint politikus – viszont tisztességes: és az nagy szó.)

 

Bár hogy nem volna könnyű dolga, az biztos. A saját megosztottságuk sem hagyná, hogy elvek mentén kormányozzon, a Fidesz pedig mindent megtett, hogy akkor is helyzetben maradjon, ha kormányon már nem lesz. (Ugye megvolt, hogy legújabban hogyan intézték el, hogy a Médiahatóság és aztán majd vélhetően a Számvevőszék is az övék maradjon? Meg Polt Péter. Meg aztán még az államfői poszt is.) Meg hát ez a pofátlanság csimborasszója közalapítványos vagyonátmentés az államtól a Fideszhez. Meg úgy általában minden, amire az elmúlt három ciklus alatt rátették a kezüket. Komolyan, már arról a módszeres szorgalomról példát lehetne venni, amivel saját magukról gondoskodnak – mert sokan önmagukért sem aktivizálódnak kellőképpen. (Persze a gengszterkedés kivételével értem a példavételt.)

 

Egy szó, mint száz, van ez a nem épp sziklaszilárd ellenzék, akik viszont most végre hajlandóak voltak értékelhető mértékben megemberelni magukat – valamint, nagy szerencséjükre, végre beesett hozzájuk egy épkézláb vezető is. Lehetne jobb is, de egy esélyt talán megérdemelnek. Ez van. Ez – vagy a maffia.

 

(És akárhogy unom is, nem lehet elmulasztani, hogy le ne írjam, hogy az erőszakosságukat tekintve természetesen nem összevethetők a valódi maffiával – a szervezettségüket és korrupciójukat tekintve viszont azok. No és természetesen, hogy nem az egyszeri Fidesz szavazókra gondolok itt, hanem a hatalmi „elitre” és a haverokra.)

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása