Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   A halál logikája

1.1. A felemelkedés ára

Ha egy egysejtű örökítőanyaga megváltozik, azzal egy csapásra megváltoznak a tulajdonságai, így az evolúció fel tudja használni őt az alkalmazkodásban. Egy többsejtű ellenben nem tud így megváltozni, mert ehhez a testének minden sejtjében ugyanazoknak a mutációknak kellene bekövetkeznie. A többsejtűek esetében az egyedek egészét érintő változások csak generációról generációra történhetnek.

Viszont egyik generációról a másikra túl nagy változások nem történhetnek, ezek véletlenszerűsége miatt ugyanis az egyedek nagy része könnyen súlyos hátrányokat szenvedhetne. Emiatt egy lépésben az alkalmazkodás mértéke csak korlátozott lehet, jelentős mértékű alkalmazkodás csak számos generáción keresztül lehetséges. Hogy tehát egy faj sikeresen alkalmazkodhasson, a generációknak megfelelő ütemben cserélődniük kell.

Közben, miután az utódgeneráció már önállósodott, a szülő generáció versenytársat jelent a számára, hiszen egyazon életteret foglalják el, ugyanazokra a dolgokra van szükségük a túléléshez, ráadásul a szülő generáció már megerősödött és tapasztaltabb is az utódoknál. A szülő generáció tartós jelenléte jelentősen megnehezítené az utódok dolgát, a soron következő generáció létrehozását és felnevelését, végső soron pedig a fajnak a körülményekhez való alkalmazkodását. Így aztán jelentős előnyhöz juttathat az a faj, ahol valami – a halandóság – gondoskodik a szülő generáció félreállításáról, miután azok már nincsenek hasznára az utódoknak. Ezért vagyunk halandóak.

1.2. A körülmények kedvezőtlenségének hatása

A fentieken kívül azért más tényezők is hatással vannak az élettartamra, különösképpen a faj környezetének veszélyessége. Ha ugyanis a halál bármikor lecsaphat, akkor igyekezni kell a szaporodással, különben lehet, hogy soha nem lesz rá alkalom. A veszélyes körülmények között élő fajoknak tehát a rövidebb szaporodási ciklus előnyt jelent, a fentiek értelmében pedig ez együtt jár a rövidebb élettartammal. Példaként gondoljunk a védett környezetben átlagosan 2-3 évig élő egerekre, akikre számos ragadozó les, a másik oldalról pedig a 80 évig élő elefántokra.

2.   A halál önkényessége és kiküszöbölése

A halál tehát elősegítette kifejlődésünk, nélküle nem lehetnénk itt. Ugyanakkor, mint a fentiekből, és a többi evolúcióval foglalkozó témából látható, halandóságunk szabályait és életünk egyéb biológiai kereteit egy vak folyamat határozta meg, nem pedig valaki bölcs megfontolása. Ez azzal jár, hogy…

1)    Életünk keretei meglehetősen esetlegesek. Ha más lett volna az evolúció menete, ha más körülmények között fejlődünk, a keretek most mások lehetnének. (Az mondjuk szinte biztos, hogy a halál nélkül nem juthattunk volna el idáig, de az elképzelhető, hogy 200 évig élhetnénk.)

2)    Egyúttal ezek a keretek nem is a jólétünket, boldogságunkat szolgálják. Csak arról van szó, hogy az adott körülmények között így lehettünk sikeresek.

3)    A halál nem jogos, nem valami olyan, amit igazságosan, de legalábbis valamilyen nagyobb jót tudatosan szem előtt tartva mértek volna ránk. (Bár megvolt, és mint alább látható, továbbra is megvan a haszna.)

Továbbá az, hogy a halál kellett a kialakulásunkhoz, nem jelenti azt, hogy nélküle ne létezhetnénk tovább:

A halál nem az élet szükségszerű velejárója.

Valószínűleg legalábbis. Ezért érthető, hogy egy olyan univerzális jelenség, mint az öntudattal bíró elme, nehezen békél meg vele. És nem is elképzelhetetlen, hogy a halandóság feltételein a gyakorlatban is lehetne változtatni, vagy akár teljesen ki lehetne iktatni.

3.   A halandóság hátrányai és előnyei

Az ember egyebek mellett a halálra is hajlamos úgy tekinteni, mint aminek csak hátrányai vannak. De az éremnek két oldala van.

3.1. Hátrányok

1)    Személyes fájdalmak és veszteségek: a távozók félelmei, szenvedése, elmúlása és a túlélők fájdalma, vesztesége

2)    Társadalmi károk

·     Értékes emberek elvesztése, a tapasztalataikkal és a beléjük fektetett erőforrásokkal együtt

·     A rövid távú szemlélet súlyosbodása, mivel az embereknek nem kell együtt élniük tetteik hosszú távú következményeivel.

3.2. Előnyök

1)    A többsejtű élet fejlődése, mint láttuk.

2)    Egyéni hasznok

·     A generációk cserélődésének köszönhetően sokaknak megadatik a létezés.

·     Amikor az emberek rádöbbennek az élet végességére, megtapasztalják a halál lehetőségét, sokan átértékelik a dolgokat, és jobban megbecsülik az életet.

·     A halál közeledtével az embernek egyre kevésbé van veszíteni- és félnivalója.

3)    Társadalmi hasznok

·     A halál helyet csinál a következő generációknak.

·     Friss ötletek és életerő az új generációk részéről

·     A halálban mindenki egyenlő.

·     A régi sérelmek enyhülése

·     A (hősies, korai) halál segít mártírrá, ikonná válni.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Az élőlények tökéletlensége

Az ember hajlamos azt hinni, hogy az evolúció a tökéletességig csiszolja azt, amin dolgozik, így az élőlényeket és az ő örökítőanyagukat. Ez azonban nem így van.

Kifejezett tökéletlenségeink mellett a haszontalan, de lényeges hátránnyal nem járó tulajdonságokat sem feltétlenül szünteti meg az evolúció, legfeljebb idővel elcsökevényesednek, ahogyan például a vakbelünkkel vagy a DNS-ünkben tárolt haszontalan részekkel is jó ideje együtt élünk.

2.   Az örökítőanyag tökéletlensége

Hosszú ideig még a témával foglalkozó tudósok is azt feltételezték, hogy génjeink, illetve az örökítőanyagunk teljessége egy logikusan felépített, letisztázott, hatékonyan működő szerkezet, melyben mindennek célja van, melyben minden az általuk életre hívott élőlények érdekeit szolgálja. Meglepő, hogy ez milyen mértékig nem így van.

Több szempontból sem:

2.1. Sérülékenység

Először is a DNS egy érzékeny molekula, mely könnyen megsérül, illetve a másolása során is gyakran keletkeznek benne hibák. Bár a szervezet rendelkezik a hibák kijavítására szolgáló mechanizmusokkal, ezek sem mindig működnek tökéletesen.

2.2. Logikátlan felépítés

Bár a DNS alapvető elemeiben, például az ‘Élet és fajok’ témában bemutatott négy betű és a genetikai kód használatában van logika, ezen túl meglehetősen nagy az összevisszaság benne.

2.3. Haszontalan és káros részek

Az emberben például a hasznos gének és kapcsolóik nem tesznek ki többet a teljes örökítőanyag 5%-ánál. A maradék három részre osztható:

1)    Egy része valószínűleg hasznos, bár még nem tudni, hogyan. (@@Van a géneken és a kapcsolókon kívül olyan DNS, amiről tudjuk, hogy hasznos?)

2)    Haszontalan részek: ezek nem hasznosak, de nem is ártanak különösebben. (Annyiból azért ezek is terhelik a szervezetet, hogy a másolgatásuk energiaigényes.)

3)    Káros részek: ezek kimondottan ártalmas működést végeznek.

A gének (DNS szakaszok) kétféleképpen lehetnek sikeresek, szaporodhatnak el. Egyrészt úgy, hogy sikeres élőlényt építenek, másrészt pedig potyautasként, mint a fent említett haszontalan és káros részek. Ezek a potyautasok az úgynevezett önző gének.

3.   A tökéletlenség eredete

1)    Az evolúciós folyamat tervező nélkülisége, esetlegessége

2)    A természetes szelekció esetlegessége

3)    A gének szelekciójának közvetettsége

4)    Az evolúció fokozatossága és a helyi optimumok

5)    Az alkalmazkodás nem mindig fejlődést jelent

6)    Amikor a tökéletesség kipusztítaná magát

7)    Az ott lévők előnye

Azok a fajok, melyek már elfoglalnak egy életteret, előnyben van azokkal szemben, akik „birtokon kívül” vannak. Így az újonnan jövők, még ha tökéletesebbek vagy tökéletesebbé válhatnak is az ott lévőknél, könnyen alul maradhatnak velük szemben.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   A biológiai evolúció alapjai

(Innentől kezdve, a soron következő témákban is, a biológiai evolúcióról lesz szó.)

1.1. Az evolúció alapvető logikája

Az evolúció az olyan tulajdonságok elterjedését segíti, melyek által az egyednek minél több utóda lehet.

Pontosabban minél több túlélő és tovább szaporodó utóda. Ezt azért érdemes kiemelni, mert ehelyett gyakran az egyedek életerejét, a „legerősebb túlélését” hangsúlyozzák. Ez azonban az utódok szempontjából csak egy tényező.

1.2. Az élet és az evolúció céltalansága és tudattalansága

(Itt nem az ember életéről beszélek, hanem a biológiai életről általában.) Az élet maga könnyen lehet, hogy csak arról szól, hogy egyszer valami véletlenül elkezdte másolni magát, azóta pedig ez zajlik automatikusan és folyamatosan, ha egyre komplikáltabb formákban is. Az élet evolúciójának sincs célja, nincs kijelölt irány amerre törekedne, sokkal inkább egyfajta sodródásról beszélhetünk.

Az evolúcióval kapcsolatban gyakran fogalmaznak úgy, mintha az élőlények felismerve, hogy valamilyen tulajdonság, hasznos volna a számukra, azt szándékosan alakítanák ki. (Például a repülés képességét vagy a hasonlóságot egy másik, veszélyesebb élőlényhez.) Azonban az ilyesmi csak megtörténik velük, maguk nem törekszenek tudatosan az alkalmazkodásra: az élőlények tudattalanul, annak tárgyaként vesznek részt az evolúcióban.

1.3. A szexuális szaporodás

A szexuális szaporodás hasznos az evolúció és az élőlények túlélésének szempontjából.

Több szempontból is.

·     A szexuálisan szaporodó fajok egyedei az örökítőanyag két példányát hordozzák.

·     A szexuális szaporodás a változatosság forrása.

·     A nemek szerinti specializálódás lehetősége

Végül érdemes már itt az elején kiemelni, hogy az evolúció nemcsak az élőlények testét formálja, hanem az elméjükre, ezáltal viselkedésükre is hatással van.

2.   A változatosság forrásai

A változatosság az evolúció egyik alapfeltétele, mivel kell, hogy legyen egy változatos sokaság, melyből kiválasztódhatnak a szelekciós tényezőknek leginkább megfelelők.

A változatosság alapvető forrása a mutációk, a gének spontán, véletlenszerű megváltozásai.

De a változatosságnak egyéb forrásai is vannak. Ilyenek többek között:

·     A szexuális szaporodás

·     Az egyedszám

·     A horizontális génátadás

·     Szándékos próbálgatás

Mint sok minden, a változatosság is csak mértékkel jó.

3.   A szelekció jellemzői

3.1. Szelekciós tényezők

Ezekből többféle van, különösen:

·     Természetes tényezők

·     Szexuális szelekció

·     Emberi szelekció

3.2. Szelekciós szintek

Alapvetően két ilyen van:

1)    Egyéni szelekció

2)    Csoportszelekció

Ilyenkor nem közvetlenül az egyedek, hanem csoportok küzdenek a természettel és versengenek egymással, a csoportok tagjai így együtt élnek túl vagy pusztulnak el. A csoportszelekció jelentősége leginkább abban áll, hogy az egyedek viselkedését oly módon alakítja, hogy az kedvezzen az egész csoport túlélésének.

3.3. A szelekció erőssége

 A természetben a szelekciós hatások meglehetősen esetlegesek.

4.   Az evolúció folyamata

4.1. Az evolúció fokozatossága

Az evolúció csak lépésenként tud haladni és hajlamos helyi optimumokba szorulni.

Az evolúcióban minden módosulásnak azonnal előnyt kell biztosítania, hogy elterjedhessen, illetve nem lehet káros, hogy fennmaradhasson. Emiatt olyan előnyös, de összetett változások, melyekhez egyszerre több egyedi dolognak kellene módosulnia, nehezen történhetnek.

Helyi optimum alatt azt értjük, hogy egy adott állapot, megoldás valamilyen szempontból nem a lehető legjobb, de a környező, hasonló megoldások között igen. (Ahogyan a fent leírt állapotok is, ahol csak sok, egyidejű változással lehetne javulást elérni.) Az evolúció azért szorul be az ilyenekbe, mert csak lépésenként képes mozogni, és mindig a jobb megoldások felé (az alábbi ábrán felfelé) halad. Így a globális optimumot nem mindig képes elérni.

Az evolúció abból építkezik, ami van.

Ami általában is jellemző az organikus tervezésre.

4.2. Az evolúció sebessége

Az evolúció az emberi időskálához képest általában igen lassú – de nem mindig. Az evolúció sebességét több tényező is befolyásolja, így:

·     A szelekció erőssége

·     A változatosság nagysága

·     A szaporodási ciklus hossza

Végül itt említhető még, hogy a természetben az evolúció nagyon sok szálon dolgozik párhuzamosan, így ha egyenként lassú is, összességében mégis jelentős mértékű változtatást tud véghezvinni.

4.3. A revolúció egyéb jellemzői

A revolúció fő jellemzőit lásd ‘Az evolúció általában’ témában. Amint ott le van írva, a revolúció jelentősége elsősorban abban áll, hogy módot ad a helyi optimumokból való kitörésre. Ezt is szemlélteti a fenti ábra.

A revolúciónak van még néhány említésre méltó tulajdonsága:

·     Specialisták, generalisták és a revolúció

·     Új lehetőségek, szűz területek és a változatosság ß

4.4. Koevolúció

Ez bizonyos dolgok (szűkebben élőlények) együttes evolúcióját jelenti, azaz, hogy formálódásuk egymástól is függ.

4.5. Egyebek

·     Divergencia és konvergencia

·     Közbenső optimumok $

5.   Az evolúció és az ember

1)    Az ember az első faj, mely mára gyakorlatilag a saját maga által kialakított környezetben él, ezzel nagymértékben kivonva magát a természetes szelekció hatása alól.

2)    Az ember evolúciójában jelentős szerepet játszott a csoportszelekció, a kultúra és általában a társas lét ß.

3)    A szexuális szelekció korlátozott szerepe $ß

4)    Az ember, mint szelekciós tényező más fajok számára