Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Bevezetés

Az emberek különbözőek, bizonyos típusokba azonban be lehet sorolni őket. De ezek a típusok is, mint látni fogjuk, meglehetősen sokfélék.

Érdemes tisztázni, hogyan tekintsünk e típusokra általában. Kategóriákat alkotni, besorolni alájuk a való világ jelenségeit hasznos a világban való eligazodáshoz, és az emberek hajlamosak is erre. Az emberi típusok is leginkább mesterséges kreálmányok. Nem arról van szó tehát, példának okáért, hogy a természet kétféle embert teremtett volna: befelé fordulót (introvertet) és kifelé fordulót (extrovertet). A valódi emberek ebből, és a többi szempontból is nagyjából egy folytonos skálán helyezkednek el, átmenetet képeznek, egyesek inkább befelé, mások inkább kifelé fordulók. A kategóriák a sarkítottak tehát, nem az emberek.

Az, hogy valaki milyen típusú, státuszú, nagyban befolyásolhatja a gondolkozását világnézetét.

Az alábbiakban nem szerepelnek, de fontos emberi „típusok” a férfi, nő és a gyerek. Lásd a ‘Férfi és nő’ illetve a ‘Gyerek’ témákat.

2.   Introvertek és extrovertek

Tehát a befelé és kifelé forduló emberek; mint, mondjuk egy professzor és egy folyamatosan bulizni vágyó fiatal. Miket lehet róluk elmondani?

3.   Egyéb kategóriák

3.1. Elmélkedők és cselekvők

1)    Elmélkedők

Őket is több felé lehet bontani:

·        Érzők

·        Gondolkozók

És azon belül:

o   Tudók

o   Intelligensek

o   Jó beleérző képességgel rendelkezők

2)    Cselekvők

3.2. Konformizmus és vezetettség

Ez két külön szempont:

1)    Konformisták és non-konformisták

Azaz azok, akik szívesen hasonulnak másokhoz, és azok, akik nem.

2)    A vezető, vezetett és a maguk útját járó típusok

A vezető típus szeret másokat vezetni, a vezetett szeret másokat követni, a maguk útját járóknak pedig egyik sem hiányzik.

3.3. Megbízhatók és megbízhatatlanok

A megbízhatók (külső kényszer nélkül is) kötelességtudók, lelkiismeretesek, nem engedik el a fülük mellett a kéréseket, betartják az ígéreteiket, és pontosak a feladatok végrehajtásában. A megbízhatatlanok gondatlanok, feledékenyek, lusták, halogatóak, hanyagok és szétszórtak. Az emberek meglehetősen különbözőek ebből a szempontból is.

A megbízhatóság mértéke változik egyrészt egyik emberről a másikra, de kultúráról-kultúrára is. (@@Tudtok mondani tipikusan megbízhatóbb és kevésbé megbízható népeket?)

Másrészt, az is jellemző, hogy a különféle foglalkozási körök szerint is elkülönülnek a megbízhatók és megbízhatatlanok: az üzleti szférában dolgozók például általában megbízhatóbbak. (Az átlagot tekintve, természetesen.) (@@Mit szóltok ehhez? Tudtok mondani átlagosan kevésbé megbízható köröket?)

Itt érdemes elmondani, hogy…

Az emberek jellemzően többet ígérnek, mint amit betartanak.

·        Úgy, hogy nem akarnak konfrontálódni, nem akarják a másik szemébe mondani a kellemetlent.

·        Az is lehet, hogy a szándék eredetileg többé-kevésbé megvan, aki ígér, maga is elhiszi, hogy úgy lesz, csak aztán mégis elgyengül. Mi több, az emberek gyakran önmaguknak is többet ígérnek, mint amit betartanak.

·        És természetesen a hamis ígérgetés fakadhat egyszerű érdekből is.

Ám az emberek lényegében tisztában vannak vele, hogy gyakran kevesebbre számíthatnak a beígértél, ezért sokszor és lényegében automatikusan, rögtön le is vonnak az ígéretekből.

Közben azonban vannak olyanok is, akik betartják a szavukat – és emiatt egyúttal nehezebben is ígérnek. A tanulság az, hogy a különböző emberek ígéreteinek különböző a súlya, hogy a szavahihetőbbek ígéreteit nem kéne kevesellni, és nem kéne levonni belőlük.

Különös esete az ígéreteknek a megbeszélt időpontok betartása. Megint, igencsak jellemző, hogy melyik ember, mely kultúra tagjai, mennyire figyelik az órát.

Szintén igen jellemző, hogy a tervek optimistábbak annál, mint ami megvalósul. Igaz ez különösen a határidők tekintetében, a költségek és az eredmény tekintetében, igaz nagyban és kicsiben is.

Ezekből is láthatjuk, hogy…

A dolgok késni szoktak.

3.4. Az öttényezős modell ß

4.   Túlérzékeny emberek

Többféle tekintetben lehet érzékeny valaki, ezek az érzékenység arcai:

1)    A lélek érzékenysége

·        A testi érzésekre való érzékenység

·        A lelki érzelmek iránti érzékenység

Ide tartozik különösen:

o   A szépség iránti fogékonyság, amikor valaki képes élvezni, illetve létrehozni azt.

o   A lelki sebezhetőség, sértődékenység, ingerlékenység.

o   A másokkal való együttérzés

2)    A tudat fogékonysága

Ami lényegében az értelmesség.

Hogy ki milyen tekintetben, mire érzékeny, az változó. Mindenesetre bizonyos fokú együtt járás van a különféle érzékenységek között: például aki a lelki érzelmekre érzékeny, az gyakran testileg is az ß, vagy a különösen értelmes emberek nem ritkán lelkileg is érzékenyek.

Az érzékenység jó és rossz is lehet:

·        Egy művész lelkének érzékenysége, egy tudós elméjének fogékonysága például nagy érték lehet.

·        Az érzékenység ugyanakkor bogarassá és sebezhetővé is tehet.

·        Valamint fogékonyabbá egyes lelki betegségekre, és az aggodalmaskodásra.

Mitől lehet valaki túlérzékeny? Például:

·        Lehet, hogy így születik.

·        A neveléstől, lelki sérülésektől.

·        A kisebbrendűségi érzéstől

·        A fenyegetettség érzésétől, frusztrációtól

Egész csoportok, népek is lehetnek túlérzékenyek.

A túlérzékeny emberek hajlamosak begubózni, elzárkózni az emberektől és a világtól.

Vágynak ugyan a szeretetre, de még jobban félnek az elutasítástól, ezért gyakran inkább eleve barátságtalanul viselkednek, maguk utasítják el a másikat. Továbbá, általában véve a kellemetlenséget, bizonytalanságot is rosszul tűrik, ami miatt inkább lemondanak az ezekkel járó dolgokról, mint mondjuk a karrierépítés, akkor is, ha sok jóban is részük lehetne közben.

A túlérzékeny emberekkel nem könnyű. Nem könnyű, mert elutasítóak, nehezen tűrik a kritikát, nem értik a tréfát és mindenben rosszindulatot, célzásokat vélnek felfedezni. Ezek miatt gyakran anélkül bántanak, hogy okot adtunk volna rá, túlreagálnak.

Végül, lásd a ‘Hogyan érdemes jónak lenni’ témában, hogy a túlérzékenyeken kívül vannak még másfajta nehéz emberek is, illetve, hogy hogyan kezeljük őket.

5.   Pszichológiai személyiségzavarok

Ezek a személyiség átfogó és maradandó problematikus jellemzői – szemben a specifikus és legalábbis bizonyos fajtáiban rövidebb úton kezelhető pszichológiai, lelki betegségekkel ß.

Mindazonáltal az alábbiakban bemutatott személyiségjegyek bizonyos fokig a normális emberekben fellelhetők: bárki lehet gyanakvó, pedáns, hiú vagy félénk. Éles választóvonal tehát nincs a normálisak és a személyiségzavarokkal küszködők között – de vannak, akiknek a személyiségén e jegyek eluralkodnak.

1)    A pedáns

2)    A furcsa

3)    Az érdektelen

4)    Az antiszociális

5)    A főszereplő

6)    A hiú

7)    Az instabil

8)    A függő

9)    A félénk

10)   A gyanakvó

6.   Egyszerű emberek, felsőbb körök, alfa hímek

Az itt leírtak természetesen megint csak az átlagot jellemzik.

6.1. Az egyszerű emberek

Vagyis „a nép”. Mi jellemző őket?

·        Kevesebbet agyalnak, filóznak, reflektálnak. Érzelmeik elemibbek, egymással pedig direktebbek.

·        Generalistábbak, mint a felsőbb, szakmai rétegek.

·        (Legalábbis a kora gyermekkor utántól tekintve) rosszabb adottságokkal bírnak, illetve azok kevésbé vannak kibontakoztatva, kevésbé műveltek. Szűkebb térben mozognak, elmerülnek a saját kis világukban, a mindennapokban. (És ismét: kivételek természetesen vannak.)

·        Egyszerűbben manipulálhatók

Milyen a nép társadalmi helyzete?

·        Sokan vannak, a társadalom széles alapját képezik.

·        Sokáig az ő munkájukra, kizsákmányolásukra épült a gazdaság, a felül lévők jóléte. Újabban egyre több a gond ezzel, mivel egyre kevésbé van szükség a munkájukra.

·        Húsbavágóbb problémáik vannak, mint a felsőbb rétegeknek.

·        A status quo fenntartásához, a felül lévők előnyös helyzetének biztosításához, a társadalmi békéhez nyugton kell tartani a népet.

Ide kapcsolhatók még egyrészt a leszakadók, akikről a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában lehet olvasni.

Másrészt, néhány szó a kivételes emberekről. Kivételes egyfelől jó vagy rossz irányba lehet valaki, másfelől lehet csak „más”, mint a többi.

Továbbá, kivételes sokféleképpen lehet valaki, míg az átlagosok mind hasonlók.

6.2. A felsőbb körök

(@@Első kézből nem sok alkalmam volt megtapasztalni ezeket a köröket – ezek után meg pláne lehet, hogy nem is lesz – mindenesetre az alábbi benyomások alakultak ki bennem róluk. Nyugodtan mondjátok meg, ha másképp látjátok: a cél, mint mindig, most is az, hogy tisztán lássunk, én magam is.)

Általában olyanok kerülnek magasra, akiknek az a céljuk, ezért a felfelé törekvők tulajdonságai jellemzőbbek a fent lévők körében is. Így fent több a törtetés, a képmutatás, az érdekkapcsolatok, több az anyagiasság, a hivalkodás és a hataloméhség ß.

Eszünkbe juthat, hogy szimpla törekvésből és jó képességekből is több van fent. Valóban, helyenként ezekkel is fel lehet törni, ám gyakran ezek önmagukban csak egy bizonyos szintig képesek felemelni az embert, a felsőbb körökbe inkább az előzőek jelentik a belépőt.

Sok érdemtelen ember is sokra viszi tehát; így csak azért, mert fent van valaki, még nem kell felnézni rá.

És természetesen, megint csak tisztelet a kivételnek.

6.3. Alfa hímek, vezéregyéniségek

Hímek, minthogy az ide tartozók általában férfiak; akik általában agresszívak, mohók, hataloméhesek és szexuális túlfűtöttek.

Mint látható, sok vezetőnek nem a köz érdeke a legfontosabb – de azért természetesen jó vezetők is vannak, és nagy szükség is van rájuk.

7.   Idealisták

Idealista az, akit eszmék, eszmények vezérelnek. Egy tipikus idealista Che Guevara. (@@Ugye? Jobb példa, más példák?)

Mik jellemzők rájuk?        

·        Az értékek sorrendje

Az idealista tehát fogékony az eszmékre, eszményekre; a társadalmi problémákra; és más emberek gondjaira.

·        Jó szándék vezérli.

·        Őszinte, becsületes, tisztességes.

·        Megtéveszthető és manipulálható.

·        Gyakran műveltek.

·        Szilárdak a meggyőződései.

·        Fanatikus, radikális.

·        Küldetéstudata van, keményen dolgozik és küzd.

·        Elképzeléseik, „az ügy” gyakran nem kivitelezhető, illetve rosszul sül el.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Az egyén jellemzői

Egy embernek számos különféle jellemzője van. Azért érdemes szemügyre venni őket, mert ezek határozzák meg az egyént, ezek különböztetik meg másoktól, ezek változása formálja, hogy kik vagyunk.

1)    Személyes jellemzők

Ide tartoznak a következők:

·        Testi jellemzők

·        Az elme jellemzői

·        Életünk jellemzői

2)    Társadalmi jellemzők

Az ember azonban társas lény, az egyén a társadalomba beágyazva létezik, ami további jellemzőkkel látja el őt, mint például az alábbiakkal:

·        Státusz

·        Címkék, identitások ß

·        Társas viszonyok

Mindezek azon túl, az egyént jellemzik, egyedivé is teszik, megkülönböztetik őt másoktól, hiszen mindenkinek más jellemzői vannak. Az emberek ilyen sok mindenben különbözhetnek, különböznek egymástól.

2.   Az egyén lényege

Az egyén jellemzői közül melyek azok, amelyek ha megváltoznának, már nem ugyanarról az emberről beszélnénk?

Az azonosság egyébként nem csak filozófiai kérdés: egy új személy például már nem felelős a régi tetteiért.

Mi tartozik tehát az egyén lényegéhez, és mi nem? $ß

1)    Kevésbé tartoznak az egyén lényegéhez például:

·        A testi jellemzők

·        Az elme jellemzői közül a lelkiállapot vagy az, hogy miket tudunk.

2)    Jobban az egyén lényegéhez tartoznak:

·        Különösen a személyiség

·        Bizonyos tudati elemek

o   Egyes motivációk tudatos tartalma, így az etikai elvek és a sikerkritériumok

o   Akaraterő

o   Gondolkozásmód ß

3.   Az egyén változásai

Az ember egyrészt hosszú távon formálódik, például ahogyan a személyisége alakul az élete folyamán; másrészt rövidtávon is változik, mondjuk, ahogyan a lelkiállapota ingadozik.

3.1. Hosszú távú változások

1)    Lélek

2)    Tudat

3)    Egyebek

Ezek a változások, azon túl, hogy lassúak, általában tartósak is.

Mindez azt a kérdést veti fel, hogy vajon ugyanaz az ember vagyok-e az idők folyamán.

Ráadásul e változások nagy része kényszerű, gyakran kénytelenek vagyunk változni. E kényszerűség a formának köszönhető. Mind a biológiai, mind a társadalmi forma kijelöl számunkra egy életutat, melyet többé-kevésbé kénytelenek vagyunk követni.

3.2. Rövid távú változások

1)    Lélek

2)    Tudat

3)    Komplex elmeállapotok

Az ezekkel a változásokkal beálló állapotok jellemzően múlékonyak is. Az ide tartozó kérdés pedig az, hogy mennyiben vagyok ugyanaz az ember a különféle állapotaimban, amikor gyorsan ekkorákat változok?

4.   Az egyént formáló mechanizmusok

4.1. Eleve adott tulajdonságok és utólagos következmények

Talán a legjelentősebb kérdés az egyént formáló mechanizmusok körében, hogy mi az az emberben, ami eleve adott; és mi az, amiről a környezet illetve a többi ember tehet, utólag. (Nature vs. nurture)

Tipikusan előre adottak a gének, tipikus utólagos hatás a nevelés.

Azt, hogy mi eleve adott és mi utólagos következmény, gyakran nem könnyű szétválasztani.

4.2. Egyebek

1)    Külső elemek beépülése az egyénbe

Egyfelől a kultúra nagyban befolyásolja, kik vagyunk, kinek tartjuk magunkat. Például etikai elveink, sikerkritériumaink nagy részét a társadalomtól kapjuk, kulturális hátterünk jelentősen befolyásolja, hogyan gondolkodunk, mire hogyan reagálunk. Ezen túl az emberek számos címkével illetnek bennünket, melyeket előszeretettel húzunk magunkra identitásként. Identitásaink továbbá gyakran másokkal, egy kultúra tagjaival közösek.

Másfelől, más személyek gondolatai, attitűdjei, szavai, gesztusai ß, stb… is gyakran belénk épülnek. Érdekes ezt megfigyelni, akár önmagunkon is, elgondolkozni azon, hogy egyéniségünk egy-egy eleme kitől származik. Úgy is tekinthetjük ezt, hogy a másik személyének egy darabja került belénk.

2)    Miért különbözőek az embereket érő környezeti hatások?

Több okból.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Definíciók

1)    Címkék $

Címke az, amivel az emberek jellemeznek egy dolgot, illetve amiként tekintik azt. Címkéi sok mindennek vannak, így a következőknek:

·        Emberek (Például, hogy valakit felnőttként, magyarként vagy sikeres emberként jellemzünk, ekként tekintünk rá.)

·        Dolgok, ezen belül:

o   Műalkotások (Híresség műve-e; zsűrizett, díjazott-e; régiségnek számít-e?)

o   Árucikkek (Márkás vagy sem; hol gyártották, pl.: Kínában vagy megbízhatóbb helyen; milyen technikával, kézzel vagy géppel készült-e)

o   Anyagok (Az aranyat, gyémántot és hasonlókat például általában értékesként jellemezzük – és nemcsak azért mert sokba kerülnek: természetüktől értékesnek tartjuk őket.)

·        Információk (Melyek legjellemzőbb címkéje a forrásuk illetve a megbízhatóságuk. Ezek nagyban meghatározzák, hogy mennyire figyelünk az adott információra, mennyire hisszük el őket. Például, ha Einstein mondja, hogy a világ a vesztébe rohan, arra sokkal inkább felkapjuk a fejünket, mintha egy névtelen (bár amúgy értelmes) ember figyelmeztetne erre.)

A címkék, az, amiként az emberek a dolgokra tekintenek, nem változtatnak azok lényegén, mégis nagy jelentőséggel bírnak a megítélésükkel, hatásukkal kapcsolatban.

Hogyan hatnak a címkék a dolgok megítélésére? Például:

·        Rögtön másként tekintünk ugyanarra a személyre, ha azt halljuk, hogy ő „valaki”. Különösen: saját magunkat is másképp ítélhetjük meg, attól függően, hogy mások miként tekintenek ránk, illetve, hogy minek tartjuk magunkat.

·        Szintén másképp nézzük ugyanazt a festményt, ha Picasso festette; másképp érezzük magunkat a ruhánkban, ha ott a címke, hogy Pierre Cardin; és valószínűleg az aranyat se becsülnénk olyan sokra, ha belénk nem ültetik, hogy az értékes.

A valódi minőség, a valódi jellemzők és a címkék:

Annak, hogy az emberek hogyan jellemzik a dolgot, milyen címkéket ragasztanak rá, több vagy kevesebb köze lehet a dolog valódi minőségéhez illetve azokhoz a jellemzőkhöz, melyekkel a dolog valóban fel van ruházva.

A címkék tehát nem feltétlen esnek egybe a dolgok valódi minőségével. Ebből is látszik, hogy a címkék nem a dolgok tulajdonságai, azok az emberek fejében vannak.

Ebben a témában leginkább az emberek címkéiről, szerepeiről, identitásairól lesz szó.

2)    Szerepek

Az emberek címkéihez gyakran viselkedésminták is tartoznak, melyeket a társadalom elvár, az emberek pedig eljátszanak.

Ilyenek például a nemi szerepek, melyek meghatározzák, hogy hogyan viselkedjünk férfiként és nőként, de hasonlóan szerepek írják elő, hogy hogyan cselekszik a jó keresztény, a főnök, a felsőbb körök tagja, vagy akár az ügyfél.

3)    Identitások

Identitás az, aminek az ember tekinti magát.

Jellemző, hogy a címkéinkkel, szerepeinkkel határozzuk meg magunkat; elfogadjuk mások jellemzését, hogy „te egy magyar, egy keresztény, egy lovag vagy”. Ezzel ilyen kívülről definiált, előre meghatározott kategóriákat húzunk magunkra, a nekik megfelelő csoportokhoz soroljuk magunkat.

A másik választásunk az lehet, hogy önállóan próbáljuk meghatározni magunkat. Identitásunk ekkor is alapozódhat az előbbiekhez hasonló, külsődleges, változásnak kitett jellemzőkre (anélkül, hogy azokat mások ránk vonatkozó jellemzéséből vennénk át); de alapozhatunk az elménkre, személyiségünkre is, mondhatjuk, hogy én én vagyok, az akinek, ilyen a személyisége, ezek a dolgok mozgatják, ezeket a dolgokat szereti. Ez utóbbi különösen nehéz: nemcsak a csoportszellemnek való ellenállást feltételez, hanem kellő önismeretet és a felkínált, könnyen alkalmazható kategóriáktól való eltekintést is.

2.   A címkék, szerepek és identitások jellemzői

1)    Osztályok és fajták $

Egy címke (szerep, identitás) osztály azon címkék csoportja, melyek az ember egy bizonyos tulajdonságát jellemezhetik.

Milyen címke osztályok vannak? Például:

·        Nem (Mely magába foglalja a „férfi” és „nő” címkéket.)

·        Kor (gyerek, felnőtt)

·        Nemzetiség (magyar, angol)

·        Vallás (keresztény, muszlim)

·        Társadalmi címek (lovag, gróf)

·        Foglalkozási kör – beosztás (munkás, értelmiségi, beosztott, főnök)

·        Társadalmi pozíció, sikeresség (Hogy valaki általában véve menő vagy sem.)

·        Az élethelyzetbeli pozíció (páciens, színházi néző, banki ügyfél)

A címke (szerep, identitás) fajták az osztályokat csoportosítják tovább, azok tulajdonságai alapján.

2)    Az emberek többnyire azonos címkéket aggatnak a dolgokra.

Azért is, mert gyakran egymástól veszik át őket. Gondoljunk különösen a dolgok értékének megítélésére, hogy miért tartjuk értékesnek az aranyat vagy Picasso műveit.

3)    Egyéb tulajdonságok

·        Egy embernek több címkéje, szerepe, identitása lehet egyszerre.

·        Az embernek változhatnak a címkéi, szerepei, identitásai.

·        Az aktuális helyzettől függhet, hogy az ember mely címkéi, szerepei vannak előtérben.

·        A címkéket gyakran explicit módon, szertartásosan deklarálják.

3.   A címkék, szerepek, identitások funkciói

1)    A dolgok megítélésének, hatásának befolyásolása.

2)    Megmondják az embernek, hogy ő kicsoda és hogyan viselkedjen.

3)    Megszabják, hogy hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogyan viselkedjünk egymással szemben.

4)    Elhelyezik az embert a társadalomban.

Azzal, hogy besorolják őt a címkéinek megfelelő csoportokba (illetve gyakran egymás alá-fölé), elirányítják a társas viszonyait, és a társadalmi együttműködésben betöltött helyét illetően.

5)    Mindezek folytán pedig rendet tartanak az emberek fejében és a társadalomban.

4.   Címkék, szerepek, identitások és az egyén

Néhány további megállapítás ezen a téren:

1)    A (kívülről diktált) címkék és szerepek összeütközhetnek a személyiségünkkel, meglévő identitásunkkal.

Vegyük csak a nemeket. Nem ritka például, hogy egy nőnek nem tetszik az, ahogyan a hagyományos női szerep a családot a karrier vagy egyéb irányú ambíciók elé helyezi. Hasonlóan, előfordul, hogy valakinek a nemi identitása nem felel meg a társadalmi nemének: nőnek érzi magát, miközben mások férfinak tekintik, vagy fordítva.

Az ilyesmi természetesen igen kellemetlen lehet.

2)    A címkékhez, szerepekhez való viszonyulás

Az ember többféleképpen viszonyulhat a címkéihez, a tőle elvárt szerepekhez.

Megjegyzendő, hogy a szerepek eljátszása gyakran nem tudatos: például amikor egy férfi férfiasan viselkedik, jellemzően nem mondja magának, hogy „aha, ez egy szerep, én pedig ennek megfelelően viselkedek”. (Másfelől az ember, mint mondjuk keresztény, már tudatosabban vizsgálhatja, hogy hogy cselekszik egy jó keresztény.)

3)    Identitásválság

Ilyenbe akkor kerül az ember, ha meginog az addigi elképzelése arról, hogy ki is ő; például, amikor a kamasznak felborul az addigi gyermeki énképe, és ki kell találnia, hogy ki is lesz ő, mint felnőtt.

Az identitásválságot általában a körülmények változása idézi elő (felnövés), melynek folytán a környezete elkezdi az embert új címkékkel illetni, új szerepek eljátszására késztetni (felnőtt), miközben ő még a régi címkéinek, szerepeinek megfelelő identitásaival él (gyermek). De a körülmények változása akkor is gondot okozhat, ha az ember maga alapozta külsődleges jellemzőkre az identitását, és e jellemzők megváltoznak.

Márpedig a körülmények ilyen változásai nem ritkák, gyakran kódolva vannak; mondjuk, ahogyan felnövünk mi magunk vagy a gyermekeink, nyugdíjba megyünk, meghal a párunk, elér bennünket a változó kor, esetleg egy betegség folytán el kell távolítani a mellünket vagy a méhünket. Ilyenkor gond lehet, ha továbbra is gyermekként, anyaként, tanárként, feleségként tekintünk magunkra, vagy azon gyötrődünk, hogy továbbra is nőnek tarthatjuk-e magunkat a testünkben, amilyenné az lett.

5.   Címkék, szerepek, identitások és az emberi viszonyok

1)    A címkék és identitások általában valamilyen csoportba is besorolják az embert.

Például az, hogy „magyar” a magyarok közé.

Ennek kapcsán érdekes belegondolni, hogy milyen társadalmi rétegek vesznek körül bennünket, hogyan ágyazódnak egymásba a közösségek, melyekhez tartozunk.

2)    Szerepeink elszemélytelenítenek, eltávolítanak, standardizálnak.

A szerepek megmondják nekünk, hogyan viselkedjünk, nem kell magunkat adnunk, el lehet bújni mögéjük. Ezt jelenti az elszemélytelenítés. Ilyen például, amikor a főnök főnökösen beszél a beosztottjához, vagy amikor egy férfi adja a férfiast a nőnek. Eközben általában a másik is a megfelelő szerep mögé bújik, így, egyúttal, valódi énük távol marad egymástól. Végül, a standardizálás azt jelenti, hogy különböző emberek ugyanabba a szerepbe bújva egymáshoz hasonlóan viselkednek, jelennek meg. $

Sokaknak valójában nincs ínyére ez a színjáték, és hálásak, ha emberként tekintünk rájuk, szólunk hozzájuk, nem pedig a szerepeink szerint, mintegy tárgyként, eszközként kezelve őket.

De vannak olyanok is, akik meglehetősen vonakodnak kibújni a szerepeikből, adnak a címkékre, tisztelik a tekintélyt, és elvárják, hogy feléjük is a címeiknek megfelelően forduljanak, ragaszkodnak a formalitásokhoz. (Kb. „rangkórság”)

A címkéknek és szerepeknek, ahogyan a funkcióik fentebbi felsorolásából is látható, megvan a maguk haszna is – de nem árt, ha el tudunk tekinteni tőlük, ha úgy a jobb.

6.   Példaképek

1)    Mi a példakép?

Egy minta, hogy az ember milyenné váljon, hogyan viselkedjen, miket érjen el.

2)    A példaképek fajtái

Ezekből alapvetően kettő van:

·        Modell

Mely egy elvont, idealizált személy; például az ideális állampolgár modellje, aki betartja a törvényeket, szorgalmasan dolgozik, gondoskodik a családjáról, a közügyekből is kiveszi részét, stb…

·        Hős

Aki egy konkrét (bár gyakran szintén idealizált) személy; például Martin Luther King.

3)    A példaképek hasznai

·        Kapaszkodót nyújtanak az egyénnek.

·        Összekötik a közösséget, kulturális-politikai csoportokat.

·        A gyereknevelésben is hasznosak lehetnek.

4)    Példaképek, mint a forma és a politika eszközei

A társadalmi forma (például a fogyasztói társadalom, kapitalizmus) példaképeket állíthat a tagjai elé. Lehetnek ezek modellek, melyek bemutatják, milyen az ideális polgár (aki egyszersmind a társadalmi forma fenntartásához is hozzájárul); de lehetnek hősök is (mint Steve Jobs), akik a rendszernek köszönhetően, azt erősítve lettek nagyok. Ha az emberek követik e hősöket, az megint csak erősíti a rendszert; illetve létük legitimálja is azt, hiszen lám, milyen sikereket tesz lehetővé.

Aztán, jellemző politika húzás, hogy az utódok hőssé avatják az elődjeiket. Ez történt például, amikor Sztálin piedesztálra emelte Lenint. Az elődök fénye aztán átsugárzik az utódokra, mert ugye, ha az elődöm egy szent volt, akkor én se lehetek olyan rossz; illetve már az is jó színben tűnteti fel az utódokat, hogy megtisztelik azt, aki – ezek szerint – tiszteletet érdemel.

Nem utolsósorban pedig a politikának jól jön a példaképek fentebb említett tulajdonsága, hogy összekötik a közösséget, segítenek egyesíteni a népet.

5)    Amiket jó szem előtt tartani a példaképekkel kapcsolatban.

·        A példaképek a társadalmi forma illetve a politika eszközei lehetnek a befolyásolásunkra.

Ennek kapcsán vegyük még észre e példaképek relativitását, azt, hogy gyakran csak addig tartanak, ameddig a rendszer. Hol van már a kommunista ember modellje, hol van már Lenin? Lehet, hogy a jelen példaképei is így járnak egyszer?

·        A hősök idealizáltsága

Vagyis, hogy a valóságban gyakran tökéletlenebbek voltak, mint ahogyan látjuk, láttatják őket.

·        A választékból választunk példaképet.

Azaz azon hősök közül, akikkel éppen találkozunk, azon modellekből, melyeket felkínálnak nekünk. Lássuk meg a példaképek esetlegességét, azt, hogy ha történetesen mások kerültek volna az utunkba, lehet, hogy most másokat követnénk.

Ezért…

Ne kövessük vakon a példaképeket.

6)    A korai illetve hősies halál segít legendává válni.