HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Ez nincs benne a fentiben (még), viszont egy értelmesnek tűnő osztályozása a személyiségtípusoknak... (2023.03.10. 23:42) Embertípusok
  • Szalay Miklós: Kiegészítés Karikó Katalin kapcsán: Ezt utólag írom hozzá, mert úgy érzékelem, hogy a Karikóról í... (2023.02.09. 20:14) Külföld (2023. január)
  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák

Választási különkiadás 2018

2018.04.19.

 

Mivel emellett sem lehet elmenni szó nélkül, tízezer-egyedikként hadd mondjam el én is a gondolataimat a nagy helyzetről – és sajnos azt kell mondjam, hogy az ellenzék (pontosabban az ellenzéki politikusok) pontosan azt kapták, amit megérdemeltek.

Aki velem volt, emlékezhet rá, hogy miket írtam egy éve:

„Most pedig a fordulatot alapvetően két dolog akadályozza. Az egyik a baloldal megosztottsága, az, hogy képtelenek összeállni egy-két nagyobb párttá, ami valódi alternatívát jelentene. Nem egy koalíciószerű összefogásról beszélek tehát (már az se nagyon megy), mert az kevés, aki határozott vezetésre, biztonságra vágyik, az így nem fog rájuk szavazni. A valódi egyesüléshez pedig nagyon hiányzik egy-két meghatározó, karizmatikus figura, vezető, aki képes volna összehozni, összefogni a baloldalt. Mert Orbánról sok mindent el lehet mondani, de az nem lehet elvenni tőle, hogy megvan a karizmája és képes egységbe fogni az embereit.”

A másik pedig az, hogy a baloldalnak meg kell tanulnia gyakorlatiasnak és határozottnak lenni – az emberek ugyanis mindenekelőtt biztonságra és jólétre vágynak: félnek, hogy a migránsok majd elárasztják az országot, aminek meg is volt (van) az esélye; és örülnek, ha kevesebb a villanyszámla, akkor is, ha ezzel az a hatalom célja, hogy megvegye őket. Ha az önkénytől csak a jólét és a biztonság feladásának kockáztatása árán lehetne megszabadulni, akkor nem kérdés, hogy az emberek hogyan választanak. (Apropó, tény, hogy a Fidesz megtett ezt-azt, hogy bebiztosítsa a hatalmát – de mindez nem volna elég, ha a baloldal nem úgy nézne ki, ahogy.)”

„…a gond az, hogy [a baloldalon] nem sok minden változott. És egyelőre, őszintén szólva, olyan nagyon nem is nézem ki belőlük, hogy fog. Az újabb fejlemények, az olimpiás népszavazás, a CEU körüli tüntetések megmutatták az ellenzék súlyát, legalábbis ami a létszámot illeti – de, ha kormányváltást szeretnénk, ennél több kell. Most már nem még újabb tüntetésekben, meg népszavazásokban, meg hasonlókban kellene gondolkozni, hanem az egyesülésen kellene gőzerővel dolgozni, azon, hogy megkeressék azokat a közös elveket és célokat, melyekre mindenki rá tud bólintani – ennek azonban híre-hamva sincs, mint ahogyan az emlegetett vezetőnek sem.”

(Megjegyzem, most is felesleges tovább tüntetni, csak az látszik majd belőle, hogy egyre kevesebben mennek ki.)

Mindez nem volt nagy titok már egy éve sem – csak talán nem volt annyira fájdalmasan nyilvánvaló, mint most. Mindenesetre, ha van valami jó a mostani buktában, az ez: hogy innentől kezdve senkinek nem lehetnek illúziói, hogy EZ ÍGY NEM MEGY. Vannak, akiken segít egy pofára esés… Viszont, ha eddig kedvezőtlenek voltak a feltételek, a választási törvény, a média fideszes uralma, ezután csak még nehezebb lesz.

(Hozzáteszem, elszúrták, rosszul csinálták, de azért akik tényleg odatették magukat az ellenzék részéről, és állták a vele járó mocskolódást és lejáratást, ennyiből tisztelet érdemelnek. Meg még azt, hogy kaptam olyan megjegyzéseket is, hogy nem kéne a baloldal hibáit firtatnom, mert ezzel csak rontom az esélyeket. Nos, én csak a szomorú valóságot írom le, amivel, ha nem néznek szembe, annak ez az eredménye.)

Nézzük a Fidesz háza táját. A „kulturált” kommentvilágban szétnézve sokfelé látom, hogyan szidják a Fidesz szavazókat, hogyan gúnyolódnak rajtuk. (No és persze viszont.) Nos, ez hiba: ahogy a fentiekben elmondtam, a probléma elsősorban a baloldalon, a baloldali politikában van – a nép pedig olyan, amilyen, nem kárhoztatni kell őket, hanem megérteni, és megnyugtató megoldásokat kínálni a problémáikra, igényeikre – puszta eszményekkel, meg azzal, hogy „zavarjuk el a Fideszt”, ugyanis nem lehet jóllakni. A Fidesz szavazók nagy többsége is alapvetően csak boldogulni szeretne és biztonságot szeretne, és nem nehéz megérteni azokat az önmagukban méltányolható motivációkat, melyek miatt a Fideszt választják:

Mert sokan vannak...

  • Akik őszintén megrémültek a menekültáradattól, az azt követő külföldi terrorcselekményektől, és azt mondták: biztos, ami biztos. (Na persze a ráállított propagandagépezet is segített megijedni, vastagon.)
  • Akikre nagy benyomást tesz Orbán férfias karizmája, melynek, való igaz, továbbra sincs párja a magyar politikában.
  • Akik az előző kurzus alatt belefutottak egy-két svájci-frank hitelbe, és a mostaniak húzták ki őket a csávából; illetve akiknek a megélhetését anno megtépázta a gazdasági válság, jelenleg viszont megvan a lehetőségük a szerény, de stabil boldogulásra. (Ami ugyan jelentős részben a mostani kedvező világgazdasági helyzetnek és az EU pénzeknek köszönhető – viszont az is benne van, hogy a Fidesz azért kézben tudja tartja a dolgokat, és ha enyves is az a kéz, valamennyi a tömegeknek is lecsorog. Egyébként Varga Mihályt is, amennyi benyomásom van róla, kompetensnek tartom.)
  • Akik alapból jobboldali beállítottságúak, és bár látják a rendszer hibáit, mégis úgy érzik, hogy annak legalább az alapvető ideológiai irányultsága megfelel nekik. Illetve akiknek a háta is borsódzik a szociktól, meg Gyurcsánytól, Őszödre, meg a kommunizmusra visszamenőleg.
  • No és főleg nem lehet nem látni az ellenzék szervezetlenségét, hogy már a választásra sem tudnak megegyezni – miféle kormányzásra lehetne akkor tőlük számítani? Illetve sokan emlékezhetnek még a szétszórt, koncepció nélküli kormányzásukra, is, amikor hatalmon voltak.

 

Kihagytam valamit? Kit lehetne elítélni azért, mert mindezek okán a biztosat választja? Hogy mást ne mondjak, nekem is számos stabil Fidesz szavazó barátom és ismerősöm van, értelmes, jó emberek. A legtöbb Fidesz szavazó sem akar ám rosszat. (Bár arra kíváncsi volnék, hogy a visszaélésekkel mennyire van tisztában úgy a Fidesz tábor egésze, hogyan számolnak el azokkal: mennyien tagadják, mennyien magyarázzák ki őket, mennyien érzik úgy, hogy ennyi még belefér…)

Mit lehet hát üzenni nekik?

Azt, hogy megértünk benneteket – de mindezzel együtt azért vegyétek észre a disznóságokat, ne hunyjatok szemet felettük. Mert ezekre nem mentség sem az, ha a nép megkapja a kis kenyerét, sem a másik oldal saját disznóságai: nem árt elgondolkozni róla, hogy mi az, amit a fentiek még szentesítenek, és mi az, amit már nem – mert mindent azért nem, mindent azért ugye nem? És tegyen így a baloldal is egyszer, majd, talán, valamikor, amikor fordul a kocka. Tegyünk így mindannyian: ne tekintsük egymást ellenségnek, hanem polgártársnak, akik bár másképp gondolkoznak, de leginkább ugyanazt akarják: nyugodtan élni.

Én egyébként éppen ezt tartom a Fidesz legnagyobb bűnének, azt, ahogy egymás ellen fordította, egymás ellen hergelte a népet, a barátokat, ismerősöket, csak azért, hogy hatalmon maradhasson. Mint korábban kifejtettem, nekem nem volna különösebb kifogásom egy mérsékelt jobbos kormány ellen, akárcsak ha úgy csinálnák, mint a legelső ciklusuk alatt, még meg is szavaztam volna őket. Csak tennék jól és becsületesen a dolgukat, figyelembe véve az ország minden polgárának az érdekeit, ahogyan az egy kultúrország kormányától elvárható.

(Apropó, hogy miért változtak meg: hát szerintem azért, mert nagyon megviselte őket, és személy szerint Orbán Viktort, amikor anno váratlanul kiestek a pixisből. Ezért van most ez a görcsös ragaszkodásuk a hatalomhoz, ez a rátelepedés mindenre, amihez csak hozzáférnek, az ellenzék eltiprása, a hiperaktív propaganda, a demagógia, stb… Meg azért, mert nagyon nyeregben érezték magukat. Na most aztán megint, meg is nézhetjük, mi vár ránk, attól félek.)

Na mindegy, most négy évig legalább megint nem kell m1-et néznem, meg Déli Krónikát hallgatnom, és hátha megússzuk ennyivel… Oké, lehet, hogy túlzás ilyeneket mondani, (remélem), azonban a rendkívül szerény és alázatos Orbán Viktor országában most megint eléggé benne van a pakliban, hogy mondjuk a CEU-t kilövik alólam; valamint mostanság nem olyan nehéz felkerülni a rendszer „ellenségeinek” név szerinti, nyilvános listájára sem. De most komolyan: mikor volt utoljára ilyen? Csak megérjem, hogy egyszer majd normális, becsületes emberek vezetik ezt az országot! Azt ide se írom, hogy okos – első lépésben elég lesz az épelméjű. (Ámen.)

 

22 komment

A piac gyakorlati hiányosságai

2018.02.15.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   Előzetes megjegyzések

Jelen témában a piac gyakorlati hiányosságait részletezem. Ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk a piac előnyeiről és hátrányairól, objektív mérleget tudjunk vonni róla, érdemes elolvasni ‘A piac elvi korlátai’ és ‘A piac előnyei’ témákat is.

Lásd továbbá a globalizáció előnyeit és hátrányait a ‘Globalizáció’ témában. Ezek részben párhuzamba állíthatók a piac előnyeivel-hátrányaival, másrészt pedig a globalizáció nem kis részben együtt jár a piaci rendszer terjedésével, bővülésével.

Lássuk tehát a piac gyakorlati hiányosságait:

2.   Tervezetlenség, kaotikusság, vakrepülés

A piac előnyei között említettem annak decentralizáltságát, melynek révén a piac hatékonyan dolgozza fel a helyi információkat, illetve nincs szüksége központi bürokráciára, mely gyakran nehézkes, drága és korrupt. A decentralizáltságnak azonban megvannak a hátulütői is, konkrétan az, hogy nincs tervezés és irányítás, a rendszer mintegy vakrepülésben van.

A gyakorlatban ugyanis a piac nem működik olyan szépen, mint elméletben, a valóságban nem az van, hogy beáll a piaci egyensúly, és onnantól kezdve minden mozdulatlan: sokféle ellenőrizetlen és gyakran öngerjesztő folyamat zilálja szét a képet.

Az öngerjesztő folyamatokról lásd alább. Rajtuk kívül itt lehet említeni, hogy a mai gazdaság két alapvető tendenciája, a termelékenység növekedése (mely elsősorban az egyre fejlettebb gépeknek köszönhető), és a globalizáció folyamata is javarészt tervezetlen, irányítatlan. Lásd továbbá a ‘Globális problémák’ témában az emberiség sodródásáról mondottakat; illetve a környezeti problémákkal kapcsolatban itt alább leírtakat.

3.   Amiket nem lehet (teljesen) a piacra bízni

Mik ezek? Először is, az alapvető szükségletek kielégítése; például a vízellátás, vagy ha olyan kevés alapvető fogyasztási cikk áll rendelkezésre, hogy jegyrendszert kell bevezetni. Ilyenek aztán a különböző stratégiai ágazatok is, például az oktatás, illetve a kultúra.

Ez nem jelenti azt, hogy a piac ne vállalhatna akár számottevő szerepet is ezeken a területeken – viszont itt különösen tudatában kell lenni, hogy a piac csődöt mondhat, tanácsos az állam részéről nagyobb figyelemmel lenni, erősebben szabályozni és jelen lenni.

4.   Öngerjesztő folyamatok

Melyek aláássák a piac működőképességét:

1)    A sikeres cégek egyre nagyobbakká válnak

Miközben felvásárolják, kiszorítják a többit – így a verseny mintegy felszámolja önmagát.

Lásd ehhez ‘A piac elvi korlátai’ témában a piaci koncentrációt.

2)    Nyomás a fogyasztói bázison

A piacgazdaságnak, fogyasztói társadalomnak szüksége van a fizetőképes fogyasztóra, arra, hogy el tudja adni, amit megtermel. Nem szentírás azonban, hogy mindig meglesz a szükséges vásárlóerő.

Elsősorban azért, mert a vállalatok törekszenek a költségcsökkentésre, különösen piaci körülmények között, ahol gyakran erős a verseny. Ennek egyik módja a bérek csökkentése – következésképp azonban csökken a vásárlóerő is – mire fel a vállalatok kénytelenek olcsóbban kínálni a termékeiket – ami további költségcsökkentésért kiált. Ez tehát egy ördögi kör.

A gépesítés, az emberi munkának egyre hatékonyabb gépekkel történő helyettesítése nem kevésbé problémás: azzal, hogy egyre kevesebb munkáskezet kell megfizetni, megint csak csökken a vásárlóerő. Lásd ehhez a termelékenység növekedéséről írtakat az ‘Iparizált világunk’ témában.

3)    További öngerjesztő folyamatok

    Ahogy az igények és a termelés egymást gerjesztik. (Lásd alább.)

    A tőzsdére jellemző visszacsatolások, ahogy a spekulánsokon el szokott uralkodni a lelkesedés és a pánik. (‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ téma)

    Valamint, a gazdasági válságok önfenntartó jellege; illetve a gazdaságra jellemző ciklusok. (‘Gazdasági válságok’)

5.   Anyagi fókusz

Itt társadalmi szinten lesz szó a piac anyagi fókuszáról.

1)    Az anyagi igények favorizálása

A piaci rendszer érdeke egyfelől, hogy az árukat megvegyék, másfelől, hogy megtermeljék.

Ehhez elsősorban a dolgozókat kell célba venni, azért, mert ők adják egyfelől a fogyasztói bázist, másfelől pedig a termeléshez szükséges munkát is: őket kell rávenni, hogy fogyasszanak és dolgozzanak.

Hogyan lehet ezt megtenni? Az anyagi igények favorizálásával, két értelemben is: egyik oldalról, hogy az emberek akarják a nekik kínált termékeket; másik oldalról, hogy akarják a munkájukért cserébe kínált pénzt. (Nyilván a kettő összefügg, de pénzt nemcsak vásárlás céljából akarhat valaki.) Az anyagi igények tehát a rendszer motorja, a rendszer széleskörűen favorizálja őket.

Hogyan „favorizálja” a rendszer az anyagi igényeket? Először is a rendszert áthatja a materializmus, az anyagi szemlélet: az anyag, a dolgok, az árucikkek, a pénz áll a gondolkozás középpontjában. Másodszor a rendszer gerjeszti az anyagi igényeket, ahogy mindjárt látni fogjuk.

Harmadszor a rendszer a sikert is az anyagiakban láttatja: legyen az a pénz, vagy amit venni lehet rajta, sikeres az, aki bővelkedik bennük. Azon túl tehát, hogy az emberek élvezik a termékeik birtoklását, használatát, biztonságban tudhatják magukat a pénzük révén, még sikeresnek is általuk érezhetik magukat.

2)    Az igények és a termelés egymást gerjeszti

Azaz, ha magasak az igények, a kereslet, akkor nő a termelés, hiszen magas az ár. Viszont a termelői oldal is igyekszik hatással lenni az igényekre, növelni azokat, költekezésre, vásárlásra ingerelni a fogyasztókat.

A piac tehát nemcsak kiszolgálja, hanem gerjeszti is az igényeket.

Milyen eszközei vannak ennek?

    Reklámok, marketing

    A termékek, a választék, mások fogyasztásának látványa

    A munkabér (illetve a haszon) kifizetése

    Hitelfelvételi lehetőség

A rendszer azáltal is növeli a keresletet, hogy lehetővé teszi, hogy azok is fogyaszthassanak, akiknek még nincs is meg rá a pénzük; a jövőbeli pénzt, keresetet is elkölthetővé teszi már most.

Az eladósodás pedig növeli az ember rendszertől való függését, miáltal még jobban kell neki a munka. Lásd a függőségről írtakat az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában.

Néhány fontos tanulság:

A fogyasztói társadalomban nincs olyan, hogy „elég”.

Minél többet fogyaszt, minél többet költ, minél nagyobb keresletet támaszt az ember, a rendszernek annál jobb.

A gazdaság pörgetése mindenkinek érdeke.

A termelőknek, a dolgozóknak, a fogyasztóknak, a kereskedőknek, a hitelezőknek, a kormányoknak és még a közgazdászoknak is.

Rövid távon legalábbis: hosszabb távon ugyanis nagyon is meglehet ennek a böjtje.

Úgy a gazdaságban, a túlpörgetés nyomán kipattanó válságok, mint az okozott környezeti problémák képében.

Egy ekkora érdekszövetséggel szemben viszont igen nehéz érdemben tenni a jövőért.

6.   Versenynyomás

A piaci verseny több szinten érezteti a hatását: versenyeznek egymással az emberek, a munkavállalók; a vállalatok; de még az országok is, mondjuk a külföldi befektetésekért. A versenyhelyzetből fakadó nyomás egyfelől önmagában kellemetlen, másfelől különféle rossz és jó következményeket von maga után.

7.   Rövid távú szemlélet

A piacon, a versenynyomás miatt, a szereplőknek már rövidtávon sikeresnek kell lenniük – különben a munkavállaló helyett felvesznek valaki mást, lecserélik a menedzsert, csődbe megy a vállalat.

Nagyrészt emiatt a szereplők rövidtávra koncentrálnak, hajlamosak elhanyagolni a hosszú távú szempontokat, például:

    Az egészséget, miközben feszített tempóban dolgoznak és felvállalják a vele járó stresszt.

    Azzal, hogy rövidtávon jól mutató, hosszabb távon azonban kétes kimenetelű üzletekbe fognak; mint amikor egy bank kihelyezi a sok hitelt – csak éppen nem figyel eléggé a kockázatokra, arra, hogy vissza is kapja majd a pénzét.

    És itt említhető a hosszú távú környezeti hatások elhanyagolása, az erőforrások pazarlása is.

Továbbá, rövid távú szemlélete miatt a piac nem túlzottan kedveli a csak hosszabb távon megtérülő, illetve bizonytalan megtérülésű befektetéseket. Jó példa erre az alapkutatások finanszírozása, a természet alapvető jelenségeinek tanulmányozása – mert kétséges, hogy lesz-e gyakorlati haszna az ilyesmire fordított összegeknek, illetve ha lesz is, mikor. (Bár, mint tudjuk, igen nagy lehetőségek is lehetnek az efféle kutatásban, gondoljunk csak a fizikára, az atomkutatásra és az atomiparra.)

8.   Túlzott kockázatvállalás

Ha valaki kockázatot vállal, lemond bizonyos biztonságról, azt a piac gyakran díjazza. Így tesz, aki vállalkozásba fog, illetve az is, aki ahelyett, hogy most rögtön elköltené a pénzét, valamilyen formában befekteti azt. Bizonyos mértékű kockázat vállalása normális, nem tekinthető túlzottnak.

A gazdaságban, a piacon azonban számos olyan tényező van, melyek túlzott mértékű kockázatvállalásra ösztönöznek:

    A versenynyomás illetve a rövid távú szemlélet

Amennyiben csak kockázatos ügyletek felvállalásával lehet érvényesülni a versenyben, illetve, ha a rövid távú siker lebeg a szemeink előtt, miközben elfeledkezünk a hosszú távú kockázatoktól.

    Korlátozott felelősség

Ez a modern gazdaság egyik fontos intézménye. Arra jó, hogy az emberek, a cégek tulajdonosai merjenek vállalkozni, ne kelljen attól tartaniuk, hogy a cégük esetleges csődje miatt mindenük elúszhat.

De nemcsak a tulajdonosok felelőssége korlátozott, hanem a döntéshozóké is. A döntéshozók gyakran mások vagyonával játszanak, és nem számoltathatóak el teljes mértékben hibás döntéseikért. Igaz ez a vállalati vezetőkre, a politikusokra, de bizonyos értelemben a hitelfelvevőkre is, akik arról döntenek, hogy mire fordítsák a felvett hitelt – más pénzét – és ha az elúszik, annál többet nem lehet elvenni tőlük, mint amennyijük még maradt.

A felelősségük korlátozottsága mind a tulajdonosokat, mind a döntéshozókat felelőtlen kockázatvállalásra ösztönözheti.

    Túlzott nyereségvágy

Mely köztudottan képes elvakítani az embert a kockázatokat illetően.

    Modern pénzügyi termékek

Mondjuk a részvényopciók, melyek egy későbbi időpontban, adott áron érvényesíthető vételi vagy eladási jogot jelentenek.

Az opcióknál azonban jóval összetettebb pénzügyi termékek is vannak már.

Az modern pénzügyi termékek tehát:

    Megkönnyítik a kockázatvállalást

    Nehezen felmérhető a kockázatuk

    Elszakadtak az eredeti céltól

Merthogy a befektetések összegyűjtése helyett inkább a spekulációt szolgálják, mintegy szerencsejátékot játszanak velük az emberek.

A modern pénzügyi termékekről, derivatívokról bővebben lásd a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában.

    Csalárdság

Olyan is van aztán, hogy csalárd módon hozzák kockázatos helyzetbe az embereket, megtévesztik őket. Ez történhet mondjuk, ha devizahitelt ajánlanak nekik, de a vele járó magas kockázatra már nem hívják fel a figyelmüket. (Bár ehhez nem kell feltétlen piac.)

    Laza monetáris politika – olcsó hitelek

A laza monetáris politika lényegében azt jelenti, hogy a jegybank, az állam olcsón osztogatja a pénzt, olcsón lehet hitelhez jutni – amit leginkább azért tesznek, hogy élénkítsék a gazdaságot. Olcsón jutnak pénzhez egyrészt a bankok, akik éppen ezért boldog-boldogtalannak továbbadják azt, nem ügyelnek eléggé a kockázatokra. Másrészt a hitelfelvevők, a lakosság, a vállalatok és az állam is könnyelműbben bánik az olcsó pénzzel.

    Mentőövek

Piaci körülmények között sem ritka, hogy, elsősorban az állam, megmenti a bajba kerülteket, legyenek azok csődközeli helyzetben lévő bankok illetve nagyvállalatok, hitelesek, akik nem képesek törleszteni a tartozásaikat, vagy befektetők illetve spekulánsok, akik rossz helyre tették a pénzüket.

Teszi ezt az állam egyfelől a rendszer érdekében, válságkezelési céllal, nehogy összeomoljon a bankrendszer, nehogy sokan az utcára kerüljenek, stb… Másfelől politikai célok is vezérelhetik, hogy a megmentettek majd az adott pártra, politikusra fognak szavazni.

Ezzel természetesen az a gond, hogy aki számíthat arra, hogy megmentik, az hajlamos felelőtlenebbül cselekedni, túlzott kockázatot vállalni.

A mentőövekről bővebben lásd a ‘Gazdasági válságok’ témában.

* * *

Ahogy az elmondottakból kitűnik, a túlzott kockázatvállalás több szinten is jellemző: az emberekre, a menedzserekre, a vállalatokra, bankokra, de még az országokra is, veszélyes gazdaságpolitikájuk formájában.

Az, hogy egyesek túlzott kockázatokat vállalnak, természetesen akkor a legnagyobb gond, ha az kívülállókat is érint – különösen, amikor az egész rendszert, társadalmat veszélyezteti. Lásd ehhez ‘A piac elvi korlátai’ témában, hogy a túl nagyra növő vállalatokat, pénzügyi intézményeket időnként súlyos közpénzeken kell megmenteni.

9.   Etikai problémák

A piac problémás etikájáról a ‘Modernitás és etika’ témában lehet olvasni.

Azon túl, hogy a piac bizonyos kevésbé szalonképes dolgokat jóváhagy, „etikusnak minősít”, etikátlan viselkedésre, szabályszegésre is késztethet: egyrészről a versenynyomás által, ha így lehet valaki győztes, így maradhat egyáltalán versenyben; másrészről pedig ha így szerezheti meg magának, amit megkíván.

10.   Egyenlőtlenségek, feszültségek

1)    Az egyenlőtlenségekről egy külön téma szól.

Az egyik idevágó pont belőle az egyenlőtlenségek és a gazdasági hatékonyság összefüggése, hogy a szabadabb verseny rendszerint nagyobb hatékonyságot, de nagyobb egyenlőtlenséget is eredményez.

2)    A szabad verseny nem mindenkinek egyformán jó.

A következőknek kedvez:

    A jobb pozícióban levőknek

    Erőseknek, nagyoknak

A szabad versenyben ugyanis ezek szabadon érvényesíthetik előnyüket, fölényüket. Lásd ide ‘A piac elvi korlátai’ témában a piaci koncentrációt.

    A versengőknek

Merthogy, ha valamiben versengünk, nemcsak az számít, hogy az adott tevékenységben mennyire vagyunk jók, hanem az is, hogy maga a versengés hogy fekszik nekünk, például mennyire toleráljuk a vele járó stresszt.

    A rövid távra koncentrálóknak.

Emlékezzünk a rövid távú szemléletnél elmondottakra, hogy a piacon már rövidtávon sikeresnek kell lenni.

Lásd továbbá az ‘Ideológiák’ témában a szabadság ideológiáját, ahogy a szabadságot, a szabad versenyt, különösen azok haszonélvezői, gyakran, leegyszerűsítő módon, egyoldalúan jónak állítják be; illetve, hogy egész tetszetősen meg lehet indokolni, hogy miért kell a gazdagok adóit csökkenteni, miért kell az államot leépíteni.

3)    A tőke szerepe az egyenlőtlenségekben

Először is, akinek a munkaerején kívül pénze is van, az az utóbbiból is hasznot lát.

Másodszor, a tőkének a haszonból való részesedése növekvőben van a munkaerőével szemben.

Miért?

    A termelékenység növekedtével a termeléshez egyre inkább gépek kellenek, mint munka – a gépekhez pedig pénzre, tőkére van szükség. Lásd erről az ‘Iparizált világunk’ témában.

    A tőke mozgékonyabb, mint a munkaerő, világviszonylatban is könnyen oda tud menni, ahol olcsó munkaerőt talál.

    A szabad piac illetve a globalizáció a nagyvállalatoknak kedvez, melyek egyszersmind tőkeintenzívebbek is a kicsiknél.

4)    Egyenlőtlenségek a munkán belül

Akik a munkaerejükből élnek, azokat sem egyformán díjazzák.

    Az egyenlőtlenségek forrásai a munka díjazásában

    A munkaerő kettészakadása a termelékenység növekedése miatt

A termelékenység növekedésével egyre kevesebb, de egyre képzettebb munkaerőre van szükség, és ezáltal kettészakad a munkaerő, egyfelől a jól kereső képzettekre, piacképesekre, másfelől az elhelyezkedni is nehezen képes képzetlenekre, piacképtelenekre.

5)    A globalizáció hatása

A globalizálódó világban a tőke könnyen mozdul, és ott, ahova megy, gyorsan képes beindítani a gazdaságot. Az országok versenyeznek is érte, és hogy magukhoz vonzzák, jelentős engedményekre is hajlandók.

Engedményeket tesznek először is a dolgozók rovására, azért, hogy olcsó, könnyen kezelhető munkaerővel tudják kiszolgálni a befektetőket – tovább romlik tehát a munkaerő helyzete.

Másodszor egyéb, a tőkének kedvező intézkedéseket hoznak, lazítják a környezetvédelmi előírásokat, a trösztellenes szabályokat, stb… – aminek megint csak az átlagpolgár issza meg a levét: szívhatja a füstöt, illetve a csökkenő verseny miatt nő a nagyvállalatokkal szembeni kiszolgáltatottsága.

Viszont azért azt is hozzá kell tenni, hogy a szegényebb helyekre beáramló tőke munkahelyeket is teremt, amivel hozzájárul az egyenlőtlenségek világviszonylatban vett csökkenéséhez, tömegeknek a nyomorból való kiemelkedéséhez. Ennek az önmagában örömteli tendenciának megvan azonban az árnyoldala: konkrétan az, hogy a munkahelyek jelentős része a fejlett országokból kerül áttelepítésre, utóbbi helyeken tehát romlik a munkaerő helyzete; illetve hogy mindez a tőke érdekében történik, az igazi nyertes tehát továbbra is az utóbbi.

Egyébként a sok külföldi tőke, annak gyors menekülése a fentieken túl is gondokat okozhat. Lásd erről a ‘Gazdasági válságok’ témában.

6)    Következmények: egyenlőtlenségek, feszültségek

A piac, az imént felsoroltak, gazdasági egyenlőtlenségekhez vezetnek, túlnyomórészt súlyosbítják azokat: aki jó a versengésben, aki tőkével rendelkezik, aki képzett, az jól jár, a többiek meg rosszul – ami társadalmi elégedetlenséggel, feszültségekkel jár.

11.   További társadalmi problémák

1)    Elidegenedés

A ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ című témában lehet olvasni a piaci rendszer emberre gyakorolt hatásairól. Ezek közül egyeseknek, így az elidegenedésnek is, társadalmi vonzatai is vannak – akárcsak a modernitás családra gyakorolt hatásainak, lásd ugyanott.

2)    Beszűkülés, felületesedés

A piaci rendszer ezt is elősegíti, több módon is: a mind erőteljesebb specializáció által, azzal, hogy az emberek a szakterületükön kívül szinte minden másban másokra vannak utalva; az emberekre nehezedő nyomással, hogy dolgozzanak és pénzt keressenek, minél fogva nem jut idejük másra; azzal, hogy a rendszernek nem érdeke, hogy a fogyasztók műveltek, okosak legyenek, csak az kell, hogy kiszámítható módon megvegyék, amit el akarnak adni nekik; valamint az emberek, a gondolkozás elanyagiasításával, ha az anyagiakon túli dolgok nem kapnak kellő figyelmet.

A beszűkült, felületes emberek pedig, ami a probléma társadalmi vetületét illeti, nem látják át a helyzetet és a problémákat, nem tudják megítélni, mi volna a jó irány, nem tudják kiválasztani a megfelelő vezetőket, illetve könnyen manipulálhatóak.

Valamint lásd a ‘Specializáció és standardizáció’ témában az átfogó szemlélet háttérbe szorulását.

3)    A világ elsivárosodása

A piac hatása itt nem egyértelműen negatív: amellett, hogy hozzájárul a dolgok kiüresedéséhez, felületesebbé válásához, az értékek nem megfelelő ápolásához, a kulturális sokszínűség csökkenéséhez, azért sok jó dolgot is eljuttat az emberekhez, illetve a maga módján választékot is biztosít.

4)    A tehetségek eltérítése

A jobban fizető, ám a társadalom számára nem ritkán kevésbé hasznos iparágak által – ami még egy, a társadalomra nézve kedvezőtlen hatása a piacnak. Lásd például fentebb, hogy a piac elszívja a jó tanerőt az oktatástól.

Mielőtt azonban még túlságosan borús képet festenék a piacról illetve általában a mai világról, lásd azt is, amit korunk védelmében írok az ‘Egy jobb világ’ témában.

12.   Környezeti problémák, az erőforrások pazarlása

Illetve az ebből fakadó nyersanyaggondok, például, hogy nem túl sokára elfogy az olaj.

A piacon semmi nem akadályozza, hogy az éppen aktuális generáció a sajátjának tekintse a Föld összes kincseit, a saját érdekében akár mindent azonnal kiaknázzon, feléljen, élhetetlenné tegye a környezetet az eljövendő generációk illetve a Föld többi lakója számára.

Ez a rendszer súlyos hiányossága.

A piac számos, a fentiekben bemutatott sajátossága hozzájárul ehhez:

    A tervezetlenség, vakrepülés, az emberiség sodródása

    Az, ahogy az igények és a termelés egymást gerjesztik

    A versenynyomás

Például azáltal, hogy a környezetvédelmi szempontokat feláldozzák a költségcsökkentés, a nyereségesség oltárán. (És itt azért ne hagyjuk ki a nyereségvágyat se.)

    A piac etikai problémái

Hogy az emberek igazolva láthatják kártékony viselkedésüket, illetve a piac ilyenekre késztetheti őket.

    A rövid távú szemlélet

Miáltal nem törődünk eleget a jövővel.

Azonkívül a globalizációnak is megvannak a maga negatív környezeti hatásai, gondoljuk csak az áruk és az emberek felesleges utaztatására, vagy az országok fent említett versengésére a tőkéért, melynek során lazítják a környezetvédelmi előírásokat.

Lásd végül a ‘Globális problémák’ témát, illetve abban, hogy sokaknak érdeke fűződik a környezetromboló technológiákhoz, eljárásokhoz, illetve mindenkinek, amennyiben arról van szó, hogy a környezetet védjük, vagy a gazdaság menjen.

Szólj hozzá!

A piac elvi korlátai

2017.12.21.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.    A piaci rendszer hiányosságai és mérlege

Ebben a témában a piac elvi korlátairól lesz szó. A piacnak vannak további, gyakorlati hiányosságai is, melyekről ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában lehet olvasni. Lásd továbbá ‘A piac előnyei’ témát is.

Érdemes itt emlékeztetni arra is, hogy a piacot sokan idealizálják, és sokan kárhoztatják – gyakran azért, mert egyoldalúan szemlélik azt. Ha reálisan akarjuk látni, objektív, kiegyensúlyozott mérleget szeretnénk vonni, ahhoz gondosan át kell tekintenünk a piacnak mind a hátrányait, mind az előnyeit.

1)    A hiányosságok fajtái

    Elvi korlátok

Ezek abból fakadnak, hogy a piac hatékony működésének bizonyos alapvető előfeltételei nem teljesülnek.

    Gyakorlati hiányosságok

Ezek a piac gyakorlati működéséből fakadnak, ahogy a valóság nem mindig találkozik az elmélettel.

2)    A piac mérlege

Röviden:

A piac egy hatékony eszköz, de nem csodaszer, megvannak a hibái is.

Fontos, hogy előnyeit és hibáit szem előtt tartva, annyira és úgy használjuk, hogy az az embereknek – a mostaniaknak és a majdaniaknak – illetve a világnak a legjobb legyen.

Különösen, meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt a piac szabályozásának mértékét illetőleg: hogy ne hagyjuk túlságosan szabadjára, de ne is kössük túlságosan gúzsba azt.

Most pedig sorra vesszük a piac elvi korlátait.

2.    Piaci koncentráció

2.1. Belépési korlátok

Vagyis, amikor valami akadályozza, hogy az eladók (vagy a vevők) szabadon jelenhessenek meg a piacon.

Milyen akadályok vannak?

Például:

   Pénzügyi okok

   A már bent lévők magatartása

Ha nincs sok versenytárs, az természetesen előnyös a piacon már bent lévők számára – ezért esetenként tesznek is róla.

   Bejáratott márkák, szokások

   Illegális tevékenység

Mindezek tehát korlátozzák az eladók számát, a versenyt – ami magasabb árhoz, nagyobb profithoz, ám piaci szinten alacsonyabb eladott összmennyiséghez vezet.

2.2. Monopólium

Magyarul, amikor csak egy eladó van.

A monopólium rendszerint szándékosan korlátozza az általa kínált mennyiséget, kevesebbet ad el, mintha a piacon sok eladó volna, azért, hogy ezzel növelje az árat és vele a saját profitját. Mondani sem kell, hogy a vevőknek ez rossz. (Meg azoknak is, akik még eladnának, csak nem tehetik.)

2.3. Gazdasági járadék

Gazdasági járadékban akkor részesül valaki, amikor valamilyen, a gazdasági szereplők felett fennálló hatalom révén többlethaszonhoz jut. $

Azt, hogy „hatalom”, itt némileg tágan értelmezzük. A gazdasági járadék klasszikus esete ugyanis a földbirtok, ahol a földbirtokosok a természet „hatalma” révén juthatnak magasabb haszonhoz, a termőterület nagysága ugyanis a természeti adottságok révén korlátozott – ami korlátozza a termelés bővítését, a belépést.

A gazdasági járadékkal sok egyéb formában is találkozhatunk: például a céhtagok is többlethasznot könyvelhetnek el hatalmuk révén, mellyel másokat kirekesztenek a szakma gyakorlásából; gazdasági járadékot tehetnek zsebre aztán a politikai hatalommal bírók, mondjuk akiknek hatalmában áll adóztatni vagy vámot szedni; illetve azok is, akik a politikai hatalommal bíróknál lobbiznak, hogy előnyösebb helyzetet biztosítsanak maguknak a versenyben.

Érdemes kiemelni, hogy a gazdasági járadék egyes haszonélvezői az említett hasznot akár az értékteremtéshez való bárminemű hozzájárulás nélkül is bezsebelhetik. Ez történik például, amikor egy földesúr vámot szed, pusztán azért, hogy a kereskedők áthaladhassanak a földjén.

* * *

Milyen következményekkel járnak a belépési korlátok, monopóliumok illetve a gazdasági járadék?

Általában véve csökkentik a versenyt és aláássák a versengés, a piac előnyeit.

Közelebbről, növelik az egyenlőtlenséget és igazságtalanok: aki bent van, aki egyeduralkodó a piacon, akinek hatalma van, akik eleve jobb helyzetben vannak, azok nyernek, a többiek veszítenek.

Továbbá, a növekvő vállalatok túl nagyokká is válhatnak ahhoz, hogy baj esetén a köz csak úgy hagyhassa csődbe menni őket; azért, mert az adott vállalat csődje a vállalat partnereit is veszélybe sodorná, illetve mert túl sokan kerülnének az utcára. Ezért időnként súlyos közpénzeken kell őket megmenteni. Különösen igaz ez a pénzügyek terén, a nagy bankok esetén, melyek a többi bankkal, illetve a gazdaság egészével szoros kapcsolatban állnak, így csődjük az egész gazdaságot megrengetné. (Too big to fail)

3.    Externáliák

1)    Jelentés

Externália az, amikor egy (nem feltétlenül gazdasági) döntés kívülállókat is érint.

Az externáliák lehetnek negatívak és pozitívak, attól függően, hogy negatív vagy pozitív hatással vannak a kívülállókra. Egy tipikus negatív externália például amikor valaki befűt a kályhába – a szomszédok meg kénytelenek szívni a füstöt. (Közelebb áll a gazdasághoz, ha egy gyár fűti be a kazánokat.) A pozitív extrenáliák jellemző példája, ha valaki méheket tart, hogy mézet termeljenek neki – azok pedig egyúttal beporozzák a szomszéd gyümölcsfáit.

2)    Következmények

Az externáliák a fentieken túl befolyásolják a piaci árat és az eladott mennyiséget is.

3)    Megoldások

Elsősorban a negatív externáliákra – ezek okoznak ugyanis nagyobb elégedetlenkedést.

    Internalizálás

Ami belsővé tételt jelent, azt, hogy ami eddig külső hatás volt, az ezután belső legyen.

    A jogok pontos meghatározása és üzletelés

    A költségek ráterhelése az externália kiváltójára

    Az externália mennyiségének törvényi korlátozása

4.    Közjavak

Illetve a közhasznú javak. Ezekről itt röviden azt kell tudni, hogy egyfelől közös erőfeszítés kell hozzájuk (közhasznú javak), másrészt a fogyasztásukból senkit sem lehet kizárni (közjavak). Azoknál a javaknál tehát, melyek egyszerre köz- és közhasznúak, azt sem lehet kizárni, aki nem járul hozzá a közös erőfeszítéshez. Emiatt jelentős a késztetés a potyautaskodásra, arra, hogy az ember úgy részesüljön a többiek erőfeszítésének eredményéből, hogy maga nem fárasztja magát. És minthogy ez a késztetés mindenkire hat, nem lesz elég hozzájárulás, az efféle javak kínálata így elégtelen.

Példaként vehetünk, mondjuk egy világítótornyot: ezt a hajósok csak közösen képesek felépíteni – viszont miután elkészült, már azt is útbaigazítja, aki a beruházásban nem vett részt.

A piac sem képes biztosítani az ilyen jószágok megfelelő kínálatát.

A megoldás az, hogy valahogy rá kell venni az embereket a hozzájárulásra:

   Vagy úgy, hogy kötelezővé tesszük azt, például adót szedünk, hogy abból tartsuk fenn az úthálózatot. (Merthogy az utak alapból olyanok, mint a világítótornyok.)

   Vagy úgy, hogy valamiképp mégis biztosítjuk, hogy ki lehessen zárni azokat, akik kivonják magukat az erőfeszítésből; ahogyan például a fizetős autópályák esetében történik.  A kizárhatóság megteremtésével a közjószág többé már nem közjószág.

5.    Egyebek

   Közös használatú javak

   Tranzakciós költségek

   Információs aszimmetriák

   Megbízó – ügynök probléma

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása