HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák
  • Szalay Miklós: Az energia mibenlétéhez még: Az energiára azt lehet mondani, hogy egy dolog állapotában rejlő leh... (2021.03.11. 21:51) Anyag, energia, erők
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/ Némi angol tudás nem árt hozzá, de szerintem anélkül is k... (2021.03.04. 00:55) Élet és fajok

Az orosz-ukrán háború tanulságai, kilátásai

2022.03.20.

RED ALERT

 

Vagyis az orosz-ukrán háború tanulságai, hazai és nemzetközi vonatkozásai, és a kilátások.

 

(A Youtube-on is meg lehet hallgatni.)

 

Először is, tegye fel a kezét az, aki szerint léteznek még elképzelhetetlen dolgok. Hogy semmi két évvel ezelőtthöz képest, sőt egy hónappal ezelőtthöz képest is, hogy a feje tetejére állt a világ. Hogy egy soha nem látott világjárvány után (közben), már rögtön az atomháborútól kell félni… Ugye? Köszi.

 

De az is igaz, hogy minden csoda, beleértve az elképzelhetetlent is, három napig tart. Én legalábbis már kezdek nem azzal ébredni, hogy megnézem, megvan-e még Budapest. Meg a forint is erősödött, meg az OTP is, szóval ezzel, úgy látom, mások is így vannak.

 

Az előző posztban írtam már a háborúról, de akkor csak röviden, mert még épp csak, hogy elkezdődött. Azóta alaposabban belegondoltam a helyzetbe, ezt szeretném most megosztani veletek. Gyertek, tanulságos lesz.

 

 

Akik elszámították magukat

 

Körülbelül mindenki:

 

● A Nyugat

 

A politikusok, a nép, beleértve saját magamat is, (meg Bayer Zsoltot), mert mindannyiunknak elképzelhetetlen volt, hogy az oroszok fegyverrel támadjanak. Ha kicsit több fantáziánk lett volna, valószínű, hogy nem fajult volna idáig a dolog, komolyabban vettük volna az orosz követeléseket, és engedtünk volna abban, amiben nagyon muszáj. (Hogy ez mit jelent, és hogy nem jelenti Ukrajna odadobását az oroszoknak, arról a múltkor írtam.)

 

● Putyin

 

Aki vélhetőleg azt hitte, hogy két nap alatt elintézi az ukránokat. (Ahogy a világon kb. mindenki.) Meg az is valószínű, hogy a hanyatló Nyugat részéről sem számított ilyen mértékű gazdasági szőnyegbombázásra.

 

Ez, Putyin elbizakodottsága lehet az oka az eddigi fiaskóiknak. A másik meg az, hogy elő sem készítették rendesen az inváziót, talán, mert először maguk sem képzelték teljesen komolyan ezt az egészet. Az előkészítés hiánya pedig nemcsak a logisztikai problémákban érhető tetten, hanem a katonáik alacsony moráljában is.

 

● Az ukránok

 

Akik talán most már kezdik azt hinni, hogy győzhetnek.

 

Merthogy, énszerintem, nem. Azért, mert mindenek ellenére Putyin nem kulloghat el vesztesként, és ez mindent visz. Az ukránok, a Nyugat segítségével, el tudják húzni a háborút – de ezzel leginkább azt érik el, hogy annál jobban szét lesz rombolva az országuk. A Nyugat pedig ennél jobban nem fog belebonyolódni, mert nem akar 3. világháborút, úgyhogy majd nézi, hogy lesz Szíria Ukrajnából – meg romok.

 

Közben az oroszoknak is lesznek problémáik, odahaza is, de a két legfontosabbal: kenyérrel meg olajjal (meg gázzal) elég jól el vannak látva egyedül is. Továbbá, tudtommal, náluk sincs olyan politikai erő, amelyik le tudná váltani Putyint – és ameddig enni van mit, addig akkora elégedetlenség sem lesz, hogy forradalom legyen belőle. (Meg hogy most már Szíriában keresnek zsoldosokat a sorkatonák anyukájainak gyerekei helyett.)

 

 

Az erőskezű vezetés hátulütői

 

Már hogy ugye, a nyugati demokráciák kétségtelen belső problémái és tehetetlenkedése közepette sokan vágyakoznak a határozottabb vezetés, az erős kéz, Trump, Orbán, Putyin iránt. Hát, akik így éreznek, azok most láthatják, ha akarják, hogy hova vezethet, ha túl nagy hatalmat kap valaki, amikor csak remélni lehet, hogy csak félig hibbant meg a vezér, egy országot ledózerol, de annyira azért még magánál van, hogy az atomgombot ne nyomja meg. Mert a demokrácia összes nyűgével és bajával együtt is egyvalamire továbbra is jó, arra, hogy ne egy ember rigolyáin és depresszióján múljon népek, ilyen hatalmas országok esetén pedig akár az egész világ sorsa.

 

Momentán úgy tűnik, hogy Putyin még sincs teljesen elborulva és nem robbantja ki a harmadik világháborút – de semmi biztosíték nincs rá, hogy egy nap nem vesznek az agyáramai egy kicsit más irányt, hogy egyik reggel nem lép bele egy rajzszögbe, vagy, hogy egyszer csak nem hergeli fel magát azon, hogy Biden leháborúsbűnösözi, és mondja azt, hogy tudod mit, legyen neked igazad. Vagy ez már tényleg elképzelhetetlen?

 

Valamint most ismét tanúi lehetünk, hogyan vetül ki milliók sorsára, az egész világra, az, ami egyetlen ember elméjében zajlik: hasonlóan Hitler agyrémeihez, illetve, természetesen jóval mérsékeltebben, de ahogy Orbán ambíciói is megkeserítették sokak életét itt nálunk az elmúlt években. Bármilyen csábító is tehát a határozottság, az őrület mindig ott settenkedik a háttérben – és egy zsarnoktól nem könnyű megszabadulni.

 

 

A konfliktus háttere

 

Én továbbra is úgy vélem, hogy ezt az egészet egészen egyszerűen el lehetett volna kerülni, a háborút megelőzően ki lehetett volna egyezni az oroszokkal. (Úgy ahogy a múltkor leírtam: nem lefeküdni nekik, hanem tárgyalni, alkudni, és kiegyezni.) Ukrajna nem lehetett volna a NATO meg az EU tagja (így sem lesz), továbbá a Krímről is le kellett volna mondaniuk, (bár egyébként sem az övék már). Cserébe béke lett volna, és életben maradt volna sok ember. Meg állva sok ház. Most már más a helyzet, és kérdés, hogy így mivel elégednének meg az oroszok. Persze, ami a kiegyezést illeti, az első, ami az ember eszébe jut a Müncheni Egyezmény, meg hogy akkor is azt hitték, hogy megelőztek egy háborút. Nos, tény, Hitlerrel nem volt értelme egyezkedni. Putyin azonban még mindig nem egy Hitler. (Meg rendben van, utólag mindig könnyebb okosnak lenni.)

 

Szintén írtam a nagyhatalmi görcsről, ami miatt az oroszoknak nem elég Oroszország. Na most, ezzel más hatalmak is hasonlóan vannak, a Nyugat meg főleg Amerika is játszmázott itt a keleti végeken, terjesztgette kifelé a saját befolyási övezetét. A különbség az, hogy a Nyugat vonzó ezeknek az országoknak – az oroszok meg nem. És ha eddig nem annyira volt kedvük barátkozni velük, (Orbánt kivéve még a magyaroknak sem), akkor most megmutatták, hogy miért nem. Az oroszok nem tették vonzóvá magukat, amivel békésen is kiterjesztheti egy ország a befolyását. A másik módja ennek a tankok – ami nem szép dolog, de sokkal egyszerűbb, mint a „soft power”, a puha hatalom, az erőszakmentes befolyásszerzés.

 

Jut eszembe, az is hasonló, amikor egyes koldusok pénz akarnak, de nem kapnak – mire elküldenek a jó anyámba. Na, olyankor gondolom, hogy köszi, most már legalább tudom, hogy miért nem adtam. Megjegyzem, van nekem egy rendszerem, hogy amikor valami jó ér, akkor annak arányában én is jótékonykodom. Sajnálatos módon, ugye, az utóbbi több mint tíz évben túl sok jó nem ért. (Bár, ha megnézitek az adományos oldalt, újabban jött már egy kevés támogatás a könyvnek, tőletek az olvasóktól. Adtam is egy 500-ast én is a koldusoknak.)

 

Szóval, ha eddig nem akartak a népek az oroszokkal barátkozni, akkor ezután még annyira se. Illetve, lehet az EU papírkutya, de élni azért mégiscsak itt a jobb, meg barátnak és szomszédnak is kellemesebb társaság vagyunk.

 

 

Magyar vonatkozások: Putyin és Orbacsov

 

Alapvetően, ami most történt, az Orbánnak egy méretes blama: egy évtizednyi keleti nyitás és Putyinnal való enyelgés mehet körülbelül a kukába. Valamint hirtelen az illiberalizmus is rosszabbul hangzik, no meg az elmaradhatatlan harci retorika, ahogy Magyarország már tíz éve folyamatos támadás alatt állt, ők pedig nyergelnek és jobbról (vagy keletről?) érkeznek, stb…

 

Ezen kívül hirtelen mintha megint Moszkva tűnne a nagyobb birodalomépítőnek, mint Brüsszel, és bár a magyar nép többnyire eddig is eléggé EU párti volt, most azok is nagyobb kedvet éreznek visszabújni a NATO szoknyájához, akik eddig berzenkedtek a hanyatló Nyugattól.

 

Ráadásul Orbán nemcsak barátkozott Putyinnal, hanem fölnézett, példaképként tekintett rá, és finomabban persze, de másolta őt, az ő módszereit alkalmazta Magyarországon, a magyarokra. Mondhatni, Oroszországban Putyin bársonyos sztálinizmusa uralkodott – Magyarországon pedig Orbán bársonyos putyinizmusa.

 

Ami történt, azt hiszem, Orbánt is meglepte – de az öreg harcos azért rutinos, alig hagyott ki egy-két ütetemet, és Putyin legjobb barátjából gyorsan a Putyintól való megmentővé avanzsált. Egyébként az alapmotívumot tekintve nem kellett messzire mennie: az emberek továbbra is megélhetést és biztonságot akarnak – ő pedig gyorsan körbe is plakátolta a várost azzal, hogy ő lesz az, aki Megőrzi Nekünk Magyarország Békéjét És Biztonságát.

 

Apropó, a másik Fidesz szlogen: hogy Előre Menjünk, (rendületlenül!), és nehogy, uram bocsá, Hátra ám! Na ehhez csak annyi, hogy végignézve itt az elmúlt 2-3 éven, az ország és a világ állapotán, az előttünk felsejlő globális szakadékon, nem vagyok biztos benne, hogy nem lenne kedve egyre több embernek inkább hátra menni egy kicsit.

 

(Az megvan egyébként, hogy „az irány fontosabb a sebességénél: sokan mennek gyorsan sehova”…)

 

Egyszersmind Orbán eddigi magabiztossága és a határozott vezető imidzse is megingott. Orbán, aki tudja, mit akar, és merre megy, most elkezdett manőverezni, hogy engedi is a nyugati fegyverszállításokat meg nem is, be is engedi a NATO katonákat meg nem is, meg is szavazza az uniós szankciókat, de azért az orosz olajról meg gázról nem mond le, stb… Ez egyrészt idehaza se veszi ki magát annyira jól, külföldön meg persze, hogy nem, különös tekintettel az oroszokra alapból rosszabb szemmel néző V4-ekre, kivált a lengyelekre. (Akik már a békemenetre se jöttek, Áder meg nem ment hozzájuk.)

 

(Nem azt mondom egyébként, Ukrajnával szomszédos országként szerintem is elkél egy jó adag megfontoltság. Csak ahogy Orbán most meghasonlott. Illetve apropó, megfontoltság és stratégiai nyugalom, a Kutyapártnak is sikerült megint egy jó vicceset csavarnia a láthatóan nem teljesen épeszű atom orosz lán bajszán ezzel nagykövetségre vetítéssel…)

 

Na de biztos az, hogy ez most annyira rosszul jött Orbánnak? Ha lenne egy épkézláb ellenzék, akinek el lehet hinni, hogy kézben tudja tartani a dolgokat, akkor egyértelmű lenne a válasz. Már csak azért, is mert ők az eleve deklaráltan nyugatpártiak. Sajnos azonban az ellenzék olyan, amilyen, Márki is hozta a formáját a magyar katonák (elméleti) kiküldésével, meg hogy így majd könnyebb lesz majd Ukrajnából Orbánra szavazni… Orbán viszont egyvalamit nagyon jól tud, azt, hogy az emberek békére és biztonságra vágynak, és rá is feküdt erre 1000-rel. Majd ő megvéd. Ráadásul Putyinnal is beszélő viszonyban van! Hátha a mellé, hogy nem rohannak le bennünket, még gázt is kapunk! Na, hány Ft/m3-t ér meg nektek az ukránok élete?

 

(Ha már itt tartunk, azt hiszem, a rezsicsökkentéstől meg a hatósági áras benzintől hamarosan elbúcsúzhatunk – bár arra kíváncsi vagyok, hogy hogy adják ezt be a népnek. Meg az államadósság. Meg a forint. Mindezeket azok nyerik meg, akik a választásokat is. Hát, ugye, az ember nem ilyen nyereményekre vágyik. A majdani ellenzék meg majd teli szájjal ócsárolhatja a majdani kormányt. Meg is érdemelné a Fidesz, hogy neki kelljen rendbe raknia az összeomló kártyavárat.)

 

(Na meg Paks 2. Nem is csak a rezsicsökkentés miatt, sőt nem is csak a szankciók okán – hanem biztonsági szempontból is: mert mi van, ha tegyük fel, alá nem is aknázzák az oroszok, de beépítenek egy kapcsolót, amivel Moszkvából lehet áramtalanítani Magyarországot…)

 

Egy szó, mint száz, nem is annyira egyértelmű, hogy a hazai politikában ez most kinek jött jól és rosszul.

 

 

Nemzetközi vonatkozások

 

● Európa még mindig Európa

 

Ez alatt azt értem, hogy a világ más tájain, Szíriában, a Kaukázus környékén, stb… mostanában is voltak ehhez mérhető harcok, a világ hümmögött is kicsit, meg kifejezte a rosszallását, de olyan rettenetesen azért nem zavartatta magát – ellentétben ezzel az általános felhördüléssel. Rendben, részben ezt az is okozza, hogy itt a NATO meg az EU is érzékelhető közelségben van az atomhatalom agresszorral szemben.

 

Akárhogy is, Európa most egy gyenge ízelítőt kaphat abból, ami máshol napi valóság. Talán kicsit jobban értékeljük majd a jó dolgunkat, amikor ennek remélhetőleg vége lesz.

 

● Putyin vs. a világ

 

Már hogy úgy látszik, hogy igencsak egyedül maradt. (Beloruszt leszámítva. Meg lehetne még mondani Kínát, de az is eléggé tartózkodónak tűnik, részben, mert a globális biznisznek ez most eléggé betesz – részben meg mert nem az ő stílusa.) No és a világba beleértendő magának Oroszországnak, az oroszoknak a nagy része is, a belső ellenzék is. És egyedül a világ ellen nem lehet – ami Hitlertől az ISIS-ig többször bebizonyosodott már, Oroszország ennek súlyos kárát fogja látni. (Bár Putyint az nem feltétlen érdekli túlságosan.)

 

● A globalizáció és a háború

 

Különösen egy ilyen globalizált világban nem lehet egyedül a világ ellen, elsősorban, mert a globalizáció nemzetközileg, világszinten összekapcsolja az érdekeket, ha valahol baj van, az mindenkinek kényelmetlen, ezért általában véve mindenkinek érdeke a világbéke, mert csak úgy tud menni a biznisz as usual. Most nézzük meg mi lett az olaj, a gáz, meg az összes orosz nyersanyag árával, meg majd az élelmiszerárakkal, és úgy általában az inflációval… Hát kinek jó ez? Másodsorban a média is lefedi a világot, és azonnal ott van mindenkinek a képernyőjén, amikor találatot kap egy színház, egy kórház…

 

Ezen kívül a kiépült globális rendszerben jelentős gazdasági eszközök állnak a külföld rendelkezésére, amivel erőszakmentes válaszcsapást mérhetett az oroszokra. Régebben, különösen a hidegháború alatt, ez nem így volt. A KGB-s Putyin sem számított erre.

 

● A Nyugat és a háború

 

Először is, amit a Nyugat eddig reagált, azzal nagyjából egyetértek. Egy ilyen agressziót egyszerűen nem lehetett válasz nélkül hagyni, és gazdasági eszközökkel elég kemény lépéseket tudott tenni. (Amit adott esetben, ha változnak a dolgok, nagyrészt vissza is lehet csinálni.) A fegyverszállítások már neccesebbek, de eddig úgy tűnik, a medve azokat is lenyelte, legalább letesztelheti, mit tud ellenük a saját legújabb hiper-szuperszonikus rakétáival. (Komolyan ezek úgy háborúznak a való világban, ahogy én a Starcraftban. Meg a Red Alert-ben, anno.) Az viszont kimondottan a helyén van, hogy ennél jobban a Nyugat nem akar belebonyolódni – mert annak beláthatatlan következményei lennének.

 

Ne feledjük azonban, hogy a nyugatiak a háború előtt nagyot hibáztak, azzal, hogy nem vették komolyan az orosz fenyegetést, egy háború lehetőségét – és nem egyeztek ki velük. Azért, mert, még egyszer mondom, azzal ezt az egészet el lehetett volna kerülni. (És azt sem győzöm hangsúlyozni, hogy ez nem Ukrajna odadobását jelentette volna.) Most talán azt lehetne valamennyire lebegtetni, hogy ha az oroszok észhez térnek, volna visszaút. Nem teljesen, nyilván, mert ezt elfelejteni nem lehet. (Azaz dehogynem, csak majd később: lásd, ahogy a még mindig sokkal brutálisabb II. vh-t is gyakorlatilag elfelejtették egy-két évtized alatt.) Ezzel lehetne valamelyest siettetni ennek az őrületnek a befejezését. A legjobb reális lehetőség az volna, ha minél hamarabb kiegyeznének abban, amiben előtte kellett volna. És mintha lennének is ennek jelei végre.

 

Amúgy a Nyugat ennek az egésznek több szempontból is hasznát láthatja még. (Nyilván attól függően, hogy hogyan alakulnak az események.) Egyrészt, most körülbelül mindenkinek a szemében ők a jófiúk, velük akarnak barátkozni, az ő fegyvereikből vásárolnak be. Másrészt a demokrácia rendszerére is nagyon ráfért már, hogy valami emelje az utóbbi időben eléggé megkopott renoméját. Putyin most megtette azt a szívességet, hogy ismét megmutatta: a demokrácia távolról sem tökéletes, de még mindig a legjobb az alternatívák között. (Lásd a könyvben, hogy a demokrácia fő erénye a zsarnokság megelőzése – amihez képest minden tökéletlensége másodlagos.)

 

Harmadrészt most a Nyugat is összekapja majd magát. Ez egyfelől fegyverkezést jelent, ami önmagában nem egy öröm – másfelől viszont azt, hogy jobban koncentrál majd a lényegi, gyakorlati problémákra – szemben a mostanság elszabadult genderológiával és egyéb túlérzékenykedett komplexumokkal. (Természetesen az utóbbiak is jogos problémák – csak túl lettek tolva, és hogy bárcsak ezek lennének a legnagyobb bajok a világban.)

 

 

Egyebek

 

● Mérsékelt erőszak

 

Vagyis, hogy akármilyen szörnyű ez így is, még mindig hol van a II. világháború borzalmaihoz, a totális háborúhoz képest, amikor rutinszerűen bombáztak porrá teljes városokat a lakossággal együtt, különösebb lelkifurdalás nélkül.

 

● Zelenszkíj gyakorlottsága a médiában

 

Ami most igen jól jön neki: az, hogy érti és használja a médiát, a képek erejét, hogy tudja, hogyan kell hatásosan beszélni, úgy a saját emberei, mint a világ vezetői előtt, mivel lehet hatással lenni az emberekre, a közvéleményre. A mai világban ez hatalom – és ezen a téren kétség sem fér hozzá, ki győzött, már most. (Vö.: Reagan)

 

● Putyin a környezetvédő

 

Már hogy nem csak a covid-ot szüntette meg egy csapásra, hanem azt is elintézte, amit az Európai Bizottság kb. sosem tudott volna, hogy felmenjen az energia ára – ennek következtében a fogyasztás, meg a CO2 kibocsátás meg majd le. (Persze csak ameddig nem sikerül elintézni máshonnan az importot. Az megvan egyébként, hogy a kibocsátás újra történelmi csúcson van?) Jó, nyilván ezt nem így kellene csinálni…

 

(Illetve nézzük a dolog jó oldalát: ha most kitör az atomháború, akkor mennyire jól csináltuk eddig, hogy tettünk a környezetvédelemre meg a klímaváltozásra! Valamint vegyük észre, hogy a különféle sokkoknak lehet bizonyos pozitív oldala is: az, hogy a rossz dolgokat is kibillenthetik a kerékvágásból.)

 

● Akikről elterelődött a figyelem

 

   ○ A paralimpia: mely egyébként sem szokott túl sok mindenkit érdekelni, most meg gyakorlatilag észrevétlenül zajlott le

   ○ A magyarországi tanársztrájk

   Elon Musk: hirtelen belőle is ötödannyi lett a médiában. (Amit valószínűleg maga is érzékelt, és mondott is rögtön egy briliánsat, amivel bekerülhetett a sajtóba, hogy majd jól lebokszolja Putyint. Nyilván kapcsolódnia kellett a háborúhoz, hogy megírják. Meg is írták. De minek.)

   ○ Greta Thunberg: meg a klímaváltozás – ami gyakorlatilag teljesen eltűnt, annak rendje és módja szerint.

 

Merthogy mindig mindenkit a legközvetlenebb problémák érdekelnek – és ha vannak ilyenek, akkor a távolabbi problémákról, a jövőről elfeledkezünk.

 

● Korábbi elképzelhetetlen sajátélményem

 

Természetesen nem mérhető egy valódi háborúhoz, de bizonyos párhuzamot azért felfedeztem a mostani helyzet és a CEU elüldözése között. Mindenekelőtt azt, hogy előtte az is teljesen elképzelhetetlennek és életszerűtlennek tűnt a számomra. Ott volt ez a sok éve stabilan működő intézmény, semmi értelme nem volt kiebrudalni – és egyszer csak mégis: volt, nincs. És történt ez szintén egy támadás eredményeként…

 

 

Kilátások

 

● A háború kimenete

 

Tehát, ahogy én látom, Putyin ezt nem hagyhatja abba addig, ameddig nem tudja azt mondani rá, hogy győzött. Sajnos. Valójában már hamarabb rajta volt ezen a sínen, ha a hadgyakorlatok után visszakullogott volna laktanyákba, már akkor is vesztesnek nézett volna ki, ami egy ilyen embernek megengedhetetlen, most meg már pláne nem engedheti, hogy úgy nézzen ki, hogy a világverő orosz hadsereget elverte egy sehol sem jegyzett másik. Egyébként Vietnámtól kezdve Afganisztánon keresztül (duplán), Ukrajnáig tanulságos, hogy mennyire lukra tudnak futni a szuperhatalmak is.

 

Ezért, énszerintem, lehet, hogy az ukránok tudják tartani magukat egy darabig – de végül lényegében vereséget fognak szenvedni – és minél tovább harcolnak, annál jobban szét lesz verve az országuk. Putyinnak pedig nem sürgős: élelmiszerrel és energiával el vannak látva; nincs komoly belpolitikai alternatíva; ezen kívül pedig nem az ő országa pusztul. (Gazdaságilag igen, de Putyint jobban érdekli a nimbusz, mint a jólét.) A Nyugat meg majd nézi, ahogy elmondtam.

 

Annyi lehetséges még, hogy nem harcolnak majd a feltétel nélküli megadásig, valamennyire, egy kicsit, az ukránok érdekei is érvényesülhetnek. De alapvetően az lesz, amit Putyin akar. És elég nehéz elképzelni, hogyan maradhatna majd Ukrajna független, demokratikus állam ezek után.

 

● Egy új hidegháború lehetősége

 

Na jó, ez azért eléggé bizonytalan, nem utolsósorban azért, mert egy ilyenben Putyin meglehetősen magára volna hagyva, különösképpen Kína nem biztos, hogy belemenne, hogy most akkor hagyjon fel a Nyugattal való üzleteléssel. De ki tudja, mi fortyog Putyin fejében, nem lehet kizárni, hogy most lesz elege mindenből, ami eddig annyira fájt. (És többé nem érzi arcán a nap sugarát.) A másik meg, ahogy a Nyugat maga vág el minden kapcsolatot Oroszországgal. Talán nem véglegesen. (Bár még ha a Nyugat hajlandó is volna visszamenni, egyáltalán nem biztos, hogy Putyinnak kellenek majd.)

 

Annyi mindenesetre biztos, hogy tovább mélyülnek az árkok Kelet és Nyugat között. (Az USA-nak is ez szükségtelenül fenyegető hangneme Kínával… Illetve a hírek a Kínai segítségnyújtásról az oroszoknak. Remélhetőleg csak azért, hogy minél előbb vége legyen az ügynek.)

 

● Távoli hatások

 

Tudjátok, hogy Oroszország és Ukrajna jelentős agrárexportőr, és azt is, hogy világpiac van. Az élelmiszerárak várható emelkedését mi is megszenvedjük majd, bár mi még relatíve jó helyzetben vagyunk, lévén nálunk is megterem a legfontosabb. Nagyobb problémák, akár éhséglázadások várhatók viszont a szegényebb országokban. Ezért is veszélyes egyébként a szegénység illetve a nagyfokú egyenlőtlenség: azért, mert ha tömegek élnek a nyomor határán, akkor nem kell nagy zavar a rendszerben, hogy átbillenjenek.

 

Illetve természetesen nem csak az élelmiszerekről van szó, hanem az energiáról is – ami aztán minden másra kihatással van. Meg az egyéb nyersanyagok. Meg az általános bizonytalanság…

 

 

Válogatott kedvenceim

 

Avagy, az irónia a tragédiában.

 

● A halottak, a több millió menekült – meg a magyar rezsi

 

Konkrétabban, amikor Szíjjártó biztosítja a nézőket, hogy annyira azért nem szankcionáljuk meg az oroszokat, hogy az a dicsőséges rezsicsökkentést veszélyeztesse; a szlogen, hogy „ne a magyarok fizessék meg a háború árát”; valamint, hogy Szíjjártó az ügyben sem hagyja kétségek közt a népet, hogy nem szeretné, hogy az ukrán menekültek majd segélyből éljenek itt…

 

Szóval ezek énszerintem még azok fülében is okoznak némi disszonanciát, akiknek a rezsijét majd a választások után úgyis meg kell emelni; illetve mutatja, hogy a Fidesz milyen erősen rá van már gyógyulva a nép aprópénzen történő megvásárlására.


● Gas for guns

 

Mert valóban, nem csak mi adjuk el a lelkünket a kényelemért, hanem kb. egész Európa. (Legalábbis, ameddig az oroszok lesznek olyan kegyesek, és küldik a gázt.)

 

● Putyin „különleges művelete”

 

A szavak ereje, ugyebár, hogy mit minek nevezzük… Lásd még Lev Tolsztoj: Különleges Művelet és Béke.

 

● Ahogy a színnacionalista Putyin lenácizza a magassarkúban ugrabugráló Zelenszkíjt

 

Na jó, lehet, hogy nem személy szerint őrá célzott, hanem az ukrán ultrákra – de hát mégiscsak ők is a részei a Zelenszkíj által vezetett rendszernek – illetve jelenleg épp a legerősebb támaszai. (Ami egy elég érdekes felállás – és vélhetően pont a közös oroszellenesség az, ami Ukrajnában ilyen jól összehozza egymással a két tábor. Tudtok mondani olyan országot, ahol ez nem így van?)

 

● Ahogy Putyin kivárta az olimpia végét

 

De a paralimpiáét azért már nem. Tiszta ókor egyébként, amikor szintén tilos volt háborúzni a versenyek alatt.

 

● Lavrov: „a Nyugat veszélyes dolgokat művel Ukrajnában!”

 

No comment.

 

● Felszólítgatás a békére

 

A legaranyosabb talán az volt, amikor a Tálibok szólítottak fel erre. A legviccesebb viszont mindenképp az, amikor mi, pontosabban Áder szólította fel Moszkvát. (Aminél már csak az volt mókásabb, ugye, amikor a II. vh-ban hadat üzentünk az USA-nak.) De az Európa Tanács általi felszólítás sem sokkal maradt el ezektől. (A pápának meg az ENSZ főtitkárnak meg már reflexből megy.)

 

● Spekuláció és karosszék

 

Hogy a fegyvergyártók részvényei rögtön elkezdtek felmenni. A másik meg, hogy az egész világ a már megszokott módon megint páholyból figyelheti ennek a legújabb napi sorozatnak az epizódjait. Avagy „kövesse nálunk élőben”…

 

 

Következmények

 

● A legfontosabb, hogy ne legyen belőle világháború.

 

Amire, mármint, hogy nem lesz, azért jó esély van, részint, mert Putyin szerencsére nem tűnik teljesen Pszichónak meg Hitlernek se. Meg mintha ennyire azért a Nyugat észnél volna. Reméljük. (És hát komolyan, hogy 2022-ben ilyesmitől kelljen félni…)

 

Na meg azt is el kellene kerülnünk, hogy kishazánkat porig rombolják.

 

● Az ukrán identitás és nacionalizmus megerősödése

 

Hogy ugye keringenek ezek az elképzelések, hogy mennyire külön nyelv, kultúra, nemzet az ukrán az oroszhoz képest. Nos, ha eddig kevésbé lett is volna, most majd az lesz. (És már csak ezért sem akarja Putyin félbehagyni, amit elkezdett.)

 

● Putyin imidzse

 

Hogy ezt soha le nem mossa magáról, valószínűleg soha többet nem kell Európába jönnie baráti látogatásra. (Még Magyarországra se.)

 

● Nem szabad összemosni Putyint az orosz néppel

 

Amire pedig megvolna az ingerenciája az embernek, hogy milyenek már ezek az oroszok!

 

Annyiból is, hogy az orosz népet ne akarjuk a kelleténél jobban szorongatni és büntetni. Valamennyire igen, mert ilyen tettek felett nem lehet szemet hunyni – csak tudjuk ebben is a mértéket. Főleg, ha egyszer Putyin eltűnik – mert ezt egy személyben ő döntötte el. (Bár a Nyugat süket füleinek a hatására is.)

 

És természetesen a saját érdekünk is, hogy a büntetés célzott és arányos legyen.

 

● Kevesebb elképzelhetetlen dolog

 

Mindenekelőtt, hogy legközelebb már komolyabban fogja venni a világ, ha valamelyik nagyhatalom nekiáll fenyegetőzni.

 

* * *

 

Most pedig azok tegyék fel a kezüket, akik szerint léteznek még biztos dolgok… Amik úgy voltak, és úgy is lesznek. Már ahogy így egymás után történnek ezek az elképzelhetetlen események, a háború, a járvány… Az is elképzelhető volna esetleg, hogy az eddig biztosnak, adottnak, megingathatatlannak tekintett dolgok, körülmények egyszer majd másképp lesznek?

 

Különösen az utóbbi, mondjuk 70 év volt egy nagymértékben stabil, békés és felfelé ívelő időszak az emberiség történetében, nem csoda, hogy nemhogy a világbékét, hanem a fejlődést is természetesnek vette már szinte mindenki. (Nyilván nem volt tökéletes, de a nagy képet tekintve így is kivételes időszak volt ez.) És mára már annyi ideje tart, hogy alig van ember, aki mást is látott. De a fejlődésen meg a békén kívül is annyi minden van, ami egy ember életében, a mi életünkben mindig is úgy volt, és úgy érezzük mindig is úgy lesz: a városok, a kultúrák, az országok. Az élet megszokott rendje. A munka, a boltok, a nyaralás. Az iskolák, a gyárak, a hivatalok. A kellemes időjárás. Hogy van mit enni…

 

Na jól van, nem akarom túlzásba vinni az ijesztgetést – de most épp egy kis ízelítőt kapunk abból, hogy a világunk nem is biztos, hogy annyira stabil és örökkévaló mint gondoltuk. Jó volna többet tenni azért, hogy az legyen.

 

* * *

 

(A Red Alert egyébként egy régi számítógépes játék, amelyben a szovjetekkel kellett csatározni; egyben szójáték is, vörös riadót jelent ugyanis.)

 

Ha tetszett, terjesszétek, vagy tudjátok, küldjetek 500 forintot reklámra. Ez azért FONTOS, mert máskülönben nagyon korlátozottak a lehetőségeim, sok mindenkihez nem tudom eljuttatni, akiknek pedig szintén tetszene. Pénzt küldeni így lehet. Minden forint hirdetésre megy.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8517785438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása