Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   „It’s the economy, stupid”

Vagyis „a gazdaság az oka, te buta”: ez egy bevett angol kifejezés arra, hogy a közhangulat, illetve azon keresztül mennyi minden nagyrészt a gazdaságon, annak állapotán múlik, milyen erős hatással van a gazdaság sok mindenre a társadalomban; így a következőkre is:

●    Gazdasági várakozások

Vagyis ha a gazdaság pillanatnyilag gyengélkedik, akkor az emberek hajlamosak az elkövetkezendőkben is erre, gazdasági lassulásra számítani, fellendülés idején pedig fordítva; és gazdasági tevékenységüket is ennek megfelelően alakítják: ha pesszimistán tekintenek a jövőbe, kevesebbet vásárolnak, óvatosabban fektetnek be – minek következtében a gazdaság valóban a várt irányba tendál, stb… Lásd alább a gazdasági válságok önfenntartó természetét.

●    Politikai hatások

A gazdasági helyzet nagyban befolyásolja, hogy:

○    Kire szavaznak az emberek

Amikor rossz a helyzet, elégedetlen a nép, már azzal könnyen népszerű lehet a politikus, ha változást ígér. (Még ha nem is tűnik túl kompetensnek.)

○    Mennyire lázadnak az emberek a hatalmon lévők, a rendszer, az egyenlőtlenségek ellen

Ha ugyanis a kenyér megvan, az ember béketűrőbb, jobban eltűri a korrupciót, az elnyomást, az igazságtalanságot.

○    A szélsőségek népszerűsége

Válság közepette népszerűbbek, mint egyébként, mert egyszerű megoldást, radikális változást ígérnek, mert az emberek lázadnak.

●    Bűnözés ß

Súlyos gazdasági problémák esetén, ha az emberek nem tudnak másból megélni, amikor a szélsőségek is előretörnek, a bűnözés is megnövekedhet.

●    Tolerancia

Különösen a bevándorlókkal szemben csökkenhet ez válság idején, akik miatt kevesebb munka juthat a helyieknek.

●    Családalapítás, gyermekvállalás ß

Érthető módon ezekre is nagyobb a hajlandóság, amikor biztos a megélhetés.

●    Egyebek

A globális problémák, a felmelegedés is hajlamos háttérbe szorulni gazdasági nehézségek idején, mert az embereknek ilyenkor fontosabb az itt és a most; valamint a globalizációval, a nemzetközi integrációval szemben is jellemzőbb az elutasítás.

Lásd végül a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában a közvélemény változékonyságát.

2.   A gazdasági válság jelentése és fajtái

1)    Jelentés

Általános gazdasági válság a gazdasági aktivitás általános csökkenése – amit különösen a GDP, a bruttó hazai termék csökkenése jelez, röviden, csökken a termelés.

2)    A gazdasági válságok fajtái

Több szempont szerint:

●    Súlyosabb és kevésbé súlyos válságok

Ez egy skála, melyen egy 10%-os GDP csökkenés már súlyosnak mondható.

●    Hosszabb és rövidebb válságok

Nagyjából 3 év fölött már hosszú válságról beszélhetünk.

●    Globális – regionális – egy országot sújtó válságok

●    Speciális gazdasági válságok

Azaz, amikor a válság nem általános, a gazdaság bizonyos intézményei, részei kerülnek csak válságba. Ilyenek lehetnek:

○    Államadósság-válság, államcsőd

○    Pénzügyi válság, hitelválság, bankválság

○    Tőzsdeválság

○    Valutaválság

A különféle speciális válságok természetesen nem függetlenek egymástól, kiválthatják egymást, valamint az általános válságokhoz kapcsolódóan is gyakoriak, azt is előidézhetik. Alább látni fogjuk, hogyan.

3)    Gyorsuló gazdaság – lassuló gazdaság

Az alábbi táblázat azt foglalja össze, mi jellemzi a gazdaság e két állapotát, mire lehet számítani ezek idején.

Lásd még ehhez a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témát.

3.   Néhány nevezetes válság

1)    A Nagy Gazdasági Világválság (1929 – 30-as évek vége)

Ez volt a XX. század legmélyebb, leghosszabb, legkiterjedtebb válsága, mondhatni ikonikus jelentőségű a válságok között.

2)    A 2007-2008-as pénzügyi válság és az azt követő gazdasági világválság

Ez pedig elég friss, és elég súlyos volt, ha a Nagy Válságot nem is érte utol.

3)    Az olajválságok

Ezek nem tipikus válságok, de jelentős hatásuk volt és nevezetesek is, nem árt hát tudni róluk.

○    1973-74

Az OPEC (a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) embargót hirdetett az USA-val és még néhány országgal szemben, minek következtében az olajárak megtöbbszöröződtek – és ennek hosszabbtávú gazdasági hatásai is lettek.

○    1979

Ekkor az iráni forradalom és az irak-iráni háború hatására visszaeső kínálat, és az ennek hatására kitörő pánik miatt ismét jelentősen megemelkedett az olaj ára.

4)    Poszt-kommunista válság (1990-es évek)

Ez annyiból érdekes, hogy jól demonstrálja, hogy egy rendszerváltás, az addigi gazdasági rend megbomlása nagymértékben képes visszavetni a termelést, a jólétet. Csak annyit róla, hogy Oroszország GDP-je megfeleződött, így ott ez jóval súlyosabb volt mint annak idején a Nagy Válság nyugaton. És a volt keleti blokkban máshol is jelentős volt a visszaesés a kommunista időkhöz képest.

A felsoroltakon túl természetesen számos más válság is volt még a világban, annak országaiban.

4.   Válságtényezők

Vegyük sorra a gazdasági válságokban szerepet játszó legfontosabb tényezőket.

1)    Várakozások, az általános fogyasztói, befektetői hangulat

Az, hogy az emberek mire számítanak a gazdasággal kapcsolatban, nagyban befolyásolja a döntéseiket, gazdasági viselkedésüket – és ezáltal magának a gazdaságnak az alakulását is. Különösen, ha (mert válság van) pesszimisták, arra számítanak, hogy rosszul megy majd az üzlet, a fizetések stagnálni fognak, munkanélküliség lesz, akkor nem ruháznak be, és nem vásárolnak – ez pedig nagyban hozzájárul a gazdaság további gyengélkedéséhez.

A gazdasági várakozásokról, azok jelentőségéről lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.

2)    Elégtelen kereslet

Miért baj ez? Azért, mert ha nem lehet eladni a termékeket, akkor a termelők nem fognak beruházni, és nem adnak munkát az embereknek.

Keresletet nemcsak a fogyasztók támasztanak (fogyasztási kereslet), hanem a termelők is (beruházási kereslet). Utóbbiaknak ugyanis gépekre, eszközökre, alapanyagokra van szükségük a termeléshez. A fogyasztás és beruházás elégtelenségéhez számos tényező hozzájárulhat.

Az elégtelen kereslet pedig csökkenti az árakat, deflációt okoz.

3)    Külkereskedelmi sokkok

Ezek export és importoldalról is megviselhetik a gazdaságot: előbbire példa egy külföldi válság, ami miatt kevesebbet tudnak venni tőlünk, kevesebbet tudunk oda exportálni, vagy a külföldi országok protekcionizmusa. Az importoldalhoz pedig lásd az olajválságokat, amikor hirtelen sokkal drágább lett az importált olaj.

4)    Defláció

Említettem, hogy az elégtelen kereslet deflációt okoz, ami az árak általános csökkenése, az infláció ellentéte. Ez a gazdasági válságokkal kapcsolatban gyakran előkerül – de miért is baj az, ha a dolgok olcsóbbak lesznek?

Egyrészt azért, mert kevesebbért lehet eladni a termékeket, ezért a termelők kevesebbet ruháznak be, leépítik a termelőkapacitásokat, a munkaerőt. Másrészt pedig a defláció megnöveli az adósságok reálértékét: azaz, bár továbbra is 1000 forint az adósságunk, ha a kenyér közben olcsóbb lett, akkor eddig 5 kenyér árával tartoztunk, most viszont már 10-ével; eddig 5 kenyeret kellett eladnunk, hogy vissza tudjuk fizetni az adósságunkat, most már 10-et – az adósok tehát nehezebben törlesztik az adósságaikat. Emiatt pedig a hitelezők, a bankok is bajba kerülhetnek.

A deflációról bővebben lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.

5)    Hitelezés, eladósodás

Minél inkább el vannak adósodva az emberek, vállalatok, annál nagyobb a veszélye, hogy nem fogják tudni visszafizetni az adósságukat – ami bajba sodorhatja a bankokat, pénzügyi válságot, illetve általános gazdasági válságot idézhet elő. Különösen igaz ez, ha felelőtlen módon osztogatják, veszik fel a hiteleket, ha rossz adósoknak adnak hitelt.

6)    Állami eladósodás, államcsőd

Melynek, illetve az államadósság-válságnak, számtalan kellemetlen következménye lehet.

7)    A külföldi tőke menekülése

A külföldi tőke nagyban tudja segíteni egy ország gazdaságát – viszont egy nyitott országban, az hogy marad is-e, a külföldieken, az ő hangulatukon, pánikjukon  múlik. Amikor a tőke meggondolja magát, és menekülőre fogja, akkor gyorsan el tudja értékteleníteni az ország valutáját, (mert nagy tömegben váltják át azt külföldi pénzre). Ezzel az országnak, a hazai gazdasági szereplőknek egy-kettőre jelentősen megdrágul a külföld felé történő fizetés, hirtelen fizetésképtelenné is válhatnak.

Mint a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában olvasható, a külföldi tőke több formában érkezhet: van a spekulatív és a kölcsöntőke, valamint a termelő beruházások. Ezek közül különösen az első, a spekulatív tőke hajlamos a hirtelen hangulatváltozásokra.

A menekülést egyébként olyasmik is kiválthatják, amiknek az adott országhoz viszonylag kevés köze van: például az adott régió többi országának problémái vagy egy globális pánik.

Lásd továbbá a ‘Globalizáció’ témában a tőke mobilitásáról mondottakat.

8)    Pánik

Vagyis, amikor az emberek tömegesen, fejvesztve menekítik a pénzüket. (Bár annál racionálisabb menekülőre fogni, minél többen menekülnek már.) A jelenség tehát ezért, és a terjedő hisztéria miatt is önmagát gerjeszti.

Pánik tehát akkor tör ki, amikor az emberek megijednek, hogy nem jutnak hozzá a pénzükhöz: amikor a tőzsde elkezd esni, amikor a külföldi befektetők megijednek, hogy nem tudják majd elvinni a pénzüket, vagy amikor a bankok beszüntetik az egymásnak történő hitelezést, mert tartanak tőle, hogy nem kapják vissza a pénzüket.

Nagyon jellemző továbbá a „bankroham” jelensége, amikor a betétesek ijednek meg, hogy a bankjuk fizetésképtelenné válik, nem tudnak majd hozzájutni a pénzükhöz – és ezért mindenki idejekorán, egyszerre, tömegesen akarja kivenni azt. A bankokat azonban nem erre találták ki, normál körülmények között a betéteknek csak kis hányadát kell tudniuk egy időben rendelkezésre bocsátani – így a roham könnyen maga idézheti elő a fizetésképtelenséget. Ezen túl, ha egy bankot megrohannak, a többi bank ügyfelei is arra a következtetésre juthatnak, hogy az ő pénzük is biztosabb helyen lenne otthon, ők is megrohanják tehát a bankjukat – és kész a bankválság. (Amiből aztán még nagyobb bajok is lehetnek.)

Ezt megelőzendő találták ki a betétbiztosítás intézményét, vagyis, hogy államilag garantálják a bankbetéteket, hogy megnyugtassák a betéteseket, elejét vegyék a pániknak. (@@Ez mindig állami garancia? Van, hogy nemcsak a bankbetéteket garantálják?)

9)    Bizonytalanság

Egy válság közepette sok mindent nem tudni, például:

○    Hogyan reagálnak az üzleti szereplők, hogyan változik a megszokott üzleti környezet?

○    Hogyan reagál az állam, a szabályozók?

○    Meddig tart a válság?

És természetesen mindenkinek ott a kérdés, hogy mit tegyen, amikor mindezekkel szembesül. Részben a bizonytalanságok, részben a tudható negatívumok pedig sokakat óvatosságra, visszafogottságra késztetnek.

Bizonytalanságok idején megfigyelhető továbbá a (tőzsdei) hozamok volatilitásának, változékonyságának megnövekedése, vagyis lényegében, hogy rendszertelenül és jelentős kilengésekkel követik egymást a nyereségek és veszteségek. ß

10)   Gazdaságpolitikai hibák

Amelyek hozzájárulhatnak egyrészt a válság bekövetkezéséhez, másrészt az elmélyüléséhez, elhúzódásához is. Ilyen volt például a Nagy Válság idején az aranystandardhoz való ragaszkodás, a kellő monetáris expanziónak, a pénzmennyiség növelésének a hiánya; vagy a túlzott monetáris lazaság és dereguláció a 2007-2008-as válságot megelőzően, melyek elősegítették a felelőtlen hitelezést.

11)   Speciális gazdasági válságok

Mint láttuk, ezek egyrészt egymást is kiválthatják, másrészt az általános válságokhoz kapcsolódóan is gyakoriak, azokat is előidézhetik; egy pénzügyi válság például fontos tényező lehet egy azt követő általános gazdasági válságban.

12)   A gazdasági válságok dinamikája

Erről alább lesz szó, lásd a válságok terjedéséről, azok önfenntartó voltáról és a buborékokról mondottakat.

5.   A válságok mélyebb okai

A válságokban a bemutatott közvetlen tényezők mellett távolabbi, nagyobb léptékű faktorok is szerepet játszanak.

5.1. Politika

1)    Rendszerek összeomlása, rendszerváltozások

Például ahogyan a poszt-kommunista válságnál láttuk.

2)    Háborúk

Ezeknek is megvannak a gazdaságra gyakorolt pozitív és negatív hatásaik, ahogyan a ‘Politikai konfliktusok’ témában olvasható. Itt leginkább a termelőeszközök elpusztítását, a kevesebb és drágább fogyasztási cikket, az állami eladósodást és a hiperinflációt érdemes kiemelni.

3)    Állami pénzügyek

Lásd ehhez a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában az államadóssággal kapcsolatban, hogy a spórolás nem túl népszerű a politikusok között, illetve, hogy nem jellemző, hogy az államadósságot visszafizetnék, inkább görgetik, stb… Lásd továbbá a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában az osztogatás-megszorítás ciklusát.

4)    Amikor megy a szekér, senkinek sem érdeke fékezni.

Vagy kevésbé szimbolikusan: amikor a gazdaság gyors ütemben növekszik, senkinek sem érdeke lassítani azt – ezzel azonban elültetik a következő válság magvait.

Lásd ehhez a gyorsuló gazdaság jellemzőit fentebb. Ilyen körülmények között, adott pillanatban, szinte mindenki a gazdaság minél gyorsabb növekedésében érdekelt: a népnek, a kormánynak, a vállalatoknak, a bankoknak, a brókereknek és a közgazdászoknak is az a jó, ha nőnek a fizetések, elégedettek a választók, jól fogynak a termékek, nagy a hitelkereslet, a befektetési hajlam, illetve az aktuális növekedés alátámasztja a hozzáértésüket, hogy jól végzik a munkájukat, ami a közgazdászokat illeti.

Hogyan ülteti el mégis a válság magvait a túl gyors növekedés?

○    Úgy, hogy azt elősegítő laza monetáris politika, alacsony kamatok, pénz pumpálása a gazdaságba elősegíti a felelőtlen hitelezést, az eladósodást, a buborékok kialakulását, melyek a válságok kialakulásának fontos tényezői.

○    A szigorúbb szabályozás, a kockázatok korrekt felmérése megdrágítaná, megnehezítené a hitelezést, a spekulációt, ami lassítaná a gazdaságot illetve népszerűtlen is – a dereguláció viszont szintén nagyban hozzájárul a felelőtlen hitelezéshez, befektetéshez.

○    Az imént említettem továbbá, hogy a spórolás nem népszerű a politikusok körében – és a jó időkben sem az, amikor pedig könnyebb volna.

Az pedig, hogy mindez hová vezet nem nagyon izgatja az embereket: részben azért, mert sokan általában sem törődnek eléggé a jövővel; meg azért sem, mert ha beüt a baj, sokakat megmentenek. Lásd ehhez a mentőövekről írtakat alább.

5.2. A piac hiányosságai és a pénzügyi rendszer jellemzői

Melyek szintén hozzájárulnak a válságokhoz.

1)    A piac hiányosságai

○    A piaci rendszer túlzott kockázatvállalásra ösztönöz.

○    Nyomást fejt ki a fogyasztói bázisra, ami túltermeléshez vezet.

○    Valamint a rendszer tervezetlensége, kaotikussága is teret enged a válságoknak.

Lásd ezeket ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában.

2)    A pénzügyi rendszer jellemzői

○    Alább lesz majd szó róla, hogy a bankok, a hitelezés szövevényessége hogyan járulnak hozzá a válságok terjedéséhez.

○    Felelőtlen hitelezés, túlzott kockázatvállalás a bankok részéről

○    Pénzügyi innováció, derivatívok

Ezekről a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában lehet olvasni. Itt annyit róluk, hogy szintén hozzájárulnak a felelőtlen hitelezéshez, megkönnyítik a kockázatvállalást, és bonyolultak, átláthatatlanná teszik a rendszert.

○    Lásd továbbá alább a tőzsdei buborékokat és visszacsatolásokat.

5.3. A globalizáció és a gazdasági válságok

A globalizáció összekapcsolja a gazdaságokat, és ez hozzájárulhat a válságok súlyosbodásához, kedvez azok nemzetközi terjedésének.

Egyrészt a kereskedelem révén: lásd ehhez fentebb az külkereskedelmi sokkokat, ahogy például az olajsokk megviselte az importálókat, és az exportálók gondjait, amikor nem tudnak eladni a válság sújtotta országokba.

Másrészt a pénzügyi kapcsolatok révén is: ahogy a külföldi tőke menekülése súlyosbíthatja egy ország válságát; vagy, ha a külföldiek nem tudják kivenni a pénzüket, és ezzel maguk is bajba kerülnek; illetve ha elővigyázatosságból mások irányába is visszafogják a befektetési aktivitásukat.

Nem utolsósorban pedig a globális információs összekapcsoltság révén a helyi problémák híre pillanatok alatt bejárja a világot, világszerte nyugtalanságot tud okozni.

Ezek folytán aztán egyfelől a gazdasági hangulat, a pánikok, másfelől a gazdasági helyzet is hajlamos együtt járni a különböző országokban. A különböző országok így egymást húzhatják válságba, tarthatják ott, könnyebben alakulnak ki világválságok. (Különösen a világgazdaság kulcsországainak, mint az USA-nak, az állapota van hatással a többiekre.) Ugyanakkor a helyi problémákból való kilábalást, azok elkerülését is elősegíti az összekapcsoltság, már amikor a többi ország gazdasága jó állapotban van.

Lásd még alább a válságkezelés nemzetközi lépéseit; a ‘Globalizáció’ témában pedig, hogy tanácsos volna bizonyos fokig megőrizni az egyes országok képességeinek kiegyensúlyozottságát. Lásd továbbá a ‘Globális problémák’ témában a válságeredményeket, vagyis, hogy a gazdasági válságokban csökkenő gazdasági aktivitással egyúttal a környezetszennyezés is csökken; valamint ugyanott, hogy a súlyosbodó globális problémák könnyen alávághatnak a gazdaságnak, illetve a szegényebb helyeken az utóbbi időkben tapasztalható fejlődésnek.

Végigtekintve a felsorolt válságtényezőkön és a gazdasági válságok mélyebb okain, láthatjuk, milyen sok minden játszhat szerepet bennük. Ahhoz pedig, hogy megfelelően tudjuk kezelni őket, lényeges is feltárni, hogy éppen mik vezettek az aktuális válsághoz. (Lásd alább, hogy a rossz kezelés ronthat a helyzeten.)

5.4. Válságok előrejelzése

A válságok többnyire meglehetősen váratlanul csapnak le, az előrejelzésük tehát igencsak bizonytalan. Bizonyos intő jeleket azért észre lehet venni: a hitelezés lazaságát, a nagyfokú eladósodást, a buborékokat, a külföld felé kialakuló nagyfokú kitettséget, stb…

A jeleket látva pedig tenni is lehetne a válságok megelőzéséért, például szigorúbb monetáris politikával, szigorúbb szabályozással; lásd alább, hogy a válságokat elsősorban megelőzni kellene – azt is láttuk azonban, hogy az ilyesmi, a fékezés sokaknak nem érdeke.

6.   A gazdasági válságok dinamikája

6.1. A válságok terjedése

Először is: a válságok különféle hatásainak érvényesülése eltart egy ideig; illetve az, ahogyan a gazdaság bizonyos intézményeinek válságából általános válság lesz.

Külön érdemes utalni a bankok szerepére a válságok terjedésében. Ezzel kapcsolatban lásd a hitelezés szövevényességéről és érzékenységéről mondottakat a ‘Bankok’ témában.

Ahhoz, hogy valaki más gondjai elérjenek bennünket, nem kell közvetlenül érintettnek lennünk: egyfelől az általános ijedelem, hangulatromlás, másfelől az áttételes érintettség hatékonyan terjeszti a válságot.

Lásd még fentebb a globalizáció hatását a válságok terjedésére.

6.2. A gazdasági válság, mint önfenntartó jelenség. A gazdasági ciklusok

Ha a gazdaság rosszul megy, hajlamos lesz még rosszabbul menni.

Miért?

○    Mert minél mélyebb a válság, annál kevesebb az elkölthető jövedelem, illetve a várakozások is annál rosszabbak, annál alacsonyabb tehát a kereslet, a befektetések is.

A válságok tehát maguktól nehezen érnek véget – így szükség van a válságkezelésre, hogy tevőlegesen igyekezzünk elősegíteni a kilábalást. (Lásd erről alább.)

A válságokat tehát kezelik; de ha nincs válság, általában akkor is igyekeznek gyorsítani a gazdaságot; valamint a kifejezett túlpörgést előidéző tényezők is vannak: így, ahogy említettem, az, hogy senkinek nem érdeke fékezni, illetve lásd alább a tőzsdei visszacsatolásokat.  A gazdasági túlpörgés illetve az azokat jellemző buborékok pedig előbb-utóbb hajlamosak kipukkadni (lásd ezt is alább), újra beüt a válság, stb… Ekképp kirajzolódnak előttünk a gazdasági ciklusok: a fellendülések és recessziók, válságok egymást követő sorozata. (Mely azonban meglehetősen szabálytalan, hiszen látjuk, milyen sok a tényező.)

6.3. Gazdasági buborékok

1)    Jelentésük

Gazdasági buborékról akkor beszélünk, amikor valaminek, bizonyos eszközöknek (pl. részvényeknek, ingatlanoknak) a piaci ára jelentős mértékben meghaladja azok fundamentális értékét.

A fundamentális érték az a pénzmennyiség, amit a dolog hasznosításával (várhatóan) ki lehet belőle termelni; például egy részvény esetében az osztalékok összege (pontosabban azok jelenértéke), vagy ingatlanoknál a bérleti díjak ß összege.

2)    Tényezőik

A buborékok kialakulásának számos tényezője van:

○    Befektetési kereslet

Vagyis, amikor az emberek a dolgot nem azért veszik, hogy azt használják, hasznosítsák, hanem hogy a beléje fektetett vagyont megőrizzék, gyarapítsák. Ezért, ameddig a dolgot magas áron el lehet adni, nem túlságosan érdekli őket, hogy annak normál hasznosításából mennyit lehet beszedni.

○    Visszacsatolások

Az ilyen jellegű visszacsatolásokról a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában lehet olvasni. Lényeg, hogy minél magasabb az ár, annál inkább hajlamos még tovább emelkedni; például mert minél tisztább a felfelé mutató trend, a befektetők annál inkább további emelkedésre számítanak, tehát vásárolnak; illetve mert minél gyorsabb az emelkedés, annál nagyobb a várható nyereség. Ezek miatt az árak gyorsan emelkedhetnek.

○    Likviditásbőség

Azaz, ha sok a pénz a gazdaságban, azt a laza monetáris politika gyorsan szaporítja. Ilyenkor az emberek befektetést keresnek a növekvő jövedelmeknek, ami felnyomja a befektetési javak árát.

○    A széles tömegek bekapcsolódása, tömeghisztéria

Egy (tőzsdei) buborék akkor tud igazán beindulni, amikor az összességükben nagy tőkével rendelkező és kevéssé hozzáértő tömegek is bekapcsolódnak, elkezdenek nyakló nélkül vásárolni, eluralkodik rajtuk a hisztéria.

3)    A buborékok kipukkadása

A buborékok rendszerint előbb-utóbb kipukkannak; nagyjából így: $

●    Először megtorpan az árak emelkedése

●     „Ideje kiszállni”

Gondolja a befektetők egy része, látva az árak megtorpanását: a következő fázis.

Az árak tehát megindulnak lefelé.

●    Negatív árspirál

Látva az árak (gyorsuló) zuhanását, mind többen igyekeznek szabadulni az eszközeiktől, részvényeiktől, működésbe lépnek a buborékok kialakulásánál említett visszacsatolások ellenkező irányú megfelelői.

* * *

A buborékok kipukkadása aztán egyrészt közvetlen veszteségeket okoz: aki drágán vette a részvényt, most csak olcsóbban tudja eladni; másrészt távolabbi következményei is szoktak lenni, különösen, pénzügyi illetve általános válság lehet belőle.

7.   Egy tipikus válságforgatókönyv

8.   Válságkezelés

8.1. Elvek

Milyen elvek mentén lehet jól kezelni a válságokat, megelőzni őket?

1)    A rossz kezelés tovább ronthat a helyzeten

Emlékezzünk például a Nagy Válság idején a kellő monetáris expanzió a hiányára. Ezért is lényeges feltárni a válság okait.

2)    Ami rövidtávon jó, az hosszabb távon rossz lehet

A tűzoltás (monetáris és fiskális élénkítés, bankmentések) általában szükségesek a bajban, később azonban nehéz leállni velük, amikor pedig már jobb volna. Láttuk, hogy amikor megy a szekér, akkor sem fékeznek – és ezzel elültetik a következő válság magvait. Idézzük fel továbbá a bankok védettségéből következő felelőtlenségét is.

3)    Hosszabb távon az okokat, a problémák gyökerét kell kezelni; a válságokat elsősorban megelőzni kell

Emlékezzünk rá, hogy az előrejelzésük nem könnyű, de vannak jelek, melyeket látva lehetne tenni a megelőzésükért. Végigtekintve a fentebb bemutatott válságtényezőkön és mélyebb okokon számos támadási pontot találhatunk, melyek megcélzásával lehetne tenni a válságok elkerüléséért, rövidebb és hosszabb távon.

Lásd továbbá a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában a gazdaságpolitika ágait, a fiskális, monetáris és strukturális politikát, hogy vannak közöttük könnyebben és nehezebben alkalmazhatók, illetve a laza monetáris politikáról, annak könnyű alkalmazhatóságáról, népszerűségéről és következményeiről írtakat.

4)    A gazdaság növekedésének állandó, mérsékelt szinten tartása

Amitől időszakonként ugyan alacsonyabb lesz a növekedés a lehetségesnél – de válságból is kevesebb lesz, és kiszámíthatóbbá válik a gazdaság.

8.2. Válságkezelési lépések

Miket szoktak tenni a válság leküzdése érdekében?

●    Bankmentések

●    Gazdaságélénkítés

Ennek több módja van:

○    Monetáris élénkítés

○    Fiskális élénkítés

○    Merkantilista lépések

Vagyis exportélénkítés és az import helyettesítése belföldi termékekkel, például úgy, hogy megemelik az importvámokat vagy gyengítik a hazai valutát. Ezeknek megint csak az a céljuk, hogy nőjön a kereslet a hazai termékek iránt.

A gazdaság élénkítése, élénkülése pedig egyúttal a várakozásokat is javítja.

●    Az állami eladósodás kezelése

○    Államcsőd veszélye esetén

Ilyenkor jellemző, hogy mentőcsomagot állítanak össze az eladósodott országnak: újabb kölcsönt kap, amiből visszafizetheti a régebbieket; illetve átütemezik, esetleg el is engedik az adósságát, annak egy részét. Utóbbiak esetén az vigasztalhatja a hitelezőket, hogy ha nem is azonnal, de később talán még viszontláthatják a pénzüket (esetleg némi többlettel), vagy a mentőcsomag részeként kártalaníthatják őket.

○    Hosszabb távú pénzügyi stabilizáció

A mentőcsomagok általában nincsenek ingyen, különféle gazdaságpolitikai lépéseket szoktak követelni cserébe, illetve az adott ország magától is tehet ilyeneket, hogy stabilizálja pénzügyi helyzetét, csökkentse az adósságát.

Ezt szolgálják először is megszorítások, vagyis az állami kiadások visszafogása, a bevételek növelése, például a juttatások csökkentése, az adók növelése révén. Figyeljük meg, hogy ez lényegében a fordítottja a fiskális élénkítésnek. Ennek megfelelően fékezi a gazdaságot, ami egy válság közepette nem a legjobb taktika; továbbá érhető módon népszerűtlen is, úgy a nép, mint a politikusok körében. (A bevételek amúgy nemcsak adóemeléssel, hanem az adózási fegyelem szigorításával is növelhetők.)

Bevételt ezen kívül, eseti jelleggel, privatizációval, az állami vagyon áruba bocsátásával is lehet generálni, illetve mélyrehatóbb változtatások is szóba kerülhetnek, különösen a piacosítás, hogy az állam vonuljon visszább a gazdaságból. (Ami a külföld érdekét is szolgálhatja. Lásd ehhez a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában a segélyezés mögöttes céljait, árnyoldalát.)

●    A külföldi tőke menekülésének kezelése

●    Nemzetközi lépések

A globalizált világban egy ország válsága sok mindenki másnak is fáj, láttuk fentebb, hogyan érinti az más országok exportját, befektetőit, illetve, hogy hogyan tud a válság átterjedni más országokra.

Ezért eléggé széleskörű nemzetközi összefogás tud létrejönni a válságok megfékezéséért, a bajban lévő országok megsegítésére: akinek van pénze, annak megérheti áldoznia erre.

8.3. Ki állja a cehhet?

Mint utaltam rá, a válságkezelés rendkívül drága lehet, különösen a fiskális élénkítés és a bankok megmentése kerülhet horribilis összegekbe – egyáltalán nem mindegy tehát, hogy ki fizeti a számlát.

A költségeket közpénzből, jellemzően kölcsönökből fedezik. Hogy az adóssággal mit kezd majd az állam, hogy az végső soron kiket terhel majd, az ekkor még némileg nyitott kérdés – de leginkább az adófizető polgárokat.

Volt szó a mentőövekről is, melyeket országoknak, a bankoknak, jelentős vállalatoknak nyújtanak – de gyakran a hiteladósoknak és effektíve a spekulánsoknak is.

Javarészt természetesen a mentőöveket is közpénzből finanszírozzák, azok a népet terhelik, a megmentett felelőtlenek, a válságért felelősek pedig gyakran olcsón megússzák. Mindenképp tegyük azonban hozzá, hogy vannak a megmentettek között olyanok is, akik megérdemlik a segítséget.

Látható tehát, hogy a számlát nagyrészt a vétlenekkel fizettetik meg: az adófizetőkkel, a jövő generációival, a felelősen gazdálkodókkal. Fontos idevágó tanulság, hogy elvenni azoktól lehet, akiknek van. (Bár, tegyük hozzá, hogy akiknek nagyon sok van, azok a befolyásukkal el tudják érni, hogy tőlük ne vegyenek el.)

Mindez felelőtlenségre ösztönöz. Mondanom sem kell, jó volna, ha ez nem így volna, és a válság terheit minél inkább az azért felelősek viselnék, a felelőtlenül gazdálkodók pedig a saját felelőtlenségük következményeit.

* * *

Szedjük még itt össze a fentiekből, mikkel segítik elő a következő válság eljövetelét a válság kezelése során és azt követően:

●    Azzal, hogy nem fékeznek, amikor megy a szekér, túlzásba viszik a laza monetáris politikát, a laza szabályozást;

●    Azzal, hogy a válságkezelés során még inkább eladósítják az államot, és akkor sem spórolnak, amikor jól megy a gazdaság;

●    És a felelőtlenség ösztönzésével

9.   A válságok haszna, a válság, mint lehetőség

Olyanok is vannak ugyanis, akiknek jól jön a válság.

Ezen kívül, mint minden problémából, a gazdasági válságokból is lehet tanulni, tapasztalatokat szerezhetünk a válságok kezelésében, illetve hasznos, a következő válság megelőzését szolgáló intézkedésekre ösztönözhetnek. (Pl. hogy szigorúbban szabályozzuk a bankokat)

Emlékszünk továbbá fentebb a buborékok jó oldalára, az érintett területek kiépülésére.