HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák
  • Szalay Miklós: Az energia mibenlétéhez még: Az energiára azt lehet mondani, hogy egy dolog állapotában rejlő leh... (2021.03.11. 21:51) Anyag, energia, erők
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/ Némi angol tudás nem árt hozzá, de szerintem anélkül is k... (2021.03.04. 00:55) Élet és fajok

A rendszer és az Egyvilág

2022.06.30.

Van nálunk egy mondás, hogy „Minek örülsz? Annak, hogy nincsen kakasom.” Hát valahogy így vagyok én ezzel a rendszerrel: annak, hogy nem kell részt vennem benne.

 

● Sem, úgymond, nagy emberként – sem alkatrészként;

● Sem, mint akit megvettek a gazdagok, leborul az idióta hatalmasok előtt, vagy egyébként kiszolgálja, támogatja ezt a telhetetlen és önpusztító rendszert;

● Sem, mint aki fegyvert tervez vagy olyasmiket ad el az embereknek, amikre nincs szükségük;

● Sem az egyik, sem a másik tábor tagjaként;

● Sem a reménytelen hazai, sem a még reménytelenebb világpolitikában;

● És azokban a rajokban sem, akik felzabálják a világot.

 

(De emlékezzünk meg a népről, akik csak szerényen meg akarnak élni, és azokról, akik valóban hasznos és szükséges munkákat végeznek.)

 

Meg hogy könyökölnöm, helyezkednem, haverkodnom és benyalnom sem kell, illetve eladnom magam politikailag – ami nélkül egy bizonyos szint fölé nemigen juthat az ember: ez is egyfajta üvegplafon; köztudomású, de formálisan leírva ezt sem sok helyen látni.

 

(Szokásos lelkesülős szöveg szokott lenni aztán, hogy „valami nagyobb részének lenni”, az mennyire jó. Vannak, akiknek az ilyesmi alapból jobban fekszik, mint nekem – de végignézve ezen a rendszeren… A részének lenni? Ennek? Kösz, csak amennyire muszáj.)

 

(Nem a törekvéssel magával van baj egyébként, anélkül nem sokra mennénk – hanem a mértéktelenséggel, az emberekével és a rendszerével, meg az eszetlenséggel. Meg, rendben van, bizonyos mértékig ez a helyezkedősdi is természetes egy társadalomban – ha nem is örömteli. Viszont, az új arisztokráciával kapcsolatban elmondottak fényében itt most épp ez válik döntővé.)

 

Hogy én ezen kívül maradhatok, igen, az nem kis szerencse – miközben sokan sajnos a rendszer rabjai. Bárcsak mindenkinek csak döntés kérdése volna kiszállni… A maguk és a bolygó javára.

 

Nekem mindenesetre, ha már megadatott a lehetőség, bűn volna nem kihasználnom arra, hogy megpróbáljak tető alá hozni valami, énszerintem, igazán jót, romlatlant és nagyratörőt.

 

Nézzük meg, miért lesz ez jó, mármint a könyv. Korábban részletesen kifejtettem ezt, most csak abból a szempontból, ami a fentebb elmondottak kapcsán idevág:

 

● Akik nincsenek megelégedve egyik oldallal sem, azoknak mutatok egy harmadikat.

 

Gondolok itt elsősorban a jobb- és baloldali szembenállásra – illetve arra, ahogy mindkettő a maga érdekének megfelelően torzítja a valóságot. Ha ezt már látod, akkor gyere velem, és nézzük kívülről mindkettőt, meg úgy általában a világot.

 

● Reálisabb kép emberi nézőpontból

 

Ami általánosabb a politikai torzításnál: naiv, idealista és fellegekben járó, a jobb- és baloldaliságon kívül másképp is lehet valaki. Az Egyvilágban igyekszem bemutatni, hogy hogyan működik ez a földi világ.

 

● Reálisabb kép kozmikus nézőpontból

 

Túllépve nemcsak a társadalmi torzító tényezőkön, hanem az emberieken is: ez a két nagy erő téríti el ugyanis a világlátásunkat a realitástól. Egy példa a társadalmi torzításra az idő felfogása, már hogy a valóságban nincsenek hetek és hónapok, valójában napok és évek sem. Emberi torzítás pedig mondjuk a színek érzékelése, mert a valóságban köze sincs a megfelelő hullámhosszú fénynek a kékhez vagy a vöröshöz. Úgyhogy ne értsük félre, azzal, hogy „kozmikus”, nem valamiféle ezoterikus lila ködről beszélek, hanem ezeknek a torzításoknak a lehántásáról a valóság nagyon is realisztikus magjáról.

 

A lényeg, hogy az Egyvilággal közelebb kerülhettek a valósághoz, több szinten is.

 

(Az utóbbi szint eléggé elszálltnak tűnhet, és annak, aki az emberi világban akar boldogulni, annak nem is muszáj kitekinteni abból – de aki a nagybetűs, kozmikus valóságra kíváncsi, annak itt van az is. És ez az a nézőpont, kontextus, amiben a dolgok annak látszanak, amik. Az olyasmik is, mint a siker vagy az értékek. Meg hogy mi az elszállt: emberi nézőpontból a kozmikus tűnhet annak – valójában azonban az az igazi valóság. Az emberi nézőpont, főleg egy adott társadalmi szemléletmóddal megspékelve, csak egy igen szűk helyen, időben és formában létezve mondható elsődlegesnek.)

 

(Nem nagy öröm, de a mostanság bekövetkező, no meg az ezek után várható elképzelhetetlen dolgok is rávilágítanak a fennálló rend relativitására, arra, hogy életünk jelenlegi keretei nem is annyira törvényszerűek – foszlik a függöny, előbukkan a kozmikus háttér, az igazi világ. És pont a világ bajainak orvoslása az, amelyhez tisztán kell látni, hogy mi micsoda valójában.)

 

Az Egyvilág tehát ilyen vagy olyan szinten mindenkinek segíthet reálisan szemlélni a világot vagy a Világot. Kivált azoknak tudom ajánlani, akik unják már az eluralkodó káoszt: figyeljetek, a világ olyan érdekes, és rengeteg minden van benne, amivel eddig alig találkoztatok, keveset foglalkoztatok. Kapcsoljátok ki a káoszt, szakadjatok el tőle, amennyire tehetitek, és gyertek velem, sokkal érdemesebb az időtöket és az energiátokat erre fordítani, mint a mindennapi felforduláson felőrölni azt is, amit nem muszáj.

 

Végül még egy, hogy miért jó ez még:

 

● Azért, mert, ahogy a világ áll, minden értelmes próbálkozásra szüksége van, ami segíthet rajta.

 

Ha csak 1%-ban, akkor is, ha csak 1% eséllyel, akkor is. Bárcsak ezt is fölfognák már. Meg hogy az emberek fejében kell elkezdeni alapozni.

Szólj hozzá!

Eszetlenség minden szinten

2022.06.30.

Elsősorban a tátongó távolság a valóban bámulatra méltó technikai tudásunk – és a majdnem totális idiotizmus között, amivel a világot kormányozzuk. (Azért csak majdnem, mert atomháború még nem volt.)

 

De nem csak ez, és miért mondom azt, hogy minden szinten? Azért, mert valamilyen módon gyakorlatilag minden társadalmi réteg defektes.

 

● A nép

 

Akik ettől nem rossz emberek, és persze, hogy nem mindannyian, de azért szép számban mégiscsak eléggé korlátoltak, becsaphatók és befolyásolhatók. (Amit mások ki is használnak, ahelyett, hogy megpróbálnának segíteni rajta.)

 

(Lehet tiltakozni, ha valakinek nem tetszik – de, ha 1) ismerni akarjuk a világot és 2) szeretnénk jobbá tenni azt, akkor sosem az a kérdés, hogy tetszik-e egy állítás, hanem, hogy igaz-e.)

 

● A gazdagok

 

Akiknek az a siker, ha minél feljebb verekszik magukat, és minél több felesleges dolgot bezsebelnek és megemésztenek.

 

● Értelmiség, szakemberek

 

Idealizmus, egyoldalúság és gyakorlatiatlanság. Kinél hogy és mennyire, persze.

 

Vezetők

 

Rövidlátás, hatalom- és dicsőségvágy – vagy idealizmus és gyakorlatiatlanság: attól függően, hogy melyik oldalról jönnek. Na és a nettó pszichopatákat se hagyjuk ki.

 

(És én magam sem vagyok teljesen kerek – a vicc az, hogy pont a duplagondolban nem vagyok elég jó: tudom, de nem veszek tudomás róla, ott van, de nem foglalkozom vele. Mert láttuk, ennek is megvannak az előnyei, amikor épp nem a bolygó sorsáról van szó. Mondjátok, hogy kell ezt?)

 

Meg úgy általában… Ahogy az emberek félreértik a világot. Hogy mi ér valamit és mi nem. Ahogy bámulják egymás a rangjuk miatt. Akik csak azért valakik, mert valaminek kinevezték őket. Ahogy törik magukat a címekért, a státuszért. Egészen okos emberek is. Villogtatják, hogy mennyit keresnek, mijük van, a teljesen felesleges sokmilliós karóráikat. Treeszmt érdekli – mit tudsz, mit alkottál, mit tettél másokért, azért, hogy jobb legyen a világ, azt mutogasd. (Ami közhelyszámba megy – de akkor miért mégis?) Ha csak ennyit sikerülne elhinteni az emberek fejében, már sokkal jobb lehetne tőle a világ. Meg ahogy nem látnak túl a megszokotton, azon, amit beléjük programozott a társadalom és a faj… És az összes fajta defektben közös, hogy valamilyen módon mind rosszul látják a dolgokat.

 

De mindenképp tisztelet a kivételnek; és azt is hozzá kell tenni, hogy az erősségei is megvannak minden fajtának: a nép, mint mondtam, többnyire nem akar mást, csak megélni, és pont ez volna, amire a tehetősebbeket is rá kellene szoktatni; a vállalkozók törekszenek és gyakorlatiasak; az értelmiség ápolja a tudást, és idealizmusa révén képes távolabbra tekinteni; a vezetők is lehetnek távolabbra tekintők vagy gyakorlatiasak. Sajnos a hibák gyakran kompromittálják az erényeket.

 

(Apropó, miért nem egyenlő az, hogy valakinek mennyi pénze van, azzal, hogy mennyit tett a világért? Hiszen, pénz azért fizetnek, mert valakinek a hasznára voltunk, nem? Nos, 1) nem feltétlen, elég sokat (effektíve) ellopnak; 2) Sokat fizetni a gazdagok tudnak, tehát hősünk egyébként sem általában a világot szolgálta, hanem a gazdagokat; 3) Az emberek gyakran nem tudják, mi a jó nekik: a sok feleslegesen megvásároltatott dolog – és a rövidlátás.)

 

Az eredmény pedig ez a világ, amit láthattok: ahol az egyik fajta defekt uralkodik, kihasználva a másik fajta defektet hogy azon keresztül manipulálja a népet, egy olyan rendszerben, amelyik a harmadik fajta defektre, a mértéktelenségre épül. A végeredmény pedig az a jövő lesz, amelyet így kollektíve megérdemlünk.

 

No és ha már a szintekről van szó, nemzeti és nemzetközi szinten is az eszetlenség az úr, a megosztottság is hasonló, és hasonlóan mélyül is manapság – pont akkor, amikor a legnagyobb szükség volna a racionális, széles látókörű, ugyanakkor gyakorlatias együttműködésre.

 

És igen, az Egyvilág jó eszköz lehetne segíteni az eszetlenségen.

 

Szólj hozzá!

Klimatikus borongás (2022. június)

2022.06.30.

● A legszomorúbb

 

Az, hogy itt van a nyakunkon a klímakatasztrófa, mi pedig ahelyett, hogy gőzerővel (napelemekkel) azon dolgoznánk, inkább háborúzunk egy jót, azt legalább tudjuk, hogyan kell, és segít elfelejteni a valódi problémákat. (Előtte meg a Covid tette meg ugyanezt a szolgálatot.)

 

Rendben, a háborút nem népszavazás útján indítottuk – abban azonban a többség egyetért, hogy inkább pusztuljon el a világ majd egy kicsit később, mint hogy a kényelmünkből most fel kelljen adni. (Amúgy ez a ritka dolgok egyike, amelyben politikai beállítottságtól függetlenül egyetért a nép.) Putyin meg, egy volt KGB-s és olajexportőr, persze, hogy jobban érdekli a hódítás, mint a karbonlábnyom.

 

Homo sapiens, ugye? Hogy minden tudásunk ellenére ennyire híján legyünk az önmérsékletnek és a bölcsességnek… Homo sophiens: bárcsak még idejében annak nevezhetnénk magunkat.

 

● Putyin a környezetvédő

 

Mert, ellenben, azt akaratlanul is egy csapásra elintézte, hogy drágább legyen a benzin, meg az energia, (meg minden más) – és akkor rakjuk oda mellé az EU igencsak harmatos próbálkozásait.

 

Nyilvánvalóan nem egy háború lenne ennek a módja – viszont, ha egy kicsit is komolyan vennénk a problémát, akkor hasonlóan drasztikus változtatásokra volna szükség, tervszerűbben, békésen és igazságosabban, de a fogyasztás és pazarlás nagymértékű visszafogásával. (A pazarlásba beleértve a nyomorult fegyverkezést is.)

 

Még egy további párhuzam, hogy a klímát most ugyanúgy nem vesszük komolyan, ahogyan az oroszok fenyegetőzését, ugyanolyan elképzelhetetlennek tűnik, hogy a jelenlegi életmódunk felboruljon, mint egy háború Európában – pedig az jóval nagyobb baj lesz.

 

A mostani helyzet egyébként akár hozzá is járulhatna a környezetkímélőbb technológiák és energiaforrások, a mértéktartóbb életmód elterjedéséhez, lehetne bizonyos pozitív hatása annak, hogy Putyin most pár évvel hamarabb borította a bilit az elkerülhetetlennél. Sajnos azonban most is alig várjuk, hogy újra zúduljon az orosz olaj. Addig meg jó lesz a venezuelai.

 

● EU, idealizmus, klíma

 

De az EU, idealizmusa révén, legalább megpróbál tenni valamit a klímáért, többé-kevésbé egyedüliként a világban, és ezért önmagában elismerés érdemel. Sajnos azonban mély a szakadék a megvalósítható lehetőségek és az intézkedések közt, melyekre szükség lenne – amit jól példáz, hogy hírértéke van annak, hogy a mobiltöltőket végre sikerült egységesíteni, a fülpiszkálókat meg betiltani. Amikor arra volna szükség, hogy ezt az egész hatalmas ipari-piaci-fogyasztási komplexumot nagyon erőteljesen lefékezzük. Meg, ahogy még a környezetvédő európaiak is össze-vissza szavaztak EP-ben, a legutóbbi klímatörvényről. És még ha 2035-től, tegyük fel, az EU-ban tényleg nem is adnának el több benzinest meg dízelt, akkor is hol van a világ kevésbé környezettudatos 95%-a? (Ott, ahova az Audi meg a BMW exportál majd.)

 

Közben meg ezek a cikkek menetrend szerint, hogy most aztán már tényleg nagyon gyorsan tenni kéne valamit… Röhögnöm kell. Ezen meg sírnom: Faludy György: A jövő század lesz a végső. (Írta, gondolom, a múlt században.)

 

Illetve, hogy én is művészien érzékletessé tegyem a helyzetet: nyugodtan nézhetjük (szagolhatjuk) ezt úgy, hogy az emberiség a saját ürülékébe készül belefulladni. Csak épp ez az ürülék, a szén-dioxid, kevésbé büdös. Sajnos. Mert egyébként már tettünk volna ellene.

 

Az EU egyébként nemcsak a klímával kapcsolatban idealista. Az ukránokat is jórészt ezért segíti, a gendertémát is ezért erőlteti, stb… És kárhoztatom én eleget a gyakorlatiatlan idealizmust, meg annak a túlzásba vitelét – azt azonban látni kell, hogy a jó szándék az jó dolog, igen ritka is, hát még hogy valaki meg is mozduljon miatta. Meg kell tehát becsülni, mert ettől lehet jobb a világ, és ha mások is így igyekeznének, akkor már jobb is volna. Csak ahogy mondtam: jó szándék + józan ész, párosítani kellene ezt a kettőt, a baloldali idealizmust és a jobboldali gyakorlatiasságot. Mert ez a kettő sajnos ritkán találkozik, manapság meg még ritkábban.

 

No meg, amit mindig elmondok, hogy az EU próbálkozásai felülről jövő politikák –fájdalmasan hiányzik viszont az alulról, az emberek fejében történő megalapozás, hogy ne is akarjanak annyit fogyasztani, több módját ismerjék annak, hogy az anyagiakon kívül mi mindenben találhatnak örömöt, sikert, az élet értelmét, hogy el tudjanak képzelni egy másfajta rendszert, és az életüket benne, kevésbé álljanak ellen a felülről jövő kezdeményezéseknek. Mert alapozás nélkül reménytelen.

 

● A remény elveszése

 

Egymás mellé rakva a magyar választásokat, meg a klímát, azt lehet mondani, hogy kb. most veszett el minden remény, lokálisan és globálisan. És bámulatos, hogy úgy a magyar ellenzék, mint az emberek közel és távol, úgy tudják élni a mindennapjainkat, mintha minderről fogalmunk sem volna. A duplagondol, már megint.

 

(Pl. annak a szürrealitása, ahogy az RTL-es Fókuszban felteszik a kérdést az összeomlás-kutatónak, hogy elkerülhető-e a világvége… Miután bemutatták, hogy idén hol nyaralnak a celebek, és mielőtt a Mestercukrászban Liptai Claudia fanyar megjegyzést tesz a habos tortára. Csak nekem tűnik fel, hogy ez mennyire bizarr?)

 

Az embernek kedve is volna kicsukni a világot, hogy úgy száz év múlva ránézzen, mi maradt belőle. De legalább én sosem vágytam sokra – és most is, 2000 kcal, 217 V, 2 Mbps, és azzal már meglesz a könyv. Üsse kavics, időnként még úgy 50 liter, meg egy kis szappan. ;) Kis whisky. (No meg persze WC papír, az nagyon fontos.) És ha már itt tartunk, nem is csak azért volna tanácsos megtanulni alább adni az igényeket, hogy megmentsük a bolygót, hanem azért is, ha majd egyszerűen nem lesz, nem terem, feléltük, szögesdrótot gyártottunk belőle, akkor se legyünk túlságosan deprimáltak. A mostani infláció ad egy gyenge kis ízelítőt ezen a vonalon. (Illetve az EV is, ami ezt illeti belőle, az egyszerű dolgok öröme, ha az egyik vonalon elkésett, majd jó lesz a másikon.)

 

(Hogy sosem vágytam sokra: még középiskolás koromban kérdezgették tőlem, hogy mi akarsz lenni. Mondom milliomos. Volt, aki komolyan vette, és még fel is háborodott rajta. Vagy a másik, hogy én végig jó tanuló voltam, és erre azt mondták, milyen ambiciózus vagyok – amiben tulajdonképpen van is valami, csak eléggé másképp, mint amit az emberek általában értenek ez alatt.)

 

(Reményvesztés: régebben megmosolyogtam bizonyos (amúgy jószándékú) valláskárosultakat, akik aktívan terjesztették Jézus közelgő második eljövetelét, a világvégét, a küszöbön álló végítéletet. Persze, hogyne. Hát, ha nem is pont úgy, de valami hasonló már kevésbé tűnik elképzelhetetlennek. Lásd még a Doomsday Preppers-t a Nat Geo-n…)

 

Klimatikus duplagondol: ez meg ahhoz hasonló, amilyen hatékonyan normális ember nem foglalkozik a saját elkerülhetetlen halálával. Az is lehet, hogy ez biológiailag van belénk építve, hogy kétségbeesés nélkül tudjunk ön- és fajfenntartani. Most meg a klímakatasztrófa aktiválja a megfelelő áramköröket – bár a globális világvége annyiból más, hogy ezt, elvileg, el tudnánk kerülni. Annyiból viszont mégsem az, hogy az egyén, egymaga ugyanúgy nem képes megakadályozni.

 

És ha még mindig nem sikerült elkeserítenem benneteket, akkor itt van ez a cikk, ami talán még nálam is borúlátóbb, 20 éven belüli összeomlás jósol benne a rektor. (+ Ellencikk, amely nem eszi ennyire forrón a klímakását.) Akárhogy is, most minden erőnkkel azon kellene lennünk, hogy megpróbáljunk megkapaszkodni, mielőtt beleesünk a saját mértéktelenségünk fakasztotta szakadékba. S hogy ehelyett mi van? Háború és rezsiharc, BLM és LMB, BTC és NFT, CIA és FSZB, fa, antifa és anti-antifa. Welcome to the monkey house.

 

(Ja, meg még a globális minimumadó leszavazása is van, kormányunk által. Igaz, ez nem környezetvédelem lett volna, hanem az egyenlőtlenségek mérséklése, a tőke uralmának és a nagyvállalatok adóelkerülésének történő gátat vetés. Viszont ehhez is széleskörű nemzetközi összefogás kellene – ergo lehetetlen. No meg az, hogy itt is láthatjuk, hogyan veszik meg a gazdagok a szegényeket: emlékszünk ugye, hogyan szavazták meg a legszegényebbek a leggazdagabbakat idehaza.)

 

(Lásd a könyvben is, hogy a tőke hogyan játssza ki az országokat egymás ellen.)

 

● Amit most azonnal megtehetünk

 

Talán, mondtam már, de akár már ma elkezdhettek tényleg tenni valamit nemcsak a klímáért, hanem a saját életetekért is: ne vegyetek olyan dolgokat, amikre nincs szükségetek – és dolgozzatok is annyival kevesebbet.

 

Nyilván, mindenki ahogy és amennyire teheti. Én is így élek, és mondhatom olyan borzasztóan nem is hiányzik semmi – cserébe láthatjátok, mennyi időm van, ilyeneket tudok írni. Nyilván ti másra fordítanátok a felszabaduló időt és energiát, meg ennyire nem is mindenki tudná kivonni magát, de amennyire igen, az is sokat érne. Sokkal könnyebben mehetne ez, ha a rendszer is támogatná (pl. részmunkaidővel) – amíg azonban nem, addig is el lehet kezdeni, ilyen partizánakciókkal. Közben pedig megtennénk az első lépéseket is az egyetlen biztos úton, ami a bolygót is meg tudná menteni.

 

És tudjátok mit, időnként még csalhattok is egy kicsit, vehettek pár cuccot. Csak hogy ne akörül forogjon az életetek. Én egyébként sosem várok el 100%-os jóságot, fegyelmezettséget, megnézhetitek az Etika részben is: értékelhető erőfeszítést, annyi elég. (Bár, ami ezt illeti, így pont hogy kevesebb erőfeszítéssel megúszhatnátok az életet.)

 

Az is jó volna még, ha új vásárlása helyett inkább megjavíttatnátok, ami elromlik – sajnos azonban a rendszer ezt sem támogatja, gyakran olcsóbb az új. (De ezt-azt azért lehet tenni, sőt akár saját magatok is megtehetitek: megvarrni a zoknit, gumit húzni a gatyába, stb…)

 

Az igazi az volna, ha létre tudna jönni egy ilyen mozgalom. Világszerte. Az tényleg jelentene valamit. Gyorsan ránéztem, de nem jött elő, hogy volna ilyesmi. (Illetve, ha számottevő volna, akkor már hallottunk volna róla.) Jó tanácsok vannak, hogy hogy ne vegyen az ember felesleges dolgokat, de mozgalmat, azt nem láttam. Ha valaki szervezne egy ilyet, én nem kérek jogdíjat az ötletért.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása