HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című készülő könyvhöz tartozó fórum. Itt lehet nyilvánosan kifejteni és megvitatni a könyvvel kapcsolatos gondolatokat. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a központi oldalon (www.egyvilag.hu) található. Sok fontos és érdekes dologról olvashatsz ott, ha még nem jártál arra, látogasd meg! A kézirat és a véleményezés nyílt, mindenki érdeklődését, hozzászólásait szívesen veszem. (A szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozatot és az elérhetőséget is lásd az iménti internet címen.)

A legutóbbi kommentek

  • Szalay Miklós: @genezistan: A hasznosságról, mint közgazdaságtani fogalomról (illetve a preferenciákról) szintén tudok ajánlani egy külön témát: egyvilag.hu/temak... (2019.01.25. 21:41) Értékteremtés
  • genezistan: Köszönöm az eligazítást. Természetesen a szöveg tagolása és a szókincs a szerző joga, ennek ellenére az én agyamban található fogalmakkkal összevetv... (2019.01.25. 14:08) Értékteremtés
  • Szalay Miklós: @genezistan: Köszönöm a hozzászólásodat. Annyit tudnék hozzátenni, hogy a cserét, beleértve az eltérő erőviszonyokat is, a Piac alapjai témában rész... (2019.01.25. 13:27) Értékteremtés
  • Utolsó 20

Bankok

2019.01.24.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   Pénzügyi tevékenységek és szervezetek

Jelen téma erősen kapcsolódik a ‘Pénz és hitel’ témához, érdemes lehet azt is áttekinteni.

1.1. Pénzügyi tevékenységek

Lássuk először, mi mindennel foglalkoznak a bankok és a hasonló intézmények:

    Betétgyűjtés, hitelezés

Amikor az ember a bankokra gondol, ez az első, ami az eszébe jut.

    Pénzforgalmi szolgáltatás

Vagyis amikor a bank vagy egyéb szolgáltató számlát vezet az ügyfelének, arra befizetéseket fogad, és kifizetéseket, átutalásokat teljesít róla. Ez a sima készpénzhasználathoz képest jelentősen megkönnyíti a fizetést, a pénzforgalmat az ügyfeleknek, illetve az egész gazdaságra tekintettel is.

1.2. Pénzügyi szervezetek

Az alábbi két pontot (bankok, pénzügyi szervezetek) úgy kell érteni, hogy a bankok is a pénzügyi szervezetek közé tartoznak, csak kiemeltem őket, hogy együtt lássuk a különféle bankokat, és mert elsősorban róluk szól ez a téma.

    Bankok

Bankból is többféle van:

    Kereskedelmi bankok

    Befektetési bankok

    Jegybank

    Egyebek: export-import bankok; fejlesztési bankok; stb…

Ezekről részletesebben lásd alább.

    Pénzügyi szervezetek

    Hitelintézetek

Hitelintézetnek – legalábbis a magyar szabályozás szerint – azokat a szervezeteket nevezzük, melyek betétet fogadnak el és hitelt nyújtanak, illetve egyéb pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak. Betétet csak hitelintézet fogadhat el. A kereskedelmi bank is hitelintézet, de rajta kívül mások is vannak.

Látható tehát, hogy a bankokon kívül más szervezetek is foglalkoznak hitelezéssel.

    Pénzügyi vállalkozások

Ezek lényegében, megint csak a magyar szabályozás szerint, a pénzügyi szolgáltatások egy korlátozott körét végezhetik, különös tekintettel arra, hogy betétet nem gyűjthetnek.

    Egyebek

Mint a befektetési bankok (róluk lásd alább részletesebben), a befektetési alapok, a biztosítók, és a különféle (pl. nyugdíj- vagy egészség-) pénztárak.

2.   A bankok fajtái és funkciói

Lássuk most részletesebben az bankok különböző fajtáit; de először is, miért hívják a bankokat banknak? Nos, a szó az olasz „banca” szóból ered, padot jelent, és a középkori pénzváltó padokra utal.

2.1. Kereskedelmi bankok

Amikor az ember a bankokra gondol, leginkább ezek lebegnek a szemei előtt. Magyarországon ilyen például a K&H, az MKB és a CIB.

A kereskedelmi bankok mindenekelőtt betétet fogadnak el és hitelt nyújtanak, illetve pénzforgalmi szolgáltatást végeznek – de ezen túl is, minden pénzügyi szolgáltatás nyújtására jogosultak, tevékenységük tehát igen sokrétű.

Lásd végül a ‘Pénz és hitel’ témában a hitelpénzről illetve a kereskedelmi bankok hiteleinek a pénzteremtésben játszott szerepéről mondottakat.

2.2. Befektetési bankok

Mint amilyen a Morgan Stanley vagy a Goldman Sachs. Ha ezek kevésbé hangzanak ismerősnek, az nem véletlen: az átlagember nemigen kerül kapcsolatba velük, a lakossággal ugyanis nem üzletelnek, ügyfeleik a vállalatok és kisebb részben a kormányok. (@@Mennyire üzletelnek ezek a kisebb, közepes méretű vállalatokkal, mennyire a kormányokkal?)

A befektetési bankok, bár banknak nevezik őket, meglehetősen különböznek a kereskedelmi bankoktól. Mindenekelőtt: nem gyűjtenek betéteket, és hitelezéssel sem vagy csak korlátozottan foglalkoznak. Elsődleges tevékenységük a vállalati kötvény és részvénykibocsátások megszervezése és lebonyolítása.

2.3. Jegybank

Ami Magyarországon az MNB, az USÁ-ban a FED, az EU-ban (pontosabban az euró-övezetben) pedig az ECB, az Európai Központi Bank. Jegybankból tehát általában országonként egy van, az ECB kivétel, mivel itt több ország használja ugyanazt a pénzt, az eurót.

A jegybank állami intézmény. Feladatai közé tartoznak a következők:

    A jegybankpénz kibocsátása

Erre kizárólag a jegybank jogosult.

    A monetáris politika kialakítása

A monetáris politika a gazdaságban jelenlevő pénz mennyiségének szabályozását jelenti, melynek célja az árstabilitás, a pénz vásárlóerejének megőrzése illetve a gazdasági növekedés. Bővebben lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.

2.4. Egyéb bankok

    Export-import bankok

    Fejlesztési bankok

 (@@Kellene még ide valami? Ami ide sorolható, az mind valamilyen szakosított bank?)

3.   A kétszintű bankrendszer

A modern, piaci alapú gazdaságokban rendszerint úgynevezett kétszintű bankrendszer működik.

1)    Az első szinten a jegybank áll, mely csak a kereskedelmi bankokkal áll hitelezési kapcsolatban. (@@Ugye? Semmi mással, pl. hitelintézetekkel, befektetési bankokkal sem?)

2)    A második szinten a kereskedelmi bankok állnak. A gazdaság egyéb szereplőivel ők állnak kapcsolatban.

Ily módon a gazdaság finanszírozásának feladatait a piac végzi, míg a pénzügyi rendszer hátterfeladatai, a monetáris politika megmaradnak állami kézben.

4.   A hitelezés szövevényessége és a bankrendszer védettsége

4.1. A hitelezés szövevényessége és érzékenysége

A bankszektor lényegében a gazdaság minden területével, szereplőjével közvetlen kapcsolatban áll, ennyiből is speciális a helyzete. Ez pedig azzal jár, hogy ha a bankokkal baj van, az súlyosan kihat a gazdaság egészére, illetve, hogy az egyes gazdasági szektorok problémái a bankokon keresztül más szektorokra, az egész gazdaságra is átterjedhetnek.

Közelebbről, ha egy bank bajba kerül, fizetésképtelenné válik, akkor azok fizetőképessége is megkérdőjeleződik, akiknek ő tartozik. Márpedig a bankok egymásnak is hiteleznek, így más bankokat is érinteni fog az eset, az ő fizetőképességükkel kapcsolatban is kételyek merülhetnek fel. Ezen kívül a bajba került bank egyéb ügyfelei is gondban lesznek, mert bennragad a pénzük, illetve elapad a hitelforrásuk – és akiknek ők tartoznak, azok is vakarhatják a fejüket.

Így terjed a fertőzés, ami, ha elég komollyá válik, általános pánikhoz vezethet: mindenki óvatossá válik, inkább megtartja a pénzét, ahelyett, hogy kölcsönadná, mondván, hátha bennünket is elér a baj; azok a bankok sem hiteleznek tehát tovább, akiket közvetlenül még nem érint a helyzet. Ez pedig az egész gazdaságra nézve súlyos következményekkel jár.

4.2. A bankrendszer védettsége

A nagyobb bajokat megelőzendő az állam gyakran megmenteni a bajba jutott bankokat.

Továbbá a bankok abból a szempontból is védettek, hogy viszonylag nehéz a belépés az iparágba, kisebb a verseny.

A védettségnek, elvileg legalábbis, megvan az ára, mégpedig a szigorúbb szabályozás és felügyelet. Az állam ugyanis ezek által is igyekszik megelőzni a bajokat.

5.   A bankszektor specialitása

Foglaljuk végül össze, hogy milyen fontos jellemzőkben különbözik a pénzügyek világa más iparágaktól.

1)    A bankszektor szolgáltatásai iránti széleskörű kereslet

2)    A pénzügyi tevékenység információs tevékenység

3)    A bankszektor védettsége

Ahogy az előbb láttuk.

4)    Nagy lobbi súly

Sok ugyanis a pénzük, és a menedzsmentjük is jó összekötetésekkel rendelkezik. Ez pedig gyakran segít a nekik tetsző irányba alakítani az állami szabályozást, intézkedéseket.

5)    Kiemelkedő jövedelmezőség

A tulajdonosoknak, de az alkalmazottaknak is. Ha végigtekintünk az előző négy ponton, ez adja magát.

Szólj hozzá!

Értékteremtés

2019.01.03.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   Ár, érték, értékteremtés

Az ár és érték jelentését, összefüggését és kettősségét egy külön téma tárgyalja. Ezen kívül külön az értékekről is van egy másik téma.

Belőlük a legfontosabbak:

    A piaci érték az árat jelenti, és nem ugyanaz, mint az általában vett érték.

Ebben a témában az értékről elsősorban, mint piaci értékről lesz szó.

Az értékek egy részét a természet biztosítja számunkra, a másik részét viszont magunk hozzuk létre munka árán. Igaz ez az általában vett, nem kereskedett, boldogságot okozó dolgokra; ahogyan a napfényt ingyen kapjuk a természettől – míg mondjuk azért, hogy tiszta legyen a lakásunk, megdolgozunk. De így van ez a piacon kapható, beárazott áruk esetén is: ahogy a méhek ingyen porozzák be a gazdák gyümölcsfáit – viszont a gyümölcsöket leszedni már munkába kerül.

Minden hozzáadott érték tehát, vagyis amit nem a természettől kapunk, eredendően munkából származik. Azáltal jutunk boldogságot okozó, drágábban eladható dolgokhoz, hogy megdolgozunk értük, kézbe vesszük, átalakítjuk azt, amit a természetben találunk: kitakarítjuk a lakást, leszedjük a gyümölcsöt, kibányásszuk, feldolgozzuk az érceket, gépeket építünk belőlük, és így tovább.

A képlet azonban ezúttal is összetettebb. Dolgozni ugyanis lehet jól és rosszul, és ha valaki hatékonytalanul használja fel a munkaerejét, dolgozik, de feleslegesen, azzal nem sok értéket állít elő. Az értékteremtéshez tehát az is hozzájárul, ami növeli a munka hatékonyságát; különösen a következők:

    Menedzsment

Az, hogy egy vállalatnak milyen a vezetése, nagyban meghatározza, hogy hogyan működik, jól vagy rosszul aknázza ki a rendelkezésére álló erőforrásokat, munkaerőt. A menedzsment tehát (ami egyébként szintén munka) a jó szervezés által jelentősen hozzá tud járulni az értékteremtéshez.

    Tőke

A munkaerő hasznosításának hatékonyabbá tételéhez a tőke is hozzájárul, mégpedig azáltal, hogy lehetővé teszi, hogy a vállalatok munkaerőt béreljenek, amit a vállalaton belül jobban ki lehet aknázni, mintha az emberek önállóan munkálkodnának.

Másfelől, a tőke segítségével lehet megteremteni a termelés tárgyi feltételeit, beszerezni mindazon kellékeket, melyek a munkaerő hatékony felhasználásához szükségesek.

    Egyéb, a munka hatékonyságát növelő tényezők

A menedzsmenten és a tőkén kívül más faktorok is emelik még a munka hatékonyságát, hozzájárulva az értékteremtéshez. Így az állam is, mely többek között biztosítja a zavartalan termeléshez szükséges kereteket (jogrendszer, infrastruktúra, stb…), kezeli a piaci problémákat, igyekszik elősegíteni a gazdasági növekedést. Hasonlóan, az oktatás, az iskolarendszer is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a munka több értéket hozzon létre.

* * *

Mindazonáltal, az említett tényezők önmagukban, a munka nélkül, nem volnának képesek értéket teremteni, ezek csak emelik a munka hatékonyságát. Hiába volna tehát a tőke, a menedzsment és a többi, ha nem volna, aki a munkát elvégezze. Ezt értem az alatt, hogy eredendően a munka teremti az értéket.

2.   A haszon felosztása

Lássuk most, ki mindenki részesedik a (vállalati) termelés hasznából:

1)    Dolgozók

Dolgozóknak azokat nevezem, akik közvetlen értékteremtő munkát végeznek: vezetik a traktort, a gyártósor mellett állnak, épületeket terveznek, könyvelnek a bankban, stb… A szellemi munkát végzők is ide tartoznak tehát – a menedzsment azonban nem, ők egy külön pontban szerepelnek.

Ha ezek az emberek önállóan próbálnának munkálkodni, akkor, a fentiek értelmében, a munkaerejük meglehetősen rosszul hasznosulna. Ezért aztán jellemzően inkább fogják magukat, és a munkaerőpiacon értékesítik, eladják azt egy vállalatnak, szervezetnek, piaci áron.

Ily módon a dolgozók részesedését a vállat hasznából alapvetően a munkaerőpiac szabja meg – nem pedig az, hogy a munkájukkal mennyi értéket állítanak elő: ha magas a munkaerő kínálata a kereslethez képest, akkor a dolgozók keveset kapnak, függetlenül attól, hogy a vállalatnak jól megy vagy rosszul. (Ez fordítva is igaz, de a mai, egyre inkább gépesített világban inkább az előbb eset a jellemző.)

A dolgozókon, a közvetlen értékteremtőkön kívül azonban sok mindenki más is részesedik a vállalati haszonból:

2)    Tőke

A tőke termelési tényezőként szolgáló felhalmozott vásárlóerő. Ahogy láttuk, a tőke segítségével a munka jobban hasznosul, hatékonyabbá válik a termelés – nem csoda tehát, hogy a termelés hasznából is kiveszi a részét.

Mi az, hogy termelési tényező? Általában két ilyet emlegetnek, a tőkét és a munkát, hogy ezek szükségesek a termeléshez, ezek felhasználásával lehet termelni.

A vállalat alapvetően kétféleképpen juthat tőkéhez: vagy úgy, hogy aki a tőkét adja, az a vállalat tulajdonosává válik, például részvénykibocsátás révén – vagy úgy hogy bérli a tőkét, magyarul hitelt vesz fel.

Fontos jellemzője továbbá a tőkének, hogy egyenlőtlenül van elosztva, abban az értelemben, hogy kevesek tulajdonában áll, kevesen profitálnak belőle – viszont ők sokat.

3)    A vállalat tulajdonosai

Tulajdonosok lehetnek egyrészt a tőkések, akik a tulajdonrészért cserébe biztosítják a termeléshez szükséges tőkét, részvényeket vesznek, vállalatokat vásárolnak fel. De nemcsak tőkésként lehet valaki vállalattulajdonos: ilyenek egyrészt az alapítók, akiknek lényegében csak egy jó ötletük van, alapítanak rá egy vállalatot, melynek egy részét a tőkéért cserébe átengedik másnak. És ott vannak még a kisrészvényesek is, akiknek csak egy kicsi tőkéjük van, laikusként próbálnak némi nyereségre szert tenni.

Lásd még ehhez a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában az intézményi befektetőket, hogy részvényeket, tulajdonrészt nemcsak magánszemélyek szerezhetnek, hanem jogi személyek, cégek, szervezetek, intézmények is.

A költségek (most beleértve a munkabéreket és a kamatokat is) levonása után fennmaradó haszon a tulajdonosoké, az ő hasznuk függ tehát az előállított piaci értéktől. (Ellentétben ugye az eddigi szereplőkkel, akiknek a munkaerő- illetve hitelpiac határozta meg a részesedését.)

4)    Menedzsment

A menedzsment tehát, mely szintén munka, a szervezésen keresztül növeli a hatékonyságot, hozzájárul az értékteremtéshez. Emiatt jogosan részesedik a haszonból – viszont:

Nagyfokú hatalommal és szabadsággal bír a szervezeten belül, beleértve a haszon elosztását is, és ezt kihasználva általában aránytalanul nagy részesedést szerez meg magának.

Aztán, a menedzserszakma, különösen a komolyabb pozíciókat birtoklók köre, meglehetősen belterjes, szűk körű, zárt – ami tovább növeli a szabadságukat, a haszonból való részesedésüket.

5)    Állam

Az állam is hozzájárul az értékteremtéshez – egyúttal szintén kiveszi a részét a haszonból.

Az erre vonatkozók nagyrészt más témákban vannak kifejtve, lásd különösen az ‘Állam’ témát, abban az állam gazdasági szerepét, valamint a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témát.

6)    Oktatás

Szintén utaltam az oktatás szerepére az értékteremtésben: a képzettebb munkaerő értékesebb munkát tud végezni. De természetesen ez sincs ingyen, vagy az államon keresztül, vagy privátban az iskolák, tanárok is megkapják a részüket. (Jellemzően az érték megteremtéséhez képest előre.)

* * *

Hogy a dolgozókon kívül a többi felsorolt szereplő is részesül a termelés hasznából, az tehát részben jogos: a termeléshez szükség van az állam szolgálataira, az oktatásra, irányítani is kell valakinek a munkát, és az is jó, ha vannak vállalkozók, akik munkahelyeket teremtenek.

A gond azzal van, ha bizonyos szereplők, rétegek aránytalanul nagyot hasítanak ki a tortából, különösen, ha a menedzserek túl sokat tesznek zsebre, vagy, ha a tőke egyenlőtlen elosztása miatt az csak keveseket gazdagít.

Erre fel merül fel, hogy ha közösségi tulajdonba lehetne venni a tőkét, ha ki lehetne küszöbölni a menedzsment aránytalan részesedését, akkor a dolgozók lényegesen többet kaphatnának. Ilyesmivel próbálkozott a kommunizmus – mely azonban látványosan kudarcba fulladt. Lásd az ‘Ideológiák’ témában, hogy milyen okokból.

Gyakorlatiasan szemlélve a kérdést, annyit lehet mondani, hogy ha nem is igazságos, de a rendszer működése, ezáltal a kisember jóléte szempontjából is praktikus lehet a tőkének, a tulajdonosoknak, a menedzsmentnek megadni a részét, akár többet is, mint amennyi járna – de nem bármennyivel többet: mértéket kell szabni a kapzsiságnak. Ez a hozzáállás annyiból is hasznos, hogy az említettek így is jól járnak, és ezáltal könnyebben elfogadják a mértéktartást, a haszon igazságosabb felosztásának jogosságát. (Meg annyiból is, hogy ebben a világban a jelek szerint sokkal többet nem is lehet elérni.)

3.   A munka eredménye és ára

1)    A munka eredménye

Az, hogy a munka végül is mekkora eredményt produkál három dologból áll össze. (Itt most fizikai, eszmei, nem pedig pénzügyi eredményről beszélek.)

    Erőfeszítés

    Adottságok, képességek

    Körülmények

Az adottságok és a körülmények is meglehetősen egyenlőtlenül és igazságtalanul vannak elosztva.

2)    A munka piaci ára ß

Az ember, piaci körülmények között, ennyit kap a munkájáért, annak eredményéért. Ez a munka pénzügyi eredménye.

Mik határozzák ezt meg?

    A munka fizikai, eszmei eredménye, illetve az azt meghatározó, az imént bemutatott tényezők

    A piaci viszonyok

Melyek ismét csak nem rajtunk múlnak.

Az elmondottakból látható, hogy a munka díjazását meglehetős egyenlőtlenségek, igazságtalanságok illetve bizonytalanság jellemzi.

3)    Lehetőségek a munka díjazására

A piaci díjazást az előbb láttuk, ez a legjellemzőbb. Több előnye is van neki, viszont eléggé igazságtalan.

De a piaci díjazáson kívül is elképzelhető még néhány lehetőség.

4 komment

Pénz és hitel

2018.12.06.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   A pénz fogalma

A pénz egy speciális befektetési jószág. Befektetési jószágnak az olyan dolgokat nevezzük, melyeket azért tartunk, hogy bennük értéket tároljunk, illetve gyarapítsunk. Lásd ehhez a befektetési kereskedelemről írtakat az ‘Ár és érték’ témában.

A pénz azonban több ennél: egyrészt absztrakt, nem olyan, mint mondjuk egy darab arany vagy egy ingatlan – a pénz csak egy darab papír, vagy gyakran még az se, csak egy szám valahová felírva.

Másrészt a pénznek az értéktároláson kívül további funkciói is vannak, mint az értékmérés vagy az, hogy a csere eszköze, lásd alább.

Harmadrészt, a pénzt széles körben elfogadják, az ember bízhat abban, hogy a pénzéért cserébe másoktól árukat, szolgáltatásokat, egyebeket kaphat. (Szemben azzal, mintha mondjuk közvetlenül egy festményért cserébe szeretnénk megkapni valamit.)

2.   A pénz funkciói

A pénz több okból is hasznos:

1)    Értékőrzés, felhalmozás

Általában bízhatunk abban, hogy a pénzünk holnap is nagyjából ugyanannyit fog érni, mint ma – ami ugye hasznos, ha félre akarunk tenni, illetve a pénzünket gyűjtögethetjük is, hogy majd egy nagyobb összeg felett rendelkezhessünk.

2)    Értékmérés

A pénz ad egy egységes, általános mértékegységet arra, hogy mi mennyit ér; azt lehet mondani, hogy egy kenyér 200 forint, egy nadrág 4000, egy lakás pedig 10 millió, amit mindenki megért. (Ellentétben azzal, hogy mondjuk egy juhásznak a lakás 500 juhot érne, a szabónak meg 200 öltönyt.)

3)    Csereeszköz

Ha pénz segítségével kereskedünk, az emberek pénzt kapnak az árujukért cserébe, és pénzt adnak mások áruiért. Pénz híján közvetlenül árukat cserélgetnénk, ami igencsak nehézkes: keresnem kell ugyanis egy embert, aki pont azt kínálja, ami nekem kell, és pont arra van szüksége, amit én tudok adni. Ez a barter.

3.   A pénz kialakulása, fajtái

1)    Barter

Itt még nincs pénz, az árucsere közvetlenül megy végbe. Ez, mint láttuk, igen nehézkes.

2)    Árupénz

Ekkor valami olyat használnak pénz gyanánt, aminek inherens értéket tulajdonítanak. Ilyen különösen az arany.

3)    Bankjegyek

Ezek papírdarabok, melyeknek az árupénzre (aranyra) történő átváltását a pénzintézetek vagy az állam garantálta. Lényegében a mögötte fedezetként álló árupénzt jelképezik – viszont könnyebben kezelhetőek.

4)    Rendeleti pénz

Ez már csak egy absztrakt mennyiség, bár lehet papírpénz is, de gyakran csak egy valahol nyilvántartott szám. Fedezet sincs mögötte, ehelyett egyszerűen a törvény kötelez az elfogadására.

Ebből az is következik, hogy a pénz mennyiségét immár nem korlátozza a fedezet mennyisége illetve a természet, a fellelhető aranykészletek. Ez annyiból előnyös, hogy pénzteremtéssel élénkíteni lehet a gazdaságot, olcsó hitelekkel lehet ellátni azt. Megvan azonban az a hátránya, hogy már nem garantált a pénz értékállósága, legalábbis nem a természettől garantált: ha az állam (a jegybankkal együtt) úgy akarná, akármennyi pénzt teremthetne, minek következtében az elértéktelenedne. (Amire több példa is volt már a történelemben.)

A modern gazdaságokban rendeleti illetve hitelpénz működik.

5)    Hitelpénz

Az úgynevezett jegybankpénzt, melynek egy része a készpénz, a jegybank bocsátja ki, teremti. Összességében azonban ennél több pénz van a gazdaságban. Honnan jön a többi? A kereskedelmi bankok hiteleiből.

4.   A pénz hasznosítása

Hogyan tudja az ember fialtatni a pénzét? Alapvetően kétféleképpen:

1)    Hasznosítható tulajdon vásárlása

És a tulajdon értékének gyarapítása, illetve hasznainak szedése. Ilyen például, amikor részvényt veszünk, és egyfelől próbáljuk drágábban eladni, mint amennyiért vettük, másfelől pedig felvesszük az osztalékot; és az is ilyen, ha egy ingatlant vásárolunk, amit jó esetben drágábban tudunk majd eladni, közben pedig bérbe adjuk.

A tulajdonvásárlás általában kockázatosabb és több gonddal járhat, mint a (banknak, államnak) történő hitelezés – ugyanakkor jellemzően többet is hoz.

2)    Hitelnyújtás

A tulajdonvásárlás mellett ez a másik, amit az ember kezdhet a pénzével.

Az, hogy a modern gazdaságban (pénzügyi) hitelhez lehet jutni, nagyban megkönnyíti a vállalkozást, termelést: így a jövőbeli nyereség terhére megvalósíthatókká válnak a nyereségesnek ígérkező üzletek (anélkül, hogy tulajdonostársakat kellene magunk mellé fogadni); áthidalhatóak az átmeneti nehézségek; illetve a hitelek folyamatos megújítása által gyakorlatilag tartós forrást lehet bérelni a vállalat számára.

De nemcsak a termelést, hanem gyakran a fogyasztást is hitelből finanszírozzák (aminek viszont nemcsak a fogyasztók, hanem a termelők, kereskedők is örülnek). A hitelezés tehát két oldalról is jelentősen növeli a gazdasági teljesítményt. Lásd még ehhez a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában a laza monetáris politika népszerűségét, az általa kiváltott hitelbőséget, és ezek veszélyeit.

A hitelezés tehát alapvető jelensége a modern gazdaságnak: egyfelől azáltal, hogy elősegíti a termelést, fogyasztást, élénkíti a gazdaságot; másfelől pedig a hitelpénz-teremtés miatt is.

Lásd még a ‘Bankok’ témát a hitelezést illetően.

* * *

És még néhány megjegyzés:

1)    A pénzzel önmagában is lehet játszani

Anélkül, hogy közben anyagi dolgokkal kellene bajlódni. Ezt csinálja, aki hitelt nyújt, azon tesz szert haszonra; hasonlóan a spekulatív befektetők; de az is, aki a kaszinóban játszik.

2)    A pénz, mint tőke

A tőke termelési tényezőként szolgáló felhalmozott vásárlóerő, és az ‘Értékteremtés’ témában lehet bővebben olvasni róla. A tőke hatékonyabbá teszi a termelést, azáltal, hogy nem kell a vállalat tulajdonosainak mindent maguknak előállítaniuk, minden munkát maguknak elvégezniük – ehelyett megvehetik a termeléshez szükséges kellékeket, bérelhetnek munkaerőt.

Itt még annyit róla, hogy a vásárlóerő felhalmozását, így a tőke létét is nagyrészt a pénz teszi lehetővé; illetve hogy tőkét bérelni is lehet, ami nem más, mint amikor a vállalat hitelt vesz fel.

3)    Deviza-valuta

Ezekről, illetve a deviza- és valutaárfolyamokról lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.

4)    A százalékos hozam és a mértani átlag

 

Szólj hozzá!