HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Ez nincs benne a fentiben (még), viszont egy értelmesnek tűnő osztályozása a személyiségtípusoknak... (2023.03.10. 23:42) Embertípusok
  • Szalay Miklós: Kiegészítés Karikó Katalin kapcsán: Ezt utólag írom hozzá, mert úgy érzékelem, hogy a Karikóról í... (2023.02.09. 20:14) Külföld (2023. január)
  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák

Külföldi balhék (2024. február)

2024.02.14.

 A lengyel balhé

 

Avagy, ahogy Tusk elkezdte kipucolni a lengyel államot – és ahogy a hazai újarisztokrácia köreiben ez okozott némi viszketést nyaktájon. (Bár túl sok félnivalójuk nincs azért.)

 

Na tehát, csak röviden:

 

  ○ Tusk nem finomkodó lendülete Vs. Orbán törvényesen alattomos nyomulása

 

Ahogy tényleg nem finomkodott, a lengyel köztévé lekapcsolásával, a politikusok letartóztatásával. Lengyelországot nem láttam közelről, itthon viszont azt meg kell hagyni, hogy Orbán, névleg és többnyire, végig betartotta a szabályokat – amit minden disznóság kapcsán hangsúlyozni is szoktak, hogy „a törvények betartásával jártak el”. Igen ám, de egyrészt gyakran elmegy a falig, a még éppen megengedhető mértékig nyújtja a gumit, pl. Lölővel, az állami pénzekből folytatott pártpropagandával, a szavazók áttelepítésével, meg általában minden lehetőség kihasználásával hatalmának biztosítása érdekében. Másrészt meg ő írja a szabályokat, mindenekelőtt a saját érdekében, lásd pl. a választási rendszer többszöri átvariálását, vagy az orvosi kamara megregulázását. Ja meg az alkotmányt el ne felejtsük.

 

Amit most ezzel szemben Tusk csinál, annak az a kockázata, hogy legközelebb a másik oldal sem finomkodik majd. Láttuk, Orbán első ciklusában tudta egész normálisan is csinálni, de aztán, amikor az nem jött be neki, taktikát váltott. Ha valahogy mégis megint kipucolnák, újra sebességet válthat.

 

  ○ A különbség

 

A lengyel és a magyar helyzet között? Két ember. Az, hogy ott van Tusk és nincs Orbán, itt nincs Tusk és van Orbán. Alapvetően ezért nincs veszélyben a haza szuveNERitása idehaza. Értjük miről beszélek: hogy a hazai ellenzék továbbra se mutat életjeleket, egy önmagát marcangoló élőhalott, legfőképp nincs egy olyan ember se, aki össze tudná fogni őket, és olyan határozottsággal tudna fellépni, mint Tusk odakint.

 

Van viszont Vityónk, áldassék a neve, aki a másik oldalról képes erre, és még többre. Eleve a jelenlegi rendszert is neki köszönhetjük, egy személyben, neki meg az ő megzabolázhatatlan vágyának a janiságra. Az ő személye jelenti a különbséget kishazánk és az összes többi környékbeli ország között, ahol nem épült ki ilyen hatékonyan egy érdekcsoport uralma, és ha meg is szerezték a hatalmat, megmaradt az esély a változásra, ahogy most is láthatjuk. Kösz Vityó, te igazi államférfi! (Gyere, védj meg bennünket. Tudod, a gendertől. Meg Sorostól. Meg az inflációtól. Meg a korrupciótól.)

 

Na mindegy, továbbra is vannak ennél rosszabb helyek, (lásd csak azokat a tízezreket, akik ide jönnek vendégmunkásnak) – és bizonyos dolgokat tényleg jobban csinál, mint az ellenzék. Például rögtön azt, hogy ő legalább nem élőhalott.  De mondjuk a migrációval kapcsolatban is van igazsága. (Erről mindjárt bővebben.) És ezzel, meg más populáris húzásaival, sokak elismerését aratja le, Nyugaton is, például azzal még, hogy vonakodik számolatlanul önteni a milliárdokat az egyes számú háborúba. Ezt azért is mondom, hogy ha a ballereknek sikerülne valahogy legyőzni saját magukat, és valamivel gyakorlatiasabbak lenni, akkor nem adnának oda ennyi jó pontot ajándékba a haramiáknak.

 

(Így néz ki, amikor azt mondom, hogy most röviden fogok írni valamiről.) ;)

 

 

 A német balhé

 

Vagyis a gazdatüntetések. (Meg máshol is az EU-ban.) Szóval igen, hogy az idealista politizálásnak (Ukrajna, klímavédelem, migránsok befogadása, stb…) megvannak a költségei, pénzügyi és kulturális értelemben is – a népet pedig mindenekelőtt az érdekli, hogy ő most hogy érzi magát. A nép közérzetének nem tesznek jót sem a migráció kulturális feszültségei, sem a pénz, amelybe mindez kerül, mert azt el kell venni valakitől. Putyin egyébként erre játszik, hogy a még Orbánnál is jobban kézben tartott otthona kényelméből elháborúzgat a szomszédban, a Nyugat demokratikus népe meg majd megunja küldözgetni az elfüstölendő milliárdokat.

 

És azt nézzük majd meg, amikor Trump visszajön Amerikában, és megvágja az amcsi háborús pénzeket. Az nem biztos, hogy teljesen lenullázza azokat, mert rá is jellemző, hogy nagyobbakat mond, mint ami majd lesz belőle. Az EU viszont aligha visszakozhat, legalábbis a mostani adminisztráció. Az lehet, hogy a jobberek, a nép elégedetlenségét meglovagolva megbuktatják őket, és aláírják Putlernek, hogy nesze, vigyed, amit akarsz.

 

Ha pedig a németeknek elegük van, az az egész EU-nak rossz hír, lévén elsősorban ők viszik a hátukon az Uniót…

 

 

 A svéd balhé

 

Pontosabban a NATO csatlakozásuknak a több mint kínos blokkolása szent kormányunk által. Ez a Benny Hill show, hogy most akkor jöjjön el a svéd miniszterelnök könyörögni, aminek már megijedtem, hogy az lesz a vége, hogy lemegy kutyába, és remélem, hogy nem fog. Erre nem tudok mást mondani, mint hogy fájdalmas, ahogy ezek az idióták leckéztetik nemcsak a svédeket, hanem a világ legnagyobb katonai szövetségét, ahová annak idején alig vártuk, hogy felvegyenek. És nem is csak a svédek nem fogják ezt elfelejteni nekünk, hosszú ideig.

 

Ja meg, hogy azért csinálják, mert a svéd köztévé kritizálni merészelte „Magyarországot”. Először is: nem Mo-t, hanem ezt az arrogáns rezsimet. Másodszor pedig, hogy talán ez nem annyira a svéd kormány felelőssége, esetleg ott nincs olyan kézi vezérlésen a közmédia, mint itt a helyi úgynevezett.

 

(Figyeljük meg ennek kapcsán, hogy szintén itthon, az MCC lett az, aminek a CEU-t mondták annak idején, ürügyként, hogy elzavarhassák: egy politikai kiképzőközpont.)

 

Egyet mondok emberek, amire nagyon vigyázzatok: hogy ez az pökhendi, úrhatnám bagázs ki ne utáltasson bennünket a NATO-ból meg az EU-ból. Mert akkor lehet a barátunk a Putyin, aki, remélem, látjátok, valamivel nagyobb diktátor, mint Brüsszel.

 

Mondom ezt azért is, mert az már elég jól látszik, hogy legalábbis amíg Orbán van, addig itt nem lesz változás, nem lesznek leváltva. Amit az ellenzék, (meg mindenki, akinek nem tetszik a rendszerszintű korrupció), ebben a helyzetben reálisan remélhet, az a kordában tartásuk. Ennek pedig az egyik fő eszköze az Unió, nem véletlen utálják. Vigyázzunk rá, amíg tehetjük.

 

(Megjegyezném még itt az EU-s pénzek esetét. Most csurrantottak valamennyit, de akkora szelet kavart már kint Orbán, hogy amíg ezek maradnak, addig mindig akadozni fognak a juttatások, ezt továbbra is tartom. Húzzák majd, ameddig lehet, és minden lehetséges kifogást fel fognak hozni, hogy minél kevesebbet kelljen ideadniuk. Kifogást pedig mindig lehet találni, egy ilyen rendszer ellen meg pláne: legújabban például a Szuverenitásvédelmi Hivatallal kapcsolatban indul kötelezettségszegési eljárás. Aztán meg minél kevesebb pénz jön, annál kevésbé lesz érdeke bennmaradni Orbánnak…)

 

komment

Hör Esztelency

2024.02.14.

Novák Katalin pedofil kegyelmi ügye. Ez akkor jött, amikor már majdnem kész volt a levél, de ezt nem lehetett kihagyni. Kezdetektől fogva mondom, hogy lehet ez a nő jó családanya, meg egyébként rendes ember is, még egy családokért felelős tárca nélküli miniszterséget is rá lehetett bízni talán – de hogy a köztársasági elnökséghez semmi köze, az tuti biztos, alkalmatlan az első perctől fogva. Persze hogy az, azért lett odarakva.

 

Egy kényelmes kesztyűbáb, valaki olyan, akit a valódi hatalom birtokosa minden nehézség nélkül kézi vezérelhet, mondja, amit kell, aláírja, ahol mutatják neki. Ebben a mostani ügyben is egyre inkább úgy néz ki, hogy nem a saját elhatározásából cselekedett, jelen állás szerint Balogh Zoltán segített neki a lehető legrosszabb döntésre jutnia. (Illetve azt is valószínűnek tartom, hogy még a saját lemondása sem a sajátja volt.) Ezek pedig azt is jelentik, hogy az igazi bűnösök már megint megússzák, nők szoknyája mögé bújva. Mert kár, hogy, amilyen jó kislány, Katalin a saját védelmében sem fogja elmondani, hogy hogy is zajlott ez a színfalak mögött.

 

Mint tudjuk, azért is szólt ekkorát most ez, mert a rendszer propagandájának egyik fő vonulata, hogy ők „megvédik a gyerekeket”. A gyerekek jóléte, védelme természetesen tényleg fontos – ám, ahogyan azt korábban kifejtettem, erre egyrészt rárakódik egy dogma, hogy úgy ahogy vannak szentek és sérthetetlenek, kötelező szeretni őket, és aki csak egy ferde pillantást vet rájuk, annak a pokolban a helye. (Mint ahogyan olyanok is vannak, akiket szabadon lehet gyűlölni és gyalázni, például a nácik és a pedofilok: megint csak nem alaptalanul, de ez megint csak egy társadalmilag rájuk nyomott pecsét is, a valódi bűneik mellett.) Másrészt pedig propagandacélokra is kiválóak a gyerekek, hiszen ezek után ki ne akarná, hogy valaki olyan vezessen, aki majd megvédi a gyerekeket a mindenhonnan leselkedő veszélyektől, főleg, ha a propagandisták gondoskodnak róla, hogy ne legyen hiány sötét árnyakból. Még egyszer, a gyerekekkel tényleg törődni kell, tényleg fontos a jólétük, tényleg rossz dolog rosszat tenni velük – csak ahogy a végletekig viszik, meglovagolják, kihasználják ezt, arról beszélek. (Ha ezek után még mindig szentségtörőnek hangzanak ezek itt, ajánlom elolvasni ott, ahol részletesen kifejtettem.)

 

Egyszóval ez egy orbitális mellényúlás volt a NER részéről, ráadásul teljes mértékben kikényszerítetlen. Akkora, hogy el tudom képzelni, hogy maga Orbán nem is tudott róla előzetesen. És akár hülyeségből történt, akár azért mert úgy érzik, már bármit megtehetnek, most sikerült igencsak kellemetlen élményeket szerezni maguknak. (Bár alternatíva hiányában komoly félnivalójuk továbbra sincs, természetesen.) No és hogyan is lehetne kiköszörülni egy ekkora csorbát? Úgy, hogy nem kisebb helyre, mint egyenesen az alkotmányba írják bele, hogy bárki bármit követett el kiskorúak ellen, annak nincs kegyelem! (Ami nemcsak azért vicces, mert a gránitalkotmány egyre inkább egy toldozott-foltozott rongybabára hasonlít, hanem azért is, mert mondjuk annak sincs kegyelem, aki egy mobiltelefont ellop egy tizenhárom évestől – miközben tömeggyilkosoknak továbbra is meg szabad kegyelmezni.) De akármit csinálnak, akkor is elég kínos ez. Annyira, hogy könnyen lehet, hogy nem marad sokáig királynő

 

És püff neki, másnap, hogy az előbbit leírtam, már meg is történt. Lemondott.

 

Katalin elvesztése maga egyébként a Fideszt nem különösebben izgatja, láttuk, hogyan gombolták le Szájert is a rendszerről anno, és láttuk, Orbán hogyan fordított egy mozdulattal hátat Katalinnak most. Plusz Katalin eleve egy eldobható figura volt, hasonlóan a másik „sikeres nőhöz” (karrierluvnyához), Varga Judithoz, aki most megint kompromittálta magát a kegyelem ellenjegyzésével, és aki ezzel együtt szintén lehet, hogy túl kínos már az EU-s listavezetéshez. (Puff neki, ennek meg egy fél óra kellett, miután leírtam, hogy úgy legyen.) Annyi, hogy akkor már megint elő kell húzni valakit, aki hasonlóan szófogadó, és rá lehet fogni, hogy „Tudtátok? Ő a Köztársaság Elnöke”. El se tudom képzelni, hogy ki lesz az. (Hú, de bírnám, Kövér Lászlót, az aztán még feltenné a koronát erre a rendszerre.)

 

Az eset, és még inkább amik itt utólag potyognak ki a szekrényből, talán arra is jók lesznek, hogy néhányan felvilágosulnak arról, ez a rendszer esetleg mégsem a nemzet földi mennyországa. Konkrétan, Varga volt férje, Magyar Péter, amiket kitálalt a médiában. (Aki maga is része volt a rendszernek, bár nem kulcsfigurája, és akiről azt mondtam, hogy nehogy már egy kiugrott kollaboránsból csináljunk hőst. De amiket itt elmondott, nos, azért becsülöm, és úgy nézett ki, mint akinek akkor sem tetszettek a dolgok, amikor még ő is része volt nekik. Neki is ugrott a Megafon meg a nemzet csótánya azonnal. Nos, valószínűleg most még jobban elvágta magát, mint én ezekkel, amiket itt leirkáltam már.) Bár aki egy kicsit gondolkozott, az eddig is tudhatta, mi folyik, a szektásokon meg semmi nem segít. És ugyancsak bár, az ellenzék sem fog ettől feltámadni.

 

(Ja, meg volt most egy bejátszás Orbánról pár éve, ahogy valamilyen pártrendezvényen szónokol, hogy a Fideszben „van ám egy tizenegyedik parancsolat”, ami nem más, mint hogy „fideszes fideszesre rosszat nem mond”. Hát… Tudjátok hol, a maffiában van egy olyan, hogy omerta, magyarul a hallgatás törvénye…)

 

El lehetne még polemizálni magának az elnöki kegyelemnek az intézményén, hogy mennyire van értelme neki. Mert így nem nagyon. Mi kéne hozzá, hogy legyen? Bölcs elnökök, akik képesek messzebbre látni az igazságügyi rendszernél. Illetve egy rossz igazságügyi rendszer, amit ki kell javítani. Az előbbi mostanában nem jellemző, és az utóbbi se működik egyelőre annyira rosszul, és számos eleme védelmezi a méltányosságot enélkül is. (Fellebbezés, ügyvédek, stb…) Ha az uralkodó réteg odáig fajulna, hogy politikailag motivált ítéletek születnek, akkor volna még értelme felülbírálni a bíróságokat – akkor azonban a köztársasági elnök is a zsebükben lesz. (Vagy a kezükre húzva.)

 

(Apropó, lehet, hogy per pillanat a szétforgácsot ellenzék jelöltjének kedvezne a szél – de általában az ellenzék által most követelt közvetlen köztársasági elnök-választás se sokat segítene. Ha Orbánt megválasztják, miért ne választanák meg az ő jelöltjét elnöknek is?)

 

Párhuzamok: 1) Az őszödi beszéd: amikor szintén az akkori ellenzék hozott nyilvánosságra valamit, ami akkorát szólt, hogy lemondott egy elnök. (Sajnos ezúttal nem a miniszterelnök.) Figyeljük meg az időzítést is: az EU-s és önkormányzati választásokhoz elég jó ütemben hozták nyilvánosságra az ügyet, talán nem véletlenül. És a másik párhuzam: 2) A közgázos vizsgabotrány, ahol szintén egy senki csókos miatt robbant egy elég nagy bomba, törtek darabokra karrierek – és szintén nem a fő felelősök jártak a legrosszabbul.

 

Egy tanulság még: hogy ezeken a szinteken kis mozdulatoknak is nagy következményei tudnak lenni, egy kis aláíráska nyomán romba dőlő karrierek, egy életre beszennyeződő nevek, hogy a nemzet leszakadó egéről ne is beszéljünk. Azért is van ez, ebben a kiélezett politikai légkörben kivált, mert az ellenzék minden mozdulatukat árgus szemmel figyeli, hogy hol hibáznak, mibe lehet belekötni, mit lehet rájuk húzni. Mondjuk, hogy ekkorát hibázzon valaki, (vagy valakik), ahhoz tehetség is kell. Ezért is volna jó, ha egyszer nem hülyék töltenének be ilyen veszélyes posztokat, mert a végén nem csak magukban tesznek kárt.

 

(Én meg ismét látom, hogy joggal örülök annak, hogy nem kell ebben az egészben részt vennem, ezekkel a kisstílű emberekkel vegyülnöm, a kisszerű ügyeikbe belebonyolódnom, eszközévé válnom a hülye kis ambícióiknak. Gyerek inkább ti is velem, én nagyszerű dolgokat mutatok nektek.)

 

Nem, egyébként szegény Novák nem érdemelte meg ezt. Családanyának, valami középszintű beosztásban teljesen rendben lett volna, meg rosszindulatúnak sem néz ki. Most mindenesetre kapott egy alapos leckét, az elvtársairól is, meg erről a rendszerről is. Hadd menjen vissza oda, ahová való. (Meg az elvtársai is.)

 

Végül, a teljes kép kedvéért, azt tegyük még hozzá, hogy az ellenzék háborgása nem csak erről az ügyről meg a gyerekvédelemről szól, hanem benne van sokéves politikai frusztráltságuk és a rendszerrel szembeni általános utálatuk is. Ezek sem ok nélkül valók – csak a konkrét ügy szereplői többet kapnak a nyakukba emiatt.

 

(A cím egyébként onnan jön, hogy tavaly mehettem volna találkozni vele, mint volt angliai diák. A meghívóban volt úgy, hogy „Her Excellency” (Őméltósága) Novák Katalin meghívott bennünket. Ezen már akkor röhögnöm kellett, és vissza is írtam, hogy én köszönöm, de nem élnék ezzel a lehetőséggel, ti meg arra vigyázzatok, hogy túl őszinték azért ne legyetek H.E.-vel.)

 

komment

Modernitás és etika

2024.02.14.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   A modernitás megnyilvánulásai és az etika

A modern világ számos tényezője hat az etika ellen, miattuk kevesebbet foglalkozunk helyes és helytelen kérdéseivel, kevésbé vagyunk etikusak egymással. Ez azért baj, mert az etika hatékony eszköz lehet a világ és az emberek életének jobbá tételében. Utóbbiról lásd ‘A jóság és etika ápolása’ témában.

1.1. Vallás, társadalmi normák

A helyes és helytelen meghatározásának hagyományos terepe a vallás, illetve a társadalmi normák is előírják, hogy hogyan viselkedjünk. A modern világban azonban ezek jelentősen visszaszorultak – velük együtt pedig az etikai tanításaik is.

1.2. Tudomány

Bár a tudomány kifejezetten nem állítja, de azért sugallja, és hívei közül sokan vallják a következőket:

    Nincs transzcendens

Azaz a világban minden az anyagra és annak törvényeire épül – és ennek megfelelően nincs az ember felett álló tekintély, Isten, etikai elvek, túlvilági igazságszolgáltatás sem. (Materializmus)

    Nincs szabad akarat

Ami, elvileg, felmentené az embert a felelősség alól, hiszen aki rosszat tesz, azt nem ő maga döntötte el, csak engedelmeskedett az agyát irányító fizikai törvényeknek. Érdekes módon azonban, a gyakorlatban, a világ ezt figyelmen kívül hagyja, továbbra is felelősnek tartja az embert a tetteiért, úgy hivatalosan (igazságszolgáltatás), mint a mindennapokban, (ahogy haragszunk arra, aki rosszat tesz).

A transzcendens magyarázatok elfogadásával kapcsolatban valóban nem árt a szkepticizmus, mert tény, hogy sok a sarlatánság körülöttük – ám ettől még koránt sincs kizárva, hogy létezik valami az anyagon túl is. Egyszersmind ennek a meggyőződéses tagadása tovább gyengíti a vallási alapú erkölcsiséget.

* * *

Ezen kívül a tudomány azért sem igazán szeret az etikussággal, jósággal foglalkozni, legalábbis gyakorlati céllal, mert ezek nehezen megfogható, puha jelenségek, valamint kevésbé megbízhatóak is, az emberi viselkedést illető hatásukat tekintve. Így aztán ezek jobbára megmaradnak a filozófia és a vallás elvont, homályos, visszaszorulóban lévő berkeiben.

1.3. Piac, gazdaság

A modern gazdasági rendszernek is számos olyan eleme van, melyek gyengítik az etikát.

1)    Specializáció

Vagyis, hogy az emberek egyre szűkebb területekre szakosodnak, ezáltal szűkül a látókörük, elvesztik szem elől a nagy képet, a többi területet – így egyebek mellett az etikát is.

2)    Iparizáltság

Jellemző a modern társadalomra, ahogy az maga is úgy működik, mint egy nagy gép, benne sok terület már intézményesítetten, kidolgozott módszereket követve, gépesítetten dolgozik. Ilyen körülmények között a „hogyan” felértékelődik a „miérttel” szemben, a nagyobb ívű, kvalitatív kérdések, mint az etika is, háttérbe szorulnak – ahogyan az az ‘Iparizált világunk’ témában ki van fejtve.

3)    Piac

Az elméleti tökéletes piac szereplői önzők, egymástól függetlenek, és könyörtelen versenyben állnak egymással. Ilyen, nem túlzottan szívmelengető, mérsékelten etikus társadalmi körülmények között, cserébe, a piac számos előnyt, nagyfokú hatékonyságot, nagyobb teljesítményre való ösztönzést, alacsony árakat biztosít – amiről ‘A piac előnyei’ témában lehet olvasni.

Ezen előnyökre való tekintettel a piac hívei hajlamosak elfogadni annak szinten nem elhanyagolható negatívumait: a (nem opportunista) önzést, az egyenlőtlenségek növekedését, illetve magát a szabad piacot – mely utóbbi elsőre nem hangzik olyan vészesnek, de igencsak megvannak a vesztesei: a kicsik, a gyengék; ahogyan az ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában olvasható.

Mi az, hogy „nem opportunista” önzés: az, amikor bár csak a saját érdekeinkre vagyunk tekintettel, a szabályokat, törvényeket azonban betartjuk, például nem lopunk: a szabályok betartását tehát a piac eltökélt hívei is megkövetelik. Ezen felül azonban már nincsenek erkölcsi aggályaik, így például rendben van számukra, ha az emberek kihasználják egymás szorult helyzetét, befolyásolhatóságát.

A piac etikai problémái ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában vannak összefoglalva. Lásd benne a negatív externáliákat is, amikor olyanok is kénytelenek nyelni a füstöt, akik nincsenek ráhatással a gyár működésére. Szintén nem elhanyagolható hatást fejt ki az etikátlanság irányába a piacgazdaságra jellemző versenynyomás, azáltal, hogy az embereknek nem marad energiájuk erkölcsösnek lenni. Lásd továbbá a modern társadalomra jellemző elidegenedést is ugyanott és ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában.

Egy szó, mint száz, a piac nem tart igényt a jóságra, nem ösztönzi azt.

Ezzel együtt a piac nem ördögtől való: lásd a mérlegét, hogy ez egy hatékony eszköz, de azért nem csodaszer, ‘A piac elvi korlátai’ témában.

4)    Segélyezés

Végül, lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában, hogy bizonyos iskolák a segélyezést, transzfereket sem nézik jó szemmel, azért, mert attól majd az emberek kevésbé akarnak dolgozni. Illetve nem árt még megnézni a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában a segélyezés árnyoldalait is.

1.4. Érdekek

Avagy, sokaknak kényelmesebb, kevésbé kellemetlen, ha nem kell etikai kérdésekkel bajlódniuk. (Ami kevésbé kapcsolódik a modernitáshoz, de valamennyire mégis.)

    A szabad verseny haszonélvezői, felül lévők, hatalmasok, elnyomók

Akiknek érthető módon kevésbé fáj a fejük, ha nem gyötrik olyasmikkel, hogy mennyire jogos a helyzetük, mennyit kellene jótékonykodniuk, miket követtek el a hatalomért, mennyi rosszat tettek az elnyomottakkal.

    Foglalkozás és etika

Alább lesz szó arról, hogy a foglalkozás körében, különösen bizonyos szakmák esetén, súlyos etikai dilemmák tudnak felmerülni. Ilyenekkel szembesülni sem öröm.

    Oktatás, nevelés

Iskolában etikai kérdésekkel foglalkozni kényes dolog: ki mondja meg, hogy mi a helyes? Mi van, ha mást gondol róla az iskola és a szülő? Ezen kívül, a mai iparizált, a technológiát felülértékelő világban az olyan puha kérdések, mint az etika, az oktatásban is háttérbe szorultak.

Másfelől manapság, nagy átlagban, a szülők sem foglalkoznak eleget a gyerekükkel, sokan igyekeznek szabadulni a szülői kötelezettségeiktől, terjed a „neveletlenség”. Lásd erről az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában.

    Mindenki

Mert jónak lenni általában véve is, megannyi okból nehéz – ahogyan az ‘A jóság elvárható mértéke’ témában ki van fejtve.

1.5. Következmények

Napjainkban tehát, az elmondottak értelmében, háttérbe szorul az etika. Először is a nevelésben, az emberek etikára, etikusságra való szoktatásában: láttuk, ugye az iskoláról, a szülőkről, a vallásról és a társadalmi normákról mondottakat.

Valamint háttérbe szorul egyéni szinten: az emberek kevésbé foglalkoznak helyessel és helytelennel a saját életükben – és társadalmi szinten is; emlékezzünk a versenynyomásra, a piac etikájára, a specializációra és az iparizáltság hatásaira, az elidegenedésre.

Illetve manapság meglehetősen magunkra is vagyunk hagyva az etikai problémáinkkal, gyakorlatilag nincs olyan tekintély, akihez fordulhatnánk; különösen, hogy a vallás visszaszorult, ami meg helyette lenne, a pszichológia, annak nem az a feladata, hogy helyesről és helytelenről ítélkezzen.

2.   Foglalkozás és etika

Sokan vannak úgy vele, hogy „csak hadd végezzem a dolgomat, a többi meg nem az én gondom”: az emberek igyekeznek szabadulni a munkájukkal járó erkölcsi felelősségtől. Íme néhány szakma, melyekben különösen jellemző az etikai kérdések felvetődése:

    Egészségügy

Ahol gyakran egyéni és társadalmi szinten is kemény döntéseket kell meghozni.

Egyrészt, amikor az orvosnak döntenie kell, hogy melyik sérültet lássa el, meddig érdemes próbálkozni az újraélesztéssel, mikor nincs már értelme mesterségesen életben tartani a beteget, stb…

Más kérdések társadalmi szintű döntést igényelnek: kiknek, mely betegségeknek a kezelését finanszírozza a TB; engedélyezzük-e, illetve milyen feltételekkel az abortuszt, az eutanáziát, (no meg a halálbüntetést); megengedjük-e, hogy az emberi DNS-t manipulálják.

    Kutatók, mérnökök

Akiknek az eredményeit, találmányait gonosz célokra használják, (gondoljunk különösen a fegyvermérnökökre, atomtudósokra), de még ha nem is fegyverekről van szó, akkor is rosszra vezethetnek. (Mint az üzemanyagot égető motorok a klímaváltozáshoz.)

    Katonák

De az átlagember is, aki egy gonosz rendszerben él és dolgozik, így hétköznapi munkálkodásával is segíti azt. Lásd a ‘Politikai konfliktusok’ témában a „parancsra cselekvést”, hogy kinek mennyire áll módjában szembeszegülni azzal, illetve, hogy a kisember általában eléggé kénytelen kiszolgálni a rendszert.

    Vezetők

Akiknek nem ritkán nehéz döntéseket kell meghozniuk, közülük azok is kénytelenek ártani egyeseknek, akik valóban a közjót tartják szem előtt – mert dönteni kell, ezt a terhet is magára kell vállalnia valakinek. (Miközben persze olyanok is szép számmal vannak, akik kevésbé izgatják magukat mások jólétén.)

Lásd még a vezetők és hírességek kiemelt szerepét a példaállításban, a ‘Jó cselekedetek’ témában.

    Akik munka nélkül gazdagodnak

Illetve a munkájukhoz képest aránytalanul sokat keresnek. (Spekulánsok, túlfizetett igazgatók, milliárdos vállalkozók, világsztárok, a tőkéjükből profitáló gazdagok, tolvajok, stb…) Mondjuk nem túl jellemző, hogy a lelkiismeretükkel küzdenének emiatt.

* * *

Mennyire lehetünk tehát erkölcsileg megalkuvóak a munkánk során?  Valamennyire mindenképpen, hiszen élni sem lehetne úgy, hogy közben senkinek se ártsunk – itt is fontos azonban, hogy közben, bizonyos fokig, másokra is tekintettel legyünk. Hogy mennyire, arról ‘A jóság elvárható mértéke’ témában lehet olvasni. Lásd még szintén ott, hogy a törvényeken felül a saját mércénk is legyen meg, amihez tartjuk magunkat.

3.   A modernitás etikai pozitívumai

Az eddig elmondottak meglehetősen borús képet festhetnek korunkról, melynek azonban megvan a naposabb oldala is; ahogyan azt az ‘Egy jobb világ’ témában kifejtem. Egyebek mellett etikai pozitívumokat is fel tudunk mutatni, így a viszonylagos felvilágosultságot, az emberi jogok védelmét vagy az emberiesség elleni bűntettek üldözését.

Ezen kívül a modern kor racionalitásra való törekvése és gyakorlatiassága is elismerést érdemel:

    Mert igaz, hogy a vallások jelentőségének csökkenése számottevő szerepet játszik az etika háttérbeszorulásában – ugyanakkora a vallásokban is sok olyan dolog van, amiért kevésbé kár, kezdve azzal, hogy maguk is sok nem éppen etikus dolgot műveltek; azon keresztül, hogy a misztikus köd, amelyben mozognak, elfedi a valóságot; odáig, hogy a valóban hasznos és praktikus útmutatásaik mellett számos, önmagában haszontalan, sőt káros dolgot is megkövetelnek a híveiktől.

    Hasonlóan, a letűnő társadalmi normák közül sem mindet kell siratni, sőt, gyakran a különböző etikai rendszerek sem csak a jót szolgálják.

    Mint elhangzott, a tudomány is jól teszi, ha – kellő mértékben – szkeptikus a transzcendenssel szemben.

    Az önérdek, a versengés a piac motorja, hatékonyságának záloga, ezek nélkül sokan nem nagyon volnának hajlandóak megmozdulni, akkor sem, ha egyébként fejlett az etikai érzékük. Az etikára, önmagában, nem is lehetne a világot alapozni, ezért, mint ‘A jóság és etika ápolása’ témában kifejtem, az érdekek, a versengés ösztönző szerepének megőrzésére is szükség van.

komment

süti beállítások módosítása