Elég rendesen. Ez a másik fő történet a mai levélben.
Röviden: ahogy az előző levelemben írtam, ameddig másfél évig „szabadságon voltam”, közben ment ez az Orbán-rendszeres kérdőívem, melynek révén több mint 5000-en a hírlevélre is feliratkoztak. Hát, mint kiderült, egyesek inkább csak elvileg.
A kérdőívet a Facebook-on hirdettem, ahol úgy ajánlotta fel a kitöltést, hogy egyúttal a hírlevélre is feliratkozott a delikvens. Ez világosan el volt mondva, mielőtt valaki megadta a címét, rányomott a gombra. Nos, ennek ellenére, most nem mindenki kért belőle.
Aki kíváncsi, annak részletezem egy kicsit, lesznek tanulságok is. Szóval, elsőre nem látszott meg, hogy mi a helyzet. Ahogy mondtam, most egy új email küldési módszert is kellett, hogy keressek a nagytömegű kiküldendő üzenet miatt. (Amazon SES – amit egyébként tudok ajánlani, sokkal olcsóbb, mint az összes többi levelezőrendszer.) Ez elvileg jelzi, ha valami gond van: a visszapattanó leveleket, a leiratkozókat vagy ha spam-be raknak. Hát, mint kiderült, eléggé csak elvileg.
Azért gondoltam én, hogy elkél némi körültekintés, nem is toltam ki az összes levelet egyszerre. Először még a régi módszerrel küldözgettem pár százanként, naponta. Egyszer csak azonban, amikor felmentem 400-ra, jött egy értesítés, hogy zárolták a Google fiókomat, mondták, hogy lehet kérni, hogy oldják fel. Végül is még ezt sem kellett, csak újra be kellett lépnem. Valószínűleg szokatlan volt a nagy mennyiségű küldés egy normál fiókból.
Gondoltam, jó, akkor ezt ne forszírozzuk, nézzük meg az új módszerrel. Megint csak 100-assával kezdetem el küldözgetni naponta, szép óvatosan. Ebben a módszerben van annyi extra, hogy lehet látni, hányan nyitották ki az emailt. (Azt nem, hogy kik.) Szépen látszott is, hogy úgy 40% kinyitogatja. Mellette tehát (elvileg) azt is mutatja, hogy hányan raktak spam-be. Ez nulla volt. Jött egy-két leiratkozás meg anyázás, de ennyi mindig várható, le is lettek húzva a listáról szó nélkül, természetesen. De ennyi. Mondom, akkor jók vagyunk, gyorsíthatuk egy kicsit, felmentem 200-ra, majd 300-ra.
No, ekkor látszott meg, hogy a kinyitások hirtelen leestek 10% környékére. Következő nap megint. Jó, akkor pihentessük kicsit. Egy hét múlva gondoltam, nézzük meg, magához tért-e, csak 100 címmel – 2%. Hát, itt valami nem oké. Elővettem Csetet és elkezdtünk nyomozni. Mint kiderült, ez az egész tömeges emailezés nem olyan egyszerű ám, egy körültekintéssel művelendő külön művészet, egy finom kis aknamező. Le is álltam vele egyelőre, úgyhogy 2000 embernek nem is küldtem ki az előzőt.
Merthogy, ha valakinek nem tetszik a leveled, és benyomja spam-be, azt veszi a Gmail, és másnak sem fog megérkezni. Sőt, mint szintén kiderült, van egy olyan, hogy domain reputation, vagyis nézi, hogy az egyvilag.hu-ról jövő emaileket mennyire rakják spam-be, és nem kell ám sok hozzá, hogy majd a későbbi leveleid se érkezzenek meg. Mint szintén kiderült, a gmail-en meg tudod nézni, hogy spammelnek-e – viszont harmadik félnek a gmail nem árulja el ezt, ezért mutatott az Amazon nullát. Szóval volt némi tanulási görbe. És végre még egy valami, ami eddig simán ment, most meg már ezen is agyalhatok.
Az ügy tanulságai, először is, hogy aki menni akar, azt abban a pillanatban el kell engedni. Nagyon eddig sem tartóztattam senkit, ha bármilyen módon jelezte, hogy nem kéri tovább, akkor nem küldtem tovább. Az igaz, hogy külön leiratkozó link nem volt az emailben. Úgyhogy most csináltam egy ilyet is, ezután majd lesz. A maradék 2000-nek ez lesz az első, amit látni fognak.
A másik, hogy mostanra úgy le van figyelve és ki van elemezve az ember minden digitális mozdulata, hogy annál nem lehet okosabbnak lenni. Nem csak az előbbieket, de olyanokat is néz a rendszer, hányan törlik anélkül, hogy belenéztek volna, hányan válaszolnak rá, hányan csillagozzák meg, és így tovább.
Jó, nyilván megvan ennek az előnye is a felhasználó számára. Nálam is hegyekben állnak a spam-ben (csak, ahogy most kinyitom), a „Fontos éretesétis a fiokjaval capcolat”-ok, szallitas@maygarpos levelei, meg hogy hány millió eurót nyertem, csak előbb fizessek 100-at Nigéria hercegének. Kissé fájó, hogy ezekkel raknak egy sorba engem, aminél rosszabb spam-et életében ne kapjon senki se – de hát nem tudják, mit cselekszenek.
Illetve a tágabb kontextusa az esetnek. Hogy ez valami új, valami más, és emiatt óhatatlanul másképp néz ki, mint amit az áltag felhasználótól lát a rendszer, de még az átlag tartalomgyártótól is jelentősen különbözik, amit produkálok. (És nem is csak az internetes dolgaim, hanem ez az egész projekt, mondhatni igencsak rendhagyó, a rendszer határán mozog, nem nagyon lehet elhelyezni az ismert dolgok periódusos rendszerében. Meg az egész életemet sem, ami azt illeti…) És ami más, az rögtön gyanús. Embernek és algoritmusnak egyaránt. Főleg egy ilyen kiélezett világban, a tényleg csalóktól hemzsegő interneten, ahol a rendszerek még gyanakvóbbra vannak állítva, inkább kidobják a kicsit gyanúsat is, minthogy átcsússzon egy-két tényleg durva.
S bár a fény sugárzószívű szájberharcosához képest az átlagfelhasználó valószínűleg kevésbé érzékeli a digitális kalodát, de azért az nekik is feltűnhet, hogy mennyire elbonyolódott minden belépés, vásárlás, ügyintézés ezekkel az újabb keletű kettős bejelentkezésekkel, jelszócserékkel, hitelesítő alkalmazásokkal és társaikkal. Mennyire más az internet ma, mint ahogy indult…
Meg ez a zajos világ, ahol igen könnyű elveszni a ricsajban, ahol mindenki megpróbál kitűnni, és ha te nem, akkor nem fognak észrevenni. Akármilyen jó vagy, akkor sem. Főleg egy ilyen eredendően csendes, elmélkedő dolgot, mint ez a könyv. Főleg, hogy olyanokkal kell versengened, akik lényegesen nagyobb marketingkerettel rendelkeznek. Főleg ha valami olyanod van, amit még algoritmus nem látott. Viszont ha túlságosan zörgeted a harasztot, akkor meg azt kockáztatod, hogy letiltanak. S lévén a dolog új és egyedi, követni sincs kit, mindenről találd ki, hogyan és mennyire. Ezeken a feltérképezetlen vizeken boldogulni több, mint művészet.
Na és akkor jött még csak a régi fészemnek a letiltása. Valószínűleg azért, mert csináltam egyet külön a könyvhöz, mint ahogy email címet is, mint ahogy az írók szoktak írói nevet választani – és mint kiderült, a Fész nem szereti, ha egy embernek kettő van. És talán ez sem véletlen, hogy most történt.
Ugyanis, már hónapok óta rendszeresen jövögetnek, magától a Facebook-tól kódszámok, hogy valaki kérte a személyazonosságom megerősítését, írjam be, ha én voltam. Az külön oda van írva, hogy ha nem én voltam, akkor lehet, hogy valaki próbálja feltörni a fiókomat. Márpedig nem én kértem, szóval úgy néz ki, valaki kavar – talán azért, mert mostanra valamelyes felkerültem a térképre, részint a kérdőívvel, részint meg azzal, hogy a könyv fészes lapja meg csoportja már többezres nagyságrendű. Hogy függhet ez össze a fészem letiltásával? Úgy, hogy rám irányította a rendszer figyelmét, ami vagy tíz év után most vette észre, hogy ketten vagyok egyedül.
Bár biztosnak semmi sem biztos, a Fész sem közölte a konkrét okot, csak, hogy nem felelek meg a közösségi szabályoknak, itt van az összes, találjam ki, hogy melyiknek. Csettel jutottunk arra, hogy valószínűleg ez lehetett a problémája velem. Ja, még megkérdezte, hogy akarok-e fellebbezni. Mondom, persze, hogy akarok, hol a gomb? Itt van. Köszi, nem sikerült. Tenkjú, gudbáj.
(Ja, meg közben be kellett bizonyítanom, hogy ember vagyok – de nem ám a szokásos captchákkal, hanem videó felvételt csinált rólam, fordítsam a fejem jobbra – balra – felfelé. Mugshot. Ilyenek vannak, nem is gondolnátok.)
Úgyhogy, mint láthatjátok, egy hajszálon és az internetes világ mára hatalmasra nőtt urainak kegyétől függ mindenki a digitális pikszisben, amelyből nem túl nehéz kiesni, elveszíteni hosszú évek során összegyűjtögetett kontaktokat, hallgatóságot. (És nálam jóval nagyobb spílereknek is.) Aztán így ne legyen az ember paranoiás, meg merjen szókimondani… Vajon melyik szótag nem tetszik majd az algoritmusnak? Kiposztolhatom-e ezt, tényleg akarom-e lájkolni azt? Az egyik baj a világ megmentésével, hogy nem lehet szép nyugiban csinálni.
Monty Python – Spam, spam, spam
