● Élelmiszerárak, forintárfolyam
Kezdjük azzal, ami mindenkit érint, és ami pont a rendszer tömegbázisának, a szegényeknek és a nyugdíjasoknak, a legfájóbb: a több mint 50%-os élelmiszer inflációval, amivel az EU-ban az élen állunk. (Bár a törökök 90%-ának még így sem vagyunk a közelében.) Miért van ez? Miért pont nálunk a legrosszabb a helyzet, annak ellenére, hogy agrárország vagyunk? Ki a hibás? Orbán? Nem árt látnunk, hogy ennek is milyen sokrétűek az okai:
○ A gyenge forint
Az import élelmiszerek miatt, (illetve exportálni is jobban megéri), és az energiaárakon keresztül.
○ Energia- és nyersanyagárak
Ami a gyártástól a szállításon keresztül a boltok világításáig mindent megdrágít. Az energiaárak pedig részben a gyenge forint, részben a háború miatt magasak.
○ A háború és a szankciók
Melyek kétségkívül nagyban benne vannak a gyenge forintban, az energiaárakban és az élelmiszerárakban közvetlenül is.
○ Az elmérgesedett viszony az EU-val
Ami a forintot is gyengíti.
○ A rossz termés
Emiatt a pokoli nyár miatt. (És nincs vége, várhatóan csak rosszabb lesz, ahogy tovább melegszünk.)
○ Az árstop
Mert az üzletek a kenyéren szedik be, amit a szárnyvégen elvesztenek.
Valamint:
○ Az élelmiszerláncokra kivetett különadók
○ A fuvarozók, beszállítók és termelők fentiek folytán megemelkedett költségei és áremelése
Nálunk a viszonylag alacsony (energia- és munka-) termelékenység miatt fokozottan.
○ A beragadt áremelések kipattanása
Vagyis, hogy a sokévnyi stabil árkörnyezetben sokan akkor sem emeltek árat, ha indokolt lett volna – most meg látják, hogy lehet, behozzák a lemaradást.
○ A minimálbéremelés
○ A választási osztogatás
Ne feledjük továbbá:
○ Az ÁFA
Az áremelkedés ötöde ugyanis ebből jön.
Ez mind az árak növekedésének irányába hat. Ki akkor a hibás? Mindenki: Orbán, Putyin, az EU-s szankciók és az időjárás is. Hogy ki mennyire hibás, az már más kérdés: Orbán hibásságára nem rossz becslés az, hogy mennyivel nagyobb nálunk az infláció, mint a környező országokban. (10-15 százalékponttal, azaz kb. a duplája – ami azért nem kevés.)
Egyébként elég kellemetlen is neki, mármint Orbánnak a helyzet, részint merthogy pont az ő szavazóit sújtja leginkább az élelmiszerár-robbanás, részint meg, mert ennek a féken tartására nincs eszköze. (Ellentétben az energiával, amit a MOL meg az OTP profitjából, az oroszokhoz való dörgölőzéssel, illetve Matolcsy befenyítésével többé-kevésbé még féken tud még tartani. A lakosság irányába és egy ideig legalábbis.)
A másik fontos ár a forint árfolyama, euróban meg dollárban – és ez a másik indikátora annak, hogy mennyiben köszönhetjük magunknak, illetve Orbánnak a mostani helyzetünket – pontosabban az, hogy mennyivel romlott jobban a forint, mint mondjuk a zloty vagy a lej. Nos, sokkal, a forint, az euróhoz képest kb. a kétharmadát éri 2010 óta, míg a másik kettő nagyjából csak feleennyivel gyengült. (A cseh korona meg kb. semmit.)
Erre mi a magyarázat? Volt egy beszélgetés Surányi Györggyel, volt jegybankelnökkel, amelyet érdemes meghallgatni. Bár nem mondanám teljesen pártsemlegesnek, (főleg beszélgetőtársát, Friderikuszt), de azért elég informatív, a forintgyengülés számos okát felsorolja: azt, hogy az MNB már jó ideje hangoztatta, hogy nem érdekli a forint árfolyama; hogy a kormány nem a piacon, hanem az MNB-nél váltotta át az EU-s pénzeket forintra, (most meg ebből vesszük a gázt); továbbá a felelőtlen kormányzati költekezés, az államadósság megugrása, a külsőegyensúly-romlás – no és persze az EU-val elmérgesedő viszony is a forint ellen dolgozott. Illetve lásd még alább az amerikai kamatemelést is.
Tetejébe a spekulánsok is elkezdtek a forint ellen játszani, shortolni, ami tovább gyengítette azt. Ebbe besegített nekik az MNB is, azzal, hogy bejelentette a kamatemelés végét – ami azt üzente, hogy nem védi tovább a valutánkat. 440 körül aztán kénytelen volt egy újabb jó nagyot húzni a kamatokon – és egyelőre, úgy tűnik, ezzel sikerült is stabilizálni szegény forintot. (Meg azzal, hogy most már a tartalék valutából fizetjük a gázt. A shortolás egyébként azt jelenti, hogy most kölcsönveszek valamit, például forintot, és eladom, abban a reményben, hogy amikor majd vissza kell adnom, előtte olcsóbban tudom újra megvenni a piacon. Ezzel akkor jár jól a spekuláns, ha közben olcsóbb lesz a dolog.)
Kérdés a jövő: merre megy az árfolyam, meddig emelkednek még az árak. A két fő tényező ebből a szempontból a háború és az EU-s pénzek. Sajnos a háború nem úgy néz ki, hogy egyhamar véget akarna érni – és ha jövő télig is eltart, akkor lehetnek majd csak igazán gondok, mert kifogynak a tartalékok. Az EU-s pénzből szerintem valamennyi jön majd, de nem hinném, hogy az összes. Orbán is látja, hogy mekkora szüksége lenne rá, meg is tett egy-két dolgot fogcsikorgatva – de nem szűnt meg kötekedni velük, az EU-nak pedig ezen kívül is régen a bögyében van már a mi bölcs vezérünk. Arra talán elég lesz, hogy az államcsődöt elkerüljük. Lásd ezt is alább, bővebben.
Néhány rövid kiegészítéssel a fentiekhez:
○ A gáz tőzsdei ára
Bár a nyári pánikhoz képest harmada, a régi szép időkhöz viszonyítva még mindig kb. 4-5-szörös, mi pedig ezt az árat fizetjük az oroszoknak, némi fáziskéséssel. Így sem olcsó tehát – ami viszont nekünk még ezen felül jól megdrágítja, az már megint a gyenge forint.
Kormányunk tehát gyakorlatilag a tőzsdei árban egyezett meg az oroszokkal, ahelyett, hogy valahogy fixálták volna az árat – így most ki vagyunk téve ezeknek a nagyon durva kilengéseknek. Korábban ez bejött, most viszont nagyon nem. Tanulság: komoly kérdésekben nem érdemes hazardírozni.
○ Merre megy majd az ár?
Ez nagyon bizonytalan, nagyban a háború alakulásától függ. Közben azért van két tényező, ami segíthet mérsékelni: a világgazdasági lassulás és a szállítás átszerveződése.
○ A magyar rezsicsökkentett ár
Hosszabb távon ez így is tarthatatlan. Már most nehezen bírja az ország: lásd, hogy a tartalékainkból fizetjük, meg hogy már most az oroszokhoz kell szaladgálnunk fizetési haladékért.
Nagyjából helyesen, többé-kevésbé szociális alapon, bár eléggé elnagyolva, meglépték azt, hogy a többet fogyasztók drágábban kapják az áramot és a gázt. Ez az ár azonban még mindig jóval a piaci alatt van – másrészt pedig, aki az átlag alatt fogyaszt, az egyáltalán nincs ösztönözve a takarékoskodásra. Ellenben, ha kapna inkább egy csekket az alacsonyabb ár helyett, akkor valószínűleg ő is lejjebb tekerné a termosztátot – az ország pedig kevésbé adósodna el. Csak épp nálunk a rezsicsökkentésen, a gáz árán van a hangsúly.
Akárhogy is, túlzott kivilágítás nem várható idén karácsonykor. (És nemcsak Karácsonytól.)
○ Mitől tűnhet nagyobbnak most kb. ugyanaz az infláció, mint régebben?
Pl. a (boldog) 90-es években, amikor nem is emlékszünk már rá, de nagyjából ekkora inflációk voltak, hosszú éveken át, mint ami most van. Attól, hogy ha valaminek az ára 1000-ről 2000-re nő, az többnek tud hatni, mint amikor 1-ről 2-re nőtt. (Lassan ideje is volna már levágni 3 nullát a forintról.) Meg attól is, hogy most az élelmiszer húzza, amivel mindennap szembesülünk.
○ Átértelmezés
Sok minden szemlélet kérdése: az, hogy hogyan hat ránk valami, nem csak a dolgon magán múlik, hanem azon is, hogy mi miképp értelmezzük azt. Egyebek mellett az inflációt is tekinthetjük úgy, hogy nem most a drága – hanem eddig volt olcsó. Milyen szerencsések vagyunk, hogy olyan sokáig olcsóbban kaptuk, mennyit spóroltunk…
(Általában mindenféle jó dolog elmúltát lehet így nézni: próbáljunk meg annak örülni, hogy részünk volt benne – ahelyett, hogy azon sopánkodnánk, hogy elmúlt. Illetve, még általánosabban, sokat tud segíteni, ha az ember át tudjuk értelmezni a dolgokat. Ez nem is ezt jelenti, nem is ennek minősül, hanem annak. Megvan a jó oldala is, összességében nem is olyan rossz, stb… Valakinek könnyebben, valakinek nehezebben megy az ilyesmi, és mint sok jó tanács esetében, ezt is jóval könnyebb lehet mondani, mint megtenni.)
○ Zsugorítás
Vagyis, hogy kisebbek lesznek az árucikkek kiszerelései, 10 deka szalámi helyett csak 7-et tesznek egy pakkba. Ez egy jellemző marketing technika inflációs időkben, pontosabban, ahol és amikor az embereknek kevés a pénzük. Merthogy így a kevésből is meg tudják venni a dolgot – még ha kevesebbet is kapnak belőle. (Ráadásul fajlagosan még drágábban is, hiszen több csomagolóanyag kell hozzá, stb…) A fejlődő országokban is jellemző, hogy egészen kicsi porciókban árulják például a mosószert, hasonlókat.
(Kedvencem ez ügyben az volt, amikor még az előző válság utózöngéi közepette észrevettem, hogy a Magnum jégkrém is kisebb lett. A vicc az, hogy a magnum nagyot jelent.)
○ Menü költségek
Mely alatt most nem egy Big Mac-et értek kólával, hanem az inflációnak azt a költségét, hogy a vállalatoknak, eladóknak újra kell árazniuk a termékeiket – illetve a másik oldalról is, a vevőknek is szét kell nézniük, hogy mi mennyibe kerül újabban, hol az olcsóbb. Ez egy újabb plusz költség, magának az inflációnak a következtében. (Hogy kihasználjuk ezt a kiváló alkalmat, hogy tanuljunk valamit.)
○ Olcsóbb és drágább termékek
Ezeknek az ára most közelebb kerülhet egymáshoz, azért, mert az előbbiek iránt megnő, az utóbbiak iránt viszont lecsökken a kereslet. Akinek tehát megvan a rávaló, annak relatíve kevesebbet kell, hogy ráfizessen, hogy megvehesse a márkásat.
○ Amikor majd munka sem lesz
Már hogy most az infláció mellé még megvan az emberek munkája. Majd ha nem lesz, akkor jön az igazi feketeleves.
● Gazdaságpolitika, kilábalás?
○ Az MNB erőlködése a kamatokkal
Közgazdasági alaptétel, hogy ha olcsón lehet hitelhez jutni, az növeli az inflációt, ha drágán, az csökkenti. (Hiszen utóbbi esetben kevesebb pénz tudnak elkölteni az emberek és a vállalatok – illetve megtakarítani is jobban megéri.) A kamatok ezenkívül a valutaárfolyamra is hatással vannak, a magas kamatok elvileg erősítenék a forintot, merthogy jobban megérné forintban tartani és kamatoztatni a pénzünket, mint más valutában.
Na ez az, ami most nemigen akar működni, az infláció meg a forint árfolyam is igencsak tesz arra, hogy mit akar a jegybank. Miért van ez?
Azért, mert ez az infláció nem az az infláció. Mint láthattuk, a fő okok költségoldalon jelentkeznek, legfőképp az energia és nyersanyagárak vonatkozásában, amihez képest a keresletoldali hatások, még a választási osztogatás is, jóval kisebbek. Elsősorban nem abból adódik tehát az áremelkedés, hogy az embereknek túl sok a pénzük, amit majd inkább betesznek a bankba. (A vállalatoknak meg aztán végképp nincs most pénzük – a kamatemelés miatt meg még kevésbé.)
Másfelől a lakosságot illetően az élelmiszer árak nőnek leginkább, amit akkor is meg kell venni, ha drága, ezen sem segít tehát, ha nagyobb a kamat. (Talán a lakásárak emelkedését majd fékezi – de ezek meg a romló forint miatt maradnak vonzók, befektetésnek.)
(Sőt, a magasabb kamatok még ronthatnak is a költségek által gerjesztett infláción, ha a vállalatoknak több kamatot kell megfizetniük, ami még további költségemelkedést jelent a számukra. Bár ez most valószínűleg meg lett beszélve Vargával, hogy ugyanis a vállalatokra is kiterjesztették a kamatstopot.)
A forint árfolyamát meg azért nem nagyon tudták megerősíteni, mert aki a tőkéjét félti, azt nem hatja meg néhány százaléknyi kamat. (Félti például, mert közel van a háború, mert az EU épp beint nekünk, illetve az államcsődtől. Plusz általában is kockázatkerülőbbek a befektetők az ilyen vészterhes időkben.) Valamint azt se felejtsük ki a képletből, hogy az MNB-nek az amerikai FED-del kell versenyeznie, ahol szintén infláció van, és elkezdték emelni a kamatokat. Az európai háborún kívül emiatt is olyan erős most a dollár.
(És emlékszünk, a forint árfolyama az inflációra is hatással van, ilyen indirekt módon is hatással tudnának lenni az árakra a kamatok.)
Aztán nagy nehezen, egy váratlanul nagy emeléssel sikerült megállítani a forint zuhanását, legalább a spekuláció vitorlájából kifogni a szelet. Ez viszont a hazai recessziót teszi majd még súlyosabbá.
Annyiból tanulságos ez az egész, hogy most élőben figyelhetjük meg, hogy mekkora befolyása van ténylegesen az MNB-nek a forintra – mert ugye egy dolog az elmélet, egy másik meg a való világ millió tényezőjével körbevett gyakorlati alkalmazás. Lefogadhatjátok, hogy az MNB-s szakemberek is nagyrészt csak tapogatóznak, hogy mi működik majd és mennyire.
(Ehhez két dolgot tudok ajánlani, az egyik egy meglehetősen szakmai podcast, ami jól elmagyarázza az alapkamatot, az irányadó kamatot, hogy mik ezek, amikkel az MNB játszik, és mit csinált velük. A másik meg a könyvben, hogy a közgazdaságtan félig mindig művészet marad.)
○ Az MNB és a fölös likviditás
És ahogy azt most igyekszik lekötni. (Feltehetőleg a bankoktól.) Ezt azért veszem külön, mert vicces, hogy épp ő pumpálta ki azt, nyakló nélkül, nem is olyan rég.
Tette ezt más országok központi bankjaival karöltve. Ennek ellenére akkor ez nem generált inflációt – főképp azért, mert az új pénz nagy része azokhoz vándorolt, akiknek már eleve volt, ők pedig ettől nem költöttek sokkal többet. (Illetve a kínálati oldal is működött rendesen, nem volt még COVID meg a háború.) A befektetési javak, részvények, ingatlanok árát, azért sikerült felnyomni vele. Már épp kezdett úgy kinézni, hogy, (az egyenlőtlenségek növekedésétől eltekintve), büntetlenül lehet pénzt nyomtatni. Most viszont megint lehet aggódni, hogy az infláció miatt megemelt kamatokat mikor nem tudják már fizetni az adósok – hogy aztán a bankokat is ki kelljen menteni.
Komolyan nem tudom, hányszor kell még eljátszani ezt.
(Apropó, a bankok: momentán az MNB-s betétjeik révén elég jól keresnek, mégpedig kockázatmentesen – de szerencsére csak addig, ameddig Orbán azt nem mondja, hogy az összeset vissza kell fizetniük.)
○ Kincstári optimizmus
Hogy ugyanis nem olyan rég még azt hallottam több helyen is, (pl. a hiperoptimista költségvetési törvényben, de kevésbé elrugaszkodott mértékben máshol is), hogy lehet, hogy még növekedés is lesz jövőre – ami nekem eléggé gyanús, merthogy kb. egy tényező sincs, ami ebbe az irányba mutatna. Varga még most legutóbb is 1%-os pluszt jósolt. Kérdés persze, hogy egy pénzügyminiszteri +1%, az a valóságban mennyi lesz. (Azért Orbánon látszik a türelmetlenség, hogy akárhogy is, de legyen már vége, valószínűleg, mert így egy télnél többet nem lehet kihúzni.)
Illetve, hogy távolabbra tekintve, jobb ötletünk nincs is, mint hogy majd hamarosan minden visszatér a régibe: 2024-re már kilábalást vár az MNB meg a Fitch is.
○ Extraprofitadó külföldön is
Hogy azóta az EU-ban is felmerült az ötlet – bár ott nem a légitársaságokat meg a bankokat pécézték ki, hanem az áramtermelőket; mert a gázár által meghatározott árképzés miatt azoknál, akik olcsóbb forrásból termelnek, tényleg jelentős profitok képződnek most. Nem árt az ilyet is észrevenni.
○ Napelemek
Azaz, hogy immár nem lehet szaldós elszámolásban háztartási naperőművet telepíteni, (és ezzel kiváltani a megdrágult hálózati áramot), ami elég nagy fölháborodást keltett. Én ehhez annyit tennék hozzá, hogy tudtommal ez a döntés most speciel nem hátsó szándékkal született, a hálózat tényleg nem bír el többet, illetve amikor kisüt a nap, hirtelen nincs hova tenni a sok áramot.
Ezt a cikket tudnám még ajánlani ehhez.
○ Spórolási tippek meleg vízzel
Aki a méltóságán (vagy az enyémen) alulinak érzi az ilyesmit, az ugorgyon nyugodtan. Három gyors tipp, amivel kicsit lehet spórolni: 1) Ahol a pára nem gond, benne lehet hagyni a fürdővizet a kádban, amíg kihűl, ami fűti a lakást. 2) A bojlert elég annyira feltekerni, amennyire meleg vízre szükségünk van. Nálam úgy van beállítva, hogy csak a meleget engedem fürdővíznek, ami ráadásul még praktikus is, nem kell minden alkalommal eltalálni a lábvíz hőmérsékletét. 3) Ha nem koszoljuk össze magunkat, elég kétnaponta fürdeni. (Az érzékenyebb területeket természetesen nem árt naponta megmosni.)
(Kis magyarázat a 2-eshez: az igaz, hogy a kádban landoló hőmennyiség ugyanannyi lenne a forrót keverve hideggel – viszont a bojlerből gyorsabban szökik az energia az utóbbi esetben.)
+ Nem tudom, hányan gondoltatok bele eddig, hogy milyen messziről jön az a gáz, ami a rántottát megsüti.
A várva várt, melyre hirtelen akkora szükség lett, hogy időnként még Orbánon is érződik, hogy erőt vesz magán, amikor Brüsszelről beszél, sőt megszavazzák a Lex Becsicskulást is, természetesen csak „a Bizottsággal való megegyezés érdekében”. Hiába, a pénz nagy úr, az első, az utolsó és majdnem az egyetlen, amivel rá lehet bírni azt is, aki nem akarja. Mindezt az után, hogy a felajánlott helyreállítási ingyen pénz nagy kegyesen elfogadtuk, a kedvezményes hitelt viszont nagymellénnyel visszautasítottuk. Csak aztán jött a háború, meg ez az egész – és most jó leckét kapunk abból, hogy melyik égtáj felől várhatunk segítséget, amikor ég a ház.
A nagy lendülettel megkezdett keleti nyitás is elhamarkodottnak és eltúlzottnak tűnik most már. Bár tény, hogy főképp a felemelkedő Kínával valóban tanácsos jóban lenni – viszont igencsak távol van tőlünk, és összehasonlíthatatlanul nagyobb is, ezért nem sokkal számítunk többet neki, mint egy porszemnél – illetve, ha bírunk is némi jelentőséggel a számára, az azért van, mert EU-s tagok vagyunk. A Nyugattal is jóban kellene tehát maradni közben, már csak emiatt is.
Ami a Lex Becsicskulást illeti, (ahogy a 444 fogalmazott), nem vagyok biztos benne, hogy a név indokolt, mert amiket kérnek az EU részéről, attól tartok, azzal nem leszünk ki a korrupciós gödörből. (Új korrupcióellenes hatóságok, a vagyonnyilatkozati rendszer átalakítása.) Elég nehéz azt elképzelni, hogy egy kormány által létrehozott, működtetett, fizetett intézmény majd érdemi lépéseket tenne a kormány ellenében, hogy az utóbbi ne tudná megkörnyékezni a hatóság tisztviselőit, kikerülni az ellenőrzést, kimagyarázni a kifogásokat, stb… Majd egy pár kis halat lekapcsolnak, a bálnák meg úsznak tovább, ahogy az lenni szokott.
Ezzel kapcsolatban két javaslatom volna: az egyik, hogy ha valami, akkor az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, az talán érne valamit, nem is értem, hogy ez miért nincs terítéken. A másik, hogy ha mégsem, akkor azokat a már bizonyított magányos ellenzéki harcosokat kellene érdemi pozícióhoz juttatni az új intézményekben, akik már bizonyítottak. (Pl. Hadházy, Jakab) Félő, hogy az EU megint hagyja magát palira venni, ezektől a minden hájjal megkent lókötőktől.
Akárhogy is, nem az EU feladata lenne az, hogy nálunk kordában tartsa a korrupciót, a demokráciát meg éltben, és talán még a fideszesek egy része is egyetért velem abban, hogy hálásak lehetünk neki, hogy így töri magát értünk – amikor leginkább azt érdemelnénk meg, hogy kihajítsanak bennünket. Igaz, nekik is érdekük, mert tartanak tőle, hogy az egész szétesik, illetve, mert jórészt az ő pénzükből finanszírozza magát itt a kleptokrácia. De akkor is elég szomorú, hogy másnak kell megvédenie bennünket magunktól.
Mindenesetre vegyük észre, hogy kishazánk mennyire képes egymaga boldogulni, megállni a saját lábán, amikor kicsit rosszabbra fordulnak a dolgok, lássuk, hogy ki igyekszik segíteni kicsodán, milyen előzmények után – és becsüljük meg a jó dolgunkat. Hány ország van, mondjuk Afrikában, de sokfelé, aki összetenné a két kezét, ha beléphetne az Unióba. Hány migráns kockáztatja az életét, csak, hogy Európa kerítésein belül jusson. Nekünk mindez alapból megvan – ameddig Viktor el nem kekeckedi.
(És a kötelező kör: igen, Brüsszelben sem teljesen komplettek – de alapvetően jó szándékúak.)
Szintén fölháborító, ami az eddig hozzánk vágott milliárdokkal történt: a hülye stadionok, az elkorruptkodott pénzek, a látszatberuházások, stb… Most meg még egy stadion, az atlétikai, ami ezek között a körülmények között úgy kellett, mint egy falat kenyér. Illetve, hogy mindezt költhettük volna valami hasznosra, termelő beruházásokra és akkor talán most nem a covid pénzből kellene kifizetni a tanárokat. (Meg a gázszámlát – újabb kiváló termelő beruházás.)
De a mostani pénzek kérdése sem lefutott még. A kormány amellett, hogy a fogcsikorgatva becsicsuklt amennyire muszáj volt, több ügyben továbbra is köti az EU kerekét: ilyenek a svéd és finn NATO csatlakozás elhúzása, és az oroszokkal szembeni szankciók szankcionálása – nyilván azért, hogy az utóbbiak legalább azt megengedjék, hogy kicsit később fizethessük ki nekik az elképesztő pénzeket a gázért. (Meg hogy a Barátságot szíveskedjenek nem felrobbantani, mint az Északit.) Plusz a legújabb, bombás nemzeti konzultáció… Nem hiszem, hogy az összeset megkapjuk, én legalábbis oda nem adnám – de arra remélhetőleg elég lesz, hogy az államcsődöt meg az IMF-et elkerüljük. (Mert akkor lenne ám csak megemelve a gázár – bár azt azért megnézném, ahogy azoknak is lefekszenek.)
Még két megjegyzés:
○ Ha valaki elárulja a szövetségeseit, az annál is rontja a renomáját, akinek elárulja őket – hiszen megmutatja, hogy nem lehet megbízni benne.
○ A Lázár-analógia: hogy némileg hasonló taktika figyelhető meg nála, mint amit Orbán játszik az EU-val: kifelé húzogat, nem mindig követi szigorúan a pártvonalat.
Folytatva a belföldi ügyeket, némi kitekintéssel.
Merthogy Orbán az ő nyakába akarja varrni mindazt a rosszat, ami itt most történik, főleg az inflációt. Érdemes ezt tisztázni – és a válasz már megint az, hogy nem egy felelős van. Fentebb láttuk, hogy miből lehet lemérni azt, hogy mennyiben tehet Orbán a bajokról: abból, hogy mennyivel magasabb nálunk az infláció, mint a környéken másoknál, mennyivel romlott jobban a forint, mint a zloty. Elég sokkal – de azért a maradék is jelentős: pl. az EU-ban átlagosan 14%-os az élelmiszer infláció, míg nálunk 33%. Ennyiben bizony kívülről is jön az áldás, a háborúból meg annak a kezeléséből.
Merthogy: mint korábban kifejtettem, a háborút nem így kellett volna kezelnie Brüsszelnek meg a Nyugatnak, ez tény és való, és az ő hibájuk. Ugyanakkor ne feledjük, hogy miből ered ez az egész: Putyinnak abból az elképzeléséből, hogy neki joga van beleszólni Ukrajna belügyeibe – sőt, ha ezt nem akarják engedni, akkor ahhoz is, hogy odamenjen a tankjaival, és szétlője, amit kell. Bővebben alább.
Ha már a felelősöknél tartunk, sokan meg az USA-t vádolják a háború miatt. Ebben is van valami: az USA (illetve a Nyugat) már a háború előtt mozgolódott az oroszok körül, bővítették a NATO-t, felfegyverezték Ukrajnát. Most pedig tovább támogatják, nem is kicsit, nagy értékű fegyverszállítmányokkal, hírszerzéssel, Musk internetével, az ukrán katonák kiképzésével, stb… – amik nélkül Ukrajnának esélye sem volna.
Amerika ráadásul elég rendesen profitál is a helyzetből: a dollár erősödésével, a gázszállításokból, az élelmiszerárak növekedéséből és vélhetően a fegyvereladásokból is. Illetve azzal, hogy tőle ez az egész távol történik, az indirekt hatásait is kevésbé szenvedi el, az infláció is jóval mérsékeltebb odaát, különösen, ami az energiát illeti. Úgyhogy neki kevésbé is sürgős véget vetni neki. (Vessük össze a helyzetet a világháborúkkal, amikor Európa szintén megtette azt a szívességet neki, hogy lebontotta magát, átadva a vezető szerepet Amerikának.)
Tetejében ott van még szerencsétlen Biden, meg a pártja, akik most a gonosz ellen meg a demokráciáért háborúzhatnak – ideológiai okokból sem siettetik tehát az ügy lezárását. Trump nekem sem a kedvencem, de tetszik – nem tetszik, könnyebben megtalálta volna a hangot Putyinnal, a háborúnak hamarabb vége lett volna. (Ha egyáltalán elkezdődött volna.) (Apropó, továbbra is hihetetlen, és a demokráciára nézve is degradáló, hogy ez a választék, már ami az elnököket illeti. Meg Liz Truss. Meg BoJo.)
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az USA szándékosan provokálta volna ki a háborút, pláne nem azt, hogy ezt az egészet előre eltervezte volna – merthogy ilyeneket is hallani. Benne voltak az intrikában, könyékig – de azt ők sem gondolták volna, hogy Putyin háborút csinál belőle.
De most vissza a hazai vizekre:
A DK féle – avagy: „álmodtam egy világot magamnak”. Ha már valódi választást nem tudunk nyerni, legalább játsszunk papás-mamást. Komolytalan. Talán emlékszünk még a Momentum hasonló próbálkozására az alternatív operatív törzzsel. De legalább pofozózsáknak ez is jó lesz, mint Márki-Zay, mert bármit mondanak, arra rá tud szállni a kormánypropaganda – márpedig tudnak jókat mondani. (És az is elég, ha csak az igazat mondják, a kellő diplomatikusság nélkül.)
1) Minden ellenzéki párt feloszlatása. 2) Egy darab új párt. 3) Egy új, épkézláb vezető előhalászása valahonnan: nem volna könnyű, de ez az egyetlen esély, hogy itt valaha változás legyen. Minden más csak bohóckodás. Ha addig nem lett volna az, az előző választás ezt teljesen nyilvánvalóvá tette. Ennek ellenére, ha valami, akkor csak nagyobb lett a széthúzás az ellenzék körében a választások óta – és csak bohóckodnak tovább, mindenki a maga kis szemétdombján, azért, mert azon legalább ők a kiskakasok, valahonnan még a pénzt is kapnak érte, elvannak a langyos vízben. Továbbra sem értem, hogy mit várnak ezek még az élettől…
● Alternatíva nélkül
Bár arról, hogy az ellenzék így néz ki, nézetem szerint, elsősorban ők maguk tehetnek – de azért a Fidesznek is jelentős szerepe volt ebben, az ellenzék szétzilálásában. Amit itt ki szeretnék emelni az az, hogy vegyük észre, hogy ezzel mit tettek még: megfosztották az országot az alternatívától: vagyis ha a Fidesz bármi miatt, pl. egy államcsőd miatt, mégis beleállna a földbe, akkor nincs B terv, nincs kire lecserélni őket – ami az egész országnak fájdalmas volna.
Éééés igen, megérkezett, már épp hiányoltam. Először is, nem mintha egyébként is lehetnének kétségeink, de most már abból is látszik, hogy mennyire konzultáció ez, mennyire az a cél, hogy megtudják a zemberek véleményét, hogy rögtön mellékeltek is hozzá egy propagandakampányt. Azt igen, a bombásat. Hogy megmondják, hogy hova ikszeljél. A konzultációban. Röhej.
Szóval értjük, hogy valójában mit akarnak, tudatosítani a néppel, hogy ki a hibás: Brüsszel. De nem vagyok biztos benne, hogy ezt most nem csak térdreflexből nyomják – már hogy legalább addig, ameddig meg nem jönnek az EU-s pénzek, tanácsos volna mindent kerülni, amivel beárthatnak azoknak.
(Kedvenc kérdéseim egyébként, amikor Maris nénit megkérdik először is, hogy egyetért-e az élelmiszerdrágulással, utána meg a nukleáris fűtőelemekkel…)
Ja meg a másik apropó, hogy figyeljük meg, milyen az, amikor az autokraták megkérdezik a népet: vagy eleve úgy kérdeznek, hogy arra csak egyféleképpen lehet válaszolni – vagy megmondják, hogy mit válaszoljon. Viktor propagandával – Putyin meg puskával.
● Amikből látszik, hogy még nincs elég baj
Legújabban az aranybulla emléknap, kicsit korábban meg a főispán wármegyéje…
Hogy elpucolt már Pestről 23-án a Nagy Harcos, azt figyeltük ugye? Ja persze, biztos a vidékiek kedvéért. Csak az a kár, hogy őket sem engedték oda.
De a legjobb: úgy látszik, nem csak vezérünk köhög mostanában, hanem a propagandagépezet is, mert mit hangsúlyozott a beszédében? Azt, hogy a Nyugat cserbenhagyta Magyarországot. De akkor most annak örülünk, ugye, hogy Ukrajnát nem hagyja cserben?
Hm? Zalai úr.
A tanárok és a közoktatás szánalomra méltó helyzete. Tehát a lényeg: önökre a hatalomnak, de a nép nagy részének is, annyira van szüksége, amennyit fizetnek maguknak. Mint már elmondtam, ennek a hatalomnak az a jó, ha a nép szegény és megvásárolható, buta és befolyásolható. És a hatalom szavazóbázisának nagy része is jóval inkább a rezsicsökkentésben meg a közmunkában meg az összeszerelő üzemi munkában bízik, mint hogy majd egyetemre küldje a gyerekeit, olvasni meg majdcsak megtanul így is. (Az „elit” meg úgyis külföldre járatja a gyerekeit.) Úgy is vehetjük, hogy most a tanárok fizetik a rezsicsökkentést.
Láthattuk, hogy akikre tényleg szükség van, azokat ki is fizették: a katonáktól a kukásokig mindenkit. Meg nyugdíjemelés is volt; valamint az orvosok sem jártak rosszul, merthogy a szavazóbázisnak jobban fáj a dereka, mint az unoka diplomája. De nem is, mert szükség van az iskolákra. Gyermekmegőrzőként. Hogy a szülők tudjanak menni a gyárba – lásd, hogy a tanárok most már úgy sztrájkolhatnak, hogy nem sztrájkolnak.
A kirúgott tanárok esete: melyen erőteljesen tetten érhető Pintér keze nyoma. Majd adok én nektek függelemsértést! (Meg, ami azt illeti, ennek az egész hatalomnak a hozzáállása is tetten érhető, a CEU és az SZFE esetétől kezdve, a hatósági árakon és az extraprofit-adón át az országgyűlési képviselők megabírságaiig, vagy épp a Budapesti közterületek kisajátításáig és az önkormányzatok kifektetéséig: ahogy sok mindent erőből próbálnak megoldani.) Bár azóta szólhattak neki, hogy fogja vissza a rendőrtempót, mert a végén még visszaüt. Az által kiváltott felháborodás ugyanis kiválóan alkalmas ugyanis arra, hogy egységbe tömörítse az egyébként nem túl egységes tanárokat, melléjük állítsa a közvéleményt.
Azt egyébként jó nézni, ahogy a diákok produkálják a legélettelibb tüntetéseket hosszú idő óta. Sokra mondjuk nem mennek vele, de ezen legalább látszik, hogy őszinte és van benne hév. (A kormánymédia meg rendszerint agyonhallgatja ezeket is, mint általában a kényelmetlen ügyeket – valamint: „Gyurcsány”.) Mintha a tanároknál is ébredezne már valami komolyabb összefogás – mert mindenkit nem lehet kirúgni, bár az igazi egység még odébb van. Azonban, mivel a valóban fontos személyekre és ügyekre (Vodafone, atlétikai stadion, stb…) elköltötték, nincs már pénz a kasszában – szóval legfeljebb, ha Brüsszel nem veszi túlságosan a szívére a bombás plakátokat meg a többit, akkor juthat majd egy kevés a helyreállításiból önöknek is. Csak aztán nehogy önökből is külföldről fizetett ügynökök legyenek. ;)
Meg ez a traumatizált gyerekgeneráció…: a Covid, a háború, az iskolák helyzete és mindezek a klímakatasztrófa árnyékában… Lehet, hogy a hasznukra is válik a mostani kiképzés, amilyennek a jövő kinéz.
Bónusz, ha nem láttátok: Három és...: ♫ Rohadjál meg Pintér Sándor… ♪♪
● Népesedés
Ez a legújabb rendőreszköz a születésszám megtámasztására, hogy az abortuszra készülő anyákkal meghallgattatják a magzat szívhangját… Az biztos, hogy a fogamzásgátlás sokkal jobb volna, mint az abortusz – így viszont az anyát traumatizálhatják, egy életre. Érti is ezt mindenki.
(A kérdés egyébként énszerintem az volna, hogy a magzat érez-e fájdalmat, érző lény-e már – alapvetően ehhez kellene igazítani a határidőt. Mert egy sejt még minden bizonnyal nem érez semmit, de még kettő se. De biztos ezt nem könnyű megmondani. Ráadásul, nem emberek, az igaz, de vélhetőleg érző lények például azok a csirkék is, akiket naponta eszünk meg egy gondolat nélkül.)
Meg általában is, ahogy az állam mindent bevet, hogy belebeszéljen abba, ami elvileg magánügy volna: a másik meg a pénz természetesen, a CSOK és társai. (Ami azt illeti egyébként, mára ez nem lehet magánügy – de más okból, és pont fordított előjellel: a túlnépesedés miatt, ami a kettő közül az egyik, ami kinyírja a bolygót.)
Mindennek ellenére a születésszám, itt nálunk, megint zuhant egyet, amin nincs sok csodálkoznivaló. Ebbe a világba…
● A bejelentés bejelentése
Mint műfaj, a kormány és a sajtó részéről. Talán a HVG hívta fel rá a figyelmemet, és tényleg gyakran jelennek meg olyan egysorosok, hogy „Ma fontos dolgot fog bejelenteni Orbán Viktor”.
Ó, pedig a magyar szív meg a himnusz… Nekem egyébként nem fáj, mert eleve nem érdekel, hogy ki milyen magasra tud ugrani, meg a hasonlók, illetve az se, hogy nemzetileg magasabbra tudunk-e ugrani, mint a kínaiak – úgyhogy én csak mosolygok ezen az egészen. Aki nem olvasta, annak itt van korábbi írásom az élsportról, annak valódi mivoltáról.
Meg nem mintha az (igazán gólerős) Fradi is ne lenne tele olyanokkal, akik nem az idén barnultak le. Természetesen engem ez sem zavar, a bőrszín mellékes, csak jól passzol a szóban forgó esethez, meg vicces, hogy ez a TC elvileg Ferencvárosi. Az irdatlan pénz ellenben, amit általában a bőrpöckölőkre költünk, a sápadtarcúakra is, na, az már zavar.
(Illetve csendben hozzáteszem, hogy amennyi megbecsülést én is kapok ettől az országtól, lehet, hogy kénytelen leszek hagyni, hogy megvegyenek a kínaiak.)
