HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című készülő könyvhöz tartozó fórum. Itt lehet nyilvánosan kifejteni és megvitatni a könyvvel kapcsolatos gondolatokat. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a központi oldalon (www.egyvilag.hu) található. Sok fontos és érdekes dologról olvashatsz ott, ha még nem jártál arra, látogasd meg! A kézirat és a véleményezés nyílt, mindenki érdeklődését, hozzászólásait szívesen veszem. (A szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozatot és az elérhetőséget is lásd az iménti internet címen.)

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Még egy kis adalék: index.hu/gazdasag/2019/11/13/szen-dioxid_kibocsatas_nemzetkozi_energiaugynoks... (2019.11.13. 17:59) Klímaváltozás 2019
  • math0: @vajdasagi: ha azt hiszed, hogy a Momentummal idegesítesz, akkor sajnállak. hogy a jövőben a Momen... (2019.11.05. 20:05) Választási különkiadás 2019
  • Szalay Miklós: @Geo_: Így van, egyebek mellett a gazdaságban sem lehet mindent mérni, még csak a célokat sem lehe... (2019.09.12. 22:47) Egyenlőtlenség
  • Szalay Miklós: @Mysterius: Köszönöm a hozzászólásodat. Néhány megfontolásra érdemes gondolat: Amikor a genetikai... (2019.08.20. 22:52) Az evolúció és a halandóság
  • Szalay Miklós: @genezistan: A hasznosságról, mint közgazdaságtani fogalomról (illetve a preferenciákról) szintén ... (2019.01.25. 21:41) Értékteremtés

Egyenlőtlenség

2019.09.12.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   Az egyenlőtlenségek jelentése, mértéke és jelentősége

1)    Jelentés

Egyenlőtlenség sok mindenben van az emberek között, különösen:

    A testi és szellemi adottságokban, képességekben

Hogy ki milyen okos, erős, szép, stb…

    Az anyagiakban, a társadalmi helyzetben

Hogy kinek mennyi pénze van, ki van fent és ki van lent.

Jelen téma elsősorban az anyagi egyenlőtlenségekről szól.

2)    Statisztikák

A következő ábra a világ országain belüli anyagi egyenlőtlenséget szemlélteti: minél világosabb egy ország, annál kisebb az egyenlőtlenség, annál inkább egyenletes az jólét eloszlása az adott országon belül, minél sötétebb, annál inkább kevesek kezében összpontosul a vagyon, a fogyasztás. (A rácsos országokról nincs adat.)

 

egyenlotlenseg_vilag.png

 

Figyeljük meg, hogy Magyarországon illetve egész Európában viszonylag alacsony az egyenlőtlenség, az USÁ-ban, Oroszországban, és Kínában nagyobb, Latin-Amerikában és Afrika déli részén pedig igen nagy.

Az alábbi ábra pedig a világ teljes népessége tekintetében szemlélteti az egyenlőtlenséget és annak időbeli alakulását:

 

egyenlotlenseg_ido.png

 

Miket érdemes itt észrevenni?

    A világ gazdagodását, a görbe jobb felé tolódását

    Hogy a 1970-es görbének két púpja van, ami a világ határozott megosztottságát mutatja szegényekre és gazdagokra ebben az időben.

    A 2000-es görbe viszont megint egypúpú: a legszegényebbek helyzete számottevően javult.

Utóbbihoz lásd a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában a globalizáció jótékony hatását ez ügyben.

(Nem árt itt különben figyelemmel lenni arra, hogy a vízszintes tengely logaritmikus, azaz a fenti görbék normál skálán jóval inkább elnyúlnának jobbra – az egyenlőtlenségek tehát jóval nagyobbak annál, mint amit az ábra első ránézésre sugall.)

Beszédes adat e tekintetben, hogy napjainkban a fentiekkel együtt is az alig 100 leggazdagabb ember vagyona akkora, mint a teljes emberiség szegényebbik feléé. (3,5 milliárd fő)

3)    Az egyenlőtlenségek jelentősége

Miért érdemes foglalkozni az egyenlőtlenségekkel? Alább részletesen bemutatom az egyenlőtlenségek hátrányait és előnyeit, itt most csak a legfontosabbakat emelem ki:

    Az egyenlőtlenségek gyakran igazságtalanok, egyúttal feszültségeket generálnak társadalmi és egyéni szinten is.

Az elégedettség ugyanis nagymértékben relatív: ha a meg is van valakinek, amire szüksége van, de másoknak több van nála, az ember általában attól is rosszul érzi magát. Ez a relatív szegénység. (Szemben az abszolúttal, amikor nem méricskéljük magunkat másokhoz, csak arra vagyunk tekintettel, hogy nekünk nincs elég.)

    Az egyenlőtlenségek ugyanakkor ösztönzik is az embereket, hogy mások számára is hasznos teljesítményük révén többet szerezzenek; a gazdagok felhalmozott vagyona tőkeként funkcionálhat, ami szükséges a termeléshez; továbbá a piac által generált egyenlőtlenségek bizonyos fokú tolerálása révén érvényesülhetnek a piac előnyei.

Itt is van tehát az érmének másik oldala.

2.   Szerencse, egyenlőtlenség, igazságtalanság

A szerencse az egyenlőtlenségek egyik forrása, az egyenlőtlenségek pedig lehetnek igazságosak is igazságtalanok. Ez a pont e fogalmakról illetve kapcsolatukról szól.

1)    A szerencse mibenléte

Mi a szerencse? Az, amikor rajtunk kívül álló okoknál illetve a véletlennél fogva egy számunkra jobb kimenetel következik be. A szerencse annál nagyobb, minél jobb és minél valószínűtlenebb ez a kimenetel.

2)    A szerencse arcai

Az ember sok különféle dologban lehet szerencsés (vagy szerencsétlen), így:

    Abban, hogy egyáltalán létezhet, megszületett.

    Ha jó adottságokkal, tehetséggel áldotta meg az élet.

Miáltal a szorgalma is többet ér: aki például okosabb, az ugyanannyi munkával többet tud szerezni.

    Hogyha jó helyre illetve jó időbe születetik valaki.

    Különféle ügyekben mutatkozó szerencsék

Az életben a fentieken túl is sok minden múlik a szerencsén (is), alakulhat számunkra jól vagy rosszul.

Mindezek a szerencsék-szerencsétlenségek aztán, egyebek mellett, anyagi egyenlőtlenségekben csapódnak le.

3)    A természet és a társadalom, mint a szerencse és egyenlőtlenség forrásai

Alapvetően két dolog, a természet és a társadalom miatt létezik egyenlőtlenség a világban; illetve ezek döntik el, hogy konkrétan ki lesz szerencsés és szerencsétlen, ki jár jól és ki jár rosszul.

    Természet

A természet rendeli úgy például, hogy lehetnek okosabb és kevésbé okos emberek, hogy ilyen a rendszer.

Másfelől a természeten múlik, hogy konkrétan ki nyeri meg a lottót, vagy jelentős részben az is, hogy konkrétan ki lesz beteg, ki születik okosnak.

A természet szerepe miatt a világban óhatatlanul van és (vélhetőleg) lesz is egyenlőtlenség, szerencsétlenség.

    Társadalom

Egyenlőtlenségek a társadalom miatt is vannak; például az, hogy létezik magántulajdon, vagy ha szigorúan rétegzett társadalmakban, illetve piaci rendszerben élünk, az társadalmi választás eredménye, nem a természet kényszerít bennünket erre.

Másrészt a társadalom is dönt arról, hogy konkrétan ki jár rosszul és ki jár jól, például, amikor valakit elnyomnak, mert nő vagy fekete.

Fontos kiemelni az ember, a társadalom lehetőségét arra, hogy javítson a természet által kiszabott egyenlőtlenségeken, például úgy, hogy igyekszik fejleszteni a rosszabb adottságokkal rendelkezőket, meggyógyítja a betegeket, kárpótolja őket. Mindazonáltal gyakran inkább még növeljük is az egyenlőtlenséget.

Néhány megjegyzés a társadalmi rétegekről:

    A magasabb státusz általában nagyobb vagyonnal párosul.

Bár Indiában például a papok voltak legfelül.

    Sok társadalom védi, konzerválja a rétegződést, az egyenlőtlenséget.

    Az egyes rétegek kultúrája is eltérő lehet.

4)    Egyenlőtlenség és igazságtalanság

Az egyenlőtlenség gyakran igazságtalan – de lehet igazságos is, akkor, ha valakinek az nagyobb erőfeszítése, szorgalma miatt van több. Az igazságos egyenlőtlenséget nem olyan nehéz elfogadni, az igazságtalan, meg nem érdemelt egyenlőtlenség az, ami igazán bosszantja az embereket.

Ezen kívül az egyenlőtlenség hasznos is lehet, különösen azáltal, hogy ösztönöz, nagyobb hatékonysággal jár, ahogy alább látni is fogjuk.

Lásd végül ‘A jóság elvárható mértéke’ témában, hogy akinek szerencséje folytán több jut, attól elvárható, hogy azt bizonyos mértékig (10-20%) megossza másokkal.

3.   Az anyagi egyenlőtlenség tényezői

Itt azt vizsgáljuk meg, mik növelik, és mik csökkentik az egyenlőtlenségeket, mik játszanak szerepet azok alakulásában.

    Szerencse

    Szorgalom

    Önzés

    Tulajdon

    Társadalmi csoportok, rétegek elnyomása, hátrányos megkülönböztetése

    Piac

Ahogyan ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában olvasható, a piac növeli az egyenlőtlenségeket, feszültségeket, illetve a szabad verseny is van, akinek kedvez (különösen a nagyoknak, erőseknek), és van, akinek nem.

    Lopás

Merthogy tulajdon egyoldalúan, jogtalanul is átkerülhet egyik embertől a másikhoz. Ez aztán csökkentheti is az egyenlőtlenséget (Robin Hood) – de növelheti is (nagybani korrupció).

    Tőke, munkaerő és egyenlőtlenségek

Akinek van pénze, tőkéje, az is fial neki, alapból jobban gazdagodik tehát a dolgozóknál, akik csak a munkaerejükből pénzelnek. Ráadásul a tőke újabban egyre nagyobb arányban részesedik a termelés hasznából, egyrészt a fokozódó gépesítés, másrészt a globalizáció miatt, lásd alább.

Egyenlőtlenségek azonban a munkán belül is vannak: akinek jobbak a képességei, aki keményebben dolgozik, az többet kap.

    Laza monetáris politika

Vagyis, amikor például azzal, hogy alacsonyan tartják a kamatokat, a jegybank, az állam több pénzt pumpál a gazdaságba, hogy élénkítse azt. Az új pénz pedig jellemzően azokhoz kerül, akiknek eleve több van, a középosztály meg rosszul jár az alacsony kamatokkal. Lásd erről a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.

    Adózás, újraelosztás

Ami képes mérsékelni az egyenlőtlenségeket, különösen a progresszív jövedelemadó, a vagyonadó és az örökösödési illeték.

    Oktatás

Ha az a szegényeknek is hozzáférhető, vannak ösztöndíjak a számukra, az nagyban hozzájárul a felemelkedésükhöz, az egyenlőtlenségek csökkenéséhez. Lásd továbbá a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában az oktatás szerepét az országok felzárkóztatásában.

    Gépesítés, a termelékenység növekedése

Melyre már utaltam fentebb. A lényeg a következő: a termelésben a gépek egyre inkább kiszorítják a munkaerőt, tőke viszont továbbra is kell hozzájuk, amely így egyre jobban profitál – az egyenlőtlenségek tehát növekednek. Lásd erről az ‘Iparizált világunk’ témában.

Jellemző továbbá a munkaerő kettészakadása is képzetlenekre és képzettekre, mely utóbbiak munkájára továbbra is szükség van, így őket meg is fizetik. A képzetlenek a helyzet igazi vesztesei.

    Globalizáció

A globalizáció, a termelés áttelepítése a fejlődő országokba, a munkalehetőségek bővülése ezeken a helyeken sokak szegénységét enyhítette – ami világszinten jelentős mértékben csökkentette az egyenlőtlenséget. (Emlékezzünk a fenti ábrára, ahogy a két púpból egy lett.)

Másfelől viszont országon belül nőttek az egyenlőtlenségek: a fejlődő országokban azért, mert vannak, akik sokkal többet nyertek a globalizációval, mint az egyszerű munkások, nyugaton meg azért, mert akiknek a munkáját áttelepítették, az rosszul járt, míg az áttelepített gyárak tulajdonosai, a tőke jól.

    A segélyezés árnyoldala

Erről, hogy abból mennyi mindenki és hogyan részesedik a szegényeken kívül, a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában lehet bővebben olvasni.

    Divergencia

Magyarul, a különbség növekedése szegények és gazdagok között. A gazdagokat több tényező is segíti abban, hogy még gazdagabbak legyenek:

    A gazdagok eleve többet profitálnak

Mert akinek pénze van, az is fial neki; mert a gazdagok nagyban fektethetnek be, ami olcsóbb, mint sok kis befektetést összegyűjteni; és mert nagyobb kockázatot vállalhatnak, mivel kevésbé kell félniük a veszteségtől – a kockázatosabb befektetések pedig átlagosan többet hoznak.

    A gazdagoknak kedvező körülmények

Ilyenek, mint láttuk, hogy a piac a nagyoknak kedvez; a tőke hasznának emelkedése a gépesítés és a globalizáció miatt; illetve a laza monetáris politika népszerűsége, mert az új pénz nagy része is a gazdagokhoz kerül.

    A pénz ereje és befolyása

Vagyis, hogy a gazdagok a pénzük, befolyásuk révén el tudják intézni maguknak a kedvezőbb feltételeket, hogy a játékszabályok nekik kedvezzenek; illetve ki tudják játszani azokat; és a pénzük segítségével meg is tudják védeni, amijük van.

    Öröklés

Mely által generációkon keresztül folytatódhat a felhalmozott vagyon gyarapodása.

    Országok közötti divergencia

Egy gazdag ország is könnyebben gazdagszik tovább, hiszen ott már kiépült egy erős gazdaság, megvan az azt támogató infrastruktúra, oktatás, szaktudás és érdekérvényesítő rendszer – szemben a szegényebb helyekkel, ahol mindez nagyrészt hiányzik.

Fel szokott merülni továbbá a kérdés, hogy aki már annyira gazdag, hogy örökre megvan mindene, az vajon miért nem áll le? Nos azért, mert a nagyon gazdagok nemcsak azért halmozzák a vagyont, hogy elköltsék, hanem inkább azért, mert számukra a minél nagyobb gazdagság jelenti a sikert, illetve, ha túltehetnek másokon; mert ebben érzik jónak, ezzel valósítják meg magukat; és mert élvezik az üzlet, a játék izgalmát. (Meg az sem mellékes, hogy ahogy gazdagszik valaki, egyre könnyebben jön a pénz, egyre nehezebb azt mondani, hogy nem kell több.) Vannak ugyan olyanok is, akiknek elég annyi, amennyit el tudnak költeni ß – az ilyenek viszont éppen ezért nem válnak nagyon gazdaggá.

Itt lehet végül elmondani, hogy az egyik területen élvezett előnyt fel lehet használni más területeken történő előnyszerzésre. Így különösen, ha valaki okos, szép vagy ismert, azzal gazdagságra tehet szert – és fordítva, aki gazdag, az vehet magának jó oktatást, gömbölyű melleket vagy hírnevet. Ezért is vannak halmozottan előnyös helyzetben lévő emberek.

    Az egyenlőtlenség önfenntartó

Mindenekelőtt: a szegénység és gazdagság generációról-generációra öröklődik. Nem is csak a vagyon öröklődése miatt; hanem azért is, mert jó oktatást is az kap inkább, akinek van rá pénze; a következő generáció a családi összeköttetéseket, a család üzleti rutinját is megkapja; illetve a család kultúrája, munkamorálja, stb… is beépül a gyerekekbe. Lásd alább az esélyegyenlőséget.

Az egyenlőtlenségek fennmaradásához továbbá jelenősen hozzájárul a saját státuszon belül történő házasodás is, vagyis ha gazdag a gazdaggal, szegény a szegénnyel jön össze.

De nem csak az egyenlőtlenségek mértéke számít, hanem az is, hogy azt hogyan viselik az emberek. Lásd alább az egyenlőtlenségek megéléséről írtakat, az ember relatív szemléletét, az egyenlőtlenséget igazolni, elviselhetőbbé tenni képes tényezőket, és hogy miket várnak el az emberek, a teljes egyenlőség helyett.

4.   Politikai megfontolások

Néhány, egyéb témákban kifejtett, az egyenlőtlenséghez kapcsolódó megfontolás:

    A közgazdaságtan hagyományos játéktere

Mely nagyjából a nyers kapitalizmus rendszerét írja le, tételei annak hatékonyságát demonstrálják, ezzel objektívnak tűnő érveket szolgáltatnak az egyenlőtlenségek elfogadásához. Lásd erről a ‘Közgazdaságtan’ témában; illetve lásd a piac etikáját a ‘Modernitás és etika’ témában.

    A gazdasági baloldal és jobboldal

Az egyenlőtlenségek a gazdasági baloldalt zavarják inkább, az törekszik azok mérséklésére, akkor is, ha az alacsonyabb gazdasági növekedéssel jár – míg a jobboldal fordítva gondolkozik. Lásd a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témát.

    Az egyenlőség ideológiája

Az egyenlőség jól hangzik, sokaknak alapból szimpatikus, könnyű érvelni vele. Ugyanakkor, mint látni fogjuk, az egyenlőtlenségeknek is megvannak az előnyei, melyektől az egyenlőség ideológiája mentén gondolkozók gyakran eltekintenek, túlzásokba esnek, leegyszerűsítő módon láttatják a kérdést; gondoljunk csak a kommunizmusra. Lásd bővebben az ‘Ideológiák’ témában.

    Szegények a politikában

Szintén a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában olvasható, hogy a proletár nincs szilárdan elköteleződve egyik oldal mellett sem, a bal- és a jobboldal is meg szokta őt vásárolni. Lásd még ugyanott, hogy (egyebek mellett) a súlyosan leszakadtak adják a szélsőségek társadalmi bázisát.

5.   Egyenlőség vagy hatékonyság

1)    A választás

A piac egyenlőtlenségeket termel, ha azonban ezek ellen fellépünk, korlátozzuk a piacot, szabályozzuk a gazdaságot, azzal egyszersmind aláássuk a piac biztosította hatékonyságot is. Igencsak választani kényszerülünk tehát egyenlőség és hatékonyság között, nem érhetjük el a kettőt egyszerre.

Az egyenlőtlenség csökkentését célzó beavatkozás mindenekelőtt a jövedelem-újraelosztás; de hasonlók például a trösztellenes szabályok is, melyek nem hagyják túl nagyra nőni a vállalatokat. Ezek által viszont csökken az ösztönzés, az emberek kevésbé igyekeznek; illetve méretgazdasági előnyök veszhetnek el, merthogy nagyban olcsóbban lehetne termelni.

2)    Az újraelosztás hatékonytalansága

Az újraelosztás több szempontból is hatékonytalan:

    Az ösztönzés csökkenése

Az is kevésbé igyekszik ugyanis, akitől elvesznek, és az is, aki kap: minek hajtsuk magunkat ugyanis, ha elveszik annak jutalmát, vagy ha anélkül is ellátnak bennünket. Ráadásul, ha az újraelosztás során a szorgalmasok jutalma a munkakerülőkhöz kerül, az igazságtalan is.

    Az újraelosztás költségei

Az adórendszer működtetése, a kényszer, amit ki kell fejteni, nincs ingyen; ahogy a potyautasok kiszűrése sem, hogy a valóban rászorulók kapják meg a támogatást. (Ezen kívül kevesebb juthat beruházásra is, lásd alább, hogy a gazdagok másra fordítják a pénzüket.)

Ugyanakkor, azon felül, hogy javul a szegények helyzete, az újraelosztásnak további előnyei is lehetnek: csökkenhetnek a társadalmi feszültségek, a bűnözés, stb… Lásd alább az egyenlőtlenség hátrányait.

3)    A gazdaság szabályozásának további veszélyei

Számos ilyen van:

    Bürokrácia

A gazdaság szabályozása ugyanis adminisztrációval jár – ami nemcsak költséges, de lassítja az üzletmenetet is.

    Lobbi érdekek

A piacban az is a jó, hogy pártatlan – egy szabályozott gazdaságban viszont, aki különösen pénze vagy kapcsolatai révén befolyással bír a szabályozókra, annak az érdekei könnyebben érvényesülhetnek.

    Korrupció

Mert jó pénzért gyakran meg lehet venni a számunkra kedvező döntéseket, meg lehet olajozni a bürokrácia gépezetét.

    Feketepiac

A piac erejét nem könnyű elfojtani: ha drágábban is el tudunk adni valamit az előírtnál, ha drágábban ugyan, de legalább megkapjuk, ami nekünk kell, stb…, az elég nagy csábítás a hivatalos út megkerülésére.

    Spekuláció

Különösen a valutaárfolyamok szabályozása, védelme kapcsán.

    Gazdasági lassulás, lemaradás a nemzetközi versenyben

Például, mert megemelik a minimálbért, és emiatt kevesebb embert foglalkoztatnak, drágábbá válik, csökken a termelés; vagy ha a trösztellenes szabályaink miatt a hazai nagyvállalataink hátrányt szenvednek a külföldiekkel szemben, akiket nem zargatnak hasonlókkal.

4)    Az egyenlőség változó ára $

Hogy mennyi áldozatot kell hozni a kisebb egyenlőtlenségért, az változó, a következők jelentős hatást gyakorolnak rá:

    Ami az emberek fejében van

Közelebbről, ha megelégszenek a jólét egy kielégítő szintjével, ha szolidárisak egymással, az természetesen elősegíti az ügyet. Továbbá, ha kevésbé opportunisták, nem próbálják kijátszani a rendszert, befizetik az adót, nem veszik fel a segélyt, ha nem szorulnak rá, az szintén sokat számít az egyenlőtlenség kezelését illetően.

    A technika, a tudomány fejlődése

Mely segíthet a csalók kiszűrésében, az újraelosztás olcsóbb megszervezésében, illetve a korábbi tapasztalatok feldolgozásával, a tanulságok levonásával is hatékonyabbá teheti a rendszert.

A körülményektől függ tehát, hogy hol, mikor mennyire érdemes törekedni az egyenlőtlenségek csökkentésére, illetve, hogy ha bizonyos körülmények között ez nem sikerült, az nem jelenti azt, hogy örökre halálra van ítélve a dolog. Ebből is látszik egyébként, hogy a gazdaság szabályozottságának mértékében sem kell végletekben gondolkozni, meg kell találni a megfelelő egyensúlyt.

6.   Az egyenlőtlenségek hátrányai és előnyei

6.1. Hátrányok

    Az alul lévők nehéz helyzete, a felül lévők pazarlása

    Ha az egyenlőtlenség igazságtalan

    Feszültségek társadalmi és egyéni szinten is

Nyilván, társadalmilag a szegény és gazdag osztályok között – de az egyenlőtlenség egyéni szinten is nyomasztó tud lenni, ha a testvérem, a barátom meggazdagodott, én meg nem, ha a szomszédomnak nagyobb a háza, autója, stb…

    A tehetség kibontakozásának akadályozása

Ha egy tehetséges, ámde szegény gyerek nem járhat jó iskolába, elsikkad, az nemcsak neki rossz, képességei a társadalom javára sem fognak kamatozni. Képzeljük csak el, hogy valakiből lehetett volna egy professzor, akik kutatott, sokakat tanított volna, stb…, de az anyagiak miatt ez zátonyra futott. (Ekképp egyébként az ösztöndíjak sem csak azokat szolgálják, akik megkapják őket.)

    A demokrácia rosszabb működése

Mint a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában olvasható, a mérsékelt egyenlőtlenségek előfeltétele a jól működő demokráciának.

    Az egyenlőtlenségek szerepe a globális problémákban

A globális problémákat az egyenlőtlenségek miatt is nehéz kezelni.

    A szabályok megszegése ß, bűnözés

Az egyenlőtlenségek ezekhez is hozzájárulhatnak: ha látom, hogy a másiknak több van, hajlamos lehetek a könnyebb utat választani, hogy utolérjem őt; illetve lehetnek, akik a puszta megélhetésért kénytelenek bűnözni.

6.2. Az egyenlőtlenség előnyei

Nem árt látni, hogy ilyenek is vannak.

    Ösztönzés

Mint említettem, mások gazdagsága teljesítményre ösztönözhet, a munkánkkal pedig nemcsak magunknak szerzünk, hanem másoknak is hasznára válunk.

    Az egyenlőtlenség igazságos is lehet

Ha a szorgalmasnak jut több, mint a lustának, ahogy már utaltam rá.

    Meg lehet spórolni az újraelosztást, a gazdaság szabályozását.

Illetve az ezekkel járó hatékonytalanságot, veszélyeket, melyeket fentebb láttunk.

    A gazdagok másra fordítják a pénzüket

Aminek az az előnye, hogy kisebb hányadát fogyasztják el, így több jut beruházásra, tőke képződik.

Két mondat még arról, hogy a köz szempontjából sem mellékes, hogy a gazdagok miben tartják, hogyan hasznosítják a vagyonukat, mennyiben részesülnek annak hasznából mások. Így, ha vagyontárgyakat, házakat, autókat vesznek, azzal egyszer ugyan keresletet generálnak, munkát, hasznot adnak másoknak – de ennyi. Ha viszont vállalkozásaik, részvényeik vannak, stb…, azzal folyamatosan hozzásegítenek másokat a megélhetéshez, illetve hasznos termékeket állítanak elő.

    A piac előnyei és hátrányai

Ezeket nem az egyenlőtlenségek okozzák, hanem a piaci rendszer – amely egyúttal egyenlőtlenségeket is generál. Ha tehát elfogadjuk a piacot és az általa teremtett egyenlőtlenségeket, akkor a piac többi előnyét és hátrányát is megkapjuk vele.

    A gazdag országok problémái

Ezek nem kimondottan előnyei az egyenlőtlenségnek; annyiból érdemes itt említeni őket, hogy a szegények lássák, akkor sem volna minden fenékig tejfel, ha gazdagok volnának, ennyiből a szegénységnek is megvannak az „előnyei”.

    Újabb keletű növekedési, globalizációs problémák

    Elkényelmesedés és dekadencia

    Demográfiai problémák

7.   Az egyenlőtlenségek megélése

Az egyenlőtlenségek mértékén felül, mint utaltam rá, az sem mellékes, hogy azokat hogyan éljük meg.

1)    Relativitás az emberben

Az ember nagymértékben másokkal méri magát – tehát számít neki az egyenlőtlenség. Különösen, az hogy az ember mennyire elégedett azzal, amije van, jelentős mértékben attól függ, hogy másoknak mije van.

2)    Az egyenlőtlenséget az emberek szemében igazolni képes, azt elviselhetőbbé tevő tényezők $

    Ha az egyenlőtlenség igazságos

    Esélyegyenlőség

Ha mindenkinek, a szegénynek is megvan a lehetősége a sikerre, a jólétre, a gazdagságra, az jelentősen enyhít az egyenlőtlenségekkel szembeni ellenérzéseken.

    Ha van valami jónak tekintett dolog a rendszer mögött

Mint például a szabadság, amely (az egyenlőséghez hasonlóan) szintén jól hangzik, és ha valami, a piac, szabad, az segít elfogadni azt, annak hátrányos következményeit, így az egyenlőtlenséget is. Lásd a szabadság ideológiáját az ‘Ideológiák’ témában.

De hasonló az is, ha az emberek szerint a jóisten rendelte el a fennálló, egyenlőtlen társadalmi rendet; vagy ha a rendszerre, a piaci versenyre úgy tekintenek, mint ami „természetes”. (Noha valójában, ami természetes, az nem feltétlenül jó; lásd ezt ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában.)

    Eleve elrendeltség

Ha az emberek szerint „ez a dolgok rendje, mi ezek vagyunk, ez a mi helyünk”, az segíthet megbékélni a helyzettel. (Különösen, ha a jóisten rendezte el a dolgokat: ez segített a középkor népének – a mai világban viszont már nem működik; bár a piac természetessége részben hasonló.)

    Ha nem szembeötlő mások gazdagsága

Ha nem szembesülünk mások gazdagságával, ha azok nem hivalkodnak vele, akkor kevésbé bosszantó az egyenlőtlenség.

    Cirkusz és kenyér

Egyfelől a cirkusz: a TV, a bulvár, stb… az ilyen dolgok, elszórakoztatják az embert, elterelik a figyelmét a szegénységéről, a problémákról.

Másfelől a kenyér: ha az embernek megvan a lehetősége az alapvető boldogulásra, az elveszi az elégedetlensége nagy részét. Lásd erről alább.

3)    Teljes egyenlőséget nem is nagyon vár el senki.

Az emberek sokkal inkább tisztességes elbánást várnak, lehetőséget az alapvető boldogulásra, esélyt a felemelkedésre illetve némi szolidaritást.

Ha ez megvan, akkor nem nagyon lázadoznak, az igazságtalan egyenlőtlenségeket is elég jól tolerálják, egyúttal kevésbé is bűnöznek, és lényegesen kevésbé radikalizálódnak, csatlakoznak szélsőséges csoportokhoz.

A tanuláság az, hogy…

Nem szabad az embereket teljesen kifacsarni, ellehetetleníteni, magukra hagyni, ügyelni kell rá, hogy legalább a legszükségesebbekhez mindenki hozzá tudjon jutni.

Lásd ezekhez a jólét és biztonság fontosságát az emberek számára, a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában; az alapvető jólét különös fontosságát a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában; valamint a szerencse fentebb említett 10-20%-os megosztását.

8.   Az egyenlőtlenségek kezelése

8.1. Az egyenlőtlenségek ellenőrzés alatt tartása

Bár az egyenlőtlenség sok szempontból hátrányos, láttuk, hogy megvannak az előnyei is, hogy a nagyobb egyenlőség megteremtése, az újraelosztás, a gazdaság szabályozása hatékonytalanságot eredményez, különféle veszélyeket rejt magában, továbbá, az emberek nem is igénylik a teljes egyenlőséget. Így…

A teljes egyenlőség sem praktikus, sem igazságos nem lenne, így nem is ezt kell megcélozni – viszont az egyenlőtlenségeket mindenképpen tanácsos ellenőrzés alatt tartani.

Jobb tehát, ha nem hagyjuk elszaladni őket. (Bár túlságosan szigorúnak sem kell lenni azért: a praktikum miatt bizonyos fokú igazságtalan egyenlőtlenség is megengedhető.)

Lásd ehhez az ‘Értékteremtés’ témában a haszon igazságosabb felosztását, illetve hogy ezzel együtt azért a tőkének, a menedzsmentnek valamivel (de nem akármennyivel) többet is célszerű lehet megadni, mint amennyi járna, azért, mert ez a rendszer működése, a kisember jóléte szempontjából így praktikus.

Különösen úgy nincs értelme erőltetni az egyenlőséget, hogy igazán nem is járna jól vele senki, amikor csak az előnyösebb helyzetben lévőket húznánk vissza, anélkül, hogy a hátrányosabb helyzetben lévők előrébb jutnának. Lásd különösen az ‘Oktatás’ témában a diszkriminációmentesség túlzásba vitelét, amikor nem engedik külön kezelni a jobb és a rosszabb képességű diákokat.

8.2. Az egyenlőtlenségek kezelésének eszközei, módszerei

1)    Újraelosztás, adózás

Melyeket már emlegettem. Itt még annyit hozzá, hogy jó, ha ennek a jómódúbbak is látják, érzik a hasznát, ők is visszakapnak valamit, például azáltal, hogy rendben van tartva az ország, a közterületek, stb…

2)    Szakszervezetek

Ezek összefogják a munkaerőt, lehetővé teszik számára az egységes fellépést, javítják az érdekérvényesítő képességét – ami segíthet magasabb béreket, jobb feltételeket kiharcolni, visszavenni a tőke hatalmából.

Habár a végső hatásuk, ugye, kevésbé egyértelműen pozitív: a szervezett munkaerő védettsége, magasabb fizetése egyrészt rontja a többi dolgozó helyzetét, azáltal, hogy a vállalatok kétszer is meggondolják, felvegyenek-e valakit, mert csak nehezen szabadulhatnak meg tőle, ha majd már nem kell; illetve a magasabb bér miatt is kevesebb embert foglalkoztatnak. Másrészt a vállalatok helyzete, a gazdaság működése, versenyképessége is romlik – amit ugyancsak visszahat a munkaerőre is.

3)    Oktatás, ösztöndíjak

Mint szintén láttuk.

4)    A hátrányos helyzetű kisebbségek felzárkóztatása

Erről ‘A csoportok problémáinak kezelése’ témában lehet olvasni.

5)    Tisztességes elbánás

Ez az egyik, amit az emberek elvárnak a teljes egyenlőség helyett. Ha magán az egyenlőtlenségen túl sokat nem is segít, annak megélését könnyebbé teszi.

6)    Az alapvető boldogulás lehetősége és esély a felemelkedésre

Ennek a jelentőségét is hangsúlyoztam fentebb. Az alapvető boldogulás lehetőségét tehát mindenki számára biztosítani kell. A felemelkedés esélye lehet egy fokkal kevésbé életbevágó, de szintén fontos.

Ez több szempontból is jó:

    Igazságos, és a szegények lényegesen jobban érzik magukat tőle;

    Csökken a frusztrációjuk, a haragjuk, a társadalmi feszültségek; a társadalom is többet várhat el a megsegítettektől.

    A felül lévők lelkiismeretét is nyugtathatja, egyúttal a pozíciójukat is szilárdabbá teszi.

    Valamint teljesítményre ösztönzi az alul lévőket, illetve a tehetségük is jobban hasznosulhat, a társadalom számára is.

7)    Szolidaritás

Ez még egy dolog, ami jól esik az embereknek. Mit jelent a szolidaritás? Azt, hogy kiállunk a másik mellett annak nehéz helyzetében, segítséget nyújtunk neki.

Szolidaritás nemcsak egyéni, de közösségi szinten is létezik, különösen, amikor egy társadalom segíti az elesettjeit.

Ide kapcsolódik, hogy gyakran rossz szemmel nézik, ahogy egyes nincstelenek, hajléktalanok az utcán, a tömegközlekedési eszközökön piszkolnak, rontják a levegőt, kellemetlenkednek. Ilyenkor nem árt feltenni a kérdést: mit tesz értük a társadalom. Akivel ugyanis tisztességtelenül bánnak, nem adják meg neki a minimálisan elvárhatót sem, magára hagyják, az érthető módon bosszús lesz, örül, ha másokat bosszanthat, nem szívesen működik együtt; illetve a társadalomnak is annál többet van joga elvárni tőlük, minél többet tesz értük.

Nem utolsósorban azonban az alul lévőknek is meg kell érteniük a felül lévőket, legalábbis, ha azok megteszik értük, ami elvárható. Valószínűleg ugyanis ők, akik alul vannak, sem adnák oda mindenüket fordított helyzetben; ha van valamijük, nem is adták azt oda a még szegényebbeknek; illetve ők is örülnek, hogy a rendszer az ő tulajdonukat sem veszi el e célból. $

8)    Szemléletváltás

Természetesen az is jelentős hatással lehetne az egyenlőtlenség problémájára, ha az emberek kevésbé hajszolnák az anyagiakat, kevesebbel is beérnék, nagyobb empátiával volnának egymás iránt.

Azt persze nem állítom, hogy ezeket könnyű elérni.

9)    A csoportok közötti különbségek kezelése

Ehhez ‘A csoportok problémáinak kezelése’ témát tudom ajánlani; benne azt, hogy a csoportok közötti különbségek, egyenlőtlenségek érzékeny téma, ezért gyakran inkább nem feszegetik őket. Lásd ugyanott a csoportok helyes szemléletét; és hogy a különbségeket nem kell tagadni, hanem el kell ismerni, és ki kell aknázni.

* * *

És még egy említést érdemlő jelenség a nagyobb egyenlőségre való törekvéssel kapcsolatban: a társadalmi esélyegyenlőség kiemeli a természettől való különbségeket.

Egy bizonyos: a természet, de a társadalom miatt is, az egyenlőtlenség tartósan velünk marad, tartósan foglalkozni is kell vele.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8715068624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Geo_ 2019.09.12. 15:48:15

Jó kis összefoglaló - a téma pedig olyan, hogy nehéz vele mit kezdeni, bár érezni azért érezzük

A poszt első része: geo1.blog.hu/9999/12/31/neolib_komcsi_a_tarsadalom_fenntarthatosagarol

Ebből egy bekezdés:

Arról sincsenek megbízható adataink, hogy valójában mekkora az az egyenlőtlenség, melyet elviselnek egy adott társadalomban. Az egyenlőtlenség mérésére szolgál a GINI mutató, mely azt fejezi ki, hogy a társadalom felső és alsóbb rétegei közt mekkora a vagyoni különbség, s azt mondjuk, ez az érték minél kisebb, annál igazságosabb, méltányosság egy adott társadalom. Ez logikus – ugyanakkor nem magyaráz meg mindent: a példaképnek tartott Svédországban ez a mutató nem tér el jelentősen a magyartól – viszont ott a legalsóbb rétegek számára is ez olyan magas életnívót, szociális ellátást tud biztosítani, melyről mi csak álmodhatunk.

Szalay Miklós 2019.09.12. 19:42:57

@Geo_: Köszi! Látom, a te posztod is egészen friss. Ami a Svéd példát illeti ott egyrészt az átlag jólét is magasabb, másrészt meg az egyenlőtlenség alacsonyabb, szóval két szempontból is jobban állnak nálunk. Magyarország tekintetében pedig az igaz, hogy a Svédeknél rosszabbak vagyunk az egyenlőtlenséget illetően, de azért nem olyan sokkal. Bár persze az is bosszantó, ami itt van, plussz a helyzet inkább romlik, mint javulna, Magyarország azért még mindig távol van az extrém egyenlőtlenségtől, ha pl, megnézed a fenti ábrát is, az USA is rosszabb nálunk, de Dél-Amerikában meg Afrikában vannak az igazán durva helyek.

Geo_ 2019.09.12. 20:25:06

@Szalay Miklós: Talán érdekes lehet, bár azért off. Mivel magam nem vagyok a téma szakértője, szociológusokat, a közgazdasági irodalomban igencsak jártasokat kérdeztem - s arra jöttem rá, hogy nem igazán lehet kvantifikálni az egyenlőtlenség káros mértékét.

off

Őszintén köszönöm Balázs Krémernek, hogy véleményt mondott a posztomról, engedélyével nyilvánosá is teszem...
Gyuri! Ez egy jó nehéz műfaj, és, be kell valljam, nekem nehéz is kezelnem ezt a műfajt. A témának könyvtárnyi nagy irodalma van (amire lényegében nem hivatkozol...), és olykor a konvencionális gondolatokat ismerteted, de máskor - önreflexió nélkül - egy kicsit módosítasz is a konvenciókon, ez az, amit nehéz követni. Mindeközben, hát az bármennyire is jó, hogy a nagy dilemmákat felveted, de azért nem oldod meg azokat. Az egyik az "egyéni érdem/teljesítmény vs. a "társadalmi előnyök" problémája. Ahol, jogos az a kritikai felvetés, hogy a siker/vagyon/pénz és a "merit" viszonya a hagyományos "konzervatív" politikai gondolkodásban tautológia: a siker/vagyon alapja az egyéni merit, de, az az érdem/teljesítmény/merit - ami sikerhez, pénzhez, vagyonhoz vezet. Az egy régi gondolat, hogy ennek vannak társadalmi meghatározottságai - de e meghatározottságok nemcsak a mindenféle öröklésben,vannak, hanem, pl olyan társadalmi/hatalmi viszonyokban is, hogy mit ismer el a társadalom/a hatalom érdemnek, teljesítménynek. (Mondjuk, erről a legtöbbet az iskolaszociológia mesél: az az átadandó tudás/műveltség eszmény, ami a hatalmi status quo fennmaradását szolgálja...) A másik, talán még nagyobb ilyen nagy dilemma, az a másoktól független "szabad individuum" és annak a hálózatba bekapcsolódott természete között feszül. Itt is "felmondod" a hálózatos ideákat, de Te sem válaszolsz arra (amire a hálózatosok sem tudnak válaszolni, mintha nem is érdekelné őket...), hogy ti. mitől épp olyanok a hálózatok, amilyenek; hogy mi formálja a hálózatokat olyanná, amilyenek.
Mindezek tükrében tényleg zavarba ejtő az, hogy kinek szántad, mi is a funkciója a szövegnek. Amivel kapcsolatban az a zavarodottságomnak az oka, hogy ez egy jó kis blog-szöveg, csak éppen, arra, amire válaszokat keres, arra nem lehet választ találni ebben a műfajban....Amiben nem lehet érvelni, vitázni, hivatkozni - ami egy kicsit olyan "megmondóemberes", kinyilatkoztatós műfaj...

Reagálásom:
A téma valódi szakértőjét természetes, hogy zavarja az elnagyolás, s nem nehéz a szavaiból kiolvasni a szelíd, barátságos "helyretételt".
Ez feltétlenül jogos - nem vagyok szakértője sem a gazdaságnak, társadalomnak, kultúrának, környezetnek... De éppen a szakértőket olvasgatva jött (a nem igazán eredeti) felismerés, hogy ezek a tényezők egymással összefüggenek - s valamit mondania kell az egyes "területeknek" a másik számára.
Másrészt a melóm során azt szoktam meg, hogy viszonylag egyszerű, érthető konklúziókat kell levonni ahhoz, hogy valami emészthető legyen mások számára.
Elfogadva a kritikát, helyretételt, néhány reflexió:
1. Tán nem hangsúlyoztam eléggé, hogy azért tartom fontosnak az _edukáció_ fogalmát, mert a család, iskola, a társadalom egésze "állítja" be azt, hogy mit tartsunk fontosnak, értéknek - s meggyőződésem, hogy ez alapján a mentalitásunk is változtatható. Egy adott kultúra, attitüd megváltoztatása VISZONYLAG egyszerű egy cég életében - de sokkal nehezebb egy ország, vagy egy még nagyobb perspektívában. Abban nem várható egyetértés, hogy ugyanzt mondja egy konzervatív, szocialista, liberális, zöld, vagy hogy a keresttények, muszlimok, buddhisták, stb. ugyanúgy lássák a világot - de keresni kell valami közöset...
2. A hálózatelmélet "kedvencem". Valóban nem tudom, hogy miért működik úgy-ahogy, pl. mi az oka, hogy a rendszerek egyrészt egyre nagyobb és erősebb hálózatok irányába fejlődnek, de ezzel el is vesztik a rugalmasságukat, stb, stb: de a dolog úgy tűnik, hogy működik, s nagyon sok minden ábrázolható, magyarázható vele.
on

Szalay Miklós 2019.09.12. 22:47:58

@Geo_: Így van, egyebek mellett a gazdaságban sem lehet mindent mérni, még csak a célokat sem lehet objektív módon meghatározni. (Ezért akárhogy is szeretnének egzakt tudományt csinálni belőle, a közgazdaság részben mindig művészet marad.)

Még annyit, hogy jómagam elég sok közgazdaságot tanultam, és a közgázos részekben benne van mindannak az esszenciája, amit megtudtam. (A többiben is, csak az nem a szakmám.) Szóval, ha valaki érdeklődik, és nincs ideje elvégezni egy egyetemet, annak szerintem hasznos lehet.