(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Ár és érték
1.1. Fogalmak, és az értékről a legfontosabbak
Az ár és érték két külön dolog:
1) Ár
Az ár azt jelenti, hogy valami mennyibe kerül.
2) Érték
Az értékek általában véve a világ megbecsülendő, érvényesítendő dolgai. Hogy konkrétan mely dolgok ezek, azt én a boldogságon keresztül határozom meg: érték az, ami boldogságot okoz, illetve lehetővé teszi vagy elősegíti a boldogságot. Egy dolog értéke pedig annál nagyobb, minél több boldogságot okoz, tesz lehetővé vagy segít elő.
Az értékekről egy külön téma szól.
Lásd továbbá itt alább a piaci értékről mondottakat, valamint az ‘Értékteremtés’ témát is.
1.2. Az ár és érték összefüggése
Ami értékes, az gyakran többe is kerül; másfelől pedig, ha valami drága, annak az emberek nagyobb értéket is tulajdoníthatnak, az ár növelheti az értéket.
1) Az érték hatása az árra
Azt nem kell sokat magyarázni, hogy az értékeket, a megbecsülendő, boldogságot okozó dolgokat az emberek keresik, gyakran fizetnek is értük – ami növeli az értékes dolgok árát.
2) Az ár hatása az értékre
Illetve az értékítéletre. Az ár az áru egyik címkéje: ha valaminek magas az ára, arra az emberek hajlamosak úgy tekinteni, hogy többet is ér, értékesebb. Az ár tehát hatással van az emberek értékítéletére, ezen keresztül pedig az értékre magára ß is, mivel jobban is örülnek egy általuk értékesnek tartott dolognak.
1.3. Az ár és érték kettőssége
Lássuk most, mik távolítják el egymástól az árat és az értéket.
Először is, vannak dolgok, melyeknek nincs áruk – értékük viszont annál inkább; mint például a napfény vagy az ember. Az ilyesmikkel nem kereskednek, mégis boldogságot okoznak, lehetővé teszik, elősegítik azt.
Ám az ár azoknál a dolgoknál sem mindig fedi azok értékét, amelyeknek van áruk:
● Például mert a vásárlók „a forintjaikkal szavaznak”, a gazdagok igényeinek, boldogságának nagyobb a súlya az ár meghatározásában.
● Alább látni fogjuk, hogy a dolgokat nemcsak használati, hanem befektetési céllal is keresik – és emiatt az áruk igencsak el tud szakadni a használati kereslet által indokolttól.
● A keresleti és kínálati görbe, az ár és az érték
E görbékről részletesebben lásd ‘A piac alapjai’ témában. A keresleti görbe azt mutatja, hogy az emberek összességükben milyen áron mennyit keresnek egy adott jószágból, ami rendszerint egy jobbra lefelé lejtő görbét ad. Ebből elvileg lehetne képezni egy „átlagos keresleti árat”, mint az értéknek egy becslését – azonban egyfelől már a keresleti görbét sem pusztán az jelöli ki, hogy az adott áru mennyi boldogságot okoz a fogyasztóknak, hanem például az utóbbiak anyagi helyzete is; másrészt az árat a kereslet nem egyedül, hanem a kínálattal együtt határozza meg.
Közelebbről, a kínálati görbe általában jobbra felfelé ível, egy pontban metszi a keresleti görbét, és ennek a pontnak a két koordinátája adja meg az egyensúlyi (piaci) árat és mennyiséget. A kínálat ugyancsak el tudja téríteni az árat az értéktől: különösen, vannak dolgok, melyeknek rengeteg boldogságot köszönhetünk, mégis egészen olcsók, mint például az ennivaló vagy a ruha – ezekből ugyanis bőséges a kínálat, normál körülmények között legalábbis.
A (piaci) ár tehát nem feltétlen tükrözi a dolog értékét. Lásd ehhez még itt mindjárt, hogy mennyi minden van hatással az árra, a keresletre és kínálatra. (Többek között, hogy előfordul, hogy nem is a kereslet és a kínálat szabja meg az árat, hanem mondjuk az állam.)
2. Ár
Az árral kapcsolatban a legfontosabb a piaci ár, melyre már utaltam. A piaci árról és egyensúlyról tehát ‘A piac alapjai’ témában lehet bővebben olvasni. Lásd még ott többek között a piaci ár egyértelműségét és egységességét is, továbbá azt is, amikor az ár nem a piacon alakul ki, hanem alku kérdése vagy árverés során határozódik meg.
Lássuk, mi mást lehet még elmondani az árral kapcsolatban.
2.1. A piaci árat, a keresletet és kínálatot befolyásoló tényezők
A lényeg, hogy ilyenből sok van.
A dolgok ára tehát, kitéve mindezen tényezőknek, meglehetősen esetleges.
2.2. A használati és a befektetési célú kereskedés és az ár
A dolgokkal alapvetően két céllal kereskednek:
1) Használat
Mint amikor veszek egy vekni kenyeret és megeszem.
2) Befektetés
Például, amikor valaki aranyrudat vásárol. Ilyenkor az a cél, hogy a vagyonunkat tároljuk, kamatoztassuk az adott dologban, amíg fel nem akarjuk szabadítani, másra nem akarjuk fordítani azt.
Melyek a tipikus befektetési javak? Például az arany, az értékpapírok, a műtárgyak és az ingatlan.
Miket lehet róluk elmondani?
Először is, vannak köztük úgynevezett menedék javak, melyek jellemzően biztosabban megőrzik a beléjük fektetett vásárlóerőt, kedvezőtlen körülmények között is. Ilyenek az állampapírok és mindenekelőtt az arany. Más befektetési javakat inkább a nyereség reményében keresnek, tipikusan ilyenek a részvények.
Másodszor, korlátozott a kínálatuk: sem aranyat nem bányásznak túl sokat, a befutott festők művei sem gyarapodnak túlságosan, és állampapírt sem bocsátanak ki nyakló nélkül, legalábbis ameddig ésszel kezelik a pénzügyeket. Nyilván, mert ha valamiből megnő a kínálat, akkor csökken az ára, nem őrzi meg a belé fektetett vagyont.
A befektetési javak árának jellemzői:
○ Pszichológiai tényezők
Ahogyan a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában olvasható, különösen a részvények esetén olyan tényezők is jelentős szerepet játszanak az ár alakulásában, mint a lelkesedés és a pánik, illetve hogy ki mit gondol, merre fog elmozdulni az ár. Lásd még ehhez a ‘Gazdasági válságok’ témában az árbuborékokról írtakat.
○ A gazdasági helyzet eltérő hatása
A menedék javak és a többi befektetési jószág ára jellemzően egymással ellentétesen mozog a gazdasági helyzet függvényében. Válság idején megnő a kereslet a biztonságos befektetések iránt, különösen jellemző az arany drágulása – a kockázatosabb javak ára viszont csökken, gondoljunk különösen a részvényekre, a tőzsdekrachokra.
○ Bizonytalanság
Láthatjuk tehát, hogy a befektetési javak ára meglehetősen bizonytalan, még a menedék javaké is ingadozik.
○ Az ár elszakadása a használati kereslet által indokolttól
Ha az aranyat csak azért vennék, hogy viseljék, a részvényeket, hogy legyen egy vállalatuk, akkor egészen más lehetne az áruk, mint úgy, hogy befektetési célból is kereskednek velük. De sok minden másnak az árára is hatással vannak a befektetők, a spekuláció: legyen az ingatlan, valuta vagy akár élelmiszer. (@@Jó példák ezek? Más példák?) Közben pedig azok, akik használat céljából keresik ezeket, jelentős áringadozásokat kénytelenek elviselni, ki vannak szolgáltatva a befektetési kereskedelem hatásainak.
* * *
2.3. A piaci értékmérés
Ez kétféleképpen szokott felmerülni:
1) „Egy dolognak annyi az értéke, amennyit fizetnek érte”
Van, aki így gondolja; és valóban, láttuk, hogy ár és érték között szerintem is van összefüggés – másrészt azonban láttuk azt is, hogy hogyan tudnak elszakadni egymástól.
Többek között a kultúrával kapcsolatban jellemző, hogy azt mondják, ha nincs kereslet valakinek a művészetére, akkor az értéktelen, nem is kell támogatni. Erről részletesebben alább.
2) „A piaci érték”
Ami általában nem ugyanaz, mint az általános értelemben vett érték. Egy dolog piaci értéke egyenlő az árával, lényegében az árnak adunk egy másik nevet – anélkül azonban, hogy azt mondanánk, a dolognak általában véve is annyi az értéke, amennyi az ára.
Lásd végül a munka áráról és eredményéről mondottakat, ugyancsak az ‘Értékteremtés’ témában; valamint az inflációt a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.
3. A kultúra piaci értékelése
A kultúra egyfelől értéket képvisel, másrészt az emberek kulturális termékeket, könyveket, zenéket vásárolnak, koncertekre járnak, stb… – a kultúrának tehát ára is van. Lényeges kérdés, hogy elég-e, ha a kultúra a piacból él, ahogyan történik az sok más árucikk esetén, illetve mekkora létjogosultsága van a kultúra ezen túlmenő támogatásának. Itt ezt vizsgáljuk meg röviden.
3.1. A kultúra speciális árucikk
Több szempontból is.
3.2. A kultúra piaci értékelésének előnyei
Mi a jó van abban, ha a kultúrát a piacra bízzuk?
● Automatikus árazás, értékelés
● Az igények kielégítésére ösztönöz
● Objektivitás és pártatlanság
Vagyis a piac ítélete nincs kitéve egy-egy ember vagy bizottság szubjektivitásának, részrehajlásának, korrupciójának – ami távolról sem példa nélküli, amikor nem piaci körülmények között értékelik az alkotókat, osztják el a pénzeket. Másfelől azonban, a szélesebb közönség ítélete sem túlságosan objektív, ők is megannyi hatásnak vannak kitéve, a saját kultúrájuktól kezdve, a divathullámokon át, a marketing befolyásáig.
Hogy mennyiben lehet objektív módon megítélni a műveket, azok minőségét, lásd ‘A minőség felismerése a művészetben’ témában.
3.3. Hátrányok
Mi a rossz oldala a kultúra piacosításának?
● A piaci ár torzítottsága a kultúra esetében
● Olyan dolgoknak is lehet haszna, értéke, melyekre adott időben nincs elegendő kereslet.
Így:
○ Népművészet, egy nemzet, kultúra saját alkotói
○ Klasszikusok, minőségi alkotások
○ Újdonságok
○ Nagyszabású alkotások
● A piac nem törekszik arra, hogy művelje a népet
Hanem azt adja nekik, amit keresnek, illetve a saját érdekei szerint próbálja befolyásolni a keresletet. (Például, ha csak középszerű előadók vannak a színen, akkor megpróbálja azokat eladni a népnek.) Persze azon is el lehet vitatkozni, hogy mennyire kell művelni a népet; lásd erről ‘A kultúra és az ember’ témában.
Láthatjuk tehát, hogy a piacnak a kultúra vonatkozásában is megvannak az előnyei és hátrányai. A tanulság annyi, hogy a kultúra ápolását sem tanácsos teljes mértékben a piacra bízni – viszont a piac nyújtotta előnyöket sem érdemes elvesztegetni: ez ügyben is a körülményeknek megfelelő, közbenső megoldást kell keresni.
