(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. A nem fogalma
Az ember nemét több szempontból lehet definiálni:
1) Biológiai nem
Vagyis, hogy az embernek férfi vagy női teste van-e.
2) Mentális nem
Vagyis, hogy a férfiakra vagy a nőkre jellemző mentális adottságai, motivációi, gondolkodásmódja, stb… van-e.
3) Nemi identitás
Vagyis, hogy az ember férfinek vagy nőnek érzi-e magát.
4) Társadalmi nem
Vagyis, hogy a társadalom férfinek vagy nőnek tekinti-e az embert.
2. A szexualitáshoz kapcsolódó nemi tulajdonságok
Melyek nem adják a nemünket, csak kapcsolódnak hozzá.
1) Szexuális orientáció
Vagyis, egyszerűen gondolkodva, hogy a férfiak vagy a nők hozzák izgalomba az embert.
Ám az ügy ennél azért kicsit bonyolultabb. A szexuális orientációnak van egyrészt testi és érzelmi fajtája:
· Testi: hogy az embert ki (vagy mi) hozza szexuális izgalomba. Ebben általában nagy szerepet játszik a partner biológiai neme.
· Érzelmi: hogy az ember kihez vonzódik lelkileg. Ebben jelentős szerepet játszat a partner mentális neme.
Másrészt a szexuális orientáció el is szakadhat a nemektől, nemi pólusoktól. Vonzhatnak például:
· Bizonyos fokig a nők, bizonyos fokig a férfiak (kevert szexuális orientáció).
2) A nemi szerep
A társadalmi nemhez rendszerint tartozik egy szerep is; vagyis, ha bennünket férfinek tekint a társadalom, akkor egyúttal ad nekünk egy ennek megfelelő viselkedésmintát, a férfi szerepet, melynek az eljátszását általában el is várja.
A felsorolt nem fajták és nemi tulajdonságok jellemzően együtt járnak, megfelelnek egymásnak; azaz például a biológiai férfiak nagyrészt illetve többnyire férfi mentális nemmel és férfi identitással rendelkeznek, a társadalom férfinek tekinti őket, a nőkhöz vonzódnak, és férfi szerepet játszanak.
(Amikor e kritériumok között teljes az egyezés, azt hívom a hagyományos férfi és nő képnek.)
Nem ritkán azonban nem teljes az egyezés. Különösen, az ember társadalmi neme nem mindig felel meg a mentális nemének, nemi identitásának vagy szexuális orientációjának. Ilyenkor az, amit az embertől a neme alapján elvárnak, gyakran nem felel meg annak, amilyen, vagy ahogyan viselkedni szeretne. A tolerancia szintjétől függően az ilyesmi a legtöbb társadalomban meglehetős nemtetszést válthat ki, az azt elszenvedőknek pedig súlyos kellemetlenségeket okozhat.
3. A nemi pólusok és feloldásuk
3.1. Kétpólusúság?
Ami azt jelenti, hogy van férfi és nő, a kettő között vagy rajtuk kívül pedig nincs semmi. Ez a nemek hagyományos szemlélete.
A kétpólusúság sok mindenben megjelenik.
A való világban azonban számos, a kétpólusúságnak ellentmondó jelenség tapasztalható. Szintén több területen:
1) A nem fajtáknál
2) A nemi tulajdonságoknál
3) A nemek és nemi tulajdonságok keveredésének példái
Az iméntiekben egy-egy dimenzióban tört meg a kétpólusúság. Keveredés alatt azt értem, amikor a különféle dimenziók között tapasztalható meg nem felelés.
3.2. Pólusok, skálák és eltűnésük
A nemi pólusok elfogadásának illetve elvetésének fokozatai vannak. A szexualitás egyes formái különböző mértékig fogadják el a pólusok létét:
1) A pólusok megtartása
2) Skálák
Vagyis amikor elismerik a nemek, nemi tulajdonságok pólusai közötti átmeneteket, de ennél tovább nem mennek.
3) A pólusok és skálák elvetése
Ez történik, amikor teljesen jelentőségüket vesztik a nemek.
Ezek mellett pedig ott van a nemek és nemi tulajdonságok keveredése, ahol a kétpólusúság úgy törik meg, hogy a különféle nemi dimenziók nem felelnek meg egymásnak.
Mint látható, a nemekhez kapcsolódó elméleti dolgok azok, amik sarkítottak: a nem fogalmának pólusai (pl. biológiai férfi vagy nő), a nemi tulajdonságok szélső értékei (pl. a férfiak vagy a nők iránti vonzalom), valamint a férfi és nő hagyományos képe (mely csupa férfi vagy női nemet és nemi tulajdonságot tartalmaz). Ezzel szemben…
A valódi személyekben a nemek és nemi tulajdonságok átmenetet képeznek és keverednek egymással.
Illetve esetenként el is veszítik a jelentőségüket.
4. Normális és deviáns
Normális az, aki olyan, úgy viselkedik, mint a többség. Deviáns az, aki nem normális. A normalitást és devianciát gyakran emlegetik a szexualitással kapcsolatban, de máshol is megjelenik, például az testi-lelki egészség vagy az általános viselkedés kapcsán.
Hogy mi a normális, az igen tág határok között relatív.
Vagyis az adott társadalomtól, kultúrától illetve a körülményektől függ.
A normalitást azonban nemcsak meghatározza, de gyakran el is várja a társadalom. Ennek megvan a haszna, védi ugyanis a társadalom egységét és rendjét. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy…
· Ezzel széles körben megbélyegzik az (általános értelemben vett, azaz nemcsak szexuális) másságot, pedig az erkölcsi értelemben általában nem rossz, és gyakran gyakorlati értelemben sem árt a társadalomnak.
· Arra is bőven van példa, hogy a többség a rossz, a többség cselekszik rosszul.
· Ha valamikor máskor és valahol máshol lennénk, könnyen lehet, hogy mást tekintenénk normálisnak, mást várnák el és mást várnának el tőlünk is.
Ami normális tehát nem feltétlenül jó, ami deviáns nem feltétlenül rossz.
Különösen erkölcsi értelemben.
Egyúttal érdekes lehet körülnézni magunk körül, és elgondolkozni, hogy a normális dolgok közül mi az, ami más nézőpontból esetleg nem lenne az, illetve fordítva, ami a devianciákat illeti.
