HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című készülő könyvhöz tartozó fórum. Itt lehet nyilvánosan kifejteni és megvitatni a könyvvel kapcsolatos gondolatokat. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a központi oldalon (www.egyvilag.hu) található. Sok fontos és érdekes dologról olvashatsz ott, ha még nem jártál arra, látogasd meg! A kézirat és a véleményezés nyílt, mindenki érdeklődését, hozzászólásait szívesen veszem. (A szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozatot és az elérhetőséget is lásd az iménti internet címen.)

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Egy kapcsolódó / kiegészítő írásom: egyvilag.blog.hu/2019/10/24/egyeb_2019_klimavaltozas (2019.11.30. 14:12) Globális problémák
  • Szalay Miklós: index.hu/kultur/zene/2019/10/04/greta_thunberg_death_metal_kislemez/ (2019.11.26. 22:01) Klímaváltozás 2019
  • math0: @vajdasagi: ha azt hiszed, hogy a Momentummal idegesítesz, akkor sajnállak. hogy a jövőben a Momen... (2019.11.05. 20:05) Választási különkiadás 2019
  • Szalay Miklós: @Geo_: Így van, egyebek mellett a gazdaságban sem lehet mindent mérni, még csak a célokat sem lehe... (2019.09.12. 22:47) Egyenlőtlenség
  • Szalay Miklós: @Mysterius: Köszönöm a hozzászólásodat. Néhány megfontolásra érdemes gondolat: Amikor a genetikai... (2019.08.20. 22:52) Az evolúció és a halandóság

Az evolúció és a halandóság

2013.04.18.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   A halál logikája

1.1. A felemelkedés ára

Ha egy egysejtű örökítőanyaga megváltozik, azzal egy csapásra megváltoznak a tulajdonságai, így az evolúció fel tudja használni őt az alkalmazkodásban. Egy többsejtű ellenben nem tud így megváltozni, mert ehhez a testének minden sejtjében ugyanazoknak a mutációknak kellene bekövetkeznie. A többsejtűek esetében az egyedek egészét érintő változások csak generációról generációra történhetnek.

Viszont egyik generációról a másikra túl nagy változások nem történhetnek, ezek véletlenszerűsége miatt ugyanis az egyedek nagy része könnyen súlyos hátrányokat szenvedhetne. Emiatt egy lépésben az alkalmazkodás mértéke csak korlátozott lehet, jelentős mértékű alkalmazkodás csak számos generáción keresztül lehetséges. Hogy tehát egy faj sikeresen alkalmazkodhasson, a generációknak megfelelő ütemben cserélődniük kell.

Közben, miután az utódgeneráció már önállósodott, a szülő generáció versenytársat jelent a számára, hiszen egyazon életteret foglalják el, ugyanazokra a dolgokra van szükségük a túléléshez, ráadásul a szülő generáció már megerősödött és tapasztaltabb is az utódoknál. A szülő generáció tartós jelenléte jelentősen megnehezítené az utódok dolgát, a soron következő generáció létrehozását és felnevelését, végső soron pedig a fajnak a körülményekhez való alkalmazkodását. Így aztán jelentős előnyhöz juttathat az a faj, ahol valami – a halandóság – gondoskodik a szülő generáció félreállításáról, miután azok már nincsenek hasznára az utódoknak. Ezért vagyunk halandóak.

1.2. A körülmények kedvezőtlenségének hatása

A fentieken kívül azért más tényezők is hatással vannak az élettartamra, különösképpen a faj környezetének veszélyessége. Ha ugyanis a halál bármikor lecsaphat, akkor igyekezni kell a szaporodással, különben lehet, hogy soha nem lesz rá alkalom. A veszélyes körülmények között élő fajoknak tehát a rövidebb szaporodási ciklus előnyt jelent, a fentiek értelmében pedig ez együtt jár a rövidebb élettartammal. Példaként gondoljunk a védett környezetben átlagosan 2-3 évig élő egerekre, akikre számos ragadozó les, a másik oldalról pedig a 80 évig élő elefántokra.

2.   A halál önkényessége és kiküszöbölése

A halál tehát elősegítette kifejlődésünk, nélküle nem lehetnénk itt. Ugyanakkor, mint a fentiekből, és a többi evolúcióval foglalkozó témából látható, halandóságunk szabályait és életünk egyéb biológiai kereteit egy vak folyamat határozta meg, nem pedig valaki bölcs megfontolása. Ez azzal jár, hogy…

1)    Életünk keretei meglehetősen esetlegesek. Ha más lett volna az evolúció menete, ha más körülmények között fejlődünk, a keretek most mások lehetnének. (Az mondjuk szinte biztos, hogy a halál nélkül nem juthattunk volna el idáig, de az elképzelhető, hogy 200 évig élhetnénk.)

2)    Egyúttal ezek a keretek nem is a jólétünket, boldogságunkat szolgálják. Csak arról van szó, hogy az adott körülmények között így lehettünk sikeresek.

3)    A halál nem jogos, nem valami olyan, amit igazságosan, de legalábbis valamilyen nagyobb jót tudatosan szem előtt tartva mértek volna ránk. (Bár megvolt, és mint alább látható, továbbra is megvan a haszna.)

Továbbá az, hogy a halál kellett a kialakulásunkhoz, nem jelenti azt, hogy nélküle ne létezhetnénk tovább:

A halál nem az élet szükségszerű velejárója.

Valószínűleg legalábbis. Ezért érthető, hogy egy olyan univerzális jelenség, mint az öntudattal bíró elme, nehezen békél meg vele. És nem is elképzelhetetlen, hogy a halandóság feltételein a gyakorlatban is lehetne változtatni, vagy akár teljesen ki lehetne iktatni.

3.   A halandóság hátrányai és előnyei

Az ember egyebek mellett a halálra is hajlamos úgy tekinteni, mint aminek csak hátrányai vannak. De az éremnek két oldala van.

3.1. Hátrányok

1)    Személyes fájdalmak és veszteségek: a távozók félelmei, szenvedése, elmúlása és a túlélők fájdalma, vesztesége

2)    Társadalmi károk

·     Értékes emberek elvesztése, a tapasztalataikkal és a beléjük fektetett erőforrásokkal együtt

·     A rövid távú szemlélet súlyosbodása, mivel az embereknek nem kell együtt élniük tetteik hosszú távú következményeivel.

3.2. Előnyök

1)    A többsejtű élet fejlődése, mint láttuk.

2)    Egyéni hasznok

·     A generációk cserélődésének köszönhetően sokaknak megadatik a létezés.

·     Amikor az emberek rádöbbennek az élet végességére, megtapasztalják a halál lehetőségét, sokan átértékelik a dolgokat, és jobban megbecsülik az életet.

·     A halál közeledtével az embernek egyre kevésbé van veszíteni- és félnivalója.

3)    Társadalmi hasznok

·     A halál helyet csinál a következő generációknak.

·     Friss ötletek és életerő az új generációk részéről

·     A halálban mindenki egyenlő.

·     A régi sérelmek enyhülése

·     A (hősies, korai) halál segít mártírrá, ikonná válni.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr265233053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mysterius 2019.08.20. 13:57:08

Ha tisztességesek akarunk maradni magunkkal és a témával szemben azt kell, hogy mondjuk, hogy nem tudjuk hogyan alakult ki a halandóság az evolúció logikája, az életösztön és az egyéb alap kiinduló állapotok eredményeként. Tudjuk, hogy a materialista gondolkodás szerint kell lennie olyan megoldásnak, amely szerint magától alakult ki, de az eddigi élettér és egyéb elméletek nem többek puszta spekulációnál, amelyek csak arra a nem elhanyagolható kérdésre nem adnak kielégítő magyarázatot, hogy az ebbe az irányba ható genetikai információ hogyan öröklődik. Mivel az információ átadásának időpontjában az elődökben még nem lehet jelen az élettér átadására vonatkozó evolúciós nyomás - igy genomjukban az információ sem -, így az nem tud öröklődni. Az elődök életének ezen pillanatában az utódok felnevelése válik a legfontosabbá, ezért az egyed túlélése elengedhetetlen, és ez jelenik meg evulúciós nyomásként. Az élettér elmélet szerinti élettér átengedés csak az egyedek életciklusának későbbi szakaszában jelenhet meg, viszont ilyenkor a mai tudásunk szerint nincs genetikai információ átadás az elődök és az utódok között.
További probléma, hogy a földön előfordulhat lokálisan és egyedi esetekben bizonyos egyedek túlszaporodása, de erre az ökoszisztémának meg vannak a megfelelő válaszai, a fajt pusztító akár mikroszkopikus, akár makroszkopikus természetes ellenségek formájában, és nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a föld méreteiből adódóan matematikailag bizonyítható, hogy nagy számban kell lennie olyan fajnak is, amelynél nem következett be túlszaporodás. Az élettér elméletnek egyetlen menekülő útja ebben az esetben a kollektív tudat bevezetése lenne, amely bizonyítására az emberek esetében vannak próbálkozások, de hogy ez hogyan hat vissza az egyedek genomjára már nagyon messze vezető elmélet lenne, nem beszélve arról, hogy ha a kérdést valamennyi többsejtű élőlényre vonatkoztatjuk.
Az is könnyen belátható, hogy ha az élettér elméletet elfogadjuk, a beszűkült élettéren élő egyedek reprodukciós ciklusának rövidülnie kellene, más a faj "nem túlszaporodott" csoportjaihoz képest, de ilyet eddig még nem tapasztaltunk, valamint a fejlődésből adódóan egyszerre kell léteznie egy adott faj halhatatlan és halandó csoportjainak, amelyek rivalizálásából a jelen állás szerint minden esetben a halandóknak kellett győztesen kikerülni. Továbbá, viszonylag nagy számban kell lennie olyan fajnak is, amelynél ki sem fejlődött a halandóság. Jelenlegi világunk nem ilyen, ezért ki kell jelentenünk, hogy az élettér elmélet nem magyarázza meg a halandóság evolúciós alapon történő kifejlődését.
A többi, halandóság előnyeit tárgyaló elmélettel, pedig az a baj, hogy
ha evolúciós fejlődés útján nem tud létrejönni a halandóság, de az a tapasztalat szerint mégis létezik, akkor ezzel együtt feltételeznünk kell egy olyan intelligenciát, amely mérlegelés és döntés után valamilyen módon úgy befolyásolta az evolúciót, hogy az ebbe az irányba fejlődjön, ez pedig a materialista gondolkodásba nem fér bele. Nekem személy szerint nagy megnyugvást okozna, ha a jövőben elvégzendő evolúciós szimulációk - még ha óriási számú esetből egyszer is - a jelenlegi eredményre jutnának, azaz igazolnák a halandóság a többsejtű élőlényekben mutatkozó ilyen arányú elterjedését, de minél tovább gondolkozom a problémán, a félelmem egyre nő ezzel kapcsolatban.

Szalay Miklós 2019.08.20. 22:52:51

@Mysterius: Köszönöm a hozzászólásodat. Néhány megfontolásra érdemes gondolat:

Amikor a genetikai információ átadódik, abban benne van az élőlény teljes életciklusának leírása. Tehát bár fiatal még az azt átadó egyed, átadja az test öregkorára, öregedésére, halálára vonatkozó utasításokat is.

Az evolúciós nyomás nem egyed, hanem fajszinten fejti ki a hatását. A következőt képzeld el: van egy halhatatlan és egy halandó faj. Az előbbiben nincs szabályozva a generációk szabályos cserélődése, ami alapfeltétele a változó körülményekhez való alkalmazkodásnak. Ezért a halandó faj előnybe kerül, kiszorítja a halhatatlant.

A halandóság mechanizmusa egyik fajról a másikra öröklődik, annak tehát elég volt egyszer kialakulnia a régmúltban, a mai fajok valamelyik korai ősénél, onnantól már nincs rá szükség, hogy fajonként újra létrejöjjön. (És mivel az előző bekezdés éretlmében versenyelőnyt jelent, eltűnni sem fog. Ugyancsak: mivel ez ilyen régi jelenség, vélhetően jó mélyen integrálva van a genomba, nem könnyű megszabadulni tőle - ezért sincsenek nagyon halhatatlan változatai a mai fajoknak. Bár azért léteznek halhatatlan fajok, ugye az összes egysejtű, meg néhány többsejtű is, mint pl. ha jól emlékszem, az édesvízi hidra.)

Természetesen biztosat tudni nem lehet, de mindez nekem elég logikusnak tűnik ahhoz, hogy magától kialakuljon. (Sajnos.)