HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című készülő könyvhöz tartozó fórum. Itt lehet nyilvánosan kifejteni és megvitatni a könyvvel kapcsolatos gondolatokat. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a központi oldalon (www.egyvilag.hu) található. Sok fontos és érdekes dologról olvashatsz ott, ha még nem jártál arra, látogasd meg! A kézirat és a véleményezés nyílt, mindenki érdeklődését, hozzászólásait szívesen veszem. (A szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozatot és az elérhetőséget is lásd az iménti internet címen.)

A legutóbbi kommentek

  • moonshadow: szerintem több téves levezetés és következtetés van az írásban. az ember valójában nem más, mint egy állat akinek az elméje fejlettebb és a múltat, ... (2016.09.26. 00:59) Az állati elmék és hatalmunk az állatok fölött
  • btprg: Nagyon jó írás! (2016.09.15. 12:23) Elvarratlan szálak
  • Jakab.gipsz: Tény: iszonyúan sokat dolgoztál, ezért elismerés jár neked. Ámde, egy állapot analízise még nem megoldás, ha egy "elvi korláttal" kerülünk szembe, m... (2016.09.05. 09:41) Globális problémák
  • Utolsó 20

Globális problémák

2016.09.01.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

Az alábbiakban annyi hiba van, hogy valójában ma már sok szegényebb helyen sem születik annyira sok gyerek, mint ahogyan írom. Erről időközben értesültem, és a végleges verzióban megfelelően korrigálva lesz. A leírtak túlnyomó többsége mindenesetre így is érvényes.

1.   A globális problémák és természetük

1)    Mit értek globális problémák alatt?

Az olyanokat, mint a fogyatkozó források, az olaj és a víz problémája; a környezetszennyezés; az ökológiai károk, például a fajpusztulás vagy a túlhalászat. No és természetesen a klímaváltozás.

2)    Belakott világunk

Az emberiség nincs hozzászokva ahhoz, hogy véges térrel és erőforrásokkal kelljen beérnie, illetve, hogy képes legyen önmaga veszélybe sodorni az életfeltételeit.

Történelmünk során először kerülünk ilyen helyzetbe. Eddig ugyanis viszonylag kevesen voltunk, és viszonylag kevéssé hatékony eszközökkel rendelkeztünk. Így nem terheltük annyira a készleteket, illetve mindig voltak még felfedezhető erőforrások. Ma azonban egyre inkább csak azzal gazdálkodhatunk, amink van, egyre inkább mintegy dobozva zárva érezhetjük magunkat Földünkön.

Fejlett eszközeink továbbá nemcsak a készletek maradéktalan feltárását és kiaknázását teszik lehetővé, hanem azt is, hogy felelőtlenségünkkel egyéb módokon is alááshassuk létezésünk alapjait, mondjuk az ipari méretű környezetszennyezés vagy a modern fegyverek, háborúk által.

Lásd a ‘Fennmaradás’ témában, hogy mostanában érkezik el az emberiség „gyermekkorának” vége.

3)    A globális problémák bonyolult kérdések

A globális problémáknak már az egyes elemei önmagukban is bonyolultak, például, ami a klímát illeti. Összességükben pedig még összetettebbek.

Se szeri se száma tehát a tényezőknek, és a köztük lévő összefüggéseknek, ember nincs, aki ezt átlátná, részleteiben előre tudná jelezni, hogy mi fog történni, mik lesznek a következmények. Erre a tudomány sem képes. Leginkább csak a fő tendenciák tudhatók, azok viszont meglehetős biztonsággal; például, hogy nagy átlagban melegebb lesz.

Igencsak úgy néz ki tehát, hogy valami történik, hogy azt mi magunk okozzuk, és hogy rossz irányba változik a helyzet. Ami még biztos, az a bizonytalan, a kockázat, hogy sok tekintetben nem tudjuk, mi lesz.

A környezeti változások pedig könnyen társadalmi felbolydulással is járhatnak majd, nem utolsósorban a szegények romló életkörülményei miatt. A részletek természetesen itt is bonyolultak.

4)    Visszacsatolások és visszafordíthatatlan változások

A szóban forgó folyamatok bonyolultsága mellett érdemes látni a bennük működő visszacsatolásokat is. Például a jég megolvadásával az adott területet addig takaró fehér szín helyét sötétebb árnyalatok veszik át, melyek több napfényt nyelnek el, tovább gyorsítva a felmelegedést. Különösen erős ez a hatás a tengeri jég esetében, mert annak helyébe az igen sötét színű tenger lép. Egy másik visszacsatolás a fagyott talaj felolvadásával felszabaduló metán esete, melynek üvegház hatása ráadásul sokkal erősebb a szén-dioxidénál.

Ami a visszafordíthatatlanságot illeti, annak egyik példája a visszacsatolt folyamatok, melyeket elszabadulásukat követően sokkal nehezebb megfékezni, mint előtte. De itt lehet említeni a meg nem újuló források elhasználását, vagy a fajok kipusztulását is. Ha ezek egyszer megtörténtek, nincs visszaút.

A hasonló összefüggések még inkább arra intenek, hogy előre kellene gondolkoznunk, és időben el kellene kezdenünk cselekedni, mert hamarosan késő lesz.

Lásd még a ‘Fennmaradás’ témában, hogy semmi sem biztosítja azt, hogy az emberiség fejlődése töretlen lesz; az ‘Elvarratlan szálak’ témában, hogy azt sem biztosítja semmi, hogy az emberiség mindenre képes lesz, illetve, hogy a találmányaink majd megoldják a gondjainkat, képesek leszünk megtalálni a megoldást.

2.   A két fő gond

1)    Pazarlás

Azaz, hogy az emberek túl sokat akarnak a természettől, ami leginkább az emberiség jómódban élő felére jellemző.

Mire vezethető vissza a pazarlás?

Két dologra:

o  A fogyasztói társadalomra illetve a piaci rendszerre

Lásd ehhez a ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában az anyagi fókuszt, illetve, hogy az anyagi igények kielégítésén túl azok gerjesztése, a gazdaság pörgetése ilyen körülmények között gyakorlatilag mindenkinek érdekében áll. Lásd továbbá az ‘Érdekes gazdasági jelenségek’ témában a fogyasztói társadalom nem túl tartós, elromlásra, elavulásra tervezett termékeit.

o  Opportunizmus, konfliktusok, stb…

Az emberiség egy csomó olyan dologra pazarolja a javait, amelyek egy tökéletes világban megspórolhatóak volnának: hadseregekre, rendőrségre, biztonsági szolgálatokra, kémkedésre, és így tovább. Természetesen bizonyos fokig a vérünkben van az, ami miatt ilyesmikre költünk, valószínűleg egykönnyen nem lehetne teljesen megszabadulni tőlük – de jobb neveléssel, jobb mentalitással, jobb társadalomszervezéssel vélhetőleg számottevően kevesebb lehetne ezekből.

Vegyük észre közben, hogy a pazarlás csökkentésével egyszersmind lényegesen kevesebb munkára is volna szükség, lényegesen kevesebbet dolgozva is meg tudnánk teremteni mindazt, amire az élethez tényleg szükség van. (Persze azt még meg kellene oldani, hogy ez ne járjon munkanélküliséggel, az elosztás nagyfokú egyenlőtlenségével.)

Ám a pazarlás annak ellenére is folyik, hogy egyszer, nem túl sokára szinte biztos, hogy kifogyunk bizonyos igen fontos erőforrásokból, különösen az olajból. No meg hogy közben hasonló ütemben termeljük a szemetet, károsítjuk a környezetet. (@@Más fontos dolgok az olajon kívül, melyekből hasonlóan kifogyóban vagyunk?)

Apropó „nem túl sokára”: hogy ez mit jelent, az némileg bizonytalan, sokan közelebbinek gondolták, mint ahogy most kinéz – ám legyen az 30 vagy 300 év, még ha csak az emberi történelem léptékével nézzük is, a baj mindenképpen itt van a nyakunkon.

2)    Túlnépesedés

Mely ellenben elsősorban a szegény helyek problémája. A népesség növekedése természetesen azért gond, mert egyre több ember igényeit kell kielégíteni az egyre fogyatkozó készletekből.

A népesség növekedése a jelek szerint a jólét beköszöntével hajlamos megállni, nem ritkán visszafordulni. Az érintett országok ezt általában problémaként élik meg: részben mert „fogy a nemzet”, részben gazdasági okokból, hogy ugyanis csökken a dolgozók, eltartók száma, aránya. A túlnépesedésen viszont segít ez a tendencia, (persze azért az sem volna jó, ha extrém mértékben csökkenne a népesség) – a gond azonban az, hogy közben az igények növekednek, beindul a pazarlás.

Föltétlen hangsúlyozni kell, hogy a túlnépesedést természetesen még csak véletlenül sem emberek elpusztításával kell megoldani.

Végül, mik a mögöttes okai ennek a pazarlásnak és a túlnépesedésnek?

·     Az intelligenciánk, és a hatékony eszközeink

Melyekkel ki tudjuk aknázni a természeti erőforrásokat, és életben tudjuk tartani a megszületetteket.

·     Régi ösztöneink

Melyek birtoklásra, fogyasztásra és szaporodásra ösztönöznek, illetve opportunistává tesznek bennünket.

·     A bölcsesség hiánya

Melynek folytán képesek lehetnénk jól használni az eszünket, ésszel kezelni az ösztöneinket.

3.   Miért nehéz kezelni a globális problémákat?

1)    Anyagi szemlélet

Ami mögött az előbb emlegetett birtoklási vágy van, másfelől pedig az anyagi szemlélet a fogyasztói társadalom, illetve a piac alapköve.

Különösen akkor nem tudnak az emberek másra gondolni, mint az anyagiakra, amikor rosszul megy a gazdaság, amikor meginog a megélhetésük. A környezeti problémák így leginkább csak akkor kerülnek elő, amikor egyébként éppen minden rendben van – de még ilyenkor is nagyon nehéz érdemi lépéseket tenni.

2)    Önzés

Az embereknek általában az a legfontosabb, hogy „itt és most nekem jó legyen”. Nem túl sokat törődnek másokkal, az idegenekkel, az eljövendő generációkkal, a világ sorsával.

3)    Rövidtávú szemlélet

Először is, az emberek egyéni szinten is meglehetősen rövidlátók. Sokan nem törődnek még a saját jövőjükkel sem eléggé, a rövid életükön túlra meg aztán végképp nem sokat tekintenek.

Másodszor, a piac is rövidtávra tekint, a rövidtávon sikereseket jutalmazza, aki nem tud záros határidőn belül profitot termelni, az elbukik – így pedig nem könnyű a jövőbe befektetni. Továbbá a nyomás, ami alatt a piac tartja az embereket kevés energiát hagy nekik a közügyekre, illetve „jónak lenni”. Kinek van kedve például szétválogatni a szemetet, amikor 12 órát dolgozik, és elgyötörten ér haza?

Harmadszor, a demokráciáknak is rövidtávú a szemlélete, a politikusok, hogy a következő választásokon megválasszák őket, inkább a (jelenlegi, rövidlátó) választók kegyeinek megnyerésén dolgoznak, mintsem a jövő megmentésén. (A diktatúrák, potenciálisan legalábbis, messzebbre tekinthetnek, ám ezek legtöbbje sem teszi.)

A legtöbb globális probléma viszont hosszabb idő alatt, apránként alakul ki, az elkerülésükhöz, megoldásukhoz pedig az kell, hogy távolabbra tekintsünk, kitartóan munkálkodjunk.

4)    Globalizáció

A napjaink lendületes globalizációja több ponton is kapcsolódik a globális problémákhoz. Mindenekelőtt azáltal, hogy a globális versenyben a kormányok hajlamosak alábbadni környezetvédelmi elvárásaikból, hogy a tőke kegyeibe férkőzzenek. Továbbá a kiváltott gazdasági fellendülés, és az áruk és emberek fokozott utaztatása is növeli a környezetszennyezést. Példának vegyük csak, hogy mi történik manapság Kínában. Lásd még alább a „környezetszennyezés exportálást”.

5)    Egyenlőtlenségek, megosztottság

Az egyenlőtlenségekre már utaltam fentebb, azzal, hogy a pazarlás elsősorban a gazdagabb, a túlnépesedés pedig a szegényebb országokra jellemző.

Közben a szegények jogosan várnák el, hogy ők is jobban élhessenek – ezzel azonban csak romlana a helyezet, ami a globális problémákat illeti. (Hosszútávon ugye a jólét segíthetne a túlnépesedésen, csak addigra már valószínűleg késő lenne.) Valamint, amíg az egyenlőtlen helyzet fennáll, érthető, hogy a szegények húzódoznak bármit is tenni, hiszen ők vannak rosszabb helyzetben.

A gazdagabbaknak pedig egyfelől önmagában nehéz lemondani a megszokott jólétről, másfelől meg mutogathatnak a szegényekre, hogy hiszen ők sem tesznek semmit. (Most még inkább, hogy a szennyezés, no meg a gazdasági növekedés jelentős része hozzájuk vándorolt.)

Közben azt se felejtsük el, hogy ha még az egyenlőtlenség nem is volna, a megosztottság önmagában is problémás. Sok félnek ugyanis nehéz megegyeznie, és utána is ott van mindenkinek a csábítás a környezetvédelmi megállapodások egyoldalú felrúgására.

6)    Ellenérdekek

Sokaknak érdeke fűződik a környezetre káros technológiákhoz, gyakorlatokhoz; különösképpen az olajból profitálóknak – de ha úgy vesszük, a gazdaság pörgetése (ami aztán a pazarlást táplálja) gyakorlatilag mindenkinek az érdekében áll.

4.   A jelenlegi hozzáállás

Mi folyik jelenleg a globális problémákkal kapcsolatban?

1)    A fej homokba dugása

Leginkább ez jellemzi az emberek és az emberiség mai hozzáállását.

2)    Tét nélküli idealizmus

Az, hogy mentsük meg a bolygót, önmagában sokaknak szimpatikus – egészen addig, amíg nem kell megmozdulni érte, rosszabbul élni miatta. Sokan eddig jutnak csak el.

3)    Önkéntes aktivitás

Vannak azért, akik tesznek is, például szelektíven gyűjtik a szemetet, segítenek az újrahasznosításban. Ez nem elhanyagolható és mindenképpen dicséretes – ám összességében nem túl jelentős ahhoz az erőfeszítéshez képest, amire az emberiség részéről szükség volna.

4)    Ipari és technológiai fejlemények

Vannak bizonyos pozitív és említésre méltó fejlemények ezen téren is:

o  Hulladék újrahasznosítás

A fejlettebb országokban ez viszonylag jelentős. (A fejletlenebbekben viszont többnyire elhanyagolható. ß) (@@Tud ide valaki biztos, tömör számokat?)

o  Megújuló energia

Melynek a részaránya jelenleg 10-20% az összes energiaforrás között. (@@És abszolút értékben növekszik. Tud valaki adatot arra, hogy az aránya hogy alakul? Nem vagyok biztos benne, hogy jelenleg annyira nőne, most, hogy elkezdték bányászni a palaolajat.)

A hasonló törekvéseket mindenképpen meg kell becsülni – sajnos azonban mindez egyelőre messze van az elégségestől.

5)    Nem túl jelentős politikai aktivitás

Vannak ugyan kimondottan a zöld ügy mellett elkötelezett pártok – ezek azonban többnyire eléggé gyengék, marginálisak. A többi politikai szereplő viszont leginkább csak a gesztusokig jut el.

6)    Jobban és kevésbé eladható dolgok

A környezetvédelem területén is jellemző, hogy bizonyos dolgok eladhatóbbak másoknál; például az aranyos pandákra lényegesen jobban vevő a közönség, mint a veszélyeztetett békákra vagy kígyókra.

Hasonlóan, bizonyos részterületek is kurrensebbek lehetnek a többinél, több figyelem irányulhat rájuk, könnyebben lehet pénzt szerezni a kutatásukra, a velük kapcsolatos programokra. Például mostanában a klímaváltozás ilyen népszerű terület – szemben mondjuk a tengeri emlősök ß kutatásával, védelmével. (@@Jobb példa?)

7)    Üzleti haszonszerzés, nyerészkedés

Alapvetően, ha valami tényleg jó a környezetnek, és mellette még üzlet is, az nem baj. Nem ritkán azonban a környezetvédelem nagyrészt csak szlogen, ami segít eladni a terméket. (@@Itt a hibrid autókra gondoltam példának, de nem vagyok biztos benne, hogy ezek összességében mennyire környezetbarátak. Tud erről valaki pontosat? Más példa?)

De a környezetvédelemmel kapcsolatban más módokon is lehet nyerészkedni, ami már kimondottan árt az zöld ügynek. Ilyenek például a szén-dioxid kvótákkal történő különféle machinációk, vagy ha korrupt módon kezelik, költik el a környezetvédelemi pénzeket. (@@Mennyire jellemzők az ilyenek? Más példák?)

8)    Látszatintézkedések, látszateredmények

Mint például:

o  Kevés eredményt hozó konferenciák

o  Meglehetősen erőtlen és komolytalan nemzetközi tervek ß (@@Mit szóltok az alábbiakhoz?)

Jellemzőek ezekre a tervekre a hangzatos, de irreális célkitűzések, mondjuk a szén-dioxid kibocsátás korlátozásáról.

Másrészt jelentős szereplők gyakran eleve kimaradnak belőlük, illetve nem vállalnak kötelező intézkedéseket. (Meg aki vállal, az sem feltétlen tartja be azokat. ß)

o  Erőtlen gyakorlati próbálkozások

Ami túl is jut a terv fázison, gyakran az sem sokat ér; mint amilyen a nemzetközi szén-dioxid kereskedelmi- és kvótarendszer. ß (@@Van, aki jobban ismeri ezt? Jól gondolom, hogy ez gyakorlatilag nem sokat ér?)

o  Válságeredmények

Nem ritka, hogy a környezetvédelmi helyzet azért javul, mert a gazdaság visszaesik, lassul a termelés, csökken a fogyasztás. Ez azonban általában átmeneti, puszta szerencse a környezet szempontjából, látszateredmény.

o  A szennyezés, kibocsátás exportálása

Helyenként, a fejlett világban, azért is úgy tűnhet, hogy számottevő haladást sikerült elérni a szennyezés, károsanyag-kibocsátás korlátozásának terén, mert a termelés és vele a környezetszennyezés nagymértékben áttevődött a fejlődő országokba. Globális szinten viszont ezáltal sem javul a helyzet.

o  A környezetvédelem, mint ürügy a politikában

Ahogyan a környezetvédelem szlogen lehet az üzletben, úgy a politika is felhasználhatja azt; mint például, amikor a bioüzemanyag-gyártás támogatásával névleg a környezetet védik – valójában azonban inkább a mezőgazdaságból élőket, a hatalom választóit dotálják.

9)    Az emberiség gyerekes viselkedése

Nagyrészt még most is meglehetősen gyerekes az, ahogy a világ ügyei mennek, ide értve a kölcsönös bizalmatlanságot, civódást, az osztozkodást, ahogyan próbálunk mindent elhappolni a mások elől. Amíg nem tudunk ennél felnőttebben viselkedni, addig sajnos nem túl valószínű, hogy meglenne az az összefogás és komoly szándék, ami a globális problémák hatékony kezeléséhez kell.

5.   A megfelelő hozzáállás elvei

A fentiek helyett milyen hozzáállásra volna tehát szükség?

1)    A helyzet és teendők felmérése és elismerése

Hogy végre mindenki tisztán lásson, és elismerje hogy mi a helyzet és nagy vonalakban mit kellene tenni.

2)    Alapvetően az okokat kellene kezelni

A tüneti kezeléssel és a megváltozó körülményekhez való alkalmazkodással szemben. (Bár az utóbbiakra is szükség lehet azért.)

3)    Szerénység és figyelmesség

Vagyis tudni, hogy a világ nem a miénk, nem kizsigerelni azt, jó gazda módjára bánni vele, tiszteletben tartani a mellettünk és utánunk élő emberek érdekeit, és figyelemmel lenni többi élőre is.

4)    A gondolkozásmód és az életmód megreformálása

Így:

o  A boldogság forrásainak tágítása, az anyagiasság csökkenése és a versenyszemlélet oldása

A boldogság forrásainak tágítása azt jelenti, hogy próbáljuk meg megtalálni az örömet az egyszerű, nem anyagi dolgokban, például a szépségben, a gondolkozásban vagy egymás társaságában. Ezáltal az anyagiakat illetően az emberek könnyebben mondanák, hogy ennyi „elég”, megvan mindenem, ami kell, nem kell több – egyúttal több idejük és energiájuk is maradna, például a környezet megóvására is. A következő lépcsőben, a gazdaság szintjén is el lehetne fogadni, hogy nem kell minden határon túl növekedni, van az a szint, ami már „elég”. A szemlélet ily módon történő átformálása hozzájárulhatna világ lelassításához, a pazarlás csökkentéséhez, annak alapját jelenthetné.

o  Tág gondolkozás a problémákkal kapcsolatban

o  Az emberiség gondjai sokszor jóval inkább a fejekben gyökereznek, mintsem a technikai problémákban.

Ami a globális problémákra is nagyban áll; például ha kevésbé volnánk anyagiasak, versengők, opportunisták, akkor pazarlás is kevésbé volna, a problémáink nem lennének ennyire égetőek – és kevésbé volna szükség olyan technológiai bravúrokra, mint például a fúziós energia, ami kiválthatná az olajat és társait.

Ezért alapvető a gondolkozás formálása – mely, bár nem kis kihívás, de nem kell hozzá feltalálni semmit, minden eszköz adott hozzá.

5)    Összefogás

Nyilván, ha egymással és nem egymás ellen dolgoznánk, akkor könnyebben oldanánk meg a problémákat, különösen az ekkorákat. Szétnézve a világban, jelenleg elég távol állunk még ettől, bizonyos jelei azonban már mutatkoznak. Lásd fentebb az emberiség gyerekes dolgait, lásd azonban ‘Az emberiség egysége’ témát, benne az emberiség egységének csíráit is.

Közelebbről, összefogást igényelnek az egyenlőtlenségből, megosztottságból származó fent bemutatott problémák. Hogyan lehetne itt elindulni?

o  A gazdagabb helyeket mérsékelni kellene a pazarlást, illetve a jólétet.

Ennek nem kellene feltétlen olyan mérvűnek lennie, hogy a világon mindenki ugyanazon a színvonalon élhessen. Erre egyrészt nem volnának hajlandóak a jó módban élők, másrészt a szegényebbek a kisebb fokú áldozatvállalást is értékelnék. (Természetesen a gazdagabbak közül is a gazdagabbaknak kellene jobban erőt venni magukon.)

o  A szegényebbeknél egyfelől a jólét mérsékelt növelése történhetne, másrészt pedig a népesedés visszafogásáért kellene aktívan is tenniük.

A jólét „mérsékelt növelése”, mely egyfelől „növelés”: szükség van rá, részben, mert ez egy jogos igény, részben pedig, mert többé-kevésbé ez előfeltétele annak, hogy a szegényebb országok is tegyenek valamit a globális problémák ellen. Másfelől a jólét növelés „mérsékelt”, ami már a globális problémákra nézve is kedvező. A szegényebb országok részéről az kellene, hogy elfogadják, hogy nem lesznek nagyon gazdagok, nem fognak pazarló módon élni. Ezt megkönnyítené a gazdagabb országok részéről tapasztalható, fent leírt áldozatvállalás – különösen, ha azt a szegényebbek megsegítésére fordítanák.

Ilyen körülmények között a szegények valószínűleg hajlandóbbak lennének tenni a népesedés visszafogásáért is. (Azon felül is, amit a jólét növekedése eredményez. Mellesleg ennyivel is könnyebb lenne a feladat ezen oldala.) A szegények erőfeszítései aztán a gazdagabbaknak is könnyebbé tennék a keserű pirula lenyelését.

Mint látható a két probléma, a pazarlás és a túlnépesedés együtt kezelendő, összefogást igényel, ugyanis mindkét fél szívesebben mozdul, ha látja, hogy a másik is megteszi a magáét.

Emlékezzünk rá továbbá, hogy a megosztottság egyenlőtlenség nélkül is problémás. Az összefogás ezért is jó volna.

A közös problémáknak egyébként megvan az a pozitív sajátosságuk, hogy kiválthatják a bajtársiasság, sorstársiasság érzését, össszekovácsolhatnak. Jó volna azonban, ha ezt még azelőtt el tudnánk érni, hogy végképp a torkunkon lenne a kés.

6)    Alulról és felülről is dolgozni

Hogy az emberek gondolkozásán változtatni kell, azt az előbb láttuk.  Nem szabad azonban lebecsülni a felülről jövő kezdeményezéseket sem, azt a szerepet, melyet a hatalom, a különböző szervezetek játszhatnak a globális problémák megoldásában, ki kell használni az erejüket.

7)    Idejében el kell kezdeni a cselekvést

Nem szabad megvárni, amíg 100%-ig biztos lesz a baj, mert akkor már könnyen lehet, hogy késő.

Már csak azért is minél hamarabb el kellene kezdeni komolyan dolgozni a problémák megoldásán, mert most még megvannak hozzá a kellő források. De ahogy romlik majd a helyzet, egyre kevesebből kell majd egyre nagyobb bajokat orvosolni.

8)    Nem a legvalószínűbb, hanem a legrosszabb, még reális eséllyel bekövetkező forgatókönyvre kell felkészülni.

A katasztrófákat ugyanis megkockáztatni sem szabad.

9)    Egyszerű, átlátható és robosztus megoldások kellenek

Azért, mert működniük kell.

Különösen, nem szabad megengedni, hogy a probléma megoldására kialakított eszközöket spekulációra, nyerészkedésre használják, veszélyeztetve ezzel az eredeti célok megvalósítását.

10)   Kikényszeríthetőség – önkéntesség

Természetesen jó volna, ha volna valamilyen mód a globális problémák megoldását célzó kötelezettségek kikényszerítésére, ha nemcsak a felek jóindulatán múlna, hogy eleget tesznek-e nekik. Ahogyan azonban a világ áll, meglehetősen kétséges, hogy ezt el lehetne érni. (Legalábbis, amíg nincs nagyon nagy baj.)

Ezért sem árt az önkéntesség, példamutatás felé fordulni. Persze ez sem egyszerű, mert áldozatvállalást követel – elősegítheti mindenesetre az összefogás, a kellő jólét megléte, a felvilágosult gondolkozás valamint az eredmények nyilvános elismerése.

11)   Felelősség $

A globális problémák kezelése a felelősségről szól.

Nemcsak a jelenleg bennünket fenyegető konkrét problémákról. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk felelősségteljesen élni, viselkedni, nemcsak akkor, amikor nagy a baj, hanem folytonosan, hogy elkerüljük a bajokat.

Mert felelőtlenségünkben is lehet ugyan szerencsénk, például előfordulhat, hogy a jelenlegi pazarló életmódunk mellett is időben felfedezünk majd olyan új technológiákat, melyek majd megoldják a gondjainkat, segítenek a tiszta energiatermelésben, a szennyezés és a szemét eltakarításában, és így tovább. Könnyen lehet azonban, hogy a következő kutyaszorítóban már nem leszünk ilyen szerencsések, valószínű, hogy előbb-utóbb rossz véget érünk.

Végül képzeljük magunkat az utódaink helyébe, akik egy kifosztott, tönkretett világot örökölnek tőlünk. Hogyan fognak ránk gondolni? Hogy nem hálával, az biztos.

6.   Mi kellene konkrétabban a megoldáshoz?

A megfelelő hozzáállás elvei után nézzük, milyen konkrétabb intézkedések segíthetnének a problémáinkon.

1)    A fő problémák kezelése

Az összefogás fentebb kifejtett elvei mentén, együtt kezelve a pazarlást és a túlnépesedést, a gazdagabb és szegényebb országok által okozott problémákat. Mint láttuk, ez összekapcsolódik az egyenlőtlenségek és megosztottság kezelésével is.

2)    Egyéni igyekezet

Szép, ha valaki elvben a környezet megóvása mellett áll, még sokkal jobb azonban, ha tesz is érte. Számos olyan dolog van, amit egyénileg is megtehetünk: ilyen például a szelektív hulladékgyűjtés; az, ha igyekszünk eleve kevesebb szemetet termelni, szennyezést okozni; hasznos továbbá a lakásunk hőszigetelése vagy a különböző környezetvédelmi kezdeményezések támogatása is.

Az egyéni igyekezet persze akkor ér igazán valamit, ha sok egyén igyekszik így. Jó lenne azonban, ha akkor sem adnánk fel, ha nem látunk tömegeket igyekezni magunk körül – akkor ugyanis még kevesebben lesznek.

3)    Kisebb szabású, „hagyományos” projektek, jobb szervezés

Nem feltétlen kell tehát nagyszabású, világmegváltó elképzelésekben gondolkozni, és nem feltétlen kell hipermodern dolgokat feltalálni sem. Olyan kisebb léptékű, hagyományosabb vállalkozásokkal is jelentős hatást lehet elérni, mint például a környezettudatos hulladékgazdálkodás vagy az újraerdősítés, kivált, ha kiterjedten művelik őket.

Hasonlóan, mindössze jobb szervezéssel is említést érdemlő eredményeket lehet elérni; mondjuk, ha megszüntetjük, összevonjuk a kihasználatlan járatokat; megszervezzük, hogy az autókban ne csak egy-egy ember utazzon; elérjük, hogy a hivatalokban éjszaka áramtalanítsanak, és így tovább.

4)    Egy világszintű központi szervezet $

Kellene egy ilyen, melyben okos emberek arról gondolkoznának, hogy mit és hogyan kellene csinálni a világgal.

A saját kutatásán kívül aztán ez a szervezet szélesebb körből is összegyűjthetné az ötleteket.

5)    Technológia

Attól még, hogy az emberiség gondjai sokszor inkább a fejekben gyökereznek, a technológiáról sem kell lemondani, az is nagy segítségünkre lehet. Egyebek mellett leginkább talán a tiszta energiatermelést volna jó minél hamarabb megoldani.

6)    Lemondás

Az embereket esetenként azzal hitegetik, hogy nem is kellene feladniuk a kényelmükből a környezet megvédéséért. (Merthogy a technológia majd mindent megold.) Ez valószínűleg nem igaz, az önkorlátozást nem lehet kikerülni. (Például a technológiai korlátaink miatt, de az egyenlőtlenségek fent részletezett csökkentése miatt sem.)

Ezzel együtt nem feltétlenül kellene annyival rosszabbul, pláne szomorúbban élni, mint amennyivel jobban vigyázunk a környezetre. Egyrészt mert a technológiában bizonyos fokig azért lehet bízni, másrészt pedig, ha sikerül jobban megtalálnunk a boldogságunkat az anyagiakon kívül másban is, az sokat segíthet.

7)    A globalizáció káros elemeinek korlátozása

Ez nem jelenti a globalizáció megállítását, visszafordítását, csak azt, hogy gátat vetnénk a fentebb említettekhez hasonló visszás gyakorlatoknak. (Mint a környezetvédelmi előírások versengő leépítése, vagy az áruk és emberek felesleges utaztatása.)

8)    A korrupció visszaszorítása

Hogy sok egyéb mellett a környezetvédelemre szánt összegeket se lopják el.

9)    A piac és demokrácia esetleges korlátozása

A piac korlátozása különböző mértékekben valósulhatna meg. Például már azt is ide sorolhatjuk, ha környezetvédelmi megfontolásokból (is) megadóztatjuk az üzemanyagokat. De ha a helyzet súlyossága miatt tényleg nagyon szigorúan kellene beosztani a készleteket, ellenőrizni a károsanyag-kibocsátást, akár arra is szükség mutatkozhatna, hogy egészen a tervgazdálkodásig elmenjünk.

Hasonlóan, ha a helyzet annyira komollyá válna, esetleg a demokráciából is fel lehetne adni. (Fentebb utaltam rá, hogy a diktatúrák potenciálisan jobban kezelik a vészhelyzeteket.) Természetesen ezt csak a szükséges mértékben, és igen óvatosan szabadna megtenni.

10)   Az emberek jobbá tétele

Ez persze egy igen puha és távoli cél. Mindazonáltal sok szempontból javítana a világ helyzetén: csökkenne az önzés, az opportunizmus, kevesebb lenne a konfliktus, ezek elősegíthetnék az egyenlőtlenségek és a megosztottság mérséklését, valamint az emberek egyéni igyekezete is erősebbé válhatna a környezet megóvására.

* * *

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az itt felsoroltakat könnyű leírni, hogy rengeteg részletet kellene még tisztázni, különösen azt, hogy az elméletben megfogalmazottakat hogyan ültessük át a gyakorlatba: tudom, hogy ez a munka neheze. De talán nem volt haszontalan adni egy ilyen átfogó képet az irányról, amerre haladnunk kellene.

7.   Prognózis

Jósolni általában kockázatos, mert nehéz a jövőbe látni. És remélem is, hogy némileg ezek a pesszimista előrejelzések maguk is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy ne váljanak valóra.

Mikre lehet tehát számítani?

1)    Amíg nincs nagyobb baj, addig vélhetőleg semmi lényeges nem fog történni. És lehet, hogy utána sem.

A jelenlegi hozzáállást láthattuk fentebb, a fej homokba dugásától a látszatintézkedéseken keresztül bizonyos értékelhető, de eléggé korlátozott próbálkozásokig. Később is inkább tüneti kezelésekre számítok, melyekkel sokra nem megyünk, illetve arra, hogy majd „alkalmazkodunk”, pontosabban együtt élünk a következményekkel, ahogy tudunk. Meg esetleg lehet még szerencsénk, de nem valószínű.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a kényelméről az emberiség a pusztulása árán sem mondana le. Azt hiszem, ebben nem kevés igazság van. De bízzunk benne, hogy nem így lesz. Tegyünk érte, hogy ne így legyen.

2)    A szegények romló helyzete

Például mert a szegényeknek kevesebb pénzük lesz a tünetek kezelésére, kevésbé tudnak majd alkalmazkodni a romló körülményekhez, nehezebben tudnak majd elköltözni előlük.

De nehezebben tudják majd kielégíteni az alapvető szükségleteiket is, ha az éghajlatváltozás miatt drágábbá válik az élelmiszer, nehezebben hozzáférhetővé a víz. Ráadásul ne felejtsük el, hogy a túlnépesedés is őket sújtja.

3)    Súlyosbodó politikai feszültségek

Az egyre fogyatkozó készletekért kibontakozó egyre erőteljesebb vetélkedés nyomán; illetve ahogy majd a romló életkörülmények egyre jobban frusztrálják az embereket, népeket, elvándorlásra késztetik őket.

8.   Végszó

A helyzet racionális kezelését sem annak tagadása, sem a pánikba esés nem segíti. Nem szabad a fejünket a homokba dugnunk, tisztában kell lennünk a helyzettel, és józanul, hideg fejjel kell mérlegelnünk azt.

És hogy teljes legyen a kép, meg kell említeni, annak kevésbé negatív vonásait is:

·     Időnként a vészharangot kongatók is túlzásokba esnek.

Ezzel pedig nem feltétlen használnak az ügynek, mert könnyebb legyinteni rájuk. Ettől azonban a helyzet olyan, amilyen: reálisan szemlélve is éppen eléggé sürgető.

·     Bizonyos dolgok megérik a kordában tartott, kiszámított áldozatot, kockázatot.

Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy a Föld javainak kiaknázásával, a vele járó szennyezéssel azért nyerünk is ezt-azt; például a technológiánkat, a könnyebb megélhetést, a jobb egészségügyet, hosszabb életet, akár a társadalmi szabadságot. Fontos azonban, hogy ez az áldozatvállalás, kockázatvállalás kordában tartott, kiszámított, tudatos legyen, ne csak a jószerencse óvhasson meg bennünket ezek negatív következményeitől.

Az ‘Egy jobb világ’ témában írom, hogy a világ jobbá tételéhez kompromisszumok szükségesek. Így van ez a globális problémák kezelésének kapcsán is: csökkentsük az egyenlőtlenségeket, hogy a szegényebbek hajlandóbbak legyenek kooperálni – de a teljes egyenlőség nem reális; fékezzük meg a szennyezést, a felmelegedést és a fajpusztulást – de reálisan szemlélve ezeket egyelőre teljesen megállítani, visszafordítani nem lehet, tekintve az emberek gondolkozását, meg hogy az milyen társadalmi lépéseket, megszorításokat követelne meg. Rendkívül fontos azonban, hogy ez nem jelenti azt, hogy akkor karba tett kézzel ülhetünk.

Tennünk kell, mégpedig sokat.

Mert a részeredmények is eredmények, és azokat sem adják ingyen.

·     Az ember találékony.

A nagyobb kérdés inkább az, hogy kellően felelősségteljes is tud-e lenni, képes-e áldozatot hozni és összefogni, ha igazán szükséges. Ilyen próba előtt még sosem álltunk: most fog kiderülni a válasz.

·     Némi törekvés már jelenleg is van a problémákkal szemben.

Ahogy azt fentebb bemutattam – bár ez messze van az elégségestől.

* * *

Az a baj az emberekkel, hogy ha azt hallják, hogy a helyzet nem annyira rossz, még van idő, akkor azért nem mozdulnak – egyébként pedig úgy veszik, hogy már úgyis késő, és azért nem tesznek semmit… $

Lássuk végül, hogy a globális problémákkal elsősorban önmagunknak ártunk, az élet ugyanis szívós, a Föld idővel rendbe jön – viszont az ember sokat fog szenvedni addig, ha nem vigyázunk.

9.   Az emberiség megosztottsága, sodródása és egy világállam lehetősége

Ezek többek között a globális problémákra nézve is jelentőséggel bírnak, ezért itt szólok róluk.

9.1. Az emberiség megosztottsága és sodródása

Fentebb láttuk, hogy az összefogás milyen fontos volna a globális problémák kezeléséhez. Amellett természetesen sok minden máshoz is jó volna, például, hogy kevesebb konfliktus legyen, a nyomor felszámolásához, vagy, hogy nagy vállalkozásokat vihessünk véghez. Az emberiség egységéről egy külön téma szól. Ott lehet olvasni a többszörös (nemzeti, ideológiai, vagyoni, stb…) megosztottságról is, ami ma jellemző.

Az emberiség sodródása azt jelenti, hogy jelenleg a világszintű folyamatokat, közös sorsunkat illetően lényegében tudatos tervezés, irányítás és végrehajtás nélkül vagyunk, mintegy csak szemlélői vagyunk helyzetünk alakulásának – ami miatt a jelenünk tökéletlen, a jövőnk bizonytalan, illetve ez a sodródás nagyban hozzájárul a globális problémákkal kapcsolatos tehetetlenkedésünkhöz is.

Nem volt ez másképp soha, az emberiség eddig végig csak sodródott. Ma viszont, a betelő világgal és az egyre nagyobb hatalmunkkal egyre inkább itt volna az ideje, hogy végre a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat, végre tudatosan a jó irányba tudjunk haladni.

A sodródás megállításához összefogás kell. Ennek egyik módja az irány szuverén felek általi konszenzusos, kompromisszumos megválasztása lehet. Egyelőre ez látszik elérhetőbbnek, de a jelenlegi állapotokat, az emberek, a politikusok gondolkozását elnézve, ez sincs túl közel. A gondolkozásmód megváltozása talán közelebb vihet majd ehhez.

A másik út egy világállam megteremtése lehetne. Ez a mai valóságtól még messzebb áll, de talán egyszer még reálisabb lehet, egyszer talán majd az összes ember honfitársnak nevezheti egymást. Ezért, és mert a világállam ideája fel-felmerül az eszmecserékben, nem árt röviden foglalkozni vele.

9.2. Egy világállam lehetősége

1)    A jelenlegi nemzetközi szervezetek jellemzői

Konzultációra, a nemzetközi párbeszéd fórumainak jók ezek – jelentős hatalmuk azonban nincs, különösen a nagyhatalmak felett. Annál is kevésbé, mert elsősorban a nagyhatalmak érdekeinek megfelelően zajlanak bennük a dolgok.

2)    Egy világállam potenciális hasznai

o  A globális problémák, a globalizáció káros hatásainak hatékonyabb kezelése

o  Világszintű rend és biztonság

o  Az emberiség egészének összefogása, kooperációja

o  A sodródás mérséklődése, jobb tervezhetőség

3)    Problémák a világállammal

o  Igen nehéz volna megteremteni, és áldozatokkal járhatna

o  A globális zsarnokság, elnyomás veszélye

o  Esetleges túlzott központosítás

o  A társadalmi változatosság csökkenése

4)    A világállam távoli lehetősége

Ahogy utaltam rá, a világállam egyelőre akadémikus kérdés, a mai világban nincs realitása.

A világállam lehetőségének távoli volta viszont arra mutat, hogy ha összefogást akarunk, ha segíteni szeretnénk a globális problémáinkon, akkor tegyük meg, amit lehet az országaink közötti együttműködésért, a józan és humánus nemzetközi konszenzusért, kompromisszumokért.

1 komment

Politikai konfliktusok

2016.08.04.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   A konfliktusok eredete

Az emberi csoportok közötti konfliktusoknak számos gyökere van:

1)    Evolúció

A túlélésre való törekvés, illetve a vele járó versengés és konfliktus az evolúció alapmotívumai, így nem csoda, ha a vérünkben vannak. Ez a versengés pedig fajon belül is zajlik, illetve egyéni és csoportszinten is – ahogyan az emberek is versengenek, konfliktusba kerülnek egymással.

2)    Társas lét

Az ember társas lény, és az ennek megfelelő motivációk, különösen az elfogadottság igénye és a csoportszellem ott dolgoznak benne. Csoportszellem alatt azt értem, hogy az egyént érinti az, ami a saját csoportjával történik: mondjuk, ha azt más csoportok részéről támadás éri, az neki személyesen is sérelmes, visszavágásra serkenti őt – a visszavágás pedig a másik csoportot serkenti ugyanerre, és így tovább. A konfliktusok ekképp is hajlamosak az eszkalációra, súlyosbodásra.

Emellett az érzelmi vonulat mellett az ember szellemi lény is – de gondolkozására is jellemző a csoportokban való gondolkozás, hogy úgy tekint az emberekre, hogy „vagyunk mi – és vannak ők”. Ez a szemléletmód pedig nem segít mérsékelni a csoportok közötti ellenséges érzelmi impulzusokat.

Ezen felül a békés egymás mellett élést a kultúrák, normák, szokások különbözősége is gyakran nehezíti, hogy ami az egyik csoportnak helyes, megszokott, természetes, az a másiknak helytelen, zavaró, visszatetsző.

3)    Gazdaság

Élezik aztán a feszültséget az egyenlőtlenségek: nyilván nem esik jól a szegényebbeknek, hogy másoknak több van – főleg, ha azt az ő kizsákmányolásukkal szerezték. De a frusztráció, nyomor, kilátástalanság könnyen általában véve is ingerültté, türelmetlenné tesz, illetve az ilyen helyzetben lévőkben könnyű felszítani a hasonló érzelmeket.

4)    Politika

Ahogyan a ‘Nemzet’ témában olvasható, a konfliktusokat gyakran a hatalmon lévők, hangadók gerjesztik, míg az emberek egyébként megvolnának egymással. Lásd továbbá alább a konfliktusokról és manipulációról szóló részt.

Nem árt tisztában lennünk vele, hogy a háborúk a belpolitikai feszültségek csökkentését, a vezetők pozíciójának megerősítését, egyéni ambíciókat is szolgálhatnak. Amikor komoly külső fenyegetés van a láthatáron, a nemzet összezár, a vezetéssel szemben állókra az árulás árnya vetülhet, másfelől pedig pár győztes csata könnyen feledtetheti, mondjuk az elnök szexuális botlásait.

Lásd még a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában, hogy mindkét oldal szélsőségeseinek érdeke a másik oldallal való konfrontáció.

Vegyük észre aztán az iróniát abban, ahogyan a volt háborúzó felek, akik évekig válogatott módszerekkel gyilkolták egymást, rövid idő múltán gyakorlatilag barátok tudnak lenni – ahogyan történt az Európában a második világháború után. $

Az iméntiekből az is kitűnik, hogy érdekütközések, súrlódások a gyakorlatban óhatatlanul vannak. Jó volna, ha meg tudnánk tanulni ésszel kezelni ezeket, hogy amennyire érdemes és lehet el tudjuk kerülni, hogy nyílt konfrontációvá fajuljanak, ha pedig már azzá váltak, felvilágosult módon le tudjuk csillapítani, zárni azokat. Lásd ehhez az ‘Agresszió’, valamint a ‘Konfliktuskezelés’ témákat is. (Utóbbi elsősorban az ember életének konfliktusairól szól, de sok minden érvényes belőle a szélesebb konfliktusokra is.)

És még egy-két megjegyzés a konfliktusokról és az emberi történelemről. A mai ember hajlamos a régmúltba révedni, a természeti népeket magasztalni, „a nemes vad” illúziójába ringatni magát, mintha akkor békésebbek, bölcsebbek lettek volna az emberek $. Az ember azonban sohasem élt békében, akkor sem ß, de azóta és ma sem. Ez természetesen régen sem volt öröm, de botok helyett atombombákkal felfegyverkezve lényegesen nagyobb veszélyt jelentünk magunkra. Egyre inkább itt volna tehát az ideje, hogy bölcsebbekké, kulturáltabbakká váljunk, képesek legyünk levetkőzni ősi ösztöneinket és beidegződéseinket. Lásd ehhez ‘Az emberiség egysége’ témában, hogy még ma is meglehetősen gyerekes az, ahogy az emberiség viselkedik, egészen a legmagasabb szintekig. Lásd azonban az ‘Egy jobb világ’ témában a korunk védelmében írtakat is, beleértve, hogy azért háborúból relatíve kevesebb van.

2.   Konfliktusok és manipuláció

A konfliktusok kapcsán gyakran manipulálják a népet.

2.1. Félelem és tudatlanság

1)    Félelem

Az emberekre pozitív és negatív ösztönzőkkel is hatással lehet lenni. Pozitív ösztönző, ha jutalmat, valami jót ígérnek nekik, negatív, ha büntetéssel, valami rosszal fenyegetik őket. Sok helyen alkalmazzák az utóbbit is, például a marketingben (amikor ránk ijesztenek a baktériumokkal), az oktatásban („meg fogsz bukni”, „mi lesz így belőled?”) – illetve a politikában is („jönnek a kommunisták”).

A félelemről a ‘Kellemetlen gondolatok’ témában lehet bővebben olvasni, itt csak a következőket emelném ki:

·     A félelemnek van egy egészséges szintje, de hajlamos túlnőni ezen, elhatalmasodni.

·     A félelem agresszívvá tesz.

·     Felkelti az igényt arra, hogy megvédjenek, vezessenek bennünket. A félelem manipulálhatóvá tesz. Lásd ehhez az ‘Állam’ témában a félelem legitimáló hatását.

·     A félelem ragályos lehet: például, ha körülöttünk mindenki attól fél, hogy jönnek a kommunisták, az bennünk is félelmet gerjeszthet.

2)    Tudatlanság

Először is, a tudatlanság félelmet gerjeszt, mert az ember fél az ismeretlentől. Aztán, aki tudatlan, könnyebben elhiszi a hazugságokat, amivel tovább lehet szítani a félelmét. Továbbá, a tudatlan ember hajlamosabb a rajongásra és a hitre is. Mindezek folytán pedig manipulálható.

Ha pedig a félelem és a tudatlanság ilyen hatékony, akkor azoknak, akik irányítani, manipulálni akarják az embereket, érdekükben áll félelemben és tudatlanságban tartani őket. Lásd a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában, hogy a politikának az a jó, ha a nép kezelhető; az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában, hogy a piac is a kezelhető fogyasztót szereti; illetve az ‘Oktatás’ témában, hogy az önálló gondolkozás és kritikai képesség kialakítása nem mindig cél.

2.2. Ellenség és ellenségkép

1)    Ha van egy ellenség, az több következménnyel jár:

o  Félelmet gerjeszt. (Miáltal manipulálhatóvá teszi az embereket, illetve legitimálja a rendszert, a hatalmat.)

o  A gyűlölködés kapaszkodót, célt ad, energizál. (Célt, mármint hogy megszabaduljunk a gyűlöletünk tárgyától.) Egyben azonban meg is keserít, szóval nagyon boldoggá azért nem tesz.

o  Az ellenség lehet egyben bűnbak is; mondjuk, ahogyan ß a zsidókat lehetett okolni a bajokért a náci Németországban. A bűnbakokra a közösség és az egyén problémái is ráfoghatók. (A bűnbakokról bővebben lásd ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában.)

o  A közös ellenség összeköt, egységessé teszi a népet.

2)    Ezeket figyelembe véve érthető, hogy a politikának gyakran előnyös, ha van egy ellenség, illetve a vészhelyzet.

Így, ha van ellenség, nem is feltétlen akarnak igazán megszabadulni tőle ß, ha viszont nincs, akkor érdemes lehet találni, kreálni egyet. Ezt pedig a tudatlanság nagyban elősegíti, mert könnyen be lehet beszélni a népnek, hogy „azok az ellenségeitek”. Lásd továbbá az ‘Attitűd, sztereotípia, előítélet’ témában az előítéletek szándékos, intézményes elősegítését, az uszítást.

Lásd végül a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában, hogy a diktatúra válsághelyzetekben jobban működhet, mint a demokrácia, illetve könnyebben elfogadhatják azt, mint egyébként.

3)    Ellenségkép

Az ellenséget gyakran arctalannak láttatják, és az emberi mivoltától is igyekeznek megfosztani őt.

Például úgy, hogy csúnyának, valami nem emberinek, patkányoknak, férgeknek ábrázolják.

Hogy miért tesznek így, azt nem nehéz kitalálni: mert így könnyebb gyűlölni az ellenséget, ártani nekik, megölni őket. És ha már itt tartunk, távolról, gombnyomással ölni is könnyebb, mintha teszem azt, saját kezűleg kellene leszúrnunk valakit: kb. csak olyan, mintha egy videojátékot játszanánk.

Lásd ehhez az ‘Önigazolás’ témában az áldozatok, az ellenség lealacsonyítását.

4)    Az ellenség mindig a rossz oldalon van, mi meg a jón.

Persze csak állítólag. Továbbá többnyire Isten is velünk van.

2.3. Egyebek

1)    Hazafiság

Sokan sem akarják hazafiatlannak érezni magukat, illetve nem akarnak annak mutatkozni mások előtt. A hazafiság érzése elég erős lehet magától is, de számottevő nyomás is tapasztalható erre nézve a nemzettársak részéről, illetve manipulálni is elég jól lehet vele az embert. (Vegyük csak, ahogy Petőfi szembesít azzal, hogy „Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete”.)

Bár a hazafiság a nemzetre utal, más csoportok tekintetében is létezik hasonló. Felmerülhet például a kérdés, hogy „jó hívők vagyunk-e”, „készek vagyunk-e harcolni, meghalni a hitünkért”.

Lásd ehhez a ‘Jóból is megárt a sok’ témában a hazafiságról írtakat. (Azt is, hogy azért lehet olyan is, amikor érdemes harcolni.)

2)    Propaganda

Mely a politikai manipulációnak, az ideológiák terjesztésének szervezett formája. Lásd róla az ‘Ideológiák’ témában.

Végül pedig lásd az ‘Óvatosság, rugalmasság, kivárás’ témában a manipuláció eszközeit, és hogy legyünk óvatosak velük szemben.

3.   Háború

A háború igen sok szenvedést és pusztítást okoz, továbbá igen drága is. Nem árt azonban látni, hogy lehet neki pozitív oldala, folyományai is. Fontos leszögezni, hogy az alábbiakban egyáltalán nem az a célom, hogy a háború mellett érveljek, csak az, hogy árnyaltabban lássuk a kérdést. Ennek megfelelően:

Törekedni kell a háborúk kiiktatására.

Illetve arra, hogy ami jó ki tud sülni belőlük, azt békés módon el tudjuk érni. Lásd alább, hogy mit lehet tenni egy békésebb világért.

3.1. Igazságos háború

Létezhet olyan, hogy igazságos háború, akkor, hogyha:

1)    A védekezést, a védelmezést szolgálja

Mármint egy humánus rendszer védekezését az agresszióval szemben, az ártatlanok megvédelmezését.

Külön említhető, hogy vannak rendszerek, melyek a saját polgáraikat nyomják el, és az érdekükben történő beavatkozás is igazságos lehet.

2)    A fellépés célzott és arányos

Vagyis ha a támadás a hatalmat gyakorlók, illetve azok ellen irányul, akik önszántukból támogatják őket – más ellen pedig csak annyira, amennyire az ehhez szükséges.

Illetve fontos, hogy a győztes ne használja ki aránytalanul a helyzetét.

3.2. A háború hasznai $

Mi jó lehet tehát a háborúban? Milyen hasznok származhatnak belőle?

1)    Ha az a védekezést, védelmezést szolgálja

Az előbb megfogalmazottak szerint.

2)    A társadalom motiválása

A tartós békében és jólétben az emberek hajlamosak eltelni, nem értékelni a jó dolgukat, elveszíteni a célt. A rossz megtapasztalása gyakran segít ezen, megtanít örülni az egyszerű dolgoknak, különösen a békének, az életnek; az újjáépítés, a jólét újrateremtése pedig célt ad az embereknek. A háború hatásos ellenszere a dekadenciának.

3)    Bajtársiasság, sorstársiasság

A háború, a közös küzdelem, szenvedés felkelti, megerősíti ezeket az érzéseket az emberekben, összeköti, összekovácsolja őket. A közösen kivívott győzelem különösen alkalmas a nemzeti összetartozás, a nemzeti nagyság érzésének megerősítésére. Idézzük fel továbbá, hogy a közös ellenség összeköt.

4)    Különféle egyéni vágyak kielégítése

A háború sokaknak hoz dicsőséget, a dicsőség, a hasznosság érzését, hogy szükség volt rájuk, tettek valamit, részt vettek valami nagyban. A háború sokaknak mintegy játék, különösen a parancsnokoknak, akik gyakran úgy tekintenek rá, mint egy sakkjátszmára. A háború lehetőséget nyújt a harci kedv kiélésére, utat enged a pusztítás vágyának. Sokan a háborútól kaphatják meg életük „férfias kalandját”, egy kihívást, melynek képesek voltak megfelelni.

Jegyezzük meg, hogy bizonyos dolgok békeidőben is segíthetnek kiélni az ember ilyetén vágyait, mondjuk a különféle (pl. számítógépes) harci, háborús játékok vagy a sport.

5)    A birodalomépítés pozitív oldala

Más tartományok, országok meghódításának is lehetnek kedvező következményei; például véget vethet a kisebb hatalmak, hadurak közötti csatározásoknak, békét, stabilitást hozhat, annak előnyeivel együtt, felvirágozhat a gazdaság és a kultúra. Nem utolsósorban a birodalomban idővel előállhat az emberek egy nagyobb egysége, akik már honfitársakként tekintenek egymásra, semmint hódító vagy meghódítandó idegenként, ellenségként.

6)    Társadalmi változások

A háborúkat övező felfordulás, a rezsimek veresége, meggyengülése alkalmat nyújt a nagyszabású társadalmi változásokra; ahogy történt az mondjuk Németországban, Japánban vagy Oroszországban a világháborúk alkalmával, vagy ami a nyugati államok gyarmatbirodalmának felbomlását ß illeti. Ezek a változások nem szükségszerűen illetve nem kizárólag jók, de jelentős részben azok.

7)    Gazdasági hasznok (és károk)

A háború egyfelől jelentős keresletet generál, a hadsereget el kell látni felszereléssel, majd újjá kell építeni, pótolni kell, amit leromboltak – másfelől lerombolja a termelőkapacitást, csökkenti a kínálatot. Ezek által drágábban lehet eladni a javakat, ami ösztönzi a gazdaságot.

De a háború azért gazdasági fronton sem fenékig tejfel. Az államok gyakran erősen eladósodnak, illetve beindul az infláció, nem ritkán a hiperinfláció, amennyiben pénznyomtatással próbálják fedezni a kiadásokat. Ez sokaknak fájdalmas, de leginkább azoknak, akiknek pillanatok alatt semmivé válnak a sok munkával összerakott megtakarításaik. (Bár akinek a tartozásai tűnnek el, azok még örülhetnek is.) Ne feledkezzünk meg továbbá arról sem, hogy a haditermelésre átállított gazdaság kevesebb fogyasztási cikket termel, így ezekhez nehezebben, drágábban lehet hozzájutni. Végül pedig a lerombolt gyárak tulajdonosai is foghatják a fejüket.

Mindazonáltal, a háború hatalmas üzletet lehet azoknak a személyeknek, vállalatoknak, országoknak, akik ki tudják használni. (Utóbbira nézve gondoljunk csak a világháborúkra és Amerika felemelkedésére.) Hasznot hozhatnak többek között a nyújtott kölcsönök, a fegyvereladások (akár a háború nélkül is, fegyverkezni ugyanis ilyenkor is lehet), az újjáépítés, valamint a háborút viselő országokban kieső kapacitás miatti (nettó) keresletnövekedés illetve az árak növekedése. Különösen úgy lehet jó üzlet háború, ha mi magunk nem veszünk benne részt, csak a hadviselők beszállítói vagyunk.

8)    Tudományos-technikai fejlődés

A háború, a fegyverkezés ennek is az egyik fő mozgatórugója. Jó példa a rakétaipar vagy az atombomba, az atomipar. (Melyeknek aztán a civil alkalmazásai is jelentőssé váltak.)

9)    Megszeppenés

Az elkövetett borzalmak láttán az emberek önvizsgálatot tarthatnak, újragondolhatják a dolgokat, jobban igyekezhetnek „jónak lenni”. Például a német mentalitásra is jelentős hatással voltak a második világháború szörnyűségei.

10)   Környezeti hatások

A háború maga nem éppen jó a környezetnek, viszont a környezetszennyező ipar lerombolásával, illetve az emberi populáció csökkenésével, összességében akár a hasznára is válhat.

11)   Elrettentés

Ez inkább a fegyverkezés, mint a háború pozitív oldala lehet. Gyakran emlegetik az elrettentést, a támadástól, a háború kirobbantásától való visszatartást például az atomfegyverek pozitívumaként.

Itt lehet megjegyezni, hogy a haderő nemcsak harcra jó, hanem nyomásgyakorlásra is, úgy is el lehet érni dolgokat általa, hogy be sem vetjük – csak megmutatjuk.

Ne feledjük azonban: a háború igen sok szenvedést és pusztítást okoz, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy megéri. (Különösen, hogy a háború bizonyos hasznai csak az egyéniek, üzletiek; és különösen, ha van mód a háború pozitívumainak más módon történő elérésére.)

Végül, mindenképpen el kell még mondani, hogy…

Háború után rendet is kell rakni, mégpedig jól, úgy, hogy ez a rend igazságos és tartós legyen.

Ami nehezebb is lehet, mint győzni. Többek közt azért kell ezt így hangsúlyozni, mert a múltban ez korántsem mindig sikerült; a legjobb rossz példa talán az első világháború lezárása, ami hamarosan a másodikba torkollott. Lásd alább a konfliktusok felvilágosult lezárásáról mondottakat.

4.   Forradalom és puccs

(@@Ami itt le van írva, az nem egy nagy szám. Mit kellene még beleírni? Mit kellene másképp?)

1)    Forradalom ß

A fennálló rendszer egy ideig képes ellenállni a vele elégedetlenek, a változást kívánók akaratának, elfojtani a feszültséget – mely azonban így egyre halmozódik. Ezért, amikor aztán bekövetkezik a változás, az gyakran robbanásszerű, erőszakos.

Említsük meg továbbá, hogy „cirkuszt és kenyeret”; melyek a nép nyugton tartásának alapvető eszközei. Magyarán, ha biztosított az alapvető létfenntartás és az emberek figyelmét is sikerül megfelelően lekötni, gondoskodnak a szórakoztatásukról, azzal a hatalom birtokosai elég jól elejét tudják venni a zűröknek.

2)    Puccs

Egy rendszert nemcsak úgy lehet megtámadni, hogy annak teljes erejével (hadseregével) szállunk szembe, hanem úgy is, hogy közvetlenül a hatalmi központot, a legfelső vezetőket célozzuk meg. Ily módon jóval kisebb energiával és véráldozattal meg lehet buktatni a rendszert – a vezetőkhöz viszont nehéz hozzáférni, leginkább csak a rendszer bizalmi embereinek lehet módja erre.

5.   Mit lehet tenni egy békésebb világért? $

1)    A tudatlanság és befolyásolhatóság csökkentése

Emlékezzünk a fentiekre, ami a félelem, a tudatlanság, illetve a manipuláció konfliktusokban játszott szerepét illeti.

Lásd továbbá ‘A csoportok problémáinak kezelése’ témában az előítéletek csökkentéséről írtakat, azon belül a megismerést és megértést; valamint az ‘Önálló megismerés és cselekvés’ témában, hogy próbáljuk meg önállóan megérteni és megítélni a dolgokat.

2)    Nemzetek közötti párbeszéd és a nemzetközi jogrend

Lényeges, hogy a különböző nemzetek, csoportok vezetői, tagjai rendszeresen érintkezzenek, párbeszédet folytassanak egymással.

Így ismerhetik, érthetik meg egymást ugyanis, így láthatják, hogy „a másik is ember”.

Látható tehát, hogy:

o  Nemcsak a vezetők közötti párbeszédről van szó, hanem az emberek közöttiről is. Ez segít megelőzni, hogy egymásnak lehessen ugrasztani őket.

o  Nemcsak akkor kell egymással beszélni, ha baj van, az érintkezésnek normál körülmények között is zajlania kell. Ez segít megelőzni, hogy baj legyen.

A párbeszéd természetesen a viták, konfliktusok tárgyalásos rendezésére való törekvést is magába foglalja.

Mint máshol is, a nemzetközi párbeszédben is fontos a jó kommunikáció; például a másik meghallgatása, hogy közben egyenrangúként kezeljük a másik felet, a tárgyilagosság, és így tovább. Lásd erről ‘A kommunikáció gyakorlatának alapjai’ témában.

Ami a nemzetközi jogrendet illeti, a legnagyobb gond az vele, hogy nincs mögötte következetes kényszerítő erő – ellentétben azzal, ahogyan egy országban a törvény mögött ott van az állami hatalom. Így a nemzetközi jog szabályai inkább csak konvenciók, kvázi annak a leírása, hogy mi a szokásos eljárás, hogyan volna jó intézni az ügyeket. Bár érvényt szerezni nemigen lehet nekik, már azzal is hasznosak, hogy irányt mutatnak, megszegésük kiváltja a nemzetközi közösség rosszallását, ami némi erőt azért mégis kölcsönöz nekik.

Lásd végül a ‘Globális problémák’ témában a világszintű központi hatalom lehetőségéről írtakat.

3)    Az érdekek összekapcsolása

Értem ez alatt, hogy ha a másiknak rossz, háborúban áll, akkor nekem is rossz legyen, például, mert kevesebb lapostévét fog megvenni tőlem. Ezáltal nekem érdekemben fog állni, hogy a másik országban is béke legyen, amiért valószínűleg hajlandó leszek tenni is ezt-azt.

Lásd ehhez a ‘Globalizáció’ témában, hogy az hozzájárul a világbékéhez.

4)    A konfliktusok fékezése

Egy konfliktus közepette az emberek könnyen elveszíthetik a fejüket és a mértéket, ami könnyen a konfliktus további eszkalációjához, súlyosbodásához vezethet. Fontos tehát ilyenkor is a józan ész megőrzése.

Bizonyos konfliktusok krónikusak, hosszú időn keresztül fennmaradnak; vegyük csak például a zsidók és az arabok szembenállását vagy a szunnita-síita ellentétet az iszlámon belül.

Ilyen helyzetben a kölcsönös bosszulkodás teszi igazán tartóssá a konfliktust, folytonosan feltépi a sebeket, nem hagyja, hogy az ellentétek a múlt homályába vesszenek. Jellemzően a jelenben olyanok gyűlölködnek, akiknek a szembenállás eredeti okához már semmi közük sincs.

Mit lehet erre mondani? Nem nagy ötlet, de először meg kellene fékezni az agressziót, hogy csillapodhassanak a kedélyek, majd minél józanabbul átgondolni, hogy hová vezet, ha a dolgok úgy mennek tovább, mint eddig, hogy az mindenkinek rossz lenne: mindkét oldalnak, illetve mi magunknak, a gyerekeinknek és könnyen olyanoknak is, akik még meg sem születtek.

Mint látható, az első a (tartós) fegyverszünet, nem kell tehát rögtön barátoknak lennünk. Az idő aztán majd megteszi a magáét. Természetesen mindezt a történelmi, nemzeti és személyes sérelmek tengerében nem könnyű elérni.

Lásd ehhez ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában, hogy a szélsőségeseknek érdekük a konfrontáció, az ellenségeskedés fenntartása, illetve a mérsékeltek problémáját a saját szélsőségeseikkel. Lásd továbbá ‘A jóság elvárható mértéke’ témában, hogy az elnyomók és elnyomottak leszármazottai hogyan tudnának elszámolni egymással.

5)    A konfliktusok felvilágosult lezárása

Amire mindenekelőtt a béke stabilitásához, tartósságához van szükség.

A kulcs itt a legyőzöttekkel szembeni mérsékelt eljárás. Vagyis:

o  Nem szabad őket túlzottan megbüntetni, megalázni, kifosztani. Ezek akadályoznák, hogy megbánják, ami rosszakat cselekedtek, amiben hibáztak, egyesítené és bosszúra serkentené őket.

o  Csak a valóban felelősöket kell megbüntetni. Kollektív bűnösségről nem lehet szó.

o  A legyőzötteket partnerként kell kezelni, be kell vonni őket a béke feltételeinek kidolgozásába.

6)    A konfliktusok mögötti valódi okok kezelése

Vagyis nem elég legyőzni az ellenfelet, elfojtani az agressziót, hanem fel kell deríteni a konfliktus eredendő okát, és kezelni kell azt. Ilyen ok mindenekelőtt a nyomor, amely elkeseredést  és tudatlanságot termel, és kiváló táptalaja a szélsőségeknek.

A mögöttes okokkal gyakran nem foglalkoznak eleget, elvégre, ha egyszer nem szólnak a fegyverek, könnyű úgy vélni, hogy nincs is baj. Másrészt az okok kezelése meglehetősen aprólékos és hosszadalmas munkát igényelhet, le kell ásni a társadalmi problémák gyökeréig, meg kell érteni az emberek helyzetét és motivációit, és kitartóan kell munkálkodni azok megváltoztatásán. Mennyivel bonyolultabb ez, mint egy hadsereggel végiggördülni az országon.

Ám a mögöttes okok kezelése nemcsak hatékonyabb, de könnyen olcsóbb is lehet mint az erő alkalmazása, különösen hosszú távon: egy-egy háború is drága, de ha tartósan fenn kell tartani az ellenőrzést, újabb és újabb konfliktusok robbannak ki, az még drágább. Olcsóbb lehet az oktatás, az egészségügy, az állami intézmények fejlesztésével, a gazdaság talpra állításával és hasonlókkal segíteni a problémán. És nem utolsósorban humánusabb is az efféle, ésszel való hozzáállás.

7)    A vezetők megválogatása, felkészítése

A politikai vezetők felbukkanása, hatalomra kerülése egyelőre még a jobb helyeken is meglehetősen esetleges folyamat, melyben a jó vezetésre való alkalmasságukon kívül sok minden más is szerepet játszik, különösen a magánérdekek. Jó volna, ha egyszer majd tervezettebben, szervezettebben, a jó célra való nagyobb tekintettel történhetne ez, ha ebben szellemben jobban fel lehetne készít a vezetőket arra, hogy jó vezetők legyenek.

Lásd ehhez a ‘Felvilágosulás és szabadság’ témában, hogy bár nem kell mindenkitől elvárni a felvilágosultságot, a hatalom csúcsán álló vezetőknek viszont felvilágosultaknak kellene lenniük, minél inkább tisztában kellene lenniük a valósággal.

8)    Távlati célok

Végezetül, a megfelelő értelemben illetve mértékig törekedni kellene az emberiség egységének megteremtésére. Nem kell sokat magyarázni, hogy ha nagyobb közösséget tudnánk érezni az emberek összességével, az emberiséggel, az segítene csillapítani az ellenségeskedéseket. Lásd ‘Az emberiség egysége’ témát, benne azt is, hogy mik segíthetik elő ezt az egységet.

Lásd továbbá ‘A jóság és etika ápolása’ témát, melynek a címe magáért beszél.

Szólj hozzá!

Demokrácia és diktatúra

2016.06.30.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   Szabadság – vagy jólét és biztonság?

Az emberek elsősorban jólétre és biztonságra vágynak. A szabadság – bár nem mellékes – de másodlagos a számukra.

Jól szemlélteti ezt a keresztény Isten hatalmának elfogadása; ami szintén arra mutat, hogy egy jóindulatú, kompetens és stabil diktatúra ellen a többségnek valószínűleg nem volna nagy kifogása. Csakhogy ilyen a valóságban nem nagyon van.

2.   A demokrácia előnyei – a diktatúra hátrányai

1)    A zsarnokság illetve a rossz vezetés elkerülése

A demokrácia nem is annyira a jó vezetésről szól, mint inkább a zsarnokság elkerüléséről, a rossz vezetők leváltásának lehetőségéről.

Egy diktatúrában ez ugyanis nincs meg, a hatalomra jellemző az önkény, az esetlegesség és az ellenőrizhetetlenség. (Illetve, ha még aktuálisan jól is csinálják, könnyen elromolhat.)

2)    Alternatívák

Egy demokráciában jelen vannak a (politikai, világnézeti) alternatívák, azok szabadon versenghetnek egymással, pluralizmus van – szemben a diktatúrával.

3)    Rugalmasság

A diktatúrák rugalmatlanabbak, nehezen reformálhatók. Egyfelől azért, mert a hatalom birtokosai általában nem akarnak változtatni a rendszeren, amelynek a hatalmukat és helyzetük egyéb előnyeit köszönhetik. Másfelől, még ha van is szándék a reformokra, félő, hogy ha kicsit engednek, az egész rendszert elmossa az ár.

4)    A hatalom folytonossága, az utódlás

Egy demokráciában intézményes szabályok vannak a hatalom átadására-átvételére, arra, hogy sose legyen kétséges, hogy az kit illet, és biztosított, hogy az utód se legyen túl rossz. Egy diktatúrában ellenben az utódlás gyakran esetleges, nem ritkák a trónviszályok, és az utód képességei, szándékai is kérdésesek.

5)    Szabadság

A diktatúrákban elnyomás van, a demokráciákban szabadság. Bár a jólét és biztonság előnyt élvez az emberek szemében, ahogy fentebb jeleztem, azért a szabadság sem mellékes.

6)    Közérdek

Általában, a diktatúrában, de a demokráciában is igaz a következő:

A hatalom nagyrészt a hataloméheseket, a saját pecsenyéjüket sütögetőket vonzza.

Ezért aztán jellemzőbben nem is a legérdemesebbek kezébe kerül; illetve a politika hajlik a zsarnokságra. Lásd ehhez az ‘Állam’ témában a hatalommal való visszaélésről mondottakat.

Ezzel együtt a demokráciában a közérdek legalább bizonyos fokig érvényesül. Nem tökéletesen: lásd például itt a többség diktatúráját, a demokráciában zajló machinációkat, illetve ahogy a bennfentesek a köz kárára jól járnak. A diktatúrákban azonban könnyen ennél is rosszabb lehet a helyzet.

7)    Magánkezdeményezés

A diktatúrák gyakran elfojtják a vállalkozó kedvet, a kreativitást, a civil társadalmat. A demokrácia (illetve a piac) engedi ezeket kibontakozni, kihasználja az energiájukat.

8)    A demokrácia kompatibilitása a piaccal

Ez a két intézmény sokban hasonlít egymásra. Így például mindkettő:

·     Decentralizált (a demokrácia pártjai, szervezetei, a hatalom megosztása: a hatalmi ágak között, továbbá a központi kormányzat és az önkormányzatok között – illetve a vállalatok önirányítása a piacon)

·     Organikus (A demokráciában a politikai erők spontán keletkezése, dinamikája – illetve a spontán piaci folyamatok)

·     Versengésre épül

Továbbá a demokráciák jellemzően jobban garantálják a magántulajdont, jobban biztosítják a piaci verseny szabadságát.

Az előbbiekkel szemben a diktatúrák centralizáltak, tervezettebbek, egyeduralmiak, erőfölénnyel operálnak. Továbbá jellemző rájuk a jogbiztonság hiánya, a korrupció és a gazdaság nagyfokú állami ellenőrzése, melyek nem jók a piacnak.

Végül itt jegyzem meg, hogy a diktatúráknak költséges, bürokratikus központi elnyomó, irányító, ellenőrző rendszerre van szükségük.

3.   A diktatúra potenciális előnyei – a demokrácia hátrányai

1)    Rend és stabilitás

Egy diktatúra erős keze nagyobb rendet és stabilitást teremthet. Különösen releváns ez a súlyosan megosztott, erőszakos helyeken – és jó egyrészt a gazdaságnak, mely fejlődéséhez stabilitás kell, de jó a népnek is, amely – bár elnyomás alatt – de biztonságban élhet.

A megosztott, erőszakos helyeken, ahol nincs meg a feszültségeket kontrollálni képes erő, illetve a megfelelő előfeltételek nélkül próbálják bevezetni a demokráciát, nyílt harcok törhetnek ki, a terror, a káosz lehet az úr. Másfelől, a konszolidáltabb, demokratikus országokban is irányváltások, ciklikusság, rövid távú szemlélet jellemezik a kormányzást; és a polgárok is jobban szabadjára lehetnek engedve, amivel nem biztos, hogy mindig megfelelően élnek.

Ugyanakkor, természetesen nem szabad megfeledkezni róla, hogy a diktatúrákban uralmon lévők kényétől-kedvétől függ, hogy mit tesznek a hatalmukkal, mi az ára a rendnek. Továbbá, az elfojtott feszültségek robbanásszerűen szabadulhatnak fel, ha az őket ellenőrzés alatt tartó hatalom meggyengül, eltűnik.

Lássuk továbbá, hogy a demokráciák kisebb rendjének, fegyelmének is megvan a pozitív oldala: például a visszafogott politikai torzsalkodás, a polgárok demonstratív véleménynyilvánítása segítheti a feszültségek feldolgozását, a kompromisszumok megtalálását; nem utolsósorban pedig ott van a polgárok szabadságának jó oldala.

Mellesleg, egy jól kézben tartott, stabil diktatúra sokszor a külföldnek is jobban jön, mint egy ingatag demokrácia. Már csak azért is, mert gyakran jobban lehet vele üzletelni, és mert nem jönnek a menekültek az instabillá váló országból.

2)    Politikai hatékonyság

Egy diktatúrában potenciálisan hatékony lehet a döntéshozatal.

A meghozott döntéseket aztán jobban végre is lehet hajtani, egy hatékony, erőskezű rendszerben.

Ám nyilván ezzel kapcsolatban is kérdés, hogy kinek az érdekeit szolgálja a hatékonyság. Továbbá a központi hatalom elbürokratizálódhat, illetve különösen a kicsi (de nagyszámú) helyi ügyek intézése lehet hatékonytalan úgy, hogyha túl centralizált a rendszer, mindenről a központban döntenek.

3)    A súlyos válsághelyzetek, társadalmi problémák kezelése

Ezek hatékonyabb kezelésének a lehetősége is megvan a diktatúrában. Miért?

o  A hatékonyabb döntéshozatal és végrehajtás miatt.

o  Mert népszerűtlen, de a probléma kezeléséhez szükséges intézkedéseket is meg lehet tenni.

o  Mert egy diktatúra elvileg messzebbre tekinthet, hosszú távú programokat is végigvihet.

Példának vehetjük, ahogy az ókori Rómában vészhelyzet esetén diktátort neveztek ki, vagy napjaink Kínai egykepolitikáját.

A demokrácia viszont általában rövidtávra tekint: a pártoknak, a kormánynak mindenekelőtt a következő választást kell megnyerniük, és rendszerint a politikájukat is ehhez igazítják. Még ha bele is kezdenek valamilyen hosszabb távú projektbe, nincs rá biztosíték, hogy azt a következő kormányok véghez is viszik, illetve könnyen lehet, hogy a babérokat mások aratják majd le. Lásd még a ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában a piac rövidtávú szemléletét.

És a diktatúrában is csak a lehetősége adott a fentieknek: a legtöbb diktatúra ugyanis buta, hamis ideológiák vezérlik őket, túl messzire azért ők sem tekintenek, illetve a kellő szándék sincs meg bennük.

4)    Nagy alkotások

A diktátorok (császárok, királyok) gyakran indíttatást éreznek rá, hogy saját nagyságukat dicsőítendő nagy alkotásokat hozzanak, hozassanak létre, különösen, építkezzenek. Ezzel valóban maradandót alkothatnak. Vegyük csak a piramisokat vagy a moszkvai metrót.

Természetesen azonban nem mindegyik diktatúra építkezik, pláne jól. Például Magyarországon sem sok említésre érdemes keletkezett a kommunizmus idején. (@@Jobb példa?)

Ami a demokráciákat illeti, azokban nehéz megindokolni az ilyen jellegű költekezést, mert rögtön az a kérdés, hogy miért nem az emberek jólétére fordítják a pénzt. A demokráciák közberuházásai gyakran funkcionálisak, nem nagyon szeretnek olyasmire költeni, ami ezen túl van. (Amitől még a korrupció miatt többe kerülhetnek a kelleténél.) Lásd még ehhez az ‘Iparizált világunk’ témában az eredetiség és a műgond napjainkban tapasztalható visszaszorulását. $

4.   A demokráciákban tapasztalható további visszásságok

1)    A többség diktatúrája

Egy demokráciában fennáll annak a veszélye, hogy a többség elnyomja a kisebbséget; például ha pusztán a többségi elv érvényesülne, az aktuális többség megszavazhatná, hogy a kisebbségtől vegyenek el mindent. Ezért vannak a különböző demokratikus kisebbséget védő szabályok, például, hogy bizonyos törvények megváltozatása minősített többséget igényel, de ilyen a homogén választói körzetek kialakítása vagy a területi autonómia is. Ezekről némileg bővebben az ‘Állam’ témában lehet olvasni, a hatalommal való visszaélés megakadályozásának eszközei között.

2)    A választások közötti kvázi diktatúra

Vagyis, hogy a demokráciákban is adott időre rábízzák a hatalmat valakire. (Nyilván, azért a megfelelő módon korlátozva azt). Nem arról van szó tehát, hogy minden kérdésben folyamatosan a nép dönt, a létező demokráciák sem abszolútak. Lásd alább a képviseleti és közvetlen demokráciáról mondottakat.

3)    A politikai machinációk a demokráciákban is gyakoriak

Általános például a választók manipulálása, megvesztegetése. Lásd ehhez, amit itt írok a demokráciákban zajló osztogatásról, hazugságokról és demagógiáról. Manipulálhatják aztán a képviselőket is, a többi politikus, vagy a lobbisták. De machinálhatnak például a választókörzetek átszabásával, a választási szabályok áthangolásával, és így tovább… Lásd ehhez, amit az ‘Állam’ témában a hatalom bebetonozásáról írok.

4)    A demokráciában sem feltétlen tudni az igazságot

Alapjában azért, mert bárki bármit állíthat. És gyakran állít is, ellentmondó nyilatkozatok születhetnek nap, mint nap, a nem túl jelentős ügyekben is; a szembenálló felek már-már automatikusan az ellenkezőjét állítják egymásnak. Ez aztán általános szkepticizmust szül a politikával szemben, elősegíti a demokráciából való kiábrándulást. (@@Én ugye elsősorban azt látom, ami Magyarországon folyik. Másutt is így van? Vannak kulturáltabb helyek?)

Persze a diktatúrában is hazudnak – de egyszerűbben. Egyfelől csak egy felől jön az áldás; másfelől konzisztensebb: megvannak az alapvető dogmák, és nem változik, hogy kinek hallatszik erősebben a hangja. (Ezáltal az illúziója jobban meglehet annak, hogy az igazat mondják – bár ez természetesen nem menti a hazugságot.) Nem utolsósorban az ellenzék is egységesebb lehet, és maga kevésbé szorul rá, hogy hazudjon.

5)    Demagógia

A demagógia olyan politikai retorika, előadásmód, mely vágyakra, érzelmekre, félelmekre, előítéletekre épít, s közben könnyen elrugaszkodik a valóságtól, a racionalitástól.

Bár jellemzően a politikusokat hibáztatják érte, alapvetően az emberek igénylik a demagógiát, az ígérgetést, a leegyszerűsített magyarázatokat. Nehéz is a politikát őszintén csinálni, nehéz a szükséges, de kellemetlen intézkedéseket nyíltan kezelni, keresztülvinni.

Természetesen demagógia sem csak a demokráciákban van, a diktatúrák is alkalmazzák, de az előbbiben a visszásabb. (@@Mondható az, hogy a demokráciában jellemzőbb a demagógia? Pl. mert egy stabil hatalomnak kevésbé van rá szüksége, mint a demokrácia folytonosan versengő pártjainak, politikusainak.)

Érdemes látni még, hogy a válsághelyzetek kedveznek a demagógiának: amikor ugyanis rossz a helyzet, felfokozódnak a vágyak, az érzelmek.

6)    A szavazók korlátoltsága és rövidlátása

Amit már csak a demagógiára való fogékonyságuk is mutat. Az emberek nagy része nem túl eszes, illetve nem érdeklik a távolabbi megfontolások – a demokráciában pedig a döntés (lehetősége) a nép kezében van. (Ráadásul, még akinek meg is van az esze, képes távolabbra látni, annak is megvan a maga baja; ideje, energiája neki sincs sok a közügyekre.)

A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van, hogy ezt az árat lehet, hogy megéri megfizetni a zsarnokság elkerüléséért, illetve, hogy az átlag diktatúra sem jobb e tekintetben.

7)    Anyagi kérdések

Először is, közismert, hogy a demokráciákra jellemző a megszorítás-osztogatás ciklusa. A választásokhoz közeledve a hatalmon lévők újraválasztásuk érdekében igyekeznek lendíteni a közhangulaton, gyakran állami költekezésbe, osztogatásba kezdenek – a választásokat követően azonban újra meghúzzák a nadrágszíjat. Ennek pusztán politikai céljai vannak, közben nincsenek tekintettel arra, hogy mivel jár ez a gazdaságra nézve, melynek vélhetően jobb volna a stabil gazdaságpolitika.

Másodszor, a demokráciában a választási kampányhoz, a győzelemhez fontos a pénz, a jelöltek, a pártok reklámozása, népszerűsítése nincs ingyen.

Harmadszor, a demokráciában a hatalmi helyzet elvileg nem jár kiemelkedő anyagi haszonnal; az elnököt, a miniszterelnököt sem fizetik meg különösebben kiemelkedően. Felmerül a kérdés: miért akarjon valaki hatalomra kerülni egyáltalán $?

A pénzen kívül persze lehet más is, ott van a becsvágy, a hatalomvágy, az idealizmus is. De valójában a háttérben jelentős anyagi hasznokról is szó van. Lehet ez „tiszta”: a hírnévből már önmagában hasznot húzhat az ember, mondjuk, ha a politikus ír egy szakácskönyvet. Ám gyakran másról van szó, a hatalommal való visszaélésről, korrupcióról, lobbi pénzek bezsebeléséről.

Láthatjuk egyúttal a pénz, a pénzes körök befolyását a politikára: akár a kampányok támogatásán, akár a lobbi tevékenységen keresztül történik ez, akár ha szimpla korrupcióról van szó. (Ami természetesen nyílt titok – a rendszer eredendő furcsaságáról viszont nemigen esik szó, arról, hogy miért akarjon valaki hatalomra kerülni, ha azt elvileg nem nagyon fizetik meg.)

8)    Polarizáció

Gyakran jellemző a demokráciákra a politika polarizációja, szélsőségek felé tolódása.

Mi az eredmény? Megosztottság. Valamint ezért nincsenek valódi, tényleg középen álló pártok a politikában – pedig így lehetne mindkét oldal erényeit egyszerre felhasználni. Utóbbiról lásd erről az ‘Egy jobb világ’ témában.

Érdemes itt hangsúlyozni, hogy az alapvető szabályok meghatározásához (mint amilyen az alkotmány), és a hosszú távú projektekhez (mint például a népesedéspolitika, oktatáspolitika, vagy a hátrányos helyzetű kisebbségek felzárkózatása), széleskörű konszenzus szükséges.

Végül, a demokráciákra jellemző polarizáció ellenpontjaként tekintsük az egységet, amely a diktatúrákban jellemezheti az ellenzéket – hiszen a közös ellenség összeköt. (Bár ez sem mindenütt van így, az ellenzék is pártoskodhat magától, vagy az uralmon lévőknek sikerülhet megosztania azt.)

A szélsőségekről általában lásd a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában. Lásd továbbá ‘A csoportok alapvető jellemzői’ témában a csoportokat összetartó erőket, hogy az egyének miért tartanak a csoportokkal, miért állnak be a legtöbben valamelyik táborba.

9)    A demokráciák kifelé sem mindig angyalok

Tekintsük csak az USA illetve a CIA mesterkedéseit a világban Vietnamtól Nicaraguáig, Chilétől Kongóig. (@@Jobb példák?)

Nyilván, bizonyos fokig természetes, hogy mindenki a saját érdekeit védi – van azonban az etikusságnak egy elvárható szintje. Meg kell azonban hagyni, hogy az USÁ-hoz képest sokkal rosszabb is történhetett volna, mondjuk, ha a nácik nyerik a háborút, illetve az amerikaiak többször tényleg a jó ügy mellett avatkoztak be.

5.   Demokrácia vagy diktatúra?

Milyen tanulságokat lehet levonni a kérdésre nézve?

1)    Bizonyos helyzetekben a diktatúra elvileg működhet jobban, mint egy demokrácia

Különösen a következő esetekben:

o  Ahol az alapvető stabilitást, életfeltételeket kell biztosítani

o  Erősen megosztott, erőszakra hajlamos társadalmakban

o  Súlyos válsághelyzetek, társadalmi problémák esetén

o  Ha a vezér jó szándékú és kompetens

De:

o  Nem jellemző, hogy jól csinálnák.

o  Megvan az ára. Lásd fentebb a diktatúra hátrányait.

o  Még ha jól is csinálják éppen, könnyen félrecsúszik.

2)    A (jól működő) demokráciának megvannak az előfeltételei

Így:

o  Hogy ne legyen olyan a helyzet, amikor inkább a diktatúra a jobb. (Az előbb megfogalmazottak: alapvető stabilitás biztosítása, stb…)

o  (Demokratikus) kulturáltság, mérsékelt opportunizmus

Hogy ugyanis az emberek illetve a politikusok tudjanak élni a szabadsággal, képesek legyenek a kulturált párbeszédre és versengésre, el tudják viselni, ha vesztenek, ne akarják kihasználni a rendszer jóindulatát, és szem előtt tartsák a köz érdekét is.

Lásd ehhez ‘A kultúra és az ember’ témában a kultúra hatását a társadalom lehetőségeire és működésére.

o  Mérsékelt egyenlőtlenségek

Máskülönben a gazdagok könnyen kézben tarthatják a hatalmat így vagy úgy, illetve a sok szegény jó táptalajt biztosít a populizmusnak.

Mindezek folytán…

A demokráciát nehéz egyik napról a másikra bevezetni.

3)    A demokrácia és diktatúra mérlege

o  A demokráciának megvannak az előnyei, de nem csodaszer.

Talán a legfontosabb előnye pedig a zsarnokság elkerülése.

o  Bizonyos esetekben lehet létjogosultsága a diktatúrának.

De jó, ha megvan a kiút lehetősége belőle.

o  Nem feltétlen kell szélsőségekben gondolkozni: a rendszerek lehetnek bizonyos fokig demokratikusak, bizonyos fokig diktatórikusak.

6.   Egyebek

1)    A központosítás és decentralizáció skálája

Annak, hogy mennyire központosított egy rendszer, nem csak két állapota lehetséges, a teljes központosítás vagy a teljes decentralizáció: a központosításnak fokozatai vannak. Igaz ez a politikai és a gazdasági rendszerekre is, és jó látni, hogy a való világ rendszerei általában keverékek.

2)    Az elvek és érdekek keveredése a politikai összetartásban

‘A csoportok alapvető jellemzői’ témában olvasható, hogy a csoportokat különböző erők tartják össze. Ide tartoznak többek között: 1) az elvek, a gondolkozás hasonlósága, illetve 2) az érdekek. E kettő keveredik akkor, amikor arról van szó, hogy miért tartanak az emberek egy-egy politikai mozgalommal.

Keverednek egyrészt egyénen belül: az ember részben az elvei miatt tart az adott mozgalommal, például a baloldallal azért mert szimpatikus számára a társadalmi igazságosság eszméje – részben azonban az érdekei miatt is, például mert ha a baloldal kormányra kerül, majd felemeli a minimálbért, és ezzel ő maga is többet vihet majd haza.

Elvek és érdekek keverednek továbbá egyének között is: egyesek inkább az elveik, mások inkább az érdekeik miatt tartanak az adott párttal, mozgalommal. Tekintsük csak az elvhű és a köpönyegforgató politikusokat. Mindkét fajta keveredés megvan alul és felül is.

3)    A nép kezelhetősége

A politikának általában az a jó, ha a választók egyszerűek, kiszámíthatóak és befolyásolhatóak.

Igaz ez a diktatúrára, de a demokráciára is.

Továbbá így van ez nemcsak a választók, hanem a fogyasztók tekintetében is: a piac is a kezelhető fogyasztót szereti.

4)    A közvélemény változékonysága

A közvélemény elég változékony tud lenni politikai kérdésekben. Emlékezzünk csak a rendszerváltást vagy az EU csatlakozást megelőző lelkesedésre, majd a rákövetkező kiábrándulásra Magyarországon. De lehet itt idézni, ahogy valamilyen fenyegetés felmerülése, illetve egy-egy győztes háború képes lendíteni a hatalmon lévők népszerűségén; vagy említhetjük a politikai váltógazdálkodást, amikor két párt váltogatja egymást a hatalomban, mert az aktuálisból mindig kiábrándul a nép.

5)    Képviseleti és közvetlen demokrácia

Demokrácia alatt rendszerint a képviseleti demokráciát értik, vagyis azt, hogy a választók képviselőket választanak, az ügyeket pedig ezek a képviselők döntik el. A demokrácia abszolút formája azonban a közvetlen demokrácia volna, amikor az ügyeket maguk a polgárok döntenék el közvetlenül.

6)    A politikai ciklus hosszának egyensúlya

Se az nem jó, ha két választás között túl kevés idő telik el, se az, ha túl sok.

7)    Koalíciós kormányzás

Erre akkor van szükség, amikor egy politikai erő önmagában nem rendelkezik a megfelelő többséggel. Hátránya, hogy ilyenkor alkudozni kell kormányon belül, amivel csökkenhet a kormányzás hatékonysága, illetve fennáll a veszélye, hogy a kormány felbomlik. Másrészt a kompromisszumos irányvonal a társadalom nagyobb részének lehet kielégítő.

Itt érdemes szólni a „mérleg nyelvének” előnyös helyzetéről is. Ez azt jelenti, hogy ha van egy kisebb párt, melyre azonban nagy szükség van egy koalíciós kormány megalakításához, akkor ez a párt a méretéhez, támogatottságához képest jobb alkupozícióval fog rendelkezni, nagyobb hatalmat kaphat. Erre példa a viszonylag kicsi SZDSZ esete az MSZP-vel Magyarországon ß. (@@Jó ez a példa?)

8)    Az egység megtartásának fontossága

A különféle mozgalmaknak, szervezeteknek, testületeknek fontos az egységük megtartása, különben frakciókra eshetnek szét, vagy elhagyhatják őket a tagjaik, esetleg a kilépettek a szervezet ellen fordulhatnak. Különösen, ha egyeseket hagynának távozni, az a többiek számára precedenst teremtene: ezért is nagy lehet a nyomás a tagokon a bennmaradásra. Kiváltképp igazak ezek a kimondottan erővel összetartott csoportosulásokra. Példaként említhető minderre a kommunista pártegység, a termelőszövetkezeti tagság, de az is, hogy a maffiából nem lehet kilépni ß. (@@Jó példák ezek? Jobb példák?)

Továbbá, a fennálló rendhez, a status quo-hoz ragaszkodók, különösen a diktatúrák számára fontos lehet az olyan felforgató, rendszerellenes szervezkedések, mozgalmak csírájában történő elfojtása, melyek lendületet nyerhetnének, és később már jóval nehezebben lenne harcolni ellenük. (@@Példa?)

9)    Az ideológiák szerepe

Az ideológiák fontos szerepet töltenek be a diktatúrákban és demokráciákban; lásd ehhez itt fentebb, hogy az emberek igénylik a leegyszerűsített magyarázatokat. Lásd továbbá az ‘Ideológiák’ témát, benne a kommunista ideológiát, illetve a kommunizmus kudarcainak okait, továbbá a náci, a konzervatív és a liberális ideológiákat.

Szólj hozzá!