HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című készülő könyvhöz tartozó fórum. Itt lehet nyilvánosan kifejteni és megvitatni a könyvvel kapcsolatos gondolatokat. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a központi oldalon (www.egyvilag.hu) található. Sok fontos és érdekes dologról olvashatsz ott, ha még nem jártál arra, látogasd meg! A kézirat és a véleményezés nyílt, mindenki érdeklődését, hozzászólásait szívesen veszem. (A szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozatot és az elérhetőséget is lásd az iménti internet címen.)

A legutóbbi kommentek

  • monddazigazatmar: "ezt tartom a Fidesz legnagyobb bűnének, azt, ahogy egymás ellen fordította, egymás ellen hergelte a népet, a barátokat, ismerősöket, csak azért, ho... (2018.04.20. 17:32) Választási különkiadás 2018
  • stim: @Trackers: teljesen egyetértek veled:) (2018.04.20. 12:07) Választási különkiadás 2018
  • stim: Én szeretnék arra kérni mindenkit, hogy lehetőség szerint az eredményeket vegye figyelembe és ne a pillanatnyi érzelmi hangoltságának, az indulatain... (2018.04.20. 12:02) Választási különkiadás 2018
  • Utolsó 20

Specializáció és standardizáció

2018.05.31.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   A specializáció és standardizáció területei

A társadalom, és különösen a modern társadalom jellemző jelenségei a specializáció és a standardizáció. A specializáció elsősorban azt jelenti, hogy az embereknek foglalkozásuk van, bizonyos tevékenységekre, bizonyos területekre, szakterületekre szakosodnak. A standardizáció pedig annyit tesz, hogy az adott fajta szakemberek hasonló képzést kapnak, hasonló ismeretanyaggal és képességekkel rendelkeznek, illetve gyakran ezen túl is hasonlítanak egymáshoz.

Sokféle dologra jellemző a specializáció, standardizáció:

    Emberek

Lásd ehhez az ‘Iparizált világunk’ témában a társadalom gépezetét, és hogy abban az emberek, mintegy – specializált és standardizált – alkatrészként működnek.

    Szervezetek

Ahogy vannak a bankok, az építőipari vállalkozások, az iskolák, stb… mind-mind a maga saját feladatával.

    Országok

Ezek is gyakran szakosodnak: vannak, melyek inkább gépeket gyártanak, mások nyersanyagokat exportálnak, megint másoknak a turizmus a fő bevételi forrása, stb…

    Szerszámok, alkatrészek

Mondjuk, a standardizált csavarok, melyeket könnyű kicserélni, helyettesíteni. Másrészt meg vannak célszerszámok, speciális alkatrészek is.

    Termékek

Lehet itt egyfelől a tömegtermelést említeni, a sok sorozatban gyártott termékkel – bár a piacgazdaságra jellemző a választék bősége is. Másfelől érdekes tendencia, ahogyan a piac telítődésével egyre specializáltabb termékek jelennek meg, ugyanis sokan inkább megveszik például a férfi vagy a női borotvát, mint az uniszexet, mivel úgy érzik, az előbbiek biztos jobban működnek majd a saját nemüknél – akkor is, ha valójában nincs nagy különbség. Lásd erről az ‘Érdekes gazdasági jelenségek’ témában.

    Tevékenységek

Mert nemcsak azok a specializáltak, akik a különféle tevékenységeket végzik, hanem maguk a tevékenységek, azok inputjai és outputjai is. Ezeknek egyfelől egymással is össze kell illeniük, másfelől pedig az egyes specialisták által átadott teljesítményeknek megvannak a maguk szakmai standardjai is.

A különféle specialisták ily módon, egymással modulárisan kapcsolódva hozzák létre a végső eredményt.

    Információ, ismeretek, képességek

    Csomagok: ideológiák, dogmák, szerepek

    Élőlények

    Fizikai alapok

* * *

A fentiekből láthatjuk, hogy a specializáció és a standardizáció gyakran együtt jár: a specializált emberek, alkatrészek, ismeretek, stb… a maguk csoportján belül egyúttal standardizáltak is. Ez nem túl meglepő, tekintve, hogy mind a specializáció, mind a standardizáció jelentősen növeli a hatékonyságot, mindkettő fontos alapelve az iparizált világnak.

Végül, vegyük észre a szinteket a specializáció és standardizáció megjelenéseiben.

2.   Előnyök és hátrányok

Milyen előnyei és hátrányai vannak a specializációnak illetve a standardizációnak?

2.1. Előnyök

Előny mindenekelőtt a hatékonyság, ahogy az előbb említettem: aki egy dologra specializálódik, az jobban képes azt elvégezni, a standardizáció pedig csereszabatosságot és sorozatgyártást tesz lehetővé, lásd mindjárt.

1)    A specializáció előnyei

A specializáció és együttműködés kapcsolatáról, ezek előnyeiről a ‘Versengés és együttműködés’ témában lehet olvasni:

    Az együttműködés teszi lehetővé, hogy az ember specializálódjon, mivel így tudja elcserélni a munkája eredményét más specialistákkal.

    Azért hatékonyabb ez így, mert az egyedek, az emberek önmagukban korlátozott képességekkel bírnak, egyúttal pedig azok el is térnek egymástól, mindenki másban jó tehát.

    Az együttműködés során mindenki valami olyanra specializálódhat, amiben jó. Ennek révén hatékonyabbá válik a különböző feladatok ellátása, nagyobb eredményt érnek el, és a rendelkezésre álló munkaerőt is jobban kihasználják.

2)    A standardizáció előnyei

    Csereszabatosság

Magyarán, mivel az egyik alkatrész, munkavállaló olyan, mint a másik, könnyű kicserélni, helyettesíteni őket.

    Sorozatgyártás

Ami nyilván olcsó és hatékony. Mint a csereszabatosság, a sorozatgyártás is alkalmazható emberekre is, ahogy az iskolarendszer sorozatban bocsájtja ki a standardizált szakácsokat, mérnököket, stb…

    Versengés

A standardizált emberek könnyen helyettesíthetők egymással, igyekezniük kell tehát, hogy nehogy valaki másra essen a választás – különösen a piacon, ahol a választék mindig elérhető.

    Könnyebb eligazodás

Azáltal, hogy a dolgok, emberek kategóriákba sorolhatóakká válnak, nem az van, hogy minden egyedi.

Látható tehát a mindezek révén növekvő hatékonyság; és még annyit hozzá, hogy mai világunkban az elért előnyök mindenekelőtt anyagiak.

A specializáció és standardizáció előnyei is több szinten mutatkoznak: egyfelől hatékonyabban működünk, többet termelünk közösségi szinten – másfelől az egyénnek is több jut ebből. Ebből a szempontból tehát egyfelől a rendszert is megéri átállítani, másfelől egyénileg is érdemes specializálódni.

2.2. Hátrányok

Az alábbiak elsősorban a specializáció hátrányai. A standardizációról is el lehet azonban mondani, hogy az ember felad vele az egyediségéből, egyéniségéből – már persze, akinek ez valóban számít.

    A látókör szűkülése, egyoldalúság

Lásd erről alább az emberi hatások között, beleértve azt is, hogy az ember kevesebb mindenben talál örömet.

Lásd továbbá a ‘Reális világkép’ témában annak előnyeit, melyeket félő, hogy a túlzásba vitt specializációval elvesztegetünk.

    A specialisták érzékenysége

Amikor az együttműködés megbomlik, akkor a specialisták bajban vannak, hiszen csak egy dologhoz értenek, nem képesek önállóan boldogulni. A specializációra épülő együttműködés rendszerének egészét azért ritkán fenyegeti komoly veszély – ellenben az már gyakrabban előfordul, hogy valaki nem kap munkát a szakmájában, illetve hogy minden apróságban, ami kívül esik a szakterületén, más segítségére szorul.

Lásd ehhez az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ című témában, a másoktól való függésünket; továbbá ‘Az evolúció logikája’ témában a specialista élőlények érzékenységét.

    A világ és a problémák széteső szemlélete

Miáltal különösen a bonyolult társadalmi problémákat nem látják át, csak a tüneteiket kezelik. Lásd alább.

3.   A specializáció és standardizáció tényezői

E kettővel kapcsolatban számos tényező játszik szerepet.

1)    Specializáció

2)    Standardizáció

3)    A különbözőség helyzete

Vagyis azoké, akik nem standardizálódnak.

Egy működő rendszernek, egy bejáratott gépezetnek, amilyen a társadalom is rendszerint, megbízható, standardizált alkatrészek kellenek. Az új ötletekhez, eredetiséghez, illetve a forradalmi változásokhoz ellenben egyéniségekre van szükség.

Másfelől, a piac azért a kreativitást is díjazza, azokat, akik ki tudnak találni valami újat, amit el lehet adni az embereknek; valamint a demokráciák is viszonylag jól tolerálják a másságot.

4)    A körülmények hatása

Hogy mennyire dívik a specializáció és standardizáció, mennyire ez az, amivel boldogulni lehet, mennyire ez az eszmény, az a körülményektől függ. A mai, iparizált világban ezek alapvetőek – viszont voltak korok, az őskor vagy a reneszánsz időszaka, amikor más volt a helyzet.

4.   Emberi hatások

Milyen hatással van az emberre a szóban forgó két jelenség?

1)    A specializációra, standardizációra irányuló nyomás

2)    Egyoldalúság, a látókör és a boldogság forrásainak szűkülése

Amit a specializáció elősegít.

Továbbá, a választás sem teljesen szabad, hogy az ember mire specializálódjon.

Érdekes kérdés ezzel kapcsolatban, hogy vajon az emberek mekkora része szereti a munkáját.

A modern világban tapasztalható beszűkülésnek, felületesedésnek egyébként a specializáción kívül egyéb okai is vannak, például, hogy a gazdasági és a politikai rendszernek sem érdeke, hogy az emberek gondolkodjanak. Lásd erről az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában.

Végül, nem árt megjegyezni, hogy a specializálódás, standardizálódás azért nem mindenkit zavar egyformán. Lásd ehhez az ‘Embertípusok’ témában a specialista és generalista típusokat.

3)    Hasonlóság

A szakmai csoportokon belül, a standardizáció eredményeképp. Erről szintén az ‘Embertípusok’ témában lehet olvasni; lásd továbbá a csoportok közös jellemzőit is ‘A csoportok alapvető jellemzői’ témában.

4)    Befelé fordulás

A specialistákra jellemző, hogy jelentős részben maguk között érintkeznek, és ezért sem ismerik túl jól a többi féle embert.

5.   A világ és a problémák széteső szemlélete

A specializáció folytán minden területnek megvannak a szakértői – az átfogó összefüggésekre, a nagy képre viszont már kevesebb figyelem irányul. Ezzel egyrészt tudást vesztünk, másrészt a bonyolult, sok összetevős problémákat sem tudjuk megfelelően kezelni.

Különösen az összetett társadalmi problémák széteső szemlélete a problémás.

A különféle szakmák képviselői a saját nézőpontjukból szemlélik a világot, a problémáknak leginkább az őket illető oldalát érzékelik, és a saját eszközeikkel próbálnak hozzájuk nyúlni – vagyis, ahogy mondani szokták: „akinek kalapács van a kezében, az hajlamos mindent szögnek nézni”.

És az is jellemző, hogy a problémák tüneteit próbálják kezelni, a gyökerük helyett.

Még egy lényeges aspektus, ami a specializálódás miatt is hajlamos kikerülni a fókuszból: az etikai megfontolások. Sokan vannak vele úgy, hogy hadd végezzem a dolgomat, aztán, hogy a munkám eredményét mire használják, hogy jobb vagy rosszabb lesz tőle a világ, az már nem az én dolgom. Jó, ez azért nem mindenki problémája, de mondjuk a fegyvertervezők és -gyártók, a katonák, az elnyomó rendszereket kiszolgáló hivatalnok, sőt számos tudós is vélhetően ekképp könnyít a lelkiismeretén. Lásd erről a ‘Modernitás és etika’ témában.

Tegyük hozzá, hogy természetesen nem egyedül a széteső szemlélet miatt nem kezelik rendesen a társadalmi problémákat, hanem például mert az emberek inkább a saját pecsenyéjüket sütögetik, korruptak, stb…

6.   A specializált törekvések abszolút szemlélete $

Abszolút módon, önmagukban szemlélve, a specializált törekvések, tevékenységek meglehetősen értelmetlennek tűnhetnek; például amikor valaki, egy élsportoló, arra teszi fel az életét, hogy minél magasabbra tudjon ugrani.

Szólj hozzá!

Ár és érték

2018.04.19.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   Ár és érték

1.1. Fogalmak, és az értékről a legfontosabbak

Az ár és érték két külön dolog:

1)    Ár

Az ár azt jelenti, hogy valami mennyibe kerül.

2)    Érték

Az értékek általában véve a világ megbecsülendő, érvényesítendő dolgai. Hogy konkrétan mely dolgok ezek, azt én a boldogságon keresztül határozom meg: érték az, ami boldogságot okoz, illetve lehetővé teszi vagy elősegíti a boldogságot. Egy dolog értéke pedig annál nagyobb, minél több boldogságot okoz, tesz lehetővé vagy segít elő.

Az értékekről egy külön téma szól.

Lásd továbbá itt alább a piaci értékről mondottakat, valamint az ‘Értékteremtés’ témát is.

1.2. Az ár és érték összefüggése

Ami értékes, az gyakran többe is kerül; másfelől pedig, ha valami drága, annak az emberek nagyobb értéket is tulajdoníthatnak, az ár növelheti az értéket.

1)    Az érték hatása az árra

Azt nem kell sokat magyarázni, hogy az értékeket, a megbecsülendő, boldogságot okozó dolgokat az emberek keresik, gyakran fizetnek is értük – ami növeli az értékes dolgok árát.

2)    Az ár hatása az értékre

Illetve az értékítéletre. Az ár az áru egyik címkéje: ha valaminek magas az ára, arra az emberek hajlamosak úgy tekinteni, hogy többet is ér, értékesebb. Az ár tehát hatással van az emberek értékítéletére, ezen keresztül pedig az értékre magára ß is, mivel jobban is örülnek egy általuk értékesnek tartott dolognak.

1.3. Az ár és érték kettőssége

Lássuk most, mik távolítják el egymástól az árat és az értéket.

Először is, vannak dolgok, melyeknek nincs áruk – értékük viszont annál inkább; mint például a napfény vagy az ember. Az ilyesmikkel nem kereskednek, mégis boldogságot okoznak, lehetővé teszik, elősegítik azt.

Ám az ár azoknál a dolgoknál sem mindig fedi azok értékét, amelyeknek van áruk:

    Például mert a vásárlók „a forintjaikkal szavaznak”, a gazdagok igényeinek, boldogságának nagyobb a súlya az ár meghatározásában.

    Alább látni fogjuk, hogy a dolgokat nemcsak használati, hanem befektetési céllal is keresik – és emiatt az áruk igencsak el tud szakadni a használati kereslet által indokolttól.

    A keresleti és kínálati görbe, az ár és az érték

E görbékről részletesebben lásd ‘A piac alapjai’ témában. A keresleti görbe azt mutatja, hogy az emberek összességükben milyen áron mennyit keresnek egy adott jószágból, ami rendszerint egy jobbra lefelé lejtő görbét ad. Ebből elvileg lehetne képezni egy „átlagos keresleti árat”, mint az értéknek egy becslését – azonban egyfelől már a keresleti görbét sem pusztán az jelöli ki, hogy az adott áru mennyi boldogságot okoz a fogyasztóknak, hanem például az utóbbiak anyagi helyzete is; másrészt az árat a kereslet nem egyedül, hanem a kínálattal együtt határozza meg.

Közelebbről, a kínálati görbe általában jobbra felfelé ível, egy pontban metszi a keresleti görbét, és ennek a pontnak a két koordinátája adja meg az egyensúlyi (piaci) árat és mennyiséget. A kínálat ugyancsak el tudja téríteni az árat az értéktől: különösen, vannak dolgok, melyeknek rengeteg boldogságot köszönhetünk, mégis egészen olcsók, mint például az ennivaló vagy a ruha – ezekből ugyanis bőséges a kínálat, normál körülmények között legalábbis.

A (piaci) ár tehát nem feltétlen tükrözi a dolog értékét. Lásd ehhez még itt mindjárt, hogy mennyi minden van hatással az árra, a keresletre és kínálatra. (Többek között, hogy előfordul, hogy nem is a kereslet és a kínálat szabja meg az árat, hanem mondjuk az állam.)

2.   Ár

Az árral kapcsolatban a legfontosabb a piaci ár, melyre már utaltam. A piaci árról és egyensúlyról tehát ‘A piac alapjai’ témában lehet bővebben olvasni. Lásd még ott többek között a piaci ár egyértelműségét és egységességét is, továbbá azt is, amikor az ár nem a piacon alakul ki, hanem alku kérdése vagy árverés során határozódik meg.

Lássuk, mi mást lehet még elmondani az árral kapcsolatban.

2.1. A piaci árat, a keresletet és kínálatot befolyásoló tényezők

A lényeg, hogy ilyenből sok van.

A dolgok ára tehát, kitéve mindezen tényezőknek, meglehetősen esetleges.

2.2. A használati és a befektetési célú kereskedés és az ár

A dolgokkal alapvetően két céllal kereskednek:

1)    Használat

Mint amikor veszek egy vekni kenyeret és megeszem.

2)    Befektetés

Például, amikor valaki aranyrudat vásárol. Ilyenkor az a cél, hogy a vagyonunkat tároljuk, kamatoztassuk az adott dologban, amíg fel nem akarjuk szabadítani, másra nem akarjuk fordítani azt.

Melyek a tipikus befektetési javak? Például az arany, az értékpapírok, a műtárgyak és az ingatlan.

Miket lehet róluk elmondani?

Először is, vannak köztük úgynevezett menedék javak, melyek jellemzően biztosabban megőrzik a beléjük fektetett vásárlóerőt, kedvezőtlen körülmények között is. Ilyenek az állampapírok és mindenekelőtt az arany. Más befektetési javakat inkább a nyereség reményében keresnek, tipikusan ilyenek a részvények.

Másodszor, korlátozott a kínálatuk: sem aranyat nem bányásznak túl sokat, a befutott festők művei sem gyarapodnak túlságosan, és állampapírt sem bocsátanak ki nyakló nélkül, legalábbis ameddig ésszel kezelik a pénzügyeket. Nyilván, mert ha valamiből megnő a kínálat, akkor csökken az ára, nem őrzi meg a belé fektetett vagyont.

A befektetési javak árának jellemzői:

    Pszichológiai tényezők

Ahogyan a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában olvasható, különösen a részvények esetén olyan tényezők is jelentős szerepet játszanak az ár alakulásában, mint a lelkesedés és a pánik, illetve hogy ki mit gondol, merre fog elmozdulni az ár. Lásd még ehhez a ‘Gazdasági válságok’ témában az árbuborékokról írtakat.

    A gazdasági helyzet eltérő hatása

A menedék javak és a többi befektetési jószág ára jellemzően egymással ellentétesen mozog a gazdasági helyzet függvényében. Válság idején megnő a kereslet a biztonságos befektetések iránt, különösen jellemző az arany drágulása – a kockázatosabb javak ára viszont csökken, gondoljunk különösen a részvényekre, a tőzsdekrachokra.

    Bizonytalanság

Láthatjuk tehát, hogy a befektetési javak ára meglehetősen bizonytalan, még a menedék javaké is ingadozik.

    Az ár elszakadása a használati kereslet által indokolttól

Ha az aranyat csak azért vennék, hogy viseljék, a részvényeket, hogy legyen egy vállalatuk, akkor egészen más lehetne az áruk, mint úgy, hogy befektetési célból is kereskednek velük. De sok minden másnak az árára is hatással vannak a befektetők, a spekuláció: legyen az ingatlan, valuta vagy akár élelmiszer. (@@Jó példák ezek? Más példák?) Közben pedig azok, akik használat céljából keresik ezeket, jelentős áringadozásokat kénytelenek elviselni, ki vannak szolgáltatva a befektetési kereskedelem hatásainak.

* * *

2.3. A piaci értékmérés

Ez kétféleképpen szokott felmerülni:

1)    „Egy dolognak annyi az értéke, amennyit fizetnek érte”

Van, aki így gondolja; és valóban, láttuk, hogy ár és érték között szerintem is van összefüggés – másrészt azonban láttuk azt is, hogy hogyan tudnak elszakadni egymástól.

Többek között a kultúrával kapcsolatban jellemző, hogy azt mondják, ha nincs kereslet valakinek a művészetére, akkor az értéktelen, nem is kell támogatni. Erről részletesebben alább.

2)    „A piaci érték”

Ami általában nem ugyanaz, mint az általános értelemben vett érték. Egy dolog piaci értéke egyenlő az árával, lényegében az árnak adunk egy másik nevet – anélkül azonban, hogy azt mondanánk, a dolognak általában véve is annyi az értéke, amennyi az ára.

Lásd végül a munka áráról és eredményéről mondottakat, ugyancsak az ‘Értékteremtés’ témában; valamint az inflációt a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.

3.   A kultúra piaci értékelése

A kultúra egyfelől értéket képvisel, másrészt az emberek kulturális termékeket, könyveket, zenéket vásárolnak, koncertekre járnak, stb… – a kultúrának tehát ára is van. Lényeges kérdés, hogy elég-e, ha a kultúra a piacból él, ahogyan történik az sok más árucikk esetén, illetve mekkora létjogosultsága van a kultúra ezen túlmenő támogatásának. Itt ezt vizsgáljuk meg röviden.

3.1. A kultúra speciális árucikk

Több szempontból is.

3.2. A kultúra piaci értékelésének előnyei

Mi a jó van abban, ha a kultúrát a piacra bízzuk?

    Automatikus árazás, értékelés

    Az igények kielégítésére ösztönöz

    Objektivitás és pártatlanság

Vagyis a piac ítélete nincs kitéve egy-egy ember vagy bizottság szubjektivitásának, részrehajlásának, korrupciójának – ami távolról sem példa nélküli, amikor nem piaci körülmények között értékelik az alkotókat, osztják el a pénzeket. Másfelől azonban, a szélesebb közönség ítélete sem túlságosan objektív, ők is megannyi hatásnak vannak kitéve, a saját kultúrájuktól kezdve, a divathullámokon át, a marketing befolyásáig.

Hogy mennyiben lehet objektív módon megítélni a műveket, azok minőségét, lásd ‘A minőség felismerése a művészetben’ témában.

3.3. Hátrányok

Mi a rossz oldala a kultúra piacosításának?

    A piaci ár torzítottsága a kultúra esetében

    Olyan dolgoknak is lehet haszna, értéke, melyekre adott időben nincs elegendő kereslet.

Így:

    Népművészet, egy nemzet, kultúra saját alkotói

    Klasszikusok, minőségi alkotások

    Újdonságok

    Nagyszabású alkotások

    A piac nem törekszik arra, hogy művelje a népet

Hanem azt adja nekik, amit keresnek, illetve a saját érdekei szerint próbálja befolyásolni a keresletet. (Például, ha csak középszerű előadók vannak a színen, akkor megpróbálja azokat eladni a népnek.) Persze azon is el lehet vitatkozni, hogy mennyire kell művelni a népet; lásd erről ‘A kultúra és az ember’ témában.

Láthatjuk tehát, hogy a piacnak a kultúra vonatkozásában is megvannak az előnyei és hátrányai. A tanulság annyi, hogy a kultúra ápolását sem tanácsos teljes mértékben a piacra bízni – viszont a piac nyújtotta előnyöket sem érdemes elvesztegetni: ez ügyben is a körülményeknek megfelelő, közbenső megoldást kell keresni.

Szólj hozzá!

Választási különkiadás 2018

2018.04.19.

 

Mivel emellett sem lehet elmenni szó nélkül, tízezer-egyedikként hadd mondjam el én is a gondolataimat a nagy helyzetről – és sajnos azt kell mondjam, hogy az ellenzék (pontosabban az ellenzéki politikusok) pontosan azt kapták, amit megérdemeltek.

Aki velem volt, emlékezhet rá, hogy miket írtam egy éve:

„Most pedig a fordulatot alapvetően két dolog akadályozza. Az egyik a baloldal megosztottsága, az, hogy képtelenek összeállni egy-két nagyobb párttá, ami valódi alternatívát jelentene. Nem egy koalíciószerű összefogásról beszélek tehát (már az se nagyon megy), mert az kevés, aki határozott vezetésre, biztonságra vágyik, az így nem fog rájuk szavazni. A valódi egyesüléshez pedig nagyon hiányzik egy-két meghatározó, karizmatikus figura, vezető, aki képes volna összehozni, összefogni a baloldalt. Mert Orbánról sok mindent el lehet mondani, de az nem lehet elvenni tőle, hogy megvan a karizmája és képes egységbe fogni az embereit.”

A másik pedig az, hogy a baloldalnak meg kell tanulnia gyakorlatiasnak és határozottnak lenni – az emberek ugyanis mindenekelőtt biztonságra és jólétre vágynak: félnek, hogy a migránsok majd elárasztják az országot, aminek meg is volt (van) az esélye; és örülnek, ha kevesebb a villanyszámla, akkor is, ha ezzel az a hatalom célja, hogy megvegye őket. Ha az önkénytől csak a jólét és a biztonság feladásának kockáztatása árán lehetne megszabadulni, akkor nem kérdés, hogy az emberek hogyan választanak. (Apropó, tény, hogy a Fidesz megtett ezt-azt, hogy bebiztosítsa a hatalmát – de mindez nem volna elég, ha a baloldal nem úgy nézne ki, ahogy.)”

„…a gond az, hogy [a baloldalon] nem sok minden változott. És egyelőre, őszintén szólva, olyan nagyon nem is nézem ki belőlük, hogy fog. Az újabb fejlemények, az olimpiás népszavazás, a CEU körüli tüntetések megmutatták az ellenzék súlyát, legalábbis ami a létszámot illeti – de, ha kormányváltást szeretnénk, ennél több kell. Most már nem még újabb tüntetésekben, meg népszavazásokban, meg hasonlókban kellene gondolkozni, hanem az egyesülésen kellene gőzerővel dolgozni, azon, hogy megkeressék azokat a közös elveket és célokat, melyekre mindenki rá tud bólintani – ennek azonban híre-hamva sincs, mint ahogyan az emlegetett vezetőnek sem.”

(Megjegyzem, most is felesleges tovább tüntetni, csak az látszik majd belőle, hogy egyre kevesebben mennek ki.)

Mindez nem volt nagy titok már egy éve sem – csak talán nem volt annyira fájdalmasan nyilvánvaló, mint most. Mindenesetre, ha van valami jó a mostani buktában, az ez: hogy innentől kezdve senkinek nem lehetnek illúziói, hogy EZ ÍGY NEM MEGY. Vannak, akiken segít egy pofára esés… Viszont, ha eddig kedvezőtlenek voltak a feltételek, a választási törvény, a média fideszes uralma, ezután csak még nehezebb lesz.

(Hozzáteszem, elszúrták, rosszul csinálták, de azért akik tényleg odatették magukat az ellenzék részéről, és állták a vele járó mocskolódást és lejáratást, ennyiből tisztelet érdemelnek. Meg még azt, hogy kaptam olyan megjegyzéseket is, hogy nem kéne a baloldal hibáit firtatnom, mert ezzel csak rontom az esélyeket. Nos, én csak a szomorú valóságot írom le, amivel, ha nem néznek szembe, annak ez az eredménye.)

Nézzük a Fidesz háza táját. A „kulturált” kommentvilágban szétnézve sokfelé látom, hogyan szidják a Fidesz szavazókat, hogyan gúnyolódnak rajtuk. (No és persze viszont.) Nos, ez hiba: ahogy a fentiekben elmondtam, a probléma elsősorban a baloldalon, a baloldali politikában van – a nép pedig olyan, amilyen, nem kárhoztatni kell őket, hanem megérteni, és megnyugtató megoldásokat kínálni a problémáikra, igényeikre – puszta eszményekkel, meg azzal, hogy „zavarjuk el a Fideszt”, ugyanis nem lehet jóllakni. A Fidesz szavazók nagy többsége is alapvetően csak boldogulni szeretne és biztonságot szeretne, és nem nehéz megérteni azokat az önmagukban méltányolható motivációkat, melyek miatt a Fideszt választják:

Mert sokan vannak...

  • Akik őszintén megrémültek a menekültáradattól, az azt követő külföldi terrorcselekményektől, és azt mondták: biztos, ami biztos. (Na persze a ráállított propagandagépezet is segített megijedni, vastagon.)
  • Akikre nagy benyomást tesz Orbán férfias karizmája, melynek, való igaz, továbbra sincs párja a magyar politikában.
  • Akik az előző kurzus alatt belefutottak egy-két svájci-frank hitelbe, és a mostaniak húzták ki őket a csávából; illetve akiknek a megélhetését anno megtépázta a gazdasági válság, jelenleg viszont megvan a lehetőségük a szerény, de stabil boldogulásra. (Ami ugyan jelentős részben a mostani kedvező világgazdasági helyzetnek és az EU pénzeknek köszönhető – viszont az is benne van, hogy a Fidesz azért kézben tudja tartja a dolgokat, és ha enyves is az a kéz, valamennyi a tömegeknek is lecsorog. Egyébként Varga Mihályt is, amennyi benyomásom van róla, kompetensnek tartom.)
  • Akik alapból jobboldali beállítottságúak, és bár látják a rendszer hibáit, mégis úgy érzik, hogy annak legalább az alapvető ideológiai irányultsága megfelel nekik. Illetve akiknek a háta is borsódzik a szociktól, meg Gyurcsánytól, Őszödre, meg a kommunizmusra visszamenőleg.
  • No és főleg nem lehet nem látni az ellenzék szervezetlenségét, hogy már a választásra sem tudnak megegyezni – miféle kormányzásra lehetne akkor tőlük számítani? Illetve sokan emlékezhetnek még a szétszórt, koncepció nélküli kormányzásukra, is, amikor hatalmon voltak.

 

Kihagytam valamit? Kit lehetne elítélni azért, mert mindezek okán a biztosat választja? Hogy mást ne mondjak, nekem is számos stabil Fidesz szavazó barátom és ismerősöm van, értelmes, jó emberek. A legtöbb Fidesz szavazó sem akar ám rosszat. (Bár arra kíváncsi volnék, hogy a visszaélésekkel mennyire van tisztában úgy a Fidesz tábor egésze, hogyan számolnak el azokkal: mennyien tagadják, mennyien magyarázzák ki őket, mennyien érzik úgy, hogy ennyi még belefér…)

Mit lehet hát üzenni nekik?

Azt, hogy megértünk benneteket – de mindezzel együtt azért vegyétek észre a disznóságokat, ne hunyjatok szemet felettük. Mert ezekre nem mentség sem az, ha a nép megkapja a kis kenyerét, sem a másik oldal saját disznóságai: nem árt elgondolkozni róla, hogy mi az, amit a fentiek még szentesítenek, és mi az, amit már nem – mert mindent azért nem, mindent azért ugye nem? És tegyen így a baloldal is egyszer, majd, talán, valamikor, amikor fordul a kocka. Tegyünk így mindannyian: ne tekintsük egymást ellenségnek, hanem polgártársnak, akik bár másképp gondolkoznak, de leginkább ugyanazt akarják: nyugodtan élni.

Én egyébként éppen ezt tartom a Fidesz legnagyobb bűnének, azt, ahogy egymás ellen fordította, egymás ellen hergelte a népet, a barátokat, ismerősöket, csak azért, hogy hatalmon maradhasson. Mint korábban kifejtettem, nekem nem volna különösebb kifogásom egy mérsékelt jobbos kormány ellen, akárcsak ha úgy csinálnák, mint a legelső ciklusuk alatt, még meg is szavaztam volna őket. Csak tennék jól és becsületesen a dolgukat, figyelembe véve az ország minden polgárának az érdekeit, ahogyan az egy kultúrország kormányától elvárható.

(Apropó, hogy miért változtak meg: hát szerintem azért, mert nagyon megviselte őket, és személy szerint Orbán Viktort, amikor anno váratlanul kiestek a pixisből. Ezért van most ez a görcsös ragaszkodásuk a hatalomhoz, ez a rátelepedés mindenre, amihez csak hozzáférnek, az ellenzék eltiprása, a hiperaktív propaganda, a demagógia, stb… Meg azért, mert nagyon nyeregben érezték magukat. Na most aztán megint, meg is nézhetjük, mi vár ránk, attól félek.)

Na mindegy, most négy évig legalább megint nem kell m1-et néznem, meg Déli Krónikát hallgatnom, és hátha megússzuk ennyivel… Oké, lehet, hogy túlzás ilyeneket mondani, (remélem), azonban a rendkívül szerény és alázatos Orbán Viktor országában most megint eléggé benne van a pakliban, hogy mondjuk a CEU-t kilövik alólam; valamint mostanság nem olyan nehéz felkerülni a rendszer „ellenségeinek” név szerinti, nyilvános listájára sem. De most komolyan: mikor volt utoljára ilyen? Csak megérjem, hogy egyszer majd normális, becsületes emberek vezetik ezt az országot! Azt ide se írom, hogy okos – első lépésben elég lesz az épelméjű. (Ámen.)

 

22 komment