HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című készülő könyvhöz tartozó fórum. Itt lehet nyilvánosan kifejteni és megvitatni a könyvvel kapcsolatos gondolatokat. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a központi oldalon (www.egyvilag.hu) található. Sok fontos és érdekes dologról olvashatsz ott, ha még nem jártál arra, látogasd meg! A kézirat és a véleményezés nyílt, mindenki érdeklődését, hozzászólásait szívesen veszem. (A szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozatot és az elérhetőséget is lásd az iménti internet címen.)

A legutóbbi kommentek

A piac gyakorlati hiányosságai

2018.02.15.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   Előzetes megjegyzések

Jelen témában a piac gyakorlati hiányosságait részletezem. Ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk a piac előnyeiről és hátrányairól, objektív mérleget tudjunk vonni róla, érdemes elolvasni ‘A piac elvi korlátai’ és ‘A piac előnyei’ témákat is.

Lásd továbbá a globalizáció előnyeit és hátrányait a ‘Globalizáció’ témában. Ezek részben párhuzamba állíthatók a piac előnyeivel-hátrányaival, másrészt pedig a globalizáció nem kis részben együtt jár a piaci rendszer terjedésével, bővülésével.

Lássuk tehát a piac gyakorlati hiányosságait:

2.   Tervezetlenség, kaotikusság, vakrepülés

A piac előnyei között említettem annak decentralizáltságát, melynek révén a piac hatékonyan dolgozza fel a helyi információkat, illetve nincs szüksége központi bürokráciára, mely gyakran nehézkes, drága és korrupt. A decentralizáltságnak azonban megvannak a hátulütői is, konkrétan az, hogy nincs tervezés és irányítás, a rendszer mintegy vakrepülésben van.

A gyakorlatban ugyanis a piac nem működik olyan szépen, mint elméletben, a valóságban nem az van, hogy beáll a piaci egyensúly, és onnantól kezdve minden mozdulatlan: sokféle ellenőrizetlen és gyakran öngerjesztő folyamat zilálja szét a képet.

Az öngerjesztő folyamatokról lásd alább. Rajtuk kívül itt lehet említeni, hogy a mai gazdaság két alapvető tendenciája, a termelékenység növekedése (mely elsősorban az egyre fejlettebb gépeknek köszönhető), és a globalizáció folyamata is javarészt tervezetlen, irányítatlan. Lásd továbbá a ‘Globális problémák’ témában az emberiség sodródásáról mondottakat; illetve a környezeti problémákkal kapcsolatban itt alább leírtakat.

3.   Amiket nem lehet (teljesen) a piacra bízni

Mik ezek? Először is, az alapvető szükségletek kielégítése; például a vízellátás, vagy ha olyan kevés alapvető fogyasztási cikk áll rendelkezésre, hogy jegyrendszert kell bevezetni. Ilyenek aztán a különböző stratégiai ágazatok is, például az oktatás, illetve a kultúra.

Ez nem jelenti azt, hogy a piac ne vállalhatna akár számottevő szerepet is ezeken a területeken – viszont itt különösen tudatában kell lenni, hogy a piac csődöt mondhat, tanácsos az állam részéről nagyobb figyelemmel lenni, erősebben szabályozni és jelen lenni.

4.   Öngerjesztő folyamatok

Melyek aláássák a piac működőképességét:

1)    A sikeres cégek egyre nagyobbakká válnak

Miközben felvásárolják, kiszorítják a többit – így a verseny mintegy felszámolja önmagát.

Lásd ehhez ‘A piac elvi korlátai’ témában a piaci koncentrációt.

2)    Nyomás a fogyasztói bázison

A piacgazdaságnak, fogyasztói társadalomnak szüksége van a fizetőképes fogyasztóra, arra, hogy el tudja adni, amit megtermel. Nem szentírás azonban, hogy mindig meglesz a szükséges vásárlóerő.

Elsősorban azért, mert a vállalatok törekszenek a költségcsökkentésre, különösen piaci körülmények között, ahol gyakran erős a verseny. Ennek egyik módja a bérek csökkentése – következésképp azonban csökken a vásárlóerő is – mire fel a vállalatok kénytelenek olcsóbban kínálni a termékeiket – ami további költségcsökkentésért kiált. Ez tehát egy ördögi kör.

A gépesítés, az emberi munkának egyre hatékonyabb gépekkel történő helyettesítése nem kevésbé problémás: azzal, hogy egyre kevesebb munkáskezet kell megfizetni, megint csak csökken a vásárlóerő. Lásd ehhez a termelékenység növekedéséről írtakat az ‘Iparizált világunk’ témában.

3)    További öngerjesztő folyamatok

    Ahogy az igények és a termelés egymást gerjesztik. (Lásd alább.)

    A tőzsdére jellemző visszacsatolások, ahogy a spekulánsokon el szokott uralkodni a lelkesedés és a pánik. (‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ téma)

    Valamint, a gazdasági válságok önfenntartó jellege; illetve a gazdaságra jellemző ciklusok. (‘Gazdasági válságok’)

5.   Anyagi fókusz

Itt társadalmi szinten lesz szó a piac anyagi fókuszáról.

1)    Az anyagi igények favorizálása

A piaci rendszer érdeke egyfelől, hogy az árukat megvegyék, másfelől, hogy megtermeljék.

Ehhez elsősorban a dolgozókat kell célba venni, azért, mert ők adják egyfelől a fogyasztói bázist, másfelől pedig a termeléshez szükséges munkát is: őket kell rávenni, hogy fogyasszanak és dolgozzanak.

Hogyan lehet ezt megtenni? Az anyagi igények favorizálásával, két értelemben is: egyik oldalról, hogy az emberek akarják a nekik kínált termékeket; másik oldalról, hogy akarják a munkájukért cserébe kínált pénzt. (Nyilván a kettő összefügg, de pénzt nemcsak vásárlás céljából akarhat valaki.) Az anyagi igények tehát a rendszer motorja, a rendszer széleskörűen favorizálja őket.

Hogyan „favorizálja” a rendszer az anyagi igényeket? Először is a rendszert áthatja a materializmus, az anyagi szemlélet: az anyag, a dolgok, az árucikkek, a pénz áll a gondolkozás középpontjában. Másodszor a rendszer gerjeszti az anyagi igényeket, ahogy mindjárt látni fogjuk.

Harmadszor a rendszer a sikert is az anyagiakban láttatja: legyen az a pénz, vagy amit venni lehet rajta, sikeres az, aki bővelkedik bennük. Azon túl tehát, hogy az emberek élvezik a termékeik birtoklását, használatát, biztonságban tudhatják magukat a pénzük révén, még sikeresnek is általuk érezhetik magukat.

2)    Az igények és a termelés egymást gerjeszti

Azaz, ha magasak az igények, a kereslet, akkor nő a termelés, hiszen magas az ár. Viszont a termelői oldal is igyekszik hatással lenni az igényekre, növelni azokat, költekezésre, vásárlásra ingerelni a fogyasztókat.

A piac tehát nemcsak kiszolgálja, hanem gerjeszti is az igényeket.

Milyen eszközei vannak ennek?

    Reklámok, marketing

    A termékek, a választék, mások fogyasztásának látványa

    A munkabér (illetve a haszon) kifizetése

    Hitelfelvételi lehetőség

A rendszer azáltal is növeli a keresletet, hogy lehetővé teszi, hogy azok is fogyaszthassanak, akiknek még nincs is meg rá a pénzük; a jövőbeli pénzt, keresetet is elkölthetővé teszi már most.

Az eladósodás pedig növeli az ember rendszertől való függését, miáltal még jobban kell neki a munka. Lásd a függőségről írtakat az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában.

Néhány fontos tanulság:

A fogyasztói társadalomban nincs olyan, hogy „elég”.

Minél többet fogyaszt, minél többet költ, minél nagyobb keresletet támaszt az ember, a rendszernek annál jobb.

A gazdaság pörgetése mindenkinek érdeke.

A termelőknek, a dolgozóknak, a fogyasztóknak, a kereskedőknek, a hitelezőknek, a kormányoknak és még a közgazdászoknak is.

Rövid távon legalábbis: hosszabb távon ugyanis nagyon is meglehet ennek a böjtje.

Úgy a gazdaságban, a túlpörgetés nyomán kipattanó válságok, mint az okozott környezeti problémák képében.

Egy ekkora érdekszövetséggel szemben viszont igen nehéz érdemben tenni a jövőért.

6.   Versenynyomás

A piaci verseny több szinten érezteti a hatását: versenyeznek egymással az emberek, a munkavállalók; a vállalatok; de még az országok is, mondjuk a külföldi befektetésekért. A versenyhelyzetből fakadó nyomás egyfelől önmagában kellemetlen, másfelől különféle rossz és jó következményeket von maga után.

7.   Rövid távú szemlélet

A piacon, a versenynyomás miatt, a szereplőknek már rövidtávon sikeresnek kell lenniük – különben a munkavállaló helyett felvesznek valaki mást, lecserélik a menedzsert, csődbe megy a vállalat.

Nagyrészt emiatt a szereplők rövidtávra koncentrálnak, hajlamosak elhanyagolni a hosszú távú szempontokat, például:

    Az egészséget, miközben feszített tempóban dolgoznak és felvállalják a vele járó stresszt.

    Azzal, hogy rövidtávon jól mutató, hosszabb távon azonban kétes kimenetelű üzletekbe fognak; mint amikor egy bank kihelyezi a sok hitelt – csak éppen nem figyel eléggé a kockázatokra, arra, hogy vissza is kapja majd a pénzét.

    És itt említhető a hosszú távú környezeti hatások elhanyagolása, az erőforrások pazarlása is.

Továbbá, rövid távú szemlélete miatt a piac nem túlzottan kedveli a csak hosszabb távon megtérülő, illetve bizonytalan megtérülésű befektetéseket. Jó példa erre az alapkutatások finanszírozása, a természet alapvető jelenségeinek tanulmányozása – mert kétséges, hogy lesz-e gyakorlati haszna az ilyesmire fordított összegeknek, illetve ha lesz is, mikor. (Bár, mint tudjuk, igen nagy lehetőségek is lehetnek az efféle kutatásban, gondoljunk csak a fizikára, az atomkutatásra és az atomiparra.)

8.   Túlzott kockázatvállalás

Ha valaki kockázatot vállal, lemond bizonyos biztonságról, azt a piac gyakran díjazza. Így tesz, aki vállalkozásba fog, illetve az is, aki ahelyett, hogy most rögtön elköltené a pénzét, valamilyen formában befekteti azt. Bizonyos mértékű kockázat vállalása normális, nem tekinthető túlzottnak.

A gazdaságban, a piacon azonban számos olyan tényező van, melyek túlzott mértékű kockázatvállalásra ösztönöznek:

    A versenynyomás illetve a rövid távú szemlélet

Amennyiben csak kockázatos ügyletek felvállalásával lehet érvényesülni a versenyben, illetve, ha a rövid távú siker lebeg a szemeink előtt, miközben elfeledkezünk a hosszú távú kockázatoktól.

    Korlátozott felelősség

Ez a modern gazdaság egyik fontos intézménye. Arra jó, hogy az emberek, a cégek tulajdonosai merjenek vállalkozni, ne kelljen attól tartaniuk, hogy a cégük esetleges csődje miatt mindenük elúszhat.

De nemcsak a tulajdonosok felelőssége korlátozott, hanem a döntéshozóké is. A döntéshozók gyakran mások vagyonával játszanak, és nem számoltathatóak el teljes mértékben hibás döntéseikért. Igaz ez a vállalati vezetőkre, a politikusokra, de bizonyos értelemben a hitelfelvevőkre is, akik arról döntenek, hogy mire fordítsák a felvett hitelt – más pénzét – és ha az elúszik, annál többet nem lehet elvenni tőlük, mint amennyijük még maradt.

A felelősségük korlátozottsága mind a tulajdonosokat, mind a döntéshozókat felelőtlen kockázatvállalásra ösztönözheti.

    Túlzott nyereségvágy

Mely köztudottan képes elvakítani az embert a kockázatokat illetően.

    Modern pénzügyi termékek

Mondjuk a részvényopciók, melyek egy későbbi időpontban, adott áron érvényesíthető vételi vagy eladási jogot jelentenek.

Az opcióknál azonban jóval összetettebb pénzügyi termékek is vannak már.

Az modern pénzügyi termékek tehát:

    Megkönnyítik a kockázatvállalást

    Nehezen felmérhető a kockázatuk

    Elszakadtak az eredeti céltól

Merthogy a befektetések összegyűjtése helyett inkább a spekulációt szolgálják, mintegy szerencsejátékot játszanak velük az emberek.

A modern pénzügyi termékekről, derivatívokról bővebben lásd a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában.

    Csalárdság

Olyan is van aztán, hogy csalárd módon hozzák kockázatos helyzetbe az embereket, megtévesztik őket. Ez történhet mondjuk, ha devizahitelt ajánlanak nekik, de a vele járó magas kockázatra már nem hívják fel a figyelmüket. (Bár ehhez nem kell feltétlen piac.)

    Laza monetáris politika – olcsó hitelek

A laza monetáris politika lényegében azt jelenti, hogy a jegybank, az állam olcsón osztogatja a pénzt, olcsón lehet hitelhez jutni – amit leginkább azért tesznek, hogy élénkítsék a gazdaságot. Olcsón jutnak pénzhez egyrészt a bankok, akik éppen ezért boldog-boldogtalannak továbbadják azt, nem ügyelnek eléggé a kockázatokra. Másrészt a hitelfelvevők, a lakosság, a vállalatok és az állam is könnyelműbben bánik az olcsó pénzzel.

    Mentőövek

Piaci körülmények között sem ritka, hogy, elsősorban az állam, megmenti a bajba kerülteket, legyenek azok csődközeli helyzetben lévő bankok illetve nagyvállalatok, hitelesek, akik nem képesek törleszteni a tartozásaikat, vagy befektetők illetve spekulánsok, akik rossz helyre tették a pénzüket.

Teszi ezt az állam egyfelől a rendszer érdekében, válságkezelési céllal, nehogy összeomoljon a bankrendszer, nehogy sokan az utcára kerüljenek, stb… Másfelől politikai célok is vezérelhetik, hogy a megmentettek majd az adott pártra, politikusra fognak szavazni.

Ezzel természetesen az a gond, hogy aki számíthat arra, hogy megmentik, az hajlamos felelőtlenebbül cselekedni, túlzott kockázatot vállalni.

A mentőövekről bővebben lásd a ‘Gazdasági válságok’ témában.

* * *

Ahogy az elmondottakból kitűnik, a túlzott kockázatvállalás több szinten is jellemző: az emberekre, a menedzserekre, a vállalatokra, bankokra, de még az országokra is, veszélyes gazdaságpolitikájuk formájában.

Az, hogy egyesek túlzott kockázatokat vállalnak, természetesen akkor a legnagyobb gond, ha az kívülállókat is érint – különösen, amikor az egész rendszert, társadalmat veszélyezteti. Lásd ehhez ‘A piac elvi korlátai’ témában, hogy a túl nagyra növő vállalatokat, pénzügyi intézményeket időnként súlyos közpénzeken kell megmenteni.

9.   Etikai problémák

A piac problémás etikájáról a ‘Modernitás és etika’ témában lehet olvasni.

Azon túl, hogy a piac bizonyos kevésbé szalonképes dolgokat jóváhagy, „etikusnak minősít”, etikátlan viselkedésre, szabályszegésre is késztethet: egyrészről a versenynyomás által, ha így lehet valaki győztes, így maradhat egyáltalán versenyben; másrészről pedig ha így szerezheti meg magának, amit megkíván.

10.   Egyenlőtlenségek, feszültségek

1)    Az egyenlőtlenségekről egy külön téma szól.

Az egyik idevágó pont belőle az egyenlőtlenségek és a gazdasági hatékonyság összefüggése, hogy a szabadabb verseny rendszerint nagyobb hatékonyságot, de nagyobb egyenlőtlenséget is eredményez.

2)    A szabad verseny nem mindenkinek egyformán jó.

A következőknek kedvez:

    A jobb pozícióban levőknek

    Erőseknek, nagyoknak

A szabad versenyben ugyanis ezek szabadon érvényesíthetik előnyüket, fölényüket. Lásd ide ‘A piac elvi korlátai’ témában a piaci koncentrációt.

    A versengőknek

Merthogy, ha valamiben versengünk, nemcsak az számít, hogy az adott tevékenységben mennyire vagyunk jók, hanem az is, hogy maga a versengés hogy fekszik nekünk, például mennyire toleráljuk a vele járó stresszt.

    A rövid távra koncentrálóknak.

Emlékezzünk a rövid távú szemléletnél elmondottakra, hogy a piacon már rövidtávon sikeresnek kell lenni.

Lásd továbbá az ‘Ideológiák’ témában a szabadság ideológiáját, ahogy a szabadságot, a szabad versenyt, különösen azok haszonélvezői, gyakran, leegyszerűsítő módon, egyoldalúan jónak állítják be; illetve, hogy egész tetszetősen meg lehet indokolni, hogy miért kell a gazdagok adóit csökkenteni, miért kell az államot leépíteni.

3)    A tőke szerepe az egyenlőtlenségekben

Először is, akinek a munkaerején kívül pénze is van, az az utóbbiból is hasznot lát.

Másodszor, a tőkének a haszonból való részesedése növekvőben van a munkaerőével szemben.

Miért?

    A termelékenység növekedtével a termeléshez egyre inkább gépek kellenek, mint munka – a gépekhez pedig pénzre, tőkére van szükség. Lásd erről az ‘Iparizált világunk’ témában.

    A tőke mozgékonyabb, mint a munkaerő, világviszonylatban is könnyen oda tud menni, ahol olcsó munkaerőt talál.

    A szabad piac illetve a globalizáció a nagyvállalatoknak kedvez, melyek egyszersmind tőkeintenzívebbek is a kicsiknél.

4)    Egyenlőtlenségek a munkán belül

Akik a munkaerejükből élnek, azokat sem egyformán díjazzák.

    Az egyenlőtlenségek forrásai a munka díjazásában

    A munkaerő kettészakadása a termelékenység növekedése miatt

A termelékenység növekedésével egyre kevesebb, de egyre képzettebb munkaerőre van szükség, és ezáltal kettészakad a munkaerő, egyfelől a jól kereső képzettekre, piacképesekre, másfelől az elhelyezkedni is nehezen képes képzetlenekre, piacképtelenekre.

5)    A globalizáció hatása

A globalizálódó világban a tőke könnyen mozdul, és ott, ahova megy, gyorsan képes beindítani a gazdaságot. Az országok versenyeznek is érte, és hogy magukhoz vonzzák, jelentős engedményekre is hajlandók.

Engedményeket tesznek először is a dolgozók rovására, azért, hogy olcsó, könnyen kezelhető munkaerővel tudják kiszolgálni a befektetőket – tovább romlik tehát a munkaerő helyzete.

Másodszor egyéb, a tőkének kedvező intézkedéseket hoznak, lazítják a környezetvédelmi előírásokat, a trösztellenes szabályokat, stb… – aminek megint csak az átlagpolgár issza meg a levét: szívhatja a füstöt, illetve a csökkenő verseny miatt nő a nagyvállalatokkal szembeni kiszolgáltatottsága.

Viszont azért azt is hozzá kell tenni, hogy a szegényebb helyekre beáramló tőke munkahelyeket is teremt, amivel hozzájárul az egyenlőtlenségek világviszonylatban vett csökkenéséhez, tömegeknek a nyomorból való kiemelkedéséhez. Ennek az önmagában örömteli tendenciának megvan azonban az árnyoldala: konkrétan az, hogy a munkahelyek jelentős része a fejlett országokból kerül áttelepítésre, utóbbi helyeken tehát romlik a munkaerő helyzete; illetve hogy mindez a tőke érdekében történik, az igazi nyertes tehát továbbra is az utóbbi.

Egyébként a sok külföldi tőke, annak gyors menekülése a fentieken túl is gondokat okozhat. Lásd erről a ‘Gazdasági válságok’ témában.

6)    Következmények: egyenlőtlenségek, feszültségek

A piac, az imént felsoroltak, gazdasági egyenlőtlenségekhez vezetnek, túlnyomórészt súlyosbítják azokat: aki jó a versengésben, aki tőkével rendelkezik, aki képzett, az jól jár, a többiek meg rosszul – ami társadalmi elégedetlenséggel, feszültségekkel jár.

11.   További társadalmi problémák

1)    Elidegenedés

A ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ című témában lehet olvasni a piaci rendszer emberre gyakorolt hatásairól. Ezek közül egyeseknek, így az elidegenedésnek is, társadalmi vonzatai is vannak – akárcsak a modernitás családra gyakorolt hatásainak, lásd ugyanott.

2)    Beszűkülés, felületesedés

A piaci rendszer ezt is elősegíti, több módon is: a mind erőteljesebb specializáció által, azzal, hogy az emberek a szakterületükön kívül szinte minden másban másokra vannak utalva; az emberekre nehezedő nyomással, hogy dolgozzanak és pénzt keressenek, minél fogva nem jut idejük másra; azzal, hogy a rendszernek nem érdeke, hogy a fogyasztók műveltek, okosak legyenek, csak az kell, hogy kiszámítható módon megvegyék, amit el akarnak adni nekik; valamint az emberek, a gondolkozás elanyagiasításával, ha az anyagiakon túli dolgok nem kapnak kellő figyelmet.

A beszűkült, felületes emberek pedig, ami a probléma társadalmi vetületét illeti, nem látják át a helyzetet és a problémákat, nem tudják megítélni, mi volna a jó irány, nem tudják kiválasztani a megfelelő vezetőket, illetve könnyen manipulálhatóak.

Valamint lásd a ‘Specializáció és standardizáció’ témában az átfogó szemlélet háttérbe szorulását.

3)    A világ elsivárosodása

A piac hatása itt nem egyértelműen negatív: amellett, hogy hozzájárul a dolgok kiüresedéséhez, felületesebbé válásához, az értékek nem megfelelő ápolásához, a kulturális sokszínűség csökkenéséhez, azért sok jó dolgot is eljuttat az emberekhez, illetve a maga módján választékot is biztosít.

4)    A tehetségek eltérítése

A jobban fizető, ám a társadalom számára nem ritkán kevésbé hasznos iparágak által – ami még egy, a társadalomra nézve kedvezőtlen hatása a piacnak. Lásd például fentebb, hogy a piac elszívja a jó tanerőt az oktatástól.

Mielőtt azonban még túlságosan borús képet festenék a piacról illetve általában a mai világról, lásd azt is, amit korunk védelmében írok az ‘Egy jobb világ’ témában.

12.   Környezeti problémák, az erőforrások pazarlása

Illetve az ebből fakadó nyersanyaggondok, például, hogy nem túl sokára elfogy az olaj.

A piacon semmi nem akadályozza, hogy az éppen aktuális generáció a sajátjának tekintse a Föld összes kincseit, a saját érdekében akár mindent azonnal kiaknázzon, feléljen, élhetetlenné tegye a környezetet az eljövendő generációk illetve a Föld többi lakója számára.

Ez a rendszer súlyos hiányossága.

A piac számos, a fentiekben bemutatott sajátossága hozzájárul ehhez:

    A tervezetlenség, vakrepülés, az emberiség sodródása

    Az, ahogy az igények és a termelés egymást gerjesztik

    A versenynyomás

Például azáltal, hogy a környezetvédelmi szempontokat feláldozzák a költségcsökkentés, a nyereségesség oltárán. (És itt azért ne hagyjuk ki a nyereségvágyat se.)

    A piac etikai problémái

Hogy az emberek igazolva láthatják kártékony viselkedésüket, illetve a piac ilyenekre késztetheti őket.

    A rövid távú szemlélet

Miáltal nem törődünk eleget a jövővel.

Azonkívül a globalizációnak is megvannak a maga negatív környezeti hatásai, gondoljuk csak az áruk és az emberek felesleges utaztatására, vagy az országok fent említett versengésére a tőkéért, melynek során lazítják a környezetvédelmi előírásokat.

Lásd végül a ‘Globális problémák’ témát, illetve abban, hogy sokaknak érdeke fűződik a környezetromboló technológiákhoz, eljárásokhoz, illetve mindenkinek, amennyiben arról van szó, hogy a környezetet védjük, vagy a gazdaság menjen.

Szólj hozzá!

A piac elvi korlátai

2017.12.21.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.    A piaci rendszer hiányosságai és mérlege

Ebben a témában a piac elvi korlátairól lesz szó. A piacnak vannak további, gyakorlati hiányosságai is, melyekről ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában lehet olvasni. Lásd továbbá ‘A piac előnyei’ témát is.

Érdemes itt emlékeztetni arra is, hogy a piacot sokan idealizálják, és sokan kárhoztatják – gyakran azért, mert egyoldalúan szemlélik azt. Ha reálisan akarjuk látni, objektív, kiegyensúlyozott mérleget szeretnénk vonni, ahhoz gondosan át kell tekintenünk a piacnak mind a hátrányait, mind az előnyeit.

1)    A hiányosságok fajtái

    Elvi korlátok

Ezek abból fakadnak, hogy a piac hatékony működésének bizonyos alapvető előfeltételei nem teljesülnek.

    Gyakorlati hiányosságok

Ezek a piac gyakorlati működéséből fakadnak, ahogy a valóság nem mindig találkozik az elmélettel.

2)    A piac mérlege

Röviden:

A piac egy hatékony eszköz, de nem csodaszer, megvannak a hibái is.

Fontos, hogy előnyeit és hibáit szem előtt tartva, annyira és úgy használjuk, hogy az az embereknek – a mostaniaknak és a majdaniaknak – illetve a világnak a legjobb legyen.

Különösen, meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt a piac szabályozásának mértékét illetőleg: hogy ne hagyjuk túlságosan szabadjára, de ne is kössük túlságosan gúzsba azt.

Most pedig sorra vesszük a piac elvi korlátait.

2.    Piaci koncentráció

2.1. Belépési korlátok

Vagyis, amikor valami akadályozza, hogy az eladók (vagy a vevők) szabadon jelenhessenek meg a piacon.

Milyen akadályok vannak?

Például:

   Pénzügyi okok

   A már bent lévők magatartása

Ha nincs sok versenytárs, az természetesen előnyös a piacon már bent lévők számára – ezért esetenként tesznek is róla.

   Bejáratott márkák, szokások

   Illegális tevékenység

Mindezek tehát korlátozzák az eladók számát, a versenyt – ami magasabb árhoz, nagyobb profithoz, ám piaci szinten alacsonyabb eladott összmennyiséghez vezet.

2.2. Monopólium

Magyarul, amikor csak egy eladó van.

A monopólium rendszerint szándékosan korlátozza az általa kínált mennyiséget, kevesebbet ad el, mintha a piacon sok eladó volna, azért, hogy ezzel növelje az árat és vele a saját profitját. Mondani sem kell, hogy a vevőknek ez rossz. (Meg azoknak is, akik még eladnának, csak nem tehetik.)

2.3. Gazdasági járadék

Gazdasági járadékban akkor részesül valaki, amikor valamilyen, a gazdasági szereplők felett fennálló hatalom révén többlethaszonhoz jut. $

Azt, hogy „hatalom”, itt némileg tágan értelmezzük. A gazdasági járadék klasszikus esete ugyanis a földbirtok, ahol a földbirtokosok a természet „hatalma” révén juthatnak magasabb haszonhoz, a termőterület nagysága ugyanis a természeti adottságok révén korlátozott – ami korlátozza a termelés bővítését, a belépést.

A gazdasági járadékkal sok egyéb formában is találkozhatunk: például a céhtagok is többlethasznot könyvelhetnek el hatalmuk révén, mellyel másokat kirekesztenek a szakma gyakorlásából; gazdasági járadékot tehetnek zsebre aztán a politikai hatalommal bírók, mondjuk akiknek hatalmában áll adóztatni vagy vámot szedni; illetve azok is, akik a politikai hatalommal bíróknál lobbiznak, hogy előnyösebb helyzetet biztosítsanak maguknak a versenyben.

Érdemes kiemelni, hogy a gazdasági járadék egyes haszonélvezői az említett hasznot akár az értékteremtéshez való bárminemű hozzájárulás nélkül is bezsebelhetik. Ez történik például, amikor egy földesúr vámot szed, pusztán azért, hogy a kereskedők áthaladhassanak a földjén.

* * *

Milyen következményekkel járnak a belépési korlátok, monopóliumok illetve a gazdasági járadék?

Általában véve csökkentik a versenyt és aláássák a versengés, a piac előnyeit.

Közelebbről, növelik az egyenlőtlenséget és igazságtalanok: aki bent van, aki egyeduralkodó a piacon, akinek hatalma van, akik eleve jobb helyzetben vannak, azok nyernek, a többiek veszítenek.

Továbbá, a növekvő vállalatok túl nagyokká is válhatnak ahhoz, hogy baj esetén a köz csak úgy hagyhassa csődbe menni őket; azért, mert az adott vállalat csődje a vállalat partnereit is veszélybe sodorná, illetve mert túl sokan kerülnének az utcára. Ezért időnként súlyos közpénzeken kell őket megmenteni. Különösen igaz ez a pénzügyek terén, a nagy bankok esetén, melyek a többi bankkal, illetve a gazdaság egészével szoros kapcsolatban állnak, így csődjük az egész gazdaságot megrengetné. (Too big to fail)

3.    Externáliák

1)    Jelentés

Externália az, amikor egy (nem feltétlenül gazdasági) döntés kívülállókat is érint.

Az externáliák lehetnek negatívak és pozitívak, attól függően, hogy negatív vagy pozitív hatással vannak a kívülállókra. Egy tipikus negatív externália például amikor valaki befűt a kályhába – a szomszédok meg kénytelenek szívni a füstöt. (Közelebb áll a gazdasághoz, ha egy gyár fűti be a kazánokat.) A pozitív extrenáliák jellemző példája, ha valaki méheket tart, hogy mézet termeljenek neki – azok pedig egyúttal beporozzák a szomszéd gyümölcsfáit.

2)    Következmények

Az externáliák a fentieken túl befolyásolják a piaci árat és az eladott mennyiséget is.

3)    Megoldások

Elsősorban a negatív externáliákra – ezek okoznak ugyanis nagyobb elégedetlenkedést.

    Internalizálás

Ami belsővé tételt jelent, azt, hogy ami eddig külső hatás volt, az ezután belső legyen.

    A jogok pontos meghatározása és üzletelés

    A költségek ráterhelése az externália kiváltójára

    Az externália mennyiségének törvényi korlátozása

4.    Közjavak

Illetve a közhasznú javak. Ezekről itt röviden azt kell tudni, hogy egyfelől közös erőfeszítés kell hozzájuk (közhasznú javak), másrészt a fogyasztásukból senkit sem lehet kizárni (közjavak). Azoknál a javaknál tehát, melyek egyszerre köz- és közhasznúak, azt sem lehet kizárni, aki nem járul hozzá a közös erőfeszítéshez. Emiatt jelentős a késztetés a potyautaskodásra, arra, hogy az ember úgy részesüljön a többiek erőfeszítésének eredményéből, hogy maga nem fárasztja magát. És minthogy ez a késztetés mindenkire hat, nem lesz elég hozzájárulás, az efféle javak kínálata így elégtelen.

Példaként vehetünk, mondjuk egy világítótornyot: ezt a hajósok csak közösen képesek felépíteni – viszont miután elkészült, már azt is útbaigazítja, aki a beruházásban nem vett részt.

A piac sem képes biztosítani az ilyen jószágok megfelelő kínálatát.

A megoldás az, hogy valahogy rá kell venni az embereket a hozzájárulásra:

   Vagy úgy, hogy kötelezővé tesszük azt, például adót szedünk, hogy abból tartsuk fenn az úthálózatot. (Merthogy az utak alapból olyanok, mint a világítótornyok.)

   Vagy úgy, hogy valamiképp mégis biztosítjuk, hogy ki lehessen zárni azokat, akik kivonják magukat az erőfeszítésből; ahogyan például a fizetős autópályák esetében történik.  A kizárhatóság megteremtésével a közjószág többé már nem közjószág.

5.    Egyebek

   Közös használatú javak

   Tranzakciós költségek

   Információs aszimmetriák

   Megbízó – ügynök probléma

Szólj hozzá!

A piac előnyei

2017.10.26.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   Előzetes megjegyzések

Ez a téma a piac előnyeit gyűjti össze, a következő kettő pedig a hátrányairól szól. (‘A piac elvi korlátai’ és ‘A piac gyakorlati hiányosságai’) Hogy teljes képet kapjunk, meg tudjuk vonni a piac mérlegét, mindhármat érdemes elolvasni.

Érdemes még itt utalni a ‘Globalizáció’ témára, annak előnyeire és hátrányaira, hiszen a globalizáció folyamatának fontos része az áruk és szolgáltatások, a tőke és munkaerő szabadabb nemzetközi mozgása – ami szabadabb, tágabb piacot jelent.

Most pedig lássuk a piac előnyeit.

2.   Hatékonyság

Először pár szó általánosságban a hatékonyságról. A teljesítményen általában kétféleképpen lehet javítani:

1)    Több munkával, jobb eszközökkel

Vagy

2)    Hatékonyabb munkával, illetve meglévő eszközök jobb használatával

A második módszer, a hatékonyság növelése, gyakran egyszerűbb, olcsóbb, kevésbé fárasztó, stb… Érdemes tehát törekedni a hatékonyság növelésére.

Az együttműködés, a specializáció és a standardizáció is növelik a hatékonyságot, például azáltal, hogy a specialisták hatékonyabban látják el a maguk speciális feladatát. Ezekről lásd a ‘Versengés és együttműködés’ valamint a ‘Specializáció és standardizáció’ témákban.

2.1. Allokációs hatékonyság

Illetve a jóléti közgazdaságtan két alaptétele.

    Allokációs hatékonyság

Az allokációs hatékonyság két dolgot jelenthet:

1)    A javak Pareto-optimális elosztását

Mi az, hogy Pareto-optimális? Az, hogy senkit sem lehet jobb helyzetbe hozni (növelni a hasznosságát) anélkül, hogy valaki más rosszabb helyzetbe ne kerülne. Például, ha van két ember, meg van 10 alma és ebből mindkettejüknek adunk 4-4-et, az nem Pareto-optimális, mert a maradék 2-t még odaadhatnánk nekik. Ha ellenben 5-5-öt kapnak, az már Pareto-optimális, mert ekkor már az egyiknek csak úgy lehet több, ha a másiktól elveszünk.

Lényeges azonban, hogy az is Pareto-optimális, ha az egyikük csak 1-et kap, a másikuk meg 9-et. A Pareto-optimalitás tehát semmit nem mond az elosztás egyéb szempontokból való kívánatosságáról, igazságosságáról, egyenlőségéről.

Az allokációs hatékonyság másik jelentése:

2)    A termelési tényezőknek a lehető legnagyobb társadalmi hasznosságot lehetővé tevő elosztása ß

Míg az előző definícióban már kész javak voltak, és csak ezeknek az elosztásáról volt szó, itt az is kérdés, mit, miből mennyit termeljünk, hogy a termelési tényezőket (tőke, munkaerő), hogyan használjuk fel.

Itt is lényeges azonban, hogy a társadalmi hasznosság az egyes szereplők hasznosságának egyszerű összege, ezért lehetséges, hogy a szóban forgó optimum ott áll be, ahol az egyik szereplő hasznossága nagyon magas – míg mindenki más nyomorog.

A piac, mint mindjárt látni fogjuk, bizonyos feltételek teljesülése esetén, biztosítja az allokációs hatékonyságot.

(@@Közgazdászok: mit szóltok az allokációs hatékonyság fenti definíciójához? Az irodalomban volt némi kavar, volt ahol egyenlőségjelet tettek a Pareto-optimalitás és az allokációs hatékonyság közé, máshol meg megkülönböztették őket.)

    Első alaptétel

Ez azt mondja ki, hogy a piaci egyensúly Pareto-optimális elosztáshoz vezet.

Ezen kívül, ha a termelést is figyelembe vesszük, és feltesszük, hogy a termelési tényezőknek is piaca van, akkor a piac az allokációs hatékonyságot annak második értelmében is biztosítja: úgy osztja el tehát a termelési tényezőket, hogy az az elérhető legmagasabb társadalmi hasznosságot eredményezze. ß

(@@Utóbbiban nem vagyok 100%-ig biztos: ez a tétel lehet, hogy csak Pareto-optimalitást mond ki erre az esetre is – másból viszont úgy veszem ki, ahogy leírtam. Mit gondoltok, közgazdászok?)

Természetesen a fentiek csak bizonyos feltételek mellett teljesülnek.

Bár e feltételek a valóságban gyakran nem túl jól teljesülnek, a piac az optimalitásnak ebben a nem éppen szocialista értelmében nem teljesít rosszul: elég jól kiaknázza lehetőségeket a jómód növelésére – bár ebből leginkább azoknak jut, akik már eleve jómódúak.

    Második alaptétel

Mely szerint minden Pareto-optimális elosztás elérhető egy kezdeti, egyösszegű újraelosztás után kialakuló piaci egyensúlyban.

Itt megint csak szükség van bizonyos feltételek fennállására, és ez a dolog leginkább csak elméletben működik – kiváltképp, mert a gyakorlatban nem olyan könnyű végrehajtani jelentős újraelosztásokat: az emberek ugyanis nem szertik, ha elveszik tőlük, ami az övék.

2.2. A termelési és a technikai hatékonyság

1)    Termelési hatékonyság

Ami azt jelenti, hogy annyit termelünk, amennyit csak bírunk, más szavakkal, minden jószágból csak úgy lehetne többet termelni, ha valamelyik másikból kevesebbet termelnénk – nincsenek tehát kihasználatlan termelési lehetőségek.

Ha belegondolunk, a valóság nem áll távol ettől: nézzük csak meg a piacgazdaságok árubőségét, meg, hogy az emberek mi mindent megvesznek, mi mindenről gondolják, hogy kell nekik. (Persze azért akadhatnak ezzel gondok, ha valami, mondjuk az egyenlőtlenségek, a tömegek elszegényedése miatt megcsappan a kereslet.)

2)    Technikai hatékonyság

Ez azt jelenti, hogy a termelés során nem pazarlunk, a különféle javakat a lehető legkevesebb termelési tényező, tőke és munkaerő, felhasználásával állítjuk elő.

A piac a technikai hatékonyság tekintetében is jól működik a gyakorlatban: a pazaroló, drágán termelő cégek ugyanis kiszelektálódnak.

3.   Ösztönzés

1)    Teljesítményre ösztönzés

A piac a versengés által teljesítményre ösztönöz – aki ugyanis nem teljesít, azt kirúgják, attól nem vásárolnak, legyen az cég vagy magánszemély.

Ahogy a piac teljesítményre ösztönöz, azzal tovább növeli a hatékonyságot.

2)    Magánkezdeményezés, vállalkozási szabadság

A piac utat enged a magánkezdeményezésnek, ösztönzi azt. Arra sarkallja az embereket, hogy próbálják meg kitalálni, mire van szüksége a társadalomnak, mit lehetne eladni, és valósítsák is meg elképzeléseiket. És tehetik ezt szabadon, anélkül, hogy bárki előírná nekik, mibe fogjanak, hogyan csinálják.

Ez jó egyfelől azért, mert az emberek lelkesebben követik a saját terveiket, másfelől meg, mert mindenki azon agyal, hogy hogyan lehetne még jobban kielégíteni az igényeket. Gondoljunk csak bele, mennyivel más a helyzet egy tervgazdaságban…

3)    Képességek fejlesztése, a tehetség kibontakoztatása

A piac ösztönzi a társadalom számára hasznos képességek elsajátítását, fejlesztését, mondjuk, hogy az ember továbbtanuljon – azzal ugyanis nagyobb szükség lesz a szolgálataira, jobban meg tud majd élni. És hasonló a helyzet a tehetség kibontakoztatását illetően is.

4.   Közösségi előnyök

A piac pártatlan és demokratikus – bár a képet nem árt azért árnyalni.

1)    Pártatlan

A piacon a dolgot minden vevő ugyanannyiért kapja meg, és mindenki eladó ugyanannyit kap érte.

2)    Demokratikus

Az igényeket és a lehetőségeket a rendszer automatikusan összesíti és egyezteti.

Hozzá szokás tenni azonban, hogy a szavazás nem fejenként, hanem forintonként történik: a fogyasztók a forintjaikkal szavaznak, a vásárlásaikkal nyilvánítják ki, hogy mire van szükség, hogy a gazdaság mit termeljen – a termelés tehát nem általában a társadalmi igényekhez idomul, hanem a társadalom fizetőképes részének igényeihez.

Itt említhető továbbá, hogy a piacon nincs központi tervezés, mely gyakran bürokratikus és drága, illetve nem ritkán korrupt és önkényes. Lásd ehhez alább a piac önszerveződését is.

Lásd aztán a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában a demokrácia kompatibilitását a piacgazdasággal, hogy mindkettő decentralizált, organikus és versengésre épül.

5.   A piaci szerkezet előnyei

1)    Egyszerű, homogén szerkezet

Amely gyakorlatias és megvalósítható.

2)    A döntéshozás és a kockázatok decentralizáltsága, önszerveződés

Ahogy elhangzott, a piacon nincs központi döntéshozás, a gazdasági döntések helyi szinten születnek, minden vevő és eladó maga dönti el, vesz-e és mit vesz, eladja-e a portékáját, illetve, hogy mit termel.

Ily módon a piac hatékonyan dolgozza fel a helyi információkat, veszi figyelembe a gazdasági szereplők sokaságának igényeit, érdekeit: nincs szükség ugyanis arra, hogy mindezt a szétszórt információt valaki begyűjtse és feldolgozza, az közvetlenül fejti ki hatását. Végül a piaci egyensúly is a szereplők lokális viselkedéséből áll elő, úgy, hogy közben mindenkinek elég a saját ügyeivel foglalkoznia.

Nem mellékesen a piacon a kockázatokat azok viselik, akik a hozzájuk kapcsolódó döntéseket meghozzák. Ha például szabóként én úgy döntök, hogy az idén pöttyös ruhákat készítek, és mégis a csíkos lesz a divat, az az én károm – ellentétben azzal, mintha valaki a központban döntené el, ki mit varrjon. Ez egyfelől igazságos, másfelől érdekeltté teszi a döntéshozókat abban, hogy jól döntsenek.

3)    Rugalmasság, gyors alkalmazkodás

A piacon az árak, valamint különösen a kínálat gyorsan alkalmazkodik a változó körülményekhez, kereslethez. Ez a kereslet és kínálat között fennálló közvetlen kapcsolatnak köszönhető, annak, hogy nincs a kettő közé ékelődő tervezés és bürokrácia.

6.   A piaci ár, mint információ esszencia

A piaci ár egy adatba sűrít megannyi tényezőt – és a piaci szereplőknek, vevőknek és eladóknak ez elegendő is ahhoz, hogy a döntésüket meghozzák.

Nem mellesleg, a piac kiküszöböli a hiányt és a túlkínálatot, a piaci egyensúlyban a kereslet és a kínálat egyenlő egymással.

7.   További, gyakorlati előnyök

1)    A piac alacsonyan tartja az árakat és a profitot, illetve kiegyenlíti a hozamokat.

Az árak alacsonyak maradnak, ha ugyanis valaki túl drágán próbálja adni a terméket, akkor a versenytársak alá ajánlanak. Az árak mérséklését elősegíti továbbá a fent részletezett technikai hatékonyság is, az, hogy pazarlás nélkül, minél olcsóbban termelünk.

2)    Anyagi bőség

A piac, különösen hatékonyságának és az általa kifejtett ösztönzésnek köszönhetően általában és összességében véve, anyagi bőséget teremt. Lényeges azonban, hogy ez jellemzően meglehetősen egyenlőtlenül oszlik meg a társadalomban.

Lásd ehhez ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ között az egyenlőtlenséget, valamint az ‘Egyenlőtlenség’ témában az egyenlőtlenség és a gazdasági hatékonyság közötti összefüggést.

3)    A választék növelése

Azáltal, hogy a vállalatok kísérleteznek, mi mindent, milyen új variációkat lehetne még eladni a fogyasztóknak.

4)    Innováció, technológiai és tudományos fejlődés

Megint csak, hogy újabb eladható termékeket állítsanak elő.

5)    Tisztábbá teszi a gazdaságot, csökkenti a korrupciót

Például:

    Azáltal, hogy korlátozottabb a központi hatalom, amelyet meg kellene vesztegetni. (Valamint a versenytársaknak érdekük feltárni a zűrös, illegális ügyeket.)

    Amikor egy piaci vállalat valamelyik tisztségviselőjét kellene megkenni ahhoz, hogy velünk kössenek üzletet, ez megdrágítja és kényelmetlenebbé teszi az üzletkötést az ügyfél számára – és már megy is a versenytárshoz, mert a piacon van miből válogatni.

    A piac a jólét növelésén keresztül is csökkentheti a korrupciót – mert ha az emberek nem szorulnak rá, akkor nehezebb lehet őket megvesztegetni, illetve mert több pénz jut a korrupció üldözésére.

6)    A külföldi tőkének, munkaerőnek is csábítóak lehetnek a belföldi piacgazdaság által kínált lehetőségek.

Ami, ha jól bánnak vele, hasznára válhat a hazai gazdaságnak, társadalomnak.

Szólj hozzá!