HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című készülő könyvhöz tartozó fórum. Itt lehet nyilvánosan kifejteni és megvitatni a könyvvel kapcsolatos gondolatokat. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a központi oldalon (www.egyvilag.hu) található. Sok fontos és érdekes dologról olvashatsz ott, ha még nem jártál arra, látogasd meg! A kézirat és a véleményezés nyílt, mindenki érdeklődését, hozzászólásait szívesen veszem. (A szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozatot és az elérhetőséget is lásd az iménti internet címen.)

A legutóbbi kommentek

  • Szalay Miklós: @Medgar: Hogy miért csinálom, az le van írva a honlapon az információk lapon, ajánlom szíves figyelmedbe. Egyébként nekem is terhes, és szólj, ha tu... (2017.02.18. 10:36) Iparizált világunk
  • Medgar: Menj a kurva anyádba az állandó szpemmeléseddel (2017.02.16. 14:15) Iparizált világunk
  • kocsmaros60: Az olimpia miatt Magyarország 20évre nyomor szinten élne ..Elég sok gond lesz még a stadinok fentartásából ... A GYŐRI STADOINBA ... (2017.01.17. 21:09) A magyar olimpiáról kicsit bővebben
  • Utolsó 20

Iparizált világunk

2017.02.09.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.    Az iparizált világ

1.1. A gazdasági tevékenység hálózata

Elöljáróban, gondoljunk bele kicsit abba, hogy mennyire összetett a társadalom gazdasági aktivitása, a termelés, milyen sokféle tevékenység összekapcsolódó működése szükséges a leghétköznapibb dolgaink előállításához, mindennapi elfoglaltságainkhoz is.

A különböző tevékenységek, az azokat végző emberek munkája ekképp egy nagy hálózatban kapcsolódik össze. Képzeljük el, hogyan nézhet ki ez a háló a maga teljességében.

1.2. A különféle tevékenységek fejlődése

Az első, amit itt érdemes megemlíteni, hogy a tudományos-technológiai fejlődés folyamata (többnyire) egyirányú, azaz amit egyszer felfedeznek, feltalálnak, azt (rendszerint) nem felejtik el, ott marad.

Aztán, a különböző tevékenységek (például a fizika tudománya, vagy a gépészet) jellemzően három fázison mennek keresztül a kialakulásuktól kezdve: $

1)    „Művészet”

Kezdetben, amikor valamilyen tevékenység a művészet fázisban van, akkor jellemzően:

o  Amatőr újítók, feltalálók, úttörők művelik azt.

o  Érzés alapján haladnak előre, tapogatózva próbálkoznak.

Ilyen „művésznek” tekinthető például Kepler vagy Galilei a fizika területén, vagy Leonardo, aki sokféle gépet is tervezett.

2)    „Tudomány”

Ebben a fázisban történik az adott területnek, a terület összefüggéseinek, szabályainak, eljárásainak módszeres feltárása, kidolgozása.

A terület művelői még ilyenkor is eredeti, a maguk útját járó emberek – akik azonban alaposabbak, módszeresebbek a korai úttörőknél. Ilyen volt Newton és Einstein a fizikában, vagy Edison, ami a gépeket illeti.

3)    „Ipar”

Ez a végső fázis, amikor már alaposan feltárták az adott területet, ismertek annak szabályai, a vele kapcsolatban alkalmazható módszerek. Ekkor már ezen ismeretek felhasználása, a módszerek iparszerű hasznosítása zajlik.

Ez a fázis kevésbé köthető nevekhez, ekkor már ugyanis nem úttörők tevékenykednek a terepen, hanem szakemberek, az adott területre kinevelt specialisták sokasága. Ekkor már az eredetiség is háttérbe szorul, helyette a meglevő módszerek alapos ismerete és korrekt gyakorlati alkalmazása, a technikai hozzáértés a domináns erények.

Mai világunk, a társadalom sok tekintetben maga is egy iparizált, nagy gépezet.

Sok területe elérte már ugyanis az ipari fázist: a tudomány, a termelés, a szórakoztatóipar és a többi, mind nagyrészt, mint egy-egy nagy gyár, gépezet, úgy működnek.

Ebben a gépezetben pedig az emberek olyanok, mint az alkatrészek: egy gépezetnek ugyanis alkatrészekre van szüksége, melyek hatékonyan elvégzik a maguk speciális feladatát, és ki lehet őket cserélni, amikor kell – nem önállóan gondolkozó lények kellenek tehát.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ember ember. Lásd ehhez az ‘Önállóság’ témában, hogy törekedjünk rá, hogy önálló, gondolkodó lények maradjunk; illetve a ‘Felvilágosulás és szabadság’ témában, hogy jó volna, ha ezt a rendszer is elősegítené.

A világ nagyfokú iparizáltságával együtt jár továbbá, hogy a magányos úttörők ideje többé-kevésbé lejárt.

2.    Ember az iparizált világban

·     Először is, az előbb olvashattuk, hogy az emberek az iparizált világban, kvázi mintegy alkatrészként funkcionálnak.

·     Másodszor, érdemes itt hivatkozni a ‘Specializáció és standardizáció’ témát, mely kettő meghatározó tendenciák az iparizált, piacosult modern világban.

·     Harmadszor, az iparizált világban az értelmi képességek között kiemelt szerepe van az intelligenciának és a (speciális) tudásnak.

·     Negyedszer, jellemző az emberek beszűkülése, gyakorlatiasságuk sorvadása. Két irányból is:

o  Mint dolgozók, az említett specializáció miatt.

o  Mint fogyasztók, azért, mert kiszolgálják az igényeiket.

Kiszolgálják egyfelől más specialisták, a piac, másfelől pedig a gépek.

Ily módon, azaz, hogy kiszolgálnak bennünket, nem tanuljuk meg, hogyan lehet elvégezni azt sem, amit pedig a módunkban állna, és így még inkább függőségbe kerülünk a többi embertől, a rendszertől.

·     Ötödször, az is figyelemreméltó, ahogy a gépesítéssel, különösen a számítógépek térnyerésével, sok különféle tevékenység hasonul egymáshoz annyiban, hogy mindhez nagyrészt gombokat kell nyomogatni, képernyőket kell figyelni. $

3.    A termelékenység növekedésének problémái

1)    A gépesítés helyettesítő, kiszorító hatása

Nem számít újdonságnak, hogy a gépek képesek helyettesíteni, elvenni az emberek munkáját. Több területen is igaz ez:

o  A testi erőt igénylő munkáknál; mint amilyen a kubikosoké

o  A monoton, gondolkozást nem igénylő munkáknál; mint amilyeneket a futószalagok mentén végeznek

o  Bizonyos fokig pedig a gépek már az emberi tudást, intelligenciát is ki tudják váltani.

2)    A termelékenység növekedésének jelentése

Egyik oldalról ezt annyit tesz, hogy adott mennyiségű termelési tényezővel több (illetve jobb minőségű) terméket lehet előállítani.

Termelési tényező tipikusan a munka vagy a tőke. Ha a munka termelékenysége növekszik, akkor az történik, hogy a fazekas eddig egy órányi munkával egy fazekat tudott készíteni, most pedig már kettőt.

Mi okozhat ilyen változást? Több minden, de tipikusan a gépesítés.

A munkáé mellett a tőke termelékenysége is változhat. Jó példa erre az, hogy manapság sokkal olcsóbban (sokkal kisebb tőkebefektetéssel) sokkal jobb számítógépeket kaphatunk, mint húsz éve: adott befektetéssel tehát sokkal jobb, teszem azt, internetes keresési szolgáltatást tudunk nyújtani az ügyfeleinknek.

3)    A termelékenység növekedésének hatásai

A gépesítéssel, az egyre fejlettebb gépekkel a termeléshez egyre kevesebb munka kell, miközben gépekre továbbra is nagyobb szükség van. (Amit úgy is mondhatunk, hogy a munka termelékenysége jobban nő, mint a tőkéé, amin a gépeket veszik.)

Mikkel jár ez?

·     Azzal, hogy a termelés hasznából a tőke egyre nagyobb arányban részesedik, mint a munka, hiszen nagyobb szükség van rá. Az jár jól tehát, akinek pénze van, az meg rosszabbul, aki a munkájából próbál megélni.

·     Csökken a kereslet a munka iránt. Ezen belül:

o  Főleg a képzetlen munkaerőre nincs szükség, hiszen a képzett munkaerő továbbra is elkél a gépek működtetéséhez.

o  A bérek kevésbé vagy egyáltalán nem emelkednek.

o  Növekszik a munkanélküliség.

o  Egyúttal csökken a vásárlóerő, hiszen a tömegek rosszul keresnek. Ez a rendszernek is rossz, mert nehéz eladni a megtermelt árukat.

·     Az előállított áruk árának csökkenése; hiszen egyre kevesebbet kell munkaerőre költeni, és a gépek is egyre jobbak. A csökkenő vásárlóerő miatt nyomás is van arra, hogy egyre olcsóbban kínálják a termékeket, egyre lejjebb szorítsák a költségeket.

·     Az áruk mennyiségének növekedése. Ez két oldalról jelenthet gondot: ha nem tudják eladni őket, illetve környezetvédelmi okokból.

4)    Hogyan kezelték eddig a termelékenység növekedésének problémáit?

Ahogy az ipari forradalom idején elkezdődött a gépesítés, az emberekben hamarosan felmerült, hogy ezt nem sokára a munkájuk bánhatja. Sokan megijedtek, meg is kezdődtek a géprombolások. Aztán kiderült, hogy (egyelőre) nincs akkora baj, képzéssel, illetve a gépesített gazdaságban keletkező új munkahelyekkel többé-kevésbé mindenkinek meglett a helye.

A másik oldalról, a növekvő árumennyiséget is el lehetett adni, részben, mert a munkaerőt viszonylag megfizették, részben mert a fejletlen felvevőpiacok kereslete felszívta a kínálatot.

Említsük még meg, hogy a megtermelt és eladott áruk egyre nagyobb része nem különösebben szükséges az élethez, a passziót szolgálja, túlfogyasztással, pazarlással jár, csak ekképp tompít a túltermelés problémáján.

5)    A helyzet változása

A problémák eddig bevált kezelési módja azonban egyre kevésbé tartható:

o  A gépek egyre hatékonyabbak, a számítógépek fejlődése és elterjedése

Miáltal folytatódik a munka kiszorulása a termelésből, sőt a számítógépek miatt olyan munkakörök is veszélybe kerülnek, melyek eddig biztonságban voltak, ahogy arra már utaltam. A megmaradó munkákhoz pedig egyre fokozottabban okosnak kell lenni – így aztán egyre nagyobb gondot jelent munkát adni a tömegeknek.

o  A volt felvevőpiacok már termelnek is

Sőt, exportra termelnek, a fejlettebb országok tehát nemcsak piacokat vesztenek, de versenytársakat is kapnak. Ezzel együtt pedig a munkahelyek is átkerülnek a feltörekvőkhöz, kiváltképp az egyszerűbb, alacsonyabb képzettséget igénylő munkák.

o  A túltermelés, pazarlás környezeti okokból egyre tarthatatlanabb

Lásd ehhez a ‘Globális problémák’ témát.

* * *

A vagyon koncentrálódása, az egyenlőtlenségek növekedése, melyek már ma is megfigyelhetők, vélhetőleg tovább fognak fokozódni. A piaci rendszer, úgy, hogy az emberek mind kevésbé tudják pénzzé tenni a munkaerejüket, egyre kevésbé lesz megfelelő, működőképes.

4.    A kevésbé értelmesek problémái a modern gazdaságban

Mint írtam, az új gazdaságban egyre inkább csak a kellően okosak munkájára van szükség – így egyre nagyobb gond a tömegek munkához juttatása, a rendszernek különösen a kevésbé értelmesek jelentenek problémát.

Az új gazdaságban ugyanis ők már nem képesek akkora értéket teremteni, mint amennyibe a munkájuk kerül. Lehet erre mondani, hogy akkor fizessenek nekik kevesebbet, de ezzel is van némi gond: a jóléti rendszerekben van minimálbér, másfelől meg az ilyen helyeken az emberek elkényelmesedtek, sokan el sem vállalnak már rosszul fizető, nehéz munkákat, akkor sem, ha volna munka – meg a rendszernek, a rendszerben boldogulóknak, a tömegek által megválasztott politikusoknak is egyszerűbb kiutalni némi segélyt, mint szembenézni a tömegek elégedetlenkedésével, lázongásával.

A leírtak szerint, a piacon nincs garancia arra, hogy mindenkinek a munkájára kellő szükség lesz. Ez a probléma egyre tömegesebbé válik, és nem tudni, hogy mi legyen ezekkel az emberekkel.

Mit lehet mégis kezdeni ebben a helyzetben?

·     Képzés

Valószínű, hogy ezzel számottevő mértékben lehet javítani az emberek tudásán, azon, hogy szellemileg mire képesek – viszont az is biztos, hogy nem lehet mindenkit okossá tenni.

·     Közmunka, segély

Sokan, a piac hívei, nem szeretik ezeket, és valóban: jobb volna, ha az emberek segély helyett munkabért kapnának, az állam helyett a piac adna nekik munkát, valós igényeket elégítenének ki, valós munkával. De mit lehet tenni, ha piac erre nem hajlandó?

Ha most belegondolunk, igencsak visszás ez az egész helyzet: akkor, amikor egyre kevesebb munkával egyre többet lehet termelni, azt gondolnánk, egyre jobb lesz az embereknek, egyre kevesebb robotolással meglehet mindenük, amire szükségük van. Ehelyett az van, amit láttunk: növekvő egyenlőtlenség, munkanélküliség – akinek meg van munkája, az sokat dolgozik. (Miért? Mert így olcsóbb a munkaerő.) Többek között erre a problémára is jó volna megoldást találni.

5.    A technika felértékelődése

5.1. A felértékelődés jelentése $

A mai világban a technika több szempontból is felértékelődik:

1)    A technikai hozzáértés, tudás, intelligencia felértékelődése a puhább képességekkel, a beleérzéssel, a szívvel szemben

Manapság tehát fokozottan többre becsülik az előbbieket, azt, ha valaki jó szakember, ért valamihez, vág az esze, meg tud csinálni, el tud készíteni dolgokat – azzal szemben, mintha ráérez dolgokra, képes az átérzésre.

2)    Az összetettebb tudományos, technikai eszközök felértékelődése az egyszerűbb módszerekkel, a vizsgált jelenséggel szemben $

Amikor valamit vizsgálunk, mondjuk valamilyen társadalmi, gazdasági jelenséget például, hogy miért nő az egyenlőtlenség az emberek között, akkor, különösen szakmai körökben, nem ritkán megfigyelhető, hogy a vizsgálatot kevésbé veszik komolyan, kevésbé értékelik, hogyha az egyszerűbb eszközöket használ, nem a legkifinomultabb módszerekkel áll hozzá a kérdéshez. (Annak ellenére, hogy az egyszerűbb eszközök közel olyan jó, vagy akár jobb eredményekkel is szolgálhatnak.)

Valamint jellemző a technikai eszközök, vizsgálati módszerek öncélú alkalmazása is, az, hogy a vizsgáltat fókusza elterelődik a vizsgálat tárgyáról, mert a technika alkalmazása jó játék, illetve mert azt értékelik mások.

3)    A különféle alkotások technikai kivitelezésének felértékelődése a tartalommal szemben

A legtipikusabb példa manapság, hogy a filmek mennyire tökéletes látványt nyújtanak – miközben a legtöbbjük története csapnivaló. De hasonló a helyzet mondjuk a zenében is, ahol sok előadó technikai felkészültségére nem lehet panasz – miközben az előadott számok legtöbbje meglehetősen lapos, fantáziátlan, iparos munka.

5.2. A technika felértékelődésének okai

1)    A technika módszeressége és praktikuma

Azaz, hogy objektív, le lehet írni, ki lehet tanulni. Bővebben lásd alább.

2)    A módszeresség sikere a tudományban

Pontosabban a redukcionizmus sikere, mely a jelenségek módszeres részekre szedését, és a részek vizsgálatát jelenti, valamint a kvantifikáció, a matematikai módszerek alkalmazásának sikere.

3)    A tudás, a technikai lehetőségek bővülése, a termelés és a világ iparizálódása

Amit az utóbbi pár évszázadban tapasztalhattunk. Ezek műveléséhez ugyanis technikai hozzáértés szükséges.

4)    Az anyagi dolgok felértékelődése, a fogyasztás bővülése

Merthogy a megvásárolt, elfogyasztott dolgok megtermelése szintén technikai szakértelmet követel.

5)    Kulturális változások

Mint amilyen az eredetiség igényének visszaszorulása (lásd, amit az fentebb a filmekről, zenéről mondtam), minek folytán elég a jól bevált sablonokat használni, a bevett eljárást követni, a technikát jó iparos módjára alkalmazni.

Hasonló hatással jár az esztétika modernizálódása, hogy ma már esztétikusnak tekintik az absztraktot is, az sem baj, ha a festmények, és különösen az épületek megtervezésekor „csak vonalzót használnak”. (Szó mi szó, azért ezek között is vannak jók – viszont nem feltétlen ötlik az ember szemébe a különbség, könnyebben eladhatók a csupán technikai darabok is. Lásd ehhez kapcsolódóan az ‘Érdekes kulturális jelenségek’ témában a művészet modern tendenciáit.)

Másfelől pedig a marketing sok mindent elad, nemhogy eredetinek nem feltétlen kell lennie az árunak, de még technikailag sem muszáj különösebb minőséget képviselnie.

5.3. A technika felértékelődésének hátrányai $

1)    A lényeg, a cél, a teljesség háttérbe szorulása

A technikával, az eszközökkel, a részletekkel szemben. Az imént már utaltam a technika öncélú alkalmazására, arra, amikor a vizsgált jelenség háttérbe szorul a vizsgálati technikával szemben. Az is előfordul továbbá, hogy anélkül alkalmazzák a technikát, hogy magának a technikának a működését rendesen értenék.

A teljesség háttérbe szorulása pedig annyit tesz, hogy a technikai eszközök általában a redukált, lebontott, egyszerűbbé tett részletek vizsgálatára alkalmasak, nem pedig az egész megismerésére, megragadására, melyre jórészt csak „puhább” módszerek vannak. (Utóbbiról mindjárt bővebben.) Emiatt, a technika előretörésével, kevesebb figyelmet fordíthatnak az „egészre”.

2)    A nagyobb ívű, kvalitatív kérdések háttérbe szorulása

·     A „mit” és „miért” háttérbe szorulása a „hogyan”-nal szemben

Vagyis, manapság inkább azon gondolkozunk, hogy hogyan lehet megcsinálni a dolgokat, és megcsináljuk őket, például atombombát építünk, genetikailag módosított élőlényeket hozunk létre, klónozzuk lassan már az embert is, mindenféle kütyüket nyomunk az emberek kezébe. Mindezt jórészt anélkül, hogy elgondolkoznánk, hogy miért tesszük ezeket, miért ebbe az irányba megyünk, hová vezet ez, mi más van, amit esetleg érdemesebb volna megcéloznunk, mit érdemes és mit nem érdemes megtennünk.

·     Az etika háttérbe szorulása

Amikor az ember a „hogyan”-on gondolkozik, annak nem sok köze van az etikához, ahhoz, hogy helyes-e az, amit tesz. A tudomány sem igazán tud mit kezdeni az etikai kérdésekkel, mert az is azt kutatja, hogyan működik a világ; és az oktatás is kevés hangsúlyt fektet rá, amikor a technikát helyezi a középpontba. De a mai világban központi szerepet játszik még a piac is, amely megint csak meglehetősen megengedő az önzéssel, az egyenlőtlenségekkel kapcsolatban.

Az etika mai helyzetéről lásd a ‘Modernitás és etika’ témát.

3)    A puhább módszerek lebecsülése

Mit értek puha módszerek alatt? Például a beleérzést, az intuíciót, azt, ha valaki a széles tudására, tapasztalataira alapozva vizsgál meg dolgokat – szemben azzal, amikor valaki szigorú logikai, matematikai eszközöket használ.

Mondjuk, ha az a kérdés, hogy mi fog történni a gazdaságban, azt igen nehéz előre kiszámolni. Egy tapasztalt befektető azonban nagyjából tudhatja, mire érdemes figyelni: az olajárra, a nemzetközi gazdasági konjunktúrára, a bel- és külpolitikai folyamatokra, stb…, lehet ezekről egy képe, melynek alapján kialakulhat benne egy elképzelés, hogy mi várható, hová érdemes tennie a pénzét.

A puha módszereknek természetesen megvannak a hátrányai, lazák, pontatlanok, ezért téves következtetésre vezethetnek, sarlatánok bújhatnak meg mögöttük. Ugyanakkor, vannak kérdések, területek, amelyeken nem lehet (csak) kemény módszerekkel boldogulni. Tipikusan ilyenek a bonyolult problémák, mint az előbbi példában is.

A technika általában kemény, pontos, módszeres, ahogyan az a mérnökök és még sok mindenki által használt matematika is. A technika általában nem enged meg az előbb vázolthoz hasonló puhaságot, elutasítja azt. Ez sokszor jó – azonban azzal járhat, hogy ott, ahol a puha módszereknek van létjogosultságuk, nem a legcélravezetőbb módszereket használjuk. Például amikor megpróbáljuk kiszámolni, mi lesz a gazdaságban, azonban az eljárás kifinomultságából, bonyolultságából következő átláthatatlansága és egyéb hiányosságai folytán rossz következtetésre jutunk, adott esetben rosszabbra, mint a fenti befektető – miközben ennek ellenére biztosak vagyunk magunkban, hiszen tudományosan jártunk el.

A puha módszerek lebecsülését, elvetését úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a technika mesterei a „józan észt” tarthatják kevesebbre a kelleténél, és kevésbé is használhatják azt.

Továbbá, a puha módszerek lebecsülésével együtt járhat egész tudományterületek lebecsülése is, mert azok puhábbak; mondjuk, ha egy matematikus a pszichológia egészét tekinti meglehetősen komolytalannak, csak azért, mert azt nem lehet egyenletekbe foglalni. E tudományterületek lebecsülése pedig maga után vonhatja azok művelőinek lebecsülését is.

4)    A művészeti alkotások technikai kivitelezésének, külsőségeinek, formájának előtérbe kerülése a tartalommal szemben.

Ahogyan azt a fentiekben leírtam, hogy például sok mai film látványos – de üres, stb… Ez azért gond, mert többségében azért mégiscsak a tartalom volna a lényeg.

5)    Az emberek beszűkülése, gyakorlatiasságuk sorvadása

Amiről már szintén volt szó.

6.    A technika és iparizáltság előnyei

Ezekről semmiképpen nem szabad megfeledkezni, mert mindkettő igen hasznos is tud lenni.

1)    A technika előnyei és fontossága

·     A technika módszeressége és praktikuma

A technika ugyanis:

o  Megfogható, leírható, objektív

o  Algoritmizálhatóbb

o  A technika oktatható, kitanulható, illetve könnyebben mérhető, megítélhető

Ahogyan az iskolákban oktatják is, benne vannak a könyvekben, bemutatják az oktatók, számon kérik a vizsgáztatók. A beleérzés képességének átadása, átvétele ellenben már jóval homályosabb.

·     Ahhoz, hogy a dolgokat jól csináljuk, kell a technikai hozzáértés

Különösen a praktikus dologhoz kell ez elsősorban, a kenyérsütéstől a vízvezeték szerelésig.

·     A technikai tudás megszerzéséhez is sok munka kell. A jó iparos is jelentős érték.

Mindkettő megbecsülést érdemel.

·     A tartalom mellett a forma, a technikai megvalósítás is fontos az alkotásban

Hiába van például a festő fejében egy nagyszerű kép, ha azt nem képes vászonra vinni. Hiába a tudós nagy ötlete, ha azt nem tudja formulákba önteni. Az eredetiség nem elég, az eredeti embereknek is meg kell dolgozniuk a technika elsajátításával ahhoz, hogy nagyot tudjanak alkotni. (Bár ugye össze is foghatnak olyanokkal, akik a technikában jók.)

2)    Az iparizáltság előnyei

·     Az együttműködés előnyei

Az együttműködés erősen jellemző az iparizált világra, ahogyan az emberek egyéni erőfeszítései összeadódnak, egymásba kapcsolódnak, mint egy gyárban is a munkások munkája. Így, összefogva, olyasmiket is el tudunk érni, amikre egyedül nem volnánk képesek; egy másik előny pedig a specializáció lehetősége, mely ismét csak az iparizált világ egyik fő jellegzetessége.

·     Tömegek munkaerejének kiaknázása, tevékenységük összehangolása

Ha az a sok ember, aki a társadalmat alkotja, szervezetlenül munkálkodna, akkor sokkal kevesebbre jutnánk. Az iparizáltsággal járó szervezettség segít ezen.

·     Hatékonyság

Mely úgy az iparszerűség, mint a technika gyümölcse: a technika révén tudjuk, mit hogyan kell elvégezni, az együttműködés révén specializálódhatunk, mindenki mesterévé válhat a saját részterületének, végül mindezt az ipar tömeges méretekben képes megszervezni. Így kevesebb erőforrással, kevesebb munkával többet vagyunk képesek előállítani, elérni.

·     Mindenki hasznossá tehető

Az is igaz még, hogy a világot azzal az emberanyaggal kell működtetni, ami van, és nem mindenki zseni. Szerencsére a technikára, bizonyos fokig, úgy-ahogy, mindenkit meg lehet tanítani, és meg lehet találni a nekik megfelelő helyet a társadalom iparizált gépezetében. (Legalábbis eddig nagyjából meg lehetett.)

* * *

Végül, lásd a ‘Globális problémák’ témában, hogy – bár a technológia, az ipar valóban komoly problémákat okoz a világnak – a Föld javainak kiaknázásával azért sok jó és fontos dolgot nyertünk; továbbá lásd az ‘Egy jobb világ’ témában, a korunk védelmében írottak között, technikai lehetőségeink és a bőség pozitívumát.

2 komment

Racionalitás és önzés

2016.12.21.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   A racionalitás és az önzés jelentése

E két fogalom a klasszikus közgazdaságtan alaptétele, mely a gazdasági szereplőket, az embert racionálisnak és önzőnek tételezi fel. Ugyanakkor könnyű őket összemosni, összekeverni – ezért érdemes tisztázni, melyik mit jelent:

1)    Racionalitás

Ez általános értelemben ésszerűséget jelent. Közelebbről, a gazdaságot illetően pedig azt értjük alatta, amikor az ember megpróbálja tudatosan és minél objektívabban kiszámítani, melyik viselkedés eredményezi majd a legnagyobb hasznosságot, boldogságot, hogy a szerint cselekedjen.

2)    Önzés

Önzés az, amikor valaki a saját boldogságát keresi, kellő tekintet nélkül más boldogságára.

Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk a szóban forgó két fogalmat.

2.   Racionalitás

2.1. A racionalitás eredete

1)    Egyedi racionális viselkedésformákra való hajlam

Ilyen lehet például a konformitásra, a másokhoz történő hasonulásra, illetve az imitációra, mások viselkedésének lemásolására való hajlam.

2)    Általános intelligencia

Mely által a helyzetek nagyon széles körében képesek lehetünk okos, racionális döntéseket hozni, ekképp viselkedni. Itt tehát már nem hajlamról, hanem gondolkozásról beszélünk.

3)    Öntudat

Intelligencia az öntudat nélküli állatokban is van, gondoljunk csak a kutyára. Ám az intelligencia nem független az öntudattól, utóbbi segíti azt: általa az elme képes tudatosan és módszeresen alakítani gondolkozásának menetét: az öntudat intelligensebbé tesz.

2.2. A racionalitás csábítása

A racionalitás több szempontból is vonzó:

·     Az ember szereti okosnak tudni magát, többek között az értelmi képességeire is gyakran hiú. Lásd a ‘Hiúság’ témát.

·     A racionalitás (illetve az önzés) könnyen megfogható matematikailag. A matematikában ugyanis a maximalizálás (jelen esetben a saját hasznosságunk maximalizálása) egy igen jól kidolgozott terület.

·     A racionalitás (illetve az önzés) a piaccal együtt elméletileg, bizonyos feltételek mellett, bizonyos szempontból optimális eredményre vezet.

A racionalitás szerintem is jó dolog. Ez a könyv is racionális, az értelem, a megértés segítségével szeretné jobbá tenni az emberek életét és a világot, szeretné, ha az emberek jobban használnák az eszüket, ésszel élnének.

Fontos azonban, hogy ne feledkezzünk meg a racionalitás korlátairól.

2.3. A racionalitás korlátai

A racionalitás fontos tényező az emberben, ám igencsak megvannak a gyengeségei, valamint rajta kívül más tényezők is munkálnak bennünk.

1)    A racionalitás emberi gyengeségei

·     Információhiány

·     Az információ feldolgozásának nehézsége

Azaz, ha éppen meg is van minden információnk, könnyen lehet, hogy nem vagyunk elég okosak, hogy átgondoljuk, vagy egyszerűen csak lusták vagyunk hozzá. Az embernek meglehetősen korlátozottak az értelmi képességei.

·     A megismerés további buktatói

Számtalan ilyen van, a benyomások hatásától kezdve, a hibás általánosításokon át a megismerést torzító társadalmi hatásokig, például az ideológiák által kínált leegyszerűsített magyarázatokig. Lásd ‘A megismerés buktatói’ témát.

* * *

A racionalitás gyengeségeire fel aztán az emberek hajlamosak kiegyezni a kielégítő megoldásokkal, nem feltétlenül törekszenek megtalálni a lehető legjobbat. Például, ha találnak egy olyan állást, amelyik elég jól megfelel az elképzeléseiknek, nem kutatnak tovább, nem derítik fel az összes lehetőséget.

2)    A racionalitáson kívüli tényezők

A racionalitáson kívül sok minden más is dolgozik még az emberben:

·     A (tudatos) racionalitás a boldogság keresésének csak az egyik mechanizmusa.

Ott van még mellette például a kondicionálás és az imitáció is, ahogyan arról ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában lehet olvasni.

·     A vágyak, érzelmek, indulatok, hangulat ereje

Nem kell sokat magyarázni, hogy ezek hatása alatt az ember mennyire irracionálisan tud viselkedni, mennyire irracionálisan tudja látni a dolgokat. Lásd például az ‘Agresszió’ témát, de mondjuk a szexuális vágy és a szerelem is eléggé el tudja venni ember eszét.

·     Irracionális gondolatok és cselekedetek

Amilyen még például a túlzott aggodalmaskodás, vagy az, amikor az ember rossz döntéseit igazolandó egyre inkább elköteleződik mellettük. A irracionális gondolatokról, cselekedetekről ‘Az emberek gondolkozása’ témában lehet bővebben olvasni.

Lásd végül a ‘Bevezetés (Az ember élete)’ témában, hogy sokan ész nélkül élik az életet, sodródnak.

3.   Önzés

3.1. Az önzés eredete és ereje

1)    Alapjában véve mindenki tökéletesen önző

Ez így elsőre meglepő lehet, de ha jobban belegondolunk, amikor az ember „önzetlen”, jót tesz valakivel, azt is azért teszi, mert az valamilyen szempontból saját magának is jó: például, mert szerinte így helyes, vagy, mert a másik ember boldogsága neki magának is örömet okoz. Lásd erről ‘A boldogság eredete és a forma hatalma’ témában.

2)    A birtoklási vágy illetve az önzés sajátosságai

A birtoklás ugyan csak az egyik terület, melyen az ember önző lehet, de igen jellemző terület: gyakori, hogy az emberek maguknak akarják a dolgokat, a pénzt, tekintet nélkül arra, hogy másnak mennyi van ezekből, van-e egyáltalán. A birtoklási vágy tehát szoros kapcsolatban áll az önzéssel, az előbbi számos jellemzője az utóbbira is áll.

Így például:

o  A birtoklás az evolúció során fontos volt a túléléshez, szaporodáshoz. (Hasonlóan mondhatjuk, hogy általában az önérdek követése is, hiszen nemcsak akkor járok rosszul, nehezítem meg, hogy szaporodjam, ha a dolgaimhoz nem ragaszkodom eléggé, de akkor is, ha például a szexuális érdekeimet, a párzás jogát nem védem kellőképpen.)

o  Az embernél a sikervágy, a versenyszellem, a státusz iránti vágy is támogatja az anyagiasságot. (És hasonlóan, a tágabb értelemben vett önérdeket is: nemcsak anyagi siker létezik ugyanis, nemcsak anyagi téren lehet versenyezni – vegyük csak az elismertséget példának – és aki sikeres akar lenni, győzni szeretne, abban gyakran segít, ha önző, az önérdekét követi.)

o  Mind a birtoklási vágy, mind általában az önérdek követése erős motiváció az emberben. Már csak az előbbi két pontban elmondottak miatt is.

A birtoklási vágyról egyébként a ‘Forma, öntudat, motivációk és érzelmek’ témában van szó, röviden.

3)    Az önzést, birtoklási vágyat a társadalom is jóváhagyhatja

Ahogy az (erősen) kapitalista rendszer is teszi. Nyilván, ez a jóváhagyás nem abszolút, bizonyos fokú szolidaritást mindenhol elvárnak, ám a jóváhagyás foka társadalomról-társadalomra eléggé változó, jellemző az adott kultúrára.

* * *

És ha már az önzés itt van velünk, és ilyen erős, érdemes nem kihasználatlanul hagyni ezt az energiát, jó dolgok előmozdítására felhasználni azt.

3.2. Az önzés két arca

Önző lehet úgy az ember, hogy közben a szabályokat, megegyezéseket azért betartja – meg úgy is, hogy ha lehetősége van megszegni őket, kibújni alóluk, akkor kibújik. Az utóbbit hívom opportunista önzésnek.

Az opportunista önzésre példa az, amit a (tág értelemben vett) potyautasok csinálnak: elvileg hozzá kellene járulniuk a csoport erőfeszítéseihez, de nem teszik, e nélkül húznak hasznot a csoport munkájából. A potyautasokról lásd a ‘Versengés és együttműködés’ témában.

Megemlítendő, hogy a sima önzést jóváhagyó rendszerek az opportunista önzést azért már nem támogatják. Így, a legkapitalistább rendszer sem fogadja el, ha valaki a törvények megszegésével próbál gazdagodni.

Több más erő hat ugyanakkor az opportunizmus irányába:

·     Mindenekelőtt természetesen az, hogy a szabályok áthágásával gyakorta könnyen, sokat lehet nyerni.

·     Aztán, ha a társadalomban nagy a siker, az anyagiak presztízse, az szintén arra ösztönözhet, hogy azokat a rövidebb úton próbáljuk megszerezni. (Különösen, ha valakinek egyébként esélye se nagyon lenne rájuk.)

·     Az opportunizmusra késztethet továbbá mások opportunizmusa: könnyebben megszegjük a szabályokat, megegyezéseket, ha velünk szemben is így viselkednek; rosszra csábíthat a rossz példa is, ha látjuk, hogy úgy is lehet; de ügyeskedésre, a határok átlépésére késztethet, ha mások opportunizmusuk révén olyan előnyre tesznek szert a versenyben, amit másképp nemigen tudunk behozni, illetve ha boldogulni sem lehet másképp. Gondoljunk csak egy olyan rendszerre, ahol mindenki ügyeskedik, aki meg nem, az hoppon marad.

A körülmények tehát olyanokat is rávihetnek az opportunizmusra, akik egyébként szívesen maradnának a tisztesség ösvényén.

3.3. Az önzés kárai és hasznai

1)    Az önzés kárai

Az önzés természetesen mindenekelőtt azoknak rossz, akivel szemben önzőek: akiket magukra hagynak, akiket becsapnak. Tágabban szemlélve, az önzés elősegíti a társadalmi egyenlőtlenséget, ami szintén nem jó.

Ám az önzésnek ezen túl is vannak hátrányai.

2)    Az önzés hasznai

Azért ennek az érmének is van másik oldala.

Szólj hozzá!

Bevezetés (Az ember élete)

2016.12.05.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1. A könyv jellemzői

Ebben a könyvben van összegyűjtve mindaz, ami segíthet okosan élni az életet.

És szeretném, ha erről minden lényeges benne lenne.

Ez a könyv adja a mű második felét, az elsőt pedig ‘A világ működése’ című könyv.

Pontos receptet adni az élethez nem lehet.

Több okból sem. Elsősorban, minden élet és minden helyzet más, az aktuális körülményeket mindig egyedileg kell figyelembe venni. Másrészt az élet dolgai, problémái bonyolultak, sokszor a helyzet részleteit ismerve sem lehet túl okos az ember. Végül, emberről-emberre változó az, hogy kit mi tesz boldoggá.

Azért vannak általános igazságok.

Például a közmondások, népi bölcsességek léte is erre utal, valamint az, hogy sok ilyen, egymástól távoli kultúrákban is hasonló tanulságokat fogalmaz meg. Ez a könyv ezeket a széles körben alkalmazható elveket és gyakorlati tanácsokat próbálja összegyűjteni és összefoglalni.

Az ember használja az eszét.

Ez a legfontosabb tanács mind közül.

Ahogyan az ‘Előszó’-ban említettem, tisztában vagyok vele, hogy a megértésre és józanságra apellálni nem mindig egyszerű – de ha sikerül tudatosítani az emberekben, hogy ott van a kezükben ez a különleges eszköz, mellyel képesek lehetnek javítani a sorsunkon, bízom benne, hogy használni is fogják.

2. Az útmutatás hiánya

A boldogságnak és a helyes cselekvésnek nincs tudománya. $

Az élethez tudományos útmutatást kapni nemigen lehet. Ennek két fő oka van:

1)    A tudomány jól definiált problémákat akar megoldani, a boldogság és a helyes cselekvés problémája viszont meglehetősen puha.

2)    Az, hogy az ember hogyan éljen, érzékeny téma.

Ezért aztán a tudomány általában inkább nem avatkozik bele az ilyen kérdésekbe, az emberek saját döntésére és a hagyományos intézményekre hagyva azt. Ezek azonban gyakran tökéletlenek, továbbá az utóbbiak – a vallások, a társadalmi normák – visszaszorulásával az ember egyre inkább magára hagyva találja magát.

Az ember a modern világban többnyire csak igen bizonytalan forrásokra támaszkodhat abban, hogy hogyan éljen.

1)    Ilyen elsősorban az ember környezete.

Különösen a családja, barátai. Egyrészt azonban ezek a kapcsolatok is gyengülőben vannak, másrészt sokan nem sok jót, illetve csak bizonytalanságot láthatnak maguk körül.

2)    Másrészt ilyen lehet az irodalom.

Bár ezek a munkák általában jó szándékúak, létrehozóik maguk is gyakran bizonytalanok, tanácsaik meglehetősen szétszórtak, ködösek és esetlegesek. Nem utolsósorban pedig a fogyasztásuk is visszaszorulóban van a modern médiával szemben, mely nem sokat törődik a közönség nevelésével.

3)    Harmadrészt ilyen lehet az ember saját tapasztalata.

Fontos, és jó, ha az ember tanulni tud a tapasztalataiból, ezt ebben a műben is hangsúlyozom. Ha azonban csak erre támaszkodunk, annak több hátránya is van.

4)    Leginkább azonban az emberek csak sodródnak.

Vagyis nem is nagyon próbálják ésszel élni az életüket. Azonban, mint e témában látható, ez nem csak az emberek hibája. Sokszor a természet és a társadalom sem könnyíti meg a dolgukat.

Furcsa, hogy éppen egy ilyen fontos, mindenkit érintő területen van így magára hagyva az ember. Hogy ne legyen, jó lenne tanítani is a legfontosabb, józanul és módszeresen átgondolt elveket, praktikákat.

3. Nehéz megtalálni az utat

Az útmutatás hiányán túl több okból is.

A világ, az ember élete és a problémák gyakran bonyolultak.

Az emberi forma és természet tökéletlensége

Nemcsak az egyes ember nem hibátlan, az emberi fajnak is megvannak az eredendő tökéletlenségei. Jelenti ez egyrészt az testünk hibáit, de különösen az elménk tökéletlenségét.

Társadalomi akadályok

Azon túl, hogy az ember magára van hagyva, a társadalom más módokon is megnehezítheti a dolgát. Nem segít többek között, ha az embernek kimerítik az energiáit, ha igazságtalanságok érik, vagy ha nem támogatják a széleskörű világlátást és az önálló gondolkozást.

Tanácsot adni sokkal egyszerűbb, mint megfogadni.

Maguk a tanácsok általában nem különösebben bonyolultak, összeszedni, leírni és megérteni sem különösebben nehéz őket. Alkalmazni nehéz őket.

Időnként nincs is jó megoldás.

Bár a rossz és a még rosszabb között is érdemes lehet választani.

4. A könyv tartalma

A könyv két részből áll. Az első hét egyszerű elvet tárgyal, melyekre az ember az életét alapozhatja, a második az élet számos területéhez igyekszik praktikus tanácsokkal szolgálni.

1)    Elvek

o  Nyitottság

Legyünk nyitottak a világra, a többi emberre, és legyünk őszinték magunkhoz.

o  Tudatosság

Szemléljük tudatosan, és próbáljuk megérteni a világot és saját magunkat. Törekedjünk egy reális világkép és a megfelelő önismeret elérésére. Ezek alapján cselekedjünk tudatosan.

o  Önállóság

Törekedjünk rá, hogy önállóan is képesek legyünk megérteni és megítélni a dolgokat, és próbáljunk meg tenni a saját boldogulásunkért. Bizonyos mértékig őrizzük meg a különállásunkat a közelebbi környezetünkkel szemben, például ami a konformitásra, a hasonlóvá válásra irányuló nyomást illeti. Hasonlóan, bizonyos mértékig őrizzük meg a függetlenségünket a társadalmi elvárásokkal szemben is, például a győzelemre és a sikerre irányuló nyomás ellenében.

o  Harmónia

Törekedjünk rá, hogy ne kelljen folyton küzdenünk valami ellen, elviselni valamit. Éljünk harmóniában magunkkal, másokkal és a világgal.

o  Egyensúly

Legyünk mértéktartóak, próbáljuk meg megtalálni a középutat, és törekedjünk a kiegyensúlyozottságra. Ezek az élet számtalan területén a hasznunkra válhatnak.

o  Boldogság

A boldogságunk fontossága, és az elvek, melyek mentén elérhetjük azt. Önmagunk kíméletének jelentősége, a boldogság forrásai és azok kiszélesítése, a célok fontossága és kezelése, illetve az ember problémáinak jellemzői.

o  Jóság

Legyünk rendesek és türelmesek. Ennek az előnyei és nehézségei.

2)    Praktikák

Gyakorlati tanácsok az élet számos területéhez, többek között az ember testi-lelki és egyéb problémáihoz, másokkal való kapcsolatához, az élet megszervezéséhez, a tanuláshoz, alkotáshoz, érvényesüléshez, ítéletalkotáshoz.

5. Hasonlóság a taoizmussal

A könyvben megfogalmazott tanácsok nagy többsége nem újdonság. Ráadásul összességüket és általában a világnézetemet tekintve is van olyan filozófiai rendszer, melyhez sok szempontból hasonlóak: a taoizmus – legalábbis ami annak praktikus oldalát illeti.

Szólj hozzá!