HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című készülő könyvhöz tartozó fórum. Itt lehet nyilvánosan kifejteni és megvitatni a könyvvel kapcsolatos gondolatokat. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a központi oldalon (www.egyvilag.hu) található. Sok fontos és érdekes dologról olvashatsz ott, ha még nem jártál arra, látogasd meg! A kézirat és a véleményezés nyílt, mindenki érdeklődését, hozzászólásait szívesen veszem. (A szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozatot és az elérhetőséget is lásd az iménti internet címen.)

A legutóbbi kommentek

  • gmihaly621: @Szalay Miklós: Azért S. atyus nem mondható nacionalistának, ellenkezőleg ! (2017.06.03. 21:21) CEU, Fidesz, baloldal
  • Szalay Miklós: @MaxVal BircaMan HJCD: Ui. Félénk helyett jobban szeretem, ha békülékenynek titulálnak. Valaki olyannak, aki megpróbálja betemetni ezeket a teljesen... (2017.05.27. 22:47) CEU, Fidesz, baloldal
  • Szalay Miklós: @gmihaly621: Mellébeszélésnek azért tűnhet, mert megpróbál elszakadni a végletektől, a kiegyensúlyozott álláspontokat pedig nehezebb elmagyarázni, e... (2017.05.27. 11:02) CEU, Fidesz, baloldal
  • Utolsó 20

Politikai konfliktusok

2016.08.04.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot itt találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a felső sort nézd. A teljes változatot doc és pdf formátumban érheted el.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   A konfliktusok eredete

Az emberi csoportok közötti konfliktusoknak számos gyökere van:

1)    Evolúció

A túlélésre való törekvés, illetve a vele járó versengés és konfliktus az evolúció alapmotívumai, így nem csoda, ha a vérünkben vannak. Ez a versengés pedig fajon belül is zajlik, illetve egyéni és csoportszinten is – ahogyan az emberek is versengenek, konfliktusba kerülnek egymással.

2)    Társas lét

Az ember társas lény, és az ennek megfelelő motivációk, különösen az elfogadottság igénye és a csoportszellem ott dolgoznak benne. Csoportszellem alatt azt értem, hogy az egyént érinti az, ami a saját csoportjával történik: mondjuk, ha azt más csoportok részéről támadás éri, az neki személyesen is sérelmes, visszavágásra serkenti őt – a visszavágás pedig a másik csoportot serkenti ugyanerre, és így tovább. A konfliktusok ekképp is hajlamosak az eszkalációra, súlyosbodásra.

Emellett az érzelmi vonulat mellett az ember szellemi lény is – de gondolkozására is jellemző a csoportokban való gondolkozás, hogy úgy tekint az emberekre, hogy „vagyunk mi – és vannak ők”. Ez a szemléletmód pedig nem segít mérsékelni a csoportok közötti ellenséges érzelmi impulzusokat.

Ezen felül a békés egymás mellett élést a kultúrák, normák, szokások különbözősége is gyakran nehezíti, hogy ami az egyik csoportnak helyes, megszokott, természetes, az a másiknak helytelen, zavaró, visszatetsző.

3)    Gazdaság

Élezik aztán a feszültséget az egyenlőtlenségek: nyilván nem esik jól a szegényebbeknek, hogy másoknak több van – főleg, ha azt az ő kizsákmányolásukkal szerezték. De a frusztráció, nyomor, kilátástalanság könnyen általában véve is ingerültté, türelmetlenné tesz, illetve az ilyen helyzetben lévőkben könnyű felszítani a hasonló érzelmeket.

4)    Politika

Ahogyan a ‘Nemzet’ témában olvasható, a konfliktusokat gyakran a hatalmon lévők, hangadók gerjesztik, míg az emberek egyébként megvolnának egymással. Lásd továbbá alább a konfliktusokról és manipulációról szóló részt.

Nem árt tisztában lennünk vele, hogy a háborúk a belpolitikai feszültségek csökkentését, a vezetők pozíciójának megerősítését, egyéni ambíciókat is szolgálhatnak. Amikor komoly külső fenyegetés van a láthatáron, a nemzet összezár, a vezetéssel szemben állókra az árulás árnya vetülhet, másfelől pedig pár győztes csata könnyen feledtetheti, mondjuk az elnök szexuális botlásait.

Lásd még a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában, hogy mindkét oldal szélsőségeseinek érdeke a másik oldallal való konfrontáció.

Vegyük észre aztán az iróniát abban, ahogyan a volt háborúzó felek, akik évekig válogatott módszerekkel gyilkolták egymást, rövid idő múltán gyakorlatilag barátok tudnak lenni – ahogyan történt az Európában a második világháború után. $

Az iméntiekből az is kitűnik, hogy érdekütközések, súrlódások a gyakorlatban óhatatlanul vannak. Jó volna, ha meg tudnánk tanulni ésszel kezelni ezeket, hogy amennyire érdemes és lehet el tudjuk kerülni, hogy nyílt konfrontációvá fajuljanak, ha pedig már azzá váltak, felvilágosult módon le tudjuk csillapítani, zárni azokat. Lásd ehhez az ‘Agresszió’, valamint a ‘Konfliktuskezelés’ témákat is. (Utóbbi elsősorban az ember életének konfliktusairól szól, de sok minden érvényes belőle a szélesebb konfliktusokra is.)

És még egy-két megjegyzés a konfliktusokról és az emberi történelemről. A mai ember hajlamos a régmúltba révedni, a természeti népeket magasztalni, „a nemes vad” illúziójába ringatni magát, mintha akkor békésebbek, bölcsebbek lettek volna az emberek $. Az ember azonban sohasem élt békében, akkor sem ß, de azóta és ma sem. Ez természetesen régen sem volt öröm, de botok helyett atombombákkal felfegyverkezve lényegesen nagyobb veszélyt jelentünk magunkra. Egyre inkább itt volna tehát az ideje, hogy bölcsebbekké, kulturáltabbakká váljunk, képesek legyünk levetkőzni ősi ösztöneinket és beidegződéseinket. Lásd ehhez ‘Az emberiség egysége’ témában, hogy még ma is meglehetősen gyerekes az, ahogy az emberiség viselkedik, egészen a legmagasabb szintekig. Lásd azonban az ‘Egy jobb világ’ témában a korunk védelmében írtakat is, beleértve, hogy azért háborúból relatíve kevesebb van.

2.   Konfliktusok és manipuláció

A konfliktusok kapcsán gyakran manipulálják a népet.

2.1. Félelem és tudatlanság

1)    Félelem

Az emberekre pozitív és negatív ösztönzőkkel is hatással lehet lenni. Pozitív ösztönző, ha jutalmat, valami jót ígérnek nekik, negatív, ha büntetéssel, valami rosszal fenyegetik őket. Sok helyen alkalmazzák az utóbbit is, például a marketingben (amikor ránk ijesztenek a baktériumokkal), az oktatásban („meg fogsz bukni”, „mi lesz így belőled?”) – illetve a politikában is („jönnek a kommunisták”).

A félelemről a ‘Kellemetlen gondolatok’ témában lehet bővebben olvasni, itt csak a következőket emelném ki:

·     A félelemnek van egy egészséges szintje, de hajlamos túlnőni ezen, elhatalmasodni.

·     A félelem agresszívvá tesz.

·     Felkelti az igényt arra, hogy megvédjenek, vezessenek bennünket. A félelem manipulálhatóvá tesz. Lásd ehhez az ‘Állam’ témában a félelem legitimáló hatását.

·     A félelem ragályos lehet: például, ha körülöttünk mindenki attól fél, hogy jönnek a kommunisták, az bennünk is félelmet gerjeszthet.

2)    Tudatlanság

Először is, a tudatlanság félelmet gerjeszt, mert az ember fél az ismeretlentől. Aztán, aki tudatlan, könnyebben elhiszi a hazugságokat, amivel tovább lehet szítani a félelmét. Továbbá, a tudatlan ember hajlamosabb a rajongásra és a hitre is. Mindezek folytán pedig manipulálható.

Ha pedig a félelem és a tudatlanság ilyen hatékony, akkor azoknak, akik irányítani, manipulálni akarják az embereket, érdekükben áll félelemben és tudatlanságban tartani őket. Lásd a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában, hogy a politikának az a jó, ha a nép kezelhető; az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában, hogy a piac is a kezelhető fogyasztót szereti; illetve az ‘Oktatás’ témában, hogy az önálló gondolkozás és kritikai képesség kialakítása nem mindig cél.

2.2. Ellenség és ellenségkép

1)    Ha van egy ellenség, az több következménnyel jár:

o  Félelmet gerjeszt. (Miáltal manipulálhatóvá teszi az embereket, illetve legitimálja a rendszert, a hatalmat.)

o  A gyűlölködés kapaszkodót, célt ad, energizál. (Célt, mármint hogy megszabaduljunk a gyűlöletünk tárgyától.) Egyben azonban meg is keserít, szóval nagyon boldoggá azért nem tesz.

o  Az ellenség lehet egyben bűnbak is; mondjuk, ahogyan ß a zsidókat lehetett okolni a bajokért a náci Németországban. A bűnbakokra a közösség és az egyén problémái is ráfoghatók. (A bűnbakokról bővebben lásd ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában.)

o  A közös ellenség összeköt, egységessé teszi a népet.

2)    Ezeket figyelembe véve érthető, hogy a politikának gyakran előnyös, ha van egy ellenség, illetve a vészhelyzet.

Így, ha van ellenség, nem is feltétlen akarnak igazán megszabadulni tőle ß, ha viszont nincs, akkor érdemes lehet találni, kreálni egyet. Ezt pedig a tudatlanság nagyban elősegíti, mert könnyen be lehet beszélni a népnek, hogy „azok az ellenségeitek”. Lásd továbbá az ‘Attitűd, sztereotípia, előítélet’ témában az előítéletek szándékos, intézményes elősegítését, az uszítást.

Lásd végül a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában, hogy a diktatúra válsághelyzetekben jobban működhet, mint a demokrácia, illetve könnyebben elfogadhatják azt, mint egyébként.

3)    Ellenségkép

Az ellenséget gyakran arctalannak láttatják, és az emberi mivoltától is igyekeznek megfosztani őt.

Például úgy, hogy csúnyának, valami nem emberinek, patkányoknak, férgeknek ábrázolják.

Hogy miért tesznek így, azt nem nehéz kitalálni: mert így könnyebb gyűlölni az ellenséget, ártani nekik, megölni őket. És ha már itt tartunk, távolról, gombnyomással ölni is könnyebb, mintha teszem azt, saját kezűleg kellene leszúrnunk valakit: kb. csak olyan, mintha egy videojátékot játszanánk.

Lásd ehhez az ‘Önigazolás’ témában az áldozatok, az ellenség lealacsonyítását.

4)    Az ellenség mindig a rossz oldalon van, mi meg a jón.

Persze csak állítólag. Továbbá többnyire Isten is velünk van.

2.3. Egyebek

1)    Hazafiság

Sokan sem akarják hazafiatlannak érezni magukat, illetve nem akarnak annak mutatkozni mások előtt. A hazafiság érzése elég erős lehet magától is, de számottevő nyomás is tapasztalható erre nézve a nemzettársak részéről, illetve manipulálni is elég jól lehet vele az embert. (Vegyük csak, ahogy Petőfi szembesít azzal, hogy „Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete”.)

Bár a hazafiság a nemzetre utal, más csoportok tekintetében is létezik hasonló. Felmerülhet például a kérdés, hogy „jó hívők vagyunk-e”, „készek vagyunk-e harcolni, meghalni a hitünkért”.

Lásd ehhez a ‘Jóból is megárt a sok’ témában a hazafiságról írtakat. (Azt is, hogy azért lehet olyan is, amikor érdemes harcolni.)

2)    Propaganda

Mely a politikai manipulációnak, az ideológiák terjesztésének szervezett formája. Lásd róla az ‘Ideológiák’ témában.

Végül pedig lásd az ‘Óvatosság, rugalmasság, kivárás’ témában a manipuláció eszközeit, és hogy legyünk óvatosak velük szemben.

3.   Háború

A háború igen sok szenvedést és pusztítást okoz, továbbá igen drága is. Nem árt azonban látni, hogy lehet neki pozitív oldala, folyományai is. Fontos leszögezni, hogy az alábbiakban egyáltalán nem az a célom, hogy a háború mellett érveljek, csak az, hogy árnyaltabban lássuk a kérdést. Ennek megfelelően:

Törekedni kell a háborúk kiiktatására.

Illetve arra, hogy ami jó ki tud sülni belőlük, azt békés módon el tudjuk érni. Lásd alább, hogy mit lehet tenni egy békésebb világért.

3.1. Igazságos háború

Létezhet olyan, hogy igazságos háború, akkor, hogyha:

1)    A védekezést, a védelmezést szolgálja

Mármint egy humánus rendszer védekezését az agresszióval szemben, az ártatlanok megvédelmezését.

Külön említhető, hogy vannak rendszerek, melyek a saját polgáraikat nyomják el, és az érdekükben történő beavatkozás is igazságos lehet.

2)    A fellépés célzott és arányos

Vagyis ha a támadás a hatalmat gyakorlók, illetve azok ellen irányul, akik önszántukból támogatják őket – más ellen pedig csak annyira, amennyire az ehhez szükséges.

Illetve fontos, hogy a győztes ne használja ki aránytalanul a helyzetét.

3.2. A háború hasznai $

Mi jó lehet tehát a háborúban? Milyen hasznok származhatnak belőle?

1)    Ha az a védekezést, védelmezést szolgálja

Az előbb megfogalmazottak szerint.

2)    A társadalom motiválása

A tartós békében és jólétben az emberek hajlamosak eltelni, nem értékelni a jó dolgukat, elveszíteni a célt. A rossz megtapasztalása gyakran segít ezen, megtanít örülni az egyszerű dolgoknak, különösen a békének, az életnek; az újjáépítés, a jólét újrateremtése pedig célt ad az embereknek. A háború hatásos ellenszere a dekadenciának.

3)    Bajtársiasság, sorstársiasság

A háború, a közös küzdelem, szenvedés felkelti, megerősíti ezeket az érzéseket az emberekben, összeköti, összekovácsolja őket. A közösen kivívott győzelem különösen alkalmas a nemzeti összetartozás, a nemzeti nagyság érzésének megerősítésére. Idézzük fel továbbá, hogy a közös ellenség összeköt.

4)    Különféle egyéni vágyak kielégítése

A háború sokaknak hoz dicsőséget, a dicsőség, a hasznosság érzését, hogy szükség volt rájuk, tettek valamit, részt vettek valami nagyban. A háború sokaknak mintegy játék, különösen a parancsnokoknak, akik gyakran úgy tekintenek rá, mint egy sakkjátszmára. A háború lehetőséget nyújt a harci kedv kiélésére, utat enged a pusztítás vágyának. Sokan a háborútól kaphatják meg életük „férfias kalandját”, egy kihívást, melynek képesek voltak megfelelni.

Jegyezzük meg, hogy bizonyos dolgok békeidőben is segíthetnek kiélni az ember ilyetén vágyait, mondjuk a különféle (pl. számítógépes) harci, háborús játékok vagy a sport.

5)    A birodalomépítés pozitív oldala

Más tartományok, országok meghódításának is lehetnek kedvező következményei; például véget vethet a kisebb hatalmak, hadurak közötti csatározásoknak, békét, stabilitást hozhat, annak előnyeivel együtt, felvirágozhat a gazdaság és a kultúra. Nem utolsósorban a birodalomban idővel előállhat az emberek egy nagyobb egysége, akik már honfitársakként tekintenek egymásra, semmint hódító vagy meghódítandó idegenként, ellenségként.

6)    Társadalmi változások

A háborúkat övező felfordulás, a rezsimek veresége, meggyengülése alkalmat nyújt a nagyszabású társadalmi változásokra; ahogy történt az mondjuk Németországban, Japánban vagy Oroszországban a világháborúk alkalmával, vagy ami a nyugati államok gyarmatbirodalmának felbomlását ß illeti. Ezek a változások nem szükségszerűen illetve nem kizárólag jók, de jelentős részben azok.

7)    Gazdasági hasznok (és károk)

A háború egyfelől jelentős keresletet generál, a hadsereget el kell látni felszereléssel, majd újjá kell építeni, pótolni kell, amit leromboltak – másfelől lerombolja a termelőkapacitást, csökkenti a kínálatot. Ezek által drágábban lehet eladni a javakat, ami ösztönzi a gazdaságot.

De a háború azért gazdasági fronton sem fenékig tejfel. Az államok gyakran erősen eladósodnak, illetve beindul az infláció, nem ritkán a hiperinfláció, amennyiben pénznyomtatással próbálják fedezni a kiadásokat. Ez sokaknak fájdalmas, de leginkább azoknak, akiknek pillanatok alatt semmivé válnak a sok munkával összerakott megtakarításaik. (Bár akinek a tartozásai tűnnek el, azok még örülhetnek is.) Ne feledkezzünk meg továbbá arról sem, hogy a haditermelésre átállított gazdaság kevesebb fogyasztási cikket termel, így ezekhez nehezebben, drágábban lehet hozzájutni. Végül pedig a lerombolt gyárak tulajdonosai is foghatják a fejüket.

Mindazonáltal, a háború hatalmas üzletet lehet azoknak a személyeknek, vállalatoknak, országoknak, akik ki tudják használni. (Utóbbira nézve gondoljunk csak a világháborúkra és Amerika felemelkedésére.) Hasznot hozhatnak többek között a nyújtott kölcsönök, a fegyvereladások (akár a háború nélkül is, fegyverkezni ugyanis ilyenkor is lehet), az újjáépítés, valamint a háborút viselő országokban kieső kapacitás miatti (nettó) keresletnövekedés illetve az árak növekedése. Különösen úgy lehet jó üzlet háború, ha mi magunk nem veszünk benne részt, csak a hadviselők beszállítói vagyunk.

8)    Tudományos-technikai fejlődés

A háború, a fegyverkezés ennek is az egyik fő mozgatórugója. Jó példa a rakétaipar vagy az atombomba, az atomipar. (Melyeknek aztán a civil alkalmazásai is jelentőssé váltak.)

9)    Megszeppenés

Az elkövetett borzalmak láttán az emberek önvizsgálatot tarthatnak, újragondolhatják a dolgokat, jobban igyekezhetnek „jónak lenni”. Például a német mentalitásra is jelentős hatással voltak a második világháború szörnyűségei.

10)   Környezeti hatások

A háború maga nem éppen jó a környezetnek, viszont a környezetszennyező ipar lerombolásával, illetve az emberi populáció csökkenésével, összességében akár a hasznára is válhat.

11)   Elrettentés

Ez inkább a fegyverkezés, mint a háború pozitív oldala lehet. Gyakran emlegetik az elrettentést, a támadástól, a háború kirobbantásától való visszatartást például az atomfegyverek pozitívumaként.

Itt lehet megjegyezni, hogy a haderő nemcsak harcra jó, hanem nyomásgyakorlásra is, úgy is el lehet érni dolgokat általa, hogy be sem vetjük – csak megmutatjuk.

Ne feledjük azonban: a háború igen sok szenvedést és pusztítást okoz, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy megéri. (Különösen, hogy a háború bizonyos hasznai csak az egyéniek, üzletiek; és különösen, ha van mód a háború pozitívumainak más módon történő elérésére.)

Végül, mindenképpen el kell még mondani, hogy…

Háború után rendet is kell rakni, mégpedig jól, úgy, hogy ez a rend igazságos és tartós legyen.

Ami nehezebb is lehet, mint győzni. Többek közt azért kell ezt így hangsúlyozni, mert a múltban ez korántsem mindig sikerült; a legjobb rossz példa talán az első világháború lezárása, ami hamarosan a másodikba torkollott. Lásd alább a konfliktusok felvilágosult lezárásáról mondottakat.

4.   Forradalom és puccs

(@@Ami itt le van írva, az nem egy nagy szám. Mit kellene még beleírni? Mit kellene másképp?)

1)    Forradalom ß

A fennálló rendszer egy ideig képes ellenállni a vele elégedetlenek, a változást kívánók akaratának, elfojtani a feszültséget – mely azonban így egyre halmozódik. Ezért, amikor aztán bekövetkezik a változás, az gyakran robbanásszerű, erőszakos.

Említsük meg továbbá, hogy „cirkuszt és kenyeret”; melyek a nép nyugton tartásának alapvető eszközei. Magyarán, ha biztosított az alapvető létfenntartás és az emberek figyelmét is sikerül megfelelően lekötni, gondoskodnak a szórakoztatásukról, azzal a hatalom birtokosai elég jól elejét tudják venni a zűröknek.

2)    Puccs

Egy rendszert nemcsak úgy lehet megtámadni, hogy annak teljes erejével (hadseregével) szállunk szembe, hanem úgy is, hogy közvetlenül a hatalmi központot, a legfelső vezetőket célozzuk meg. Ily módon jóval kisebb energiával és véráldozattal meg lehet buktatni a rendszert – a vezetőkhöz viszont nehéz hozzáférni, leginkább csak a rendszer bizalmi embereinek lehet módja erre.

5.   Mit lehet tenni egy békésebb világért? $

1)    A tudatlanság és befolyásolhatóság csökkentése

Emlékezzünk a fentiekre, ami a félelem, a tudatlanság, illetve a manipuláció konfliktusokban játszott szerepét illeti.

Lásd továbbá ‘A csoportok problémáinak kezelése’ témában az előítéletek csökkentéséről írtakat, azon belül a megismerést és megértést; valamint az ‘Önálló megismerés és cselekvés’ témában, hogy próbáljuk meg önállóan megérteni és megítélni a dolgokat.

2)    Nemzetek közötti párbeszéd és a nemzetközi jogrend

Lényeges, hogy a különböző nemzetek, csoportok vezetői, tagjai rendszeresen érintkezzenek, párbeszédet folytassanak egymással.

Így ismerhetik, érthetik meg egymást ugyanis, így láthatják, hogy „a másik is ember”.

Látható tehát, hogy:

o  Nemcsak a vezetők közötti párbeszédről van szó, hanem az emberek közöttiről is. Ez segít megelőzni, hogy egymásnak lehessen ugrasztani őket.

o  Nemcsak akkor kell egymással beszélni, ha baj van, az érintkezésnek normál körülmények között is zajlania kell. Ez segít megelőzni, hogy baj legyen.

A párbeszéd természetesen a viták, konfliktusok tárgyalásos rendezésére való törekvést is magába foglalja.

Mint máshol is, a nemzetközi párbeszédben is fontos a jó kommunikáció; például a másik meghallgatása, hogy közben egyenrangúként kezeljük a másik felet, a tárgyilagosság, és így tovább. Lásd erről ‘A kommunikáció gyakorlatának alapjai’ témában.

Ami a nemzetközi jogrendet illeti, a legnagyobb gond az vele, hogy nincs mögötte következetes kényszerítő erő – ellentétben azzal, ahogyan egy országban a törvény mögött ott van az állami hatalom. Így a nemzetközi jog szabályai inkább csak konvenciók, kvázi annak a leírása, hogy mi a szokásos eljárás, hogyan volna jó intézni az ügyeket. Bár érvényt szerezni nemigen lehet nekik, már azzal is hasznosak, hogy irányt mutatnak, megszegésük kiváltja a nemzetközi közösség rosszallását, ami némi erőt azért mégis kölcsönöz nekik.

Lásd végül a ‘Globális problémák’ témában a világszintű központi hatalom lehetőségéről írtakat.

3)    Az érdekek összekapcsolása

Értem ez alatt, hogy ha a másiknak rossz, háborúban áll, akkor nekem is rossz legyen, például, mert kevesebb lapostévét fog megvenni tőlem. Ezáltal nekem érdekemben fog állni, hogy a másik országban is béke legyen, amiért valószínűleg hajlandó leszek tenni is ezt-azt.

Lásd ehhez a ‘Globalizáció’ témában, hogy az hozzájárul a világbékéhez.

4)    A konfliktusok fékezése

Egy konfliktus közepette az emberek könnyen elveszíthetik a fejüket és a mértéket, ami könnyen a konfliktus további eszkalációjához, súlyosbodásához vezethet. Fontos tehát ilyenkor is a józan ész megőrzése.

Bizonyos konfliktusok krónikusak, hosszú időn keresztül fennmaradnak; vegyük csak például a zsidók és az arabok szembenállását vagy a szunnita-síita ellentétet az iszlámon belül.

Ilyen helyzetben a kölcsönös bosszulkodás teszi igazán tartóssá a konfliktust, folytonosan feltépi a sebeket, nem hagyja, hogy az ellentétek a múlt homályába vesszenek. Jellemzően a jelenben olyanok gyűlölködnek, akiknek a szembenállás eredeti okához már semmi közük sincs.

Mit lehet erre mondani? Nem nagy ötlet, de először meg kellene fékezni az agressziót, hogy csillapodhassanak a kedélyek, majd minél józanabbul átgondolni, hogy hová vezet, ha a dolgok úgy mennek tovább, mint eddig, hogy az mindenkinek rossz lenne: mindkét oldalnak, illetve mi magunknak, a gyerekeinknek és könnyen olyanoknak is, akik még meg sem születtek.

Mint látható, az első a (tartós) fegyverszünet, nem kell tehát rögtön barátoknak lennünk. Az idő aztán majd megteszi a magáét. Természetesen mindezt a történelmi, nemzeti és személyes sérelmek tengerében nem könnyű elérni.

Lásd ehhez ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában, hogy a szélsőségeseknek érdekük a konfrontáció, az ellenségeskedés fenntartása, illetve a mérsékeltek problémáját a saját szélsőségeseikkel. Lásd továbbá ‘A jóság elvárható mértéke’ témában, hogy az elnyomók és elnyomottak leszármazottai hogyan tudnának elszámolni egymással.

5)    A konfliktusok felvilágosult lezárása

Amire mindenekelőtt a béke stabilitásához, tartósságához van szükség.

A kulcs itt a legyőzöttekkel szembeni mérsékelt eljárás. Vagyis:

o  Nem szabad őket túlzottan megbüntetni, megalázni, kifosztani. Ezek akadályoznák, hogy megbánják, ami rosszakat cselekedtek, amiben hibáztak, egyesítené és bosszúra serkentené őket.

o  Csak a valóban felelősöket kell megbüntetni. Kollektív bűnösségről nem lehet szó.

o  A legyőzötteket partnerként kell kezelni, be kell vonni őket a béke feltételeinek kidolgozásába.

6)    A konfliktusok mögötti valódi okok kezelése

Vagyis nem elég legyőzni az ellenfelet, elfojtani az agressziót, hanem fel kell deríteni a konfliktus eredendő okát, és kezelni kell azt. Ilyen ok mindenekelőtt a nyomor, amely elkeseredést  és tudatlanságot termel, és kiváló táptalaja a szélsőségeknek.

A mögöttes okokkal gyakran nem foglalkoznak eleget, elvégre, ha egyszer nem szólnak a fegyverek, könnyű úgy vélni, hogy nincs is baj. Másrészt az okok kezelése meglehetősen aprólékos és hosszadalmas munkát igényelhet, le kell ásni a társadalmi problémák gyökeréig, meg kell érteni az emberek helyzetét és motivációit, és kitartóan kell munkálkodni azok megváltoztatásán. Mennyivel bonyolultabb ez, mint egy hadsereggel végiggördülni az országon.

Ám a mögöttes okok kezelése nemcsak hatékonyabb, de könnyen olcsóbb is lehet mint az erő alkalmazása, különösen hosszú távon: egy-egy háború is drága, de ha tartósan fenn kell tartani az ellenőrzést, újabb és újabb konfliktusok robbannak ki, az még drágább. Olcsóbb lehet az oktatás, az egészségügy, az állami intézmények fejlesztésével, a gazdaság talpra állításával és hasonlókkal segíteni a problémán. És nem utolsósorban humánusabb is az efféle, ésszel való hozzáállás.

7)    A vezetők megválogatása, felkészítése

A politikai vezetők felbukkanása, hatalomra kerülése egyelőre még a jobb helyeken is meglehetősen esetleges folyamat, melyben a jó vezetésre való alkalmasságukon kívül sok minden más is szerepet játszik, különösen a magánérdekek. Jó volna, ha egyszer majd tervezettebben, szervezettebben, a jó célra való nagyobb tekintettel történhetne ez, ha ebben szellemben jobban fel lehetne készít a vezetőket arra, hogy jó vezetők legyenek.

Lásd ehhez a ‘Felvilágosulás és szabadság’ témában, hogy bár nem kell mindenkitől elvárni a felvilágosultságot, a hatalom csúcsán álló vezetőknek viszont felvilágosultaknak kellene lenniük, minél inkább tisztában kellene lenniük a valósággal.

8)    Távlati célok

Végezetül, a megfelelő értelemben illetve mértékig törekedni kellene az emberiség egységének megteremtésére. Nem kell sokat magyarázni, hogy ha nagyobb közösséget tudnánk érezni az emberek összességével, az emberiséggel, az segítene csillapítani az ellenségeskedéseket. Lásd ‘Az emberiség egysége’ témát, benne azt is, hogy mik segíthetik elő ezt az egységet.

Lásd továbbá ‘A jóság és etika ápolása’ témát, melynek a címe magáért beszél.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr568944116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.